are you a bad person?
depends on who you ask
─────── •●• ───────
18+! tw: testnedvek, szerhasználatra utalás, szexuális utalások
Csak egyetértően morgok valamit Nilcsó nagyszerűségének említésére — bár szívesen megvitatnám, milyen szobor illene leginkább O'Hare csodálatosságának méltatására, és az miért lehetne egy ezüstből készült fasz, nagyobb, mint amit egy ilyen kisebbségi komplexussal bőven megáldott másik fasz el tudna képzelni.. De talán nem most.
Ez bizonyára az idők vége lehet, ugyanis még soha nem volt ilyen élethelyzet, beleértve apám bebörtönzését — amire Tethys jobban készült, mint a válás kimondására, pedig csak ezért bejutott a Hermés értelmetlenül VIP listájára is. Mégis ki hitte volna, hogy a faszokból is lehet túl sok? Nem én, és a gyomrom, mi ketten biztosan nem.
— Ez érdekes dilemma: ha meghívnám magam a saját temetésemre, egyrészt az arcom nagyon feldobná a képeket, másrészt feltételeztem, hogy eleve én lennék a díszvendég. Különben is, biztosan nagyon vonzó holttestünk lenne, sose becsüld alá a szovjet nekrofília örömeit! — nem untatom Scrimgurlt a részletekkel, de ráérő perceimben, amelyek valahogy mindig gyógynövénytanon jöttek el, többször is megterveztem már, milyen lenne. Néha a gyógynövénytant is, mert bár sokra értékelem az aroace cottagecore lesbian 60s aest, a növénykék kedves tulajdonságai kevésbé kötnek le.
Azt nem állítom, hogy nem okozott némi kárörömmel vegyes romantika iránti fellángolást bennem O'Hare páratlan kínhalála, melynek keretén belül úgy zuhant a földre, mint Kronosz legszebb pillanatai — de ezt persze nem volna elegáns pont nekem kimondanom emögött a családnév mögött.
Kétlem persze, hogy a Griffendél nem az utolsó helyen végez, a Roxfort mindig legmelegebb ágya volt a haszontalan izmusoknak — jótékonyan megfeledkezvén arról az apróságról, hogy a szeretet ereje & a kumbaya még senkit nem húzott ki a gödörben található lyukból, ahová a pozitív diszkrimináció száműz.
— Már úgy érted, miután véletlenül megpróbáltál megismertetni mindkettőnket a kool-aid fogyasztásának eufóriájával? Vagy más tényezőre gondolsz? — meg sem kísérlem megkeresni a pálcát a párnám alatt, amennyi griffendéles jutott belém, nem elég ehhez, illetve remélem, már lebomlott. Bízom a gyomorsav erejében, egyszer az is megelőlegezhetne nekem valamiféle bizalmat.
— Taktikai? Ha ezt a remek popcornt tudnád valahogy reprodukálni, szerintem nincs bajnokság, amit ne tudnál megnyerni, Scrimgurl, bár arra nem esküdnék, hogy nem ülnének össze miatta Genfben.. — tudom, hogy nem erre a válaszra számított, de sosem én voltam a braindrain goldenchild a házunk csapatában. Persze ő valami tisztességes módszerre gondolt, azokat eleve sem ismerem.
Üdítő két hányás között azon merengeni, hogy Scrimgurl világában a dolgok kedvesen egyszerűek — anxiety-no anxiety, yay-nay, fekete és fehér, daddy issues és proverbs 31 woman. Utóbbi nem akkora ellentmondás — ahhoz elég, hogy rosszul érezze magát egyszerre mindkettőért, vagy ha mondjuk épp nyernek, és meghallja a roppant kreatív pletykákat arról, hogy kérdésekkel provokált, nézéssel csalt.
— Ugye tudod, hogy annyira vagyok think tank, mint az, amelyiket gyerekként tologattál? Vagy nem tologattál, ez egy jó hasonlatnak tűnt, nem tudom, mivel játszanak mugliában. A lényeget nézve azonban, Scrimgurl, miért te vagy a fogó? Az esetek többségében nehéz irányítani a csapatod, ha nem is velük játszol, hanem a másik fogóval. — ofc megvitathatjuk Tavish érdemeit, de kétszer neki sem volna elegáns ugyanabba a folyóba lépni. Vagy elég volna, ha Scrimgurl nem rám hallgatna — általában nincs kielégítő vége.
Azt nem mondom persze, hogy nagyon sietnénk valahová.
