Hyde Park

London híres parkja a Buckingham Palota közelében, tele ösvényekkel, hatalmas terekkel és játékos mókusokkal. Rendszerint tömve van turistákkal és muglikkal.

Friends don't let friends do silly things alone.

2005.12.28. szerda
Gemster

Szinte megváltás, hogy elszabadulhatok egyetlen napra otthonról, még ha most rajtam kívül senki sem lenne otthon - nagyi a gazdag barátnőjénél, apa pedig dolgozik. Csak Fogykos, Erebor és Chicken Nugget maradtak otthon. Hosszú volt nagyon ez a pár nap karácsony, pláne így összezárva. Mivel nagyapa már meghalt, nagyi velünk lakik, édesanyám pedig már idejekorán kilépett a képből és az ő oldaláról a nagyszülők sem kíváncsiak ránk - vagyis pontosabban inkább rám - ezért két igencsak hosszú napot hármasban töltöttünk el. Persze megpróbáltam szóba ejteni a szőnyeg alá söpört problémáinkat, de apu hallani sem akart róla. Nem akarta az ünnepeket rossz hangulatban tölteni, ezért... elég rossz hangulatban töltöttük az ünnepeket. Persze, mindenki mosolygott, de a feszültség kézzel tapintható volt. Igazán nem tudom, hogy mi mást tehetnék még - hogyan tudnám elindítani a folyamatot. Mi lehet az, ami miatt ennyire nem hajnaldó velem kommunikálni? Bárhogy is gondolkodom, egyszerűen képtelen vagyok rátenni a kezem a dolog nyitjára. Erebort ma is jól megsétáltattam, utána pedig felkaptam nagyi tehetős barátnőjének a réges-régi korcsolyáját, egy övtáskát és elindultam a Hyde Parkba, hogy találkozzam Gemsel. Legalább mellette egy kicsit kiüríthetem az elmémet és inkább a szórakozásra tudok majd koncentrálni. Elsejével már utazom is vissza a Roxfortba, beszéltem nagyival és szerinte is ez a legjobb ötlet - fáj, hogy a jelenlétem csak problémákat szít otthon, de... de ez van azt hiszem. Nyáron hamar keresek valami munkát, aztán nem tudom valami albérletet. nem gondolom, hogy egyetemkezdésig ki fogjuk bírni ezt a szintű stresszt, amit magunknak generálunk. Abba már inkább bele sem megyek, hogy anyámmal és az új családjával mi van és lesz, ha kiderül, hogy ő és apám még mindig...

Szerencsére feltűnik Gems apró alakja az embertömegben, amint jóval nagyobb hanggal és talán annál is nagyobb lelkesedéssel integet felém. Egy hatalmas sóhajjal meglépnek a negatív energiák a testemből és széles vigyorra húzódik a szám. Meg is indulok felé nagy lendülettel, meg a nyakamban himbálódzó korcsolyákkal, amikor egy néni a banyatankjával szó szerint elgázol. Auch. És természetesen még neki áll feljebb, én meg a földön négykézláb csúszva, a hó miatt már benedvesedett ruhákkal és fájó fenékkel hajlongok érte a bocsánatért esedezve. Hát, nem bocsátott meg, de szerencsére kimorogta magát rajtam, úgyhogy ment is tovább, hogy másokat is hasonló hévvel taszítson a hóba. Csak pislogok utána a hóban csücsülve, mint hal a szatyorban, ameddig egy kedves úriember fel nem segít onnan azzal a címszóval, ha tovább kucorgok a hóban, akkor meg fogok fázni. Igazán kedves tőle, nem sokkal lehet idősebb mint én és igazán helyes - de persze ezek mind a túlromantikus énem gondolatai, úgyis most láttam őt először és utoljára, de hálás lehetek neki - nem csak a felfázás elkerülése végett (egyelőre legalábbis) hanem hogy elterelte kicsit a gondolataimat kellemesebb valótlanabb irányokba.
Végül Gemsel is összeállunk, mint két kicsi lego, szerintem 10 méteres körzetünket jogosan eléggé meglepjük, két korunkbeli lány hogy tud örülni egymásnak - konkrétan úgy, mint boxer kutya a sípolós labdának, éppen csak a fenekünket nem rázzuk hozzá.
Nincs több vesztegetni való időnk, a forralt borozást, a kürtős kalácsot és a többi meleg finomságot meghagyjuk majd azokra az időkre, amikor befagy a fenekünk a sok esés után, most irány a jég. Természetesen az alap az, hogy megbeszéljük, kivel mi történt azalatt a nagyjából 1 hét alatt, amikor kőkeményen nem volt szerencsénk egymáshoz, na meg én elbeszélem neki az ideúton engem ért atrocitásokat a buszon. Kategorikusan kihagyom azt, hogy milyen borzalmasan kellemetlen volt az ünnepi hangulat maga, és hogy milyen családi televízióba illő dráma zajlik otthon - senki sem erre kíváncsi. Éppen húzom meg a fűzőket az ősrégi, egy számmal nagyobb, számomra elég kényelmetlen módon betört korcsolyán a fűzőket, amikor hirtelen eszembe ötlik valami.

- Te figyelj már! Ash-nek van amúgy barátnője? - nézek rá, ahogyan felállok a hóból. A kérdés egészen váratlan lehet, de eskü van logika a dologban. Mármint van egy igencsak kedves ismerősöm, nagyi gazdag barátnőjének az unokája pontosabban, aki elég szerény - megjelenésileg és személyiségileg is - nehezen ismerkedik, de egy eszméletlen jólelkű lány. Oh, és nagyon házias is, az ember meg nem mondaná róla, hogy kőgazdag famíliából származik. Nyújtom a kezem, és ha Gems is elkészült, akkor indulhatunk is.
- Fhu hallod, voltam kint a lovardában... Nem is értem, hogy nem fagynak oda a nyereghez ezek a lánykák a nyári-lenge ruhácskáikban. Mármint persze, nem kell mindenkinek olyan csöves módjára lovaznia, mint ahogy nekem sikerül, de nem értem, hogy nem fagynak meg! Nekem mindig odafagy a kezem a talicskához, amikor viszem ki a trágyát. Most nem tudtam annyi melót vállalni, mert elsején megyek vissza - tudod, valakinek boldogítania kell az ott ragadtakat is, na meg készülni kell a Hollóhát elleni kviddics meccsre is. Tényleg... WÁÁÁÁ!- majdnem esek pofára, ezért is kiáltok fel jó hangosan, de megkapaszkodom Gemster kezében, mielőtt tisztára nyalnám fel a jeget. - Khm, szóval csk azt akartam vala kérdezni, te mit gondolsz arról, hogy Will terelő? Mármint na, ő is hasonlóan kriminális volt eddig repülésből, mint én, bár én is csapattag vagyok, szóval befoghatom ugye?- kénytelen vagyok kicsit befejezni, ahogy majdnem frontálisan ütközöm egy 10-11 éves forma gyerkőccel, aki vagy 120 km/h sebességgel közlekedik a jégen. - Kiscsávó valakivel akkorát fog ütközni, hogy komoly közúti baleset lehet belőle. Na de szóval emlékszel arra, amikor még jó ötletnek gondoltuk, hogy majd mögöttem ülve tanítasz meg repülni és üstökösként elegánsan belecsapódtunk a lelátóba?- rötyögök az emlék gondolatán is. Madame Pomfrey, Lutece professzor és Oakley professzor sem voltak túl boldogok az eset végett, főleg mert nem éppen szabályosan az iskola egy seprűje is tönkre ment a malőrben. De legalább Madame Hooch értékelte az elkötelezettséget és épphogy átengedett repüléstanból ennek örömére.

[AnniPanni]

 

"Friends are part of the

glue that holds

life and faith together."

Címzett: AnniPanni

2005. december 28.

TW: nyers nyelvezet, káromkodás

Egyébként én eskü nagyon bírom a tesóimat, meg szeretek velük lenni, de booooy, azért ez az egy hét komoly volt. Igen, az elején kurva fasza minden, aztán azért megbasz a tudat, hogy négy - most már inkább felnőtt, mint gyerek - fiúval kell otthon léteznem. S bár Jack menyasszonya is sokszor van nálunk, ami megváltás, azért nincs annyit, hogy ezeket a nagy lovakat meg lehessen zabolázni. Ettől függetlenül indokolatlanul jó hangulatban teltek az ünnepek. Úgy tűnt, a sok fasszopó, akikkel általában foglalkoznom kell, is inkább az ünnepekre koncentrált, szóval tényleg tudtam családozni. Oké, a szoki köröket le kellett tolni, de az csak rutin volt már, szerencsére semmi nem volt ott sem.

Amikor aztán megkaptam Annie levelét, hogy ugyan nem-e volna kedvem tolni valamit a szünetben és ez a valami nem-e lehetne a korizás, akkor persze igent mondtam. Az évek alatt kifejlesztettem, hogyan lehet a legkönnyebben bliccelni a vonaton, szóval azzal sem volt gond. Azért Jack is lazul, csak akkor kell írnom, ha már elindulok haza, ne kelljen a sötétben hazasétálnom. Mondjuk, erre majdnem arcon röhögtem, mert egyébként amikor otthon vagyok, akkor mindennap szinte hajnalban estem haza, tehát kurvára az utcán voltam ilyenkor, de csak egy mosolyt küldtem neki, hogy hadd legyen bátyus és hozzon haza akkor az állomásról, ha ettől neki jobb. Mindenesetre nagyon rendesen pakoltam magamnak vizet meg kaját, illetve egy kis pénzt is (a nagyobb részét Mauricetól csórtam, ki volt ütve, mint atom, nem tűnt fel neki, majd leverjük egymáson, ha hazaérek), majd keresni kezdem Anniet. Mondjuk, kurva sok az ember, én meg kicsi vagyok, basszameg. De ügyesek vagyunk, kiszúrjuk egymást a tömegen keresztül, biztos jelzett a radarunk vagy nem tudom. Egyből elkezdek vadul integetni neki, egész testem mozgását belerakom, plusz kiabálok is neki.

- HÉÉÉ, ANNIE! ITT VAGYOK! - üvöltöm, mellettem meg csúnyán néznek, szóval én is előveszem a judgy fejem. - Mi a francot tetszik így bámulni, kedves néni? Nézzen a lába elé, nehogy valamelyik neveletlen fiatal, mint én, kirúgja a lábát! Vagy el ne csússzon a havon! Csókolom, szép napot kívánok! - mondom neki, ahogy sebtiben adok neki két puszit az arcára (hasonló magasságúak vagyunk), mielőtt tudna reagálni. A néni persze felháborodik, de csak integetek neki vidáman, el is fordultam, üvöltök tovább Annienak, aki közben észrevett, szóval megyek felé. Szerencsére elég jól közlekedem a tömegben, nem sodornak el, meg kevés cuccom is van, szóval hamar letámadom Anniet, akit jól meg is ölelgetek, miután végig néztem, hogy letarolják. - Csókolom néni! Tetszik látni azt a hölgyet? A barátnőjét ott tetszett hagyni! Nehogy elveszítsék egymást! Csókolom, szép napot! - oltom le a második nénit, aki folytatná a szájjártatást annak ellenére, hogy Annie mellől már ellépett, de nem hagyom szóhoz jutni, szóval feladja egy idő után, úgyhogy Annie már az enyém. - SZIA CSAJE! Irányba raktam a vén szatyrot, ne izgulj! - kacsintok rá, ahogy kedvesen leporolom a sejhaját, majd nem is húzzuk az időt, nem sokáig van világos ugyebár, aztán még haza is kell vergődni valamikor. Miután elővettem a korimat, aminek elképesztő lábszaga volt, remélem, semmi leprát nem kapok el, tudja a franc, kié volt a családban ezelőtt, közben jártatom a számat, hogy mi mindent csináltam a fiúkkal otthon. Persze semmi extra vagy túl részletes, csak a szoki átlagos mondataim, hogy mi mindent csináltunk. A tesóim létét sosem titkoltam, de igyekeztem nagyon részletekbe sem bocsátkozni, mert akkor elég hamar kiderült volna, hogy szülők nincsenek, helyette van/volt egy faszkalap nagybácsi. Aztán Annie is kérdez egyet, amivel jól meglep.

- Mi van? Miért érdekel? - nevetek fel hitetlenül, valahogy nehezen hiszem, hogy rámozdulna a bátyámra, akármennyire is egy házba jártak és csak két év van köztük. Közben megindulunk a jégre, persze magyarázatot nem ad, biztos megint csak a fejében pörgette végig a helyzetet, aztán már témát is vált, de vidáman hallgatom. - Annyira azért nincsen hideg, haló! - jelzem neki, mert én is két vastag pulcsiban vagyok egyébként. A korizás egyébként meglehetősen szarul megy, nem vagyok túl tapasztalt benne, szóval totyogok ezerrel. Hát, igen, nem a befagyott vízhez vagyok szokva. Kapaszkodni legalább nem kell, de a rendes mozgástól még messze vagyok. Szóval mikor meg akar kapaszkodni a kezemben, akkor annyira azért még nem vagyok stabil, hogy magamat és őt is megtartsam, szóval esünk egyet a francba, de gyorsan fel is állunk, ha már felfogtam Anniet is a testemmel. Szerencsére nem fáj annyira, meg aztán a következő témája eltereli a gondolataimat. - Hogy Will terelő? Őszintén? Annyira nem gondolkodtam még rajta - nevetem el magamat. - Meglepett, az biztos. Nem olyan srácnak tűnt, mint akit ez megmozgat, haha, pláne nem terelőként, de biztos ügyes, ha beválogatták, nem? - rántom meg a vállam, miközben ügyetlen módon én is odébb siklok, hogy ne ütközzek én se a csávóval. - Merlin simára sikált tökeire, beszarok, hogy ilyen őrültek is vannak... - csóválom a fejemet mosolyogva, közben kezdek kicsit rákapni az ízére, lassan úgy nézek ki, mint aki korizik és nem úgy, mint aki totyog.

- HOGYNE EMLÉKEZNÉK! - üvöltök fel. Hm, túl sok időt töltök Tetsuyával, úgy tűnik. - Jó sok zúzódásunk lett, nekem kificamodott a vállam, neked meg agyrázkódásod lett, nem? - röhögök, mint egy idióta. - Nem is értem, milyen jogon adtam O'Harának a hullócsillag nevet, mi vagyunk az eredetiek, nem? - emelem egy pacsira a kezemet. - Jut eszembe, mik a tervek a szünet utánra? Bármi konkrét? Mire lehet számítani kiskegyedtől? - kacsintok rá, ahogy kikerülöm a 120-as kiscsávót. - Mintha kibaszott bóják lennénk, de komolyan... - morgom még, de elég hamar elmúlik a pillanatnyi haragom és érdeklődve nézek Anniera.

Friends don't let friends do silly things alone.

2005.12.28. szerda
Gemster

Igazából talán már megszokhattam volna, hogy minden évben történik valami hasonló gebasz a karácsonyi vásárokban, úgyhogy igazán nem kellene meglepődnöm rajta, hogy már a legelején földet fog a seggem és még a korcsolya sincs a lábamon. Na nem baj, ez sem szegheti kedvemet, arra ott van sok minden más, inkább csak villantok egy nagyon hálás, nagyon ragyogó, olyan igazi Annies cuki mosolyt a fiúra, aki felsegített, mielőtt Gemster szinte magához ránt. Szemem sarkából még látom, hogy a srác is majdnem felnyalja a havat, ahogyan megbotlik nem is igazán tudom miben. Szegény, lehet fertőző kétballábasságban szenvedek és most átadtam neki? Bár szólnék utána, de Gemster teljesen lehengerel, na meg letaperol. Nem mintha ne csinálta volna ezt akkor is,  amikor a porban ültem seggre mondjuk repülés óra után, vagy amikor egy bogáncsosba sikerült a szebbik felemmel belenéznem, de hirtelen a karácsonyi vásár forgatagában tagadhatatlan, hogy meglep, amint valaki a fenekemet csapkodja. Aztán végül csak nevetek az egészen és hagyom magam, mert akkor gyorsabban szabadulunk.

- Szevasz tavasz, mi a hézag Hapsikám? - pacsira nyújtom neki a kezem, hogy ne csak a tomporomat tapicskolja lehetőleg. Még a végén azt hiszik, hogy együtt vagyunk, és félreértésekhez vezetne... bár itt? Mugli Londonban? Ebben a tömegben? És inkább csak Gemsternek okozna gondot, az én szerelmi életemet inkább hagyjuk. Been there,done that (sorta), never again. Van, ami nem való az írónak, és ha megnézzük... én sem arról írok milyen az egészséges szerelem, de a hozzám hasonlóaknak ez kell - valami kitalált, valami mérgező, valami mindent elsöprő. A valóságban azonban ezek nem működnek, vagy legalábbis nem szabad, hogy működjenek. Ezek fikciók csak. Ahogyan annak sincs sok alapja, hogy a menő srác, meg a "más mint a többi lány stréber könyvmoly csaj aki személyiséggel nem rendelkezik" egymásba szeressenek. Mármint vágom, ott a közös pont, hogy kettejük személyisége összesen nem éri el az egy egészet, de na... az azért édeskevés. És ha valamit megtanultam (bár lehet tévesen, erre mostanában kezdek kegyetlenül ráébredni) apám és anyám bukott kapcsolatából, hogy párkapcsolat nélkül is van élet. Nagyi mindig falnak ment tőle, amikor kijelentettem neki, hogy macskákkal fogok együtt élni, de... előbb magamat kell megtalálnom, előbb nekem kell fejlődjek, előbb jobb embernek kell, hogy legyek, mielőtt akár csak ilyenre gondolhatnék. Ezt a közelmúlt is erősen igazolja... És őszintén? nem zavar a gondolat. Elvégzem a főiskolát, elkezdem álmaim munkáját. Ha minden jól sikerül, akár utazgathatok is, miközben varázslényeket gyógyítok és mentek - ez lenne az igazi álom. Egyedül meg sosem lennék... remélhetőleg mellettem lesznek a régi, az újabb, és az annyira új, hogy még nem is barátaim barátaim, meg a sok-sok varázslény. Talán így meglelem a nyugalmat is, és képes leszek megbékélni magammal.

- Háttő figyelj... és ne nevess ki, mert halál komolyan gondolom. Kerítőnő AnniPanni akcióban. Szóval nagyim tagja a luxinagyik társaságának, annak ellenére, hogy a mi családunk minden, csak nem luxi. A leggazdagabb nagyikának van egy unokája. Nagyon cuki, kedves, intelligens és nem mondanád meg, de nagyon házias: szeret sütni-főzni, de megcsinál mindent a ház körül. Uuuuh és valami mesés kenyereket csinál! Na mindegy, szóval Julie a neve, nagyjából korunkbeli ha emlékezetem nem csal, lehet kicsit idősebb. De eléggé szenved a párkereséssel, soha nem jön neki össze. És Ashről nekem tök jó véleményem van amúgy, szóval gondoltam... tudod... ha elérhető, nem fájhat egy találkozót összeütnünk, nem? Te hozod magaddal Asht, én Juliet, valami programot szervezünk, és meglátjuk működik-e a kémia. Ha nem, akkor ennyi meg egy bambi, ha igen, akkor meg történnek a dolgok majd a maguk medrében, és segítünk ott, ahol kell. De persze mondhatsz nemet, csak egy kósza gondolat - vonom meg a vállam, mert igazából az ő bátyja, ha szerinte hülyeség elengedem. De a kerítőnő énem feléledt, és szerintem jó párost alkotnának - hiába Julie mugli. Az egyik legcukibb mugli evör!

- Itt London közepén nincs, oké! De kint a pusztában az erdő mellett, ahol lakunk! Hát te, olyan hideg szél van mindig, hogy a gyomrom is vacog, amikor nagy slunggal belélegzem a hideg levegőt! És ők nem így vannak felöltözve, mint mi - huzigatom meg a pulcsijának az ujját. Rajtam egy kopott farmer van, hosszú zokni, felül egy vastagabb pulóver és egy kabát, illetve az elengedhetetlen cicafüles kötött sapka, és egy jó vastag sál. Aztán a szófosásom fonala kanyarodik is tovább a kviddics fele, de gyönyörűen eltanyázunk és szegény Gemster alám kerül.

- Hm... rólad azt gondoltam volna, hogy inkább felül szeretsz lenni! - vigyorgok rá, majd le is gördülök róla. Ő hamarabb talpra kecmereg, mint én, akinek végül két anyuka segítségével sikerül talpra állnia. Nagyon szépen megköszönöm nekik és integetek vidáman utánuk, nemsokára a kis purdék úgyis újra leköröznek. Olyan kis cukkerok!

- Háttő... én rendesen félek a romcsi kettős ütésüktől. Nem vagyok én Nialen, vagy Holden, hogy olyan egyszerűen egy ilyet visszakanyarintsak... - akaratlanul is megdörzsölöm a jobb könyököm, ami az előző meccset megsínylette. Azóta sem kíméltem, ezért is sietek vissza többek között a suliba, hogy legyen időm még sokat edzeni. Az utolsó meccsünkre muszáj odatennem magam, ha már Sienna megszavazta nekem a bizalmat továbbra is. Nem akarom cserben hagyni a többieket megint.
Velem ellentétben Gems kezd bemelegedni, én meg szabályosan az életemért küzdök mínusz gyök kettővel. Véletlenül bele is megyek egy csávóba hátulról, onnan nagy nehezen, csak kétszer majdnem elesve irányba állok és haladok tovább. Én maradok a totyogásnál, de egy ideje nem történik semmi... gyanús, nagyon ganyús.

Lepacsizom vele, bár az borítja az eddigi progressemet és térdre zúgok, de a kedves anyukák megint beértek, úgyhogy nem Gemsnek kell talpra erőszakolnia. Kipirult arccal hálálkodom nekik, ők meg csak nevetve intenek, hogy a kövi körben tala. Csodás mondhatom!
- Inkább hívnám magunkat konkrét üstökösnek amúgy! - nevetek, de amúgy jogos. Megannyi kriminális dolgot műveltünk le együtt, ez csak egy a sok közül... kicsit szentimentális hangulatba kerülök, amint megint eszembe jut, hogy ez lesz az utolsó... - Hmm... Hát igazból nekem nagyon nyomni kell a R.A.V.A.S.Z. vizsgákat, úgyhogy tanulni fogok nagy erőkkel, meg edzeni az utolsó meccsre. Ezek mellett csak a szokásos... őrültségek, tiltott helyeken tiltott időszakokban mászkálás, csak a szoki. Neked van valami spéci terved a következő - utolsó - félévre? - hopp, megint elzsummol Villám McQueen. - Csávókám komolyan gondolja a gyorskorizói karriert! - annyira elbambulok utána, hogy nem veszem észre, hogy a két lábam két irányba halad, csak amikor már a nadrágom nem engedi tovább a spárgát. - Hinnye! - Na most légy okos Domonkos, hogyan jövök ebből vissza?

[AnniPanni]

 

"Friends are part of the

glue that holds

life and faith together."

Címzett: AnniPanni

2005. december 28.

TW: nyers nyelvezet, káromkodás

- Csöcsrobbanás! – vigyorgok rá, ahogy lepacsizom vele, eltoljuk a szuper hosszú, nagyon saját pacsinkat, ami vagy fél perc. Mindig jó érzés, hogy emlékszünk rá, pedig szerintem másodikban vagy harmadikban találhattuk ki. Nem tudom, azóta mennyit fejlődtünk minden másban, de ez vicces volt. – Faszántos minden, te trottyos! – vigyorgok rá. Fogalmam sincs, mitől lettem azonnal ilyen goofy, de valahogy Annie mellett mindig előjön a nagyon vidám, nagyon gondtalan énem. Mellette sokszor érzem, hogy nem kell a valós problémákkal foglalkoznom, lehet élvezni is az életet, ha az ember akarja. – Oszt arra mi a hányás van, hm? – kérdezek vissza. Nekem nem tűnt fel, hogy esetleg megbámulnak minket a seggleporolás miatt, hát kérem szépen, bárki fenekét nagyon szívesen leporolom. Az előbbi néniét is, ha arról van szó, szóval végülis mindegy. Aztán türelmesen várom, hogy kifejtse, miért is érdekli Asher. Felhúzott szemöldökkel hallgatom és sokáig csak nézek rá, majd elnevetem magam.

- Miért is ne? Nem tudom, van-e most valaki az életében, az egyetemi létbe nem látok bele, de eddig nem láttam rajta… Most a szünetben sem, pedig eléggé átlátok rajta. Szóval szerintem egy próbát megérhet – mondom vidáman. Gondolkodom, hogy visszakoznom kellett volna-e, elvégre senkit nem akartam a családi szarba belerángatni, de aztán realizáltam azt, ami nem volt kimondva otthon: Asher erősen elkezdett tudatosan elszakadni otthonról, hogy a varázsvilágban kezdjen új életet. Senki nem hibáztatta érte, mindannyian szerettük volna ezt. Szerencsétlen Jack járta meg a legjobban, elvégre ő neki miattunk maradnia kellett, s bár ő is elhatárolódott az illegális dolgoktól, mióta menyasszonya volt (és mióta Asher és én átvettük ezeket, na meg most már Ryan is), ő maradni fog még egy ideig. Egyébként kurva nagy kamu, hogy nem hibáztatta senki őt ezért: én igen. Én igen, mert ezzel engem dobott vissza a mélyre. Pontosan tudta, hogy egyikőnknek maradnia kell a család miatt és előbb lépett, hogy meneküljön. Imádtam Ashert, a legjobb barátom volt Tetsuya mellett, de elárult és cserben hagyott. És nem tudtam rá haragudni rendesen sem… - Szóval beszélek vele majd. Esetleg azt megmondod, a csajszi mit csinál és hol él, esetleg pár extra infó, ha kérdezi? Asher most a Mandragórára jár, tudod! Bár egyébként én téged sem vetnélek el, mint opció, cukibogyó! – kacsintottam rá féloldalasan mosolyogva. – Gondolkodj kicsit rajta, sok szempontból nagyon összeilletek és téged abszolút szívesen látlak az idióta tesóm mellett – kuncogtam.

- Hallod, csaje! – kiáltok fel, ahogy az otthonáról beszél. - Rájöttem, hogy még sosem voltam nálatok! Egyszer nem tartunk nálad egy pizsipartit? – vigyorgok rá. – Sajnos, nálunk nincs hely, így is Asherrel vagyok egy szobában, szóval esélytelen egy embert is elszállásolni – biggyesztem le a számat. Amúgy ez csak közepesen volt igaz, mert egyébként elfért volna, de nem akarnám szegényt kitenni az otthoni putrinak és szarlavinának.

- Hát, én kifejezetten felül szeretek lenni és azt mondják, elég jól is csinálom a dolgomat ott – vigyorgok rá nagyon zavarbaejtően, majd azért én is felállok, amíg Annie szenved egy sort anyukákkal, majd a kviddicsről csevegünk kicsit. – Nem, valóban, nem, te másban jeleskedsz, amiben meg ők nem… Nincsen ezzel baj – rántottam meg a vállamat őszintén. Kár lett volna tagadni, hogy Travers erejét bárki elérné, bár határozottan lehet dolgozni rajta, szó se róla! Nagyon sok potenciált láttam Annieban. Ki is nevetem, mikor térdre esik, mikor lepacsizunk. Szegénynek úgy tűnik, nehezen megy az egyensúlyozás.

- Legyen akkor üstökös! – nevetek rá, majd eszembe jut valami. – JAJ, KÉPZELD EL! Hát, beszarás, ha már szóba került O’Hara… Nem fogod elhinni kit hívott el a bálra – nevetek rá, kíváncsi vagyok, kire tippel, van egy gyanúm, hogy előjön belőle a romcsi énje és Zafirát fogja tippelni. Aztán áttérünk a jövőbeli terveire, szorgosan jegyzetelek, hogy mit is akar kezdeni az életével. Hát, igen, voltak olyan emberek, mint AnniPanni, aki tudja, mit akar és megtesz mindent ezért az álomért, hogy bebiztosítsa a boldog, stabil alapokon nyugvó jövőjét és voltam én, aki annyi ideje tologatja maga előtt ezt a problémakört, hogy lassan a fejére szakad az egész. Hirtelen be is basz az érzés, hogy egyébként most már egy félév sincs hátra ebből a retkes iskolából, hát, mi a lófaszt fogok kezdeni?! Ahogy visszakérdez, fel is sóhajtok.

- Hát, a szoki balfaszkodásokon kívül kurva jó lenne kitalálni, mi a faszt akarok kezdeni magam a suli után… Teljesen tanácstalan vagyok, Annie! Bevallom, eddig ignoráltam a problémakört, de most már vészesen közel van! – vallom be neki töredelmesen, hátha van valami okossága számomra. – Ja, para a csávó! – nézem én is a kishavert utána. Először én is elbambulok utána, aztán látom, mi történt Annieval, kinevetem. – EZT HOGY SIKERÜLT, CSAJE? – kinyújtom felé a kezemet, hogy összeszedje a lábait, de arra nem számítok, hogy azért még én sem vagyok annyira stabil, ahogy megkapaszkodik bennem és maga felé húz. Ennek eredményeképpen tökéletesen becsúszok a két lába közé, ráesem a jégre, a fejem is kicsit bevágom, ahogy megállít a karjával, de gyanítom, hogy ő sem fog sokáig felettem állni, ahogy én is megrántottam őt. Előre felkészülök, hogy az arcomra zuhan, neki meg szétszakad a gatyája. Fun times!

Friends don't let friends do silly things alone.

2005.12.28. szerda
Gemster

Szerintem ha valaki Gemsterrel ismer meg engem először, az a szintű agyrohasztás, amit ketten vagyunk képesek előadni bőven elég elriasztó tényező, hogy az illető soha többé ne akarjon szóba állni velem, kivéve ha ilyesmi a habitusa. Pedig külön-külön még értelmesek is tudunk lenni, én talán egy kicsit gyakrabban, meg tanulás terén szorgalmasabb vagyok, de valahogy mindig ilyenné válunk, ha egymás mellé keveredünk. Én pedig ezt felettébb élvezem. Élvezem, hogy nyugodtan elengedhetem magam mellette, nem kell félnem attól, hogy esetleg elítél valami miatt és fordítva. Csak hangosan, vidáman nevetek a szóhasználatán, s máris minden viharfelhő szertefoszlott a fejem fölül, és végre élvezhetem ezt a csodás téli napot.

- Hmm, hányás szerencsére nincs kilátásban, legalábbis remélem, de amúgy nagyjából a szoki- megtehetném, hogy nekiállok sírni-ríni arról, hogy milyen borzalmas volt a karácsony, mennyit sírtam és valószínűleg még mennyit fogok a szünet végéig, de nem teszem. Nem akarom ezzel rontani az egyetlen napot, amikor ezt képes vagyok magam mögött hagyni. Néha megérdemlem én is, hogy örömködjek, néha megérdemlem én is, hogy ne utáljam magam - legalább egy rövid ideig. Csak egy kicsit. Talán nem kérek túl sokat.

A bátyjával való terveimet kifejtem neki, majd várakozva figyelem a reakcióját. Bevallom, ahogy nem szól egy ideig, csak néz rám az belém állítja rendesen az ideget, majd úgy eresztek le mint egy lufi, amikor felnevet.

- Figyi, tényleg nem erőszak a disznótor, csak szegény disznónak, de ha jól kijönnek egymással, akkor miért is ne? Egy próbát mindenképp megér, és szerintem négyesben igazán kiválóan fogjuk magunkat érezni. Majd viszek tollast, csak kérlek, most ne vágj orrba az ütővel, mint második utáni nyáron! - nevetek egy kellemeset az emléken, amikor nyáron ugyanebben a parkban tollasoztunk, neki meg sikerült engem leütnie a tollaslabda helyett. Persze, kockázatos lehet egy muglit egy varázslóval összehozni, de ez nem olyan dolog, amire soha ne lett volna példa a múltban, meg akár most is. Julie pedig pont az a végtelenül kedves személy, aki ezt be tudja fogadni és megfelelően képes kezelni.

- Jules ott lakik tőlünk nem olyan messze, a település határában van a nagymamájának egy hatalmas villája, vele él jelenleg. A szülei diplomaták, folyamatosan utazgatnak, jelenleg éppen azt hiszem Svájcban tartózkodnak. Na mindegy, nem is ez a lényeg. Jules egyébként tanítónő vagy ápolónő szeretett volna lenni, de szülők ezeket nem hagyták neki, úgyhogy ügyvédnek tanul, gyermekvédelmi vonalon szeretne majd tevékenykedni - őszintén nagyon büszke vagyok rá. Rendkívül szívén viseli mások sorsát és nagyon jó a gyerekekkel. Találkoztam már sok fiatalka unokatestvérével is, hát mind elképesztően cukik voltak. Szerintem ez a Jules-hatás, a felnőttek a családjában kicsit furik. Nem feltétlenül rossz értelemben, de valóban mind furák. Bár sokaknak én is az lehetek, szóval minden csak nézőpont kérdése, nemde? - Ezt vágom Gemster, tudod, háztársak voltunk, beszélgettünk régen azért - vigyorgok szélesen a lányra. Valóban, beszélgettünk azért Ash-sel, azért is mertem felhozakodni a vakrandi ötletével. Ismerni vélem annyira a srácot, hogy jó párosításnak ítéljem meg őket együtt. Aztán a következő mondatával úgy meglep, hogy majdnem megborulok - de csak majdnem, csodával határos módon sikerül megállnom a lábaimon, de előtte lerendezek egy komédiába vagy rajzfilmbe illő szenvedést. Talán kicsit el is vörösödöm, mert... egy ideig valóban krássoltam Ashre, de így van ez tulajdonképpen sokakkal ideig-óráig. Általában egyik sem komoly, maximum egy-két napig tart, ha tart addig egyáltalán. Persze, Asher nagyon aranyos meg jól is néz ki, meg minden, de... Jajj inkább hagyjuk Nem való nekem a párkapcsolat. El is kezdek zavaromban össze-vissza hebegni-habogni. - Gems ez... ez nagyon... uhm szóval megtisztelő, de... én... nem hinném, hogy mi... szóval tudod... nem azt akarom mondani csak... szóval bírom Ashert... de... nem hinném, hogy az esete lennék - na meg feltétlenül ő sem az enyém. Visszagondolok a novemberi tusolós dologra és még jobban elvörösödöm. Bár azóta sajnos közöttünk Siennával eléggé elromlottak a dolgok, de az iránta érzett érzelmeim nem múlnak el csak úgy. Még most is eszembe jut a csók, az illata, a puha ajkai... Nem, Rosie állj le, ne lovalld bele magad ebbe az egészbe. Huh, azt hiszem már nem is fázom.

Gemma felkiáltása miatt most meg majdnem dobok egy hátast, hát olyan erővel üt meg a hangereje. Ja meg lábon kihordok miatta egy szívrohamot és csak úgy pislogok rá, mint őz a kamion reflektorfényében. Aztán meg azért, amint realizálom mit mond. Igazából eddig bármikor szívesen meghívtam volna magunkhoz, de most pont nem, amikor... hogy is mondjam, azon töröm a szeplős buksim, hogyan tudok önállósodni, hogyan nem kopik fel az állam abban a minutumban, ahogyan kiköltözöm otthonról. Ugyanis nekem ott már nyáron nincs maradásom, de nyáron meg kollégium sincs. Szeptembertől egy időre megoldódnak a problémáim, de addig...
- Nos való igaz, hogy nem voltál még nálunk. Majd kerítünk rá alkalmat! mosolygok rá kedvesen, hétköznapian, mintha nem hazugság lett volna az, ami elhagyta a számat. Na jó, csak azért mertem ezt így mondani, mert valóban szívesen látom nálam, ha lesz majd tető a fejem fölött, de egy szimpatikus híd alatt is bármikor megvendégelem, csak az elég... khm lehangoló lenne, nem? Hát még tévé se lenne. - Pedig én is szívesen meglátogatnálak titeket. Nem feltétlenül ottalvásos verzióban. Megismerném élőben szívesen a többi tesódat is. Jack-el már találkoztam ugye a pályaudvaron, de a két fiatalabbik tesóddal, Ryan-nel és Sammy-vel még nem volt szerencsém. Uuu, valami sütögetős kerti parti lehetne! Szívesen csinálok nektek bármit! - lelkesedem fel. A sütés-főzés a komfortzónám, ott mindig kicsit hátrébb lépnek az árnyaim és kifejezhetem önmagamat az ízeken keresztül. Nem utolsó sorban pedig remélhetőleg örömet is szerzek vele másoknak.
Csak nevetek a felül lévős megjegyzésén, ezzel engem nem lehet zavarba hozni. Olvasok én ennél cifrább dolgokat is babám. Mondjuk ha valaki nyíltan flörtölne velem, és a tantusz számomra is leesik, ha ott más lenne a helyzet, de esetünkben ez nem így van, úgyhogy csak kacsintok rá egyet. - Majd akkor mesélhetsz!
Nem fogok attól megborulni, hogy nem lesz belőlem válogatott kviddics játékos suli után, soha nem ez a cél lebegett a szemeim előtt, de jó érzés volt a házam csapatába tartozni, részt venni az edzéseken, meccseken, együtt győzni, ünnepelni, a vereségek annyira nem esnek jól, de ez is hozzátartozik a dologhoz. Most pedig... lassan itt az utolsó meccs. Annyi minden történt azóta, hogy Sienna megmutatta nekem, mire is vagyok képes...

A feltett kérdésére elgondolkodom. Kit hívott el Connor a bálba? Szívem szerint rávágnám, hogy remélem Zafit, de tudom, hogy az ő kapcsolatuk sajnos még nincs ott... azaz azok alapján nem, amiket én látok belőlük.
- Hmmm... Roxy-t? Mondjuk nem... nem hinném, mert arról tudnék. Akkor fogalmam sincs, passzolom. kit hívott el Connor? - nézek rá érdeklődve. Azt tudom, hogy Siennát már csak azért sem hívhatta el, mert bajnok bajnokot nem vihet, na meg mert Sienna Eperkével megy. De tényleg, halvány lila gőzöm sincs, Connor kit hívhatott el... és egyáltalán... miért? Ha nem Zafit ugye.
Aztn meglep azzal, hogy őszintén kifakad nekem, hogy mennyire nem tudja, mit fog csinálni a Roxfort után. Sosem erőltettem vele ezt a témát, mindig terelt, legyintett, én pedig nem akartam tolakodó lenni, de most... érzem rajta, hogy kezd pánikba esni. Biztatóan mosolygok rá.

- Nyugigumi Gems, majd segítek. Együtt kitalálunk valamit biztosan, rendben? Van egy csomó prospektusom, begyűjtögettem őket, mondjuk inkább csak érdeklődésképp, mintsem azért, mert mást számításba vettem volna, mint a lénygyógyászat. Na jó, azért a magizoológia meg a drakonológia elgondolkoztatott még. Na mindegy, szóval majd ha visszatértünk szünetről, akkor átnyálazzuk a lehetőségeket, rendben? Addig gyűjtsd össze kérlek, mely tárgyak, mely mágiaágak azok, amik érdekelnek, milyen mélyen, mikből vagy jó, mikből nem, stb stb. Ha van kinézett karrierötleted, azt is írd fel. Házi feladat a szünet további részére! - adom ki neki az utasításokat. Ha kell, levelet is küldök, nehogy elfelejtse. Na meg legalább Chicken Nugget is kinyújtóztatná a szárnyait.

Persze, hogy kinevet szorult helyzetemben, bár nem haragszom, mert engem is ráz a nevetés, hogy lehetek ekkora szerencsecsomag. Aztán jön segíteni, de katasztrófába torkollik az egész: Gemma sem a stabilitás mintapéldánya, berántódik megint alám, én pedig majdnem lesmárolom, ahogy magával ránt, de egy erős izmos kar elkap a derekamnál fogva és az utolsó pillanatban megakadályozza a becsapódást. Leemelődöm Gemsről, majd a kedves srác felsegíti őt is. Jé! Ő segített fel, miután elborultam a néni miatt! Awww, milyen kedves! Közben Gemmát is felsegíti, majd megérdeklődi kedvesen, hogy jól vagyunk-e. Előveszem a legsugárzóbb mosolyom felé, ahogy biztosítom arról, hogy én jól vagyok, majd hagyom Gemset beszélni, utána nagyon-nagyon hálálkodni kezdek neki, hogy milyen kedves, ma már másodjára ő a megmentőm. Kicsit kipirul a srác, de lehet csak a hidegtől, majd miután megbizonyosodik arról, hogy megmaradunk egyelőre, elkorizik.

- Aaaw, hát nem eszméletlen kedves srác? - nézek utána, majd vissza Gemmára. - Biztos minden rendben? Nem vágtad be nagyon a fejed? - kérdem tőle, ahogy megsimizem a buksiját. Ha igényli, szívesen adok rá gyógypuszit is!

[AnniPanni]

 

"Friends are part of the

glue that holds

life and faith together."

Címzett: AnniPanni

2005. december 28.

TW: nyers nyelvezet, káromkodás, alkohol és drog említése, enyhe szexuális utalások

Na, legalább valaki értékeli a szóhasználatomat. Otthon is szoktam ilyenekkel dobálózni és régen senkinek nem volt semmi baja, ha ilyen szavakat használtam, erre mostanság Jack és néha még Ash is dorgálóan nézett rám, hogy jaj, ne mondjak már ilyeneket, hát, én hölgy vagyok, azok nem beszélnek így. Majdnem bevertem a pofájukat, hogy az előző hét-tíz évben esetleg lehetett volna akkor máshogy nevelni, most már ilyen lettem, így jártak. Amúgy is, mi a fasz?! Mióta zavarja őket, hogy nem vagyok nőies, de komolyan?! Hát, csak azért, mert nagykorú lettem nagyjából, hirtelen nő is lettem vagy mi a fasz? Nem mintha lett volna kiért nőiesebben viselkednem, de valahogy nem is éreztem úgy, hogy ha szembejön velem végre egy srác vagy egy csaj, aki megfog (és nem csak testileg, mert abból volt elég), akkor én hirtelen kifordulok magamból és úgy kezdek viselkedni, mint egy normális lány. Nem hiszem, hogy illegni-billegni fogok és a szempillámat fogom rebegtetni. Szóval igazán nem értettem, mi bajuk a stílusommal, de mindegy. Lehet, a báli ruha miatt lettek ilyen szentimentálisak. Vagy csak nekik is leesett, hogy lány vagyok, nem csak O’Harának. Mittudomén, nem is érdekel, de hadd viselkedjek már úgy, ahogy kényelmes!

- Ó, drága, hát velem vagy, akkor hányás mindig van kilátásban legalább egy kicsit! – vigyorgok rá sokat sejtetően. Persze, hogy volt nálam egy kis alkohol, mindig volt nálam. Már rég beláttam, hogy alkohol problémákkal küzdök, mert nincs olyan nap, hogy ne kéne innom egy kicsit. Valószínűleg a droggal is ide fogok jutni, de az még nem ennyire para, szóval nem is foglalkozom vele, hehe. Na, nem mintha az alkoholista énemmel foglalkoznék, szóval kurva mindegy. Inkább hallgatom, mi a terve a nem alkoholista bátyámmal.

- Jó, na, az véletlen volt, haló! Még sosem tollasoztam előtte, ahhoz képest nem voltam olyan csicskagyász szerintem! – háborodom fel kicsit, de vigyorgok közben. Egyébként én aztán nem bántam, ha Asher mellé szerzünk valakit, ráférne egyébként, meg nem is akartam örökké az a személy lenni, akihez fordul. Ő sem akarta, ezt tudtam, sőt, szerintem ő hamarabb készen állt erre, mint én. Mégiscsak ő a legközelebbi barátom, kicsit furcsán érintene, ha egyik napról a másikra kvázi le lennék cserélve. Tudom, tudom, nem ez lenne elsőre, de idővel kurvára remélem, hogy azért de, mert a kapcsolatára nézve lenne kínos, ha továbbra is én lennék a legfőbb bizalmasa, valljuk be. Na, mindegy. Hallgatom inkább a csaj leírását, bólogatok. Áhá, szóval gazdagok és nem azt csinálja, amit szeretne, világos. – Jól van, köszi, megjegyeztem! – kacsintok rá, majd a szememet forgatom, ahogy mondja, hogy amúgy jóban voltak Asherrel, aztán vigyorogva nézek rá, hogyan reagál az én ajánlatomra. Hehe, zavarba jött, pedig komolyan mondtam. – És azt te miből gondolod, hogy nem lennél az esete? – kérdeztem féloldalasan mosolyogva, lassan csúsztam közelebb felé a jégen. – Ezt addig nem tudhatod, amíg meg nem próbáltátok, nem? Azt már jobban megértem, ha azt mondod, hogy nem szeretnéd, mert nem jön be. De őszintén mondom, hogy szívesebben látom egy nagyon jó, megbízható, kedves, okos, támogató, vicces barátnőmet mellette, akivel kurva jól kijövök én is, mint egy számomra idegent. Nem mondom, hogy nem jönnék ki a csajjal, de előbb néznélek meg titeket, ha nem baj – fogom meg a vállát finoman, ahogy elé érek és finoman mosolygok rá. Nem akarom megijeszteni, de ehhez most igencsak megjött a kedvem.

Csak bólintok, hogy majd meghív magukhoz. Egy nagyon kicsit úgy hangzott, mintha ez sosem történne be, de igazából szíve joga nem meghívni, szóval no para. Na, aztán vissza is vág a saját ötletével, aztán most törhetem a fejemet, mit is válaszoljak neki. Nem arról volt szó, hogy nem láttam volna szívesen a csajét. Dehogynem. A tesóimat is szívesen bemutattam volna neki, de nem a nagybátyámat és nem a környéket, ahol lakunk. Nem szerettem volna, ha látja, hogy a helyiek körében én milyen is vagyok, mert egészen biztos voltam benne, hogy soha többet nem tekintene rám ugyanúgy. De végülis, ha csak egy délutánról volt szó… Még akár meg is lehetne oldani. Talán Jack menyasszonya engedte volna egyszer, hogy nála legyünk, ő a jobbik részen lakott, ott nem is ismertek talán annyira minket vagy tudja a fene. – Ja, tesóim jófejek, vétek lenne nem találkozni velük! Ryan kicsit heves, de Sammy egy tündér, imádnátok egymást szerintem! Majd beszélek Jackkel, hátha a menyasszonyánál elférnénk – gondolkodom hangosan. Egyébként egy ilyen suli végét ünneplő parti tényleg nem egy rossz ötlet, mert a tesóimat tényleg összeismertetném a legközelebbi barátaimmal.

- Ó, biztos érdekelnek az izgalmasabbnál izgalmasabb szex kalandjaim, hm? – forgatom mosolyogva a szememet. Sajnos, nem sikerült zavarbahoznom a megjegyzésemmel, hát, annyi baj legyen. Cserébe inkább áttérünk a bálra és hogy Connor kit is hívott el a bálba. – Nem rossz tipp, de már foglalt. Biztos vagyok benne, hogy Roxy szíves örömest ment volna vele, ha O’Hara nem töketlenkedik ennyi ideig… Na, mindegy – legyintettem. Igazából nem zavart annyira, hogy ha nincs ló, jó a szamár változat voltam, hátha legalább hasznosnak ítéli majd azt, hogy elhívott. – Úgyhogy kénytelen volt beérni a maradékkal – forgatom mosolyogva a szememet, aztán ha kérdőn néz, magamra mutatok. Valószínűleg teljesen ledöbben, szóval vidáman felkacagok rajta. – Tudom, tudom, elég random… Hidd el nekem is… Szerintem neki is, igazából fingom sincs, miért hívott el, gyanítom, hogy csak hirtelen kibukott belőle a kérdés, de azért remélem, nem bánja meg, baszki, ha már igent mondtam és ruhát is vettem! – ráncolom össze a szemöldökömet, eddig ez eszembe sem jutott. – Mindenesetre egyik edzés után mi voltunk az uccsók, aztán fürcsi után összefutottunk a folyosón. Látnod kellett volna, milyen zavarban volt az egész helyzettől, peak cinema! – nevetek jóízűen. Tényleg tök aranyos és mókás volt. - Kicsit beszélgettünk, aztán együtt mentünk vissza a klubhelyiségbe és akkor kiböfögte a kérdést, én meg igent mondtam neki. Ennyi igazából! – vigyorgom szélesen, egyébként most már meglepően nagyon vártam ezt a bált, kíváncsi voltam, hogy fog elsülni az egész, meg hogy sikerül-e rávennem O’Harát, hogy legalább beszélgetni menjen már oda a krássához. Bruh! – Na, és meg szabad kérdezni, veled mi a helyzet ilyen téren? – érdeklődöm kedvesen.

- Jóóó, megpróbálok valamit összeírni… Legalább azt, ami érdekel… Ehh, ne hívd házinak, mert biztosan nem fogom akkor megcsinálni – fintorogtam rá. Nagyon kedvesnek tartottam Anniet, hogy így a szívére veszi az én jövőmet. Kicsit furcsa is volt, hogy többet foglalkozott az én jövőmmel, mint én magam a sajátommal. De gáz már, nem? Na, jó, akkor tényleg oda kellett tennem magamat, ez mégsem járja. Igazából jó is, ha van valami motivációs erőm csinálni valamit ezzel kapcsolatban. – Köszi amúgy!

Na, hát, nem vagyunk túl kompetensek, az biztos, mi a fos, hát, mindjárt lekap engem itt! Jippí? Biztos jó lesz, én szeretek smárolni. Már majdnem egészen csúnyán nézek a srácra, aki megint megmenti, de aztán csak kiröhögöm a helyzetet, nem gondoltam komolyan. - Csá, tesóm, nagyon köszi a segítséget! Nem mondom, megnéztem volna, hogyan szedjük össze magunkat, de így csak okoztál egy nagyon kellemes pillanatot a barátosnémnak, kösz, haver! – nyújtom pacsira a kezemet egy kacsintással, bele is csap nevetve, aztán hagyom, hogy Annie is kihálálkodja magát. Na, még a végén elkéri Annie számát vagy valami! Beszarnék, hát, minek shippelem akkor itten őket Ashsel? – Ó, dehogynem! – vigyorgok titokzatosan. – Hát, nem is tudom, azért eléggé fáj, gyógypuszit kapok rá? – nézek rá kiskutyaszemekkel és vigyorogva. – Hm, mit szólsz, hogy iszunk egy forrócsokit vagy forralt bort? Úgy érzem, estünk eleget! – nevetek rá. – Ja, és van hozzá kis különlegesség is a táskámban – kacsintok rá jelzésértékkel, hogy érezze, hoztam ám a saját főzetet.