+  Roxfort RPG
|-+  2002/2003-as tanév
| |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | |-+  Nyugati szárny
| | | |-+  A Szükség Szobája
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 3 [4] Le Nyomtatás
Szerző Téma: A Szükség Szobája  (Megtekintve 3843 alkalommal)

Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #45 Dátum: 2021. 03. 05. - 22:56:20 »
+2

party ● time


Mindenki
2002. március 5. 9 óra

outfit

Hát ez ilyen mágikus cigi, Mira. – Válaszoltam, majd csuklottam egyet, miközben már a német ráncigált. Metzger legalább annyira unalmas volt, mint Gabriel. Miért is élvezhetném a bulit, ha egyszer ahhoz van kedvem? Persze már vonszolt is kifelé, de én póniforma füstöket fújtam a lányok felé, na meg vigyorogtam.
Mennyi vörös csaj… – magyaráztam nekik. A szikrázó mosoly nem tűnt el, csak egy öklendezéssel később… amikor a gyomrom tartalmát éppen fekete cipőm orra elé érkezett a padlóra. Két-három köhögés követte a dolgot, aztán felegyenesedtem és vigyorogva ugrottam egyet. – Éleek!
Hálásan pillantottam Mirára, ahogy elhúzta mellőlem a szőke kétméteres alakot és újra táncolni kezdtem vadul. Persze közben éreztem, ahogyan fáradok és szép lassan úrrá lesz rajtam az álmosság… ezt persze sosem vallottam be, hogy aztán megint hazarángatni próbáljanak egy morcos Gabriel Milton mellé.
Naplózva




Johann Metzger
(N)JK
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #46 Dátum: 2021. 03. 05. - 22:59:10 »
+2

TO: MINDEN JELENLÉVŐ



2002. március 5.

– Táncolnék én, vörös kislány, de Elliot bácsinak haza kellene mennie. – Magyarázta, rámutatva, az éppen őrülten táncoló, óriáskabátba bújtatott O’Marára.
Elliot annyira részeg volt, hogy láthatóan kis sem látott a fejéből. Metzger hát úgy döntött, ki akarja kísérni, méghozzá azonnal. Nem. Johann amúgy élvezett volna egy ingyen alkohollal teli bulit, na meg a kislányok társaságát is, akik jóval felszabadultabbak az unalmas felnőtteknél. Csakhogy Gabriel felé elkötelezett barát volt, ígyhát első számú dolga volt, hogy a Királylányt megóvja.
A hányásra elvigyorodott megint. – Királylány… megyünk haza… – próbálta tovább tessékelni, ám ekkor kapta el a kezemet a vörös leányzó, hogy táncoljanak. Hát megpróbált mozogni a zene ritmuára. – Metzger. Johann Metzger. Tegezz nyugodtan!– Mondta újra, hiszen korábban már bemutatkozott már pár lánynak, de nem volt benne biztos, hogy Mira is közöttük volt. – Te szeretsz táncolni? – Kérdezte, majd egy hatalmasat ásított. Szinte érezte, ahogy valami rá nehezedik és elnyomja. Az ő estéjének szép lassan vége volt… ezért hát megint Elliotot kutatta, hogy elkezdje hazarángatni szépen.
Így hát, ellépett a táncolóktól és Elliotot elkapva, egész egyszerűen a vállára dobta. – Köszönöm, lányok. Integess szépen, Elliot!– Mondta és biccentve megindult kifelé, a szeme sarkából figyelve a lassú léptek között, hogy a lányok is távoznak e.
Naplózva


Mirabella Harpell
Griffendél
*


boszorkány

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #47 Dátum: 2021. 03. 05. - 23:19:16 »
+1

Gusztálom a cigit, méregetem, szugerálom, de Elliot csak nem passzolja le, és ami még rosszabb, nem az őt mindenáron hazacibálni akaró németet hányja le. Hát ez mellé. De a táncikálásba csak be bírom vonni.
- Szia Joe! Igen, azt hiszem - nevetgéltem, de éreztem én, hogy valami még hiányzik. És hát a kinyújtott kéznek hogyan tudnék elenállni? Nem is akarok, Szöszkét is bevonom a csápolásba és ugrabugrálásba, tudván, hogy ennek a bulinak úgyis róka lesz a vége. A terem elvileg teremt ide nekünk vödröket szükség esetére, nem?
Közben Metzger megszökik, és Ellopja még Elliotot is. Megtorpanok, hogy mondjak valami csúnyát, de aztán inkább megtámogatom Lunát, akár szüksége van rá, akár nem, és szomorúan integetek Ellioték után. Aztán körbenézek, és rájövök, hogy a sárga ház túlerőben van.
- Nahát, ezt a bulit akár nálatok is folytathatnánk, hogy reggel ne tűnjön fel a hiányunk. Hugrabugrálhatnék én is nálatok, amíg még odatalálunk - vigyorgok Merelre,  Sophra, meg Lunára, és utóbbi kettőbe bele is karolok. Ha összefogódzkodunk mind, talán egy nagy, részeg kígyót alkotva anélkül tudunk visszamászni a hálókörletükbe, hogy bárki leesne a lépcsőn, vagy be valami fura terembe...

Naplózva


Mira L. Wyne
Minisztérium
***


Jenkibogyó

Elérhető Elérhető
« Válasz #48 Dátum: 2021. 03. 05. - 23:49:18 »
+2

Vigyorogva integetek Johann Metzgernek, akit körültáncolni jöttünk, meg egy-két pónialakú felhőnek is, amiknek kicsit dohányszaga van valamér. Igen, egyértelműen pörgősebb és szétszórtabb vagyok, mint általába szoktam.
Nem tudom, mit meg hogyan táncolunk egész pontosan, de azt Mirával meg Sophie-val, ami nagyon jó társaság, úgyhogy ennyivel én most boldog is vagyok. És a hajam egyik fele fonatokba dobálózik, ahogy azt észreveszem, itt tánc közbe.
-Jól vagy?
Belekapaszkodok Mirába, ahogy mindkettőnkbe karol, megtartani, nehogy elessen, vagy össze, vagy valami, kicsit visszazökkenek ggodalmasba, amég nem stabilizálódik, de úgy tűnik, végül nincs baja.
-Hmm, jól hangzik a pizsamaparti, kényelmes és biztonságos helyen leszel nálunk- vigyorgok Mirára, és próbálom nem hagyni nagyon elkalandozni a gondolataimat, amiket most mintha nehezebb lenne valamivel kordába tartani.
A buli amúgyis foszladozik már körülöttünk, úgyhogy talán tényleg ez lesz a legjobb ötlet, én pedig mindenképp tudom támogatni.
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma

Elérhető Elérhető
« Válasz #49 Dátum: 2021. 03. 05. - 23:50:12 »
+1

party ● time


Mindenki
2002. március 5. 9 óra

outfit

A testem Metzger vállán huppant egyet. A gyomrom ugyan nem kavargott tovább, azt azért éreztem, ahogy megbillen velem a világ. Ha nem lassan lépkedett volna még a tempóba is belebillent volna a Szükség Szobájának ezúttal partihelyiséggé avanzsált belsőtere. Láttam Merelt, ahogy valakinek segített éppen távozni, bár ő sem volt tökéletes állapotban. Azért integettem, hátha látja. Ugyanígy tettem a kissé kómás Sophie felé, majd Mira és Mira Luna felé.
A tekintetemmel megtaláltam Esmét, aki korábban elmenekült az ivós játékból, akárcsak a barnahajú lány, így ők szép lassan, szinte józanul próbálták elhagyni a területet. Nem volt időm jobban megnézni a jelenetet… egyre inkább homályosult el a tekintetem. Így hát egy utolsó vigyorral a képemen hajtottam le a fejemet, élvezve a rögtönzött buli okozta eufória végső cseppjeit… tudva, hogy majd mikor kibontakozom a rám nehezedő sötétségből, odahaza találom magam a bársony huzatos párnán, amint Zeusz nyalogatja az orrom hegyét.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
A helyszín szabad.
Naplózva




Dominic R. Monstro
Mardekár
*


a túl szőke srác

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #50 Dátum: 2021. 10. 05. - 20:33:45 »
0


szükséges szoba

Aerith & Merel

2002. október 5.



A sarokban ücsörögtem, kissé már szédelegve az alkoholtól, amit magamba döntöttem. Akárkinek az ötlete is volt ez a buli, biztosan rám gondolt… az elmúlt napokban egészen belefáradtam a tanulásba. Aerith állandaón azzal piszkált, hogy még Merelhez is túl hülye vagyok. Vagyis: „Everfen tudja, hogy egy hegyi troll a fiúja?” Ezzel a kérdéssel még mindig mélyen megforgatta a kést a szívemben. Tudtam, hogy mennyire gyűlöl, mióta eljegyeztettek minket a szüleink. De nem az én ötletem volt.
– Cső Monstro! – huppant le Tod és egy sörösüveget nyomott a kezembe. – Ezt kóstold meg, házi gyártmány… – Aztán olyan gyanúsan elmosolyodott.
Felemeltem az üveget és megszagoltam. Aerith szavaival ellentétben nem voltam hegyi troll, észrevettem, ha valaki gyanúsan viselkedik és alkoholt ad, nem húzom le szó nélkül. Bár nem éreztem semmi gyanúsat, inkább kinyúltam a kanapé előtti asztalon várakozó sóskekszes tálig és nagyot markoltam belőle. Csak teletömtem a számat.
– Mift akarf? – Mértem végig, mert még mindig nagyon vigyorgott. Persze, mivel tele volt a szám, nem voltam benne biztos, hogy értette a mondandómat, de nem is számított. Jobban örültem volna, ha magamra hagy a rágcsálnivalóval és azt tehetek, amit csak akarok.
– Nem mutatnál be az unokatesódnak… tök jó csaj! – közölte, szinte túl nyálasan. Fintorogni lett volna kedvem. Az iskolában senki sem tudott az eljegyzésről, legalábbis én nem vertem nagydobra és miután Aerith szerint is undorító és troll voltam, nem gondoltam, hogy ezt híresztelgetné. Inkább szégyellte.
– Aerith-ről beszélsz? A lapos csajról? – pislogtam rá és egy marék sóspercet is a számba tuszkoltam. Nem akartam vele beszélgetni tovább, vagy megígérni, hogy bemutatom neki Aerith-t. Mégis mi a francot akar tőle? Semmi köze hozzá és nem is lesz, ha rajtam múlik. Mindenféle igénytelen, pattanásos gyerek nem érhet hozzá.
Belekortyoltam a sörbe, ahogy megtámasztottam a falat. Reméltem, hogy ide nem jön utánam a gyerek. A sör pedig határozottan király volt. A kajától persze így távol kerültem, ráadásul éppen szemtanúja lehettem, ahogy valaki… vagy valakik bejutnak a Szükség Szobájába. Megköszörültem a torkomat és diszkréten elfordultam, ha esetleg tanár volna. Nem én akartam lenni az első, akit meglátnak itt.
Naplózva


Aerith Baldron
Mardekár
*


She's a Killer Queen

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #51 Dátum: 2021. 10. 13. - 13:50:39 »
+1

Don't worry

I ____ you too

MMII-X-V

to;Dominic & Merel || zene: ribs || outmood: creme||


Az egész délutánomat egy kellemes kis teázással akartam eltölteni, miközben bebugyolálom magam egy takaróba, és támasztom a falat. Életem legjobb ötletének tartottam, mert mégsem akartam most megint szem és fültanúja lennni annak, hogy azok ketten hogyan ezsik egymást. Igen, azok ketten. A nyár óta kicsit totálisan más lett a kapcoslatom Dommal. Én totál mérgesen szereles voltam belé, ő meg túl hülye volt ahhoz, hogy észrevegye. Szerencsére nem is akartam neki hagyni, hogy észre vegye. vagyis egy részem. A másik részem meg legszívesebben az orra alá dörgölte volna, hogy én sokkal jobb vagyok, mint Merel. De én nekem mégis csak fontos volt, hogy boldognak látom, meg minden, szóval... Szóval inkább csak hagytam magam szenvedni, és őt sem választottam el Everfentől. Mekkora jófej vagyok, de komolyan. Díjat kellene kapnom, meg minden.
Persze, nem kerüli el a figyelmemet az a susmogás, hogy valami ivózós titkos bulit akarnak csapni a Szükség Szobájában. Oda kéne mennem, és szétcsapni köztük, meg minden, de semmi kedvem nincsen most prefektust játszani. Nem, nem tök jól elleszek itt, büntesse meg őket az, aki akarja, én nem megyek sehová megvagyok Lujzi nélkül is, és Monstro sem érdekel annyira, hogy a nyomába eredjek.
Nem, nem, nem.
...
AJ!
Komolyan mondom. KOMOLYAN MONDOM! Nagyon nem akartam én ide jönni, de... de csak a mosdóba mentem aztán... tök véletlenül ide kerültem. Tényleg. Semmi esetre se terveztem én azt, hogy ránézzek Monstrora meg vele együtt Everfenre... Hogy hogyan kóstolgatják le egymásról a bőrt. Annál kevésbé voltam arra kiváncsi, hogy miféle debil dolog folyhat most a Szükség szobájában. De tényleg egészen v-é-l-e-t-l-e-n-ü-l lyukadtam ki itt. Az ajtó előtt. Minek is tette magát elém az a hülye szoba, de komolyan. Csak... na jó, egy kicsit kötelességemnek érzem, hogy a fenekébe legyek... mármint úgy, hogy rikácsoljak felette, hogy mennyire béna mindenhez, és nem hiszem el, hogy tényleg ennynire buta. Oké, hogy Monstro, de ennyire nem kéne Monstronak lennie. Utáltam, hogy ilyen, hogy vele vagyok eljegyezve, hogy ellopta az első csókomat és még ennek ellenére igazán hálás lehetett volna, hogy törődöm vele. Mert igen is törődőm vele, még akkor is, ha azzal a Törpillával jár, akinek le se kell térdelni, hogy olyanokat vegyen a szájába. Aaaaaaa. Sikítani tudnék. Hogy is lehetek enynire béna? Annyi csávó van ebben az iskolába akibe random beleeshetnék, nem? Ott van például az a... Szóval azok. Bárkik. De neeeem. Tiszta hülye vagyok.
Jó, én nem megyek be ide, csináljon Dominic azt, amit akar! Vehemens mozdulattal hátra is fordulok, és persze, hogy beleütközök valakibe, aki ki? Na? kicsoda? Persze, hogy a Csaj. Igen a Csaj. a Csaja, a nője, a lány, aki csókolózik Monstroval. Merlinre, mikor süllyedtem én ilyen mélyre? Egy szánalmas kis féltékenység roham nem dönt le a lábamról.  Szóval a lehető legkedvesebben vigyorgok Merelre.
- Szia. Bocs, micsoda meglepetés. Te is befelé készülsz? - te is? Hát basszus kulcs, most már nekem is így be kell mennem, ajj. - Minő véletlen, én is. - mondom zavartan, majd befelé veszem az irányt, hogy éppen kiszúrjam Dominic hátát, akinek van képe hátat fordítani nekem. Esküszöm seggbe fogom rúgni.
Naplózva

Oldalak: 1 2 3 [4] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 03. 06. - 00:23:11
Az oldal 0.103 másodperc alatt készült el 34 lekéréssel.