+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Griffendél
| | | |-+  Noah Nightingale
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Noah Nightingale  (Megtekintve 774 alkalommal)

Noah Nightingale
Griffendél
*


VI. évfolyam ★ Trick or Treat

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 11. 24. - 03:09:21 »
+3

Noah Nightingale




"Memories can resurface. Wounds can reopen. The roads we walk have demons beneath. And yours have been waiting for a very long time."

        Alapok

jelszó || "Érted? Róóóóózsaszíííín!"
így ejtsd a nevemet || Noá Nájtingél
nem || férfi
születési hely, idő || Cardiff; 1984, december, 11
horoszkóp || nyilas
kor || 17
vér || sár/félvér
évfolyam || Hatodik évfolyam

         A múlt

- És komolyan pszichológushoz küldtek? - A fiú mulató hangja begurult az agyába, megcsiklandozta belülről koponyáját eléggé ahhoz, hogy elmosolyodjon.
- Jahm
- Kissé karót nyeltek a szüleid, nem? - A srác megkocogtatta az ablak üvegét, ő követte a pillantásával. Odakint épp csoffadt, lecsupaszított fatörzsek meredeztek karmoskezű ágaikkal az ég felé. Felkunkorodott a mosoly a száján.
- Náh, csak a nevelőanyám. Nincs oda értem. - Vonta meg a vállát, a srác nevetett.
- Nem is értem miért. Ez valami mugli dolog? - Sandított a kinyújtott középső ujjára a kölyök felvont szemöldökökkel.
- A szeretet egyezményes jele. - Közölte aljas mosollyal.
- Hát hogyne. - Vigyorodott el a srác, karját kitámasztotta az ablakon, kék szemei hatalmas lámpásoknak tűntek a napfénytől félrehúzódott árnyékban. - És mit szólt a doki?
- Mit szólt volna, hat éves voltam. - Szemforgatva magasabb hangra váltott. - "A gyereknek színes fantáziája van, nagy képzelőereje, kössék le az energiáit. Nem, nem kell elvenni tőle a képregényeket. Nem, nincs vele semmi baj. Nem, nem őrült meg."
- Pft. Ha tudta volna... hé! - A megfelelő pillanatban gyomorszájra irányzott csokibékás doboz csodákra képes.
- Mi lett a vége? - Kérdezte a srác, ő meg egy pillanatig csendben figyelte, ahogy amaz kibányássza a brekit a dobozból és csak épphogy horkant fel amint az majdnem kiugrott a kezéből.
- Semmi különös. Továbbra is ment a hókuszpókusz, de másnak nem szóltam róla többet. Megúsztam a gyógyszerezést.
- Óh? Szóval mégsem gurult el a gyógyszered?
Noah esküdni mert volna, hogy az a békaláb még rángott a szája sarkában. Beteg ez a varázsvilág.
- Ki akarod húzni a gyufát, hm? - Kérdezte csak úgy félvárról, mire az arcában landolt valami ragacsos, cukormázas kukacszerű dolog.
- Ajóany...
- Sálálálá - Dalolta vidáman kéretlen társa, mire kisebb dobálózás alakult ki. Egy nagyon rezignált Hetedéves szakította félbe végül a kölyköket jó öt perc után.
Nevetve fújtak visszavonulót, ő pedig végül alattomos képpel kinyújtotta ragacsos kezét üdvözlésképpen.
- Amúgy Noah vagyok.
- Aidan.

***

- Meddig kell még mozdulatlanul ülnöm?
- Amíg jár a szád
...
- Varázslósakk? Kitaláltam pár új taktikát, imádni fogod.
- Mhm.
- Menjünk le a Rengetegbe.
- Majd.
- Nyírjuk meg Mrs. Norrist.
- Megvolt.
- Szabadítsuk az elsősökre Hóborcot? Gyerünk már, az mindig fun.
- Csak ülj nyugton.
- Hhhhhh... - Nyűglődő hanggal vetette hátra a fejét és legalább három másodperc néma csend erejéig a plafont bámulta. Hogy került ebbe a helyzetbe? Valami használaton kívüli terem poros lámpafényébe egy asztalra, pózolva a világ LEGTEHETSÉGTELENEBB-
- Nem is tudsz rajzolni. - Közölte végül, mert a három másodperc csendtől már neki is tikkelni kezdett az agya. Vagy csak neki.
- Ó dehogyisnem. - Közölte Aidan, ő pedig oldalra hajtotta a fejét, hogy rásandítson. Sokat változott az ominózus első útja óta. Ugyanaz a szőke haj, kék szemek, sápadt arc, mégis valahogy... komolyabb. Tuti van valami német a vérében. Vagy északi? Miért tud egyáltalán ő ilyeneket? Aidan egy évvel idősebb volt nála. Aranyvérű varázslócsaládból származó díszpéldány. Mondhatnánk szomorúnak is, hogy meg kellett tudnia mi a különbség vér és vér között, de őszintén... különösebben nem hatotta meg. Elfintorodott.
- Rajzolj egy köcsögöt, vagy valami. MIT VIGYOROGSZ - Hördült fel, tikkelő szemmel pillantva le rá. Aidan még csak fel sem nézett, olyan lelkesen belemerült a firkálásba. Noah szemei összeszűkültek.
- Hé Aidan?
- Hm? - Nagy, éles vonal szántotta keresztül a papírt, amitől érezte, hogy kidagad egy ér a homlokán.
- Van valami, ami nagyon érdekelne....
- Mhm...? - Satír-satír-satír
- Tudod arra gondoltam, nos...
- Igen? - Aidan rejtett mosolya ezen a ponton felszántotta az arcát.
- Tényleg csak úgy a kíváncsiság kedvéért...
- Kinyögöd ma még? - Pillantott fel, azonnal megbánva tettét, mert ezen a ponton Noah rávetette magát.
- KÉSZVAGYMÁR?! - Kiáltotta, ahogy kikapta a kezéből a képet. Azon egy nagyon csúf, torzképű, elnagyolt goromka csücsült.
- TE KIS MOCSOK - Hördült fel megrökönyödve. Aztán mindketten megdermedtek, ahogy odakint idegen hangok fordultak be a folyosóra.
- Hopsz. - Híres utolsó mondatok, mielőtt az ember egy héten át gyűjtögeti a futóférgek nyálkáját túlórában, hm?

***

- Noah. Ez így nem mehet tovább. - Aidan túlontúl is komolyra mélyült hangja komor árnyékot vetett a tanteremre. Nem nézett rá, csak elképzelte sötétbe vont alakját, lámpásként izzó szemeit a félhomályban. Nyilván a falnak dőlve áll karba font kézzel. Mostanában szokása lett.
- Nyugi van. Semmiség. - Dünnyögte az asztalon fekve, csuklójával dörgölve meg a homlokát felfelé. Érezte, ahogy valami ragacsos folyadék csorog a hajába, összetapasztva a nyírást igénylő hajszálakat. A saját vére. Mikor nem érkezett semmi válasz, oldalra fordult. Nagyon kellett igyekeznie, hogy ne fintorodjon el a fájdalomtól. Felpillantott baljóslatú árnyékként magasodó barátjára. Pontosan úgy festett, ahogy elképzelte.
- Ne nézz már így, mondom, hogy semmiség. Volt már rosszabb. - Közölte, ismét lehunyva a szemét. Ez nyilvánvalóan hiba volt, mert a kibírhatatlan fáradtságnál csak az kellemetlenebb, ha minden idegszálával a fájdalomra tud koncentrálni.
- MILYEN vonatkozásban volt már valaha is rosszabb? - Noah kemény hangja zsarnokként uralta el a termet. Eléggé ahhoz, hogy csendben maradjon egy halk sóhajt leszámítva. Hüvelyk- és mutatóujja közé csippentve megmasszírozta orrnyergét.
Mardekárosok. Addig verték, amíg mozgott. A saját társai. Még csak nem is tudják róla, hogy sárvérű. Noha nem hírdette és valamiért a feljegyzések között sem jelent meg. Néha tűnődött ezen. Néha erősen elgondolkodott a ténnyé dagadó sejtelmen, hogy Aidan sokkal több mindent machinál a háttérben, mint amit megoszt vele.
- Muszáj komolyan venned, Noah. Bele fogsz halni.
Elfintorodott.
- Ennyire puhánynak nézel?
Túl hosszúra nyúlt a csend. Kénytelen volt felpillantani. Sötét szemöldökei összeszaladtak, ahogy meglátta barátja fókuszált arckifejezését. Túl jól ismerte.
- Hé Aidan? - Szólalt meg halkan. A fiú rápillantott - Ne csinálj semmi hülyeséget.

***

- Ne maradj le. - Sötét talárba öltözött társa sebes tempóban haladt az alagsori folyosókon. Odafentről csatazaj visszhangzott, a sikítások libabőrt nyaltak a tarkójára. Egy darabig csendben követte, ám amikor rájött, hogy nem a hangok felé tartanak, összevonta a szemöldökét.
- Hova megyünk? A többiek arra vannak. - Jegyezte meg megtorpanva egy pillanatra, mielőtt amaz elkapta volna a karját rákényszerítve a mozgásra.
- Leszarom hol vannak. - Harapta vissza a mágiától sistergő levegőben.
- Aidan?
- Kuss és kövess. - Ezúttal tőle szokatlan módon csendben maradt egészen addig, amíg el nem értek egy romos, félreeső pincetermet. Különös. Ha Aidan nem nyitja ki előtte az ajtót, észre sem veszi, hogy ott van.
A fiú berántotta az ajtón, ő pedig megütközve állt a poros, áporodott sötétségben.
- Mi a jó doxytrágyát keresünk itt? - Tett néhány lépést befelé értetlenül, majd egy kellemetlen balsejtelemmel a vállán fordult meg.
- Itt maradunk. - Szólt Aidan hangja parancsolóan, mire valóban elpattant benne valami.
- Mi a... MINEK NÉZEL TE ENGEM?! - Mennydörögte épp eléggé kikelve magából ahhoz, hogy ez értékes másodpercet lopjon el reakcióidejéből. Az átok telibe találta ő pedig szinte azonnal érezte, ahogy a terem poros sötétje beszivárog koponyájába és elárasztja az agyát. Csak homályosan emlékszik az utolsó szavakra:
"Valakinek, aki túl fogja élni"

***

- ...az undorító, sárvérű kis féreg! - A túl hangos, éles hang mintha szétszakította volna a koponyáját. Kábultan pillantott fel kényszerű álmából, Homályosan érzékelve Aidan alakját maga előtt és valaki másét... ismerős és mégsem... képtelen beazonosítani.
- Megállapodtunk. - Barátja hidegen sistergő hangja hűvös verejtéket nyalt a homlokára.
- Ugyan, kérlek. - Ez az irritáló, nyálkás hang... - Te is tudtad, hogy eljön ez a nap, hm? Nem? Ó dehogyisnem. Szép volt, jó volt, de többé nincs rád szükségem.
- Noah... - Hangja érdes, felkaparja a saját torkát mint valami durva, nyelhetetlen dörzspapír.
A pálcája után tapogatózik, sikertelenül. Aidan még mond valamit, ami nem jut el a tudatáig, ellentétben a zöld villanással. Az elé mozduló, majd földre hulló testtel. Lassított felvételként látja megtörténni az eseményeket és életében először tetőtől-talpig megfagy belülről.
Hideg, gyűlölet és kétségbeesés fekete tüze borítja el az agyát. Az még nem fogta fel igazán, de a szíve együtt rezonál a kezébe kerülő, gazdáját vesztett, sikoltozó pálcával. És annak utolsó varázslatával.

        Jellem

Örökvidám, játékos, trükkös, mozgékony, kreatív, fantáziadús.
Bajkeverőként tartják számon és az állítás meg is állja a helyét. Részéről azonban ez nem rosszindulatból, egyszerű játékból, határfeszegetésből, érdeklődésből születik. Szabadságvágyó fajta, ezért mindent akkor és úgy tesz, amikor neki tetszik. Ez időnként persze ütközik a szabályokkal, de annyi van benne, hogy igazán súlyos kirúgásgyanús kihágást még ő se kövessen el. Imádja az iskolát még akkor is, ha sokszor (mindig?) erősen megkérdőjelezhető események történnek benne, ám... mi mástól lenne annyira érdekes?
Nem nevezhető jó tanulónak, mégis vannak tárgyak, melyekben szokatlanul kiemelkedő a teljesítménye. Mindez nem teszi ideális diákká, de kétségtelenül tehetséges. Erős hátránya, hogy ami viszont nem érdekli, ott egyszerűen csak nem tanul és szégyenteljesen bukdácsol rajta keresztül. Látszólag azonban nincs szégyenérzete, a morális gátjai megkérdőjelezhetőek és gyanúsan semmit nem vesz komolyan.
Aidan halála óta áll is ez a mostanra kopott, kissé élét vesztett kép róla minden tekintetben, nem maradt ugyanis olyan barátja, aki a külcsíny mélyére lát, még ha bölcsebb egyedek akár túl is tekinthetnek a cukormázon és meglehetnek a maguk sejtései. Már ha érdekelne egyáltalán bárkit is úgy istenigazán.
Noah nagyon messze áll a boldog, örökvidám varázslópalántától, aminek mutatja magát. Bár többször is kikötött már a pszichológus asztalánál, egyszerűen nem lehet kisajtolni belőle a valós problémákat.
A mélyben mégis ott fortyog valami sötét, fájdalmas indulat, ami belülről fertőzi és általában csak rajzművészetében kúszik elő.
Általános magifestő szakra készül a jövőben, ugyanis célja úgy istenigazából elterjeszteni a képregényolvasást a varázslótársadalomban. A megfelelő mozgó történetmeséléssel vegyítve.


         Apróságok

mindig || Bagoly Berti-féle Mindenízű Drazsé, Csokibéka, rejtvények, titkok, pletykák, csínyek, tiltott dolgok, Weasley cuccok, bestiák, izgalom, veszély, kiszámíthatatlanság, videojátékok, képregények, zene, mágikus tetoválások, komoly emberek, szigor, szabályok és mindezek kijátszása
soha || unalom, magolás, csend, repetitív feladatok, vaskos könyvek, mazsola, gomba, szürke személyiségek
hobbik || képregényrajzolás + minden
merengő || Első útja a Roxfortba / Aidan halála.
mumus || könyvespolc tele vaskos, poros, megsárgult könyvekkel
Edevis tükre || Aidan.
százfűlé-főzet || nyúlós, csúszós, piszkos rózsaszín árnyalatú, enyhe rágógumi, kréta és valami random Bagoly Berti-féle ízzel
Amortentia || bodzás limonádé, fahéjas cappuccino, új képregények illata
titkok || Minél szélesebben mosolyog, annál súlyosabban szenved a mélyben. Aidan halála fájdalmasan megviselte, de olyan önfegyelemmel nyeli magába valós érzelmeit, ami egyszerűen elképzelhetetlen róla. Saját maga sincs tudatosan tisztában a ténnyel, hogy gyilkolt a Háború idején. Olyan mélyre temette, hogy ő maga is elfelejtette.
azt beszélik, hogy... || egy gyáva féreg, aki lapított a háború alatt. Nyilván csak ezért maradhatott életben.


        A család

apa || Eric Nightingale; 43; mugli (sár) 11 éves koráig remek kapcsolata volt vele, rengeteg időt töltöttek együtt. Noah már akkoriban sem volt egy földreszállt angyalka, de apja szerint egy fiú esetében ez inkább előny, semmint hátrány. Miután megkapta Roxfortos levelét és bebizonyosodott, hogy nem valamiféle ugratásról van szó, kapcsolatuk megromlott. Kezdetben Noah azt gondolta, hogy ez csak a bentlakásos iskolának köszönhető, de felmenője a valóságban varázslói képességeitől idegenkedik.
anya || Dana Nightingale; 33; mugli (sár) valójában a nevelőanyja és kifejezetten rossz kapcsolatban állnak. A nőstényördög remek munkát végez abban, hogy ellene hangolja apját hosszas iskolai távollétében. Biológiai anyjára nem emlékszik, három éves korában meghalt. Apja sosem beszél róla és nem áll kapcsolatban az anyai ági rokonsággal. Ennek oka apja szerint, hogy megpróbálták ellopni anyja után járó örökségét és egyébként is borzalmas emberek.
testvérek || Hannah Nightingale; 4 Hannah túl kicsi ahhoz, hogy igazi kapcsolata lehessen egyelőre bátyjával. Nem segít az sem, hogy csak a nyári szünetet és ünnepeket tölti otthon (bár az utóbbi időben igyekszik kerülni a lehetőségeket). Ettől függetlenül szereti féltestvérét és igyekszik minden időt vele tölteni, ha otthon van. Nevelőanyja pedig hasonló lelkesedéssel igyekszik megakadályozni ezt.
állatok || otthon nem tarthat, ezért nem akar kockázatnak kitenni semmilyen állatot sem rövid hazalátogatásainak alkalmával. Ettől függetlenül imádja az állatokat és mágikus bestiákat, gyakran kószál a Tiltott Rengeteg szerinte biztonságos részein, vagy úszik a tóban elfogadható időben. Pont annyit amennyit könyvtárban is tölthetne, mint bárki más.

Családtörténet ||
Bár anyját nem ismeri, apja reakcióiból úgy ítéli meg, hogy valószínűleg sárvérűként született. Szülei nem igyekeztek megismerni a varázslóvilág részleteit, már az első hazalátogatás alkalmával nagyon hamar leállították a "misztikus humbugot". Ennek köszönhetően közvetlen családja nincs tisztában a varázslóvilág eseményeivel, még ha annak erős kihatása is volt a muglivilágra. Csak a közvetlen család tud a varázslóvilág létezéséről, így elmondható, hogy Noah-n kívül szerpet senki nem vállalt a háborúban.
A Nightingale család megmaradt muglinak egy fekete bárányt leszámítva és ennek megfelelő érdektelenséget is mutatnak a nagyobb képre.

        Külsőségek

magasság  || 175cm
testalkat || szálkás, ruganyos, inkább gyorsaságra és ügyességre, semmint erőre specializált izomzat
szemszín || barna
hajszín || barna
kinézet ||
A kisugárzása vidám, könnyed, barátságos és nyitott. Átlagos magasságú, ruganyos testeflépítésű, mozgékony. Az első másodpercek alatt egyértelművé válik, hogy valószínűleg öt percig nem tud megmaradni a seggén. Kölykös ábrázatán jól áll a mosoly és az könnyen is kap a szájára. Meleg, barna szemek, sötétbarna haj, iskolai, többnyire így, vagy úgy rendezetlen uniformis. A járása ruganyos, van benne valami kósza játékosság, a stílusa kissé nemtörődöm. Baritonját már jól ismerik a roxfort falai, a nevetése nélkül jóformán szürke lenne az élet, dehát... ízlések és pofonok.

        A tudás

varázslói ismeretek ||
Medöbbentő tőle, de számos tantárgy van, amit egyenesen imád. Az átváltoztatástan a vérében van, mi lenne nagyobb csínje az életnek, mint valamiből valami mást csinálni? Bájitaltant akkor is tanulna, ha nem lenne kötelező, imád mindenféle kotyvalékokat gyártani, ez az egyetlen dolog, amit egyhelyben ülve hajlandó csinálni, elvégre igen szórakoztató eredményeket lehet elérni. Az SVK szerinte csak reflexeken múlik és ennek köszönheti jó eredményeit, ám etéren alábecsüli saját képességeit. Pálcája csakúgy mint személyisége, hangos fajta ezért rendkívül nehéz rábírnia néma varázslatokra. Valami, amivel a legtöbbet szenved napjainkban és nem látja, hogy valaha is sikerülni fog.
A Legendás Lények Gondozása tárgyat pusztán hobbiból űzi továbbra is, az számára nem minősül tanulásnak, viszont kifejezetten hasznosnak találja a képregényeihez.
A legtöbb tárgyban és varázslatban, ami kreatív, szokásostól eltérő gondolkodást, fantáziát kíván meg, kifejezetten erős. A magolós tárgyak és hosszas dolgozatok tagadhatatlan gyengeségei.
Valamilyen ismeretlen okból kifolyólag erős affinitása van okklumenciára, bár ezt egyelőre még csak az iskolai pszichológus gyaníthatja.
pálca típusa || 11 és 1/4 hüvelyk, rugalmas, somfa, egyszarvúszőr mag
RBF ||
* Átváltoztatástan K
* Bájitaltan K
* Bűbájtan V
* Sötét varázslatok kivédése V
* Gyógynövénytan E
* Mágiatörténet T
* Asztronómia H
* Repüléstan E
* Legendás Lények Gondozása K
* Jóslástan E

        Egyéb

avialany || Dylan O'Brien
Naplózva


Avery Cassen
Mardekár
*


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 11. 24. - 12:50:55 »
+2

Kedves Noah!

Köszönöm szépen ezt a tökéletesen összerakott előtörténetet, semmit nem találtam benne, ami miatt kötekedhetnék! Bár a múltadat szívesen olvasgattam volna egy kicsit hosszabban, hogy megtudjunk rólad egy kicsit több részletet, biztos vagyok benne, hogy a játéktéren szépen kiteljesedsz majd.
A háború senkinek nem volt könnyű, de talán ez a legborzasztóbb, elveszíteni azt az embert, aki a legközelebb áll hozzád. Tudom, milyen az, amikor még a családjára sem számíthat az ember - és azt is tudom, hogy milyen együtt élni egy igazi boszorkány "anyával" -, de még nagyon sok minden áll előtted, és bízok benne, hogy megtalálod a saját családodat és békédet, úgy, ahogy megérdemled!
A házad első olvasásra egyértelművé vált számomra, így nem is tartalak vissza sokáig, az előtörténetet...


E L F O G A D O M

A házad pedig a...



Gratulálok!
Az eligazító-pm hamarosan érkezik.
Tegyél minket boldoggá sok szép játékkal!


Avery

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 01. 17. - 17:32:23
Az oldal 0.087 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.