+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Jasper Flynn
| | | | |-+  MézLak (Moderátorok: Sophie Vanheim, Jasper Flynn)
| | | | | |-+  A terasz és a hátsókert
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: A terasz és a hátsókert  (Megtekintve 45 alkalommal)

Jasper Flynn
[Topiktulaj]
***


"Flynn"

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2021. 08. 21. - 17:08:43 »
+1



A teraszról rossz időben is rá lehet látnio az aprócska hátsókertre, amiben mindössze egyetlen fa áll, na meg egy kerek asztal két székkel. Jobb időben Jasper báránya is itt legelészik, sőt Sophie cicája és nyuszija is gyakran kimászkál ide. Tökéletesen biztonságos ez a rész, hiszen le van védve mindenféle varázslatokkal.
Naplózva


 

Aiden J. Fraser
Varázsló
*****


Én már érzem, hogy alakul körülöttem az orkán.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2021. 09. 14. - 13:42:33 »
+1


2002. szeptember 27.
outfit

Do you feel like a young god?



Halk hoppanás jelezte, hogy megérkeztem a városba. A főtéren ácsorogtam. Délelőtt volt, és kissé üres is volt a tér, hiszen a legtöbb diák éppen az egyetemen ücsörgött az unalmas órákon, vagy pedig otthon gubbasztva tanult valami baromságot. Kicsit talán elfacsarodott a szívem, hiszen nekem is itt kellett volna lennem. De aztán felpillantottam az égre. A komor, szürke felhőkre, amik eltakarták a napot, és amik ismét halk kis esővel kecsegtettek. A kontaklencsének köszönhetően nem láttam olyan homélyosan, mint nélküllük, de így is kissé halovány fényben láttam félig a világot, a beszürkült szememmel. Már egészen megszoktam, alkalmazkodott hozzá a szervezetem is. Az emberi test csodálatra méltó. Meggyújtottam egy cigit a fémes öngyújtómmal, amitől a világért sem akartam volna megszabadulni. Valahogy jót tett a lelkemnek, hogy ott lapult a zsebemben. Egy kicsit apám emlékét hordtam magammal, és egyre kevesebbnek tűnt a vele járó teher. Mert nem csak én cipeltem ezt. Egy halk kis sóhaj szakadt ki az akjaim közzül, ahogy kifújtam a számból a füstfelleget.
Elliotnak csak anynit mondtam, hogy szétnézek Hertfordshire-ben, és beugrok egy kicist SZőkéhez. kellett valami más, ami egy kicist kiszakított az otthoni közegből, az a sok gyerek, Elliot hangulat ingadozásai, az öcsém folytonos sérülései a meccseken kicsit kikészítették az idegeimet. Kellett már egy nyugis sörözés egy jó haverral, hogy megfeledkezzem a családi kötelességeimről. A zakóm zsebében ott lapult az összezsugorított kis boros fiola. Az egyik legdrágábban vettem, és hoztam ide, elvégre meg kellett adnom a müdját a borozásnak. Mindig is én voltam a hivalkodóbb tetsvér, Benjamin inkább nézett ki úgy folyton, mint egy csóró mugli favágó. Én azért szerettem ezzel a hatalmat kimutatni mások felé. Hogy nem voltam akárki. Hogy voltam valaki, akinek a nyomába sem érhettek. A legdrágább talárt szabatták nekem, a legjobb minósíégű ruhám volt az iskolában is, és kínosan figyeltem a hajamra is. Ez most csak annyiban változott, hogy nem ért annyit a pénz. Egyszerűen csak szetettem jól mutatni, és megvenni azokat, amiket megvehettem.
Lassan megindultam MézLak felé, miközben kiélveztem a magányos sétámat. A levelek sziínpomás színnel takrították az utat és a járdát, összevissza. A szél hűvösen fújt, belefurakodva a pulcsimba és a zakómba, de nem igazán zavart. Szerettem ezt az évszakot, amikor nem kellett állandóan behúzódnom a naptól a hűvösbe. Sok mindenen gondolkoztam, míg meg nem érkeztem Szőke és Vöröske otthonához, és még mindig nehezen tudtam elhinni, hogy hamarosan apa leszek. Ettől megint megborzongtam. Hihetetlennek tűnt. Annyira hihetetlennek, hogy képes voltam eljutni idáig, képes voltam gyereket, unokát nemzeni. Szinte éreztem annak a delíriumnak az ízét a számban, ami akkor öntött el, amikor megkaptam a baglyot, hogy sikeresen bekerült a lányom a béranyába.
Szőke háza meglehetősen bájos volt, és amikor becsengettem elnyomtam a cigit, és a pálcámmal el is égettem. Nem szerettem szemetelni, az olyan szánalmasan igénytelen volt.
- Csá, Szőke. Nem üzentél még a lánykérésről, szóval remélem még ujjatlanul van a gyűrűd - üdvözöltem miután kinyitotta nekem az ajtót, majd megindultunk a kert felé. Út közben előhúztam a bort, és visszavarázsoltam a megfelelő méretűre, és Flynn felé mutattam - A legjobbaknak a legjobb bort hoztam.
Naplózva


Jasper Flynn
[Topiktulaj]
***


"Flynn"

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: Tegnap - 16:32:24 »
+1

the ring


2002. szeptember 27.
Fraser

outfit
 
„maybe we can fix
each other”


Mára beszéltük meg a találkozót Aidennel. Nem bántam, mert a gyűrűt már lassan úgy kellett volna elrejtenem, hogy én se találjam meg. Elég volt Sophie-ra pislognom reggelente, vagy csak meglátnom reggelizés közben, mindig úgy éreztem, az a tökéletes pillanat arra, hogy megkérjem a kezét. De valójában ki akartam húzni karácsonyig… olyan szép lett volna a fa mellett megkérni őt. Egy évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen boldog is tudok lenni. Cassen mellett mindig csak a keserűség, az ellenség fogadott… Sophie viszont minden kis mondatával fel tudott vidítani. Még az sem zavart, hogy a nagyszüleinél kellett kajálnom péntekenként, hiába gyűlöltem őket.
Megköszörültem a torkom, ahogy felkaptam a barna bőrkabátot és kisétáltam a teraszra. Az asztalra raktam néhány üvegsört… bár sejtettem, hogy Fraser majd ragaszkodik a borhoz. Ezért neki is kikészítettem egy poharat, hogy adhassa a dekadens aranyvérűt. Pakolászás közben rágyújtottam egy szál cigire és kicsit remegő kézzel vettem aztán ki a számból, hogy hosszan fújjam ki a füstöt. Pete a sarokból rosszallóan bégetett… hát igen, megígértem egy párszor Sophie-nak, hogy megpróbálok leszokni, de a lánykérés körüli stressz még engem is megviselt egy egészen kicsit.
Az idegeim totál kivoltak. Sophie közelében meg egyfolytában olyan hevesen vert a szívem, hogy vissza kellett fognom magam, hogy ne rohanjak a mozgó belsőszerveket mutató könyvemhez és szedjem elő azt a kis sárgaköves szépséget, amit szereztem neki. Nem voltam gazdag, ezért tényleg csak egy egészen kicsi kő volt benne, de szépen mutatott volna az ujjain.
Ahogy ezen elmélkedtem megint nagyot szippantottam a cigarettából. Nem kellett volna belebonyolódnom ebbe a gondolatmentbe. Szerencsére a csengő éles hangja, na meg Tarzan ijedt nyávogása elvonta a figyelmemet.
Így hát visszatértem a házba és átsétálva a nappalin meg a konyhán, majd az ajtónál megállva kihúztam magam. Kicsit összeszedettebben akartam kinézni, mikor először meglát Fraser ezen a szépséges csütörtöki napon. Feltéptem az ajtót.
– Csá, Szőke. Nem üzentél még a lánykérésről, szóval remélem még ujjatlanul van a gyűrűd – mondta rövid üdvözlésképpen és már indult is a hátsó kert felé. Én is követtem, nem foglalkozva azzal, hogy telefüstölöm a lakást éppen. Reméltem, hogy Sophie majd nem borul ki nagyon a dolgon.
– Neked is üdv. A gyűrű még totál ujjatlan. – Válaszoltam és kitártam a kertre vezető ajtót Fraser előtt. Ekkor vettem át a felém nyújtott bort is.
– A legjobbaknak a legjobb bort hoztam.
– Én vagyok a legjobb? – Kérdeztem és megnéztem közben az üvegen található címkét. Mivel nem tudtam volna kiejteni a nevét, gondoltam, hogy valami méregdrága bor. Igazság szerint Fraser mindig is egy kicsit túl piperkőc volt és imádta a luxust, szóval ez nem lepett meg különösebben. Letettem a bort az asztalra, majd elővettem a pálcát a zsebemből, hogy egyetlen mozdulattal kipattanjon a dugó és a két talpas poharat megtöltse a vöröses színű nedűvel. Így huppantam le én is az egyik székbe és húztam magunk elé a hamutartót.
– Na és milyen a házas élet, Fraser? – Próbáltam még mindig lazának tűnni, míg felvezetem a témát. – Elliot hogy van?
Naplózva


 
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.094 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.