+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Edgard Raymond Holmes
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Edgard Raymond Holmes  (Megtekintve 1328 alkalommal)

Edgar Holmes
Eltávozott karakter
*****


félkegyelmű

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2012. 09. 02. - 12:25:09 »
+3

EDGARD RAYMOND HOLMES


         Alapok

jelszó || A hazugság eszköz. Lehet jóra is használni.
így ejtsd a nevemet || [Edgárd Réjmond Holmsz - Edi]
nem || férfi
születési hely, idő || 1981. 02. 11.
horoszkóp || apám szerint fölöttem nem volt egy se.
kor || 17
vér || félvérű, félkegyelmű, félnótás, félfélfélfél.

évfolyam || hatodik


         A múlt

- Megruházlak te rohadék! - így mondta. Így ordibált utánam, amikor én átugrottam a selyemakácot (vagy letapostam?), és a járdára kerültem, ahol pont ugyanolyan volt a levegő, mint az udvaron, de én azért beleszippantottam, csak úgy, landolás közben, de aztán rájöttem, hogy meg kell állnom egy kicsit. És csak egy pillanatra. Igen, mindenképpen. Mert hát az Easton Roadon nem mehetek tovább, hisz ott laknak Teddyék, és apa biztos felhívná az ő apját, és akkor elfognának. A mi utcánkon (ez a Daleton Street volt. Így tanultam meg már nagyon kicsiként is, hogy Eddie Holmes, Daleton Street 11/a.), itt lefelé nem szabad menni, mert arra van a bolt, és anya a boltba ment, és most kéne valamikor (bár lehet, hogy nem, nem vagyok túl jó az idő érzékelésében, főleg amikor rugbyzünk) visszajönnie azt hiszem. Tehát felfelé kell mennem, ki a kanyarig, mert ott már a széles út van (mert így hívtam még akkor a főutat), onnantól pedig hát, már nem nagyon tudom.
Szóval ezért meg kellett állnom, és szakadjon rám a kotyvalék (akkor még valószínűleg Istent mondtam, vagy inkább istent. Bár nem, nem hiszem, hogy akkor már kisbetűvel mondtam. Mindenesetre most már sehogy sem mondom különböző okok miatt. Jaj, dehogy az apám miatt. Hagyjál már békén!), itt essen össze a tüdőm, ha nem egy pillanat volt, de már éreztem, azt az állati lihegést, ami kicsapott a borostái mögül, már a szele is megcsapott így ni, így ahogy mutatom, megcsapott a szele annak a pofonnak, amit olyan jól ismerek, és egy kicsit, hát nem is tudom, jobb szeretem úgy mesélni, hogy nem, de talán az történt, hogy könnyes lett a szemem. Hát gyorsan futottam. A szembeszél. Bizonyára. Á nem. A világ nem olyan nagy, mint gondolod. Vagy tágul, de akkor még kicsi volt. Nekem két óra múlva mondta a gyomrom, meg a lábam, hogy ez már a széle, és amit látok, a határ (ami amúgy tetszett. Tetszene neked is szerintem. Fák, meg kék ég, meg fű. Nem gyep, érted? Fű!), azt már csak úgy kifeszítették, mint a színházban szokták tudod, ilyen ócska daraboknál a díszlet.
- Megruházlak, te rohadék. - mi más is mondott volna? Ott ült a lépcsőn, és mondta. Nem úgy, ahogy az előbb. Csak nyugodtan, mint aki tudja mi a vége. Mint a múltkor, amikor fogadtunk valamit. Valamit. Nem is tudom mi volt már, csak néztük a tévét, és anya bejött, hogy "ismétlik a tegnapi meccset?" és hirtelen nagyon mérges lettem, ő meg már nem is emlékezett, hogy velem kellett volna lennie éppen, hanem anyával kezdett vitatkozni, hogy hát ez fontos, meg milyen szép, és az angolok, és van közte skót. És akkor is, ott ahogy sétálok felé ezek a kis öklök csak úgy lógtak mellettem, ilyen súlyoknak éreztem, tudod amiket eldobnék, vagy levágnék. Mondjuk úgy, hogy kinyitom a tenyerem. De akkor azt nem lehetett. Azt ott nem. Megálltam előtte. Nem csinálhattál mást. Hogy csinálhattál volna? És becsuktam a szemem, és még nem tudtam mi van, még nem is égett, meg ilyesmik, de én már hallottam, ahogy susog a ruhája, és már akkor sírni kezdtem.
- Újat nem tudsz?! - hát így üvöltettem, de tudod amikor sírsz, és a taknyod meg a nyálad, úgy egybe, és közben artikulálni se tudsz igazán, na hát pont úgy vágtam a fejéhez azt, ami addig, meg azóta is irritál, hogy hát, na mindegy. Így rohantam be a házba.

Igen bömböltem, mint egy baba. Brühühü. Aztán meg pont ahogy mondod, mint egy buta tinilány dobáltam a cuccaimat a falhoz. Húú, nagy szám. Akkor kövezz meg. Mintha te nem lettél volna hat éves.

Jaj istenem annyira értetlen vagy! Mit olyan nehéz megérteni ezen? Az anyám félvér boszorkány, muglipárti, meg naiv, és bolond. Na nem úgy, mint az apám, mert ő, hát ő totál flúgos. Ezt akkor még nem nagyon tudtuk mondjuk, én is csak úgy mondogattam, és nem úgy. Szóval, hát tudod na. Bolond volt. Elhagyta magát szép lassan. Ahogy szokták magukat az emberek. A szakálla, a haja, aztán a szakáll mégis vissza, meg mint én a nevem végéről a dét mindig. Mert az, hát tudod. Edgard. Edgard. Nem tudom. Eddie. Te Eddienek hívsz. Azt szeretem nagyon. Kicsit mérges is voltam, amikor jött a levél, az a csicsás, hogy bagoly, meg minden, és Edgard Raymond Holmes! hát én pedig Eddie vagyok. És anyám is ledöbbent, aki amúgy nagyon buta szegény. Teljesen ledöbbent, hogy hát milyen régen is varázsolt utoljára. Ő mugli akart lenni, mert az mennyire csodálatos, mennyire vonzó. Mire nem képesek ezek! Mugli családot, mindentől távolt, mert hát békésebbnek tűnt ez a világ a szemüvege túloldaláról. Sokan még most sem értik, hogy mit is látott igazán. A maszat biztos. Mondtam Julie néninek, aki nem sokára eljött és mesélt nekem, hogy varázslók. Én meg mondtam, persze. Én is lebegtettem a poharat már, meg össze is törtem, csak ez nem tartozott rátok. Ledöbbentek egy kicsit (apám már kezdte volna, hogy megruház, de kicsit meg volt szeppenve, hogy ez a Julie néni, meg Abszol Út, meg Roxfort, meg ilyenek. Nem kicsit volt megszeppenve. Hanem abszolút.)
Na mi van? Mit röhögsz már megint? Jaj... Igen. Biztos. Iiigen. Mondom IGEN! Ez az a cseszett Julie néni, akibe annyira szerelmes voltam, és aztán negyedikben lefeküdtem vele, és azóta hozzám sem szól. Na és? Távoli rokon. Meg nem tökmindegy? Anyának unokatestvére vagy mi. Az távoli, nem? Meg jó nő. Apám is megmondta. És amúgy is. Engem vonzanak az érett nők. Tessék, kimondtam. Örülsz?

Amúgy én is örültem. Egy darabig biztos. Varázskodás, meg egy béka háziállat. Az milyen menő már? Meg a lépcsők, a portrék, hogy jelszót kérnek. Mi is kértünk jelszót, mikor a KEKL-t csnáltunk. Ezt pedig már mondtam. Kielégítetlenség Ellen Küzdők Ligája. Egyszer ittunk sört is. Hugh szerezte valahonnan, lényegtelen. De ez mondjuk sokkal komolyabb volt annál. Hogy termek, meg szobrok, meg portrék és minden él. Tudod hol éreztem én ezt már egyszer? Na, tudod? Hát ott a világ peremén, hogy... a dolgok jók. Mondjuk kicsit furcsa volt, hogy olyan sokáig egyedül, mármint apa, anya meg ilyesmik nélkül. Szerintem teljesen elpuhult az arcom. Pedig még verekedtem is. Ez a pálcásdi  az elején nagyon idegen volt, igazából még most is furcsa egy kicsit. Emlékszem, elsőben McCormackba beledöftem, így a bordái közé. Kinevettek, mert nem fájt neki, ezért a fejét ütöttem. Nagyon. Akkor majdnem felfüggesztettek, és egész évben büntetésben voltam, még levelet is írtak haza. De akkor ez már nem nagyon érdekelt otthon senkit.

Furcsa volt hazamenni. Olyan... tudod milyen az amikor nézed a pókhálót, hogy milyen szép, és akkor hát szakítsunk bele, miért ne? És az az émelygő, undorító, fúj érzés, hogy a bőrödön, és akkor már mindenhol érzed, mert ilyen szemét a tested. Ez a belenyúlás volt az otthonlét. És csak vitatkoztunk. Anyám apámmal, apám anyámmal, én meg felváltva mindkettővel. Tulajdonképpen nem is nagyon tudtunk mást csinálni, mert hát nem is tudom mit csinálhatna egy család együtt. Kirándulás? Társasjáték? Jaj ne gyerekeskedj már. Az annyira... nem tudom. Hogy mindenre ezt mondom? Jól van na. És ha semmit sem tudok? Igen, megsértődtem, mert állandóan belepofázol. Na. Helyes.

Dehogy tavaly volt. Két éve, és márciusban. Egy hónappal azután, hogy megfektettem Julie nénit, igen. Az érdekes volt amúgy. Nem vagyok jó a lányokkal. Pedig ő mondta, hogy biztos nagy sikerem van, meg jóképű vagyok. És én ezt addig nem nagyon tudtam, talán nem is nagyon érdekelt, de szóval ha ezt valaki más mondja, akkor biztos nem tudok rá semmit mondani, nála meg egyből kilöktem, hogy hát igen, lehet most is odaülök ahhoz a csinos barnához (mert egy kocsmában voltunk, valami mugli, eldugott hely), és így kezdődött az a dolog. De nem erről van szó. Hanem, hogy. Hát. Akkor váltak apuék. Akkor lett apu bolond, és anyu varázslók közé költözött, olyan körökbe járt, meg kis boltja nyílt, növényeket vagy mit árult, meg ilyesmiket. Nem találkoztam vele túl sokat. Apu elmegyógyintézetbe került, és ott nyugtatgatták, hogy persze, tudják, hogy majd jön a fia és jól megruházza őket a kegyetlenkedésért, mert hát a fia persze, hogy varázsló. Ilyeneket mondtak neki. Egyszer én is bementem hozzá.
- Mondja, miért mondja az apja, hogy varázsló? - ezt kérdezte tőlem. És papír volt nála, meg jegyzettömb, és fehérköpeny, és fürkészett, és láttam, hogy elítél. Engem mindig elítélnek. Pedig én nem szoktam őket.
- Mert az vagyok. - meglepődtem a kérdésen amúgy. Nem kellett volna, a muglik furcsák, és azt mondták, hogy rendkívül olcsón tudnak terápiás lehetőséget biztosítani, tíz alkalom, és nagyon hasznos, tényleg. Mondjuk mondtak már nekem ilyet, csak akkor vicceltek, vagy azt hiszem, tudod Valerian, a Hugrabugból. Na igen, az akinek olyan hülye haja van, tudod te. De hiába mondtak már nekem ilyet, az akkor egy kicsit rosszul esett, de nem érdekelt, mert apával akartam találkozni.
Nagyon rosszul nézett ki. Már megint volt egy kis haja, olyan bébitoll, vagy pihe, vagy hogy mondják. Tudod, amikor először akarsz szakállat növeszteni, és nem érted miért nem olyan szúrós, pedig már vagy legalább tizennégy éves. Az arca, az csupasz volt. Ráncok, meg a szeme is piros, az ajka sebes, mert mondtak valami olyasmit, hogy kiharapta, meg harapgálja magát. Tényleg, tiszta lila votl az alkarja.
- Én nem értelek apa. - így ültem le mellé. Így ni, ahogy most veled szembe. Tudod, ahogy szoktam, ahogy ő is csinálta régebben, hogy a támlára a kezem, meg rá a fejem, és a lábam is terpeszbe, szét. Na hát így, ahogy most vagyok. Mit kell ezen egyáltalán magyarázni? De tényleg nem értettem. És ő sem értette magát. Csak azt mondta, hogy pimasz vagyok, szemtelen, és rohadék. Nem is nekem mondta mondjuk. Csak úgy beszélt, mint azokban a filmekben, amikor motyognak, és nem is érted pontosan, de úgy ijesztők lesznek, vagy mik. Hogy eszedbe jut, meg amikor múltkor is, átváltozástanon odasúgott nekem valamit Gabriel, na akkor úgy beparáztam, mert azt hittem ő van itt, és nem mertem fölnézni a könyvből az óra végéig.
- Megruháználak, te... rohadék. - ezt mondta egyedül hangosan, és rám nézett. Ide bele a két szemembe, ebbe. Akkor egy kicsit könnyebb lett, mert láttam, hogy eszébe jutnak a dolgok. Mondjuk mint amikor egyszer elrohantam otthonról. Ott állt ő az ajtóban és kiabált utánam amíg én átugrottam (vagy lehet, hogy letapostam, nem nagyon emlékszem rá) a selyem... Ja tényleg, ezt már meséltem. Na mindegy. Most is ezt mondta.
- Újat nem tudsz? - és szomorúan kérdeztem, pedig nagyon örültem, hogy nem tudott semmi újat, mert amióta bejöttem, minden új volt, és nekem a régi dolgok tetszenek. Apából főleg. De ez most tényleg nem számít, mert megint csak fecsegek, és nem haladunk előre, mindjárt befejezem. Ígérem.

Hát ez nem túl bonyolult kérdés. Anyám olvasta akkor az újságban, hogy Dumbledore, igen-igen, az öreg Dumbledore azt mondta, hogy visszatért Tudjukki. Én akkor még nem tudtam. És pont kapóra jött, hogy apa dilis, és ő meg nem maradhat mugli, mert engem azért mégis féltett, és akkor lakjak már ilyen makulátlan helyen, hogy csak varázslók, meg ilyesmik. Félt nagyon. Néha egy kicsit most már én is megijedek az iskolában. De amúgy nem nagyon tud lekötni a politika. Újságot sem olvasok, a mágiatöri, meg hát... hát örülök neki, hogy nem vagyok troll. És leginkább annak örülnék, ha vége lenne ennek az egész mizériának, mert hát mittudomén, hogy sár, meg arany, meg ilyenek. Csak minden peregjen tovább, és örülnék, ha a régi dolgok lennének. Ezek az újak nem tetszenek. Persze kicsit viccesek is, főleg mikor elképzelem, de aztán látom, hogy igaziak, és inkább elhúzom a függönyt az ágyam körül. Harry Potter? Támogatom én a nagy atyafiát, azt támogatom én. Én Svájc vagyok, csak senki nem tömi a zsebem. Hogy nem érted? Á, mugliutalás, hagyjuk. De nekem belőle is elegem van, mert mindig csak jön, és bumm, dirr, durr. Persze, hogy ő Tudjukki ellen, és vérmes csata, meg megmentett már mennyi mindenkit, de engem akkor is hagyjon békén. Csak felforgatja a dolgokat. Én nem akarom, hogy közöm legyen bármelyikükhöz is, de tényleg. Mert a Titkok Kamrája, ami azóta minden csak nem titok. Az egész iskola tudja, hogy egy bazi nagy sárkány volt ott, meg egy pók is. Meg most fogja magát és elmegy. Hát én is elmennék mondjuk, de inkább ők menjenek el. Tudod mit? Menjen el az összes maszkos a fenébe, és csatázzanak máshol, csak engem, engem ne vegyenek észre, és ne próbáljanak meg meggyőzni, vagy a maguk oldalára állítani. Ja nem, eddig olyan sokat nem csesztettek, meg mindig titokban látogatom apát. Már milyen rég voltam. Legutóbb focimeccset néztünk, és ő félig elfordult, pedig mondtam neki, hogy ott az a skót, talán egy másik vagy ugyanaz, de ott a skót. Fogadjunk apa, jó? Fogadjunk már.

         Jellem

Apa-komplexus? Ez tök hülyeség. Nem akarok mindenben apára hasonlítani, csak hát ráhasonlítok. De tudod, a gének. Anya beszélt ilyenekről, mikor egyszer, még ott a muglisuliban volt ilyen házifeladat, ilyen gyűjtés. Akkor mondta, hogy ezek állítólag befolyásolnak. Én nem tudom, de ilyen komplexusom nincs. Másféle van. Kisebbségi vagy mi, önbizalomhiány, meg ilyesmi, de csak alkalmi, tehát hol van, hol nincs. Mondjuk elsőben sokáig volt, vagyis nem, mert az elején volt csak aranyos és naiv. Aztán agresszív és naiv lettem. De minden másban teljesen átlagos vagyok. Normális, mondhatni. Nem, nem azt akarom mondani, hogy olyan vagyok, mint például Jason, mert te jó ég, ki akar olyan lenni, mint Jason? Hát ezzel meg nem értek egyet. Nem hiszem, hogy ő testesíti meg az átlagos tizenhét éves fiút. Én sokkal inkább. Problémáim vannak a lányokkal beszéléssel például. Ez egy nagyon általános probléma. Gyakran túl hamar felkapom, túl jelentéktelen dolgokon a vizet. Ez is teljesen tinédzserdolog, nem? Na és akkor mi van? Mi van akkor, ha dühömben úgy morgok, mint egy rossz, na hogy is hívják azt az állatot? Tudod, ilyen varázsdolog, ilyen gyíkféle vagy mi. És hülyén morog, vagy nyíg, vagy süvölt, vagy hogy mondják azt. Na igen, az. Pont úgy morgok, mint egy rossz... olyan. Néha meg félbehagyok dolgokat igen. Fociztam, aztán rugbyztem, aztán kendoztam, aztán röplabdáztam is egy kicsit, aztán kviddicseztem, meg az a furcsa nevű golyós játék. Abban egész jó voltam. Varázslósakkszakkör! Azt szerettem, csak a végefelé már meguntam a saját partijaim, mert hát olyan unalmas olyan sokáig ugyanazt csinálni. Pedig nem voltam rossz állítólag.
Nem vagyok zizi, tök átlagos vagyok.

Erősség || Őszinte vagyok, meg Julie néni szerint kedves is, meg mások szerint is. De gondolom Julie néni véleménye csak igazabb, vagy mi.
Gyengeség || Hát kiállhatatlannak is mondtak már, mert nem igaz, hogy egy kellemes beszélgetés helyett, a parkban sétálás közben, én azt számolgatom, hogy hányszor használsz főneveket. Mondtam már, hogy nem nagyon tudom, hogy kell ellenni a lányokkal. Kicsit piros is leszek olyankor. Ja meg az idegesség, de hát az hamar elmúlik, tényleg. Jó persze, a szobatársaim már tudják azért, hogy ilyenkor kicsit hátrébb kell állni, de azért annyira nem lehet vészes.


         Apróságok

mindig || jaj hát olyanjaim vannak persze
az édességek mondjuk, meg úgy enni általában
futni, futni is szeretek, nem el, vagy hát néha el is, de futni jó
mi jó még? hát igazából verekedni is szeretek egy kicsit, nem komolyan, hanem úgy, birkózni, ahogy fiúk szoktak, tudod.
és megpihenni! Hát megpihenni milyen jó egy mezőn, vagy valahol messze, ahol csak te vagy. Hátradőlni és nézni az eget, meg a füvet! Mert ott fű van és nem gyep!
Élni is szeretek, szeretek élni nagyon.
Julie nénit is régen láttam már.
Apát is.
soha ||
hát anyát már elég régen láttam
jaj politika, meg ilyesmik, nem, nem érdekel a Reggeli Próféta
és a változás. Miért mindig az új dolgok a jók? A régi már kényelmes, mint a matracom, ami ott puha, ahol aludni szoktam. Az új meg mindenhol kemény volt.
felelősség. Én csak élni akarok, és ne bízza rám senki a holmiját, mert hát a kotyvalék rohasszon össze, ha nem szeretnék vigyázni rá, mert szeretnék, de hát mindig elfelejtem, hogy jaj tényleg a szemüveged a táskámba volt én meg a földhöz vágtam, és tényleg nem akartam.

na az ilyeneket nem bírom.
hobbik || hát mindig mást, de leginkább sportolni szeretek, testmozgás, ilyesmik. Mondjuk olvasni is tök jó, de csak néha, ha a könyv is olyan. Tudod, rövid fejezetek, hogy le tudjon kötni, és akkro egy napra bőven elég egy.
merengő || hát a legjobb szerintem, mikor lent a műhelyben voltunk, és fát vágtunk, vagy aprítottunk, tudod amikor a rönkök szétesnek, és úgy belefér a kazánba, azt csináltuk, és sikerült, és akkor apa úgy nézett rám, hogy nem hitte el, de sikerült, és szerintem a sikerült miatt, az jó volt.
Rosszak is vannak. Sok rossz van. Szerintem, mikor először mentem apához, és motyogott, és furcsa volt, és még mindig ijesztő, hát igen. Apa tud ijesztő lenni.
mumus || én nem tudom mitől félek úgy nagyon. Apától? Dehogy félek apától. Mondjuk ennek a Tudjukkis dolognak tényleg vége lehetne már. Csak ne úgy, ahogy nem akarom, hogy vége legyen, mert attól félek. Úgy nagyon.
Edevis tükre ||  hát már elég rég láttam apát.
százfűlé-főzet ||  Hát ezt még sose próbáltam. De szerintem, hát tudod apa milyen dezodort használt nem? Jaj honnan is tudnád, igazad van. Szóval amikor az keveredik egy kicsit azzal a sajtszaggal, amikor megizzadsz, és az egész olyan narancssárgás, vagy sárgás, nem mintha szép lenne vagy rozsdás, hanem mintha cefre, és penészes is egy kicsit. Én így képzelem el mindig.
Amortentia || Jaj hát a lányoknak olyan jó illata van! Én úgy szeretem ezeket a parfümöket, és tök mindegy, hogy ő de toalett, vagy nem ő, de annyira jó, hogy ilyen édes, és mindegyik pirosas, lilás, rózsaszínes, és. Jaj hát persze, hogy tudom, az illatoknak nincsen színe, de hát még is, milyen lenne, ha nem ilyen? Igen, pont ilyen illatot éreznék, úgy egyszerre mindet. Ez egy tök jó kérdés volt. Egyáltalán honnan jutott ilyen dolog az eszedbe?
titkok || Jaj ne már...Na jó. Csak neked. De nem adhatod tovább senkinek. Értve vagyok? Senkinek!
Szóval Julie néni. Róla már tudsz, de akkor is. Senki más.
Anyának meg mindig azt mondom, ha szünet van, hogy bent maradok, mert eddzek a kviddics csapattal, mert idén lehet, hogy megnyerjük a bajnokságot, pedig igazából dolgozni megyek. Ott az Abszol Úton van az a kis boltocska, ilyen, jaj mi is a neve? Szóval ilyen spotszereket árul, jaj igen! Szerpentin Seprű és Minden Más Sportbolt. Igazából nem ez a neve, hanem hosszabb, csak én így jegyeztem meg. Szóval ott dolgozom olyankor, aludni meg Balambér, a főnök megengedte, hogy a raktárba aludjak, csak így kevesebb a bérem, de nem baj. Nekem elég.
Hát, amikor először borotválkoztam, akkor apa nevetett, hogy ő egy éven keresztül szinte mindig megvágta magát, és jajdejó, én is megfogom, és már teljesen csupasz volt az arcom, és nem vágtam meg magam, ezért inkább direkt rosszul húztam le a pengét.
azt beszélik, hogy... || Hát erről inkább neked kéne beszélned, nem nekem. Igen tudom. Az a magas. Jaa, a másik Patrick, az alacsony. Őt is tudom. Dehogy! Hát ez őrült nagy batárság! Én biztos nem járok kezelésre a Mungóba! De hát miért is kéne járnom egyáltalán?



         A család

apa || Martin Holmes, 51, mugli, hát nem is tudom. szerintem jól meg vagyunk.
anya || Clarabell Ganham, 53, félvér, nagyon ritkán találkozunk.
testvérek ||  Sose volt, pedig mindig akartam egyet, nem tudom miért, gondolom kipróbálni, hogy milyen.
állatok || hát volt egy békám elsőben, és elfelejtettem etetni, és szerintem elszökött, vagy legalábbis remélem, hogy elszökött. Még én is elszöknék magamtól.

Családtörténet ||
Hát én ezt már elmondtam egyszer neked. Hogy, anya muglipárti volt, most már nem az, de muglipárti volt, és mugli akart lenni, mert hát, na nem volt egy túl bonyolult asszonyság, ennyi legyen a magyarázat rá, és hát apám mugli, de úgy hivatalosan, valami ilyesmit mondott anya, hogy valahova írt, hogy megszakítottunk vele minden kapcsolatot, és én se meséljek erről senkinek, mert ki tudja mi történhet. És ha megyek, akkor titokban menjek. De tényleg titokban, nem csak úgy titokban.



         Külsőségek

magasság || 185 centi, az magas, nem?
testalkat || hát sokat sportolok mondtam már. Kövér sosem voltam, még csak duci sem. De az se vagyok, akin látszik, hogy hű de izmos, pedig erős vagyok amúgy, hát még néha most is rugbyzem, vagyis már ritkábban, de azért oda kell. Szóval igen, hát csak nézz rám.
szemszín || Kék, nem? Micsoda? Barna? Hát én azt hittem kék, de akkor legyen barna.
hajszín || Az viszont barna, ezt tudom. Na jó, egy kicsit vöröses, de azért barna.
kinézet || Nem mondod? Mikor először láttál azt hitted egy ilyen menthetetlen lúzer vagyok? Csak azért, mert fordítva fogtam meg a táskámat, és kiesett belőle minden, aztán meg nem figyeltem és nekimentem valakinek? Meg aranyos is voltam? Az szerintem jó. Szóval nem ijedtél meg tőlem. Annak örülök. Hát kedves az arcom. Julie néni is megmondta.



         A tudás

varázslói ismeretek || hát tudod én sose voltam annyira jó, például ilyen elméleti dolgokból, mert nem szerettem megtanulni őket, pedig mégha meg is akartam (mert én néha, még az elején tényleg megakartam), csak hát annyira nehéz, mert minden más érdekesebb. Persze, ha figyelek órán akkor az úgy néha elég, vagyis most már nem annyira, de azért néha elég. Meg ha kérdezek, mert amúgy gyakran kérdezek, akkor általában azt mondják, hogy nagyon jó kérdés... vagy azt, hogy most már igazán befoghatnám a számat.
A varázslás. Hát a varázslás menni szokott, csak úgy fenntartani sokáig, az nem, mert hát eszembe jut, hogy jaj tényleg, mennyire szép volt az a határ, tudod ott a világ peremén, amit már meséltem, vagy ilyesmi, és akkor jaj tényleg én most éppen lebegtettem Gilgamest. Mert így hívták még a békámat, elsőben, és akkor leesett, le, Violet fejére, és mindenki nevetett, és Flitwick azt mondta direkt volt, pedig nem volt direkt. És én aztán két év múlva, mégis Violettel csókolóztam először. Szóval hát én ilyen vagyok.
felvett tantárgyak ||
Legendás Lények Gondozása, mert az tök menő
Rúnaismeret, mert kellett még egy.
pálca típusa || 10 hüvelyk, fűzfa, főnixtoll mag
RBF || Jaj várjál, mindjárt előkeresem. Tudom, hogy itt van valahol, de tényleg, azt mondja, hogy
RBF
Itt van tessék. Mindenből V lettem, csak Mágiatöriből nem. Abból T...



         Egyéb

avialany||  Eddie Redmayne
olyan nincs.
Naplózva

Emily M. Dean
Adminisztrátor
***


■ leendő medimágus ■ ex-mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2012. 09. 02. - 20:02:24 »
0

Szia Eddie!

Megleptél. De tényleg. Először azt hittem, hogy ez az össze-visszaság csak valami véletlen, aztán egy idő után elkezdtem gyanakodni; és rájöttem, hogy baromi jól átadja a karakter jellemét és gondolatait a stílusod! Igazán nehéz volt követni az elején, de gyorsan bele lehetett jönni.

Mindettől függetlenül, reménykedem benne, hogy a reagjaid azért ennél felépítettebbek és követhetőbbek lesznek - még ha ilyen is a karaktered. Vigyorog

A javításokat és kiegészítéseket követően

az előtörténetedet

!

És a házad pedig a...



Gratulálok, és ne felejtsd el, hogy figyellek. Bibíí Jó játékokat! Mosolyog



Kérlek, a játék megkezdése előtt mindenképp jelentkezz az alábbi topikokban:












Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2018. 07. 16. - 15:46:45
Az oldal 0.093 másodperc alatt készült el 31 lekéréssel.