+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  London
| | |-+  Mágus tér
| | | |-+  Anchante Mademoiselle
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Anchante Mademoiselle  (Megtekintve 8496 alkalommal)

Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2024. 06. 13. - 00:24:47 »
+1

Blaire

Szédítő sebességű előrelépések! A Főosztály már ténylegesen elkezdte tárgyalni a Minisztériumi Flotta felújítását, mitöbb modern, kortárs autókkal a változatosság kedvéér. Nem szégyellem bevallani, megvan a varázsa egy jó formába lévő Y-modellnek, még ha múzeumi tárlatvezetőnek is érzem magam mellette, a Diszkrét Flotta vegyes darabjai pedig vannak annyira újak, hogy egy mai világba is lehet rajtuk élhetően dolgozni, de talán úgy hetven év után már időszerű volt lassan.
Persze ez nem jelent még semmit. Nem egy sürgős téma - a szorgos és lelkiismeretes munkámmal az utóbbi évekbe, csak kevésbé sürgőssé vált, mint korábban - és meglehet, csak évek múlva jutnak el tényleges döntésig is, de ismerem a szerencsémet. Ha nem vagyok felkészülve az eshetőségre, hirtelen kap el minden és bármi fordulat. És általába messze állna tőlem a beszerzésügy is, én csak a szerelő vagyok.
De amikor annyira apró és konkrét, ritka dologér felel az ember lánya, hogy arra még alosztály sem létezik, csak egy szál magamra van bízva a teljes garázs, mint az egyetlen lélek aki értek hozzá,.. nos. Arról már tájékoztattak, legyek felkészülve, bárkire bízzák majdan az üzletelést, én el fogom kísérni. Mer valakinek kelleni fog magabiztosan tudnia, mi az, hogy autó. És ha abból többet akar egyszerre venni az ember, újonnan és egyformát, az nem olyan helyen fog történni, ahol a kezeslábasomba illik megjelenni, bármilyen csinosan töltsem is ki néhol.

Hát így kerültem ide, kezembe egy - hogy hívják ezt? - ilyen félbehajtva füllel fogható, másképp vállfánál fogva szekrénybe akasztható, öltönytok dologgal, abba pedig a fehér zakós-nadrágos kosztümömmel. Ha fontos helyeken helyzethez illően kell várhatóan megjelennem, ideje lenne felfrissíteni a ruhatáram - akár új beruházással, akár csak ennek a hőn szeretett szettnek a felújításával. A néhány, végtelennek tűnő éve alatt túlélt pár, nem finom ruháknak szánt kalandot - kezdve egyből a debütálásával azon nagyon tüzessé vált Imbolc bálon.
Ez a hozzávetőleg határozottságom talán az ajtóig is elvisz.
Aztán a benti nyüzsgés intenzitása másodpercek alatt zúdítja a nyakamba a jóöreg, ismerős, "mit keresek én itt egyáltalán" érzést, amibe szinte kapaszkodhatnék biztos pontként. Nem próbálom elkerülni a kuncsaftokra lecsapó alkalmazottak rohamát, szerintem csak a megszeppent visszahúzódásommal sikerül annyira elkerülnöm a figyelmet, hogy mind valaki mást találnak előbb. Illetve, úgy tűnik, egy kivételével..?
Próbálom kifürkészni, őhozzá is lehet-e fordulni, vagy neki más feladatköre lenne. Aztán attól tartva, hogy még azt hiszi rólam a végén, hogy bámulom, átnézek a próbababán lévő költeményre, gondolom amin az imént dolgozhatott, mint h eleve azt figyeltem volna.
Mer persze, hogy amikor emberien kommunikálni lenne szükség, magával ragad a lámpaláz, esetlenül somfordálgatnék is arrafelé, ő oldja meg végül a nagy dilemmát, és céloz meg engem.
-Hmmm.. j-jó napot! Esetleg segíthetek?
-Ja! Igen. Ruhát szeretnék...
Zseniális vagy, Lu, mint bármikor ha valakihez kell hozzászólni.
-Mármint,.. van ez a régebbi ruhám,- emelem meg mutatólag, egyelőre a tartójába, -azt szeretném felfrissíteni. Illetve, nem tudom hogy jobb ötlet, így, vagy új darabbal kezdeni eleve. Nincs rossz állapotba amúgy, de átélt némi gyűrődést már.
Pótcselekvés a próbababán lévő darabot nézegetni időnként, a partravetetthal-bizonytalanságom talán-leplezésére, de belekúszik némi valódi kíváncsiság is. Merész darab, nem tudom én elég merész lennék-e hozzá, de van az a merész karaktere, ami nekem tetszeni szokott.
Mintha az ő tekintete is a ruhára siklana - nem vagyok biztos, vajon ő is esetlenkedést leplezendő, vagy engem kapott rajta ugyanezen, és arra gondol, hogy az "új darab eleve"ként fontolgatnám a művét...
Naplózva

Blaire Montrego
Boszorkány
*****


világjáró ❈ M. kishúga ❈

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2024. 06. 14. - 07:39:09 »
+1

zene:JS - nocturne

dress


M I R A

'...a múzsa csókja...'

~~~~


-Ja! Igen. Ruhát szeretnék...
Illedelmes mosollyal arcomon bólintok. A véleményem, ami kellően cinikusan valahogy olyasféleképp hangzana hogy jó hogy nem varangydudvát, megtartom magamnak. Nem tudom elsőre eldönteni mi zavaróbb. A hangzavar, ami nekem már nem annyira szokatlan mint első alkalommal vagy a vevőm teljes idegen-test érzete. Pedig első pillantásra nagyon is nőies és ahogy a ruhára pillog…
-Mármint,.. van ez a régebbi ruhám…azt szeretném felfrissíteni. Illetve, nem tudom hogy jobb ötlet, így, vagy új darabbal kezdeni eleve. Nincs rossz állapotba amúgy, de átélt némi gyűrődést már.
- Hmmm, akkor ha megengedi… - nyúlok a vállfáért hogy a ruhazsák még számomra rejtett tartalmát átvegyem. Ellépek a lány mellett a legközelebbi akasztósorig és oda teszem az általa hozott saját darabot hogy aztán könnyed mozdulatokkal kihámozzam rejtekéből a fehér nadrágöltönyt. Elbillentett fejjel szemlélem meg, egyetlen percre emelem meg csak az anyagot végigsimítva középső mutató és hüvelykujjam között majd hátrébb lépve a lány felé pillantok.
- Bevallom azt hittem a kollekció új darabjai érdeklik magát is.
Fejemmel a többi lelkes lányka felé bökök, akik közül már jó pár a próbafülkék felé szasszézik hogy felvehesse a báli kreációkat.
- Természetesen rendbe tudjuk hozni őt is ha szeretné. Én a fekete gombokat átcserélném aranyra de ez egyéni ízlés kérdése persze…
Szokásommá vált hogy a ruhákat személyként kezelem, nem tárgyként. Talán mert mindnek története van és ha mesélni tudna mind mást és más mondana. A kosztümöt ott hagyom felakasztva, s a középen terpeszkedő pulthoz lépve veszem kezembe az egyik alsó fiókból a dokumentációkat meg egy tollat.
- Nagyjából két hét mire elkészül, korábbra nem merem ígérni, sajnos mint látja most eléggé nagy a nyüzsgés. – kiszalad belőlem egy apró sóhaj. Hiányzik a műhely csendesebb volumene, mikor még csak a tervezői fázisban vagyunk nem az eladásiban. – De Miss Mimi mindent megtesz ügyfelei kedvéért természetesen.
A félig betanult szakszöveg természetesnek hat ajkaimról mégis van hangszínemben némi mesterkéltség. Végtére is nem Mimi tesz meg mindent hanem én, de mellékes ez ugyebár.
- Az nem állna rosszul magának.
Bökök tollal a kezemben a szemlélt próbababa felé.
- Lehet igazítani kellene valahol egy minimálisat, de… így ránézésre szinte a mérete.
Zavarba jövök, még mindig furcsa más testéről úgy beszélnem mintha közkincs lenne, mert ez olyan privát dolog, a forma, a súly, az alak maga de ebből látszik, a profizmusomnak van hova fejlődnie.
- Ha szeretné nyugodtan felpróbálhatja...
Nem kényszer persze, de kíváncsi lennék hogy áll rajta. Pláne, ha nyitott valami újra még az is lehet, beleszeret. Nekem meg egy plusz pont lenne a főnök szemében. És ez a lány…. van benne valami… valami ami sejtelmes valami, ami rejtelmes. Talán az ahogy vonakodik, mintha nem érezné magáénak ezt az egészet. Mintha nem tudná milyen tökéletes alakja van és hozzá kifejezetten porcelánbaba jellegű arca… azok a nagy mandulavágású szemei… Van benne valami, ami vonzza a tekintetet. Az enyémet biztosan. És ez nem sokakban van meg. Nem sokan ihletnek meg. Tökéletes modell lenne. Teljesen tökéletes.
Naplózva


Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #32 Dátum: 2024. 06. 14. - 16:36:16 »
+1

-Óh, persze- bólogatok, és szorgosan kihajtom a ruhatartót, hogy a vállfánál fogva adjam át. Aztán csak feszültes kíváncsisággal lesem a megszakértés folyamatát, mint ha épp valami vizsgamunkámat értékelnék. Van egy olyan könnyedsége a mozdulatainak, ahogy a ruhát vizsgálja, mint ha egy egész másik világ lenne a szabászat - amihez nekem reményem sem lenne felérni. Mint egy mesébe tündérországba tévedt halandó.
-Ó, én ...igazán nem vagyok szakértője, nyitott vagyok tanácsra.
Valóba jó pont a gombokkal, nem szoktam más fekete dolgokkal egészíteni ki általába. Talán valóba jobban jön ki a saját magamhoz igazított másodszínekkel. A brighthorni fehér kalapomnak van csak még fekete szalagja, de azt meg néha párosítom csak ehhez a szetthez - ha az időjárás úgy igényli - meg biztos még mindig illene az aranyszín részletekhez is. Miután történetesen a fejemen szokott lenni,..
Elpislogok a ruhapróbálók felé én is, a magam részéről csak bénán mentegetőzve, mer én hogy is máshogy.
-Nem vagyok én ahhoz elég magabiztos... Legfeljebb ábrándozni róla. Ez a fehér a legkicsípettebb, ami tőlem kitelik. Amikor... úgy adja az alkalom.
Elég élénk ez is csak a tiszta fehérrel, már azzal is jobban kitűnök általába, mint a mimózaságom preferálná. Hacsak nem olyan időket élnénk, amikor valaki feledteti velem, hogy egyáltalán valaha voltam mimóza életembe, és csak annyi érdekel, hogy neki szép legyek, a világ meg gondolhat amit gondol,.. de ezt a témát meg ejthetjük is mielőtt belekezdenénk, úgyis tárgytalan, a bánatos nosztalgia meg soha nem a javamra volt.
Inkább csak bólogatok a két hétre, nem hiszem hogy annyi alatt sűrgőssé válna, hogy kész legyen mégis.
A másik ruha kitartó ajánlgatására csak kibuggyan belőlem egy bénácska nevetésféle, nem vagyok én ehhez elég látványos ...bár ábrándozni megártani nem fog, az igaz.
-Ó, az teljesen véletlen. Nem ez szokott a méretem lenni- mentegetőzök a jobb, mint szokott lenni formám miatt..? Az utóbbi év korábbi felébe kicsit hagytam magam elszaladni a terápiás célzatú nassolással, úgyhogy az utóbbiba sikerült rászigorítani magamra és kicsit jobban visszalendülni belőle, mint vártam, de nem vagyok elég optimista bízni benne, hogy hosszabb távon is sikerül tartanom ezt a formám. Jellemzően inkább tendálok a... éljünk Anya kifejezésével, "tömör gyönyör" alkat felé, kedvesebb mint aminek lehetne még hívni.
Bár valahol jól esik a kitartó noszogatás, hogy legalább egy próbára bátorkodjak.
Vélek felfedezni valami zavarfélét a szabász lány felém fordított figyelmébe, amit kicsit segít a magamét enyhíteni, talán nem én vagyok abszolút fura, csak mindkettőnk gyakorlatlan a helyzettel. Vagy valami más is?
Minden bizonnyal én vélem csak belelátni másnak a gyanúját is, az ő részéről ez szakmai, szakértői figyelem, de titokba azér jól eshet a gondolat. Vagy nem titokba. Engem világ életembe könnyű volt nyitott könyvként olvasni.
-Mondjuk,.. nem sietek ma máshova- adom be a derekam végül mégis.
Nem nyilvános megjelenés ez, csak ruhapróba. És még ha túl merész darab is énhozzám, arról lehet elábrándozni, milyen lenne másképp, és nem mintha innen kinéznének azér, ha mégsem áll jól. Valamint, őneki is biztos segíthet tökéletesíteni a darabot, ha élőmodellel is dolgozhat. Úgyis végül olyan valaki fogja viselni, aki mozog is benne, nem csak vigyázzba áll, mint a jelenlegi bábu.
Végülis, ha művész nem is vagyok, a szívem kis sarkaiba a tündér is szerettem lenni Esmé illusztrációihoz, hasonló kaland lehet ruhához modellkedni is.
Naplózva

Blaire Montrego
Boszorkány
*****


világjáró ❈ M. kishúga ❈

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #33 Dátum: 2024. 06. 21. - 16:07:28 »
+1

zene:JS - nocturne

dress


M I R A

'...a múzsa csókja...'

~~~~


-Ó, én ...igazán nem vagyok szakértője, nyitott vagyok tanácsra.
Szóval idegen a divat világában. Vagy csak a profikra bízza magát. Akár így, akár úgy, örülök hogy hozzánk tért be, annak meg különösen hogy a többiek nem figyeltek fel rá elsőre.
-Nem vagyok én ahhoz elég magabiztos... Legfeljebb ábrándozni róla. Ez a fehér a legkicsípettebb, ami tőlem kitelik. Amikor... úgy adja az alkalom.
Követem a lány pillantását a próbálók felé, és meglepődve pislogok párat szavain tűnődve. Aztán barátságos bátorító mosollyal fordulok újra felé.
- Ha valaki akkor maga tudná viselni ezt a ruhát, nekem elhiheti. Jó a szemem az ilyesmihez. – kacsintok bátorításképp. - … akartam is kérdezni, mi az alkalom?
Nem mindegy mert a sellő fazon jól mutat egy fotózáson de mozdulni pláne táncolni már nem tud benne az ember lánya egy bálon. A szín is fontos tényező lehet az esemény jellegétől függően.
-Ó, az teljesen véletlen. Nem ez szokott a méretem lenni.
Ahogy a nevetése felcsendül a másiknak és utána a tiltakozása, úgy követi egy hasonló gyengécske kacaj részemről is az ellenkezését.
- Hát ma úgy tűnik pedig, igazán szerencséje van.
- Mondjuk,.. nem sietek ma máshova.
Nem tudom mi adja az utolsó lökést a meggyőzés lejtőjén. Talán a noszogatás, talán a ruha csábító kacsintgatása, a lehetőség hogy hercegnő lehessen ha csak egy pillanatra is amolyan varázslatos formában vagy az hogy a tollat a fülem mögé dugom és a próbababa mellé lépve elkezdem ügyes fürge ujjakkal megszabadítani élettelen viselőjétől a különleges anyagot.
- Higgye el, Miss Mimi kreációi csodálatosak és egyediek. Mind minőségi anyag. Ez a kollekció egyik talán legelegánsabb darabja és nyolcvan százalékban én dolgoztam rajta.
Felpillantok de aztán gyorsan a gombokra összpontosítok újra hogy ne várassam meg a másikat.
- A próbafülke jobb oldalon lesz, szóljon ha segítség kell. Amúgy Blaire vagyok. Blaire Montrego. – mutatkozom be miközben már a ruhát nyújtom felé. Nem a kezem hanem a méregdrága selymet, mert ez még talán hivatalosabb és elitebb is mint egy baráti kézfogás. És talán, jobban bizalmat ébreszt a másikban hogy már a nevemet is sikíthatja ha nem boldogul az öltözködéssel.
Naplózva


Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #34 Dátum: 2024. 06. 27. - 10:31:59 »
+1

-...akartam is kérdezni, mi az alkalom?
A kacsintásra szégyellősen elpillogok, inkább le is kötve magam a válasszal. Itt pont nem baj, ha kicsit túl részletesre sikerül, nem? Minden kontextus segít teljesebb képet festeni? Totál nem a gondolataimat próbálom csak terelgetni, áh...
-Nos,.. pillanatnyilag üzleti megbeszélés ami várható, előbb-utóbb, arra talán jobb is a fehér szett gondolom. De eddig az volt az elsődleges alkalmi ruhám bálba, meg komolyabb ünnepségekre is, ahova illik kiöltözni szépen. Kicsit szeretem is, hogy ilyen praktikus, több helyre is jó és kényelmes is egybe. De talán időszerű bővíteni a választékon.
Végül csak hagyom meggyőzni magam, legalábbis annyira hogy felpróbáljam a ruhát, aztán onnan úgyis meglátjuk még. Bár az önkritikus részem már most győzköd, hogy úgysem lesz jó, vagy nem sokáig maradna az, és kíméljem csak meg magam az ilyen macerától inkább és maradjak a bevált megszokottnál,..
Lu, pofa be. Csak hagy magad átélni a pillanatot, amibe most vagy.
-Ó, igazán? Nos, nagyon szép munka.
Ééés mégegy lapát a lámpalázas imposztorszindrómámra, hogy nem érek fel én ehhez a darabhoz, és már azon is aggódok, hogy elrontanám a művét.
-Áh! Mira. Mira Wyne.
Kicsit beleakadok a formasági szokásokba, és a karomon áthajtott ruhadarabbal "biccentek" egyet, ami gyanítom valami kézfogás-mozdulat félúton elveszett maradéka, de inkább össze is szedek egy mosolyt, arra terelni át a figyelmét a bénázásomról. Remélhetőleg. Aztán el is iszkolok a próbafülke felé.
A ruha nem egy túlkomplikált darab abból a szempontból, hogy magáér beszél, hogyan kellene felvenni. Semmi nagyon trükkös, vagy fura irányú, furán kapcsolódó rész amin a fejemet törni kéne. Sokkal egyszerűbb dolgon akadok meg végül.
Legyek őszinte azt mondani, hogy magamon?
Az stimmel, hol, hogy kell felgombolni, miután már benne vagyok a ruhába, de olyan finom anyagú, és szép munka, és biztos nagyon sok beletett figyelmes munka, és kicsit azér nem vagyok mégse a tökéletes méretbe hozzá, és itt most pont így kéne nyújtózkodni hozzá a következő gombokhoz,..
Egész biztosan túlaggódom. Egész biztosan kibírna az anyag egy ennyi húzást még, nem papírzsepiből van azér. De, nos, túlaggódás, így működik ez. Nem akarom véletlen elrontani, lámpalázas? vagyok kockáztatni innen, de nem vagyok még elég elkeseredett sem kihátrálni az egészből, ráfogni, hogy végül nem volt jó, és elsunnyogni, mielőtt bárki bármi mást kérdezhetne a részletekről. Meg látom magam a próbafülke tükrébe, és tényleg csinosan alakul, vagyok én kíváncsi arra is, hogy festene végül az egész.
De mindezzel pillanatnyilag mozdulni alaig merek tovább.
-öhm... Blaire..?
Naplózva

Blaire Montrego
Boszorkány
*****


világjáró ❈ M. kishúga ❈

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #35 Dátum: 2024. 06. 29. - 13:00:25 »
+1

zene:JS - nocturne

dress


M I R A

'...a múzsa csókja...'

~~~~


-Nos,.. pillanatnyilag üzleti megbeszélés ami várható, előbb-utóbb, arra talán jobb is a fehér szett gondolom. De eddig az volt az elsődleges alkalmi ruhám bálba, meg komolyabb ünnepségekre is, ahova illik kiöltözni szépen. Kicsit szeretem is, hogy ilyen praktikus, több helyre is jó és kényelmes is egybe. De talán időszerű bővíteni a választékon.
Akaratlanul is elkerekednek szemeim. Elsőre nem tudom eldönteni a lány csak poénkodik vagy tényleg ennyire nincs tisztában adottságaival. És nem csak a csinos arc, ami megfog, nem az óvatoskodó megjelenése, hanem az arányos testfelépítése. Tökéletes modell, hát sose mondták neki? Ám mire oda jutnék hogy a nem teljesen helyzethez illő bók kibukjon belőlem, ő beelőz a dicsérettel.
-Ó, igazán? Nos, nagyon szép munka.
Hát most rajtam az elpirulás sora.
- Köszönöm, bár az érdem inkább a tervezőé, aki sajnos nem én vagyok.
Egyszer majd talán én is eljutok ide. Saját darabokat tervezni, kollekciókat megálmodni és kreálni… de ez egyenlőre a jövő zenéje csupán. A bemutatkozást követő kurta-furcsa kézfogásra mosolyogva szelíden belenevetek, majd hagyom Mirát a próbafülkék felé vonulni és megállom hogy ne nézzek utána.
Ahogy magam maradok egy apró sóhaj kíséretében jön le rólam a stressz. Nem a lány okozza inkább a helyzet, az eladás kényszere, elvégre sose szerettem senkit semmire tukmálni. Meg, lássuk be, kicsit kínosan éreztem magam voltaképp érthetetlen okokból. Hogy a röpke pillanatokat hasznosan töltsem egy marék díszgombot kezdek szétválogatni pár apró tálcára mikor…
-öhm... Blaire..?
Halk, vékony hang csakis Mirától szűrődhet ki, és én tehetnék úgy mint aki meg se hallja a nagy zsibvásárban de  mégis szinte repülve hagyom ott a pultot. Mi lelt engem? Magam sem értem.
Talán a másik bizonytalan segítségkérése, ami a nevembe tömörült bele kényszerít erre. Biztosan.
- Igen? Valami gond van?
Állok a függöny előtt de nem húzom félre még csak be se kandikálok a résen, kivárom mi a kívánság mert elképzelhető könnyen orvosolható mindössze egy talán két egyszerű tanáccsal.
Naplózva


Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #36 Dátum: 2024. 06. 30. - 09:09:33 »
+1

-Ugyan! Anélkül a belefektetett munka nélkül biztos nagyon csinos tervek lennének, de azt nem lehetne felvenni úgy- állok ki a dícséretem mellett, ahogy ezúttal Blaire veszi át a kezdeményezést szerénykedés terén. Ő maga mondta, legalább nyolcvan százalékba ő dolgozott rajta, az alsó hangon is a varrás nagyrésze. Nelküle nem lenne ez a darab kézzelfogható formába. Illetve, csak amennyire a szabásmintát vagy vázlatokat meg lehet fogni.
...Ilyen szoktam lenni én, külső szemszögből?
Én kérem tudom, mennyi szokott a saját érdemem lenni, mennyi esik azon kívül, Viszont felismerem, hogy Blaire épp magát alulértékelve pironkodgat. De ha belegondolok: mér is ismerem ezt föl? Mer netán jó sok tapasztalatom van ugyanebbe önmagam részéről?
Egy bátorító-megerősítő mosollyal búcsúzok tőle, ahogy a próbafülke felé indulok, a részletekről meg ráérek morfondírozni, amint csak a tükör olvashat le abszolút minden gondolatot az arcomról. Oké, lehet én is ilyen szoktam lenni, ilyen módon. De! Pillanatnyilag én tényleg nem csinálok többet, mint végül mégiscsak felpróbálok egy már létező ruhát. Legfeljebb annyi az érdemem, hogy engedtem a győzködésnek. Ő, saját bevallása szerint is, legnagyobbrészt felelős azér, hogy ezt a nagyon szépen elkészült ruhát felpróbálni tervezem, nem papírok fölött bólogatni rá, hogy "igen, majd egyszer valóba gyönyörű darab lesz".
Feltéve, hogy nem én rontom el pont ezt a gyönyörű művét.
-Igen? Valami gond van?
-hátö... Még nincs, de lehet kéne egy kis segítség hogy így maradjon. Szabad- teszem hozzá, ahogy a függöny túloldaláról hallom a hangját.
Reménykedem, hogy belép, és ő maga is fel tudja mérni a helyzetet, mer pont abba nem bízok épp, hogy énnekem helyesen sikerült. Meg mer épp ugyanabba a mozdulatba vagyok még mindig beledermedve, mintha valaki meglepett volna egy sóbálványátokkal, pedig az csak az én mindenkori túlaggódásom lehet.
-Ez a néhány gomb van itt hátra, csak nem akarom meghúzni annyir, hogy elszakadjon..?
Hallhatóan segélykérő a hangom. Én kérem fémekkel, néha műanyagokkal dolgozok inkább, a műszerfalnak tudom hogy nem fogom elszakítani a varrását véletlen. Ahhoz értenék most is.
Naplózva

Blaire Montrego
Boszorkány
*****


világjáró ❈ M. kishúga ❈

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #37 Dátum: 2024. 07. 01. - 16:09:53 »
+1

zene:JS - nocturne

dress


M I R A

'...a múzsa csókja...'

~~~~


Furcsa hallani valakitől az elismerést. Hollóhátasként megszoktam, hogy a suliban mindig jól teljesítek, a tanáraim érdem szerint osztották is a dícséretet. Ez azonban valahogy más, valahogy mélyebb vagy tartalmasabb. Nem tényszerű tudás inkább meglátása annak, hogy a tervek, az elképzelés és a gyakorlati megvalósítás közti út az én számomra írható. Csinos kis tervek lennének csak… visszhangzik bennem és egyet kell értsek. Tény, hogy ha nem én hát megvarrta volna más, de miért is ne lehetnék rá büszke?
Egy széles mosollyal bólintok hálás szemekkel pislogva. Aztán Mira elvonul és mire pont új elfoglaltságba kezdenék már igényli is a segítségem.
-hátö... Még nincs, de lehet kéne egy kis segítség hogy így maradjon. Szabad..
Meglep a kérdésemre adott kurta-furcsa válasza, és minekután beengedést adott szelíden nem teljes egészépen épp csak kissé félrehúzom a függönyt annyira hogy félig belépve felmérjem a helyzetet. A ruha félig rajta de a gombok rakoncátlakodása kifogott rajta és láthatóan inkább félig sóbálvány átokkal sújtva áll, semhogy kárt tegyen a ruhakölteményben. Megmosolygom miközben kissé zavarba jövök. Csak mi vagyunk nők, de szoknom kell az elvet, miszerint egy nőt teljesen le kell vetkőztetni az agyamban ahhoz hogy aztán a megfelelő stílusú ruhát rászabjam. Mira alakja tökéletes, bőre selymesen fénylő porcelán tökéletesség. Szinte remegve nyúlik a gonosz kis csalafinta gombokhoz.
- Bo..bocsánat, lehet kissé hűvös a kezem.
Sajátosságom hogy nem a forróvérű nőcskék közül szalajtott példány vagyok, én a klasszik jégcsap kezem-lábam lányok sorát erősítem. Hogy oldjam a zavart, mert láthatóan ez nem csak bennem van, inkább megint a szakmai Blaire rukkol elő.
- Nyugodtan lehettél volna határozott, az anyag bírja az erősebb húzást is. Viszont tény egy bújtató csalafinta mód szeret befordulni és akkor már az egész sor borul sajnos. Ezen úgy tűnik dolgoznom kell még. No hát, kész is van!
Közlöm mosolyogva és a tükörben figyelem a ruhát, ami tökéletes majd a lányt. Összeakad a tekintetünk. Látom rajta hogy tetszik neki. Valami gond mégis… mintha lenne. Csak nem jövök rá, mégis mi.
Naplózva


Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #38 Dátum: 2024. 07. 01. - 22:58:33 »
+1

Jó érzés a mosolyát látni végül, hogy elfogadja az érdemei elismerését, jobban áll neki.
Én meg legalább mégegy dologgal zsonglőrködhetek öltözés közbe: annak a felismerésnek a kisilabizálásával, hogy is van ez akkor velem meg az önbizalomhiány jelenségével. Mer talán Lu drága itt egész máshogy kezeli belőle a sajátját, mint valaki másét, és ez bizony kicsit hipokritának tűnik így. Főként a maga kárára. Miközbe a másikat meg bátorítja, hogy lendüljön át ugyanezen.
Ahogy Blaire beoldalaz a fülke függönyén, a tükörböl küldök felé egy segélykérő, "megakadtam" grimasz-mosolyt, egyelőre nem kockáztatom a megfordulást.
-Ó, ugyan. Téli lány vagyok- kvázi-füllentem, magamat összeszedve a kedvéér. Esetlenkedünk itt mindketten, legalább magamon kicsit erőt veszek, hogy hogy neki - remélhetőleg - könnyebbé tegyem megküzdeni a zavarával, azzal hogy - remélhetőleg - megelőzök egy-két elbizonytalanítani tudó pillanatot. Van valami ...bájos? a bizonytalankodásába ami néha átsejlik a felszínen.
Minden bizonnyal mer ráismerek a magam nagyon hasonló és rég jól ismert hibáira, és tudva, én mennyire tudok bénázni, aztán magamat rágódni érte, és ismerve az érzést, felismerve a jeleit, a másik lányt legalább megkímélném ugyanettől, ha tudom legalább egy kicsit.
Vaaagy, tudod, egy sokkal egyszerűbb okból, Lu? Legalább magadat ne próbáld átverni?
Nos. Szóval. Tehát. A "téli lány" dolog önmagába nem valótlan a kora januárommal, csak ugye Georgia kora január. Az igazán hideg teleinken néha még láttam is havat otthon. Igazi rendes hóeséshez egészen az Ilvermorny-s éveimig nem volt szerencsém, ami ugye fenn van egészen Massachusettsbe, északon. Ez a téli lány déli lány.
Szóval miután ilyen bátor kijelentést tettem, minden akaraterőmet összeszedem, hogy ne ránduljak meg ösztönösen a jósolt hideg érintésre, és próbálok inkább Blaire kedvesen duruzsoló hangjára figyelni, miközbe befejezi nekem a gombolást.
-Ó, azt jó tudni. Nem akartam véletlen elrontani, úgyhogy inkább nem mertem megfeltételezni, hogy erős, hogy aztán még az derüljön ki, hogy mégsem az, én meg jó erélyesen húztam rajta egyet,..
Lu, már meginn magyarázkodsz. El se rontottál semmit.
-...Köszönöm- szedem is inkább össze magam egy hálás mosolyra a segítségér, aztán végre hagyom magam megcsodálni a ruhát. A kétségeim megvannak még arról, hosszabb távon is így maradna-e, de igaza volt Blaire-nek, pillanatnyilag valóba úgy passzol, mint ha rám öntötték volna.
Egy pillanatra talán kicsit bele is feledkezek a magamat hercegnőnek érzésbe, egy picit még ringok is ide-oda a tengelyem körül.
Ahogy összetéved a tekintetünk, kerülget kicsit a zavar, hogy lámpalázasan félrepillantsak, de végül erőt veszek magamon, és megállom. Abból csak meginn egy zavarbaesős, bénázva pislogós epizódja lenne, talán mindkettőnknek. Kicsit ugyan belepirulok ezúttal én is - hogy ez eddig hogy nem történt még meg?.. - de tartom a tekintetét, és összeszedek egy bájos mosolyt is.
-Igazán gyönyörű, igazad volt.
Naplózva

Blaire Montrego
Boszorkány
*****


világjáró ❈ M. kishúga ❈

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #39 Dátum: 2024. 07. 05. - 15:16:55 »
+1

zene:JS - nocturne

dress


M I R A

'...a múzsa csókja...'

~~~~


-Ó, ugyan. Téli lány vagyok.
Halk kuncogással veszem tudomásul a probléma elodázását, tetszik a frappáns visszavágás. Pimaszul szemtelen, mintha csak magam mondtam volna. A bátyámat hasonlóakkal kergettem egy ideig a sírba, de az utóbbi időben már nem különösebben veszi fel ezeknek a játékos élét. Kár. Talán az idő teszi, talán a harag amiért szó nélkül évekre kiírtam magam az életéből… és máséból is egyúttal. De… nem volt választási lehetőségem vagy ha még is, ez tűnt akkor és ott a legbiztosabbnak ám közel sem a legegyszerűbbnek. Mondanám, hogy megbántam, elvégre ez rányomta a vele való kapcsolatomra a bélyeget, de hazugság lenne. Akkor nem tartanék ott ahol, nem formált volna annyi kaland és helyzet olyanná, amilyenné váltam. Talán nem ezt az utat választom és nem Mirát öltöztetem ha másképp döntök. Ettől azért persze még hiányzik, és a lány szavai őt idézik. Francba is, Mathias!
-Ó, azt jó tudni. Nem akartam véletlen elrontani, úgyhogy inkább nem mertem megfeltételezni, hogy erős, hogy aztán még az derüljön ki, hogy mégsem az, én meg jó erélyesen húztam rajta egyet,..
- Elrontani azért nem igazán lehet, maximum kisebb kárt tenni benne de ez nem olyan, amit egy cérna vagy egy kis bűbáj ne oldana meg.
Túlaggódni felesleges, hisz csak ruha bár tény vannak varázslók akiknek a havi fizetésük annyi, amennyibe ez kerül. Szépen is fest Mirá-n és örömmel könyvelem el, a szemem nem csalt meg. Lehetne ugyan talán egy centit engedni kicsit a derékvonalból de még a hossza is tökéletes egy nem túl magas magassarkúval.
-...Köszönöm
- Hát… igazán nincs mit! Ez a legkevesebb, amit tehettem.
Bólintok vissza viszonozva a mosolyt és a tükrön át figyelem őt, ahogy zavarba jön de igyekszik leküzdeni.
-Igazán gyönyörű, igazad volt.
- Általában így szokott lenni. Meg is szoktam már… – nevetek fel kicsit fellengzősen, aztán azért hozzáteszem gyorsan, mert érzem, félreérthető lehetek. -… már nem az aranyvér miatt, hanem mert ehhez tényleg értek. Tudod sokan összekeverik a kényelmest az előnyössel, ahogy a szépet az elegánssal. Neked kifejezetten jól áll az ilyen fazon, mert kihangsúlyozza a derekad ívét.
Mutatok kezemmel lágyan végigvezetve a tükörben követve a saját mozdulatomat, de mindezt úgy, hogy nem érek a lányhoz.
- A vállaid formásak, többet kellene szabadon hagynod persze csak ha nem égsz le a napon. A félujjas fazonok is nagyon előnyösek lennének, megnéznék egy olyat is rajtad egyszer szívesen, mert szép dekoltázsod van, ami egy csinos kiegészítővel biztosan vonzani fogja a férfiak tekintetét mint a méheket az illatos virág.
Elfordulok hogy kihúzzam a függönyt és kilépve kiengedjem Mirát a ruhában.
- A kinti fényviszonyok jobbak, és hagy irigykedjenek a többiek rajtad mennyivel jobban áll, mint a többieken.
Kacsintok rá bátorítóan, no és persze mert tudom hogy minél tovább van a ruha rajta annál biztosan hogy belehabarodik és meg is veszi. Én estig úgyis itt leszek, időm tehát annyi, mint a tenger.
Naplózva


Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #40 Dátum: 2024. 07. 09. - 16:28:43 »
+1

-Ó, az... igaz.
Néha szinte elfelejtem, hogy boszorkány vagyok, pedig még az a kifogásom sincs, hogy bűbetlen családból jönnék. Persze hogy egy kis szakadást megoldana egy egyszerű reparo még. Lökhárítóhorpadásokat ki lehet vele javítani, még egy szélvédő pókhálótörését is. És ezt tudnom kéne saját tapasztalatból.
-Óhátköszönöm... akkor milyen jó, hogy tanácsot adsz róla- pirulgatok már az összegzésén. Ha nem említi, az aranyvér dolog eszembe sem jutott volna. Bár tény, nálunk ez kevésbé volt jelen a közéletbe, mint errefelé. A Jauncey-k egy befolyásosabb család mondjuk, de bár Tizenkét Aurorok egyik leszármazottai, ez inkább történelmi tény csak, a mai pozíciójuk üzleti alapokon nyugszik. Azzal az osztálytársammal is teljesen személyes dolgokon múlt, hogy viszonyult hozzám.
-A vállaid formásak, többet kellene szabadon hagynod persze csak ha nem égsz le a napon.
-Azt szoktam is- bólogatok szaporán. Az utóbbi évekbe, ahogy kicsit magabiztosabbá váltam, szivesen is sütkérezek nyárias ruhákba - bár tény, pillanatnyilag nem abba jöttem.
A következő... bókra? elismerésre? már igazán elpirulok, és csak piszmogva tudok megszólalni.
-Hát... nos... az... nekem kevésbé tényező, de... köszönöm..? De persze, szivesen! Mármint... ha úgy alakul... khm…
Lu, a kommunikáció netovábbja, hölgyeim és uraim.
Főleg ilyen felkonferálással, kissé lámpalázasan lépek ki a próbafülkéből, de valahogy mégse kell sokat győzködni hozzá ezúttal. És kicsit kipróbálom, milyen érzés is ez a ruha, ezúttal mozgásba is.
Naplózva

Blaire Montrego
Boszorkány
*****


világjáró ❈ M. kishúga ❈

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #41 Dátum: 2024. 07. 16. - 10:36:28 »
+1

zene:JS - nocturne

dress


M I R A

'...a múzsa csókja...'

~~~~


Nem célom a lányt újra és újra zavarba hozni, de olybá tűnik ez neki valami napi rutinja vagy olyan élsport amiben verhetetlen. Talán túl nyíltan ismerem el adottságait? Meglehet. Talán túlzó lenne? Kizárt. Ha valamire rájöttem az bizony az, hogy hinnem kell a saját szememnek bármit mutat is nem csal meg. És… mellette ott van az az úgynevezett női hatodik érzék. Hát igen, valami azt súgja Mira a jövőm szerves része lesz a maga pirulós kedves csendes módján. Talán akarom is hogy az legyen és levetkőzze ezt a berögzött reakciót, ahogy nekem is sikerült az évek alatt.
-Hát... nos... az... nekem kevésbé tényező, de... köszönöm..? De persze, szivesen! Mármint... ha úgy alakul... khm…
Meglepve pislogok rá, nem értem ki mire is akar utalni. Talán el van jegyezve már? Vékonyka ujjain nem látok gyűrűt de ez manapság semmit sem jelent. Vagy túlzottan foglalt a szíve hogy a flört és a pasik ténye lázba hozza. Pedig… nem kellene szerénykednie. Eltűnődöm Lestrange mit csinálna vele ha látná, mennyire tetszenek neki, mennyire próbálná rögvest elcsábítani majd gyorsan ki is verem ezeket a kósza képeket a fejemből. Eric nincs itt és ha élt Merlin nem hozza őket össze a sors az én káromra.
Figyelem némán ahogy Mira elhagyja a próbafülkét, az anyag esése mesésen öleli körbe alakját és ad egyfajta varázslatos bájt neki. Nem csoda ha megjelenésére mindenki elnémul és nagy szemeket meresztget felé. Én csak jót mosolygok elégedetten, miközben kezem nyújtom hogy az emelvényre lépve jobban megnézhesse magát.
- Nos, mint mondtam tökéletes. Ha lesz közelgő bál vagy egyéb alkalom, szerintem megtaláltad rá a tökéletes ruhát.
Bíztatóan megszorítom a kezét, hogy higgye csak el mennyire lélegzetelállító, pláne ha megfelelő haj és smink tenné még fantasztikusabbá az összhatást.
- Öhm, Mira… lenne kedved esetleg a későbbiekben nos… modellt állni nekem. Szívesen terveznék rád saját kollekciót ami a vizsgafeladatunk lenne. De persze csak ha tényleg nem megterhelő neked…!
Nem tudom mennyire lesz bonyolult ezt összeegyeztetni, de remélem nem túlzottan. Én ha kell hétvégén is dolgozom úgysincs más dolgom jobbára szégyen szemre félig-meddig szingli nőkét.
Naplózva


Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #42 Dátum: 2024. 07. 17. - 00:48:30 »
+1

Elkerülhetetlen régi cimborám, a lámpaláz önként jelentkezik, hogy segítene Blaire-nek kikísérni engem a nagyközönség elé. Én nem ragaszkodnék ehhez, ismeri a lány a járást erre maga is, de mit van mit tenni. Úgyhogy csak oszcillálok az "ó, mindenki énrám figyel" és a "jaj, mindenki énrám figyel" állapotok között, és próbálom nem mutatni kifelé.
Tehát Blaire, aki a legközelebb van, meg egész jónak bizonyult a kiismerésembe eddig, garantáltan látja rajtam. De talán a többek nem. Belegondolva, ha csak ketten lennénk itt, ezzel a résszel épp egész jól ki is jönnék - nem vagyok én az ellen, hogy szépnek érezzem magam, Blaire pedig elkötelezettnek tűnik aziránt, hogy ezt lehetővé tegye..?
Ami nem egy rossz érzés, így két képletes-lepke-gyomromba-verdesés között, ezt el kell ismerjem.
Legyen három, azzal együtt amit a pódiumfélére lépve kapott apró kézszorítással érkezik.
De szerencsére ennyi pirulást még be lehet tudni "egészséges szín"nek, a lámpalázat le tudom szorítani a felszín alá, Blaire támogatásából erőt merítve kihúzom magam kicsit jobban, és hogy valamit kezdjek, mielőtt a közönség figyelme túl furává válna, visszafogottan integetek nekik.
-Hát, azt mindenképp tudom, kihez forduljak ilyen ügybe.
Talán azér kezdek válaszolni, hogy azzal is lekössem a figyelmem zavarbaejtőbb dolgokról, de érdekes módon a bizonytalan hangnem egészen elillant közbe. Blaire a válaszomat már a ritkábbik, cinkos-somolygós Mirától kapja, még ha ez az állapot fog is ide-oda ingadozni várhatóan. Mondjuk amint felkér modellnek.
Lu, az imént kvázi-helyeseltél annak gondolatára, hogy megnézne egy felujjas darabba, most döntsd már el. Tény, az elkallódhaott valahol a nyomi makogásomba.
-Ó,.. izé... persze!.. Mármint... khm. Szóval. Szivesen, ha szeretnéd. Amég az a üzleti dolog fel nem üti a fejét, egész ruglmas az időbeosztásom is.- A pirulást ezen a ponton nem tudom elkerülni, de legalább sikerül összeszedni magam egész mondatokra. Végül.
Az időbeosztásom meg főleg azon fog múlni addig, hogy valaki kivisz és elrontja-e valamelyik kocsinkat, mer amég csak állnak a garázsba, én az elsődleges autószerelő, nincs hova szereljem tovább őket. De ha már Blaire keze alatt modellkedés:
-Izé,.. akartam is a tanácsodat meg szakértelmedet kérdezni a fehér szettröl is. Te biztosan személyesre tudnád nekem alakítani.
Az ezer dragotos kérdés: a sok zavarba habogás között honnan tudnak előkerülni néha ezek a bájos mosolyok?
Blaire biztos egyből észrevette rajta, bár viszonylag jól eltalált méret meg fazon, egyelőre nem egy személyesen énrám szabott darab. De ha már itt modellkedés ötletét szövögetjük, viszont báli ruhára még nem tudom, bál nélkül is be akarjak-e ruházni egyelőre, talán még egy nulladik alkalom apropója is lehet végigvenni, hol és mit a legérdemesebb igazítani a kosztümön.
Meg be kell valljam, valahol mélyen, titokba, izgalmas gondolat is modellkedni néha...
Naplózva
Oldalak: 1 2 [3] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 06. 15. - 00:54:05
Az oldal 0.126 másodperc alatt készült el 41 lekéréssel.