+  Roxfort RPG
|-+  2000/2001-es tanév
| |-+  A Királyság egyéb részei
| | |-+  Roxfort Expressz
| | | |-+  5-ös kupé
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: 5-ös kupé  (Megtekintve 67 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 05. 18. - 20:57:43 »
+2





Az 1-es számú kupé nyolc személy számára kényelmes. Két oldalt, egymással szemben találhatóak a kék bársonnyal borított ülések.
Naplózva

Sophie Vanheim
Hugrabug
*


kelekótya prefektus; VI. évf.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 09. 03. - 13:17:40 »
+1

GIRL POWA'
Niraniel
(2000. 09. 01.)


Szardella. Lapos hering. Annak érzem magam, egy heringes dobozkában. Minden egyes roxforti vonatozás közben, ráadásul most a kelleténél nagyobb a figyelem felém, mert prefektus lettem. Egy heringprefektus. Már a fejem is zúg.Mikor kell átöltözni? Meddig tart az út? Sophie, Eldergbert rámöntötte a csokisszivárványát. Hjjajj... Sosem akarok ennél népszerűbb lenni. Egy csendes kis sarok kell nekem. Egy nagyon csendes. Kezemben Tarzannal megindulok egy random irány felé, hátha találok valami kevésbé zajos helyet. Nincs kedvem még átöltözni, majd egy kicsit később. Elég kényelmes ez a fekete farmer és a Metallicás pulcsi ahhoz, hogy belepasszírozzam magam abba a fura cuccba. Régen inkább csak magamra vettem a talárt, és úgy elvegyültem a többiek között, de prefektusként ezt nem nagyon illene megtennem. Höh, nagyon ravasz, Minerva igazgató asszony, a rebelkedésemnek a prefektussá való kinevezéssel akar véget vetni, kombinálom túl a dolgokat ismét.
Kinyitom az ötös kupét, és könnyezek mindjárt az örömtől, hogy nincs.benne.senkiiiii.
- Úúúristen, Tarzan, ezt nézd, sehogy egy elsős, sehol egy fura gyerek, sehol egy köcsög felsőbb éves... El se hiszeem - ölelgetem meg szerencsétlen macskámat, aki már eléggé hozzászokott a fura kitöréseimhez, mert dorombolni kezd. Aztán elengedem, hadd helyezze kényelembe magát a szemben lévő üléseken, én pedig kinyúlt végtagokkal kidőlök az üléseimre. AMik csak az enyémek. Az én üléseim. Ide aztán be nem jön senki.
Mellesleg előző este totál felpörögtem, végre nem hallgathatom Rose néni és a már 21 macskájának a szüntelen nyávogását, és annyira belelkesedtem, hogy végre ide visszajöhetek, na meg annak is örülök, hogy találtam néhény új barátot, akik ráadásul mardisok... Fura a sors... Na mindegy, elnyomok egy ásítás, és lehunyom a szemem.
Hallgatom a zötykölődést, a rázkódást és a csendet. Igen a csendet.
Naplózva


Niraniel Ays
Hugrabug
*


.miss trouble magnet.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2019. 09. 11. - 12:12:34 »
+1

Sütőtöklé misszió


to; Sophie
2000. szeptember 1.

Hogy az a bolhás, koszos macska rúgja meg Loreleit....Bár eddig még sosem találkoztam ezzel a lánnyal, azt rögtön láttam, hogy nagyon fogom utálni ezt a kis megátalkodott kígyót. Először is nagyon furán néztek rám a barátnőivel, amikor bekéredzkedtem hozzájuk a kupéba, pedig ők is láthatták, hogy alig volt bárhol egy szabad hely, tehát nem a saját szórakoztatásomra erőltettem magam rájuk, hanem egészen egyszerűen valahol ülnöm kellett. Mivel az elmúlt két évben a Beauxbatonsba jártam, így sajnos nem sikerült roxfortos barátokat szereznem, és nem volt senki még, akivel előre megbeszélhettem volna a nyáron, hogy majd együtt utazunk. Igaz, elsőévben beszélgettem ugyan egy-két háztársammal, de hát az már olyan rég volt, hogy vérciki lett volna két év távlatából baglyot küldeni nekik azzal, hogy „figyu, tudom, hogy már nagy eséllyel nem is emlékszel rám, de nincs kedved együtt zötykölődni a kastélyig?”
Szóval kénytelen voltam Loreleihoz és a sleppjéhez társulni. Még élénken derengett az emlék, hogy elsőévben tisztára elfelejtettem időben átöltözni a vonaton, amiért aztán nagyon parán nézett rám McGalagony, mert a kastélyban rángattam elő gyorsan a taláromat a bőröndből, így most időben nekifogtam a dolognak... Talán egy kicsit túl korán is, azt hiszem. Ami nagyon nem volt jó ötlet, mert alig vettem át a ruhámat és a taláromat, Lorelei képes volt rámönteni a sütőtöklevét! Pedig én igazán nem tehettem semmiről, csak amikor beképzelten azt taglalta, hogy biztos, hogy a Mardekár nyeri az idén a kviddics bajnokságot, közbevetettem egy diplomatikus apróságot. Tök semmiség volt az egész...
- Mi vagy te, jósnő, hogy ezt előre látod? Az egyáltalán nem biztos, én úgy tudom, hogy vannak sokkal jobb csapatok is - morogtam, mire a nyakamban landolt a jéghideg cucc.
- Jajj bocsi, véletlen volt - mondta vigyorogva, szemernyi kételyt nem hagyva afelől, hogy szemenszedett hazugság az egész.
- Na persze - hápogtam elképedve, majd mikor sikerült magamhoz térni, jól belerúgtam a térdébe, hátha így kevésbé megy majd neki a kviddics. Annyit ugyanis kivettem a szipirtyó és udvartartása totál felszínes beszélgetéséből, hogy Lorelei hajtó a Mardekár csapatában. Nekem meg az idén feltett szándékom bekerülni a hugrás csapatba, így sikerült összekötnöm a kellemest a hasznossal, és részben bosszút állni Miss Mardekáron, no meg ezzel együtt mozgásképtelenné is tenni, ha minden jól megy....
Akárhogy is, ezek után persze nem maradhattam velük egy kupéban, így gyorsan menekülőre fogtam és a bőröndömet magam után húzva becsörtettem egy kupéba, amiben meglepő módon csak egy lány ült. Ahogy meresztgettem a szememet, megpillantottam a borzos prefektusi jelvényt is a ruháján, mire szélesen elvigyorodtam.
- Szia! Remélem nem zavarlak - mondtam rám nem jellemzően egészen előzékenyen, de aztán meg sem vártam, hogy erre reagálhasson, hanem leültem vele szemben az ülésre és a táskámat is felszenvedtem nagy nehezen a tartóra.
- Niraniel Ays vagyok, negyedéves hugrás - nyújtottam felé a kezem bemutatkozásra, aztán ha a lány hajlandó volt kezet fogni velem, tovább folytattam lelőhetetlenül.
- Figyi, tök jó, hogy összefutottunk, képzeld az előbb egy ultra szörnyűséges mardekáros csajszi, Lorelei direkt nyakon öntött a sütőtöklevével... - mutattam jelképesen végig a ruhámon, ami még mindig csurom ragadós volt, tekintve, hogy az iskolán kívül még nem varázsolhattam, így pár méretes papírzsepin kívül nem volt más módszerem a foltok eltüntetésére.
- Te már nagykorú vagy? Ki tudnál segíteni töklé-ügyben? - tettem még hozzá hadarva, aztán úgy döntöttem, egyszerre ennyi infó biztos elég lesz neki, és leültem végre a sejhajomra, hagyva őt is szóhoz jutni. Prefektusként csak hatalmában áll varázsolni a Roxfort Expresszen még akkor is, ha amúgy nem töltötte be a 17-et... Különben meg mi haszna annak, hogy prefektus az ember.... Gondoltam én.
Naplózva



Sophie Vanheim
Hugrabug
*


kelekótya prefektus; VI. évf.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2019. 09. 12. - 11:38:49 »
0

GIRL POWA'
Niraniel
(2000. 09. 01.)


Álmodtam egy szép új világot magamnak, határozottan mágiamentes élettel, és éppen unalmas jövőbeli énem szolgál fel egy kávéscsészét egy unalmas idegennek egy unalmas kávézóban, amikor valami hirtelen keletkezett ajtócsapásra összerezzenek, és nagyot rezzenve kipattan a szemem. Nem nagyon tudom hirtelen hova tenni magam, hol vagyok, mi ez a hely, most akkor ez valami álomparalízis, vagy csupán csak fekszem az ágyamban. Aztán azért gyanakodni kezdek, hogy nem otthon vagyok, mivel szokatlanul kevés nyávogás van körülöttem. De egy rizsajozó lány hangját annál érthetőbben kezdem hallani.
- Szia! Remélem nem zavarlak - hallom a lányt, aki meglehetősen energikus. Én egy picit mocorgok. ENnyit a nyugis odautamról. Rásandítok, álmos pislogások közepette, majd ahogy felmérem rögtöl leesik, hogy a háztársam. Egy meglehetősen latyakos háztársam. Már éppen venném elő a mogorva hangomat, hogy hagyjá' már, lécces, amikor továbbra is ömlik belőle a szó, és le is zuttyan a macskám mellé, aki nyivákolva átrepül az ölembe.
- Niraniel Ays vagyok, negyedéves hugrás - torokköszürülések közepette igyekszem felnőttes látványt nyújtani, majd kezet rázok vele. Kicsit idétlenülérzem maga, hiszen mégis csak a háztársam, biztos láttuk már egymást a masszi távolból.
- Üdvhö, Sophie Vanheim - bököm ki szűkszavúan. Majd igyekszem visszahelyezkedni kényelmes pozícióba Tarzant ölelgetve, hogy ismételten megpróbáljak aludni. De ez a próbálkozás már el van ásva. - Jóéjt - motyogom, de a motyogást elnyomja Nir lendületes magyarázása.
- Figyi, tök jó, hogy összefutottunk, képzeld az előbb egy ultra szörnyűséges mardekáros csajszi, Lorelei direkt nyakon öntött a sütőtöklevével... - magyarázza magán mutogatva. Heh, tipik házas összecsapás nyomai. És ehhez nekem mi közöm?
- Ahaa, hát előfordul. AZt hiszem nincs mit tenni, majd letakarítalak, ha kiszálltunk, itt addig ellehetsz, nem foglak zavarni - dünnyögöm, megfeledkezve arról, hogy prefektus vagyok.
- Te már nagykorú vagy? Ki tudnál segíteni töklé-ügyben? - hadarja tovább, majd kénytelen vagyok egy mélységesen mélyet sóhajtanai. Felállok és nyújtózkodom egyet, miközben a macskámat az ülésemre teszem.
- Nem vagyok nagykorú, sajna, és azt hiszem nekünk sem szabad még pálcát használni... de ha a szükség úgy kívánja... Na meg mégis mi történt, hogy nyakon öntődtél? Sértetted az önbecsülésüket? Sokuknál nem nehéz - ropogtatom ki a nyakamat és visszaülök a helyemre.
- Kéész vagyook, mindenki engem nyüstöl, pedig nem is vagyok olyan prefektusi alkat, vagy mi. És mindenki engem fáraszt főleg a kicsik. Na jóó, figyu, talán segítek neked - lélegzem fel. ELvégre csak a háztársam. - Mindjárt elhalad itt a kajakocsi, aztán felszedünk néhány édességet, és összekevrehtnénk párat, ami elég ütős egy látványos hasmenéshez - viccelem el a dolgot. - Na jó, mégis miféle bosszúhadjáratra gondoltál? Sütőtöklénél van nyálkásabb is a kocsin - gondolkodok el, aztán már meg is jelenik a néni, én pedig felvásárolok pár össze nem illő édességet, és valami takonyszínű, nyúlós, nyálkás löttyöt, ami nagyon népszerű most az alsóbbévesek körében. Sosem leszek képes megérteni ezeket a mágusvilágbéli nasikat. Brr.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.07 másodperc alatt készült el 32 lekéréssel.