+  Roxfort RPG
|-+  Legutóbbi hozzászólások
Oldalak: 1 ... 7 8 [9] 10

 81 
 Dátum: 2024. 02. 19. - 14:07:24 
Indította Henry J. Mirol - Utolsó üzenet: írta Henry J. Mirol
ELVESZVE

to: Mira L. Wyne
2004. január 23.
Man-sziget


vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmazhat


Atlanta. Hát az sem itt van. Tényleg jó nagy utat tett meg Mira azért, hogy a szakmájában dolgozzon. Bár az is lehet, hogy más volt az emigrálás nyomósabb oka, de azt hiszem, nem lenne illendő erről faggatnom.
- Ahhaa... Arra még nem jártam - felelem fejcsóválva, majd emlékezetembe vésem, amit az édesapjáról mond.
- A sajátos humor nálam jó pont - nevetek fel, őszintén szólva elkéne a minisztériumba pár humorosabb alkalmazott. A legtöbben olyan seprűt nyeltek. Na de nem akarom az apját ilyen messzire rángatni, biztos jól érzi magát a saját műhelyében. Mindössze kíváncsi voltam arra, hova valósi.
- Hmmm... hát igen, az új nem feltétlen jobb - rándítom meg a vállam. Ezt már én is tapasztaltam nem egyszer, már ami a diplomáciai protokollokat érinti. Valahogy régebben sokkal lazább volt ez az egész közeg. Most meg olyan merev, hogy az már kínos.
Ahogy Mira a bűvmotor működését magyarázza, őszinte érdeklődést láthat az arcomon. Tényleg fingom nem volt az egészről, és van mit tanulnom a dologról. Úgyhogy sűrűn pillázva próbálom megjegyezni az információkat.
- Köszi a gyorstalpalót! - mosolygok, miközben a frontszíjjal babrál. Hogy mi volt a harmincas években arról nekem nyilván halvány lila fogalmam nincs, mármint a diplomata szakon tanultakon kívül. És hát a mugli autók ebbe az igencsak nagy halmazba tartoznak, úgyhogy hümmögve veszem tudomásul, hogy mire is valók ezek az old school járgányok.
- Hát igen, valamivel szállítani kell a fejeseket meg a csomagjukat... - bólintok. Volt már rá példa, hogy kísérgetnem kellett külföldi varázslót kocsival, de a márkáját nem igazán figyeltem meg. Azért akkor nagy valószínűséggel Ford lehetett.
Mikor Mira felveti, hogy előre is mehetnék, egy pillanatra elcsábulok, hiszen nyilván kényelmesebb lenne úgy az út. Na meg gyorsabb. De elég parasztság lenne tőlem, ha csak úgy magára hagynám, úgyhogy gyorsan reagálok.
- Köszi, de nem szívesen hagynálak magadra ezzel a kiszámíthatatlan verdával. Úgy érzem, az a biztos, ha elkísérlek. Amúgy sem utaztam még soha kompon - fűzöm hozzá a magyarázatomhoz. Bár még meg kell írnom a mai napról szóló jelentést, azt igazából úz közben is meg tudom csinálni, a kompon valószínűleg úgysem fogunk annyira zötykölődni. Legalábbis remélem, hogy nem... van egy olyan érzésem, hogy a hajózás nem az én műfajom lesz...
- Tudok valamiben segíteni? Navigálás, térképtartás, miegymás? - kérdezem, majd megküldöm magam egy kis melegítő bűbájjal, nehogy csontra fagyjak.
- Na és milyen gyakran jársz haza? - érdeklődöm tovább. - Vagy inkább a családod jön hozzád?

 82 
 Dátum: 2024. 02. 19. - 13:19:41 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Mathias Montrego
Használd a pálcád, az praktikusabb és kényelmesebb. Szívesen! Hááát

Bárcsak összefuthatnék Lyannával...

 83 
 Dátum: 2024. 02. 19. - 13:03:47 
Indította Edward Nott - Utolsó üzenet: írta Henry J. Mirol


::: WTF I'm doing :::

to: Mel & Ed

style


vigyázat, nyomokban káromkodást tartalmaz



Amikor egy pár révbe ér, akkor a társadalom elvárja, hogy a többi nyomorult széles vigyorral az arcán tapsikoljon nekik, akár csak a cintányéros kismajom. Akkor is, ha ez totálisan őszintétlen. Kedves Meltől, hogy meghívott az esküvőjére, de most, hogy Eddie itt áll a nappalimban, hát őszintén szólva rögvest leesik, hogy nagyon álszent lenne tőlem elfogadni a meghívást. A vizes kutya effektus meg csak rátesz erre a meggyőződésemre még egy lapáttal.
Na meg az, ahogy Mel néz rá még ebben a kikúrt pillanatban is. Fogalmam sincs, mit eszik ennyire rajta, de komolyan. A fejemet csóválva próbálom lerázni magamról azt a valós és képzeletbeli szennyet, amit az érkezésével rám akasztott a kedves vőlegény. Fintorogva nézek végig a beszennyezett menő öltönyömön. Sajnos a saras víz ízének emlékét, ami a számba ment, kevésbé lesz könnyű eltüntetni.
- Fúj... de igénytelen vagy... - szalad ki a számon, és ezúttal eszem ágában sincs visszaszívni. Vizes, saras kutya. Blöááá.
Amikor Mel közénk lép, csalódott arcot vágok. Jó lett volna, ha Eddie behúz egyet. Akkor legálisan verhettem volna szarrá. Így meg... el kell játszanunk a jó kisfiút. Kérdés, hogy neki ez mennyire fog menni... az persze egyértelmű, hogy nekem rohadtul nehezemre esik. Amikor elkezdi a cuccaimat barmolni, még magasabbra megy bennem a pumpa. Elég közel nyúlkál ugyanis ahhoz a törzsi kis szoborhoz, amit anno Gaira készített nekem.
Ha csak hozzáér...
Fél füllel hallom, hogy Mel éppen bevéd Edward előtt, ami amúgy jól esik, de most minden idegszálammal arra vagyok kihegyezve, hogy csak nehogy kiszúrja magának a szobrot.
Éééés....így kéne fogadnom a kviddics meccsekre... Bingó.
Lassított felvételként nézem végig, ahogy találomra felkapja a Gaira két kezével megmunkált és kifestett szobrot, majd a kőre ejti. És az széttörik.
Kibaszott hangosan felüvöltök. A kezeim ökölbe szorulnak, olyan erősen szorítom, hogy a körmeim mélyen a tenyerembe vájnak. De most nem érdekel.
Tudom, hogy meg lehet javítani, mindössze egy pálcaintésbe kerül az egész, de itt azt hiszem visszavonhatatlanul elbolrul az agyam. Ezt már nem lesz olyan könnyű egy pálcaintéssel helyrehozni.
- Ta... takarodj a lakásomból. Most. AZONNAL - fújtatok mint egy idegbeteg rinocérosz. Ezek a ponton már az sem érdekel, hogy még jobban leírom magam Mel előtt, ha egyáltalán ez lehetséges. Mert ez eddig is elég jól sikerült. Gyanítom, hogy soha többet nem fog úgy hozzámérni, mint mielőtt Eddie beállított volna.
- Menjetek. Házasodjatok össze. Szarok bele - adom meg a kegyelemdöfést önmagamnak. Csak egy dolgot akarok, hogy hagyjanak itt, Gaira szobrával, és hadd sajnáljam magam, tök egyedül. Talán még bőgni is fogok. Nem érdekel.
- A nászajándékot majd elküldöm Melnek. Úgyis csak neki szánom - nézek kissé bűnbánóan Melre. Tudom, hogy attól még nem fog tönkremenni a nagy napja, ha itt hagy egy hisztis csecsemőt, csak úgy. De azért az előbbiek után szeretném neki valahol megkönnyíteni ezt. Megérdemli.
- Ne haragudj - intézem csakis hozzá a szavaim. - Kívánom, hogy boldog légy... - mormogom halkan búcsúzóul, azért imádkozva, hogy Eddie ebbe most ne pofázzon bele.

 84 
 Dátum: 2024. 02. 16. - 21:27:11 
Indította Niraniel Ays - Utolsó üzenet: írta Niraniel Ays
Három csepp és véged, Deaner!

to; Lola

2004. február





A világ legegyszerűbb dolga kívülről osztani az észt. Azt hinni, hogy jobban tudjuk másoknál. Megmondani a tutit. Bezzeg én, ha a helyében lennék, ezerszer jobban csinálnám. Na persze. Egyszerűen elég volt az okostudó mindenlébenkanál emberekből. A múltkori meccsen annyira felhúzott az idei szezon kommentátorának kikiáltott Vencel Deaner, hogy legszívesebben lehánytam volna. Bármit csináltam, folyamatosan csak kritizált: Ays elég dekoncentráltnak tűnik ma...; Ays elhibázta a dobást...; Ays már megint mellélőtt...; Aysnak ma kétbalkezes napja van; Ays így nehezen fogja profiként folytatni..., és így tovább. Való igaz, nem voltam a toppon aznap. Rebeccától kaptam levelet, hogy anya megint rosszul van, és nem valószínű, hogy nyárra kijöhet az inteztből. Ezek után nyilván szar kedvem volt, és nem tudtam koncentrálni. Nem csoda, hogy veszítettünk. Mondjuk nem csak rajtam múlt, Zed sem volt a helyzet magaslatán, és bár húsz ponttal vezetett a Mardekár, azt még simán behozhattuk volna. Amikor Lola Miller gyorsabban vette észre a cikeszt, azzal viszont eldőlt a meccs sorsa.
Talán az egyetlen, ami vigasztalt, hogy nem csak engem idegesített fel Deaner ennyire, bár annyira nem figyeltem, mintha lett volna néhány csípős beszólása a mardekárosoknak is. Hogy konkrétan Lolát is szidta-e, vagy csak a csapattársait, azt nem tudom, mert leginkább csak a saját személyemet érintő ekézésre kaptam fel a fejem, de tisztán láttam, ahogy Lola pipacsvörös arccal ecsetelte az ősellenségemnek, Loreleinak, hogy mennyire gyűlöli ezt a krapekot. Mivel a Mardekáros csapatból Lola volt számomra a legszimpatikusabb, ezért az egyik reggeli után elcsíptem a folyosón, és rábeszéltem, hogy szívassuk meg ezt a gyökeret. Szerencsére elég merész csajnak bizonyult, úgyhogy megbeszéltük, hogy a következő meccsen szétszívatjuk Deanert. Addigra sikerült illegálisan beszereznem a Weasley Varázsvicc Válallat egyik örökzöld kedvencét, a Fossantó elixírt, amiből mindössze három csepp elég, és a kiszemelt delikvens garantáltan egész nap a retyón ragad. Persze bármikor nagy móka lett volna ezzel beszívatni Vencelt, ám egy meccs napján különösen szívet melengető élménynek ígérkezett. Ma szerencsére egyikünket sem érintett az esemény, hiszen ezúttal a Hollóhát és a Griffendél mérkőzött meg egymással, így sima libának tűnt a dolog. Nem csoda hát, hogy olyan széles vigyorral az arcomon vártam Lolát a stadion mellett a megbeszélt időben, mint más karácsony reggelén az ajándékosztást. Nekem ez volt az elégtétel. A vigasz. Nem csak az idegesítő kommentekért, hanem - be kell valljam - minden más idegesítő és borzalmas dologért is, ami az utóbbi időben kiidegelt.
- Szia Lola - biccentettem lelkesen a nagy oldalzsebes, hugrás szurkolói szerkómban, amikor a mardekáros lány befutott. - A szajré nálam, már csak azt kéne kitalálni, hogy csempésszük az italába? Úgy láttam, hogy általában sütőtöklevet szokott inni meccs alatt egy Chudley csúzlis pohárból. Arra gondoltam, esetleg megpróbálkozhatnánk a legbanálisabbal. Egyikünk elterelné a figyelmét, amíg a másik akcióba lép... Mit szólsz? - dörzsöltem össze a tenyerem izgatottan. Igazából azt is el tudtam volna képzelni, hogy az is beválik, ha anonim módon egy haverján keresztül juttatjuk el hozzá az italt, mondván, elismerjük a munkáját, és megérdemli, mert biztosan megszomjazott a sok beszédtől, de egy ilyen kényes projektet lehet mégis jobb, ha nem bízunk másra. Kíváncsi voltam, Lola mit forgat a fejében...

 85 
 Dátum: 2024. 02. 14. - 20:03:54 
Indította Edward Nott - Utolsó üzenet: írta Edward Nott
To Melanie & Mirol
Ezt nem úszod meg szárazon


- Nyugi Eddie!
Nem gondolnám, hogy valaha ez a felszólítás bárkinek is nyugalmat hozott, de legalább abbahagyom a dörömbölést.
Már sosem derül ki, utamat állná-e az ajtólap, avagy szerény személyem sziluettjének megfelelő lukat hagynék rajta, ahogy áttöröm. Még egy dolog, amit Mirol ellopott tőlem ma, de nem baj, majd feltalálom magamat a tekintetben, hogy mit lehet itt megrongálni. Kezdve magával az ajtót nyitó személlyel, akinek jó volna egyet rögvest behúzni, de a jelenlévő hölgyemény miatt megemberelem magam.
- De jó, hogy beugrottál. Már épp kezdtünk hiányolni... Ezek szerint nem lehet túl jó a buli, ha ilyen korán leléptél.
Nem tűrtőztetem magam, hanem mint a vámpír, akit már beengedtek, egészen Mirol képéig csörtetek, majd - nem verek be egyet neki, mivel tudom, hogy azért kikapnék Meltől, hanem - megrázom magam, mint egy vizes kutya, eláztatva ezzel a házigazdát. Bár velem volna Hádész “kis”kutyám! Ha nem épp Taidennek segítene szórakoztatni a násznépet, most l’eau de vizes kutyával boríthatnánk be Mirolt, nem sima esővízzel. Ja meg parancsra talán seggbe is harapná.
- Nem, a buli még csak most kezdődik… Vártunk valakire… És nem Rád…
Lefitymálón nyomom meg az utolsó szót, de aztán Melanie látványa megfékez. Megtorpanok, s egy pillanatra párás lesz a szemem, a képem meg megnyúlik, mert az ablakon át azért nem láttam a teljes képet. Én is elrabolnám, mi tagadás. Mondhatnám, hogy hercegnős, vagy porcelánbabás, de egyik sem írja jól. Mindegy is, a lényeg, hogy most vissza fogom rabolni.
- Gyönyörű vagy. Na menjünk…
- Drágám, ugye tudod, hogy balszerencsés látnod a menyasszonyt az oltár előtt…
- Más férfi lakásán biztos… - dörmögöm, visszanyerve a Mel látványa miatti kábulatból józan dühömet, s Mirol mellett eldübögve beljebb jutok Mel felé. Közben nem múlasztom el a szép szőnyegbe beletörülni öltönycipőm saras talpát.
- De ezt a balszerencsét Mirol megtarthatja. Téged viszont elviszlek innen.
Ahogy megérzem a vizes ing felett finom érintését, a szívemet mintha elbűvölné vele. Pedig dühöngeni akarok, ordibálni meg pofozkodni, de az a törékeny(nek tűnő) kar megállít. Olyan így, mint egy kerítés, amin keresztül legfeljebb ugatni tudom a másikat. A nagy lendületem is elillan, csak tompa bosszússág marad. Pofákat vágok Mirol felé Melanie válla felett, míg ő mentegeti a menyasszonyrablót valami szemenszedett füllentéssel. Belemegyek a színjátékba, de közben elkezdek mászkálni, egyrészt hoyg túljussak Melanie-n, másrészt meg mert bunkóskodni akarok, szóval felveszek innen-onnan egy tárgyat, megnézegetem, aztán direkt máshova rakom vissza.
- Ne haragudj, de valamit meg kellett beszélnem Henry-vel. Neki is joga volt tudni és én kértem, hogy valahol tudjunk beszélni. Nem akartalak megváratni…
- Most? Elképzelhető, hogy találhattatok volna erre alkalmasabb időpontot is. Mi volt ilyen fontos? Elmondhatod út közben is. Van egy kis… khm… dolgunk…
Miközben célozgatok, leveszek egy törékeny csetreszt az egyik polcról, megforgatom az ujjaim között, aztán hagyom kiesni. Persze összetörik.
- Hoppá… Na mindegy, ne hozz nászajándékot, és jók vagyunk. Ha már itt tartunk, ne is gyere el. Akkor, ha mindent megbeszéltetek…
Függve hagyom a mondat végét, de az ajtó felé húzódozom, és Melanie-t is arra terelgetem. És visszafelé is beletörlöm a lábam a már egyébként is sáros szőnyegbe.


 86 
 Dátum: 2024. 02. 14. - 14:09:23 
Indította Mirabella Harpell - Utolsó üzenet: írta Christopher Cartwright
Mirabella



...egy újabb sötét éjszaka....


..a trágár szavak esélyesek...



Átérzem milyen nehéz elfogadnia, hogy a bosszút el kell engednie. El lehet egyáltalán? Talán igazán sosem. Egyrészt ez mindig a lélek egy üresen tátongó sebe marad, másrészt sokkalta inkább van önmagadért mint a másik megbüntetéséért. És itt és most a körülmények úgy hozták, hogy saját magad elvárásainak nem tudsz megfelelni. Ez pedig mérhetetlen kín, ami idővel lehet tompul, ám eltűnni…? Sosem fog igazán…
Nem csodálom csak nyugodtan figyelem a mozdulatsort, ahogy a hajába túr, ahogy szenved és bár segíteni, tompítani ahogy élővé varázsolni se tudom az illetőt mellette a magam egyszerű módján állhatok. Hát csak állok szótlanul.
Megmosolygom mikor belerúg egy jó nagyot a sírkőbe, esélyesen magam sem tennék másképp, ugyanakkor aggódón pislogok rá. Remélem nem tört el a lábujja, nem ér annyit az egész. Mindezek alatt valami megváltozik. A mágiát érzékelni egy dolog, a sokéves rutinnak köszönhetően rögtön jelez a testem, a karomon feláll a szőr és még a medál is nehezebb lesz a nyakamban. A forrást azonban nem látom, nem tudom honnan ér a támadás minket, mindössze az ösztöneim súgnak. A fénylő alak hirtelen jelenik meg hangja öblösen zeng a temető kietlen sivárságában. Nem mondanám félelmetesnek inkább csak rémisztőnek, pláne olyasvalakinek aki kapcsolatban áll vele. És ez egyértelműen nem én vagyok, hanem Mirabella.
- Ügyesen megtaláltad. Hát, ez érdekes, nem igaz? Én öltem meg. Szívesen! Még maradt kettő, hajrá… De kibicet bevonni a játékba csalás…
- Hmmmmgrmmmm… - morgom a bajszom alatt félig neki, félig magamnak a szavakon  eltűnődve. Méghogy kibic! Hogy a sárkányhimlő ragadná el…. Nem szeretem ha jelzőkkel illetnek, vagyis ha ilyenekkel. Csak fintorgok a pernyére, amit a jelenség felém pöfög és kissé elhúzódom előle épp annyira amennyire feltétlen muszáj. Mira ellenben rögvest védelmemre kel egy jól irányzott ártással, ami pirosan villanva suhan át a kísértet-szerű jelenségen és pattan le az egyik sírt szétrongálva. Nem mintha számítana, a legtöbb romos már.
A lény gúnyos nevetése betölti a környéket majd fekete füstfelhőként távozik közülünk és újra csak mi maradunk. Az élők. És már-már nyugodt és idilli lenne újra a maga komor módján a vidék, mikor a gyertya lángja sajátos életre kel, nem a megszokott normál módon. És nincs mese itt pár pálcát kell ragadnom egy protego-t kiáltanom jó hangosan, hogy a pajzs megvédjen nem csak engem de a lányomat is, hacsak nem akarunk elevenen szétégni egy bájos de roppantul nem kellemes máglyahaláltól, mint holmi ósdi középkori boszorkányüldözés áldozatai.

 87 
 Dátum: 2024. 02. 13. - 21:01:35 
Indította Edward Nott - Utolsó üzenet: írta Melanie Hopkirk
 

e d w a r d   &    h e n r y

cc - try ~ outfit




Eszem ágában sincs haragudni rá, hisz egyértelműen csak elragadtatta magát. Ezt igazából ki is olvashatja a tekintetemből, és ebből jól tudom mennyire túlmutat érzelmileg mindez rajta és rajtam. Rajtunk. Valami felsőbb erők mozogtak akkor is mikor kölcsönössé vált a vonzalom és akkor is, mikor szétválasztott minket. Hibáztathatnám a fél világot, a sorsot, a véletlent, a kurva jóslástant akár, de egyszerűbb csak elfogadni a dolgok mikéntjét. Meglehet így jobb mindenkinek.
- Tudod egyszer én is el...
A szemem kikerekedik, a szavaira és szinte már remegve várom, hogy mi lesz a befejezés mert van egy nagyon rossz balsejtelmem…. de. És a de jelen esetben mindent megakaszt. Henry mondatát, az én epekedő kíváncsiságomat és a közöttünk lévő meghitt pillanatot is. És ez a de nem más mint fizikális személybe bújva az ajtó előtt megtestesült felbőszült Edward Nott. Aki épp az ajtót veri és közben mély medvedörmögéssel ordít be hozzánk bebocsátást kérve, nem túl illendő stílusan.
Haragudni mondjuk éppen nem tudok rá, a szívem kihagyva egy ütemet félrever és hevesen kezd dobogni. Nagyon kíváncsi vagyok Mirol mondatára ugyanakkor pillantásom az ajtóra esik elvégre mégis csak olyan akar áttörni, aki számomra a nagy Ő.
- Tudom, hogy ott vagy, te szemétláda, nyisd ki, vagy betöröm! Majd megsimogatom én a képedet, de úgy, ahogy megérdemled!
Csak egy halk lemondó sóhajt engedek meg, miközben lehunyom a szemem és elengedem Henry arcát. Kezeim lágyan hullnak oldalam mellé. Ha a leendő férjemnek nincs röntgenszeme bizony jó ideje figyelhet minket és vajon mire várhatott? Bele se gondolok mit akarhatott meglátni…
- Nyugi Eddie!
Mirol hangja meglepően nyugodtan cseng, és mozgásában sem tükröz semmilyen megrettenést a nem várt vendég miatt vagy idegességet, ahogy az ajtóhoz sétál engem magamra hagyva és kitárja jövendőbelimnek azt. Szinte már várom a jól irányzott beígért balhorgot, hogy felsikkantsak nőiesen rá, pont mint a filmekben, de Edward csak belép én meg áthatóan és kissé szemrehányóan pillantok rá. Ha rám tekint és szemeim kék pillantásával összefonódnak, akkor teljesen elveszek, mert mindig ez történik. Ugyanakkor egyszerre dobban meg tőle a szívem, önt el a vágy érte és ezzel együtt megszáll valami megmagyarázhatatlan nyugalom is. Az otthon és a biztonság érzése. Míg Henry esetében csak a vágy van addig Edward érdekes mód több, összetettebb érzelemhullámot generál bennem. Ha más nem, ez bőven elég bizonyíték arra, hogy a mai döntésem abszolút helytálló.
- De jó, hogy beugrottál. Már épp kezdtünk hiányolni... Ezek szerint nem lehet túl jó a buli, ha ilyen korán leléptél…
- Ahhhh! – nyögök fel, mert a szájhősködés persze megkezdődik közöttük és ez régen rossz így igyekszem közbeavatkozni mielőtt totálisan szétszednék egymást. A két férfi felé lépek lehetőleg közéjük nehogy eszükbe jusson tettlegességig menni és megnyugtatón a vőlegényem szétázott zakójára teszem a kezem.
- Drágám, ugye tudod, hogy balszerencsés látnod a menyasszonyt az oltár előtt…
Búgom feltekintve mit sem törődve vele, hogy vizes leszek vagy hogy ő épp pofozkodni akar.
- Ne haragudj, de valamit meg kellett beszélnem Henry-vel. Neki is joga volt tudni és én kértem, hogy valahol tudjunk beszélni. Nem akartalak megváratni…
Ez azért féligazság, a titkár pontosan jól tudja és valószínű Nott is sejti a csúsztatást a hangomban, de kész vagyok magamra vállalni az egész szituáció oroszlánrészét ha nem vágják gallyra a Nagy Napomat.

 88 
 Dátum: 2024. 02. 12. - 12:07:33 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Mira L. Wyne
"Ha megint elfújod a házunkat, Farkas, akkor ráduszítjuk a Stukkerman-t" - mondtaja három kismalac

* * *



 89 
 Dátum: 2024. 02. 12. - 11:49:56 
Indította Mrs. Norris - Utolsó üzenet: írta Mira L. Wyne
Szép dolog a végtelen préri

Is Hááát

A végtelen Willow Shields

 90 
 Dátum: 2024. 02. 12. - 11:33:06 
Indította Henry J. Mirol - Utolsó üzenet: írta Mira L. Wyne
-El tudom képzelni...- Én paráznék attól is, ha jól működve kéne repülnöm vele. Főleg ismerve a hajlamosságát hibára. És még szárnya sincs, hogy siklani tudjon, ha a bűvmű nem tartja fenn. A seprűk legalább párszáz év alatt ki vannak már tapasztalva, hogyan csinálható stabilra, kocsiból még a bűbetlen sem létezik annyi ideje.
-Atlnta, Georgiába. Külváros úgy délnyugat felé. De csak óvatosan ajánlanám diplomaták szórakoztatására, nagyon ...sajátos humora van.
Ha Mr. Mirol például beajánlni akarná az autószerető kollégának, gondoltam ezt érdemes előre tudni Apáról. Főleg valami tisztviselőt, imádna kiadósan próbára tenni a piszkálódó stílusával.
-Nem feltétlenül Shelby itt konkrétan, de általába a széria ezekből az újabb darabokból.
Illetve, kevésbé régiekből, modell szerint ezek sem épp fiatalok, de van különbség oldtimer és múzeumi darab között.
-Csak ugye ez az egész it,.. főleg innentől, a bűvmű,- gesztikulálom körbe a vonatkozó részt, -minden darabnál tök más. Nagyjából ugyanazt csinálja, de tök máshogy van összerakva, máshogy kötődik be, és a pontos bűvölések sem feltétlen ugyanazok egy az egybe.
Közbe nekiesek megfeszegetni a frontszíjat, hogy visszaugorjon a helyére.
-...Úgy! Bocsánat... Szóval képzelheted, mennyit segít kitapasztalni a hibákat. Rájössz, Shelbynél mi volt a hiba, és sehol máshol nem ér sokat tudni, mer annyira más, hogy max félig igaz ott is, amit kitapasztaltál, mer más a szerkezet. Másik bűvölések támaszkodnak egymásra, úgyhogy ha valami elromlik, kocsinként másik funkciókat ránt magával,.. Érted, kész káosz.
Nem tudom, ez mennyire magyarázat volt, mennyire inkább csak a frusztráció kiadása. Ezér kéne újakat szerezni már, hogy a bűvmű egységesen legyen megcsinálva köztük. Van olyan gyanúm, hogy a "diszkrét flotta" mindig csak egy szándékozott utca-közömbös kocsi akart lenni, csak az új felelősök mindig összerakták a magukét, ahelyett, hogy külön kitapasztalják az elődjeik kocsijait, a régebbieket meg a garázsba hagyták. És most van vagy féltucat vegyes kocsink mégvegyesebb bűvművekkel.
-Láthatatlanság és repülés,..- hümmögök a megfigyelésen. Valahonnan rémlik ilyen kombináció, de ez sem konklúzív még, ez-e a ludas. De legalább tudom, hogy honnan kezdjek tesztelni majd.
-Akkor gondolom az ő kedvéér küldtek kocsival egyáltalán. És akkor Shelbyék lesznek eleve, ha nem is ő konkrétan. Ezek csak annyira régiek, hogy elmegy klasszikusnak. A Fordok konkrétan a harmincas évekböl vannak, az úton azok már feltűnőek lennének csak azzal, hogy múzeumba illenének. Azok inkább arra vannak, ha sok személyt, esetleg csomaggal együtt, kell együtt vinni valahova, úgy hatékonyabb lehet kandallónál vagy seprűnél.
Tény, azok állandóra vannak bűvölve észrevétlenné tevő bűbájokkal is, ami meginn egy téma. Forgalomba viccesen jön ki, úgyhogy gyanítom a sofőrök örülnek a másik jellegzetes, összenyomódva kis helyen átpasszírozódós bűbájnak rajtuk.
-Hát itthagyni már csak a Varázstitok okán sem lehet, de a repülét egyelőre nem kockáztatnám tenger fölött, úgyhogy marad a kerülőút és komp.- Szerencsére kaptam térképet meg útbaigazítást a szigethez. -Ami hasszú út lesz úgyhogy nyugodtan előre hoppanálhatsz, ha van dolgod.
Ha jól látom, a bűbetlen motorral nincs baj, úgyhogy hagyományosan még vezethető Shelby. Egy másik ok, hogy ugyan nem meggyőződésem a történet a Tiltott Rengeteg vérautójáról, de nem akarok forrása lenni hasonlónak Shelby itthagyásával sem.

Oldalak: 1 ... 7 8 [9] 10

Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 09. 07. - 06:54:17
Az oldal 0.106 másodperc alatt készült el 23 lekéréssel.