+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  A 96/97-es tanév
| | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | |-+  Keleti szárny - A Főépület
| | | | |-+  Lépcsőház
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] 3 Le Nyomtatás
Szerző Téma: Lépcsőház  (Megtekintve 8700 alkalommal)

Vikitria Mirol
Eltávozott karakter
*****


Hetedév - Haláltfaló Iskolaelső Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2009. 07. 27. - 00:13:54 »
0



Búcsúcsók...
Talán soha többet nem élhetem át ezt a pillanatot, és érzem ő is pontosan ezt érzi. Úgy forrunk egymásba, mintha minden egyes röpke másodpercet magunkba akarnánk vésni, mert most utoljára élhetjük ezt át. Magamba szívom az illatát, az ujjaimmal a teste melegét, ajkaimmal csókjának édes ízét. Mindent.
Minden rendben lesz...
Annyira szeretném, ha igaz lenne, ha tényleg minden rendben lenne, de ez képtelenség. Vagy őt veszítem el, vagy a világ veszíti el kora leghatalmasabb varázslóját és az iskola a legjobb igazgatóját. Nincs jó megoldás, de mégis inkább áldoznám fel az egész világot, csak hogy hajnalban is ugyanígy magamhoz szoríthassam Rómeót.
Vén hülyét...
Miért ilyen nehéz ez az egész? Miért fáj a gondolata annak, hogy bármi is történik az este folyamán gyászolni fogok? Dumbledore... Draco...
Nem akarom ezt! Nem, nem és nem! Ennek nem szabadott volna megtörténnie!
"Ha"
Mit akart ezzel mondani? Folytasd, kérlek folytasd! Mondj valamit! Ha nem sikerül akkor megszökünk, együtt el innen.
De aztán...
A fülemhez hajol és halkan belesúg. Egyetlen apró szót, ami többet jelent nekem mindennél. Egyetlen apró szót, ami tökéletesen egyértelművé tette mi is kell tennem ma éjjel. Egyetlen apró szót, amit tőle még sosem hallhattam és amivel csodálatossá tette a "há"-t.
Szeretlek.
Csak hogy hiába a legnagyobb öröm számomra, hogy végre hallhattam ezt tőle, csak még inkább megrémülök. Szóval ő is tudja hogy vajmi kevés az esélye annak, hogy mindez boldogan érjen véget. Sosem mondta volna ki, hogy szeret, ha teljesen biztos lenne önmagában és abban a tényben, hogy minden rendben lesz. Mert nem lesz, nem lehetett minden rendben.
Megcsókolom. Újra megcsókolom, megpróbálva minden iránta érzett érzelmemet belevegyíteni, hogy ha szüksége van rá eszébe juthasson és erőt meríthessen belőle, mert én azt fogok.
Majd szép lassan elenged és hátrébb lép. Megy. Elmegy. Én pedig csak figyelem, figyelem ahogy távolodik-
- Szeretlek - súgom még utoljára utána.
Naplózva

Izabel Bishop
Eltávozott karakter
*****


★ HARDCØRE GRYFFINDØR ★

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2009. 07. 27. - 12:35:32 »
0


•  Viki  •
_____________________


   Rendben van, ezúttal talán mégis csak jogos a kiküldés. De ez egy rémesen hosszú nap volt, dupla jóslás- és gyógynövénytannal. Aztán a tetejében ez a korrepetálás, azzal a tudattal, hogy ezek után még edzésre is kell mennem. Edzésre. Most.. de hogy miért? Azt hittem, már eleget tettünk Viki elvárásainak, és év végén már nem hívja össze a csapatot. Egy ideje egyébként is elég kínosak ezek az edzések, hiába próbáltuk elsimítani a feszültségeket.
   Szóval belátom, tényleg messzire mentem korrepetáláson Foleynál, és persze én biztos nem küldtem volna ki az óráról a diákomat, azért legalább nem vont le pontokat a Griffendéltől. Csupán kipenderített a teremből, és így megajándékozott egy egész órával Viki utolsó csapatépítő találkozója előtt.
   Ezért kaptatok olyan életuntan a felfelé vezető lépcsősoron, ki a főbejárathoz, egy kis előzetes bemelegítés reményében, de…
   Megtorpanok, és visszahúzódom az egyik falkiszögellés mögé. Hallottam már távolabbról is, hogy léptek visszhangzanak a kihalt folyosón, viszont ezek most megkétszereződtek, egyéb furcsa hangokkal kiegészülve. Ha jól sejtem, ez valami romantikázó párocska lehet. Fúj, de undorító.. talán ha várok pár percet, kézenfogva elandalognak a nyilvánosság elől.
   Csendesen és türelmetlenül sóhajtok fel, és tényleg nem akarom hallani, mit enyeleg összevissza a galambpár, de a szavaik kéretlenül tolakodnak a fülembe. Szeretlek, szeretlek, örök időkig együtt, blablabla…
   Aztán egy szó.. megöltem. Ha megöltem a vén hülyét. Nem, ezt egészen biztosan nem mondta, csak a terem akusztikája.. torzít. Vagy ha mégis mondta, akkor csak valami nyálas metafora ez is, mit foglalkozom én vele, nem érdekel. Csak egy pillantást vetek rájuk, aztán visszamegyek a pincefolyosóra, és várok inkább ott néhány percet.
   Óvatosan kilesek a fal mögül, tapintatos-némán, majd a levegőm is bennszakad. VIKITRIA és MALFOY?! Biztos, hogy jól látok?!
   A karjaim tehetetlenül lehanyatlanak, és a megrökönyödés egy figyelmetlen nyösszenéssel távozik az ajkaimról. Ez lehetetlen!
   Hiszen Viki maga mondta, hogy.. Malfoy minden szava hazugság, és a pletykák.. hamisak!
Naplózva


ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
aww, c'mon... what's the worst that could happen?
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ

Vikitria Mirol
Eltávozott karakter
*****


Hetedév - Haláltfaló Iskolaelső Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2009. 07. 31. - 21:04:17 »
0



Csak néztem a távolodó alakját, mikor valami fura hangra lettem figyelmes. Egy nyüszögés... Egy kétségbeesett emberi hangocska, amely a döbbenetet szokta jelezni.
Nekem sem kellett több. Azonnal a hang irányába fordultam.
Mindig is jók voltak a reflexeim, de azóta hogy a kezemen viseltem Voldemort névjegyét, még inkább kiéleződtek és a legkisebb zajokra és rezdülésekre is felkaptam a fejem. Az ember mindig könnyeben reagál az ismeretlenre és váratlan helyzetekre, ha folyamatosan figyel ,és egy percre sem tud lankadni a környezetére irányuló érdeklődése. Én pedig már aludni sem tudtam rendesen, hisz soha nem veszíthettem el a józan ítélőképességem. És ha hívtak mennem kellett, nem késhettem. Ráadásul ha az ember élete gyökeresen megváltozik, akkor a régi dolgok is újként fognak hatni.
Most pedig...
Bárcsak előbb jelzett volna a vész harangom. Bárcsak hamarabb hallottam volna meg, hogy nem vagyunk egyedül.
De Draco mellett máshogy viselkedtem mindig, mellette biztonságban éreztem magam. Mellette én voltam a Nő.
Most pedig...
Iza állt tőlem nem messze. És az arckifejezéséből nem csak látott de hallott is mindent.
Esküdöztem nekik, hogy Dracoval való kapcsolatom csak egy röhejes és szánalmas tréfa, hogy amiket ellenük tettem azok csak a véletlen művei voltak. Képtelen lennék ártani nekik, és sosem árulnám el őket.
Most pedig...
Iza tönkre tehet mindent, ha beszél. Azt nem engedhetem meg. Azt nem...
- Szia - nyögök ki végül valamit a számon.
Tudom hogy nem éppen a legjobb és legátgondoltabb szócska volt, de ha van egy apró esélye annak, hogy kimagyarázzam magam, akkor azt választom.
Naplózva

Izabel Bishop
Eltávozott karakter
*****


★ HARDCØRE GRYFFINDØR ★

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2009. 08. 11. - 16:01:14 »
0


•  Viki  •
_____________________


   Azonnal a szájam elé kapnám a két kezem, hogy valahogy visszatartsam azt az apró hangot, ami elárulta ittlétemet, de már késő. Az érdes sóhaj gyorsabban kiszökött a mellkasomból, minthogy felfoghattam volna, mit is teszek, de a tagjaimat még most is ólomsúlyúnak érzem. Furcsa, hogy ilyen hatással van rám ez a helyzet.. hiszen mi közöm van az egészhez?
   Nagyon is sok – súgja a jobbik eszem – gondolj csak arra, mit mondott Viki az edzésen. Hogy bármi, ami kapcsolatba hozza őt Malfoyjal, alaptalan szóbeszéd, illetve bárki, aki együtt emlegeti őket, az ütődött. Az év vicce, hogy ők ketten.. és tessék!
   De ez még mindig nem ad okot a hirtelen rám törő kétségbeesésre. Ha erről hazudott Mirol, meglehet, hogy minden más, amit akkor mondott, ugyanolyan hazugság?
   Ez az abszurd következtetés bilincselt a dermedtségbe, bár teljes szívemből hinni akartam a lánynak. Hogy tehetném, amikor Malfoy valami súlyosnak tűnő tettről sugdolózik?

   Lepilledt szájjal nézek a távolodó fiú után, és legszívesebben becéloznám a hátát egy fájó átokkal.. csak passzióból, mert olyan fenemód mardekáros. És mert elcsavarta Viki fejét. Aztán pont az ő hangjára ocsúdok fel örvénylő összeesküvés-elméleteimből.
   - Szia – ismétlem a köszönését, de semmi korábban tapasztalt érzelem nem csendül ki ebből a rövidke szóból. Szinte elé köpöm. És ebben a pillanatban egyáltalán nem bánom, hogy olyan vádaskodón tettem fel a kényes kérdéseimet a legutóbbi kviddicsedzésen. Bár már akkor tudtam volna, hogy Viki szíve merrefelé is húz valójában. A kis mardekáros lovagja.. előttünk még őt is megtagadta! Mit higgyek most rólad, Viki?!
   - Gondolom, erre is van egy jó magyarázatod – a hangom éles és magabiztos, és cseppet sem úgy cseng, mint aki szeretné meggyőzni magát arról, hogy ne a szemének higgyen.
Naplózva


ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
aww, c'mon... what's the worst that could happen?
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ

Vikitria Mirol
Eltávozott karakter
*****


Hetedév - Haláltfaló Iskolaelső Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2009. 08. 11. - 20:38:28 »
0



Ha beszél…
Mindennek vége.
Nem engedhetem meg, nem tehetek mindent tönkre most. Draco…
De ha figyelmeztetne valakit? Ha elmondaná, amit látott és hallott? Akkor talán…
De nem.
Ha Iza fecsegne, akkor talán ez a ma esti szörnyűség nem történik meg, de lesz helyette másik, egy másik, amit lehet, én sem élnék túl. Nem tudnék ártani Draconak. Neki soha!
Azt mondta szeret. Sosem mondta még ezt nekem, pedig már nagyon régóta tudom. Sosem kértem, hogy mondja ki, most mégis megtette. Nem hagyhatom cserben. Megígértem neki, hogy mindig mellette fogok állni, hogy sosem hagyom el, hogy rám bármikor számíthat.
És meg is teszem, amit kell.
Már akkor döntöttem, mikor a kezemre került a billog. Már felesleges lázadozom, már felesleges minden. Egye feladatom van, követni a parancsokat, megtenni mindent, amit Uruk és Parancsolónk megkövetel tőlünk. Ezt is fogom tenni.
Nem. Nem a Nagyúr miatt, érte soha. Hanem valaki olyanért, akiért az életemet adnám, aki nélkül nem tudnék élni, akit mindennél jobban szeretek.
Már Iza köszönéséből kiéreztem, hogy mit is gondolhat. Esküdöztem nekik, hogy egy áldozat vagyok, hogy minden pletyka hazugság, hogy jó kislány vagyok, és csak csapdába csaltak, erre… Itt lát Draco Malfoyjal a Griffendél legnagyobb ellenségével, akiről én is azt állítottam mekkora egy görény. A következő mondata pedig…
Magyarázat…
Vajon lenne értelme?
Nem.
Felesleges itt már bármiféle magyarázat. Látott. Ennyi volt.
Talán reménykedtem benne egy darabig, hogy fogalma sincs mi is ez az egész, de ebből e megjegyzéséből ez a remény teljesen szertefosztott. Nem bízik már bennem, ha egyáltalán bízott valaha is. Pedig Iza ott volt, akkor este láthatta mi történt velem a Szükség Szobájában, de mégis… A kérdései amiket feltett nekem… Nála éreztem egyedül a csapatból, hogy kételkedik, hogy megrendült a belém vetett hite, hogy érzi valami nagyon nem stimmel a kis mesében. Igaza volt. Jobban kellett volna hallgatni arra a kis belső hangocskára, de nem tette és ezen már nem lehet változtatni. Nem mintha akkor tudott volna.
Most pedig… Itt állunk egymással szemben, mint két barát, és mint két ellenség. De vajon melyik az erősebb?
Tudom, mit kell tennem. Az első pillanattól kezdve tudom, csak épp a tudat és a cselekedett más. Ő Iza… Háztársam. Csapattársam. Terelőtársam.
- Nem akarok és nem is fogok hazudni már neked. Már úgy is késő – ejtem ki lassan a szavakat a számon, miközben végig őt nézem.
Már valóban késő. Már nem tehet semmit.
Mert nem engedem…
- Szeretem Dracot. Nagyon régóta szeretem, tiszta szívemből – adom meg neki a felelet a fel nem tett kérdésére.
Eldöntöttem mit fogok tenni.
Tisztában vagyok vele, hogy így vagy úgy de magyarázkodni már nem fogok tudni, csak megválaszolhatatlan kérdéseket hagyva magam után. De talán most tehetek ez ellen. Talán most kaptam egy esélyt az élettől, hogy ne úgy tűnjek el, vagy halljak meg ma éjszak, hogy senki sem tudja a miérteket.
- Szeretnél még valamit tudni? – teszem fel neki a kérdést.
Nekem kéne tisztáznom mindent, de… nem megy.
Naplózva

Izabel Bishop
Eltávozott karakter
*****


★ HARDCØRE GRYFFINDØR ★

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2009. 08. 11. - 22:20:18 »
0


•  Viki  •
_____________________


   Szinte látom a gondolatokat átcikázni Vikitria arcán, bár fogalmam sincs róla, min dilemmázik most pontosan. Remélem, szörnyen kínos pillanatokat él most át.. kevés ez elégtételnek. Viki, miért teszed ezt?
   Ahogy lassan leperegnek a szavak az ajkáról, szinte beletörődő hangsúllyal, ráadásul ilyen fásult tekintettel, kissé elfog a bizonytalanság. Mitől gondolta meg magát hirtelen? Eddig a hazugságaival aratott, hiszen a csapatból egytől egyig elhitte mindenki a szavait. Még én is. Úgy ahogy. Voltak fehér foltok, de bíztam annyira Vikiben, hogy végül elfogadtam az ő verzióját, noha a két szememmel követtem végig, hogyan viselkedett a mardekárosok rajtaütésekor. Imperius. Pedig olyan logikus magyarázat. Draco. Igen, vele kapcsolatban is azt állította, hogy téved az, aki a pletykáknak hisz. Bár úgy lenne.
   De már képtelen vagyok hitelt adni a történetnek.. Vikitria Mirol szavának. Csak bámulok vissza a hamis szemeibe, és csóválom a fejemet, amikor megvallja nekem a Malfoy iránt érzett szerelmét. Vajon ez igaz? Vagy csak ezzel akarja palástolni magát, nehogy valami utolsó cafkának tűnjön az iskolatársa előtt?
   - Ha ennyire szereted őt, miért titkoltad előlünk? Miért hazudtál, amikor Malfoyról kérdeztelek?! – megemelem a hangerőmet, bár a kihalt lépcsőházban úgysincs más rajtunk kívül. A falakról visszahallom a kérdéseimet, a fülemben csengenek, és még így is kiérzem belőlük a tehetetlen dühöt.
   - Igen, igen, szeretném tudni, hogy mire volt jó ez az egész? Remek kis előadás volt a múltkori, majdnem sikerült is meggyőznöd vele. Mondd csak, mit titkolsz még? Talán Pitonnal is viszonyod van, vagy csak így akarod feljebb küzdeni magad a ranglétrán? – ostobaságokat vágok a fejéhez, már bele sem gondolok, mik szaladnak ki a számon, csak hagyom tombolni az indulataimat. Ökölbe szorul a kezem, mintha lecsapni készülnék, persze tudom, hogy még így sem vagyok túlságosan fenyegető jelenség.
   - Tudod, mit? Szerintem neked nem is volt szükséged arra a Verita szérumra – lököm elé valamivel halkabbra fogva, kevésbé hadarva, mintha így a vád is jobban fájna a másiknak. De csak akkor tudatosul bennem, mit is mondtam, mikor ismét haragosan összezárom az ajkaimat. Akkor viszont jégtömb zuhan a gyomromba.

   Ha Viki szereti Dracot, talán tényleg nem kellett ahhoz igazságszérum, hogy elcsicseregje a DS létezését és a gyakorlások helyszínét. Elnehezül a légzésem.
   Vikitria elárult minket..
Naplózva


ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
aww, c'mon... what's the worst that could happen?
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ

Vikitria Mirol
Eltávozott karakter
*****


Hetedév - Haláltfaló Iskolaelső Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2009. 08. 22. - 20:22:01 »
0



Miért titkoltam? Miért hazudtam Dracoról?
Azt hittem nyilvánvalóbb a magyarázat, de ezek szerint tévedtem.
- Ha közlöm veletek, hogy lassan egy féléve együtt járok vele, és lassan egy éve hogy gyengéd érzelmeket táplálok iránta, akkor vajon mit gondoltatok volna rólam? – kérdezek rá.
Elítéltek volna.
Ennyi a tömör a válasz. Nem érdekelte volna őket, hogy vajon hogyan is szerethettem bele egy mardekárosba, hisz ő Draco Malfoy, a Griffendél legnagyobb ellensége. Aki mellesleg az én ellenségem is volt négy éven át. Mikor Iza az iskolába érkezett már csak azt láthatta, hogy Malfoyjal megkeserítjük egymás életét, ugyanúgy rühellt engem, mint Harryt. De vajon arról hallott Izabel, hogy mielőtt megkezdte volna a tanulmányait a Roxfortban, akkor én korántsem gyűlöltem Dracot, sőt. És ő sem engem.
Érzem Iza hangjában a dühöt és meg is értem. Hasonló helyzet biztos vagyok, én is így reagáltam volna.
Hazudtam nekik. Az utóbbi időben szinte minden egyes szavam hazugság volt, el kellett hitetnem velük, hogy csak egy gaz merénylet áldozata voltam, hisz feladatom volt… Egy feladat, amit nem akartam teljesíteni és szerencsére nem is tudtam. De persze a büntetésem minden egyes jelentésemnél meg volt, hisz nem tudtam hasznos információkkal szolgálni…
Kiakadt. Nem csak hallom, látom is. De nincs ezen semmi meglepő, viszont mégis fájnak a szavai. Rohadtul fáj, hogy egy utolsó árulónak tart, hisz fogalma sincs miért tettem. Fogalma sincs miket éltem át. Ezt senki sem tudhatja...
Mit titkolok még?
Vajon felfedjem magam? Mutassam meg neki mit rejt a pulóver ujja a karomon?
Nem. Még nem.
- Nyugodtan sértegess, megérdemlem. De Dracot mindennél és mindenkinél jobban szeretem.
Nincs igazán időm arra, hogy jobban belemenjek a részletekbe, mert Iza máris hozzám vág egy vádat. Egy elég súlyos vádat, ami valóban csak hazugság volt…
- Nem. Nem volt szükségem – mondom már ki teljesen semlegesen a szavakat.
Tényeket közlök. Nincs bennem semmilyen érzelem, de ez már felesleges. Most már teljesen mindegy.
El kell temetnem magamban minden apró kis érzelem foszlányt ahhoz, hogy képes legyek végig csinálni a ma éjszakát. Máshogy képtelen lennék rá…
- Saját akaratomból árultam el neki mindent, amit tudni akart, de arról tényleg nem tudtam mikor akar támadni és az Imperius engem is váratlanul ért. De nem akarom védeni magam, hisz felesleges. Hazudtam nektek. Hazudtam mindenkinek, mert ezt kellett tennem…
Jobb kezem, mely eddig a pálcám környékén pihent, most lassan emelkedik üresen, egészen a balomig, hogy megfoghassam a zöldpamutot és felgyűrhessem a pulóverem ujját, ahol ott éktelenkedik a Sötét Jegy… Nem volt most bűbájjal takargatva. Felesleges lett volna, hisz az anyag kellőképp védte a titkomat, amit most egyetlen egy mozdulattal fedek fel.
Közben végig Izát figyelem. A reakcióját, hogy ha kell, pálcát rántsak, mert egyelőre nincs szándékomban, még nincs…
Eljött az ideje. Eljött, hogy elmondja neki mindent. Viszont jobb ha valamit inkább mutatunk, mert a szavak semmik a tényekkel szemben. Ha elé tárom a kőkemény valóságot, akkor nem lehet többé kétsége és azt akarom, tőlem tudja meg, ne pedig mások pletykáiból, hogy kivé is vált Vikitria Mirol…
- A DS bukása után estén került a kezemre. Engem akart. Egy Mirolt, aki közel áll Potterhez. Információkat kellett szolgáltatnom nekik Harryről és rólatok is. Mindenkiről.
Miközben beszélek hozzá ujjaim már meg is találták újra fegyverem markolatát, de még nem, még mindig nem húzom elő. Előbb azt akarom, tudjon mindent. Tudja meg miért tettem.
De már jobbnak látom, ha azonnal pálcát ránthatok, amint kényessé válik a helyzet. Most nekem kell győzedelmeskednem, nem engedhetem, hogy Iza bárkinek is fecsegjen…
- Hazudnom kellett nektek, mert nem volt más választásom, ha nem teszem rájött volna és a büntetését nem kívánom senkinek. Hidd el van olyan pillanat amikor azt kívánod bárcsak meghalnál csak véget érjen mindez. És van olyan pillanat, mikor többet kockáztatsz a szenvedésnél és a halálnál is…
Nem mondtam ki a valódi indokom. Ha érti a szavaim, talán rá kérdez, ha nem, akkor talán később ott fog motoszkálni a fejében egy kósza gondolat: miért is tettem. Nem megértetni akarom vele, hanem csak rá akarom világosítani arra, hogy hiába látja a kezemen a billogot, hiába vallottam éppen most be neki, hogy ellenük vagyok, ugyanakkor sokkal több van annál a háttérben, mint bárki képzelhet. Hisz a Halálfalók csak lelketlen szörnyek… De talán én az lennék?
Naplózva

Izabel Bishop
Eltávozott karakter
*****


★ HARDCØRE GRYFFINDØR ★

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2009. 08. 28. - 20:45:15 »
0


•  Viki  •
_____________________


   - Nem tudom! Nem tudom, mit gondoltunk volna, de biztos minden jobban alakul – vágom rá szinte azonnal. Az agyam túlpörgött, két lépéssel akarok Vikitria előtt lenni, de annyira sokkoló a mondandója, hogy belezavarodom. Nem hiszem el, hogy bármi is jobban alakult volna, attól még, hogy Draco szereti őt, egy utolsó, aljas gazember, rátámadt volna a DS-re így is, úgy is. – Talán meg kellett volna akadályoznod ezt. A támadást, hogy Malfoy felrúgjon mindent! – Dühöngök fölöslegesen. Meg kellett volna… de nem így történt, hiábavaló a dühöm.
   Csak állok a lépcsőnél ökölbe szorult kézzel, elszántan arra, hogy egyszerűen megüssem Vikit, összezúzzam a száját, amivel kifecsegte a közös titkunkat, és amivel utána annyi valótlanságot állított. Dőlt belőle a hazugság, az orrunknál fogva vezetett minket, akiket még a barátainak tart! Kísértő gondolat bűnbaknak kikiáltani a lányt, hiszen rászolgált, ha ő nincs, nem történik meg a rajtaütés, nem dobja ki a csapatából Maryt… lehet, hogy Mary tudta mindezt? Lehet, hogy rájött pár dologra, és azért ment el?
   Vikitria szavaiból mintha kiveszett volna az élet. Talán valahol mélyen sajnálja, hogy ezt tette, de tehet egy szívességet a sajnálatával! Áruló! Nem több a szememben a drága szerelménél, még csak nem is igazi griffendéles.
   - Ezt kellett tenned? – kérdezem vissza megütközve, bár inkább gúnyosnak szántam, de arckifejezésem elvehette a mondat élét. Haragosan összevont szemöldököm alatt kérdőn figyelem, ahogy bal karján lassan felgyűri a pulóverét. Nem tudom mire vélni a mozdulatait, mígnem…
   - Istenem… – a döbbenet felhasítja eddigi ingerültségemet, és csak ennyit tudok kinyögni a látottakra. Nem hiszem el, nem hiszem el, amit látok, nem! Ez nem az…
   A levegő szaggatottan jut el a tüdőmig, majd vissza – hirtelen túl súlyos dolgot akarnak megértetni velem. Még soha életemben nem láttam ezt a jelet, bár az emberek folyvást erről pusmognak, ettől veri ki a verejték a homlokukat, ezért tör rájuk a hisztéria, ha újabb esetről számolnak be a lapok, mikor is feltűnt a Sötét Jegy egy családi ház fölött.
   Tagadón megcsóválom a fejemet, és ösztönösen hátrálok vagy két lépést, mialatt Vikitria Mirol, a Halálfaló a jel keletkezéséről mesél nekem. Mondani akarok valamit, talán azt, hogy hagyja abba, ne beszéljen tovább, de a torkom egy csapás alatt úgy kiszáradt, hogy egy hang sem jön ki rajta. Lehet, hogy a pánik környékezett meg, de olyan mélységesen csalódtam Vikiben! Hányingerem van.
   De folytatja, Róla mesél, és… Ezek szerint Ő megbüntette már Vikit korábban is? Hirtelen átfut a fejemben a gondolat, hogyan is élhette túl azt a találkozást, és vagy százféleképpen látom magam előtt lejátszódni a jelenetet. A lány mindahányszor kicsavarodott végtagokkal fekszik a porban, és fekete csuklyás alak tornyosul fölébe.
   - N-nem értem – találom meg végre a hangom, bár a rekedtségtől félő, alig érteni, mit mondok. Meg akarom kérdezni tőle, hogy mi mást kockáztathatna még az életén kívül, de azt hiszem, a válasz halványan már eddig is derengett előttem. Mások életét. Ha most tényleg őszintén beszél – és a Jegy bemutatása után immár bolondság lenne feltételezni, hogy egész végig hazudott volna –, akkor most ugyanarra az emberre gondolunk mindketten.

   Hihetek még benne, hogy Vikitriában maradt egyáltalán lélek? Miféle eltorzult szerelem lehet az övék? Milyen értelmetlen, gúnyos érzelem hát az? A legtisztább szerelemnek kell lennie ahhoz, hogy túlélje ezt a sok őrültséget. Tehát tényleg az lenne?

   Ez a sok kérdés lecsillapítja háborgó gyomromat, nem úgy a fejemben cikázó érveket és üvöltöző vádakat, s ahogy a régi Vikitria új titkokkal telt szemébe nézek, elfog a keserves vágy, hogy kitöröljem a hallottakat mindkettőnk emlékezetéből. Csak ekkor fogom fel, ami már percek óta körülöttem zajlik – háztársam egyértelműen a pálcáját tartja a kezében, még ha nem is látom tisztán magam előtt.
   - Mi az, talán most megölsz? – engedem szabadjára a kérdés, hogy ne fojtogassa tovább a torkomat. Lábaimat látatlanban meggörnyesztem, ugrásra készen, és egy fél másodperc kell csak hozzá, hogy kikapjam az övtartómból a pálcámat, és azonnal ellőjem az első átkot, ami eszembe jut.
   - Reducto! – üvöltöm azt remélve, hogy Vikit jól a falhoz vágja az átok, s közben már futok is felfelé a lépcsőn, hogy valamiféle menedék mögül védhessem magam.
Naplózva


ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
aww, c'mon... what's the worst that could happen?
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ

Vikitria Mirol
Eltávozott karakter
*****


Hetedév - Haláltfaló Iskolaelső Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2009. 09. 24. - 18:28:34 »
0

Sejtettem, hogy így fog reagálni, nem is vártam mást. Sőt akkor lepődtem volna, hogy teljesen nyugodtan fogadja az elé tárt titkokat. Nem véletlenül volt már a kezem ügyében a pálcám, tudtam, hogy támadni fog. Ő. Ő fog kezdeményezni, de én fogok nyerni…
Nem akartam bántani, nem állt szándékomban, és ha elkerülhető nem is fogom megtenni, de vele szemben nekem már nem számít miféle fekete mágiával élek. Olyan átkokat használhatok ellene, ami elől nem tudna kitérni. Fölényben vagyok. Ráadásul nagyon jól tudom mire képes, és milyen varázslatokat ismer. A legtöbbet együtt tanultuk.
- Protego! – húzom magam elé gyorsan a pálcám, amint látom, hogy Iza keze emelkedik.
Szándékosan nem átkot küldök rá. Egyelőre még nem akarok. Most csak védekezek, semmi egyéb.
Nem akarom, hogy ellenségnek tartson, csak mert az vagyok.
- Sosem tudnék ártani neked, sem a többieknek. Kérlek, ezt sose feledd! És talán egyszer megérted miért is tettem. Addig is, kérlek, ne ítélj el.
Közben pedig továbbra is tartom a pajzsomat magam előtt, egy pillanatra sem engedve le, akármilyen átkot is küld rám. Meg akarom értetni vele mi is ez. El akarok neki mondani mindent. Azt akarom, hogy tudja: nem vagyok rossz, hogy sosem leszek az, de van, hogy a rossz oldalt kell választanunk.
- Elmondok neked mindent, amire kíváncsi vagy. Már úgy is mindegy. Ma éjszak úgy is mindennek vége lesz s a titkot napvilágra kerülnek.
Ha rákérdez, válaszolok. Amit tudni akar, elmondom. Legalább ő tudni fogja mi is történt, tudni fogja ki is vagyok. Az egy más kérdés, hogy nem fogom hagyni, hogy idő előtt bárkinek is elmondja.
Naplózva

Izabel Bishop
Eltávozott karakter
*****


★ HARDCØRE GRYFFINDØR ★

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #24 Dátum: 2009. 11. 02. - 14:35:28 »
0


•  Viki  •
_____________________


   Szinte belevágódom a lépcsőfokokba, de legalább már a fal védelmében vagyok. Nem a legjobb búvóhely, de jelen körülmények között még ez is több mint a semmi. Hiába állítja Viki, hogy nem tudna ártani nekem… már így is eleget ártott. És most, hogy láttam a Jegyet a karján, valamiért nem tudom nyugodt szívvel elhinni neki, hogy a két lábamon távozhatok a színről kellemes kis csevelyünket követően. Szóval mégsem volt akkora ostobaság kitérni a halálfaló látómezejéből.
   Reméltem, hogy az átkom olyan váratlanul éri majd, hogy sikerül célba is találnom, de Viki reflexei jobbak annál, amit feltételeztem. Végül is, sokkal régebb óta kviddicsezik, mint én, és bár ez lenne az egyetlen magyarázat! De sokkal valószínűbb, hogy nem először keveredik párbajba.
   - Akkor érteném meg, hogy miért is tetted, hogyha én is halálfalónak állnék! – kiáltom oda a fal mögül, persze csak időhúzás végett. Úgy jár a szívem, mint valami túlhevült gépezet; hogy juthatnék ki ebből a kutyaszorítóból? Márpedig valahogy értesítenem kell a többieket, bárkit, nem mellesleg hálás lennék, ha élve megúsznám az összecsapást. Ki tudja, mire képes ez a hazug lány!
   Míg a következő átok után kutatok a fejemben, Viki csak folytatja a szövegelést. Nem értem, mire megy ki… ezzel akar összezavarni? Mit magyarázkodik, miért nem küldi rám a rontásait?! De engem nem érdekel, ez ugyan vissza nem fog engem.
   - Mi mindent? Hát még mindig vannak titkaid? – végül mégis beszállok a kis játékába. Talán ki tudom játszani a figyelmét – Hah! A legutolsó, legaljasabb griffendéles vagy, akit csak ismertem, az már biztos! – a hátam szinte a falnak kövül, de muszáj megmozdulnom, kilesnem egy pillanatra, hogy nagyjából be tudjam mérni a célt.
   - Obstructo!
Találj be, találj be… Épp csak egy lélegzetvételnyi ideig láttam Vikit, máris kissé csalódottabban szorítok az átkomnak. Mirol még mindig pajzsot tart maga elé, kevés az esélye annak, hogy az én hátráltató ártásom megtalálja rajta a leggyengébb pontot, még ha olyan kirobbanó erejűre sikerült is. Erről akaratlanul is a DS edzések jutnak eszembe, bár ez most kicsit komolyabb annál.
   - Jól van, akkor mesélj, mi készül ma éjszaka? – akármi is legyen, ha már így adódott, megpróbálok minél több információt kicsalni a lányból, hiszen még mindig bízom abban, hogy sikerül valahogy meglógnom előle.
Naplózva


ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
aww, c'mon... what's the worst that could happen?
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ

Vikitria Mirol
Eltávozott karakter
*****


Hetedév - Haláltfaló Iskolaelső Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #25 Dátum: 2009. 12. 13. - 22:34:19 »
0

Nem engedem le a pajzsom, egyetlen egy másodpercre sem feledkezem meg arról, hogy épp párbajozunk. Vagyis Iza próbál lefegyverezni, én pedig védekezek. Nem teszek mást, csak védekezek. Egyelőre.
El akarok neki mesélni mindent, de arra úgy sincs idő, bármelyik pillanatban felbukkanhat valaki és akkor mindennek vége. Azt nem tehetem meg. Nem ronthatok el mindent most, hogy sikerült neki. Az életével fizetne, ha valami történne, még akkor is, ha én hibáznék. Nem. Miatta bármire képes vagyok. Miatta feladtam már az életem nagy részét, és most odaadom a maradékot is, miatta. Mert szeretem. Mert nélküle képtelen lennék élni.
- Hidd el, elő tudnak állni olyan ajánlattal, amit képtelen lennél visszautasítani. És nem azért, hogy neked jobb életed legyen, nem magadért, hanem másokért… - mondom neki, de egyre kevesebb esélyét látom annak, hogy megért. Hogy a sok éves ismeretségünk után annyit tud rólam, hogy oka volt annak, hogy beálltam, hogy nem csak a nevem miattam tettem. Hogy ha lehetőségem lett volna, akkor inkább a halált választom, minthogy eláruljam a barátaimat. De mit kellett volna választanom? Az árulást, vagy hogy megöli akiket szeretek? Az unoka öcséim semmit sem jelentenek a számára és Draco sem… Talán most. Talán ezek után Draco is végre elismert tagja lesz a gárdának és akkor… Fogalmam sincs…
Titkaim… Oh még mennyi van! Egy éjszaka sem lenne elég, hogy mindent elmeséljek, de a legnagyobbak már kiderültek. Kiderült, hogy hazudtam nekik, hogy szerelmes vagyok Dracoba és hogy Őt, szolgálom. Három hatalmas titok, amiből kettő valóban megbocsáthatatlan, de nekem mégis van indokom rá. Nekem van… Tényleg van.
Szitkok. Szitkok melyeket már rég a fejemhez kellett volna vágniuk, már akkor mikor elárultam a DS-et, de elmaradtak. Sikerült beállítanom magam egy áldozatnak, Malfoy áldozatának… S most szinte ugyanazt csinálom, most is csak magyarázkodni akarok, de most valóban igazak a szavaim. Minden egyes szó. Azt akarom, hogy ha nem is most, de majd egyszer, valamikor, értsen meg.
És egy újabb átok. Kivédem. Kivédem, ahogy az előzőt is.
Iza miért teszed ezt? Nem akarlak és nem is foglak bántani. Hát nem ismersz?
- El fogom neked mondani, de ha azzal kezdeném, nem hallgatnál meg. Kérlek, Iza hagyd abba az átokszórást. Nem fogom leereszteni a pajzsom és te csak ki fogsz merülni. Semmi értelme rám támadnod. Először is tudnod kell, miért tettem. Nem azért mert akartam. Hidd el nem azért! De ha nem teszem, akkor megölte volna Dracot és a családomat is. Nem áldozhattam fel őket. Szeretem őket. Draco nélkül el sem tudnám képzelni az életem. Tudom, hogy miknek hangzanak a szavaim. Volt idő mikor még magamat is nevetségesnek tartottam, de tényleg szeretem. Annyira szeretem, hogy azt már szavakba sem tudom ölteni. Kérlek, érts meg! Ne ítélj el! Nem volt más választásom.
Feladtam a célozgatást. Az idő egyre rohamosabb tempóban fogy és sietnem kell, muszáj. Ha valaki meglát...
Naplózva

Izabel Bishop
Eltávozott karakter
*****


★ HARDCØRE GRYFFINDØR ★

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #26 Dátum: 2010. 01. 31. - 20:16:27 »
0


•  Viki  •
_____________________


   Egyre nehezebb követnem a szavait, kibogozni az értelmüket – olyan ajánlatról beszél, amit képtelen lennék visszautasítani. Nem magamért. Egyetlen ilyen ajánlatot tudok elképzelni, és azt úgy hívják, zsarolás. Ha csak a családomra vagy a barátaimra gondol… én nem tudom, mit teszek vele, de nem leszek kíméletes. Kerüljön akármibe is, én szétszaggatom ezt az utolsó árulót, ha bántani merészeli a…
   Kifúlnak a belső félelmeim, pedig még alig bontakoztak ki az adrenalinos homályságból; képtelen vagyok tovább várakozni, és az esélyeket latolgatni. A pálcámra feszülő tenyerem nyirkos, nem biztos a fa fogása. A lábaim is rég elzsibbadtak már. Lüktetnek az izmaim, futásra készen, előre vagy hátra, már csak ezt kell eldöntenem. De Vikitria egyértelműen nem akar támadni. Talán az egész párbaj nincs is ínyére, ami természetesen nem válik a javára, attól még fizetni fog.
   Sajnos ezúttal kicseng némi igazság is a szavaiból – noha ő már percek óta azt hajtogatja, hogy csakis az igazat mondja. Na persze, legutóbb is ugyanígy hitette el velünk a kis meséit. Viszont tény és való, előbb utóbb kimerülök a hiábavaló kísérletekben. De hogy kérheti a bizalmamat, ha le sem ereszti a pajzsát? Nem bízik bennem. Jobban is teszi.
   - Reducto! – vaktában döföm a pálcám végét a levegőbe, nagyjából abba az irányba, ahol Vikit sejtem. Már csak azért sem fogok csillapodni, mert megkért rá. Nekem ő ne mondja meg, hogy mit tegyek és mit ne! A falhoz simulok, közben fülelek, hogy betalált-e az átkom, vagy megint csak a pajzsnak csapódott. Nem bánnám, ha sikerülne legalább egy hatalmas pofont adnom a halálfalónak. Mindeközben figyelek. Hülyeség lenne félrevetni a lány előadását, bár magam sem tudom, miért teszem ezt. Persze, hogy most is csak szépíti a dolgokat, magát menti…!
   De mi van, ha mégsem?

   Pálcástul kulcsolom össze a kezemet a térdem fölött, s a homlokomat az ujjaimhoz érintem. Mintha csak imádkoznék – milyen abszurd is lenne. Tanácstalan vagyok, épp most, egy éles párbaj közepén. Hihetetlen. Miért is adnék hitelt a szavainak, semmi okom rá! Neki pedig nagyon is van oka a támadásra, a pusztításra… de nem tesz semmit, áá!! Megőrjít, ezerszer jobb lenne, hogyha átkokat lőne rám a színjátéka helyett. Nem akarom, hogy nyerjen, hogy elbizonytalanítson.

   Egyszer sem nevezi meg Őt, nem is szükséges, mindketten tudjuk, hogy kiről beszél. Akitől a Jegyet kapta. Hánynom kell tőle. Viszont Viki pontosan megfogalmazza a legnagyobb félelmemet, sőt, múlt időben beszél. Mi van, ha tényleg így történt? A szeretteiért áldozta föl magát?
   Ugyan már! Nem szabad bedőlnöm neki!
Ennyire szeretni valakit. Ennyire szerelmesnek lenni…
   - Ne nézz hülyének, Malfoy is halálfaló! – lényegében ez csak blöff, de semmit sem veszíthetek vele. Akár még alapja is lehet, amilyen jótét lélek az a görény. – Lehet, hogy mindvégig ez volt a célja, hogy beállj te is közéjük. Csak szédített, te meg vakon követted.
   Fejcsóválva kiáltom a fal mögül az újabb elméletemet. Ha Viki tényleg annyira szereti Malfoyt, ahogy állítja… akkor ez borzalmas gondolat volt tőlem. Megpróbálok bogarat ültetni az áruló fülébe, még ha ezzel nem is érek el semmit. Egyetlen dolgot még meg kell próbálnom, mielőtt Vikitria ráun a fecsegésre.
Naplózva


ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
aww, c'mon... what's the worst that could happen?
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ

Vikitria Mirol
Eltávozott karakter
*****


Hetedév - Haláltfaló Iskolaelső Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #27 Dátum: 2010. 04. 11. - 23:17:24 »
0

Továbbra is fenn tartom a pajzsom. Nem fogom addig leengedni, míg meg nem nyugszik. Nem akarok rátámadni és azt akarom, hogy ezzel ő is tisztában legyen. Igen, hazudtam. De meg volt rá az okom. Nem azért tettem mert ez volt a szívem vágya, de megtettem és újra megtenném.
És akkor Iza újra megszólal, de ezúttal a szavai be is találnak. Tudom, hogy Draco ezt nem tette volna meg velem, de gonosz kis kétség mindig is ott volt benne. Talán tényleg csak egy tökéletesen megtervezett színjáték részese vagyok… De nem! Tudom, hogy nem!
- Draco minden erejével azon volt hogy ebből kimaradjak! – és most először már nem olyan nyugodt a hangom. Kezdi kihúzni a gyufát, ezzel a vádjával túl messzire ment.
Ócsároljon engem, mondjon rám bármit, átkozzon meg! Nem érdekel. De Dracot ne merje ilyen módon a szájára venni, mert fogalma sincs róla ki is ő, nem tud róla semmit. Én viszont ismerem őt, tudom milyen ember, tudom mik a hibái, és szeretem. Tiszta szívből szeretem. Még akkor is, ha ő nem lett volna, most nem csúfítaná a karom az a heg, akkor a Nagyúr nem tudott volna rólam…
- Iza fejezd már ezt be! – azért az én türelmem is véges – Szerinted miért mondtam el neked ezt az egészet? Ha akartalak volna már megtámadhattalak volna, de még mindig nem tettem meg, és nem is akarom! Iza ma este minden megváltozik! Hallgass már meg végre!
Ma este… Ha nem tudnám, hogy többé nem térek ide vissza, ha nem tudnám, hogy támadás készül a kastély ellen, ha nem tudnám, hogy mi Draco feladata, akkor megint csak hazudtam volna, de a helyzet megváltozott. Ma este vége lesz. A béke örökre megszűnik és azt akartam, hogy Iza tudja miért álltam ellenük, hogy miért döntöttem úgy ahogy, miért harcolok azok ellen, akik a barátaim, voltak.
Az élet nem mindig olyan amilyennek tervezzük, amilyennek látni szeretnénk. Nekem sosem adatott meg az a szerencse, hogy teljesüljenek a kívánságaim. Nem volt soha igazi családom, és mint kiderült igaz barátaim sem. De végül találtam családot és találtam egy férfit, aki szeret, és akit én is szívből szeretek. Megtennék érte bármit, és tudom, hogy Draco is képes lenne értem olyanokra melyekre régen soha.
Egy nagy levegőt vettem. Le kellett nyugodnom.
És folytattam:
- Kérlek csak egy percet adj, hogy megmagyarázhassak mindent.
Valóban ezt szerettem volna. Magyarázatot adni. Elmondani neki mindent. Nyugodtan.
Naplózva

Izabel Bishop
Eltávozott karakter
*****


★ HARDCØRE GRYFFINDØR ★

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #28 Dátum: 2010. 06. 16. - 17:23:45 »
0


•  Viki  •
_____________________


   Reméltem, hogy az aljas megjegyzésem az elevenébe talál, tán el is bizonytalanodik. Bár ez utóbbit csak én költöttem hozzá a színes csokorhoz, hiszen ki is tudna kiigazodni egy hazugsággyáros zavaros eszméin? Ki akarna? Kezd felbőszülni, végre kiütöttem a hangjából azt az idegtépő csitítgatást, amivel az ártatlanságát próbálta megerősíteni. Álszent!
   Nem hallom, hogy mozdult volna, nem hallok semmit, ami arra utalna, hogy leeresztette a pálcáját. Megfeszítem a lábam izmait, mintha csak vigasztalnám a futásra, rugdalódzásra vágyó tagokat, amiért tétlenül egy fal mögött kell rostokolniuk, mint holmi bujkáló állatoknak. Koncentrálj! Lehunyom a szemem, próbálom kiüríteni a fejemből az égő indulatot, ami szinte csak úgy vibrál körülöttem. Nehéz, olajos hideg simít végig az arcomon. Gyenge kis huzat, nyitva maradt egy ajtó. Visszaszaladhatnék. Vikitria hátba támadna, megvan rá az esély, de ha kitart a pajzsom, akár elég is lehet a hirtelen kitörés idejére. Elnézek a lépcső túlsó végéig, követem a korlát vonalát, ami a sötétben a végtelenbe szalad. Hát úgy ismer engem a világ, mint aki képes lenne elmenekülni?

   - Hát akkor beszélj! – kiált fel a hangommal a feszült harag, és kipillantok a fal mögül. Viki meggyötörtnek tűnik, hiába bosszantottam fel, benne egészen más érzések dominálnak. Látszik, az arcára van írva – most először gondolom komolyan, hogy érdekel, amit mondani szeretne. Visszadőlök a fal védelmébe, és hagyom, hogy kellemes borzongás járjon át a hűvös kövek érintésére. A történtek után nem engedhetem el Vikit olyan egyszerűen, nem fogja kibeszélni magát a bűnei alól, ráhatással semmire se megy. De meghallgatom, hát van más választásom? És neki?
   - Mióta itt vagyunk, csak kérlelsz, hogy hallgassalak meg, adjak egy percet és mindent elmagyarázol… de te nem mondasz semmit! Csak az időt húzod! De hát akkor most beszélj, hallod? Gyerünk, nyisd fel a szememet, tárd fel az igazságot, mire vársz? Én figyelek, már nagyon régóta csak rád figyelek.
   Attól még, hogy végighallgatom, nem fogom megkönnyíteni a dolgát. Nem vagyunk mi barátnők, hogy összeüljünk egy izgi kis pusmusra, ha tényleg van még mit mondania, itt a remek alkalom, hogy előadja. A pálcámat viszont egy pillanatra sem fogom leengedni, de ezt úgysem láthatja. Várok egy kicsit, abbahagyom az átkozódást és meg sem próbálok lenyugodni. Az ideg és az adrenalin kiélesíti az ember érzékeit, arra pedig most nagy szükségem van.
   Bármi is történjék ma este, többé nem bízom Vikitriában.
Naplózva


ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
aww, c'mon... what's the worst that could happen?
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ

Vikitria Mirol
Eltávozott karakter
*****


Hetedév - Haláltfaló Iskolaelső Prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #29 Dátum: 2011. 01. 04. - 15:13:39 »
+1


***Iza***




Vége… A titkok napvilágra kerülnek. Ma minden véget ér…
- Két napra rá, hogy a DS-t megtámadták invitáltak a színe elé. Fogalmam sem volt, hogy az aznapi bálnak én leszek az egyik díszvendége. A szemem láttára kínzott és ölt meg embereket, és nem tudtam mit tenni. Semmit. Pedig az emberi meg sem mozdultak mikor pálcát szegeztem Rá. Egyetlen mozdulatot sem tettek, mert ők csak nézők voltak. Soha senki nem kívánnám azt, amit ott át kellett élnem. De inkább meghaltam volna, minthogy behódoljak. De ismerete a gyenge pontom, tudta mi az amire képtelen lennék nemet mondani. Mindenkiét ismeri. Mindenkiét tudja. Hidd el, neked is tudna olyan ajánlatot tenni, hogy ne tudd visszautasítani. Számomra ez a családom és Draco élete volt. Tart önzőnek, de őket képtelen lettem volna feláldozni.
És a mese tömör tartalma. Miért mondtam el? Ebben a pillanatban már magam sem tudom. Talán mert még mindig él bennem egy halvány reménysugár, hogy egyszer meg fog, fognak érteni. Hogy egyszer nem úgy fognak rám nézni, mint egy árulóra, még ha én magam is így tekintek magamra. Látom a szemeit. Látom, mit tükröz a tekintete. Tudom, hogy gyűlöl, hogy csalódott bennem. És bármit mondanék is, akkor sem hinne nekem. Ellenség vagyok. Rosszabb egy ellenségnél…
- Iza, fogalmad sincs arról, mik zajlanak a világban. A kastély falain kívül szörnyű világ van. El sem tudod képzelni, hogy hol tart már a háború – lélegzetvételnyi szünetet tartottam - Vége van. Mindennek vége. Szerinted miért mondtam el neked mindezt? Nem kellett volna. Újabb hazugságokkal ámíthattalak volna. De nem tettem. Szerinted miért? Mert már teljesen mindegy mit mondok. Ma este bevégeződik. Halálfalók lepik el az iskolát. Dumbledore pedig meg fog halni. És ugyanolyan sorsra jutnak azok is, akik szembe mernek velük szállni.
Nehéz volt kimondani ezeket a szavakat, de mégis könnyebben ment, mint azt képzeltem. Feladtam. Mér régen feladtam. Talán ezért is tudtam ezt az egészet puszta tényként kezelni, de csak ezt a részét. Draco sorsa miatt rettenetesen aggódtam. S gyűlöltem érte a Nagyurat, hogy ezzel bíztam meg. És azért is gyűlöltem, hogy amit ma tenni, tennünk kellett…
Vártam. Iza reakcióját vártam. Fogja fel a szavaimat. Nekem is időbe telt, mikor megtudtam, így nem siettettem.
- Már érted? Tudom, előre milyen borzalmak fognak jönni. Pontban kilenckor elkezdődik. És nem teszek ellene semmit. Gyűlölj! Megérdemlem. Erre már nincs mentségem. Ezeket nem azért mondtam el, hogy talán te majd teszel valamit. Egyszerűen csak, hogy tudd az igazságot, hogy egyszer majd megérthesd némely döntésemet. De ez a mai…
Rövid szünet. Megint csak azért hogy minden egyes szavam eljuthasson hozzá, hogy mindent értsen. Hogy tudja, hogy nem adok neki esélyt arra, hogy tegyen valamit.
- Sosem lennék képes bántani titeket. Ezt csak az önzőség miatt teszem.
Nem tudtam volna pálcát szegezni rá, de tudom, hogy néha nincs más választás, így féltésből és önzőségből cselekedtem. Így nem eshet baja. És biztosan nem kell őt bántanom...
Leengedtem a pajzsom. Most képes lett volna megsebezni, de erre nem hagytam neki időt.
- Imperio! – hagyta el a szám az egyik tiltott átok.
Kétségem sem volt afelől, hogy esetleg ne sikerülne, vagy ne érne célba. Biztos voltam önmagamban. De ezen átkok használatához tökéletes önbizalom kell, a legkisebb kétség is elég ahhoz, hogy ne sikerüljön. De én tudtam. És határozottan ejtettem ki az igét. Nem kertelve és bűntudat nélkül…
- Most pedig mintha az életed múlna rajta, lemész Roxmortsba. De előtte, ha van nálad pénz, elrejted valahol, ahol később megtalálhatod. Roxmortsban, beülsz a három seprűbe és rendelsz magadnak egy vajsört.
Azt akartam, hogy távol legyen ezektől a borzalmaktól, hogy ne legyen itt. Hogy ha az átkom tompulni is kezd, és képes lesz legyűrni, akkor is csak késve érkezhessen vissza. Lent a faluban biztonságban lesz. Fizetés nélkül pedig egy könnyen nem távozhat. Ha szerencsénk van, csak akkor ér vissza, mikor már megszűnt a veszély.
Tudom, hogy Iza képtelen lenne kivonni magát a küzdelemből. Hogy azonnal az élre küzdené magát, és szórná az ellenségre az átkait, de azonnal életét is vesztené. A ma este, nem gyerekeknek való. Olyan boszorkányok és varázslók lesznek itt, akik a legsötétebb mágia ismerői. És minél kevesebben kerülnek közelharcba, annál többen élhetik túl.
- A csapatért ne aggódj, ahogy tudom, őket is távol tartom majd a harctól. Sosem tudnálak titeket bántani. És most indulj!
És az útjára bocsátottam.




Köszönöm a játékot Mosolyog
Nincs szörnyűbb, mikor barátból ellenség válik.
De ha mélyebbre hatolsz, talán ráeszmélhetsz,
miért taszított el téged.

Naplózva
Oldalak: 1 [2] 3 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 01. 13. - 02:54:23
Az oldal 0.067 másodperc alatt készült el 43 lekéréssel.