+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  +18
| | |-+  A fekete Kazuár pincéje
0 Felhasználó és 2 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 2 [3] 4 5 Le Nyomtatás
Szerző Téma: A fekete Kazuár pincéje  (Megtekintve 12921 alkalommal)

Tethys Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #30 Dátum: 2015. 10. 02. - 12:16:18 »
0

Cain Angifilius







Dante lágyan osont el a heverőtől a pince bejáratáig, hogy megbizonyosodjon róla, valóban Cain van-e odalent. Még nem is látott rendesen, mert annyira kikészítette az előbbi kis közjáték. Rátapadt az ajtófélfára és hallgatózott. A fenekét a falnak vetette és egyik kezével a haját tekergette.  Csücsörítve próbálta kiszűrni a lentről szűrődő hangokat. Miután nem hallott semmilyen más hangon Tethys-én kívül, unatkozva elkezdte belülről rágcsálni a száját és tovább birizgálta a haját. Azonban ekkor ismeretlen érzés hasított belé. Megint Cainra gondolt, azonban újra olyan vágy töltötte el, mint amikor néhány órával korábban ajkaik eggyé váltak és érezte, amint a mágus öle forrón az övéhez préselődik. A gondolatra, hogy Cain valahol a közelben van, megint fellángolt benne az olthatatlan vágy, hogy odaszaladjon hozzá és a nyakába ugorjon. Vagy az ölébe. Most inkább az utóbbi miatt indult meg vak ló módjára a bejáraton keresztül. Mielőtt belépett volna, belesett és látta, hogy Tethys neki háttal foglal helyet egy széken, s mikor tovább vándorolt a tekintete, rátalált arra, amit keresett. Cain valóban lent volt a helyiségben, eléggé legyengülten, bilincsre verve. Miután Dante lesomfordált a lépcső aljára, tekintete összetalálkozott Cainéval. A fiú maga sem értette hogyan, de érezte, ahogy a varázslónak összerándulnak az izmai és féktelen vágy tör rá. Ezzel egy időben saját testén is megint látni vélte a Cain iránt izgalma határozott jeleit.  Ekkor kiáltotta el magát a mágus:

-IGEN ÍGY VAN! ÉN… én még…
-SZŰZ VAGYOK TETHYS! IGEN! Szűz vagyok bassza meg! Az vagyok! Most boldog?
- Nem tudok behatolni, abban a pillanatban ölök! Marad a magányos, szánalmas faszverés egész életemben! Örül?


Dante erre felkapta a fejét. Abban a pillanatban, hogy Cain száját elhagyták ezek a szavak, egy vetítővászon gördült a szeme elé. Rajta az unatkozó, kéjes arcú mágust látta, aki meredező férfiasságával a kezében ül az ágya szélén. A fekvő alkalmatosságot fekete szatén ágynemű borította, amely Cain minden mozdulatára susogó hanggal reagált. Lelki szemei előtt látta, amint Cain kiül az ágy szélére és meglátja saját magát a tükörben. Gyönyörű arca éhes vigyorba torzul tükörképe láttán. Jégkék szemeivel lassan végigpásztázza művészi kidolgozású mellkasát, lesiklik a v vonalára, majd onnan a vágytól elcsöppenő, marokra fogott szerszámára. Fekete haja ében függönyként söpri combjait, miközben csuklója fel-le mozog. Rövid idő múlva elélvez, és halkan Dante nevét suttogja, miközben folyamatosan a tükörbe néz, pillantása Dante szemébe fúródik. Ennek következtében, a megbabonázva álló Dante a lépcső aljából eltántorog az első oszlophoz és Cain arcába nézve hangosan nyögve a nadrágjába élvez. A pincében elég világos volt ahhoz, hogy láthatóvá váljanak korábbi ténykedésének nyomai. A hasa környékén már kocsonyásodó, fehér ondó éktelenkedett. Nem tudott uralkodni magán és kezét Cain felé nyújtotta a levegőben, miközben a nevét mondva térdre rogyott. Arcán vékony sugárban könnyek jelentek meg.
-Tethys! Miért bántod őt? Hát nem érted, hogy SZERETEM? –szavai végét már üvöltötte Dante.

***



A lány ekkor eszmélt rá, hogy Dante a pincében van. A szavak hatására megszólalni is alig tudott. Értette, hogy valami gonosz varázslat, vagy akármi volt az, amit Cain öccsén alkalmazott, de egy percig sem gondolta volna, hogy ez ilyen hihetetlen agymosást végzett testvérén.
Révetegeden nézett maga elé, felidézve az elmúlt napokat. Egy pillanatig sem látta Dantén, hogy bármiféle jele lenne ennek az őrületnek. Lehet, hogy csak akkor van ez, ha a mágus a közelben van? Egyáltalán mi ez az őrület? Mi az, hogy szereti? Egy férfit?
Fejében őrjöngve üvöltő dervisként rohangáltak a gondolatok. Eszébe ötlöttek azok a pillanatok, amikor még kisebb korukban velük egy idős rokonok jöttek a birtokra és csúfolták Dantét.

-Nézzétek már meg, pont olyan, mint Tethys. Igazából ő is csak egy lány.

-Hehehe! Igen! Biztosan ő is a kisfiúkat szereti. Ilyen mozgással egyébként sem lehetne fiú.

-Persze hogy nem, csak rá kell nézni… És még csak nem is igazi varázsló.

A gyerekek Dante köré sereglettek és az általuk kántált rigmusokkal elkezdték körbeugrálni.

-Kvibli kislány! Nem vagy srác. Varázsló sem, hát mi vagy? Kvibli kislány! Nem vagy srác. Varázsló sem, hát mi vagy?...

Dante a kör közepén összekuporodva várta, hogy abbahagyják. Szürke szemeiben könnyek csillogtak. Nem értette miért bántják őt. Semmi rosszat nem tett velük, hát miért szekálják azzal, amiről nem is tehet?

Ekkor Tethys mentette ki szorult helyzetéből, de a későbbiekben is ott maradt benne a tüske, mint emlékeztető, hogy testvére valóban lehet, hogy nem csak őt szereti. Úgy érezte mindig is, hogy csak azért nem kezdett fiúkkal, mert Tethys-en kívül sosem találkozott szinte mással. A lány nem bírta tovább ezt az őrületet és visszarogyott a Cain előtt levő székre. Úgy érezte mindennek vége. Már kínozni sem volt kedve a mágust. A világa egy pillanat alatt omlott össze, mint egy kártyavár. Ha nincs neki Dante, akkor mi értelme van az életének? ...
Naplózva


Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #31 Dátum: 2015. 10. 02. - 14:12:02 »
0

Tethys Skarsgård




Nem. Ez már sok volt. Cain bár még mindig a nyugtató bájital hatása alatt állt, de volt egy határ amit nem lehetett idegekkel bírni és az a határ akkor lett átlépve amikor Dante  a szemeibe nézve egy oszlopnak rogyva elélvezett. Száját kéjesen szívta be és kirobbant Cain felé a mindent elsöprő orgazmusának energiája. Nagyon kényelmetlenül érintette a nemest, hogy a pulzusa még jobban felgyorsult a jelent láttán, az illatoktól pedig önkéntelenül megnyalta a száját. Egyszer érjen haza… biztosan beveti magát a könyvtárba, hogy találjon erre valami gyógymódot, vagy rájöjjön a különös átok eredetére.

~Ez az arcomba nézve elélvezett… Ez… ez már sok! Ez nem lehet igaz! Mi ez az őrület?! ~

 Kimeredt jéghideg szemekkel nézett a földre rogyó fiú arcába és fejében tizedmásodpercek alatt legalább hússzor játszódott le Dante ezt követő vallomása, újra és újra.

- Tethys! Miért bántod őt? Hát nem érted, hogy SZERETEM?

Cain soha életében nem hallotta még ezt a szót. Vagyis hallani hallotta, de senki sem mondott neki ilyet.  Nem ismerte azt az érzést milyen, amikor bárki is szeretné, milyen szeretve lenni. Édesanyja az ő születésével sorvadt el utána pedig szadista és bosszúszomjas apja kínozta. Elismerést egyedül a magántanároktól kapott, vagy néha napján egy két hajborzolást gyermekkorában nőktől, de azt a szépségének köszönhette. Az escortok is mindig megkívánták a testét, de az sem érzelmekről szólt főleg, ha Cain szemszögét nézzük. Neki az inkább volt egy kegyetlen játék, amolyan a határaival való ismerkedés, mint érzékiség. Tanult mozdulatokat és azt, hogy hogyan kell megérinteni egy női testet úgy, hogy szinte azonnal a rabszolgájává tegye azt. A legelső alkalommal egy idősebb kurtizán vezette bele az élvezetbe és okította a hús gyönyörére. Úrnője tanítása annyira nagyszerűen sült el, hogy partnerei kéjtől rázkódva vesznek el karjaiban még annak ellenére is , hogy behatolás nem történik. Látta lelki szemei előtt a formás érett szépséget, ahogy hatalmas mellei ugrálnak feje felett ettől picit megnyugodott. Olyan leckét kapott, melynek emlékére máig beleremeg a háta.  Különös volt, hogy Dante is ugyan így tett, amikor a tanultakat alkalmazta. Ez azt bizonyította, hogy nincsen túl nagy különbség a nemek között, ha bujaságra kerül a sor. A kósza gondoltra összevonta szemöldökét és gyorsan elhessegette bizarr érzelmeit, meg fogja találni a gyógyírt erre a rontásra ez biztos! Az életét tette volna rá, hogy Tethys csinált velük valamit, csak ő sem számolt a következményekkel. Lehet , hogy egy újfajta ajzószert kotyvasztott, amit rajtuk tesztet le. Simán kinézné belőle.

~Szeret~

Tethys ez alatt döbbenten roskadt a székbe és látszódott amint elönti a féltékenység és  a kín . Hát Cain nem volt a legjobb abban, hogy felismerje mások érzelmeit de tudta , hogy ez a mostani szituáció még inkább mélyíti egymás iránt érzett gyűlöletüket. Ugyanis Tethystől egyetlen kicsi öccsét éppen most szakítja el. Először zavarba jött, de lejátszódott benne, hogy másfél- két hét alatt mennyi problémát okozott neki a kurtizánnal való ismeretsége. Első alkalommal a hátát csúfolta meg, utána pedig összemocskolta, mint valami állatot a saját spermájában fürdött a földön fetrengve. Rászoktatta a drogra és utána direkt nem adott neki, ezzel majdnem megölte. Most pedig kínozza és zsarolja, kihallgatja.

~ Nyomorult ribanc… Mostantól közös kenyér lesz a szenvedés,  azt elhiheted…~

Caint nagyon kellemetlenül érintette Dante iránt érzett vágya, de teljes mértékben elhitte, hogy ezt a nő művelte velük és nem fogja mással tölteni szabadidejét csak azzal, hogy szépen nyugodtan kikutassa a gyógymódot. Viszont még egy motiváció született meg benne abban a pillanatban, amikor a fájdalomtól és csalódottságtól összerogyó nőt figyelte. Azt akarta, hogy Tethysnek fájjon. Annyira fájjon, mint neki amikor majdnem belehalt az elvonási tüneteibe. Lehet, hogy a félvéla tudta őt az ópiummal zsarolni, de Cain megkapta az aduászt.

- Dante!- Suttogta kínoktól, sírástól és szomjúságtól kérges hangon. A fiú úgy nézett fel rá mintha a legnagyobb ajándékot kapná éppen meg a földön, tekintete hálásan csillogott a neve hallatán.

- Hozzon nekem ópiumot! Tekerje bele egy cigibe, fele-fele arányban vegyítse a leggyengébb dohánylevelükkel! Siessen! –utasította a fiút lúdbőrös testtel. Érzete amint egy különös energiahullám robban ki lényéből és a szolgálatkész Dante felé árad. Ez parancs volt. Cain még Tethys vérétől eltelve képes volt használni az erejét. Nem tudta, hogy mi hogyan működik benne, de amíg nem kínozták a vértől való megvonási tünetei igen nagy hatást tudott gyakorolni a fiúra. Nyilván embervér hiányában ezek a képességei alább hagytak.  A feltápászkodó síró szőkeség láttán elöntötte a hatalom simogató bizsergése. Nem akarta elhinni, hogy ereje van valaki felett. Simán megtudná enni úgy, hogy az mosolyogva nézi üres tekintettel, ahogy kiszakadnak belőle az izmok. Túl jó!

- Ez az Dante, ön nagyon készséges fiatalember! Már nem tudok várni, hogy megkóstoljam az ajándékát! Élvezet lesz a számban érezni az ön kezei által gyúrt… dohányárút. És most iparkodjon!

 Lehelte kéjesen a kétértelmű mondatot, úgy hogy közben Tethys arcát figyelte. Olyan szélesen vigyorgott a lelke mélyén, hogy ha a nő látta volna biztos ájulásig pofozza az önelégült hímet. Cain nem foglalkozott a felé nyúló könnyes szemű, spermás hasú Dante képével, ezzel a látomással majd otthon megbirkózik. Elásta a tudata mélyére a bizarr jelenetet, hogy majd egy kis drog mellett elmerengjen a múlton, szinte biztos volt, hogy napkelte előtt a saját lábán fogja elhagyni az üzletet egy hétre elegendő narkóval. Megvárta, hogy az örömtől epekedő kvibli felmenjen a lépcsőn, majd elégedetten Tethysre nézett.

- Skarsgard! A helyzetünket tekintve mindketten egymás csapdájába estünk. A következő az ajánlatom. Ön most elenged engem egy hétre elegendő anyaggal. Mivel nem tudok magamon uralkodni bűvöljön meg egy tárgyat amiből tíz óránként kiesik egy kis golyóvá dolgozott darab, ugyanis pipázni szoktam. Olyan technikával készítse el a dobozt, amit semmiféleképpen nem tudok kinyitni, lehet elfelejtette de bájitalmester vagyok és nem ismer határokat az étvágyam .- itt hatásszünetet tartott.  Tudta jól Tethys, hogy éppen az öccse megzabálásával is fenyegetőzik, nem csak azt ecseteli, hogy mennyire nem képes uralkodni magán.

- Ön órák óta kínoz engem Tethys, kihasználva betegségemet és azt, hogy megmérgezett az ópiummal amit arra használtam, hogy ne öljek. Ha esetleg feljelenteni támad kedve, akkor magával együtt csuknak le bűnrészesség vádjával ugyanis: tiltott szerekkel kereskedik, de ha ez nem elég kihasználva a hivatalosan elismert betegségemet zsarolt és kényszerített. Tudja mire hölgyem? Ne is mondjon semmit, válaszolok! Ölésre. –ismételten tartott egy kis szünetet hogy a saját lelke poklában égő nő még rosszabbul érezze magát. Cain elvigyorodott a szenvedéseit látva.


- Amiért nem ad drogot ön ugyan úgy saras abban, hogy gyilkoltam. Amikor ki fogják hallgatni tudni fogják, hogy ön tisztában volt vele hogy én mire használom a kábítószert. Szerintem tovább fog ülni, mint én. Míg nekem elismert gyógyíthatatlan kórságom van, magának addig bűnlajstroma. Ha kihallgatnak és megitatnak szérummal nem tudnak kivégezni mert beszámíthatatlan állapotban gyilkoltam a betegségemtől vezérelve. Ne tudja meg milyen pletykákat hallottam az Azkabani női foglyokról. Kár lenne elpocsékolni egy ilyen csinos arcot… Ugyanis biztos lehet benne, hogy kigyúrt rövid hajú leszbosziak öklöznék nulla-huszonnégy órában addig amíg gátrepedést nem szenved... – kedves mosoly.

- Oh és még valami… Látom önnek igazán fontos az öccse. Látom a féltékenységet és a kínt az arcán Tethys és ez a legjobb dolog a földön amit valaha tapasztaltam. Amint hazaérek rá fogok rántani többször arra a pillanatra gondolván , mikor megláttam a kíntól eltorzuló arcát!- Cain hangosan felröhögött szellemességén, tényleg kiveri rá otthon, néha ami vicc az nem is vicc ugyebár.

- Úgy tűnik, hogy az átok amit rajtunk alkalmazott nem úgy sült el ahogyan várta. Biztosan szeretett volna velünk hármasban henteregni…-  Egy rövid időre elmélázott  a lelki szemei elé táruló jelenet felett . Két adag szőke hajat markolt egyszerre a kezében,  fátyolos tekintettel pislogott a két testvér a fölöttük álló Cainra, szájuk szorgosan dolgozott.

~Merlin!~

 - Nos nagyon ajánlom, hogy találja ki mivel tudja ezt a bűbájt megtörni, azért is mert magának sem jó , hogy a háziállatom ez a szerencsétlen kvibli! Én magam is ekképp fogok cselekedni amint kiengedett innen végre és oda adta az egy hétre elegendő ópiumot. Jövő héten pedig el fogok jönni és megbeszéljük, hogy ki mit kutatott az ügyben, hogy megoldódjon ez a kellemetlen helyzet. Nos, ennyi lenne. Maga is saras, én is saras vagyok. Próbáljuk megoldani aranyvérűek módjára. Ha maga köp velem együtt fog a börtönbe vonulni, ha bármi trükkön töri azt a csinos kis szőke fejét, az öccse… pocsékba fog menni!

Ennél a pontnál betegesen torz arcot öltött fel, nem sok jóval kecsegtetve a jövő elé nézve. A halálos fenyegetés igazán komoly volt, főleg amiatt mert Dante különösen ízletes darabnak bizonyult. Cain nem viccelt, látta hogy úgy mozgatja a srácot,  mint egy babát, imádta az érzést.

Naplózva

Tethys Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #32 Dátum: 2015. 10. 02. - 23:39:12 »
0

Cain Angifilius







Dante csak térdelt tovább a pince közepén és reménykedve pillantott fel Cainra. Nem gondolta volna, hogy ezek a szavak valaha el fogják hagyni a száját. Ő maga sem értette, hogyan történhetett ez. Teljesen zavarban volt. Azóta ezen elmélkedett, hogy először meglátta Caint a boltba lépni. Nem hitt abban sosem, hogy létezik szerelem első látásra, de ez tényleg az volt. Teljesen úgy érezte magát, mint akinek a fején széttörtek egy tojást, nem volt tisztában azzal, mit fog csinálni a következő percben. Csak a pillanatnak akart élni, valahogy ezt érezte a sejtjeiben, ezt szívta be a levegővel együtt, ami Cain édes aromáját rejtette magában. Azért ült továbbra is a hideg kövön, mert teljesen össze volt zavarodva, ugyanis Tethys-t is szerette. Minden porcikájával kívánta a lány, a testének minden négyzetcentijét szerette a magáénak érezni. Azonban, mikor lejött ide és meglátta, mit csinál Tethys Cainnal, mintha emléktörlést hajtottak volna végre rajta. Kizárólag a mágus és az ő képe volt tiszta. Örökké az övé akart lenni és csak az övé. S akár Tethysen is átgázol, ha a boldogságuk útjába akar állni. Dante felpillantott megint Cainra, akinek arcán zavar és nyugtalanság kavargott. Mintha meglepték volna a hallott szavak.
A férfi egyszer csak a nevét mondta.


~Szólított! KIMONDTA A NEVEM~
-ujjongott a fejében. Egészen biztos volt abban, hogy ő is viszontszereti. Úgy lehelte a nevét, ahogy an csak igazi szerelemesek szoktak egymáshoz beszélni. Nem akart azonnal felpattanni, hogy ne látszódjon rajta, mennyire lázba hozza már az is, ha Cain megszólítja. A fejében újra és újra kimondta Cain hangján a nevét. Olyan érzés volt füleinek, mint egy nedves téli fuvallat, ami egyszerre lehűt és felforrósít. Csillogó szemekkel felemelte a fejét, hogy mit szeretne Cain.

- Hozzon nekem ópiumot! Tekerje bele egy cigibe, fele-fele arányban vegyítse a leggyengébb dohánylevelükkel! Siessen! – utasította ellentmondást nem tűrő hangon.

Dante érezte, amint egy láthatatlan erő felemeli. Azonnal meg kell tennem, amit Cain kért. Nagyon jó fiú leszek és biztosan megjutalmaz majd. Egy csókot biztosan nem utasítanék vissza. Vagy mást… Hallotta, amint Cain ecseteli, mennyire várja már azt, amit 2 perce kért a fiútól.

~Nem szabad késlekednem! –mondogatta magának. Azt mondta élvezet lesz a szájában. TE JÓ ÉG!!!~

Érezte, amint megint rendetlenkedni kezd valami a csípője tájékán, ezért gyorsan felszaladt a lépcsőn, amíg tudott logikusan gondolkodni. Nővére raktárába vitte a lába, ahol kikereste az ópium feliratot a precízen címkézett üvegcsék között.

~Hogyan is mondta Cain?~
Nem volt nehéz felidéznie a fejében selymesen édesnek hangzó szavakat. Rögvest elkezdett a dohányleveles dobozban keresgélni, ahol erősség szerint voltak növekvő sorrendbe téve a levelek, kis selyemzacskókban. Kivett egy keveset a leggyengébből és egy mozsárban apróra törte. Melléporított egy keveset az ópiumból, majd végül egy ezüstkanállal alaposan összekeverte őket. Egy egészen apró, gazdagon díszített aranykanállal beleadagolta a cigarettahüvelybe, majd csavart egyet a végén. Mosolyogva képzelte el Cain arcát, amint beleszív és hálásan megsimogatja a fejét a jó munkájáért.

***






Tethys teljes letargiában ült a széken. Úgy érezte nincs semminek értelme. Látta, amint Dante teljesen megtáltosodva, boldogan üget felfelé a lépcsőn. Mikor kilépett a fiú a pincéből, Tethys úgy érezte, hogy a lelkéből is magával vitt egy darabot a kedves szőkeség. Sohasem érzett féltékenységet még. Dante volt az, aki ezt együttlétük során folyamatosan megtapasztalta. A boszorka hamar érő típus volt és a Roxfortban is körberajongták már a fiúk, igaz őt sosem érdekelték, de Dante az otthon magányában ezeket az eseményeket lesújtónak és szívfájdítónak élte meg. Minden levelében kérdezte Tethys-t, hogy a fiúk rajonganak-e még iránta. Beteges féltékenysége egy idő után már nagyon bosszantotta Tethys-t, ezért hamar elkezdte ezeket az incidenseket letagadni, habár többször voltak olyan helyzetek, amik miatt Dante hatalmasra nőtt, sárgaszemű démonként számolt volna le a fiúkkal.
Azonban ez most nem ilyen eset volt. A belülről emésztő féltékenység olyan elemi erővel emésztette, hogy nem is hitte el, hogy ilyen érzés létezik. Annyira magába volt merülve efelett érzett bánatában, hogy szinte alig hallotta Cain szavait. Néhány hangfoszlány jutott csak el a füléhez. Egyáltalán nem is érdekelte a mágus mondanivalója. Szavaiból csak a keserűség és a gonoszság csengtek. Ha valamikor, most aztán egyáltalán nincs szüksége ilyen társaságra. Pláne nem arra az emberre, akit legszívesebben fellógatna az oszlopra selymes, ében hajánál fogva. Hogy csak a legenyhébb halálnemet említsük azok közül, amik megfordultak Tethys fejében az elmúlt percben. Azonnal kívül akarta tudni az ajtaján ezt a… ezt a… csábítót. Igen. Ez talán a legjobb szó. Egy gaz csábító, aki belibegett a Dantéval közös életébe, hogy aztán a csodás testével és duzzadó… izmaival elvegye tőle azt, aki a legfontosabb neki. Még fogalma nincs arról, kivel kezdett. Egyáltalán nem is sejti, mennyire meg fogja járni ezt.
Rámeredt Cain gyűlöletes arcára és szép vonásait lecserélve, hozzá hasonló kinézetet produkált. Úgy festettek, mint két acsarkodó kutya, akik bármelyik pillanatban egymás torkának ugorhatnak. Erre a jelenetre tipegett be Dante, aki Cain frissen sodort ópiumos cigarettáját lobogtatta, mint egy győzelmi zászlót.
Volt itt győzelem. Csak épp nem Tethys-nek… Ezt sajnos be kellett látnia. De felvirrad még az a nap, ebben egészen biztos volt. Tettre kész arccal vigyorgott rá Cainra, aki nagyot szívott a hőn áhított drogból. Arcát egy pillanatra enyhén pirosra festette a felparázsló dohány és ópium keveréke. Lassan fújta ki a füstöt, kiélvezve minden pillanatát.

-Nos, rendben Cain. Engedek a zsarolásának. Odaadok magának annyit a szerből, amennyit kér, csak hordja el magát a pincémből. Egy darabig meg ne lássam a környékünkön. Megvárom, hogy ezt elpöfékelje, de utána kipenderítem innen.

Ezzel hátat fordított a mágusnak és felcsörtetett az emeletre, hogy kimérjen kellő mennyiséget a gaz csábítónak.
Naplózva


Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #33 Dátum: 2015. 10. 03. - 01:28:38 »
0

Tethys Skarsgård





Cain arrogánsan nézte, ahogy Tethys arcán körtáncot járnak a rosszabbnál-rosszabb érzések. Csendben figyelték egymást egy darabig, majd a nő végre reagált.

-Nos, rendben Cain. Engedek a zsarolásának. Odaadok magának annyit a szerből, amennyit kér, csak hordja el magát a pincémből. Egy darabig meg ne lássam a környékünkön. Megvárom, hogy ezt elpöfékelje , de utána kipenderítem innen!

A félvámpír győzelemmámorban úszott, addig amíg Dante le nem hozta neki az ópiumot. Azért még annyi energia  maradt benne, hogy a megtörten elvonuló Tethys után mosolyogva integessen. Szánalmasan remegő , fehér kezekkel kapott a drog után, majdnem elsírta magát örömében. Nekidobta magát a rácsnak, miközben jó nagyot slukkolt a csodából. Arca a hirtelen felvöröslő parázsban rendkívül ördöginek tűnt, szempillái pedig lassan laposan vetettek árnyékot jéghideg íriszére. Fél kezével lazán tartva szívta befelé a négy napja áhított anyagot, miközben fokozatosan elzsibbadt mindene. Érezte, hogy az összes nyugtalansága elszáll, ő volt a király. Morpheus újabb kéjes csókolt lehelt Cain testébe, lassan elmúlt az izzadás és a hidegrázás is, fehér mellkasa már nem ugrált őrült módra. Az elvonási tünetei egy pillanat alatt elmúltak, úgy érzete apja megölése után ez volt élete egyik legszebb pillanata.  Most a lúdbőr a jóleső rushtól rázta ami végigszántotta teljes lényét. Az ópiumos füstöt az őt bámuló kvibli arcába fújta.

- Dante… igazán lekötelez!- Nézett kedvesen a fiú felé. Undorodott magától, de tudta mit kell tennie. Kicsit hátrébb dőlt, hogy v vonala még jobban kidudorodjon, vontatottan emelte a cigit a szájához és csillogó nyelvét kicsit kidugta, így nyalva meg a füstszőrűt. Kényesen ügyelt rá, hogy mikor újból elemelte szája és aközött egy szép íves nyálcsík csillogjon.



- Hmmm Dante, nagyon jó munkát végzett, öröm a számban érezni az igyekezetét. – Majd mélyen a fiú szemibe nézve beleslukkolt újra s lent tartotta a füstöt. Ez alatt szabad kezével megigazított egy ,, véletlenül" előre zuhanó fekete tincset. Látta amint a szerencsétlen szőkeség nem tud magával mit kezdeni az izgalomtól. Éhes szemekkel figyelte minden mozdulatát.

~Undorító~

 Gondolta a nemes, mialatt előrébb lépett, hogy teste nekipréselődjön a hideg fémrudaknak. Dante csak egy karnyújtásnyira volt így premier plánban láthatta amint a férfi mellbimbói megkeményednek a hűvös rács érintésétől. Cain kicsit kettényitotta száját, s ráengedte fiú arcára a füstöt. Annyira mesterkélt volt minden mozdulata hogy sírt belül, azért mert Tethys nem látta.  Meg kell hagyni így is jól alakultak a dolgok. Azt akarta Dante ne tudja a fejéből kiverni ezeket a pillanatokat. Bajt és viszályt akart keverni a testvérek között. Így Tethys is jobban fog iparkodni, hogy leszedje a rontást róluk. Na meg az sem volt elhanyagolható, hogy imádta a nőt bosszantani, egyetlen fegyvere volt ellene az öccse iránt érzett beteges szerelme és féltékenysége. Cain lassan elszívta az egész szálat, majd egy gyors mozdulattal Tethys székére pöccintette a csikket, ha visszajön a banya és pakol, ott lesz a kedves kis szuvenír ami majd rá emlékezteti, örömében majdhogynem tapsikolt. De most fontosabb dolga is akadt mint elrejteni a húsvéti tojásokat a kínzókamrában. Fehér kezeit a rácsokra kulcsolta s mélyen Dante szemébe nézett. Minden kimondott szava fájt neki, de abból merített erőt, hogy ez csak a bűbáj feloldásának érdekében teszi és nem utolsó sorban azért, hogy a madame szenvedjen.

- Remélem, hogy majd gondol rám Dante amíg távol vagyok… hamarosan találkozunk. Egy hét múlva ismételten el fogok jönni önökhöz...  – dorombolta behízelgő módon, a legszebb  hangján amit kitudott csikarni magából egy másik férfi felé. Mindeközben kis hívogató energiahullámokat eregetett , hogy odacsalogassa fiút. A kvibli tett előre egy erőtlen lépést, ez is volt a veszte. Cain a gallérjánál fogva odarántotta a rácshoz, törékeny teste nyikkanva csapódott a fémnek.

- Addig is, hogy ne felejtsen el, itt egy kis búcsú ajándék…- mosolygott Cain csábítóan két centire a fiú orrától. A nemes úgy nézett ki a félhomályban, mint egy komolyabb arcú nő. Vastag ajkait megnedvesítette nyelvével és lehajolt a fiú remegő szája felé. Ezalatt elengedte a gallért s jobb kezét a fiú arca köré fonta, bal mutatóujjával pedig végigsimította a farkát, lassú kéjes mozdulattal. Megcsapta a hormon és az édeskés mézes tej illata, a fahéjas esszenciájú haj úgy omlott a vállaira mint a selyem. Cain még nyitott szemmel nézett Dante szürke, vegyes érzelmektől kitágult tekintetébe.

~Ilyen közelről egészen lányosnak tűnik…~ nyugtatgatta magát, miközben a ragacsos nadrágot taperolta. Érzete amint Dante spermája benedvesíti a kezét, úgy csillogott mintha meztelen húsáról gyűjtötte volna össze. Igazán sok jött belőle ahhoz képest milyen apró termetű volt.

- Dante maga egy igazi kis disznó ugye? Szeret elélvezni igaz? – cukkolta tovább a férfi, majd hirtelen spermától nedves ujjait a fiú szájába dugta, hegyes körmeivel felkarcolva a torkát. Cain ettől a mozdulattól igazán belelkesedett, annyira tetszett neki a fiú vonaglása, hogy elfelejtett magázódni.

- Takarítsd le a kezemet Dante! De aztán csillogjon!!! Nyald le a mocskodat, ez az! - hangzott el a parancs hidegen. Cain igazán élvezte, hogy ennyire ki van neki szolgáltatva és látta a fiúnak ez szintén nagyon tetszik. Nem volt min meglepődni a múltkor azt is szerette, amikor nővére majdnem hülyére verte . A szőkeség egyáltalán nem ellenkezett , Cainnak immár két ujja volt a szájában és a nyála összekocsonyásodott, legalább annyira mintha egy kemény mélytorkozást kapott volna. A nemes a gondolattól felizgult, nem bírta tovább féken tartani elnyomott vágyait. Eképpen tanakodott magában.

~ Na jó ezt most akkor abbahagyom… Hm. Nem!...  Ez csak egy kis móka és a szent cél érdekében teszem… Oh istenek!  Ez élvezi ezt ! ~

Nem tudta abbahagyni, éppen egy perverziója közepén volt. A fiú elpirulva csukott szemmel fuldokolt az ujjaitól nyelvét ügyesen előre tolva, Cain teljesen begerjedt hiszen a napokban nem nagyon tudott a szexszel foglalkozni , nagyobb baja is volt annál. A fiú csodálatosan szép volt, nem is tűnt férfinak . Bár a  mostani helyzetében ahogy egyre jobban elöntötték ösztönei még inkább izgatta a dolog bűnös vonatkozata. Sőt egyenesen felrobbant a gatyája annyira szűk lett. Úgy érzete sokkal jobb, ha nekinyomja magát Dante nedves alsóneműjéhez , hogy érezze a fiú nem kispályással van dolga. Dante az érintésre megremegett és teljes testével Cainhoz dőlt. Kéjesen szuszogott a szájában dolgozó ujjak és a nekiszoruló hímtag erőszakos érintésétől.

- Szereted a megalázást ugye Dante? Hm? Soha nem fogod magadról lemosni, hogy köcsög vagy ezek után, remélem tudod! Tetszik ahogy a farkam neked szorul mi? Szeretnéd megfogni ugye? Nos talán majd valamikor… lehet egy hét múlva , vagy lehet egy hónap múlva megengedem a szádba vedd! Mert látom nagyon ügyes vagy! Dante te perverz vagy, teljesen el vagy veszve! Nézd meg magadat hogyan nyomod hozzám azt a kislányos testedet! Micsoda szégyen!

A szavak teljesen ösztönösen hagyták el vastag ajkait, imádta amit csinál. Legszívesebben ott helyben szétalázta volna a fiú gyönyörű arcát, csak mert szebb mint az övé, csak mert egy férfi és gusztustalan hogy ilyen vágyakat kelt benne! Annyira beteg volt az érzés, hogy ez túllicitálta azt is amikor az escort az anyját játszotta el a kádban, pedig úgy érezte annál már nincs feljebb. Egy hirtelen mozdulattal kihúzta kezét  a fiú szájából aki azonnal összeroskadt és zihált. Hangosan harákolt és öklendezett, kis véres nyálat köpködve a földre. Szőke haja elpiruló arca elé hullott. Cain boldogan nézte szenvedését és felkacagott.

- Nézz rám!- parancsolta a görnyedő Danténak, aki fájdalmai és rosszulléte ellenére kiegyenesedett , látszódott, hogy szégyelli amit csinált.

- Nagyon ügyes voltál Dante, ezért megjutalmazlak!- lehelte kéjesen, s közben lenyalta ujjairól a fiú nyálát. Víz és némi édeskés esszencia jutott a szájába egyáltalán nem undorította a dolog. Elkapta a kvibli derekát és magához rántotta, a nemes hatalmas farka a hasához szorult még gatyán keresztül is érezte , hogy ez a méret büntet. Cain ez alatt megcsókolta újból olyan forrón, mint első alkalommal az emeleten. Nyelveik összeértek, nem túl durván csak egy kicsit. Az izgalom elárasztotta a szobát, ahogy a szex kipárolgó illata is. A félvámpír újra érezte a finom vérét a szájában, de mivel már Tethys megöntözte nem akarta kitépni a torkát, gyilkos ösztöneit megelőzve elhúzta fejét, a fiú egy darabig követte szájával majd szomorúan figyelte a rács túlsó végébe dőlő varázslót.

- Dante… megtiltom, hogy Tethys egy ujjal is hozzád érjen, abba belehalnék! Te innentől az én tulajdonom vagy! - A feszülő nadrág nyomatékot adott megjátszott szavainak. Istennek érezte magát, aki mások élete felett képes dönteni, úgy érezte tökéletes tervet szőtt. Nem akart magának otthonra egy férfi játékszert sem. Ez csak átmeneti állapot volt, amit a bűbájnak köszönhettek. Teljesen megtudta magát győzni erről,  úgy érezte hogy ha hazamegy akkor enyhülnek majd a tünetek. (Nem.)  Tethys eközben már rég félúton volt a pince felé. Nem tudni, hogy mikor érkezett meg mivel a két jó barát egymással volt elfoglalva. Igazán izgalmas!
Naplózva

Tethys Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #34 Dátum: 2015. 10. 03. - 13:16:42 »
0

Cain Angifilius






Dante figyelte, amint Cain mélyen szippant a végre kezébe kerülő anyagból. Keze remegett a kéjtől, hogy végre megkaparinthatta a hőn áhított bódítót. Nagyon közel állt hozzá. Ezért azt is láthatta, amint kirázza a hideg és minden szőrszála az égnek áll. Kéjesen tüdőzte le a füstöt, amit kisvártatva Dante arcába eregetett. Búgó hangon mondott köszönetet Danténak, aki a lábán alig tudott állni az elhangzott szavaktól. Cain látta ezt és csak még jobban produkálta magát. A hatás ezúttal sem maradt el. Mikor kimondta, hogy a szájában érzi a fiú igyekezetét, egyenesen ledermedt. Nem is feltételezte, hogy a mágus játszik vele. Szinte tátott szájjal nézte a kecses, szinte nem is evilági lényt, amint kisöpör egy tincset az arcából. Örömmel fogadta, hogy Cain megint felé fúj kábító leheletéből, ami másodszorra már kicsit meg is zavarta eddig sem teljesen tiszta gondolatait. A férfi közelebb húzta magát Dantéhoz fémkalitkájában. Úgy festett, mint egy egzotikus, ritka madár, ami csak arra vár, hogy valaki szabadon eressze. Csábosan duruzsolt a fiúnak, szavaival mézelte elméjét, hogy az még inkább eszét vesztse. Ha nem ismerte volna, Dante azt gondolta volna róla, hogy ő is véla felmenőkkel rendelkezik, annyira a hatása alatt volt. Megint az a láthatatlan erő mozdította meg lábait, ami korábban. Izmai teljesen átforrósodtak a hívó öleléstől. Hamarosan megint találkoznak… El sem tudott volna képzelni most ennél szebb szavakat. Egyáltalán miért kell elmennie? Olyan jó helye van itt. Csak szabadon kellene engednie és boldogan tengetnék napjaikat. Szinte lelki szemei előtt látta, hogy milyen kellemes programokat csinálnának együtt. De legelsőként megint a száján akarta tudni Cain hideg csókjait, ezzel együtt forró ölének lüktető nyomását is az ágyékán akarta érezni, ahogy nekipréselődik feszes nadrágjában, ezzel hihetetlen merevedést okozva neki. Nedves gondolataitól megrészegülten még közelebb botorkált a rabláncon tartott Cainhoz, aki ezt habozás nélkül kihasználta és magához rántotta a fiút. A hideg ujjak a nyakához értek, azonnali feszülést okozva a fiú nadrágjában.

- Addig is, hogy ne felejtsen el, itt egy kis búcsú ajándék… -duruzsolta lágyan a fiú füleibe, aki már eddig is pattanásig feszült idegekkel, kapkodva szedte a levegőt.
Most olyan közel volt Cainhoz, hogy érezte ópiumos leheletét és bőrének lágyan hívogató édességét. Ellágyuló arccal figyelte, amint Cain csábítóan megnedvesíti ajkait, s hideg ujjait finoman állkapcsa köré fonja. A mágus bizonyára érezte folyamatosan gyorsuló pulzusát, mert másik kezének mutatóujját lassan végighúzta a szinte szétrobbanó férfiasságát rejtő, szűk szabású nadrágon. Miután pupillái akkorára tágultak szürke szemeiben, mint egy gomb, Dante nem tudta tovább türtőztetni magát és halk, elnyújtott nyögés kíséretében ma harmadszor élvezett el. Most már igazán koszosnak érezte magát. Igazságtalannak érezte, hogy Cain nem tesz semmit, ő mégis annyira kikészül, hogy szinte érintésekre sincs szüksége ahhoz, hogy a csúcsra jusson. Ez a férfi annyira megőrjítette, amit még Tethys-nek sem sikerült soha elérnie, pedig néha már a lány puszta gondolata is merevedéssel töltötte el. De nem akart most Tethys-re gondolni. Minek is tenné, amikor itt van neki Cain, a maga éteri tökéletességével. Úgy érezte megszűnt tér és idő, csak ők ketten léteznek ezen a földön. Még az is csodásan hangzott, mikor Cain disznónak nevezte.

~Igen, egy disznó vagyok. Össze vagyok mocskolva a vágytól, hogy végre összeforrjunk megint. De ezúttal igazán eggyé akarok válni veled~ -gondolta, miközben a szájába vette a mágus ujjait.

Olyan hevesen kezdte el nyalogatni őket, hogy enyhén felsértették a szájában levő vékony szövetet. Édes, vas ízű folyadék csorgott le a torkán, aminek nyomában kirázta a hideg. Eszébe juttatta azt, amikor anyja egy furcsa szertartásán vért itatott vele. Ettől a gondolattól még jobban elkezdett visszakozni, de Cain szorosan tartotta, így úgy gondolta, hogy felesleges ellenkeznie. Beletörődve vette tudomásul, hogy már két vékony ujj tetszeleg a szájában olyan mélyen, hogy enyhén fuldokolt is közben tőle, de még volt helye lélegezni. Azonban a fuldoklástól elkezdett megint felizgulni, azt is élvezte, amikor nővére enyhén fojtogatta szex közben. Legszívesebben most azonnal szájába vette volna Caint, annyira megfeledkezett kéjes izgalmában a nemek közötti határokról. Maga sem értette hirtelen támadt gondolatait, de miután látta, hogy Cain erőszakosan felé tolja vágytól duzzadó ölét, egyáltalán nem tudott már gondolkodni. Önkívületi állapotban volt a forró testrész közelségétől. A kezében akarta fogni, a szájába venni. Sorban villantak fel lelki szemei előtt a lehetséges módozatok, de mindegyik olyan volt, amit még sosem képzelt el, hiszen egy férfival szerepelt bennük. Ennek ellenére kéjesen nyögött fel, amikor a képek végére ért. Közben Cain azt suttogta a fülébe, hogy hamarosan a szájába veheti a lüktető férfiasságát. Nem is hitte el, hogy ilyen dolog létezik. Minden mást figyelmen kívül hagyott a füle. Csak ezek a szavak csengtek a fülében. Ebben a pillanatban rántotta ki Cain a szájából dolgos kezeit. A fiú fulladozott a hirtelen tüdejére szabadult levegőtől és érezte, hogy tovább csordogál a vér a tüdejére, úgyhogy gyorsan kiköpte a földre, aminek nyomán vékony, véres nyálcsík húzódott az ajkaira. Nagyon zavarba jött, mert sosem köpött még senki előtt, sajnálta, hogy pont az istenített személy előtt kell ezt megtennie. Közben Cain szorgosan tisztogatta le ujjait, majd hirtelen magához szorította a fiú törékeny testét és újból megcsókolta. Dantéból kiment az a maradék akaraterő is, amit tiltakozásra tett félre. Olyan vadul csókolt vissza, hogy ezúttal szinte eszméletét veszítette. Cain dús ajkai lágyan fonódtak össze az övével. Közben érezte, hogy Cain hihetetlen méretei nekifeszülnek a derekának. Önkéntelenül is az jutott eszébe, hogy azonnal magában akarja érezni. Azonban a csók amilyen hirtelen jött, úgy el is múlt. Arca ugyanabban a helyzetben maradt, ahogy Cain otthagyta. Úgy érezte magát, mint akit fejen ütöttek. Ebbéli állapotában hallotta a fülében visszhangzó szavakat.

-Te innentől az én tulajdonom vagy!

Úgy érezte, hogy most már akár meg is halhat, mert ennél jobb úgysem lesz.

***





Tethys amilyen gyorsan csak tudta, bepakolta az összes ópiumot egy papírszatyorba. Nem hitte el, hogy legyőzték. Mérgében megbűvölte Cain mámoros csomagját. Az ópiumot egy kicsi, gazdagon díszített, lakkozott dobozkába tette, amit először tágító bűbájjal kezelt. Nagyjából fél kilónyi anyagot tömött bele. Ezt követően olyan bűbáj bocsátott rá, hogy naponta csak egyszer lehessen kivenni belőle anyagot, mégpedig egy használatra elegendőt. Ha Cain többször próbálná meg felnyitni, a doboz szélén tűéles fogak jelennek meg és hangos csattanással gazdája kezére harapnak, így megakadályozva az esetleges túlhasználatot. Sajnos ma nem tudott másként keresztbe tenni a férfinak, de úgy érezte ez volt a legkevesebb, amit megtehetett.
Elégedetten csomagolta be végül az „ajándékot”, majd visszament a pincébe, hogy végre valahára megszabaduljon Caintól ma estére .
Visszaérve döbbenten tapasztalta, hogy Dante szinte önkívületi állapotban fetreng a földön, miközben Cain diadalittasan néz a belépő Tethys-re. A lány már nem bírta ezt a megaláztatást. Csak egyedül akart lenni a gondolataival és kiadni magából féktelen dühét.
Intett pálcájával, ami leoldotta az ártást a Caint tartó bilincsekről. Nem tudta tovább elviselni, hogy egy levegőt kelljen szívnia a varázslóval...
Naplózva


Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #35 Dátum: 2015. 10. 03. - 14:29:57 »
0

Tethys Skarsgård



Fehér csuklóiról eltűnt a hosszú szemű bilincs, majd a kaloda rácsa is kinyílt egy lassú nyikorgással. Tethys mindezt annyira távolról oldotta meg amennyire csak tehette, így jelezve undorát. Cain peckesen sétált ki a ketrecből, mint egy báró. Még mindig keményen álló férfiasságán igazított egy kicsit.

~ Istenek… nem gondoltam volna, hogy egyszer egy másik férfi miatt fogok így érezni… Mindegy, nem fog ez sokáig tartani, türelem…~

Nem érdekelte, hogy Tethys mennyire tartja már úriembernek, kapcsolati státuszuk igen hamar megváltozott, úgymond belsőséges családias hangulat alakult ki hármójuk között igen rövid idő alatt. A mozdulat során kicsit összehúzta szemeit. Ha hazament ezen segíteni kell, ez így nem maradhat!

- Nos Tethys, minden alkalommal öröm magával üzletelni! Egy hét múlva újra találkozunk, ha megbocsájt most pedig felmennék a kabátomért, igazán drága darab és nem tervezem itt hagyni. Remélem elkészítette amit kértem, ha nem akkor más finomságok után fogok kutatni…

Úgy sétált el Dante mellett, hogy mikor haját megigazította a földön összeroskadó fiú bőréhez érjen. Az illatos fekete lepel érintésére libabőrös lett a kvibli erőtlen kis karja.  Szegény Dantén látni lehetett, hogy szégyenkezik és egyre csak az itt történteken gondolkodik. Cain imádta, hogy a puszta érintésétől is elélvez. Igazi kis játékot talált magának. Tethys dühösen meredt rá, hatalmas mellei le-fel ugráltak a mérges levegőkapkodástól, így szórakoztatva a nemes látóidegeit. Cain kiélvezte a pillanatot és hosszú ujjait Dante fején pihentette, szinte majdhogynem azon támaszkodott, ezzel jelezve dominanciáját. A fiú ragyogó szemekkel nyugtázta az érintést, a nemes lehajolt és végigsimította a hófehér hibátlan arcot és bizalmaskodva így szólt.

- Aztán ne feledje amit kértem… hamarosan találkozunk Dante! – színpadiasan felemelkedett és megborzolta a szőke hajzuhatagot, olyan játékosan mintha egy kiskutyát jutalmazna meg az apportírozást követően. Kecses léptekkel elhaladt Tethys mellett felemelt fővel, vastag ajkai gúnyos néma kacajba fordultak, vállaival érintette a véla vállát. Hihetetlenül nagy királynak érzete magát, ebben az ópium is segített neki. Pupillái ismételten kitágulva foglalták el kék íriszét.

- Apropó! Még valami…- fordult a lépcső közepéről a nő felé, mintha éppen most jutna eszébe az-az égetően  fontos dolog, bár már Dante simogatásakor eltervezte a most következő mondatait.

- Mivel kényszerített, hogy baglyot küldjek a hoppanáló escortomnak ezért szeretném, ha hazaszállítana! Ugyanis senki sem fog nekem hoppanálni az éjszaka közepén. Szóval jobban teszi, ha segít hacsak nem akar még fél napra marasztalni… Gondolom már járt Hertfordshire –ben igaz? Nekem mindegy hol rak le, hamar hazaérek. Szóval miután kitombolta magát várom fent!


Elsütött egy szívdöglesztő mosolyt, majd felért és belépett az üzletbe. A sejtelmes hangulatú szoba mindig vér és sperma szagban úszott, kényelmetlenül újra farkára igazított.

~Fenébe már! ~

A drága darab a sarokban hevert még az éjszaka elején esett le róla, miközben Tethys az ostorcsapásával a falhoz teremtette. Mérgesen vette fel a kabátot, ami egy átlagos keresetű mágus több havi fizetésébe került, izmos fehér karjára akasztotta és várta a nőt. Ez alatt megpillantotta a csinos kis lakkozott dobozkát az asztalon, igazán tetszett neki a kivitelezés. Miután kisvártatva felért Tethys , egy bájmosollyal nyugtázta a dolgot.

- Nos Tethys, egy élmény volt! Kérem, vigyen haza. A pénzt majd holnap küldöm bagollyal, mert félig a halál markában elfelejtettem aprót dugni a zsebeimbe.

Mondta mindezt olyan hangsúllyal mintha valami olcsó mulatságot tartana póklábszerű ujjai között. Majd végzett a mondandójával s barátságosan nyújtotta a kezét és várta a hoppanálást.

- De , ha gondolja haza is kísérhet és oda adom rögvest! –újabb vigyor.
Naplózva

Tethys Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #36 Dátum: 2015. 10. 04. - 13:28:03 »
0

Cain Angifilius






Mikor Dante látta, hogy Cain megszabadul béklyóitól úgy képzelte, a mágus egyből odalép hozzá és újból megcsókolja. Így némán figyelte, amint úgy sétál felé, mintha övé lenne a világ. A fiú még mindig meg volt döbbenve a nemes méretein, ami a lámpa alá érve még jobban látszottak. Hamar oda is lépett hozzá. Dante rögvest kihúzta magát, mint a jó diákok, s várta megérdemelt jutalmát. Cain haja selymes függöny módjára simult a bőréhez, aminek nyomán borzongás futott végig a testén. Hiába volt tőlük néhány méterre Tethys, az első gondolata az volt, hogy a csodás, ében hajzuhatagba kapaszkodva magára rántani Caint és itt helyben az övé akarna lenni. De erőt vett magán és visszatartotta érzéseit. Nagyon nehéz volt ez, mert a nemes búcsúzóul és talán hálája jeléül a fejére tette a kezét, majd lassan végigsimította a fiú arcát. Dante szívverése úgy felgyorsult, mint egy rajongó tini lányé, kis híján elájult. Arca még másodpercekkel az érintés után is jólesően bizsergett. Tekintetük egy pillanatra megint eggyé vált, mikor így szólt Dantéhoz :

- Aztán ne feledje, amit kértem… hamarosan találkozunk Dante!

A fiú teljesen magán kívül volt az örömtől, hogy hamarosan újfent látja. A buksisimi pedig kifejezetten jól esett neki. Egészen biztos volt abban, hogy ma szépeket fog álmodni. Habár felrémlett neki a mai kifejezetten sajnálatos pillanat, ami beárnyékolta örömét. Az a jelenet villant fel neki, amikor Cain a szájába téve ujját megsebezte a torkát. Megint rettentő gyerekkori emlékek tolultak hősünk agyába azokból az időkből, amikor még anyjuk életben volt. Gyakran vitte Dantét a furcsa aranyvérű szertartásaira, ahol az egyik alkalommal vért itatott vele annak reményében, hogy ettől kigyógyítja a kvibliségből. Persze a módszer nem vált be és anyja efelett érzett csalódottságát mind Dantén vezette le. A fiún válogatott kínzásokat prezentált, majd kivitte a sziget legtávolabbi pontjára és ott hagyta. Elmondta a fiúnak, hogy csak azért nem végez vele, mert nincs más fiú örököse. Dante az emléktől kis híján elsírta magát. Cain ebből szerencsére semmit nem vette észre, ugyanis azzal volt elfoglalva, hogy nővérét alázza.

***





Tethys pulzusa már eddig is az egekben volt, de mikor közelről látta, hogy Dantére milyen hatással van a mágus, legszívesebben apró darabokra szakította volna szét, megátkozta volna a kis darabokat, újra összerakta és felgyújtotta volna. Úgy érezte, hogy véglegesen elveszíti azt az embert, aki a legfontosabb volt neki. Korábbi ármánykodása a kicsi lakk dobozkával távoli emlék volt csupán, nem érezte, hogy elég nagy büntetésnek a mágus számára, de nem tudott mást tenni. Tudta, hogy bármit is cselekszik, ezek után annak a levét mindig Dante fogja meginni. Fájt a szíve, hogy semmit nem tehet elveszett testvéréért. Remélte, hogy hamarosan kellő büntetéssel tud majd előállni a félvámpírnak. De egyelőre a jelenre kell koncentrálnia, hogy ne uralkodjanak el felette az indulatai, mert ha nem figyel, véletlenül puszta kézzel megfojtja Caint. Nagyon jókor jött a gondolat, hogy féken tartsa magát, mert a mágus széles vigyor kíséretében megkérte, hogy fuvarozza haza, ha már elküldte az egyetlen embert, akivel mágikus úton közlekedni tud. Mikor az imént azt gondolta, hogy nem lehet rosszabb… Nos, nagyot tévedett. Lélekben már készítette magát, hogy semmilyen acsarkodó megjegyzést ne tegyen a varázslóra, inkább próbáljon meg hűvös, leszarom-stílusban maradni. Sajnos azonban sosem erről volt híres. Persze, hogy járt Hertfordshire-ben, nagyjából bekötött szemmel is megtalálná azt a giccses, hófehér vityillót, ahol Cain lakik. Különben is pár évet lehúzott itt az egyetemen, ahol kedvenc helye az Árnyas Pagony volt, habár hétvégente mindig széles ívben elkerülte, az idegesítő gyerekek miatt.  
Mérgesen csörtetett fel az emeletre, ahol a mágus már az elbűvölt kis dobozkával a kezében állt, csodás, tollas kabátjában, földöntúli szépségével beragyogva a félhomályos szobát. Tethys elborzadt saját magától, mert miután ezt meglátta, megkeményedtek a mellbimbói. Remélte, hogy a dög ezt véletlenül sem vette észre.

- Nos Tethys, egy élmény volt! Kérem, vigyen haza. A pénzt majd holnap küldöm bagollyal, mert félig a halál markában elfelejtettem aprót dugni a zsebeimbe.


-A legkevésbé sincs szükségem a mocskos pénzére, nekem is van belőle elég. Öntől pedig végképp nem fogadnék el többet semmit, ha egy mód van rá. Legyünk túl ezen, mert már a teámat szürcsölgetném a saját otthonomban úgy, hogy maga nincs ott. Remélem megérti…

- De, ha gondolja haza is kísérhet és oda adom rögvest!

-Az imént próbáltam diszkréten a tudomására hozni, hogy amint lehet, nem tartanék igényt tovább a társaságára, de úgy látom, nem sikerült ezt megérteni. De sebaj. Csak ön után.

Tethys szélesre tárta a Kazuár bejáratát, hogy még véletlenül se kelljen közel mennie Cainhoz. Már későre járt az idő, senki sem volt Roxmorts utcáin.

-Készen áll? –kérdezte kelletlenül Caintól. Egy cseppet sem izgatta a varázsló válasza. Vizionálta lelki szemei előtt a new orleans-i stílusban épült giccstömeget, majd egy pukkanás kíséretében meg is érkeztek. A hertfordshire-i levegő nyálkás volt ez időtájt, kiválóan illett Tethys hangulatához. Ha nem Cainnal lenne itt, szívesen nosztalgiázott volna az egyetemvárosban. De mihamarabb túl akart lenni ezen és otthon lenni.
-Nos, remélem nem várja el, hogy a bejáratig elkísérjem, mert búcsúcsókra aztán nem számíthat tőlem. A minél későbbi viszontlátásra - morogta hidegen a varázslónak, majd egy sötét pillantást követően köddé vált.
Hangosan csattogó léptekkel lépett be újfent a bolt ajtaján, majd gyors bűbájok segítségével rendet tett. Lement az unottan ülő Dantéhoz, majd kedves szavakkal szólt hozzá.
-Tudom kedvesem, hogy most nagyon mérges vagy rám. Nem tudom, hogyan fogjuk megoldani ezt a problémát, de remélem mihamarabb találunk rá megoldást.
Dante kelletlenül tápászkodott fel, majd reménykedve az emeletre sandított.

-Cain itt van még? Illően el akartam köszönni tőle- mondta pislogva.

-Nem, nincs. Szerintem már el is felejtett téged, szóval itt az ideje, hogy Te is kiverd őt a fejedből. Most pedig itt az ideje, hogy hazamenjünk.
Kézen fogta Dantét és szinte maga után húzva a bolt elé cipelte. Újfent hangos pukkanás következett, aminek nyomán megjelent barátságos fényeket ontó otthonuk. A manó már bizonyára aggódott, hol kódorogtak ilyen sokáig. Dante kitépte a kezét nővére szorításából, majd beszaladt az ajtón. Tethys hallotta, ahogy felszaladt az emeletre és bevágta maga mögött a szobája ajtaját. A boszorka ott állt a szépen rendben tartott kert közepén, a halkan csobogó szökőkút mellett. Még sosem érezte ennyire egyedül magát. Nagyon remélte, hogy valamit ki tud eszelni Cain ellen, mert ez helyzet tarthatatlan volt. Lassan elindult ő is a bejárat felé, majd reményekkel telve becsukta maga mögött az ajtót. Régen nem volt már ennyire kimerülve.

Köszönöm a játékot, Angifilius úr. Roppant élvezetes és tartalmas volt kacsint
Naplózva


Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #37 Dátum: 2015. 10. 04. - 14:52:45 »
0

Tethys Skarsgård





A varázsló értetlenkedve hallgatta Tethyst. Szóval fizetnie sem kell innentől az anyagért. Nagyon ki lehet lelkileg a boszorkány, ha ilyeneket beszél. Nem törődött tovább a dologgal, boldogan rántotta meg gyönyörű ívű vállait.

- Ha nem, akkor nem! De remélem tudja hogy,  egy hét múlva újfent jövök, hogy utántöltse a dobozt. Nem fog olyan könnyen megszabadulni tőlem tekintve , hogy rászoktatott a drogra és egyedül önt ismerem mint elosztót. Iparkodjon feloldani a rontást amit ránk szabadított. Ma egész éjjel kutatni fogok Tethys, jobban teszi ha ön is ekképpen cselekszik! Ne raboljuk egymás idejét…

Ez alatt csendben az utcára léptek, a hajnali szellő finoman cirógatta meg a nemes arcát, büszkén lehunyta dús szempilláit és nagy levegőt vett. Érezte amint mindenféle , számára izgató szagoktól végre kitisztul az elméje. Úgy remélte, hogy mire hazaér a különös vágyai is alábbhagynak, lehet a levegőben volt valami…

- Készen áll? - kérdezte a nő hidegen, majd nem foglalkozva a válasszal megragadta Caint és hoppanált. Minél hamarabb szeretett volna megszabadulni a  nagypofájú nemestől és hazamenni.

Pont a kúria elé érkeztek meg. Nem nagyon értette az aranyvérű, hogy Tethys honnan tudja a pontos lokációt , de örült. Mezítláb volt ugyanis és a mellkasa, álla vértől és hányástól volt maszatos. Háza kísértetiesen magasodott föléjük, a varázsló érkezésére maguktól remegtek meg a kovácsoltvas kapuk és hangosan nyikorogva engedtek utat a ház urának.

- Nos, remélem nem várja el, hogy a bejáratig elkísérjem, mert búcsúcsókra aztán nem számíthat tőlem. A minél későbbi viszontlátásra!

- Pedig izgalmas lett volna, ha elkísér Tethys, ki tudja talán ön is annyira függővé válna tőlem, mint a meleg, kvibli öccse. Egy hét múlva újra találkozunk, üdvözlöm Dantét! –rebegte édes-mézes hangon és dobott gyorsan egy csókot, még mielőtt a boszorkány eltűnt volna. Cain elégedetten indult el az ajtó felé, lassan és macskásan mozgott.

Kiélvezte a meztelen talpa alatt váltakozó textúrákat. Még mindig az ópiumos cigaretta hatása alatt állt, különösen nagy gyönyörűséggel öntötték el a hol selymes, hol szúrós érintések. Amint ajtaja felé igyekezett bevillant a fiú epekedő arca. Nem tudta megmondani mi lehet ez a bűbáj vagy szer melynek hatása alá kerültek. Ujjai alatt ismételten érezte a szatén puhaságú bőr meleg siklását. Lenézett széttárt hosszú ujjaira s behunyt szemmel megszagolta azokat.



Még érezte Dante spermájának illatatát. Édeskés volt és lágy, nem volt túlzottan sok férfihormon benne, ezen meg sem lepődött, elég volt csak ránézni. Vastag ajkak, hosszú dús haj, hosszú szőke szempillák. Kis szív alakú arc, egyenes orr, szürke szemek és hibátlan bőr.

~Istenek! Ezen nagyon gyorsan javítani kell, ez így nem maradhat!~

Gondolta Cain miközben újfent elöntötte a nemi düh és hangosan fújtatott. Nem akarta ezt érezni, nem akarta Dante arcát vizionálni erekció közben! Sosem tapasztalt hasonlót életében. Gondolt már nőkre akikkel együtt volt , de csak akkor amikor könnyített magán. Dantéra viszont folyamatosan gondolt és csak azt követően került izgalmi állapotba. Ez is bizonyította, hogy  valamiféle furcsa átok vagy méreg hatása alatt áll!  Dante úgy nézett rá a pincében, mintha megszűnt volna minden ami ez idáig foglalkoztatta . Látta Cain a szemeiben,  hogy a szégyen és a vágy úgy önti el testét, hogy szinte beleremeg az a vékony kis háta.

~ Függ tőlem…~

 Ízlelgette a hízelgő gondolatot és meglepő módon tetszett neki. Az tetszett , hogy Tethys agyára mehet és hogy létezik olyan lény a földön aki ekkora rajongással tekint fel rá. Ezt meg is tudta volna szokni, ha nem társulna hozzá mindenféle szexuális aberráció. Bár megjátszotta a csábítót a kalodában mégis…. felizgatta amikor a fiú nyalogatta az ujjait. A vergődése, az illata és arca olyan hatással volt rá, hogy nem törődött azzal a ténnyel , hogy vele azonos nemű. Sokban segítette ezt a tényt elfeledtetni az , hogy nők között is kiemelkedően szépnek számított volna, elég volt az átkozott nővérére nézni. Cainnak volt szeme a szépet felismerni, hiszen saját magát is jóképűnek tartotta és tudatosan élt vissza adottságaival. Lassan a kilincsre kulcsolta hosszú fehér ujjait, majd egy laza mozdulattal belökte a faragott ajtót. Felkészült lelkiekben, hogy kutatással tölti az egész éjszakát. Meg fogja törni az átkot! Olyan nincs, hogy nem oldja fel a rontást! Mindenre képes volt az ügy érdekében, hogy vissza álljon a rend…

                                          
Köszönöm a játékot Tethys! Hamarosan újra találkozunk!
Naplózva

Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #38 Dátum: 2015. 10. 14. - 15:05:36 »
0

Tethys és Dante Skarsgård



Érezte, hogy egy langyos meleg tócsa gyülemlik tehetetlen teste alatt. Még élvezte is volna, ha nem a saját véréről lenne szó. Itt fog meghalni, nincs mese. Tethys most végez vele és vigyorgó torz arca lesz az utolsó amit életében lát… A kabát alatt a vér kezdett megalvadni és odatapadni a ruha ujjához. Annyira undorítónak és mocskosnak érezte , hogy nem voltak rá szavak. Viszketett a bőre a szuttyogó anyag mentén. A kés éle kellemes hullámokban ontotta belé a kínt, de farka úgy kókadt el a büröktől, mintha normális érzésű ember lenne. Belül azért égett a kínszenvedés által érzett gyönyörtől, még akkor is ha nem funkcionált a teste úgy ahogy szokott. Lehunyta fekete szempilláit és feje élettelenül oldalra dőlt.  Lassan minden ereje elhagyta. Nem érzett semmit:  éhséget sem fájdalmat, már karját sem érzékelte. Az ópium a bürökkel nagyon csúnya hatást tud kifejteni , mivel a két szer együttese egyenlő a biztos halállal és nem is olyan régen még vígan pipázgatott otthonában. Nagyon bátor volt a véla, hogy ezt megmerte lépni. Vagy inkább bolond…

~ Ez a vég... hát így halok meg! Győzött ez a nyomorult féreg, gratulálok Tethys! Ez volt a nagy terved, hogy megmérgezel mint egy kóbor kutyát. Nem is vártam mást, csak hátulról féreg mód tudsz fölém emelkedni! Biztosan az Azkabanban fogsz rohadni, a manó egy hetes türelmi időt kapott. Ha nem találnak meg , neked annyi. Mindent leírtam otthon, megvan a részletes vallomásom arról amiket műveltél velem! Amint letelt az egy hét a manó megy és leadja  a jelentést! Nem fogod megúszni! Én… én…~

Már gondolkodni sem bírt. Hallotta amint a véla végre elmegy és matat valamit a kis raktárhelységben. Legnagyobb meglepetésére egy tűt érzett a karjába fúródni. Abba, amelyik még nem volt széttrancsírozva. A nő letérdelt és felgyűrte a bőrkabátja ujját. Kényelmetlenül vágott bele húsába a keményen redőződő anyag. Tethys nem törődött ezzel. Úgy tolta bele a tűt hófehér bőrébe,  mintha mindennapos rutinművelet lenne, vénáját az első szúrásra megtalálta. Cain nem nyitotta ki a szemeit, nem akarta látni az önelégült mosolyt, amit valószínűleg folyamatosan produkált ténykedése közben. A tű szúrása nyomán azonnal érezte, hogy Tethys vére áramlik a testébe. Átjárta a forróság és meglepő módon felfrissült. A vámpír fele legszívesebben megfogta volna az infúziót, hogy a nő nyakára tekerje és miközben fojtogatja hátulról tépné ki a torkát.  A kedves gondolatra mosolygott magában, még párszor lejátszotta a jelenetet a fejében. Tehát mégsem akarta megölni, hanem tervei vannak vele.

„ Nemsokára a kurvám leszel… ugye tudod?”

Nem hagyta nyugodni a gondolat. Ellenmérget még nem kapott így a levegőt ugyan olyan kis darabokban szedte, mint előtte. Tüdeje alig bírt megmozdulni, ahogy rekeszizma sem erőltette meg magát munkája közben. Egyetlen egy jóleső érzés volt benne: az afelett érzett öröme, hogy a vérvesztesége során érzett gyengesége kezdett elmúlni, nem szédült és nem zuhant tudata sötét bugyraiba. Nem tudhatta előre, de talán a halál is jobb lett volna számára annál, mint ami a napokban fog következni. Ugyanis ezek után életében nem fog tudni nőkre nézni, ezt előre könyvelheti a kedves olvasóközönség.

Teste tehetetlenül emelkedett fel a levegőben, hosszú fekete haja a föld mocskába ért, úgy söpörte a port a talajon mintha Tethys vele akarná kitakarítani a szobát.

~Nyomorult~

Gondolta magában undorodva. Érezte, amint  végighúzza ápolt , ében sörényét a földön. Nem tudott még csak vicsorogni sem, hiszen az összes izma olyan petyhüdt volt mint egy ragdoll macskának. Tehetetlen teste szépen lassan a pince felé vitorlázott, mögötte pedig peckesen kopogott fogvatartója. Tudta, hogy bebörtönzik nem volt teljesen hülye. Egyre jobban zavarta a kijelentés miszerint kurva lesz belőle. Nem értette a dolgot. Ő képtelen behatolásra… csak nem? Csak nem azt fogja tenni vele amitől a  legjobban retteg a földön? Csak nem idehív valakit aki deflorálja ánuszát?

~Merlin segíts!!!~

Annyira rettegett a gondolattól, hogy egész teste izzadni kezdett. Homlokán két oldalt ömlött le a hideg veríték, ez alatt egyre mélyebbre süllyedt az alagsor felé. El sem tudta képzelni milyen lehet, amikor belé hatolnak és nem is akarta megtapasztalni! Nincs az az isten, előbb lesz öngyilkos! Elharapja  a nyelvét amint erre kerülne sor!

*

Szemei nyitva voltak, közben látta a pince plafonját. Még mindig nem tudott mozogni és megszólalni. Látta amint egy csörlő alá érnek, miről láncok lógnak. Egyre inkább úgy érezte, hogy úgy lesz megerőszakolva mint egy nyomorult, kiszolgáltatott asszony. Nem akarta elhinni, hogy a véla ilyen gonoszságra képes! Nem sok kellett, hogy sírva fakadjon, de nem akarta megadni ezt az örömöt ellenfelének. Rettegését az törte meg, hogy ülő pozícióban egy székbe teremtették. Segge fájdalmasan csapódott neki az egyszerű ülőalkalmatosságnak.

-Ufff!

Mondta önkéntelenül miközben háta is nekiütközött a támlának. Ismerős volt a szék, mintha ezt rúgta volna el a legelső alkalommal. Látszódott, hogy a véla igazán bosszúszomjas és máson nem járt az esze csak Cainon, hiszen első találkozójuk szimbólumára ültette fel. A nemes most már biztos volt abban, hogy a boszorkány egy pszichopata. Az egész hetet az elfogásának tervezgetésével tölthette ahelyett, hogy megpróbálta volna kitalálni mi történt az öccse és közte. Tehát ezért nem  haladt az ügy, hogy megtudja miért  alakult ilyen bizarr érzelmi viszony két hetero férfi között. Vagy legalábbis az egyik fél hetero volt , ez biztos és az pedig: Cain. A láncok csörögve fonódtak a nemes csuklói és bokái köré ezzel jelezve,  hogy valóban bebörtönözték és egy jó darabig nem hagyhatja el a helységet.


A véla egy szó nélkül injektált még valamit a mellette lebegő zacskóba. Pár perc múlva már tudta hogy ellenmérget, mert egyre mélyebben vette a levegőt. Öröme nem tartott sokáig mert egy pálcasuhintással leszakadtak róla drága ruhái, a bőrkabáttal együtt röpült ki a kés a karjából, hiszen a vastag anyag saját maga súlyával tépte ki a tőrt. Az érzés hatására felszisszent, a bökő majdnem belegyógyult a sebbe, hiszen a vérkoktéltól rohamosan kezdett regenerálódni, de ennek hála ismételten vérezni kezdett. Hófehér teste tökéletesen mutatott a gyertyák fényében, teljesen szőrtelen volt, leszámítva szemöldökét, hosszú fekete haját és dús szempilláját. A nő egy darabig gyönyörködött a látványban. Cain tüntetőleg behunyta szemeit.  Amint a boszorkány felsietett,  ő szépen lassan újra tudta mozgatni végtagjait. Először a lábujjait kezdte érezni, majd kezének ujját is megmozdította. Hallotta, hogy amíg ő próbál ismételten emberi állapotba kerülni, addig Tethys fent csapkod és szitkozódik. Gyengén megrántotta száját, még nem volt ura a testének, de egy gúnyos kis mosolyt eleresztett. Örült, hogy okozott némi bosszúságot. Órákig fog tartani, hogy rendbe rakja az üzletét. Tudta, hogy ezt puszta kézzel kell rendeznie és amíg Tethys azon iparkodott,  hogy eltakarítsa a károkat ő addig kitervel valamit. Még vagy egy óra kellett , hogy újra tudjon mozogni. Emlékeibe ötlött , hogy a múltkor Dante úgy ugrott hívására mintha az élete múlna azon, hogy megfeleljen neki. Behunyta szemeit és erősen a fiúra gondolt. Érezte vérének ízét szájában, felidézte az illatát és az arcát. Ajkai kettényíltak az édes emlékektől, de most nem az volt a cél hogy felizgassa magát, hanem hogy : hívjon. Dantét teljes egészében maga elé idézte és amikor már úgy látta lelki szemei előtt, mintha ott lenne tőle egy méterre,  kirobbant mellkasából egy hatalmas energiabomba.

~Dante! Segíts!~

Olyan erősen szólította , ahogyan csak bírta: üvöltött az elméjében. Mivel Tethys vére is szervezetébe került teljesen jól funkcionált a telepatikus parancs. Dante valahol háromnegyed úton a Kazuár felé megérezte mesterének utasítását, kétségbeesését és kiszolgáltatottságát. Érezte, hogy gazdája dühös, megalázott és éhes. Mit több: fogságba esett. Bár nem látta fejében, hogy Cain hol van pontosan és milyen pozícióban,  karjába éles fájdalom nyilallt így tudta, hogy mestere megsérült . Ez alatt legalább eltelt vagy negyven perc. Cain most már beszélni is tudott, így hangosan elkezdett ordítozni, ahogy csak bírt.

- Skarsgard!

Hangja dühösen és mélyen szántotta fel a pince csendjét. Szemeiben ott kavargott az a másvilági fény, amit csak akkor lehetett látni mikor az agya kezdte ledobni a szíjat. Az infúzió kiürült. Egy mérges mozdulattal kitépte vénájából a tűt és kezében tartotta, hogy ha lejön a nő belevágja a torkába. Annyit tudott mozogni, hogy maga előtt szabadon használja végtagjait. Bár a három méteres sugár még nem volt neki megengedve, jól átgondolt okokból kifolyólag.

- Tethys! Azonnal jöjjön ide és eresszen el! Követelem! Mit képzel, hogy levetkőztet? Mi a terve? Rögvest tolja ide  a képét és eresszen el! Adja vissza a ruháimat! Nem méltó ahhoz, hogy egyáltalán rám nézzen! Milyen munka ez? Mit akar tenni velem? Remélem tudja , hogy a manónál vannak a dokumentumok melyben vallomást teszek önök ellen! Nem tud betörni a házba mert olyan védelmet raktam rá amit soha az életbe nem fog tudni feltörni!  A manó pedig a sírba viszi a dokumentumok hollétét! Hallja? Eresszen vagy az Azkabanba kerül, és egész életében rövid hajú, halálfaló tomboyok játékszere lesz!

Halotta amint megállt az emeleten az élet és pár perc múlva már kopogtak is az önelégült kígyó léptei a lépcsőn. Cain idegesen fészkelődött, kezében szorongatva a fecskendőt. Szemei gyilkolási vágytól égtek, mindent elsöprő dühe végig cikázott a pincén és meg sem állt a nőig. Hideg energia süvített felé, ami Cain nem emberi felétől származott. Sajnálhatta, hogy nincs tisztában azzal mi is ő valójában hiszen paralízist is tudott volna okozni, de Tethyssel ellentétben nem ismerte képességeit. A nőn csak egy kötény volt és bugyi.

- Nevetségesen közönséges! Remélem nem azért öltözött így , hogy engem hergeljen! Ha az utolsó luk lenne a földön akkor sem törölném belé a farkamat!

Majd a pince kövére köpött. Igazán illetlen volt! Lelki szemei előtt a következő kedves jelenet játszódott le éppen:

Naplózva

Tethys Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #39 Dátum: 2015. 10. 15. - 10:17:39 »
0

Cain Angifilius






Tethys látta, hogy Caint kiveri a víz, s a bőre sincs túl jó színben. Nem vett különösebben tudomást róla, tudta, hogy nem sokára hatni fog az ellenméreg és rendbe jön hamarosan.
Sokkal nagyobb gondot okozott neki az, hogy a helyiséget kitakarítsa. Teljesen ki volt magából fordulva, hogy valami nem mágikusan elvégezhető dolgot kell tennie. Kúszott-mászott a koszban, amit lehetett, rendben rakta. A pultra nézve összeszorult a szíve… Már hosszú percek óta gürizett, mint a házimanók, amikor éktelen üvöltözés ütötte meg a fülét.
- Skarsgård!
- Tethys! Azonnal jöjjön ide és eresszen el! Követelem! Mit képzel, hogy levetkőztet? Mi a terve? Rögvest tolja ide a képét és eresszen el! Adja vissza a ruháimat! Nem méltó ahhoz, hogy egyáltalán rám nézzen! Milyen munka ez? Mit akar tenni velem? Remélem tudja, hogy a manónál vannak a dokumentumok melyben vallomást teszek önök ellen! Nem tud betörni a házba, mert olyan védelmet raktam rá amit soha az életbe nem fog tudni feltörni!  A manó pedig a sírba viszi a dokumentumok hollétét! Hallja? Eresszen vagy az Azkabanba kerül, és egész életében rövid hajú, halálfaló tomboyok játékszere lesz!

Ezt már nem hagyhatta szó nélkül. Ez a semmirekellő félvámpír genny nem beszélhet így vele. Nyilvánvalóan azt sem hagyhatta, hogy a retkes házimanója aurorokhoz forduljon, ezért úgy ahogy volt, koszosan, felkötött hajjal, egy szál bugyogóban lement Cainhoz. Csak azért alázkodott meg ennyire a varázsló előtt, mert tudta, hogy a mágus embertelen kínokat fog az elkövetkező napokban kiállni, ezért legalább legyen valami öröme neki is. Jót kacagott saját „határtalan” kedvességén, miközben mezítláb ment lefelé a lépcsőn. Lassan leért a kőből készült alkalmatosság aljára és szívet melengetően elmosolyodott. Kevés dolgot tudott volna most felsorolni, ami jobban tetszett volna neki, mint az eltáruló látvány. Cain kiszolgáltatva, teljesen meztelenül lógott az orra előtt. Ez még saját rendezetlenségét is feledtette vele. Kellemes nézelődését a férfi szakította félbe otromba és tuskó megjegyzésével
- Nevetségesen közönséges! Remélem nem azért öltözött így, hogy engem hergeljen! Ha az utolsó luk lenne a földön, akkor sem törölném belé a farkamat! – mondta undorodva a mágus és a földre köpött, mintha valami műveletlen paraszt volna.
Tethys magához sem tudott térni a döbbenettől. A mágus illetlen viselkedése sokkal jobban kiborította, mint szavai.
- Hogy képes így viselkedni? Angifilius maga undorító…
Felfordult a gyomra, ha csak a mágusra nézett.
- Nos, véglény viselkedéséért cserébe ma nem kap ópiumot, majd csak holnap. Ne engem okoljon, ezt kizárólag magának köszönheti. Szép estét…
Ezzel intett a Caint tartó láncoknak, amik teljesen leereszkedtek, hogy a nemes kényelmesen járkálhat, ha akar, de még így is csak egy méterrel a lépcső előtt véget ért. Levitt a férfinak egy nagy kancsóban vizet, hozzá egy poharat. A balesetek megakadályozása érdekében mindkettőt megbűvölte, hogy ne tudjon eltörni és rácsukta a szentségelő, üvöltöző mágusra az ajtót. Nem bírta tovább hallgatni, s különben is terveznie kellett az elkövetkező napok eseményeit. Ha a nyamvadt manójának valóban adott egy vallomást, annak is határideje van. Nem vesztegetheti az időt. Az idő galleon, szokták mondani…
Naplózva


Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #40 Dátum: 2015. 10. 15. - 15:23:38 »
0

Tethys és Dante Skarsgård



Tethysen látszódott, amint végigcikázik a düh. Sem a köpés, sem pedig a nemes szavai nem estek jól neki. Cain élvezte a helyzetet nagyon, addig jó amíg a másik sem érzi magát felhőtlenül. Azalatt amíg a véla éhesen méregette a csupasz és fehér testét, addig ő jól leszólta a szabados öltözetű nőt, ha más megvilágításban lettek volna valószínűleg álló farokkal szemezett volna vele, de ugye ellenséges volt  a légkör. Annyira pitiáner volt Cain öröme, hogy lassan mesélőként is szánni kezdem érte.

- Köszönöm ezzel megnyugtatott! Undorodjon is! A fenének sem hiányzik , hogy maga kívánós legyen! Hogy az istenek vernék meg! Nyomorult!

Úgy rázta láncait mintha nem lenne normális, üvöltözése közben köpködött, bár nem direkt. Nagyra nőtt szemfogai közül úgy röpködött a dzsuva,  hogy szinte csillogott a fényben. Nem akarta elhinni, hogy meztelenül kiláncolták egy redves székhez. Annyira megalázó volt a helyzet, hogy rosszabbat el sem tudott képzelni, mindezalatt egyre jobban frusztrálta a dolog, hogy mit akar vele kezdeni a véla. Nem is hagyta annyiban, belekezdett a hisztijébe.

- Azonnal mondja meg mit értett az alatt, hogy prostit csinál belőlem! Ezt nem teheti meg! Nemes vagyok, aranyvérű nemes egy gazdag családból! Engem ismernek! Mégis mit képzel? Azt hiszi ezt annyiban fogom hagyni? Azt hiszi nem lesznek meg a következményei? Tudom ám, hogy nem fog megölni Tethys! Láttam az arcát amint lejött ide, csak nem aggódik? Felnyomom az egész családot, mint a szaros kúpot! A manóm fogja a sittre vágni, egy tetves házimanó által fog elbukni! Érti? Na, mit szól ehhez kisasszony? Hm? Most már nem olyan vidám az estéje igaz? Hogy száradna el!

Még epikusan is hangzott volna kérdése, ha nem ordít úgy, hogy a nyaki vénái szinte kidurrannak a nyomástól. Szemei hidegen csillogtak akár a bokájára és csuklóira tekeredő láncok. A válasz amit kapott a legkevésbé sem volt számára kielégítő, mintha süket fülekre találtak volna jól megkomponált szitkozódásai.

- Nos, véglény viselkedéséért cserébe ma nem kap ópiumot, majd csak holnap. Ne engem okoljon, ezt kizárólag magának köszönheti. Szép estét…


Közölte egyenesen a száraz tényeket Tethys, majd Cain legnagyobb döbbenetére hosszabbra engedte a láncokat (ennek kivételesen örült). Amint megérezte, hogy szabadabban mozoghat felállt a székről és nekifutott a nőnek. Nem foglakozott azzal, hogy férfiassága nevetségesen lobog a lendülettől. Sajnos hiába próbálta teljes erejével tovább húzni magát, a béklyók nagyon erős anyagból készültek és mellé meg voltak bűvölve. Egy nyekkenéssel rándult hátra két centire a nő arcába vicsorogva. Tehetetlenségében állatias hangon ordított . Látszódott a nőn nem várta azt, hogy Cain nekiront, mintha némi félelem csillant volna meg szemeiben. Feltehetőleg hirtelen érintette a gesztusa. A nemes minden egyes izma megfeszült, karjain kidülledtek az erek, homlokán kirajzolódott egy véna az erőlködéstől, nagyon szét akarta törni  a boszorkány fejét.

- Véglény a jó édes anyja az! Hogy a világra szart egy ilyen nyomorult ringyót! Pusztuljon ki a fajtája! Remélem , hogy meddő és nem lesz magából több! A buzi öccse szerencsére nem örökíti tovább ezeket a géneket!

Nem voltak szavak a dühére, de ő hangot adott neki. Holnapig pontosan elér éhsége és elvonási tüneteinek azon fázisába, amikor reszket a hideg verítéktől és izomgörcsöktől fetreng. Nem kellett sok időnek eltelnie , hogy teljesen rosszul legyen. A nő szó nélkül ment fel az emeletre és kisvártatva egy kancsó vizet és poharat rakott a lépcső tövébe, már csak a száraz kenyér hiányzott, hogy teljes legyen a börtönérzés. A véla pont annyira állt messze, hogy Cain ne tudjon benne kárt tenni. A nemes dühében nekivágta a fecskendőt, nem ért sokat vele.  Tovább hisztizett!

- Mégis , hogy gondolta? Mit fogok enni? Hol végezzem el a dolgomat? Mégis hogy képzeli ezt? Hogy fogok tisztálkodni? Egyáltalán mi a francokat akar már tőlem megint? Maga megőrült! Nem normális! Azonnal követelek egy mellékhelységet! Ne merészeljen itt hagyni úgy, hogy nem tudom elvégezni a dolgomat! Nem hozhat ilyen helyzetbe! Beteg állat!

Dühét lassan a félelem kezdte uralni , nem akart ismételtem a fal mellé járni mint annak idején kiskorában. Reggelre megöli magát inkább, minthogy úgy nyisson rá a szemétláda, hogy a pincébe kellett ürítenie és még meg sem tud mosakodni utána. Torka és szíve egyszerre szorult el és leverte a víz, látványosan szenvedett a gondolattól és régi emlékeitől. Tethys kellő intézkedéseket követően elhagyta a helységet, ő sem vágyott arra , hogy Caint ilyen helyzetben találja bármennyire is rühellte. A félvámpír kapott az alkalmon és újra próbálkozott.

- Még nem végeztem! Mondja meg mit akar velem tenni! Ne merjen itt hagyni egy kancsó vízzel! Hogy képzeli? Azonnal jöjjön vissza! Tethys! Nem hallja? Álljon meg!

Cain már fuldoklott a dühtől, de a véla távolodó hátához ordítozott csak. Szó nélkül rácsukta az ajtót, egyedül hagyva a nedves és omladozó pincében. A gyertyák lángjai vészjóslóan remegtek. Nem volt egy kényelmes fekhelye, sem ágya ahova letudott volna dőlni, csak a kínzókamra közepén található asztal. Megfogta a poharat és a vizet és kis sétát követően pedánsan ráhelyezte a pultra. Utálta a rendetlenséget. A széket is odahúzta és leült az asztalhoz mint egy rakás szerencsétlenség. A láncok túlságosan erős bűbájjal voltak felvértezve ahhoz ,hogy eltépje. Annyit tudott volna kiötölni, hogy Tethys torka köré fonja egy óvatlan pillanatban, vagy akit rászabadít azt marja halálra majd fogaival, és a láncokat fogja felhasználni a közelharc során. Ki tudja mekkora darab férfit hoz magával…

~Istenek! Én ezt nem hagyom! Nem hagyom a faromat! Soha! Olyan nincsen, hogy engem valaki… valaki megkúrjon! ~

Mindenre készen állt. Az ópium már csak pár óráig volt képes elnyomni az állapotából fakadó gyomorfájdalmakat. A nő az orvosságával együtt tépte le róla ruháit így nem tudta bevenni azt sem. Holnapra valószínűleg kínoktól és éhségtől őrjöngő örültet fog találni a helyén, aki azt sem tudja mit csinál. Lehet a legjobb lenne ha most azonnal elrágná a saját nyelvét és elvérezne. Nem tudta , hogy mitévő legyen...az élet és halál között cikáztak hisztérikus gondolatai.

~Nem… valószínűleg elenged… csak ki kell várnom, hogy mit akar velem tenni… És utána kivégzem, mint egy szutykos patkányt…~

Már annyi mindent elviselt életében, hogy úgy érzete nem tud a nő újat mutatni neki. Ha azt is kibírta, hogy az apja a csonthártyájáig nyomkodjon platina tűket… akkor az elkövetkező napokat is túl fogja élni. Szerencsére gyorsan gyógyul, így bármit is tesz vele utána nem marad nyoma. Viszont miután ő tesz Tethyssel dogokat, na azoknak lesznek következményei a nő testén.  Lefeküdt azt asztalra és behunyta szemeit, próbált minél kevesebb energiát felemészteni, mert tudta nyomorúságos várakozással teli éjszaka elé néz…

Naplózva

Dante Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #41 Dátum: 2015. 10. 15. - 15:49:14 »
0

Cain Angifilius






Dante még mindig teljesen magába volt zuhanva az élményeitől. Nem értette, hogy változhatott meg ennyire Tethys úgy, hogy ő észre sem vette. Eddig is tudta, hogy ő kifejezetten élvezte a tudatot, hogy a mugli születésűeket üldözték és kínozták. Csak azért nem szállt be ő is a "mókába", mert nem akarta bemocskolni a kezét sárvérűekkel. Ezen kívül saját kedvére is kínzott embereket, de eddig nem gondolkodott el komolyabban, hogy testvérének problémája lenne. Egész odavezető úton azon morfondírozott, hogyan fog közbeavatkozni, hogyan fogja kimenekíteni Caint. De sajnos továbbra sem volt semmi konkrét ötlete, ezért szép arcát a vonat üvegének nyomta és inkább a tájban gyönyörködött. A Roxmorts-ba tartó vonaton zötyögött, így volt ideje gondolkodni bőven. Már éppen vette volna elő hátizsákjából a korábban becsomagolt elemózsiáját, amikor megdöbbentően éles fájdalom hasított a karjába, épp mint korábban az erdőben. Felsejlett benne, hogy Cain hívja, a hely, amin keresztül a vérét itta, megint kapocsként működött kettejük között. Érezte, hogy a mágus szenved és kiszolgáltatott. Tudta, hogy mihamarabb segítenie kell mesterének. Szerencséjére lassan kezdett beesteledni, innen érezte, hogy közeledik. Igaz, eddig még csak egyszer járt Roxmorts-ban vonattal, de azt megjegyezte, hogy legutóbb nagyjából estére ért oda. Tisztában volt azzal, hogy ha Tethys ott marad estére, akkor a Három Seprűből fog magának vacsorát hozni, ezért a házak mögött kell majd elosonnia valahogy. A Kazuár ugyanis Roxmorts legtávolabbi végén volt.
Az állomásra megérkezve azonnal próbált úgy haladni, hogy a lehető legkevesebb emberrel találkozzon, mert félt, hogy valaki összetalálkozik testvérével és lebuktatja. Elég feltűnő jelenségnek számított a hófehér hajával és csinos vonásaival. Legnagyobb szerencséjére hétköznap volt és alig lézengtek néhányan az utcán, így viszonylag hamar odaért a Kazuárhoz. Már csak azt kellett kifigyelnie, hogy testvére bent tartózkodik-e a boltban, mivel mindkét bejárati ajtó riasztóbűbájjal van felszerelve, ami a pincében hallatszik. A bejárathoz osont és be akart lesni az ablakon, de az ólomüvegből hatalmas darabok hiányoztak. Így elég nagy lyuk tátongott ahhoz, hogy a vékony testű fiú be tudjon rajta mászni. Nagyon hálás volt ennek, mivel nem akarta megkockáztatni a lebukást. Átbújt a lyukon vigyázva, meg ne vágja magát, ezután hallgatózni kezdett. A helyiségen látszott, hogy már sokat takarították, de hihetetlen állapotok uralkodtak még mindig. A pult gyakorlatilag már tűzifának se menne el, a bal oldalsó tükörből az üveg teljes egészében hiányzott és még mindig kénes szag terjengett a boltban szokásos szantálfa mellett. Nem hallotta Tethys hangját, ezért korábbi tervéhez híven elhelyezkedett a használaton kívüli helyiségben és elkezdte tervezgetni, hogyan tud segíteni Cainnak varázserő és férfias izmok nélkül. Nagyon remélte, hogy hamarosan kitalál valamit, mert érezte Cain fájdalmát és ezért szinte sírni támadt volna kedve.

Naplózva

Tethys Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #42 Dátum: 2015. 10. 16. - 00:26:14 »
0

Cain Angifilius






Mérhetetlenül bosszantotta már Cain viselkedése. Köpködött, artikulálatlanul üvöltözött, káromkodott. Nem tudta elképzelni, hogy min lehet ennyire kiakadva. Az össze felmenőjét elátkozta, úgyhogy szerencsétlenek már legalább 10 perce forognak a sírjukban. Egyre csak azt ismételgette, hogy a manó fel fogja őket adni és a börtönben rohadnak majd meg.
Tethys elégedetten vette tudomásul, hogy a férfit sikerült megakasztania utolsó mondatával, miszerint nem kap ópiumot. Ám mivel épp visszanézett, még láthatta amint a nemes eltorzult, dühtől forrongó képpel rá akarja vetni magát a hirtelen meglazult láncokat kihasználva. Nem volt ijedős lány, de egy pillanatra elhitte, hogy Cain elszakítja az őt tartó erős fémet és kitép az arcából egy darabot. Döbbenet és páni félelem jelent meg ábrázatán, de csak néhány másodpercig, amíg fel nem ért a lépcsőn, hogy aztán pökhendi mosollyal a férfira csukja az ajtót, majd vízzel a kezében tért vissza. Erre is volt néhány keresetlen szava nemesnek.

- Mégis , hogy gondolta? Mit fogok enni? Hol végezzem el a dolgomat? Mégis hogy képzeli ezt? Hogy fogok tisztálkodni? Egyáltalán mi a francokat akar már tőlem megint? Maga megőrült! Nem normális! Azonnal követelek egy mellékhelységet! Ne merészeljen itt hagyni úgy, hogy nem tudom elvégezni a dolgomat! Nem hozhat ilyen helyzetbe! Beteg állat!

Az igazat megvallva Tethys itt hagyta volna a férfit, hogy oda végezze a dolgát, ahová nem szégyelli. De felvillantak előtte régi képek, amikor anyja napokon át kínozta a pincéjükben, s mindössze egy rövid kötélre volt kikötve, mint egy marha az istállóban. A dolgát is csak ott végezhette el, mert anyját a legkevésbé nem hatotta meg, hogy éhes, szomjas, vagy esetleg zavarja, hogy oda kell ürítenie, ahol utána álomra hajtaná a fejét. Így megenyhült szívvel hamarosan egy önürítő vödörrel tért vissza és odacsúsztatta a férfi mellé. Eleinte azon elmélkedett, hogy összeláncolva minden alkalommal kikíséri a dolgára, de nem akart saját magára ilyen feladatokat kiróni. Elvégre nem vécés néni volt…
De Cain csak nem bírta befogni a szépen tetszelgő, de büdös pofáját. Tethys úgy gondolta, egy napra elég is ennyi kedvesség és a mágusra csukta az ajtót. Előtte azért még egyszer kajánul jó éjszakát kívánt. Hihetetlenül dühös volt a férfira. Az mégis mi, hogy elérzékenyült és majdnem megsajnálta? Ez soha többet nem fordulhat elő. Még akkor sem, ha gyerekkori emlékek ugranak elő a fejében. Szánalmas volt az előbb. Ezen pörgött az agya egész végig, miközben a bejárat melletti heverőn megágyazott. A betört ólomüveg ablakkal most nem tudott mit kezdeni, ezért jobb híján egy szekrényt varázsolt elé, mert elég hűvös volt az éjszaka. Régóta nem aludta már ki magát, így elvágódott, mint egy darab fa. Még a sárkánybőr kötényét is magát felejtette, egyedül egy vastag takaróval borította be testét.
Reggel nem tudott sokáig aludni, ahogy korábban tervezte. Készített magának egy teát és teljes pompájában levonult a pincébe, mint egy győztes csata vezére. Hát lent semmi dicsőséges nem fogadta. A korábban ott hagyott csinos, ám meztelen férfi helyett egy előre-hátra dülöngélő, üvöltöző őrültet talált. Amint kinyitotta az ajtót orrfacsaró bűz csapta meg, Cain az éjszaka folyamán összehányta magát, gyomortartalma a lábától nem messze csillogott a földön. Mikor észrevette a boszorkát eszelős, sípoló röhögéssel köszöntötte. Tethys úgy érezte, a férfi az éjszaka nem aludt egy szemhunyásnyit sem és valami elreccsenhetett az agyában, mert folyt az orra, de semmit nem tett az ellen, hogy letörölje. Emellett, miután hosszú percekig bámulta szemérmetlenül a gyönyörű testet, észrevette, hogy az izmai is folyamatosan rángatóznak. Már épp szólt volna valami roppant lealacsonyítót és bántót, amikor Cain remegő hangon, szinte suttogva annyit lehelt:

- Ópiumot…

Tethys teljesen kiborult a látványtól, habár tudta, hogy a férfi teljesen függő, nem gondolta volna, hogy néhány óra leforgása alatt ennyire rottyon lesz. Úgy döntött, hogy először ad egy gyors arcfelvarrást a férfinak, mert nem akarta kinyírni. Elvégre áruba akarja majd bocsátani, előtte mindössze játszani akart egy kicsit még vele. A boszorka elhaladt megint a raktárába és egy újabb infúzióval tért vissza. A lépcsőről intett a csörlőknek, hogy Cain egyáltalán ne tudjon majd tiltakozni az ellen, amit tenni fog. Az infúzióban morfiumot oldott fel vitaminokkal és újfent a vérét elegyítette bele. Látta, ahogy Cain nyugtalanul rángatni kezdi a kezét a vastag tű elől, de egy imperio hamar jobb belátásra bírta. A fém úgy haladt át a bőrén, mint kés a vajon. A hatás már néhány másodperc után szemmel látható volt.  Tethys rögvest eltüntette a nemes arcát szennyező hányás és nyál foltokat, illetve a gyomortartalom is felszívódott a földről rögvest.  

- Nézze el nekem, hogy ilyen helyzetbe hoztam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kikészül, ha elkezdik kínozni az elvonási tünetek. De úgy látom, már kezd jobban lenni. Arra gondoltam, játszhatnánk egy kicsit. Évekkel ezelőtt jártam Thaiföldön, ott pedig tanultam egy remek dolgot, sak yantnak hívják. Ez egy olyan metódus, amelynek során egy hegyes bambusszal, vagy fém tűvel festékanyagot juttatunk a jelentkező bőre alá. Tehát egyfajta tradicionális tetoválásról van szó. Arra gondoltam, hogy kipróbálom. Elég jól beszélem a khmer nyelvet és kitaláltam, mit írhatnánk fel a bőrére. Olyan csodaszépnek és puhának tűnik a combja belső oldala - szavai nyomában odalépett Cainhoz és végigsimította az említett testrészt. A mágus összerándult az érintéstől  – Szerintem itt igazán remekül mutatna a felirat, amit kitaláltam. Azt fogjuk odaírni, hogy ördögi kurva. Igazán szépen fog festeni. Igaz, hogy ezeket elsősorban buddhista szerzetesek alkalmazzák, én pedig nem áldást fogok rád karcolni, de a lényeg, hogy fájjon, nem igaz?

Fogta a korábban szóba hozott fém pálcát, aminek hegye megcsillant a gyertyák fényében, majd megmártotta a fekete festékben és elkezdte a feliratot Cain bőrén, amit korábban felvázolt már az alabástrom felületre. A szöveg eképpen festett:
 
ស្រីសំផឹង មនុស្សអាក្រក់


Szinte Tethys is érezte, ahogy a hegyes tű lassan bemélyed a puha húsba.
Naplózva


Cain Angifilius
Eltávozott karakter
*****


Manservant

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #43 Dátum: 2015. 10. 16. - 09:28:21 »
0

Tethys és Dante Skarsgård



Cain első pár órája csendben és eseménytelenül zajlott. Megpróbált aludni. Csak remélni tudta, hogy mire felébred reggel lesz és Tethys már oda is adja az ópiumot úgy, mint a mesékben. Ám mágus tervez, Merlin végez… Cain felébredt hajnali kettőkor arra, hogy éhes. A hasa olyan fájdalmasan kordult meg, hogy visszhangzott a terem. Az asztal tetején kuporgott magzatpózban, mindene el volt gémberedve és fájt. Aztán nem sokkal rá azt is megérezte, hogy rettenetesen fázik de a teste nedves. Úgy izzad mint az állat. Igen, már jócskán eltelt az idő az utolsó szívása óta és nem jutott rendesen táplálékhoz sem. Az a kis adag vérkoktél arra volt elég, hogy ne haljon meg.

- Az istenit!

Ordította bele az éjszakába és viharverten felült. Fekete haja loncsosan tapadt a hátához, a szeménél ugrált az izom. Szó szerint rázta az ideg és verte a víz, mellbimbói megkeményedtek de nem az élvezettől, hanem a kíntól. Érezte amint egy hidegrázás következtében ugrálnak az izmok a hátán, pontosan úgy, mint amikor egy macskának nem tetszik valami.

Idegesen letette lábait a talajra, ami mintha kicsúszott volna alóla: rögvest térdére és tenyerére érkezett. Az ütés hatására még nyomorultabbul érezte magát és átjárta a pince hidege is. Ma még nem is volt vécén, egy szutykos öntisztító vödröt kapott, papírt pedig nem. Majdnem elsírta magát, hogy mégis ezt Tethys, hogy gondolta? Nesze semmi fogd meg jól kategóriába került az ügylet igen hamar.  Nem értette miért tartja fogva azt sem tudta előre mi lesz vele, csak találgatni tudott. Erősen apellált arra, hogy a banya valami markos félóriás legénnyel tér vissza  Zsebpiszok közből aki aláver egy olyat, hogy hetekig fogják foltozni a seggét a Szent Mungóban. Mindezt azért, mert féltékeny az öccsére… Hihetetlen!

- Merlin segíts! Könyörülj meg rajtam! Az istenek verjék meg ezt a mocskos, szutykos szukát! Könyörgöm, most az egyszer csak legyen ez egy rémálom, nem hiszem el már megint, hogy mibe keveredtem!

De kesergésére nem jött sem segítség sem pedig válasz, annál több nyál tolult fel a torkában, s szépen a  padlóra köpte. Érezte, hogy az izomgörcs és hidegrázás mellé már jön is a kedvenc cimborája, a hányás. Nem tudott elkúszni a vödörig így maga elé okádott. Semmi más nem jött belőle csak gyomorsav. A torkát rettenetesen marta. Fél kézzel felnyúlt a kancsóért és a szájába döntötte a vizet. Nagy kortyokban nyelte le, de ez hiba volt. Langyosan és savasan visszajött az egész. A pincét megtöltötte gyomortartalmának a szaga, ahogyan az orrát is. Szemeiben könnyek gyűltek. Hosszú fekete haja nyálasan és hányásosan terült el körülötte, nem tudott eléggé vigyázni ahhoz, hogy ne érjen bele. Láncait csörgetve a falhoz kúszott, hogy védett legyen a háta és apró csomóba kucordott össze a földön.

~Én ezt nem bírom, én megölöm magamat! Én nem fogok így várni reggelig, legjobb, ha végzek magammal, igen! Ez lesz a megoldás! Inkább a halál, minthogy ezt eltűrjem… hogy  férfi létemre összehányva remegve, nyomorúságosan, megszégyenülve találjon rám!~

Miközben saját halálán tanakodott előre- hátra dülöngélt és haját túrogatta. Minden apró zajra felkapta a fejét, pupillái összeszűkültek és elkezdődött az orrfolyás is. Eleinte fehér kezeivel törölgette a taknyot, de az folyamatosan újratermelődött így végül hagyta. A kézfején úgy csillogott az összeszáradt fényes anyag, mintha csigák versenyeztek volna rajta egy nagy szelet, friss uborkáért. A gondolatot ízlelgetve felröhögött és megnyalta . Már nem akart meghalni, egyszerűen semmi másra nem vágyott csak egy nagy adag ópiumra. Nem járt más a fejében csak a csodálatos illata, a mákonyos köd, ami az első perctől kezdve befogadta őt magába és a részévé vált.

- Ópium…

Suttogta maga elé meredve és közben ujjait vizsgálgatta. Körmei alá fekete kosz gyűlt, ennyire rövid időn belül olyan szinten szutykos lett, akár egy hontalan. Vastag ajkai megremegtek, úgy rázta a hideg, hogy fogai néha összecsattantak. Majd megint elfogta a szédülés és pár centivel arrébb hányt egyet. Csak a felső testével dőlt oldalra, haját slendrián módon elfogta, de jutott rá hányás azért bőven. Köpködve ontotta ki magából a gyomorsavat. Torka szálkásra égett tőle és nyelve kiszáradt. Hideg kék szemei őrült fényben csillogtak. Nem tudott mást figyelni csak az ajtót. Az ajtót, aminek kilincse órákon belül megmozdul és Tethys behozza az ópiumot. Hasában az éhség által keltett görcs futótűzként terjedt, minden idegszálával azon feszült, hogy az ajtógombot figyelje, ami kínzóan és hűvösen csillogott a gyertyák fényében. Az idő kegyetlenül lassan telt…

*


~Az ajtó… az ajtó...~

Előre –hátra billent a csodálatosan szálkás, fehér test. A fekete haj ragacsosan himbálódzott maga előtt. Kicsit kikukucskált fehér ujjai mögül és meglátta, hogy a kilincs végre megmozdul. Szemeiben hálás könnyek csillogtak és elkezdett szakadni a röhögéstől. Hát végre megmozdult a kilincs! Az a kis szemtelen, fénylő tünemény! A huncut! Az a kurva!

~Ah kilincs hoztál nekem valamit ugye? Ugye hoztál nekem valamit ? … Olyan éhes vagyok! Tethys éhes vagyok! Ópiumot akarok! Azonnal! Ópium… vér… ópium... vér…~

-Tethyyyyys!

Hörögte vigyorogva Cain eszelős arccal, fején mindenféle dolog folyt. Volt rajta könny, hányás, takony, nyál. A létező összes ember által kreált nedv ott tündökölt a hajában. Mellette hányás tócsák éktelenkedtek. Az önürítő vödröt talán egyszer használta az éjjel amíg még nem volt olyan állapotban, hogy ne tudjon járni. A nő undorodva nézett végig a szobán . Látszódott, hogy erre nem számított. Nem foglalkozva Cain állapotával és a szagokkal, csodálattal bámulta az izzadt szálkás testet, melyen az izmok saját életet éltek. Karján egy picit megfeszültek, majd hirtelen vádliján, aztán megrándult a jobb könyöke, majd hátra feszült a háta nekicsapva fejét a falnak. A vámpír egy darabig a plafonra meredt felhúzott térdekkel, majd még mindig ugyan abban a pozícióban tartva nyakát Tethys felé fordultak tűhegynyire szűkült pupillái. Szemgödrei szürkén és beesetten jelezték, hogy egész éjjel nem aludt, úgy nézett ki mint egy elmebeteg.

- Ópiumot!

Suttogta kiszáradt, fájó torokkal. Nem volt más mondanivalója. Ha nem kap ételt és ópiumot, akkor fél napon belül garantáltan kómába fog esni. Bár ez nála nem tudatosult csak az a mérhetetlen éhség és kín létezett, ami egyre csak nőtt.  Na meg a kilincs… amit egész éjjel nézett folyamatosan, hogy mozduljon már meg végre! És megmozdult… el sem akarta hinni! A nő egy szó nélkül eltűnt, úgy sietett az emeltre mintha az élete múlna rajta, nem akarta ilyen állapotban látni a férfit. Cain nem volt tisztában azzal mi fog történni de kisvártatva kiderült, hogy újabb infúzióval tért vissza. Ő nem akarta azt a kibaszott infúziót, hanem pipát akart és ópiumot! A pipáját akarta, otthon az ágyában és egy finom ebédet! Fekete selyem köntösét követelte nem egy  odvas és hideg pincét, hányás szagot és tűket! Mérgesen odamordult a nőre, aki válaszképpen még a lépcső tetejéről megváltoztatta a csörlők helyzetét. A láncok megfeszültek és végighúzták a kapálózó nemest a földön. A hideg padlón fájdalmasan csúszott végig, lehorzsolva oldalt a  tehetetlen testét. A szövetnedvének szaga az orrába csapott, amitől kéjesen felnyögött. Égető és csípő érzés, ami a súrlódás által keletkezett jólesően szúrt, nem tudta nagyon élvezni mert a hányinger és a remegés elterelte a figyelmét róla. Teste ez alatt a levegőbe emelkedett és csak annyi mozgást hagyott neki, hogy lábujjhelyen kinyújtózva éppen hogy leérjen a földre. Kezei az emelet felé magasodtak, kifeszítve összes izmát. Két lábát terpeszbe kényszerítette az elbájolt lánc, teljesen kiszolgáltatott volt és meztelen. Merő mocsok és maszat. Haja undorító csomókba állt össze, úgy nézett ki mint egy pulikutyának a szőre. Rettenetesen dühítette a nő éhes tekintete, szeme körtáncot járt ugráló izmain és hatalmas farkán. Önérzetesen hörgött egyet.

- Eresszen el az istenit!  Hol az ópiumom? Vigye innen ezt a szart! Az ópiumomat akarom! Az istenek verjék meg, rohadt szivola! Egyszer engedjen ki innen , a vérében fogok fürödni ezt garantálom! Hol az átkozott ópiumom?Meghalok! Nem bírom tovább! Ne nézzen rám! Ne  merjen rám nézni!

Az égnek feszülve ordítozott, miközben a közeledő tű elől táncolt, Tethys idegesen próbálta belenyomni az infúziós kanült, végül imperio átokkal csillapította le szertelen betegét. Miután ezzel megvolt pipiskedve Cain vénájába szúrta a tűt, majd ismételten a levegőhöz szegezte a zacskót, hogy zavartalanul csöpögjön a nemesbe a vér és vitamin koktél. A morfium csak minimális mennyiségben volt felelhető a löttyben, pont annyira volt elég, hogy az elvonási tüneteit enyhítse, de a fájdalmakat ne csillapítsa nagyon az ittléte során. Cain behunyta szemeit megalázottságában és mély levegőt vett. Ez alatt megérezte, hogy egy varázslat éppen tisztába teszi és begyógyítja a horzsolások által okozott sérüléseit. Hajáról és testéről lepergett az egész éjszaka szenvedése. Jóleső érzéssel töltötte el, hogy megtisztul bár az némileg zavarta, hogy olyan ember iránt érez hálát aki minden egyes találkozásuk során megkínozza és megnyomorítja. A belé csepegő morfium és vér szépen szétáradt a testében, az a picike kis anyag is akkora élvezettel töltötte el, hogy felnézett a plafonra és kettényílt a szája. Nem törődött a nő piszmogásával, kiélvezte a pillanatot. Elméje mélyére sodródott, önmagába zuhant és érzékei kicsit lezsibbadtak, bár nem annyira mint az ópiumtól szokott. Ez teljesen új érzés volt. Nem törődve a ténykedő társaságával hangosan felmordult. Az idegtől feszülő teste szépen lassan elengedett, nyaka hátrabicsaklott és haja eldőlt szinte a térdhajlatáig ért ebben a pózban. Hasa kifeszült így jól kivehetővé váltak izmai, v vonala gyönyörű ívben dudorodott és hatalmas farkát sem tudta elrejteni bár most nem is akarta. A kamu endorfinok már régen elárasztották testét, dús fekete szempillái mögül félig nyitott szemmel meredt a plafonra. Ez alatt  a kellemetlen szagok is elmúltak és a pince is megtisztult. Cain lassú sóhajokkal szívta be a levegőt és nyugodt ütemben fújta ki. Már semmi sem érdekelte csak az, hogy végre belőhette magát és újra érezte azt a csodálatos érzést amitől több órán át volt megfosztva. A morfin picit másképpen hatott mint az ópium.  A morfin a fájdalomérző rostokon érkező fájdalom impulzusok transzmisszióját, integrációját és interpretációját befolyásolta.  Másrészt megváltoztatja a fájdalom szubjektív megélését, feldolgozását, gyengíti a fájdalomtól való félelmet és szorongást. Cain többé már nem is gondolt semmi rosszra, sőt amikor Tethys először azt mondta játszani fognak, réveteg tekintettel nézett a véla arcába. Mintha újra a legelső estén lennének, amikor semmi probléma nem volt kettőjük között. Buján mosolygott a javaslat hallatán túl szép volt, hogy igaz legyen.

- Ah Tethys… mit szeretne játszani? Olyan izgatott vagyok!- Lehelte elkenten és kéjelegve Cain. Látni lehetett, hogy a véla mindenre számított csak erre a reakcióra nem. Miközben visszaszólt a félvámpír előre billentette fejét így tincsei játékosan terültek szét testén, mintha direkt akarta volna így rendezni a haját, hogy ezzel hergelje a boszorkányt. Tethys csak azért sem hagyta magát kizökkenteni szépsége láttán, tovább folytatta mondókáját.


Cain figyelmesen hallgatta a nő thaiföldi élményeit, majd mikor elérkeztek a lényeghez szemében megremegett a fény. Bár be volt drogozva és kéjtől kipirult arccal, félig nyitott szájjal figyelte a nő minden szavát, nagyon nem tetszett neki az ötlet, hogy megbillogozzák mint egy marhát.

- Még mit nem! Hogy merészeli? Maga teljesen megőrült? Ennek következményei lesznek! Ne merjen egy ujjal is hozzám érni! Hallja?

Csattant fel Cain, de nem volt túlságosan meggyőző, mert a nő puha ujjai mentén kirázta a hideg. Régen ért hozzá élő ember és a teste ki volt éhezve minden kontaktusra. Az sem érdekelte, hogy az esküdt ellensége taperolja annak tudatában, hogy hamarosan egy felirattal bélyegzi meg.  Tudata már más dimenziókba emelkedett, ahogy lecsöpögött a morfium egyre nagyobb méreteket öltött benne az eufórikus érzés. Hátravetette a fejét és felhördült, nem érdekelte az sem, hogy mennyire megalázó a helyzet, még többet akart!  Szomorúan vette tudomásul, hogy nem folytatódik a megkezdett simogatás, farka pedig szépen életre kelt. Nem tudta még, hogy ezt nagyon megfogja bánni, ha majd otthon fetrengve visszapörgeti emlékeit, ugyanis józanul avagy sima ópiumtól biztosan nem került volna ilyen helyzetbe. Normális esetben mindenki hadakozásba kezdene, nem pedig álló fasszal várná a következő lépést.  Meghallotta a nő további terveit és kitágult szemekkel nézett a vélára, aki szépen lassan elkezdte a kellő előkészületeket. Stencilt hozott és pennát, az előre megírt szöveget egy vazelines csík felkenését követően a belső combjára helyezte. Cain meg sem tudott szólalni a döbbenettől, csak elkékült fejjel zihált és kapkodta a fejét, önkéntelenül nézve ahogy testére egy ilyen aljas jelölést raknak.

- Ezt maga sem gondolhatja komolyan! Ezt nem hiszem el! Nem gondolja, hogy ezt komolyan megteszi! Nem vagyok a tulajdona! Nem vagyok rabszolga! Azonnal fejezze be! Mire jó ez? Azt hiszi ezek után sértetlenül megúszik mindent? Hát nagyon téved!

De semmi sem zökkentette ki az elszánt nőt, szépen lassan belefogott a munkába. A bambuszba szúrt tüske a gyors és apró ütések hatására mohón injektálta a tintát a fehér bőrébe. Tethys nagyszerűen haladt, hiszen feszes és hibátlan felületen dolgozott, ami szépen vette a festéket. Cain ezalatt egyre csak ordított, szitkozódott, még könnyeket is hullajtott, de a leglesújtóbb az volt, hogy teljesen kemény lett a farka. Nem hitte el magát, az égető és csípős érzés annyira jól esett, hogy nem érdekelte mi történik éppen… a teste másképpen reagált mint ahogy tervezte. Hiába volt felkavaró élmény a légzése lassú volt és a pulzusa is, kiürült a zacskó. Tethys egy pálcaintéssel kitépte karjából a tűt és tovább dolgozott a tetováláson. A lüktető fájdalom mindennél nagyobb kéjt okozott Cain eltorzult érzékelési rendszerében. A nő azon kapta a nemest, hogy tiltakozás helyett kéjesen nyög és liheg. Nem hitt a szemeinek! Ez túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen! A fehér megfeszített test megborzongott és kemény mellbimbók és farok jelezte a kín felett érzett gyönyörét. Hormonok édeskés illatai töltötték meg a teret. Dante bárhol is volt érezte, hogy mestere izgalmi állapotba került. A férfi most már nem azért vonaglott, hogy kiszabaduljon, hanem önkéntelenül rándult meg a tűszúrások nyomán. A belső comb igazán finom és érzékeny felületnek bizonyult. Lehet alapból is élvezte volna, ha önszántából kért volna mintát a testére, de nem tervezte sosem. Most viszont nem foglalkozott ezzel, elvette az eszét az anyag. Cain az alatta térdelő Tethysre nézett, pupillái végre a  normális méretüket öltötték fel, a szoba fényéhez igazodtak, szemében  mérhetetlenül nagy vágy és éhség égett, a lány arcától pedig tíz centire meredezett a nedves farka. Belső combján festék és vér csordogált, a minta félig volt kész de az eleje már meg is keményedett, köszönhetően jó regenerálódó képességének. Bőrében olyan érzetet keltett minta leégett volna a napon. Vészesen közel volt a nő feje a hímtagjához, egy hirtelen indulattól vezérelve oldalas csípőmozdulattal a boszorkány puha arcához nyomta a nedves makkját és buján ezt suttogta.

- Szopj le Tethys!

Naplózva

Tethys Skarsgård
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #44 Dátum: 2015. 10. 16. - 13:24:44 »
0

Cain Angifilius






Tethys azóta szenvedett, amióta órákkal azelőtt Cain belépett az ajtón. Hozzá volt szokva ahhoz, hogy naponta kúr egy kiadósat és kiegyensúlyozott lesz tőle a hangulata. Azonban ez már napok óta elmaradt. Helyzetét legjobban úgy lehetne leírni, mint amikor egy éppen diétázó ember elé belebegtetünk egy szép szelet csoki tortát. Egy ideig tartóztatja magát, nem vesz róla tudomást, de az édesség egyre csak hívogatja, csábítja a testével. Kéjesen nyújtózkodik felé, míg a diétázó végül feladja és betömi az arcába. Nos, a boszorka most pontosan így érezte magát. Ki volt éhezve. Ezt nem lehet szebben kifejezni. Jó házból való volt, de a testétől sosem tagadta meg, ami járt neki.  Ha pedig egy csodás anyagokba öltöztetett, szép szál farok kínálgatta magát, ő nem tudott nemet mondani rá. Node, ne szaladjunk ennyire előre.

Mikor belépett a pincébe, teljesen kitért a hitéből a látvány hatására. A gyönyörű férfi magából kifordulva, állat módjára viselkedett.  Nem tehetett mást, mint kisegítette szorult helyzetéből. Az emeleten hosszasan gondolkodott, mitévő legyen. Tudta, hogy enyhíteni szeretne az elvonási tünetein, mert nem akarta tébolyba hajszolni a nemest. Így használhatatlanná vált volna és senki nem fizetne neki azért, hogy kéjes perceket éljen át vele. Mert hiába gondolta Tethys, hogy a férfi most csak az övé, eredetileg nem ezért fogta el. Ugyanakkor szűzen sem akarta áruba bocsátani. Ezen a gondolaton sokat morfondírozott. Rájött ugyanis, hogyan állhatna bosszút a máguson. Biztos volt abban, hogy Cain szívből gyűlöli, vagyis még Imperio alatt sem tudná rávenni az aktusra. Azonban eszébe jutott, hogy a férfi eredetileg azért jött, hogy jól helyben hagyja, tehát a fájdalomtól élvez. Nem volt nehéz összerakni a képet. Már csak ki kellett találni a számára legmegfelelőbb módszert a kínzásra.

Több lehetőség is felvillant a szeme előtt, de tudta, hogy mindenképpen olyan metódust keres, amit a nemes sosem feled el. Ezért az egyszerű bondage dolgok kiestek. Elsőként arra gondolt, hogy szúr neki egy piercinget, valami jól látható helyen, de hamar elvetette ezt a lehetőséget, mert az így keletkezett sérülést néhány pillanat alatt el lehet tüntetni. Ő viszont maradandó emléket tervezett a férfi testére. Így jutott eszébe egy Ázsiában tett utazása alkalmával szerzett kelléke, a bambuszra rögzített tűhegyes fém, amit tradicionális tetoválások készítésére alkottak meg. Úgy érezte ez tökéletes lesz. A szerszámot lent tartotta a kelléktárban. Már csak a kellő kúrát kell kitalálnia Cainnak, hogy jobb színben legyen. Elvégre nem akart egy ájuldozó, hányó, teljesen kiszolgáltatott egyénnel hetyegni. Azt akarta, hogy a nemes végig öntudatánál legyen, a kínzó elvonási tünetei nélkül.

Ezért azt találta ki, hogy újfent egy infúziót készít a félvámpírnak. Vitamin szérumot öntött egy edénybe, mellé kis mennyiségű morfiumot. Most nem volt kedve az ópiummal pepecselni, a morfium kényelmes megoldásnak tűnt. Tudta, hogy éhes is lehet már a mágus, ezért azt tervezte, hogy hozat majd vacsorát. Persze szigorúan azután, hogy ő már teljesen jóllakott. Arra is gondolt, hogy a nemes gonoszabbik énjét megetesse. Ezért fogott egy rövidnyelű, gyökerek aprítására szolgáló kést, ami tűhegyes pengében végződött. Tenyerét az üvegedény fölé tartotta, s hirtelen mozdulattal beleszúrta a tőr hegyes végét a húsába. Így nagyjából egy centis vágás keletkezett, amiből nagyon lassan vér kezdett csordogálni. Tethys türelmetlen volt már, ezért a kés élével elmélyítette a vágást lefelé is, így az szélesebb cseppekben esett a lombik felé. Miután ezzel végzett, egy hevenyészett kötést tett a sebre, majd körbepólyálta. Ennél többet nem is foglalkozott vele.

A keveréket elegyítette, amíg teljesen egyneművé nem vált és az infúzióba töltötte. A kis helyiségből kilépve még egy új kanült is magához vett, nem volt sok kedve a másikat keresgélni a pincében. Már előre remegett a tudattól, hogy Cain édes farkát hamarosan magában érezheti. Leérve a férfiba injektálta a hangulatjavítót és megtisztította. Közben folyamatosan jegyzetelt a fejében, hogy legközelebb mit kell még a varázslónak hoznia. Tisztálkodási szereket, törölközőt és toalettpapírt. Kezdő fogvatartó volt még és nem is tervezett Cain után senkivel ilyet játszani.



Már ekkor izzott a bőre attól, ami következni fog. Elment a bambusz eszközért, körültekintően lefertőtlenítette alkohollal, ahogy a hófehér bőrfelületet is. Szépen felrajzolta a khmer nyelven íródott szöveget és a tűt határozott mozdulattal Cain bőre alá nyomta. A tűhegyes fémnek engedelmesen adott utat a selyempuha felület. A tűt tíz szúrás után kellett újból mártani, igazán jól haladt. Nagyjából a felirat felénél járt, amikor Cain üvöltése nagyon hangossá vált. Tudta, hogy érzékeny területet szurkod, s biztos volt, abban, hogy a mágus nagyon élvezi is ezt. Érezte, ahogy Cain izmai rángatóznak a fájdalomtól, s hallotta, amint a nemes kínjában kéjesen felnyög. Ekkor esett le Tethys kezéről a kötés és a rosszul letakart sebből újból bíborvörös folyadék kezdett folyni. Szerencséjére épp végzett a felirattal, de művét már nem volt ideje megcsodálni.

A boszorka nem is érezte, hogy meleg vére a varázsló gyorsan gyógyuló sebéből csordogáló testnedvvel elegyül, mert Cain gyönyörteli hangja és az arca előtt remegő, gyötrelemtől megmeredt pénisz teljesen elvette az eszét. Így, mikor a mágus egyszer csak nekinyomta arcának az izgalmi váladéktól fényesen csillogó hímtagot és így szólt :

- Szopj le Tethys!

A nő arca eszelős vigyorba torzult és azonnal teljesítette is a kérést. Az izgalom hevében a bambuszt maga mellé ejtette. Olyan mohón falta Cain farkát, mintha sosem kóstolt volna még ilyet. Hát az biztos, hogy ekkora még nem volt a szájában. Dante sem panaszkodhatott a méreteire, de Cain messze felülmúlta a boszorka minden várakozását. Tethys azonban nem érte be ennyivel. Intett néhányat a pálcájával, aminek nyomán egy szék röppent oda hozzá.


A másik mozdulat után egy sárkánybőrből készült szájmaszk repült a kezébe. A maszkon volt egy nyílás, de azon kis láncszemek voltak, vagyis aki viselte beszélni tudott csak, harapni nem. Tethys-nek pedig pont ez volt a célja. Megkerülte Caint és hátulról az arcára tette a szájkosarat. Most, hogy a mágus teljesen le volt fegyverezve a boszorka teljes magabiztossággal nyalta végig az arcától egészen a farkáig. Egy kicsit méltatta még áldozata kinézetét, de kisvártatva felhajtotta a szoknyáját és jobb lábát a székre téve magába helyezte Caint. A hatalmas, duzzadó szerszám hibátlanul csusszant belé, mert már tocsogott az izgalomtól. Egyik kezével átölelte a mágus izmos mellkasát és lassan fel-alá mozgott. Az élvezet, hogy ő veszi el Cain szüzességét, izgalmát megsokszorozta. Ő, akit a férfi annyira sem becsül, mint egy marék koszt a sarokban. Elégedetten nyögött fel, hogy ebbéli elégedettségét kinyilvánítsa. Miközben kéjesen vonaglott a férfin, közben végig a szemébe nézett és így szólt:

- Hogy tetszik a menet, szépfiú? Ugye milyen jó meleg van ott bent? Annyira jó volna, ha ezt a pillanatot meg tudnám örökíteni. Az édes bosszú pillanata – lihegte Cain fülébe. Érezte, hogy hamarosan elélvez, mert túl régen nem járt már benne senki, Cain pedig túl jó volt minden tekintetben. Hatalmas mellei lassan nekinyomódtak a férfi mellkasának, így az minden szívdobbanását érezte. Tudta, hogy már csak percek vannak hátra abból, hogy elmenjen.

Ekkor, miközben mindketten teljesen másra koncentráltak, halkan kinyílt az ajtó és egy szürke szempár lesett be az ajtón. Tethys épp abban a másodpercben ért el a csúcsra és hangosan elnyújtott nyögés kíséretében végezte be az aktust. A kíváncsi szemekből kövér könnycseppek záporoztak a padlóra..

 
Naplózva

Oldalak: 1 2 [3] 4 5 Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.173 másodperc alatt készült el 41 lekéréssel.