+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  London
| | |-+  Mágus tér
| | | |-+  Tér a szökőkúttal
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Tér a szökőkúttal  (Megtekintve 1451 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 07. 11. - 20:06:58 »
0




A fényes macskakövekkel sugarasan kirakott, kerek tér közepén egy öblös szökőkút áll, közepén egy heverésző kősellővel, aki kezével időnként pancsol a vízben, vagy kacéran lefröcsköli a szökőkút szélére letelepedőket.
Naplózva

Daniel O'Mara
Szent Mungó
***


A Medimágus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 08. 23. - 19:23:49 »
+2



feltámadó szélben
2001. augusztus 23.
Jaimie


Napok óta nem láttam Zarát. Azóta, hogy összekaptunk azon a családi vacsorán vasárnap. Valószínűleg nem tetszett neki, hogy apám még mindig a feleségemet emlegette… de hát kár lett volna legtagadni, hogy Amber mennyire hasonlít rá. Értettem én persze, hogy féltékeny… de egy kislánytól nem lehet elvenni az anyját, akkor sem ha már meghalt. Rendezhetünk jeleneteket, vitatkozhatunk rajta, de Ambernek mindig ugyanazt fogja jelenteni. Kell róla beszélnünk, mert legalább miatt fenn kell tartani az emlékét.
Morgósan indult hát ez a nap is. A kezemben ott volt a lista, hogy mi fogyott el az apotékában. Apám macskakaparását persze nehezen tudtam kivenni, így míg megérkeztem a Mágus tér közepén álló patikáig, hosszasan próbáltam kibetűzni a szavakat. „Zsálya… zálya…” – ismételgettem magamban az utolsó tételt. Hirtelen mintha valami érdekes dallammá vált volna fejben, kezdtem ellazulni. Eltűnt a keserű szájíz is, ami reggel óta ott ült. Eddig tanakodtam azon, hogy küldje-e virágot az indiai szépségnek vagy egyszerűen csak hagyjam tova siklani a dolgot. Próbálkoztam én a történtek óta, küldtem neki baglyot, de a hazugság nem volt a kenyerem… így nem mondtam neki azt sem, hogy többé nem esik szó a feleségemről. Ezt egyszerűen még a kedvéért sem tehettem meg.
Ezek az érzések eltűntek. Hirtelen már csak arra koncentráltam, hogy belökjem az üzlet ajtaját és míg várakozzak végig nézzem a papíron szereplő tételeket újra átnyálazzam. Hirtelen ötlettől vezérelve fordítottam meg mindössze a lapot, így szúrtam ki Elliot szépnek ható írását. Na persze ez megtévesztés volt, mert a betűkapcsolatait szinte lehetetlen volt kivenni. Természetesen megint Önhatalmúlag ráírt olyan dolgokat, amiket nem a patikában hasznosítanánk, csak neki kell otthonra. Hangosan fújtam ki a levegőt, majd odaléptem a pulthoz, hogy elkezdjem sorolni mi kell és kellettlenül hozzátegyem, amit a bátyám akart.
– Ennyi lesz? – kérdezte a patikus nő. – Szép kis lista. – Magyarázta, miközben elkezdte összeszedni a szárított növényeket és az Elliot által kért krémet. Hasonlót persze mi is csináltunk, de nem, neki egy vadidegen sebösszehúzó és fájdalomcsillapító kenőcse kellett.
– Egy kis mentolkristályt kérnék még– mondtam, tudván, hogy apám azt szereti. – Szeretem ezt a helyet, maguk az egyetlenek Londonban, akik még a hagyományos módszerekkel termesztik ezeket a növényeket. – Kezdtem bele és még hosszan elbeszélgettem a nővel a növényápolási szokásaikról. Nem kellett volna így elhúzni az időt, mert persze még beficcent ez-az abba a kosárba.
Jól megpakolva és egy plusz papírtasakkal léptem ki az ajtón. Nem láttam a pakktól persze merre vagy hogyan lépek, így mikor megfordultam beleütköztem valamibe… vagy valakibe… nem is tudtam felfogni hirtelen. Csak a hideget éreztem meg a mellkasom közepén, amitől azonnal össze is rezzentem.
– Mi a… – kezdtem némileg morcosan, majd hirtelen észbe kaptam, hogy már megint elővettem a reggeli hangulatomat. Persze az ember nem értékeli általában, ha egyenesen a mellkasába nyomódik a fagyi, pláne, hogy így augusztus végén már nincs is olyan meleg. De nem baj. Megpróbáltam a kedvesebb énemet elővenni, nem bebizonyítani, hogy Elliot O’Marával rokonságban állok. Így megköszörültem a torkomomat: – Semmi gond, tényleg… – kezdtem, de akkor hirtelen feltámadt a szél és a papírzacskóba kapott, ami ott volt a kezemben. Éreztem, hogy egyenesen ki akarja tépni onnan, így erősebben kapaszkodtam bele, de még így is kireppent jó néhány növény, az egyik egyenesen arcon találva a belém zuhanó lányt.
Naplózva


Jaimie Lockwood
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2020. 08. 24. - 18:42:11 »
+2

Feltámadó szélben


Daniel
2001. augusztus 23.

outfit

Már a vége felé közeledett a nyári szünet és itt volt az ideje, hogy beszerezzek még egy-két dolgot a következő tanévre. A könyveket már elintéztem, de még kellett azért egy-két új penna és pergamenek, meg ki tudja még milyen dolgokat találok? A tanévre való felkészülést mindig is egy rituálénak tartottam, ezért is nem jöhetett velem senki sem, csak kizökkentettek volna a nyugodt nézelődésből és vásárlásból.
Arról nem beszélve, hogy a vásárlás legalább elterelte a figyelmemet a levelekről. A rúnákat megfejtettem Florian segítségével, de a név továbbra is csak egy név volt. Freja Larsson mintha nem is létezett volna, vagy ha mégis, akkor valaki mindent eltűntetett róla. Könyvekben legalábbis nem lehetett rábukkanni és ez számomra azt jelentette, hogy egyszerűen elérhetetlen lesz számomra a megoldás. Miért akarná bárki is, hogy tudjam ezt a nevet? Megráztam a fejemet, nem akartam erre gondolni és akkor láttam meg a kis fagyis kocsit. Aranyos menta és rózsaszín csíkos volt, a fagyiknak mindenféle fantázianevet adtak és azt gondoltam, hogy ennél jobbkor nem is jelenhetett volna meg ez a kis kocsi.
Természetesen vettem egye fagyit, aminek a nevét sem tudtam megjegyezni, de nagyon finom volt. Már ameddig enni tudtam, mert csak velem fordulhat elő, hogy ilyenkor megyek neki valakinek és felfordulást okozok. Ahogy a magas férfira néztem láttam, hogy az inge elég fura színekben pompázik az olvadt fagyimnak köszönhetően.
– Mi a… –kezdte morcos hangon, miközben bánatosan figyeltem a fagyim sorsát a mellkasán. Úgy tűnik valaki nagyon nem szeretné, hogy el tudjam terelni a gondolataimat attól a névtől.
– Sajnálom, nem direkt ütköztem magának és… valahol biztosan ki tudják tisztítani a fagyi foltot –mondtam mentegetőzve. Természetesen ismertem a varázslatot, amivel el lehetne tűntetni, de a Roxforton kívül még mindig nem varázsolhatok. – Ne haragudjon, tényleg nem direkt csináltam, bár elég sokszor történnek velem ilyesmik –vallottam be idegesen nevetve, majd elővettem a táskámból egy kisebb kupac zsebkendőt, hogy odanyújtsam neki, hátha szeretné valamennyire letakarítani magáról a fagyit.
–  Semmi gond, tényleg… –mondta és ahogy ránéztem annyira nem tűnt ijesztő embernek. Talán nem fog rám szórni semmilyen átkot. Nem tudtam mit mondjak, mert hirtelen feltámadt a szél és kifújta a kezemből a zsebkendőket is. Nem sokkal később pedig valami növény talált el, ráadásul szörnyen fájt, ami azért volt fura, mert egyetlen növény sem lehet ennyire erős. Vagyis eddig azt hittem.
– Ez meg mi volt? –kérdeztem, miközben a homlokomat masszíroztam ott, ahol eltalált a növény. A férfi felé fordultam megint, végül is az ő növényéről volt szó, de egyelőre csak a homlokom lüktető fájását fogtam fel, mertem remélni, hogy nem ez volt a rontás, azért cserébe, hogy összekentem az ingét fagyival.
Naplózva


Daniel O'Mara
Szent Mungó
***


A Medimágus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2020. 08. 26. - 11:46:20 »
+2



feltámadó szélben
2001. augusztus 23.
Jaimie


A magyarázkodásra elmosolyodtam. Valahogy azért sejtettem, hogy nem attól a fagyifolttól fogok kikészülni… hirtelen eszembe jutott a bátyám, aki bizonyára azonnal hisztirohamot kapna, hogy a szép selyemingébe ütközött a fagyi. Mikor lett ekkora piperkőc? Mikor 1998 őszén megláttam minden ruhája lyukas és mocskos volt.
– Tényleg semmi baj… – vettem át a zsebkendőt, hogy törölgetni kezdjem a ruhámat. – Csak egy kis fagyi. Egész kellemesen hideg, bár azért az a klasszikus nyári meleg sincs már, de jól esik mégis az embernek. Szóval tényleg ne aggódj rajta, ez meg sem kottyan. Legalább lesz mivel megnevettetni a vevőket ma. – Magyaráztam és magyaráztam, szokás szerint túl sokat. Ahogy erre rádöbbentem, éreztem, hogy kipirul az arcom és a fülem hegye is felveszi a szakállam színét. Remek… itt égetem magam egy tinilány előtt. Ez kellett még nekem mára – gondoltam röviden és kínos mosollyal fejeztem be a pulóverem dörzsölgetését.
Éppen ekkor támadt fel a szél. Néhány növényt egyenesen a lány felé sodort, mert persze nem jól fogtam össze a papírzsacskó száját… a következő pillanatban pedig látványosan egy jó adag virágpor is szállt felé a kínai bűzöskéből. Annak ugyanis élénkzöld, jól látható színe volt.
– Ó jaj! – léptem közelebb hozzá, hogy lesodorjam róla, de addigra már rikítózöldben pompázott a haja. – Jaj… jaj… – ismételgettem szerencsétlenül, ilyesmivel ugyanis nem találkoztam. A bűzöskét ugyanis nem, mint festékanyagot ismerik, az egy allergiára kiválóan alkalmazható szer fontos alapanyaga. Erre itt van a lány zöld hajjal. Éreztem, ahogy eluralkodik rajtam a pánik.
Ez meg mi volt? – kérdezte a homlokát masszírozgatva, mintha a feje is megfájdult volna tőle. Mondjuk egy pár növény tényleg fejbe találta, aminek lehet ilyen hatása, tehát az tuti nem a bűzöskétől volt. Megköszörültem a torkomat, de ahogy a hajához értem, nem éreztem a porszerű állagot… olyan volt, mintha beleolvadt volna, a haja része lenne.
– Mindjárt megoldom… csak egy kicsit zöld lett a hajad… szóval nem egy perverz, tapizós öregember vagyok. – Magyaráztam, továbbra is elpirulva. Még mindig nem tértem napirendre a túl sok pofázásom felett… nem tudom honnan jött ez a sok szöveg. A világnak tettem volna jobbat minden bizonnyal, ha még időben befogom. – Milyen színű is volt igazából? – Kérdeztem és közben letettem a csomagomat a lábaim mellé. Igyekeztem úgy megállítani, hogy éppen a lábszáramnak tudjon dőlni. Így a maradék alapanyag nem repült jó messze el legalább már.
Aztán előrángattam a varázspálcámat. A hajszínezés azért megy, még talán tartósabban is… egyszer Ambernek készítettem egy rózsaszín tincset. Egész jól sikerült, csak nagyon beleveszett a vörös hajkoronába és ezért sírva fakadt. Persze az egy gyerekzsúron volt, nem pedig ilyen éles helyzetben, így jobban is kezeltem. Egyrészt nem kaptam pánik-szófosást, másrészt nem éreztem úgy magam, mint egy bűnöző. Képtelen vagyok megérteni, mi olyan jó érzés ebben. És persze megint bátyó jutott eszembe, ahogy kegyetlenül vigyorog mások szerencsétlenségén… gyerekkorunk óta ilyen volt, én pedig hozhattam rendbe azt, amit tett.
– Csak a büdöske támadott meg. De biztosíthatlak róla, nem maradandó a hatása… viszont ha visszaszínezem a hajad az eredeti színére, akkor nem kell ilyen fejjel végig menned az utcán.
Naplózva


Jaimie Lockwood
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2020. 08. 28. - 08:40:30 »
+2

Feltámadó szélben


Daniel
2001. augusztus 23.

outfit

Nem tudtam egyelőre eldönteni, hogy ez a nap is azok közé a bizonyos katasztrofális napok közé esik-e. De igazság szerint miért is hittem, hogy bármi egyszerűbb lenne, mint máskor? Valahogy mindig bajba keverem magamat és habár a magas, vörös hajú nem tűnt haragosnak azért az események elég érdekes fordulatot vettek. A homlokom rettentően fájt, de nem ez volt az egyetlen ami furcsaságra adott volna okot.
–  Mindjárt megoldom… csak egy kicsit zöld lett a hajad… szóval nem egy perverz, tapizós öregember vagyok. –magyarázott elpirulva a férfi, tehát kellemetlen helyzetben hoztam, amit a világért sem akartam volna. –  Milyen színű is volt igazából? – kérdezte és már elő is vette a pálcáját.
– Zöld lett a hajam? –kérdeztem, talán egy kicsit túl rémülten. Nyilván semmi visszafordíthatatlan nem történt, de mégis pánikba estem. Legalább kék lett volna… de miért éppen zöld? Óvatosan megérintettem a tincseimet és próbáltam valamennyire a szemem elé húzni, hogy lássam a színt. Nem tudom, hogy melyik növény okozta ezt, ilyet még sosem láttam – valószínűleg gyógynövénytanból még nem jutottunk el az ilyen típusú növényekig.
–  Csak a büdöske támadott meg. De biztosíthatlak róla, nem maradandó a hatása… viszont ha visszaszínezem a hajad az eredeti színére, akkor nem kell ilyen fejjel végig menned az utcán. – mondta a férfi és visszanéztem rá.
– És ha nem segít a visszaszínezés? –kérdeztem, nem voltam jártas az ilyesmiben, de mi van ha egy egyszerű hajszínező varázslattal ezt nem lehet megoldani? Mi lesz ha az év elején zöld hajjal kell visszamennem a Roxfortba? Ilyen is csak velem történhet…– Ezért vajon kirúghatnak a Roxfrotból? – kérdeztem és lesütöttem a szemeimet. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba estem és pánikolni kezdtem teljesen feleslegesen, de ma reggel mikor felkeltem nem egészen erre számítottam. Úgy értem miért készültem volna arra, hogy ma megtámad a felkavarodó szélben egy ismeretlen növény és zöldre színezi a hajamat pont a tanévkezdés előtt?
Visszanéztem a vörös férfira és bólintottam, hogy csináljon valamit, még egy átmeneti megoldás is jobb lehet a semminél végül is. Ennél rosszabb végül is már nem lehet, nem igaz?
Naplózva


Daniel O'Mara
Szent Mungó
***


A Medimágus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2020. 09. 06. - 17:45:59 »
+1



feltámadó szélben
2001. augusztus 23.
Jaimie


A fenébe a büdöskével – tépelődtem magamban, miközben a lány zöld haját figyeltem. Sosem történt velem és a hajszínezésben amúgy is legalább annyira voltam tehetséges, mint a bátyám. Talán egy kevésbé tartós, színben nagyjából hasonló alkotást tudnék produkálni.
– Zöld lett a hajam? – kérdezte annyira rémülten a lány, hogy én magam is kicsit beleborzongtam a dologba. Nem akartam, hogy megijedjen, hogy azt higgye ez visszafordíthatatlan. Majdnem biztos voltam benne, hogy csupán addig lesz zöld a haja, amíg a büdöske hatása tart. Ez más esetekben néhány óra volt.
Felemeltem a kezemet, hogy biztosítsam ura vagyok a helyzetnek. Azonban az arca nem egészen abba az irányba változott, amerre szerettem volna. Ijedtnek tűnt, olyannak, mint aki éppen pánikba esni készül… és az volt a baj, hogy én magam is egyre inkább így kezdtem érezni. Remegett a kezem, a szívem a torkomban dobogott… nem akartam elrontani egy kislány napját. Basszus, teljesen olyan kezdek lenni, mint Elliot.
–  És ha nem segít a visszaszínezés? – Faggatott… majd jött az a kérdés, amitől még jobban rám tört a frász: – Ezért vajon kirúghatnak a Roxfrotból?
Jól van, Daniel, nyugodj le, mielőtt még elsírja magát! Magamra is hatnom kellett, mielőtt annyira ideges lettem volna, hogy a sebtében előkapott pálcámat egész egyszerűen leejtsem a földre. A másik zsebemből egy kis tükröt húztam ki, ami igazából egy játékbabához tartozott. Kivételesen örültem, hogy Amber oda rejtette el Steffi kicsi kincseit. Steffi a plüss macska ugyanis nagyon szeretett szépítekzni, így amikor Adával találkoztak közösen rendeztek a játékaiknak szépségápolós programot.
– Dehogy csapnak ki – válaszoltam, közben mély levegőt véve próbáltam magam felkészíteni az elkövetkezendő műveletre. Valahogy annak örültem azért, hogy legalább ezt nem a kamasz Ameberen játszom le majd elsőként… ő aztán egész életében utálná, ha ezt tettem volna a vörös kis tincseivel, ugyanis már kislány létére is nagyon büszke volt a hajára.
– Ezt fogd meg! – nyomtam a kezébe a játéktükröt. Reméltem, hogy magától is belenéz, nem kell nagyon noszogatni. De azért hozzá tettem: – Én varázsolok egy hajszínt és mondd el, mennyire állt közel az eredetihez, jó? Valami világos barna féle volt, ugye?
Egy részem tökéletesen akarta megoldani az ügyet, egy másik meg szeretett volna minél gyorsabban eltűnni innen. A patikában legalább nem ronthattam el semmit, az volt az én megszokott terepem lányhajak nélkül. Egy pöccintéssel sikerült valami szőkés… vagy barnás… vagy ki tudja milyen árnyalatot eltalálnom a fején. De mivel nem figyeltem rá úgy isten igazából korábban, fogalmam sem volt mennyire hasonlít az eredeti énjére ezzel a hajkoronával.
– Nos? Mi a véleményed? – kérdeztem és kicsit körbe jártam. A szín maga egész egyenletesnek tűnt. Ha az apja lennék, biztosan nem szúrtam volna ki a változást, hogy aztán szétrúgjam egy vörös, szakállas pasi seggét.
Naplózva


Jaimie Lockwood
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2020. 09. 11. - 14:59:10 »
+1

Feltámadó szélben


Daniel
2001. augusztus 23.

outfit

Nem akartam a frászt hozni a magas, vörös emberre, de fogalmam sem volt róla, hogy most mire számíthatok. Zöld a hajam, mert valami büdöske ilyen hatással van az ember hajára és hamarosan kezdődik a suli… miért hittem azt, hogy ez majd egy nyugodt nap lesz? Azt akartam, hogy nyugodt nap legyen, de ez nem jött össze. Különben most nem lenne zöld hajam nyilvánvalóan. Ma reggel csak egy nyugis napot akartam egyedül tölteni, szerettem volna pergament és tintákat venni, kikapcsolódni a magam módján, de most csak ideges voltam, hogy a zöld hajnak milyen következményei lehetnek.
– Dehogy csapnak ki – mondta gyorsan a férfi, én pedig csak szótlanul bólintottam. Hittem neki, nem igazán volt más választásom és egyébként kedvesnek tűnt. Azt hiszem kellemetlenül érezte magát, hogy elrontotta a napomat, de én is így éreztem, mert végül is én is elrontottam az ő napját.
– Ilyen hajjal akkor sem mehetek vissza –mondtam végül erőtlenül. Már a legrosszabb események játszódtak le a szemem előtt, például, hogy nem tudjuk ezt az egészet visszafordítani vagy csak félig sikerül és akkor félig zöld hajjal kell élnem ezentúl. Mennyi esélye van, hogy a büdöske furcsa hatása egyszer csak elmúlik? Megkérdezhettem volna, de nem volt rá idő, a magas ember mindent megtett, hogy segítsen rajtam. Talán majd kell vennem egy különleges sampont is a biztonság kedvéért.
– Ezt fogd meg! – mondta és a kezembe adott egy kis tükröt, ami úgy nézett ki, mintha valami játékféle lenne. Nem akartam megkérdezni, hogy miért hord magánál ilyesmit, talán nem is az övé volt, hanem valami kislányé, aki a rokona lehetett. – Én varázsolok egy hajszínt és mondd el, mennyire állt közel az eredetihez, jó? Valami világos barna féle volt, ugye?
– Olyasmi, olyan átlagos barna –bólintottam és a mini tükörben néztem a zöld tincseket. Sosem voltam oda a zöld színért, de a hajamon látni még szörnyűbb volt. De a férfi csinált valamit, ami talán visszafordította a zöldes árnyalatot, a hajam kezdett egészen barnának látszani.
– Nos? Mi a véleményed? – kérdezte és körbejárt, hogy megnézze a fürtjeimet.
– Azt hiszem kicsit világosabb, mint volt… de egyenletesnek tűnik. Ilyen fog maradni, ugye? –kérdeztem. A szín most legalább tényleg barának tűnt, azt meg talán senki sem fogja észrevenni, hogy egy picit világosabb barna most már a hajam. A lényeg, hogy ezzel a színnel már visszamehettem a Roxfortba nyugodtan, a zöld hajról meg rajtam és a magas, vörös férfin kívül senki sem fog tudni.
Naplózva


Daniel O'Mara
Szent Mungó
***


A Medimágus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2020. 09. 16. - 13:55:31 »
+1



feltámadó szélben
2001. augusztus 23.
Jaimie


Rosszabbul nem is indulhatott volna ez a nap. Ahogy a lány a kicsapásáról beszélt, én is eléggé kezdtem megijedni… vagyis hát sokkal inkább pánikba esni. Nagy nehezen lepakoltam a cuccokat, de kezem pontosan úgy remegett, mikor meg tudtam, hogy nem csak a feleségem, de anyám is életét vesztette a háborúban. Azóta nehezebben bírtam a stresszhelyzeteket, csak éppen próbáltam ezt titokban tartani. Kit érdekeltek az én gondjaim? Elliot állandóan a középpontban volt valami újabb hisztijével. Most éppen azzal, hogy tönkre ment a házassága… mit számított, hogy az én feleségem halott volt az új barátnőm meg nem áll velem szóba? Igazából semmi sem változott gyerekkorunk óta.
Megráztam a fejem és megpróbáltam Amber aprócska játék tükrére és a lány hajszínére koncentrálni. Már megtanultam régen, hogy hol van a helyem ebben az életben. Elliot után, jó hátul valami végtelen problémasor végén.
– Olyasmi, olyan átlagos barna – magyarázta a lány.
Koncentrálnom kellett. Nagyon erősen koncentrálnom, mert a pánik miatt még mindig remegtem egy kicsit és a gondolataim is folyton elkalandoztak. A tincsek szép lassan átváltottak egészen világos barnára. Nem tudtam, hogy ilyen volt-e előtte, de legalább természetesnek tűnt ebben a fényben. Nem láttam sehol sem zöld foltokat.
– Azt hiszem kicsit világosabb, mint volt… de egyenletesnek tűnik. Ilyen fog maradni, ugye? – kérdezte. Megköszörültem a torkomat. Nem akartam hazudni, ezért benyúltam a nadrágom zsebébe, hogy egy begyűrt szórólapot vegyek elő a Banyanyavalya és Mágusfene Apotékáról. Rajta volt a pontos cím, ahová kandallóval el lehetett jutni az ország bármelyik részéről kényelmesen.
– A büdöske hatása nem olyan hosszú, így remélhetőleg, mire megszűnik néhány órán belül a varázslat, a hajad az igazi színében fog pompázni. – Magyaráztam és a kezébe nyomtam a papírt. – Itt dolgozom este nyolcig. Ha esetleg visszatérne a zöld szín, akkor kérlek gyere el. Kandallóval bárhonnan megtudod közelíteni és ott vannak még olyan szerek, amikkel végső soron meg tudnám oldani másképp a hajvisszaszínezést.
Az órámra pillantottam, mert már lassan tényleg ott kellett volna lennem. Éppen elég volt, hogy apám Elliot miatt zsörtölődik állandóan, nem kellett volna, hogy még én is felbosszantsam a bájitalalapanyagok hiányával.
– Szóval… ha tényleg gond van, látogass meg… most viszont rohannom kell… – magyaráztam. – És tényleg! Tényleg bocsánat! – Tettem hozzá, majd szabályosan sietni kezdtem. Tudtam persze, hogy nyitásra már akkor sem érnék oda, ha menten hoppanálnék. De én a biztonságosabb utat választottam, nem szerettem volna Kínában kikötni a Szeszély miatt, így jobbnak láttam egy közeli kandalló keresni, csak a távolból intettem még egyet oda a lánynak.

Köszönöm a játékot!
A helyszín szabad.

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 01. 17. - 03:54:17
Az oldal 0.081 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.