+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  VEGYES CSAPATOK
| | | |-+  Silver moon
| | | | |-+  Esmé Fawcett
| | | | | |-+  Silver moon (Moderátor: Esmé Fawcett)
| | | | | | |-+  A lista átka
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: A lista átka  (Megtekintve 113 alkalommal)

Esmé Fawcett
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2020. 05. 17. - 21:47:15 »
0


The pink cupcake


Naplózva


Esmé Fawcett
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2020. 05. 17. - 21:49:31 »
+1

Ginevra
2001. május


~ set ~


          Korán reggel van még. Nem akarom páromat felébreszteni, ráér bemenni a szerkesztőségbe. Én viszont nem tudok tovább aludni, kidob az ágy még hajnalban. Délután majd pihenek egy picit, amíg egyedül leszek itthon. Csinálok gyorsan egy kis reggelit, és teszek egy üdvözlő üzenetet a helyemre az ágyba.


„Egyetlenem, szép jó reggelt! Várlak lenn egy kis
meglepetés reggelivel, és még valamivel.”


          Rajzolok egy kacsintós arcocskát a papírra és egy saját készítésű szív alakú bonbont is mellékelek a levelecske mellé. Óvatosan közlekedek a lakásban, néha képes vagyok rombolni, bár nem tudom hogyan, mindig nagyon óvatos vagyok. A konyhában elő van készítve már a teríték, bármikor mehetünk. Még vetek egy utolsó pillantást a baba rajzra is, ami egy doboz tetején van. A dobozban egy muffin, ami rózsaszín töltelékkel van megsütve. Ezt persze csak akkor fogom odaadni páromnak, ha kíváncsi arra, milyen nemű lesz a baba.
          A nappali felé indulva, látom, hogy a teraszon egy bagoly vár a Prófétával. Ha jól tudom, akkor szerelmem egy fontos cikke jelenik meg benne ma, ezért is kértem, hogy mindenképpen kapjunk belőle egy példányt. Kifizetem a baglyot, majd a nappali kanapéjára telepedve olvasgatni kezdem. Hamar meg is találom a kérdéses cikket, és elolvasva rájövök, érdemes volt megint annyi időt tölteni a munkával. Aztán tovább lapozok és a sok érdektelen cikk és pletyka közepette meglátom azt, amit nem kellett volna.
          Rita megint brillirozik. Leközöl egy listát, amin sok ismerősöm, barátom van rajta. Az unokabátyám, szerelmem és Elliot is. A szöveg az, ami igazán megrémít. Bár, ismerem a stílusát, tudom, hogy nem szabad mindent elhinni neki, akkor is úgy beállítani egy listát, mintha az egy halállista lenne. Remegő kézzel vágom hozzá a falhoz az újságot. Azt hiszem, innentől kezdve inkább megkérem szerelmem, hogy megjelenés előtt mutassa meg a cikkét.
          Hallom, hogy felébredt és közeledik. Felállok a helyemről, az újságot hagyom ott, ahol van. Még akkor is, ha így pont el fog menni mellette. Odamegyek hozzá, adok neki egy jóreggelt puszit.
          - Jól aludtál? – megölelem. – Én nem tudtam sokáig pihenni, izgatott voltam.
          A konyha felé terelem, közben pedig megtaposom kicsit az újságot. Nem is akarom, hogy ránézzen. Nem tudom korábban a kiadóban látta-e, hogy mi kerül bele a mai kiadásba? De azért érdekel, hogy tud-e róla.
          - Ismered a mai újság tartalmát? A cikkeden kívül? Láttad, hogy Rita mit művelt megint? Mert ha nem, akkor nem is éri meg ránézned. Csupa badarság.
          Mindig ő véd meg engem a rossz dolgoktól. Óv és félt, most én fogom megtenni ezt neki. Nem akarom, hogy felzaklassa magát egy semmiségen. Persze, ha kíváncsi rá, akkor nem tudom elvenni tőle, csak magamat fogom átkozni, hogy nem égettem el azonnal. Meg azért is, mert remegek akár egy nyárfalevél, ha arra gondolok, mi van akkor, ha tényleg igaz?
          A konyha előtt eltakarom a szemét, nem akarom, hogy lássa a meglepit, amíg oda nem érünk az asztalhoz. Segítek neki megtalálni a széket, majd leülök én is. Mikor már kinyithatja a szemét, akkor szólok.
          - Emlékszel arra a képre, amin még New Yorkban kezdtem el dolgozni? Tegnapelőtt elvittem a megrendelőnek, Indiának, aki jósolt nekem. A jóslás a baba nemére vonatkozik. A dobozban egy muffin van, amit olyan színű töltelékkel sütöttem meg, amilyen a baba lesz. Ha szeretnéd, akkor nézd meg, rád bízom. Ha nem, akkor elteszem.
          Kíváncsian várom, hogy mit választ. Természetesen tiszteletben tartom majd a döntését, és ha eljutunk odáig, hogy holmikat kell venni a babának, akkor majd igyekszem semleges színűeket venni.

Naplózva


Ginevra P. Jadisland
Boszorkány
*****


A firkász

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2020. 05. 18. - 10:24:59 »
+1

A legédesebb meglepetés



Húzós napjaim voltak az elmúlt időben, egy különös betörésről írtam, ami sok utánajárást és nyomozást igényelt, így nem csoda, hogy teljesen kidőltem az éjszaka. Mikor magamhoz tértem, úgy éreztem magam, mint akit péklapáttal ütöttek agyon. Szívesen visszaaludtam volna még, de mikor az órára néztem, tudtam, hogy magamhoz kell térnem. Legkésőbb 11-re be kellett érnem a szerkesztőségbe, a lapindító értekezletre, és már fél 10 volt. Szerettem volna megmosni a hajam és reggelizni egyet indulás előtt, úgyhogy nagy nehezen kitápászkodtam az ágyból.
Ekkor vettem csak észre az édes cetlit, amit Esmé hagyott a párnáján.  
„Egyetlenem, szép jó reggelt! Várlak lenn egy kis meglepetés reggelivel, és még valamivel.”
Megmelengette a szívemet a kis üzenet és rögtön szebb lett a reggel, így – bár továbbra is fáradtan -, de már mosolyogva léptem ki a szobából és bele is futottam szerelmembe.
- Jól aludtál? Én nem tudtam sokáig pihenni, izgatott voltam – mondta Esmé, miközben megölelt. Visszaöleltem és megcsókoltam. – Annyira édes volt a kis üzeneted. Köszönöm! Egész jól aludtam, de még egyszer ennyit is bírtam volna – kuncogtam. – Izgatott? Miért, történt valami? – kérdeztem kíváncsian, majd követtem a konyhába. Láttam, hogy ott van valami a földön, amire Esmé rálépett, de nem igazán foglalkoztam vele, hogy mi is volt az. Talán egy régi újság, vagy ilyesmi.
- Ismered a mai újság tartalmát? A cikkeden kívül? Láttad, hogy Rita mit művelt megint? Mert ha nem, akkor nem is éri meg ránézned. Csupa badarság – mondta Esmé, és ez alkalommal meglepő módon hallgattam rá, nem olvastam el a cikket. Hallottam hogy valami furcsa halállistáról susmusoltak tegnap a szerkesztőségben, ami ki fogja verni a biztosítékot az olvasóknál. Bizonyára ez volt az… Nagy valószínűséggel úgyis egész nap erről lesz szó ma is bent, úgyhogy nem sokat veszítek, ha még nem olvasom el.
- A lista? Hallottam valamit tegnap… Ugye mi nem vagyunk rajta? – szaladt fel a szemöldököm hirtelen, mert most döbbentem rá, hogy Esmé talán azért tart vissza attól, hogy elolvassam, mert rajta vagyunk, és nem akarja, hogy felhúzzam magam. Mielőtt még teljesen bepöccenhettem volna, hogy miért nem szólt Rita megint, hogy benne leszek az újságban, ráadásul ilyen para témában, a szerelmemmel együtt, gyorsan elterelődött a téma. Esmé eltakarta a szememet, és odavezetett az asztalhoz. Sejtettem, hogy most következik a várva-várt meglepetés.
- Emlékszel arra a képre, amin még New Yorkban kezdtem el dolgozni? Tegnapelőtt elvittem a megrendelőnek, Indiának, aki jósolt nekem. A jóslás a baba nemére vonatkozik. A dobozban egy muffin van, amit olyan színű töltelékkel sütöttem meg, amilyen a baba lesz. Ha szeretnéd, akkor nézd meg, rád bízom. Ha nem, akkor elteszem.
Természetesen azonnal izgatott lettem és alig vártam, hogy megtudjam, kislányunk vagy kisfiunk lesz! Izgatottságomban csak vadul bólogattam, és el is felejtettem válaszolni.
Gyorsan kibontottam a dobozt és beleharaptam a muffinba, aztán majdnem félrenyeltem a sütit, olyan izgatott lettem.
- Te jó ég! Kislány!!!! – kiáltottam boldogan, amikor megpillantottam a rózsaszín tölteléket. Visszatettem a maradékot a dobozba és szorosan átöleltem Esmét.
- Bevallom, a szívem mélyén kislányra vágytam! Annyira boldog vagyok! Nagyon szeretlek! – suttogtam a fülébe, és azt éreztem, hogy ennél egyszerűen már lehetetlenség boldogabbnak lenni.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.036 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.