ELVESZVE
to: Mira L. Wyne
2004. január 23.
Man-sziget
vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmazhat
2004. január 23.
Man-sziget
vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmazhat
Atlanta. Hát az sem itt van. Tényleg jó nagy utat tett meg Mira azért, hogy a szakmájában dolgozzon. Bár az is lehet, hogy más volt az emigrálás nyomósabb oka, de azt hiszem, nem lenne illendő erről faggatnom.
- Ahhaa... Arra még nem jártam - felelem fejcsóválva, majd emlékezetembe vésem, amit az édesapjáról mond.
- A sajátos humor nálam jó pont - nevetek fel, őszintén szólva elkéne a minisztériumba pár humorosabb alkalmazott. A legtöbben olyan seprűt nyeltek. Na de nem akarom az apját ilyen messzire rángatni, biztos jól érzi magát a saját műhelyében. Mindössze kíváncsi voltam arra, hova valósi.
- Hmmm... hát igen, az új nem feltétlen jobb - rándítom meg a vállam. Ezt már én is tapasztaltam nem egyszer, már ami a diplomáciai protokollokat érinti. Valahogy régebben sokkal lazább volt ez az egész közeg. Most meg olyan merev, hogy az már kínos.
Ahogy Mira a bűvmotor működését magyarázza, őszinte érdeklődést láthat az arcomon. Tényleg fingom nem volt az egészről, és van mit tanulnom a dologról. Úgyhogy sűrűn pillázva próbálom megjegyezni az információkat.
- Köszi a gyorstalpalót! - mosolygok, miközben a frontszíjjal babrál. Hogy mi volt a harmincas években arról nekem nyilván halvány lila fogalmam nincs, mármint a diplomata szakon tanultakon kívül. És hát a mugli autók ebbe az igencsak nagy halmazba tartoznak, úgyhogy hümmögve veszem tudomásul, hogy mire is valók ezek az old school járgányok.
- Hát igen, valamivel szállítani kell a fejeseket meg a csomagjukat... - bólintok. Volt már rá példa, hogy kísérgetnem kellett külföldi varázslót kocsival, de a márkáját nem igazán figyeltem meg. Azért akkor nagy valószínűséggel Ford lehetett.
Mikor Mira felveti, hogy előre is mehetnék, egy pillanatra elcsábulok, hiszen nyilván kényelmesebb lenne úgy az út. Na meg gyorsabb. De elég parasztság lenne tőlem, ha csak úgy magára hagynám, úgyhogy gyorsan reagálok.
- Köszi, de nem szívesen hagynálak magadra ezzel a kiszámíthatatlan verdával. Úgy érzem, az a biztos, ha elkísérlek. Amúgy sem utaztam még soha kompon - fűzöm hozzá a magyarázatomhoz. Bár még meg kell írnom a mai napról szóló jelentést, azt igazából úz közben is meg tudom csinálni, a kompon valószínűleg úgysem fogunk annyira zötykölődni. Legalábbis remélem, hogy nem... van egy olyan érzésem, hogy a hajózás nem az én műfajom lesz...
- Tudok valamiben segíteni? Navigálás, térképtartás, miegymás? - kérdezem, majd megküldöm magam egy kis melegítő bűbájjal, nehogy csontra fagyjak.
- Na és milyen gyakran jársz haza? - érdeklődöm tovább. - Vagy inkább a családod jön hozzád?