+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  VEGYES CSAPATOK
| | | |-+  Silver moon
| | | | |-+  Esmé Fawcett
| | | | | |-+  Silver moon (Moderátor: Esmé Fawcett)
| | | | | | |-+  Macaron mission
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Macaron mission  (Megtekintve 159 alkalommal)

Esmé Fawcett
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 05. 14. - 21:17:45 »
+1

A Florean Fortescue folytatása

Ginevra Jadisland
2000. április




          Soha nem tudtam az, hogy mikor kell csöndben maradnom, de nem is baj. Előbb utóbb úgyis kiderült volna, hogy milyen kapcsolat fűz Elliothoz. Ez esetben pedig inkább előbb, mint utóbb. Mesélni róluk úgysem fogok tudni. Van néhány pletyka, de Nat még mindig ugyanolyan ismeretlen számomra, mint mikor felvételiztem hozzá a kiadóba.
          - De igen, róla van szó.
          Látom rajta, hogy érti azt, miért voltam annyira érte. És akkor még nem is tudja milyen volt, mikor hazatért a kalandozásaiból. Csodálatos időszak volt, de túl éretlen voltam akkor még neki. Most sem biztos, hogy jobb lennék, nem tudom. De menjünk is tovább, hiszen nagyon komoly kérdések vetődnek itt fel. Megértem mondjuk, ha nem volt eddig jó tapasztalata a kapcsolataival, de az összeköltözés az mindig más. Biztos volt rossz oldala is, hiszen tapasztaltam.
          Elnevetem magam. Az a férfi meg is érdemelte, hogy kirakta a szűrét. Mondjuk azért másnak is kellett ott lennie, nem csak a parfümnek, de az előzményekből el tudom képzelni, hogy micsoda. Ez mondjuk jó tanulság nekem, hogy valamit mondjak vagy ne mondjak vagy hogyan mondjak, és legfőképp, jól csináljak mindent, ahogy kettőnknek megfelelő. Legalábbis akkor, ha lesz kettőnk között valami. Mert jelenleg nem tudom mit kéne gondolnom. A levelezésünkben annyira jól egymásra tudtunk hangolódni, mintha mindig is ismertük volna egymást. De talán majd a buliban összejön minden.
          - Szóval, mint testőröm odaállnál mellém, és megvédenél, ha egy másik nő le akarna csapni a kezedről?
          Ezzel pedig elértünk ahhoz a témához, amit nem tudok már tovább kerülgetni. Ez pedig a hegem kérdése. Nagyon is gondolkodok rajta, hogy esetleg eltűntetem, a leckét megtanultam, már nincs rá szükségem, hogy valaki emlékeztessen rá. Azok után, hogy mi történt apával pedig még kevésbé akarok fájdalmat átélni. Ő szenvedhetett annyit, ami még az enyémet is magába foglalja.
          Mégis azok a szavak, amiket Ginevra mond olyan erővel hatnak rám, amit elképzelni sem tudok. Csak tettekkel tudom kifejezni, és az ölelés meg is nyugtat. Remélem nem csak engem, hanem őt is. Nem fogok többször ilyet tenni.
          Megfogom a zsepit, amit felém nyújt. Igyekszem összeszedni magam a lehető leghamarabb. Nem akarom, hogy ezt lássa az egész Abszol út. Ettől függetlenül nem tudok megszólalni. Egy kicsit még muszáj magamban ülni a helyemen. Aztán mikor végül úgy érzem sikerül megszólalnom, akkor felnézek.
          - Kérek még egy kör sütit, de együk meg nálam. Folytassuk ott a beszélgetést.
          Nem akarok még itt ülni ebben a nyüzsgésben. Most szükségem van egy kis nyugalomra, és arra, hogy a kellemes szél kiszellőztesse a fejemet.
          - Így legalább eljössz hozzám, és szabadon tudok mesélni arról, amiről szeretnél. Hozok még egy kör sütit elvitelre, egy perc és itt vagyok.
          Felpattanok a helyemről, a táskámat magamhoz veszem és egy pillanat alatt eltűnök az épületben. Szerencsére nem sokáig, mert kicsit eltűnt az a hömpölygő tömeg, ami a beszélgetésünk elejét még jellemezte. Most csak pár nézelődő lézeng a pultok előtt. Én határozottan odamegyek, és rámutatok két szerencsesütire. Még nem tudom mitől szerencsések, de majd kiderül. Ez most legyen mind a kettőnknek rejtély. A boltból kilépve megfogom társam kezét és a házunkhoz hoppanálok vele. A hátsó kertbe, hogy a szomszédok ne fogjanak gyanút, néha így is feltűnőek vagyunk, hogy csak úgy megjelennek nálunk a rokonaink.
          - Shirley-vel lakok itt, mert máskülönben nem tudnám fenn tartani. A megvételére elment az összes pénzem. Még kölcsön is kellett kérnem a rokonaimtól.
          Tudom, mellette nem nagyon látszik, hogy törlesztek nekik, hiszen voltam azóta Törökországban is, de mivel nem a Gringotts-cal egyezkedtem, így jobban jártam.
          - A földszinten van mosdó, ha ki szeretnél menni, addig hozok egy kis frissítőt a teraszra.
          Felix már jó messziről rohan felénk, ugrál örömében. Leguggolok hozzá, és megsimogatom, ő pedig jó alaposan megnyalogat. Felveszem és Ginevra felé fordítom.
          - Ginevra, ő itt Felix, Felix, ő itt Ginevra. Fogadj szót neki!
          Picit hozzá dörgölöm a fejem a fejéhez aztán már hagyom is, hogy szaladgáljon, miután összeismerkedik szerelmemmel. Végig vezetem társamat a házon, és amíg előkészülök, addig hagyom, hogy magától is körbenézzen. A teraszra kilépve egy-egy pokrócot teszek a székekre, itt elég hamar hűvös szokott lenni, ami nem csoda, ha azt nézzük, hogy egy erdő van mellettünk. Leülök a helyemre, és várom, hogy ő is ideérjen, addig simogatom kicsit a kutyusomat.

Naplózva


Ginevra P. Jadisland
Boszorkány
*****


A Próféta főmunkatársa

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 05. 15. - 16:39:33 »
+1

Witches just wanna have fun ♡ Esmé Fawcett



 Egy erszény galleont mertem volna tenni rá, hogy Elliot Forest az, és hát igazam is lett. Talált-süllyedt a tippem.
- Szóval, mint testőröm odaállnál mellém, és megvédenél, ha egy másik nő le akarna csapni a kezedről?
- Naná - mosolyogtam rá élcelődve. Fájt látnom, mennyire megviselte a felbontott eljegyzése és az indirekt módon amiatt keletkezett heg boncolgatása... még ha csak szóban is tettük. Komolyan megdöbbentett, hogy képes volt azt tenni magával, amit, egy férfi miatt. Bár engem is értek csalódások az elmúlt röpke 12 évben, vagyis azóta, hogy szerelmi életet éltem, de soha, senkiért nem lettem volna hajlandó kárt tenni magamban. Ennél én sokkal jobban szerettem magamat, és feltett szándékom volt, hogy ezt az egészséges önzést valahogy felébresszem Esmében is. Egész egyszerűen azért, mert féltettem őt és vigyázni akartam rá. Ösztönös késztetés volt, nem tehettem ellene semmit. Bár nem is akartam.
- Kérek még egy kör sütit, de együk meg nálam. Folytassuk ott a beszélgetést - döntött barátnőm, amire beleegyezően bólogattam.
- Így legalább eljössz hozzám, és szabadon tudok mesélni arról, amiről szeretnél. Hozok még egy kör sütit elvitelre, egy perc és itt vagyok.
- Benne vagyok- feleltem, és megvártam, amíg visszatért. Örültem, hogy felmehetek hozzá, kíváncsi voltam arra, hol lakik. Erről még nem igazán beszélgettünk. Bár futólag említette, hogy nemrég elköltözött, a részletekről semmit nem tudtam. Esmé kicsit átvette az irányítást, mire fogtam a táskám én is, és boldogan hagytam magam. Miután elhagytuk a cukrászdát, kézen fogott és egy vadregényes kertbe hopponált velem.  Elismerően füttyentettem egyet,  ahogy végignéztem a tágas kerten és az illusztris épületen.
- Ez igen, kislány - mosolyogtam Esmére teljesen lenyűgözve.
- Shirley-vel lakok itt, mert máskülönben nem tudnám fenn tartani. A megvételére elment az összes pénzem. Még kölcsön is kellett kérnem a rokonaimtól.
- Azt nem csodálom.... Egy vagyonba kerülhetett. De nem kérdés, hogy minden ráfordított galleonért megérte - kacsintottam rá lelkesen.
- A földszinten van mosdó, ha ki szeretnél menni, addig hozok egy kis frissítőt a teraszra.
- Fú köszi! Az most rám férne. De előbb muszáj megnéznem a gyönyörű házad!
Hirtelen egy új ismerős tűnt fel a színen, egy csaholó kutyus személyében. A kis cukorbogyó azonnal megragadta az alkalmat, hogy kifejezze gazdája iránti rajongását néhány jól irányzott nyelvcsapással az arcán. Megtudtam érteni a lelkesedését.
- Ginevra, ő itt Felix, Felix, ő itt Ginevra. Fogadj szót neki! - emelte felém a kutyust, mire először odaérintettem a kezem az orrához és hagytam, hogy megszaglássza, ha akarja. Aztán megsimogattam a fejét és elmosolyodtam. - Áhááá, szóval te vagy az a kis mázlista, aki Esmével él. Mármint az egyik - mondtam tök normális hangon, továbbra is mosolyogva. A gügyögő emberektől mindig is kivert a víz, akár kisbabáról, akár kiskutyáról volt szó, és mindent megtettem, hogy kerüljem az infantilis hangszínt megejtő egyedek népes táborát. A gyors bemutatkozás után Esmé megmutatta a házát, ami egyszerre volt letisztult, modern, elegáns.... és hatalmas. Nem volt kérdéses, hogy a luxus kategóriába tartozik. Bejártuk az egészet, majd elszaladtam gyorsan mosdóra. Ez a sok fagyi meg víz azért nem maradt következmények nélkül. Miután végeztem a dolgommal, belenéztem a mosdóban felszerelt tükörre. Nem értettem miért, de egy kis izgulás fogott el.... Biztos, ami biztos alapon felfrissítettem egy kicsit magam. Újrapúdereztem az arcom, megigazítottam a rúzsom és befújtam magam a parfümömmel. Tetszeni akartam Esmének. Aztán követtem őt a teraszra és leültem az egyik székre.
- De jó kényelmes - bugyoláltam be magam a pokróccal rögvest. Már lemenőben volt a nap, így cseppet sem sütött olyan melegen, mint amikor Floreannál nyaltuk a fagylaltot.
- Figyelj csak.... én értem, hogy kölcsönöztek neked, meg van egy lakótársad is, de egyszerűen nem fér a fejembe, hogy tudtál hozzájutni ehhez a házhoz a mai ingatlanárak mellett. Pláne úgy, hogy nem bérled, hanem a saját tulajdonod... Mégis hogy sikerült összehoznod? Csak nem Gringottsot robbantottál? - nevettem rá incselődve. Sosem voltam egy naiv alkat és nehezen tudtam elképzelni, hogy tehet szert egy 19 éves fiatal nő egy ilyen házra úgy, hogy csak nemrégóta rendelkezik önálló keresettel és közben, mint a leveleiből kiderült, még utazgat is... Vagy milliárdos felmenőkkel rendelkezett, vagy legalábbis piszkosul sokat kellett nyernie szerencsejátékon. Akárhogy is, nekem itt valami nem stimmelt. De ha nem akart jobban belemenni, akkor azért hajlandó voltam leszállni a témáról. Nem akartam elrontani ezt a szép délutánt.
Naplózva


Esmé Fawcett
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2019. 05. 17. - 23:29:18 »
+1

Ginevra Jadisland
2000. április




          Kicsit összeszorul a gyomrom, ahogy rájövök mit is ajánlottam fel néhány pillanattal korábban. Ginevra el fog jönni hozzám. A lakás bár a legtöbb esetben készen áll a látogatók fogadására, nem tudom most éppen milyen állapotban van. Majd gyorsan összepakolok legfeljebb. A süti viszont fontos szerepet kap a ma estében, ezért gyorsan megveszem. Nem akarok többet a múltamról beszélni. Legalábbis nem olyan fájdalmas dolgokról, mint a háború, vagy a két szakításom vagy bármi ehhez hasonló. Viszont szívesen mesélek bármi másról. Tényleg.
          A hoppanálás után hagyom, hogy kicsit magába szívja a látványt. Tudom, hogy a ház lehengerlő, néha még nekem is. Csak állok a kertben és figyelem, közben persze Felix élvezi azt, hogy ezúttal ennyi helye van.
          - Köszi. Kicsit üresnek érzem, és olyan idegennek, de imádok itt lakni.
          Én tudom mi az oka annak, hogy ennyire távol áll tőlem ez a ház. Oké, annyira nem csak egy kicsit, de akkor is. Teljesen más ez a ház, mint ahol eddigi életemben laktam. Kicsit hasonlít Olaszországhoz, de a legjobb benne, hogy világos. Még akkor is van elég fényem, ha be van borulva és szakad az eső. Egy olyan országban, ahol ez a legjellemzőbb, ott nagyon is előnyös egy ilyen.
          - Ne tudd meg, mennyibe – jegyzem meg.
          Nem akarom elárulni most még, főleg mert tudom mennyire hihetetlen lehet az, amit mesélni fogok majd ezzel kapcsolatban. De mondjuk úgy, hogy pont jó időben toppan be Felix a területre. Egyébként varázslattal van megoldva, hogy ne tudjon elszökni, így bármikor és a terület határáig tud rohangálni egész nap.
          Aztán egy gyors körbevezetés után, én nekiállok a süti és a székek előkészítésének. Szeretném, ha minden a legnagyobb rendben menne ma este. Kényelmesen elhelyezkedek, de még semmit sem veszek magamhoz. Mivel elég melegen vagyok felöltözve, és ha már hazajöttem, akkor egy pulóvert is vettem magamhoz, ezért egyelőre a pokróchoz még nem nyúlok.
          Premier plánban nézem végig, ahogy kijön a teraszra. Gyönyörű és bár nagyon szeretném, nem tudom ki merjem-e mondani, ő az én barátnőm. A szerelmem. Hihetetlen, hogy alig pár hónapnyi ismertség után, ami leginkább levelezésből áll el lehet jutni idáig. Eddig minden kapcsolatom nagyon gyors volt, azokhoz képest ez most nagyon lassúnak tűnik, de nem baj. Tanultam a múltamból, így lesz jó most.
          A kérdése meglep, és bevallom, egy olyan témát érint, amiről nem biztos, hogy beszélni akarok. De muszáj lesz, túl sok a titok így is körülöttem, és a legrosszabbat már úgyis tudja. A hegem kérdését. Ha akkor nem menekült el tőlem, akkor soha nem fog, remélem. Magamhoz veszem a bögrémet, kicsit meredek rá, mielőtt belekezdek, de aztán csak rászánom magam.
          - Miután bejelentettem ötödévesként, hogy mit gondoltam a jövőmre, és látták is rajtam, hogy komolyan gondolom, a szüleim spórolni kezdtek. A főiskolai felvételim, és a kiadóba bekerülésem alkalmából megleptek egy tetőtéri lakással Hertfordshire-ben. Pontosabban anya, mert apa ekkorra már halottnak lett nyilvánítva. Ennek a háznak az egyik része az a lakás.
          Itt kicsit elszomorodom, mert nagyon szerettem azt a lakást. Sok jó emlék köt hozzá, még akkor is, ha a rosszak többsége ott ért. De ez még nem a teljes történet.
          - Aztán ott van a szerencsém is. Részben azért, mert sikerült kölcsönkérnem a családomtól. Másrészről a tulajdonosa feltűnően meg akart szabadulni a háztól, így kicsit áron alul adta, szerintem. Nem becsültettem fel, de úgy saccolom, hogy legalább húsz százalékkal sikerült olcsóbban megvenni.
          Kortyolok egy nagyot az italomból, majd betakarom magam, mert érzem, hogy kezd hűvös lenni. Mondjuk ez leginkább annak is betudható, hogy a történet egy olyan részéhez érek, amit legszívesebben kihagynék, de Ginevra nem hülye. Ha pontos adatokat nem is tud, sejteni akkor is sejtheti, hogy talán ez még nem elég.
          - Elliot előtt volt egy mecénásom. Sok megrendelést hozott. Lényegében alig maradt szabad időm a kiadó, a főiskola és Elliot mellett. Aztán miután szétmentünk Elliottal, akkor még több munkát hozott. Jól fizetett, bármit megkaptam, amit akartam, de ezért komoly árat fizettem. Kémkednem kellett neki, és molesztált is…
          Hagyom a mondatot a levegőben lógni, hiszen azzal, hogy Elliot megmentett tőle, vállalta a patrónus szerepét, még nem jelentette, hogy véget is ért az érdeklődése irántam. Sőt, az mintha olaj lett volna a tűzre csak. Nem vagyok büszke rá, de talán most már érthető, hogy miért akartam minél előbb elköltözni, és egy olyan helyre, ahol talán nem találnak rám. Nem tudom mennyire sikerült ez, de tény, hogy azóta nem keresnek itt, és nyugtunk van Shirleyvel.
          - Szóval ebből az időszakból volt még félretett pénzem valamennyi. Azt hiszem, tényleg szerencsém volt.
          Hátra dőlök a székemen, és figyelem az egyre többfelé megjelenő csillagokat az égen. Nem tudom, nekem kéne-e megtörni a csendet ezután, de ez így sem maradhat. Túl léptem rajta, Phillip azóta sem keresett, ha jól tudom, és bár nincs annyi megbízásom, mióta Elliot kimenekített a karmaiból, de több a szabadidőm, és úgy érzem, élek.
          - Szóval – fordulok mosolyogva Ginevra felé. – Most mesélj te, mert az én életem legrosszabb pillanatait már tudod, és kéne valami, ami kicsit feldobja a hangulatot.
          Vagy jöhet szomorú is, hogy süllyedjünk a teljes depresszióba. Az is jó esti program lehet végül is.

Naplózva


Ginevra P. Jadisland
Boszorkány
*****


A Próféta főmunkatársa

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2019. 05. 19. - 13:36:47 »
+1

Witches just wanna have fun ♡ Esmé Fawcett




Láttam rajta, hogy zavarba ejtette a kérdésem. Tehát rátapintottam valamire...ami kényelmetlenül érinti....s ebből kifolyóan nagyon is lényeges lehet. Általában ilyenkor mindig izgatott bizsergést éreztem amiatt, hogy a szimatom nem csalt és beletenyereltem valami szaftos, mocskos dologba, de... ezúttal ez az elégedett bizsergés elmaradt. Helyette azt éreztem, szegény, ártatlan lány. Vajon mibe keveredhetett? Talán naivitás volt részemről, hogy ilyen ártatlannak láttam őt. De ezen nem tudtam segíteni, nem az én hibám volt. Hanem a képzeletbeli, levehetetlen „rószaszín lencsés szemüvegé”, amin keresztül figyeltem őt. Immáron hosszú hetek óta.
- Miután bejelentettem ötödévesként, hogy mit gondoltam a jövőmre, és látták is rajtam, hogy komolyan gondolom, a szüleim spórolni kezdtek. A főiskolai felvételim, és a kiadóba bekerülésem alkalmából megleptek egy tetőtéri lakással Hertfordshire-ben. Pontosabban anya, mert apa ekkorra már halottnak lett nyilvánítva. Ennek a háznak az egyik része az a lakás - magyarázta, de tisztán éreztem, hogy nem ez az igazi gikszer, még akkor sem, ha már láthatóan az is megviselte, hogy megemlítette a régi lakását. Merlinre, mi jöhet még? Csöndesen bólogattam. Nem akartam megakasztani, de azért jelezni akartam neki, hogy figyelmem az övé. Teljes egészében. Kezembe vettem a másik bögrét és belekortyoltam, hogy felmelegítsen a tea, aztán visszatettem az asztalra.
- Aztán ott van a szerencsém is. Részben azért, mert sikerült kölcsönkérnem a családomtól. Másrészről a tulajdonosa feltűnően meg akart szabadulni a háztól, így kicsit áron alul adta, szerintem. Nem becsültettem fel, de úgy saccolom, hogy legalább húsz százalékkal sikerült olcsóbban megvenni.
Továbbra sem szóltam semmit, csak kedvesen rámosolyogtam, mintegy ezzel üzenve neki, hogy milyen ügyes volt....Tudtam, hogy még mindig kerülgetjük azt az égetően fájdalmas bibit...Kivártam hát, hogy igyon egy kortyot, és feszülten hallgattam tovább a mondandóját... amely, semmi kétség, most érkezett el a lényeghez.
- Elliot előtt volt egy mecénásom. Sok megrendelést hozott. Lényegében alig maradt szabad időm a kiadó, a főiskola és Elliot mellett. Aztán miután szétmentünk Elliottal, akkor még több munkát hozott. Jól fizetett, bármit megkaptam, amit akartam, de ezért komoly árat fizettem. Kémkednem kellett neki, és molesztált is…
Döbbenten pattantam fel a szavaira. Olyan lendülettel, hogy még a pokrócot is lesodortam magamról a hirtelen mozdulattal. Sem ülni, sem egy helyben állni nem bírtam...járkálni kezdtem a teraszon, hátha egy icipicit ezzel csitítani tudom az idegességemet.
- Ki az a gennyláda? Mondd meg a nevét! - kérdeztem két dühös lépés között.
- Szóval ebből az időszakból volt még félretett pénzem valamennyi. Azt hiszem, tényleg szerencsém volt.
Szerencséd? Aligha! - gondoltam, de nem mondtam ki hangosan. Nem akartam megbántani, de egyértelműen úgy gondoltam, hogy ilyen árat egy luxusház sem ér meg. Nekem is gyakran kellett elszenvednem illetlen érintéseket, kétértelmű flörtöket, de soha, semmilyen körülmények között nem hagytam magam. Amikor Kingsley a minap megfogta a seggem a liftben, azonnal lekevertem neki egy ordas nagy pofont, csak hogy tudja, hol is a helye. Tudtam, milyen disznók tudnak lenni a férfiak, és mekkora erő kell a leszerelésükhöz... Nem csodáltam hát, hogy Esmé nem tudott kellően kiállni magáért egy ilyen befolyásos alakkal szemben, ezért nem is hibáztattam, de...ennek ellenére képtelen voltam ilyen egyszerűen túllépni a dolgon. Feldúltan folytattam.
- Vannak kapcsolataim... rászabadítok valakit arra az átkozott szatírra és kinyíratom! - néztem Esmére gyűlölettől csillogó szemekkel.
- Csak egy névre van szükségem... és örökre megszabadítalak tőle. Ezt garantálom! - szegtem fel az államat eltökélten.
Láttam rajta, hogy hezitál és megpróbálja terelni a témát, de nem hagytam magam. Nem akartam magamról mesélni, amikor épp most árulta el, hogy zaklatták....
Iszonyatosan kiakasztott a gondolat, hogy bárki is akarata ellenére nyúlt hozzá. Nem nyughattam, amíg elégtételt nem vettem azon a gusztustalan férgen és nem biztosítottam, hogy a jövőben egy ujjal se érhessen hozzá.
Naplózva


Esmé Fawcett
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2019. 05. 25. - 21:56:45 »
+1

Ginevra Jadisland
2000. április





          Nem is gondoltam, hogy mekkora bajt kavarok, ha elmondom az igazat. Mármint nem szó szerint, de most komolyan? Mi lenne, ha Ginevra kikezdene egy Rowle-lal? És főleg Phillippel. Akkor nem csak én húzhatom a rövidebbet, hanem Elliot is. Mindenkit rántanék magammal. Mi a fenét kéne most csinálnom? Merlinre, hogyan fogok kikeveredni ebből a helyzetből? Megpróbálom a lehető legegyszerűbben megoldani. Szerelmem ki kell hagyni belőle, főleg, ha képes bosszúhadjáratot indítani.
          Csak figyelem, ahogy járkál, és ingatom a fejem. Nem fogom elárulni neki, nem addig, amíg ennyire dühös, és meg nem ígéri, ha el is árulom neki az illető nevét, nem fog tenni semmit. De ahogy végignézek rajta, ahogy süt róla a düh, és tudom, nem lennék képes megállítani, hiszen Elliotot se tudtam annak idején megállítani.
          - Nem árulom el neked. Szerelmem, kérlek, ne is kérj rá. Nem fogom kockára tenni az életed, és másét sem.
          Mondhatnám, hogy értem már nem kár, de bőven volt időm arra, hogy megtanuljam, nagyon is kár lenne értem. Nem a képeim vagyis a meg nem festett képeim hiányoznának az embereknek, hanem én magam. Tudom, hogy lenne olyan, aki bármit megadna értem. Őket nem hagyhatom cserben. Még egyszer nem.
          - Nem magam miatt nem akarom. Ha rajtam múlna, akkor most élnék a felkínált lehetőséggel, de nem csak én vagyok érintett az ügyben. Másnak is árthatnánk. Hidd el, ez egy sokkal kacifántosabb ügy, mint amilyennek így elsőre tűnik.
          Felállok hozzá és átölelem. A pokrócot magunk köré tekerem, hogy még véletlenül se fázzunk meg. Tudom, hogy ezzel meg fogom tudni nyugtatni egy kicsit. A másik, ami még eszembe jut, az egy másik tevékenység. Megfogom az arcát, mélyen a szemébe nézek.
          - Nekem az már a múlt, eltemettem. A jövőnek élek. Azóta sem láttam azt az alakot, nem hiszem, hogy tartanom kéne tőle a továbbiakban.
          Szakember segítségét már kértem, de erről senkinek sem beszéltem, holott apa halála óta járok hozzá hol gyakrabban, hol csak alkalmanként. De most vissza a szemkontaktushoz, és a jelenhez leginkább. Közelebb hajolok hozzá. Nagyon közel, annyira, hogy egy puszit adok az orrára. Ha akar, akkor innen még visszafordulhat, de nem hiszem, hogy bármit is félreértelmeztem volna vele kapcsolatban. Pont annyira akarom, ahogy talán ő engem.
          - Téged akarlak, senki mást – csókolom meg.
          Csak lágyan, semmi olyanra nem akarom rákényszeríteni, amit nem akar. Plusz, ezt is inkább a tématerelés és a megnyugtatás miatt csinálom. Szóval, ha már tényleg itt tartunk, akkor nem fogom visszafogni magam. Mikor elválok tőle, akkor még egyszer a szemébe nézek.

          - Ginevra, lennél a párom? Járnál velem?

Naplózva


Ginevra P. Jadisland
Boszorkány
*****


A Próféta főmunkatársa

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2019. 05. 26. - 15:30:00 »
+1

Witches just wanna have fun ♡ Esmé Fawcett




Türelmetlenül vártam a válaszát, amivel aztán nem voltam megelégedve. Cseppet sem.
- Nem árulom el neked. Szerelmem, kérlek, ne is kérj rá. Nem fogom kockára tenni az életed, és másét sem - kevert le volna gyorsan Esmé, de én nem az a fajta voltam, akit ilyen hamar le lehetett szerelni. Már éppen fejcsóválva készültem vele vitába szállni, de a magyarázata három szótaga annyira megütötte a fülemet, hogy teljesen kizökkentett a korábbi lendületből.... Szerelmem?
- Nem magam miatt nem akarom. Ha rajtam múlna, akkor most élnék a felkínált lehetőséggel, de nem csak én vagyok érintett az ügyben. Másnak is árthatnánk. Hidd el, ez egy sokkal kacifántosabb ügy, mint amilyennek így elsőre tűnik - fejtette ki barátnőm komoly hangon, amire nem tehettem mást, csak leforrázva néztem rá. Egy pillanatra még abba is hagytam a járkálást. Egyszerűen nem bírtam elviselni a gondolatát, hogy ennyiben hagyjam a dolgot.... de úgy tűnt, nem volt választásom. Esmé láthatóan észlelte rajtam, hogy nagyon feszült lettem, és a tőle telhető összes praktikát bevetette, hogy feoldja ezt a feszültséget. Hiába... ízig-vérig nő volt. Ráadásul abból a fajtából, amelyik egy mozdulatával képes volt az ujja köré csavarni....
Felállt és közelebb jött hozzám, majd váratlanul átölelt. Máskor is volt már, hogy megölelt, hiszen barátnők voltunk.... de ez most valahogy más volt. Éreztem a kettőnk között feszülő elektromos töltést, ami szinte pattanásig feszült. A pokrócot is körénk tekerte, jól eső, meghitt kuckóvá varázsolva a közöttünk lévő ölelést. Rögvest zavarba jöttem, ahogy hozzáért az arcomhoz. Ujjainak érintése olyan finom volt, hogy önkéntelenül is belesóhajtottam. Teljesen levett a lábamról. Szó szerint.... annyira remegett a térdem az izgalomtól, hogy komoly fizikai erőmbe került egyáltalán megtartani magam.
- Nekem az már a múlt, eltemettem. A jövőnek élek. Azóta sem láttam azt az alakot, nem hiszem, hogy tartanom kéne tőle a továbbiakban - mondta lágyan, amire kicsit kezdtem végre megnyugodni.... de a tartásomból még mindig érezhette a bennem tomboló, lassan csituló haragot. Talán ezért adott puszit az orromra.... talán másért.... nem volt időm eltűnődni mindezen, mert mire feltettem magamnak a kérdést, hogy mi is történik valójában közöttünk, addigra ő megválaszolta.
- Téged akarlak, senki mást – jelentette ki, mire egy pillanatra meglepődtem.
- Tényleg? - kérdeztem vissza enyhe bizonytalansággal a hangomban. Nem, nem azért, mert az érzés nem volt kölcsönös, nagyon is az volt. Egyszerűen nem mertem remélni, hogy így is érdeklem őt. Tudtam, hogy voltak kapcsolatai, tehát nem olyan ártatlan, mint a frissen esett szűzhó, de mindeddig csak férfiakról mesélt nekem. Ezért nem tudtam, hányadán is áll a nőkkel párkapcsolati szempontból... És hát, Floreannál még úgy tűnt, a mérleg nyelve inkább billen a nem, mint az igen irányába, amikor gyorsan elhúzta a kezét az érintésemre. A választ a kérdésemre ezúttal nem szavakkal adta meg...hanem az ajkai lágy érintésével. Kezdeti félszegségemet, amit a csontomig hatoló meglepettség váltott ki, hamar felváltotta az iránta tomboló szenvedély, aminek végre teljes egészében átadhattam magam. Szorosan magamhoz ölelve csókoltam vissza, csókja minden cseppjét kiélvezve. Bármilyen giccsesnek is hangozhat, tényleg olyan édes volt, mint a méz. Egy végtelenül hosszúnak tűnő pillanat után aztán elváltak egymástól ajkaink.
- Ginevra, lennél a párom? Járnál velem? - ahogy gyönyörű íriszeibe tekintettem, melegség járta át a szívem.... Talán végre eljön az ideje annak, amiben csak a lelkem legmélyén reménykedtem?.... Hogy tartozni fogok valakihez, úgy teljes egészében?
- Ezek után már senki nem tud megakadályozni abban, hogy az legyek! - mosolyodtam el őszinte boldogsággal a szememben. Aztán magamhoz húztam még egy, az előzőnél is hosszabb csókra, hogy éreztessem vele: ebben a pillanatban tényleg úgy érzem, én vagyok a világ legmázlistább boszorkánya. Hónapok óta vágytam erre a percre, és már számtalanszor elképzeltem, milyen is lenne, ha megtörténne.... De most, hogy valóban bekövetkezett, felülmúlta minden fantáziámat.
Naplózva


Esmé Fawcett
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2019. 05. 26. - 22:42:40 »
+1

Ginevra Jadisland
2000. április




          Nem tudom elérem-e a célomat azzal, ha kicsit terelem a témát. Tudom, hogy előbb-utóbb vissza kell térnem rá, az ő érdekében, de addig tudok egyeztetni Elliottal, hogy számára mikor lenne jó, és mikor nem. Aztán a többi nem érdekelne. Hogy mit gondol majd Phillip. Bőven megérdemelné azok után, amit velem tett, csak az a baj, hogy a tetteinek nagy részét nem tudom bizonyítani, mert megmásította az emlékeimet, vagy el is tüntette. Nem tudom, hogy egy amneziátor vagy legilimentor képes lenne-e visszahozni őket.
          Szóval addig is, nem marad más, csak az, hogy őt magam mellett tartsam, és ne hagyjam neki, hogy még egyszer eszébe jusson. Vannak feljegyzések az iskolában is arról, hogy ki volt a mecénásom, akár utána is tudna nézni, ha elég ügyes és tudom, hogy ahhoz elég ügyes. Szóval minden erőmmel azon kell lennem, hogy a megfelelő időpontig minden maradjon meg az én titkomnak. Elliot pedig nem hiszem, hogy beszélni fog róla, még akkor sem, ha konkrétan rákérdez. Remélem. Talán kéne írnom neki egy üzenetet?
          De most térjünk rá arra, ami igazán számít, és remélem nem szúrom el, mert ez a nő itt előttem, ez a csodálatos teremtés nagyon kell nekem. Pont ezért nem szeretném, ha úgy nézne ki az egész mostani cselekedetem, mintha a figyelem elterelés miatt mondanék neki olyanokat, mint amit szeretnék. Mert ez akkor is igaz lesz, ha ő visszautasít engem.
          - Igen, tényleg – adok súlyt a mondandómnak.
          De nem is ezt szántam igazán a nyomatékosításnak, hanem a csókot, amit hamar az ajkára lehelek, és amire még hamarabb válasz is érkezik. Innentől kezdve már biztos lehetek abban, hogy bármi is következik ezután annak úgyis az lesz a vége, hogy mi ketten már elválaszthatatlanul egymáséi leszünk. De igyekszem azért ezt kérdés formájában is kifejteni.
          - Imádlak!
          Egybeforrok a csókjával ott a teraszon a már majdnem teljes sötétségben a csillagok alatt. Jelenleg nem kell nekem több a boldogsághoz, csak ő. Mindent megkapok az élettől ebben a pillanatban és nem is vágyom többre. Oké, hosszú távon nem árt majd még egy-két dolog, de az még a jövő kérdése, nem foglalkozok vele. Most a jelen a legfontosabb.
          - Fogadjunk, hogy nem ilyen bulira számítottál, mikor azt mondtad, hogy estére programod van – mosolygok.
          Belebújok az ölelésébe. Nem akarom, hogy elmenjen, de azt sem, hogy miattam esetleg mást megsértsen, ha lemondja a programját. Tudom, hogy fontos a munkája, és talán ezen múlik a következő cikkje is, szóval el fogom engedni, ha mennie kell. A következő hétre már úgyis megbeszéltünk egy saját partit, ahova csak mi ketten megyünk. Bevallom először azt gondoltam, hogy majd ott fognak úgy alakulni az események, ahogy most alakultak.
          - Ugye jövő héten megyünk majd mi, ez nem tolódott el, igaz?
          Azt hiszem, tartozom majd még neki vallomással bőven, hiszen nekem ő az első nő az életemben ilyen téren, elég kezdő vagyok, de tudom, hogy ez mindig is bennem volt, csak még nem volt olyan, aki kihozta volna belőlem. Mondjam azt, hogy az életem a mai nappal új irányt vesz? Ki tudja, talán az eddig elképzelt jövőm több ponton is teljesen eltűnik majd, és egy másik veszi át a helyét.

Naplózva


Ginevra P. Jadisland
Boszorkány
*****


A Próféta főmunkatársa

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2019. 05. 27. - 09:58:20 »
+1

Witches just wanna have fun ♡ Esmé Fawcett




- Imádlak! - hangzott el a szívemet átmelengető szó, a világ legédesebb hangszínén. Ahogy magamhoz húztam, teljesen megfeledkeztem magamról. Nem tudtam már, ő vagy én vagyok, s azt sem, hol van a határ kettőnk között, ha volt egyáltalán ilyen.... Boldog voltam.... és szerelmes. Miután elváltunk egymástól, még elmerültem a mosolyában.... Hogy lehet valaki ilyen érzékeny, sebezhető és közben mégis ennyire erős egyszerre? Nem tudtam, de ki akartam deríteni.... Bár néhány titkát már elárulta, én minden titkát meg akartam ismerni.  
Ahogy szétváltunk egymástól, szinte fizikai fájdalmat éreztem... instant elvonási tünet volt.... azt hiszem.
- Én meg megőrülök érted - válaszoltam vágytól csillogó szemekkel.
- Fogadjunk, hogy nem ilyen bulira számítottál, mikor azt mondtad, hogy estére programod van - mondta kedvesen, amire elkuncogtam magam.
- Hát..... erre valóban nem számítottam.... de semmire nem cserélném el ezt az estét - mosolyogtam rá, még mindig gyönyörködve benne. Be akartam szívni a zsigereimbe a látványát.... hogy kitartson addig a gyönyör, amíg legközelebb láthatom. Bár mindig is türelmetlen alkat voltam, ez a csók olyan csodálatos volt, hogy.... Éreztem, itt kell befejezni ezt a mai estét... megőrizve azt az izgatott, bizsergető vonzást, ami közöttünk húzódott.
- Ugye jövő héten megyünk majd mi, ez nem tolódott el, igaz?
- Naná... Már alig várom - kacsintottam rá kihívóan.... Szerettem volna, ha a következő találkozásunkkor tovább léphetünk... és az ajkán kívül mást is megkóstolhatok belőle. Ezt a vágyakozást tisztán láthatta a szemeimben, ha mélyen belenézett.
- Viszont most valóban mennem kell....egy minisztériumi partira.... Ott végre elcsíphetem talán Horatius Lumpsluckot, akivel már régóta szeretnék felvenni egy "mi lett vele" interjút - magyaráztam neki érezhetően kevésbé lelkesen. És ennek az okát nem is tartottam magamban.
- Pedig annyira jó lenne itt maradni veled egész éjszaka.... - néztem rá rajongó tekintettel.
- Na de.... szólít a kötelesség. Ha előbb nem, a jövő héten biztosan találkozunk - simítottam végig az arcán még egyszer, megbűvölve.
- Szia szépségem - leheltem egy puha, hosszú csókot még az ajkaira, mielőtt elindultam volna. E nélkül képtelen lettem volna elindulni.
- Légy jó..... - köszöntem el tőle, aztán lazán kibújtam a takaróból, magamhoz vettem a táskám és ha Esmé nem tartóztatott tovább, készen is álltam az indulásra. Távozóban még megsimogattam Felix fejét, aztán egy kicsit arrébb sétálva tőlük, dehopponáltam. Ahogy megérkezve, megálttam a villa előtt, önkéntelenül is végigsimítottam az ajkaimon az ujjammal.... Rég éreztem ilyesmit.... Ezt a boldog vágyakozást, a szenvedély ígéretét... Ami már most lángra kapott köztünk.... Mi lesz később? - Fúha... - sóhajtottam, hosszasan kifújva a levegőt, mielőtt besétáltam volna a partira. Kellett még egy pillanat, hogy kiélvezzem a mai este történéseit. Bár eredetileg úgy lett volna, hogy az egyik minisztériumi játszópajtásommal távozok majd erről a partiról, nem volt kérdéses, hogy ezúttal mellőzni fogom a társaságát. Csakis Esmének tartogattam magam...Az ő érintésére vágytam, és hülye lettem volna megpróbálni mással helyettesíteni azt. Tudtam, hogy úgy sincs senki, hozzá fogható.

♡ Köszönöm a játékot! ♡
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.078 másodperc alatt készült el 41 lekéréssel.