+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Emily Myra Dean
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Emily Myra Dean  (Megtekintve 3039 alkalommal)

Emily M. Dean
Adminisztrátor
***


■ leendő medimágus ■ ex-mardekáros

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2008. 04. 16. - 15:56:40 »
+5

EMILY MYRA DEAN


          alapok

teljes név || Emily Myra Dean (Morel)
becenév || Em, Emy
nem || Nő
születési hely, idő || Brighton, 1979. 12. 27.
kor || 18
faj || ember
vér || aranyvérű
iskola || Roxfort
évfolyam || 8.
szak || -
munkahely || -

          a múlt

A Nap lemenni készül. Az égből nagy hópelyhek hullanak alább, a napfényben ezüstös csillogást adva a tájnak. Az utcák üresek, csendesek. Nem hiába, alig múlt el karácsony.
Egy alacsony, sötét hajú és ruhájú nő jelenik meg a jeges, hóval borított úton, mellette pedig egy férfi sétál, kinek arcára most az aggodalom ült ki. Hát megérkeztek. Belépnek az ajtón. Itt kezdődik el minden.

Az ápolók szerint nem kellett volna az utolsó pillanatig dolgoznom, mert ebből még baj is származhatott volna. Szerencsére nem lett semmi baj. Emily születésének napján Artan nem volt itthon. A szolgáló, Gage segített nekem időben beérni a Mungóba, és végre (48 cm-rel, és 1,4 kg-mal) megszületett a kislányunk. Szemei gyönyörűen, kéken csillognak, tekintete tiszta, kedvességet sugárzó. Rendkívül csendes, nyugodt gyerek. Egyszerűen imádnivaló.

A gyermek megszületése után szinte mindenki a kis Emily-vel törődött, azonban ez nem tartott sokáig ? anyja rövid idővel a szülés után visszatért dolgozni, apja pedig? Nos, ő közben is több időt szentelt munkájának, mint a családjának. Kaelyn, Emily édesanyjának apja azonban imádott az unokájával lenni, élt-halt a gyerekért, és szinte minden percét vele töltötte. Mikor Emily megszületett, a nagyapa egy plüssmedvét ajándékozott a gyermeknek, amellyel mindig meg tudta nyugtatni a csöppséget, ha éppen szomorú, ideges volt, vagy éppen fájt valamije. Az idő múlásával furcsa, láthatatlan kötelék kezdett kialakulni közöttük. Rengeteg mindent megtanított neki: tőle tanult meg írni, olvasni, számolni. Ő segítette mindig, ha bajban volt, és sokszor fundáltak ki együtt jópofa tréfákat és terveket, amelyekkel meg tudták lepni a család többi tagját. A szolgáló, Gage is jó viszonyba lett a legkisebb Dean-nel, ?szövetségesek? lettek. Vele készítette el a karácsonyi meglepetéseket.

A legutóbb, mikor Emily-t apáméknál hagytam, nagyon jól szórakoztak. Amikor Artan és én elszaladtunk érte, Emily házimanó-fülekkel rohangált, míg apám beöltözött egy hippogriffnek. Igazán vicces jelenet volt, Emily nem akart eljönni? Örülök, hogy ilyen jó viszonyt sikerült kialakítaniuk, mert jó látni, hogy Emily mosolyog, hogy boldog, és hogy ennyire nyitott.

Emily lassan 7 éves lett, és nagyapja megint csak olyan ajándékkal lepte meg, amelyre nem számított, mégis, a lány óriási álma vált valóra: megajándékozta egy apró, fekete macskával. Ez volt A Nagyapa utolsó ajándéka.
Nem sokkal később egy harc során meghalt. A halálos átkok össze-vissza repkedtek, szinte csoda, hogy olyan sok ideig képes volt harcolni a rájuk támadó varázslók ellen. A harc a nagyszülők kúriájában zajlott ? rengeteg auror gyűlt össze aznap este, a sötét varázslók ezt az alkalmat pedig nem szalaszthatták el. Emily egy szekrénybe bújva figyelte az eseményeket, és mikor eltalálta a nagyapját az átok, hangosan felordított. Az apja kinyitotta a szekrényt, megfogta a kislányt, és hoppanált a helyszínről.
A kis Emily ekkor összezuhant ? úgy érezte, hogy elvesztette az egyetlen embert, akire mindig támaszkodhatott. Egyedül érezte magát, és a régi jókedv, az öröm, a vidám kislány a múlt árnyékába veszett.

A kislány csendben sírdogál édesapja mellett. Kezében egy plüssmedvét szorongat, és az előtte álló gödröt nézi. A gödröt, melyben most egy koporsó található, s benne fekszik a nagyapja. Nem hiszi el, hogy ez megtörténhetett, nem akarja tudomásul venni, hogy vége, hogy nincs többé. Éjszakánként mindig látja maga előtt a jelenetet, azt, ahogy nagyapja holtan esik össze? Hallja a sikolyokat, és néha úgy érzi, hogy bele fog őrülni mindebbe, de tudja, hogy nem szabad feladnia, mert a nagyapja mindig azt akarta, hogy boldog legyen, hogy ne sírjon, még ha fáj is valami. Mindig arra nevelte, hogy engedje el a dolgokat, mégis, most mintha a semmibe veszett volna minden szó, minden tanítás. Az apuka felemeli a kislányt, hátat fordít a sírnak. A lány a koporsóra hulló virágokat figyeli, szemeit elborítja a könny, majd egy hirtelen mozdulattal a virágokra dobja a medvét. Nem ér semmit, nem kell többet, ha nincs ott a nagyapja, akkor nem is lényeges többé? Hiszen az csak egy plüssállat? Mikor a föld ráhullik a halott testet elfedő fatetőre, a lány heves zokogásban tör ki, mire az apa elindul a temető kijárata felé. Egy életre megutálta a medvéket.

Mióta apám meghalt, Emily teljesen megváltozott. Keveset beszél, és nem látom mosolyogni. Apám a végrendeletében ráhagyta az egyik birtokát (de ezt csak 20 éves korában kaphatja, tudhatja meg),  illetve egy ezüst nyakláncot, egy medállal ? állítólag Emily-nek mindig is tetszett az a lánc. Mióta megkapta, folyton hordja, szinte sosem veszi le. Sokat rajzol, sokat olvas, de az utóbbi időben már semmit sem mesél el nekünk. Nagyon megviselte édesapám halála, amit persze megértek, de mégis, hova lett az az élettel teli kislány? Mindent egyedül csinál, egyedül intézi az ügyeit, lassan már meg sem kérdez minket dolgokról. Ez abból a szempontból jó, hogy nem ?zaklat? minket folyton, de nem normális, hogy egy 8 éves gyerek ennyire komoly, érett legyen? Ráadásul újabban elkezdett kérdezősködni a halálról, a túlvilágról, ez pedig kifejezetten megrémiszt?

A temetés után sokszor járt el Roxmorts-ba, és az Abszol Útra, lassacskán törzsvendéggé vált Florean Fortescue fagylaltozójában, ahol órákig csak írogatott, rajzolgatott, vagy az embereket figyelgette. Az őt meglátó boszorkányok, varázslók mindig furcsán néztek rá, elvégre túlságosan is komoly volt a korához képest, és ez nem csak viselkedésén, kinézetén is meglátszott. Különböző színekben pompázó ruháit feketékre cserélte, éjfekete haját gyakran szoros kontyba fogta, pillantása hűvössé vált?

Végre, Emily megkapta a levelét. Ő is Roxfortos diák lesz, ahogy mi is azok voltunk, ez pedig óriási öröm. Biztos vagyok benne, hogy Emily jól fogja venni az akadályokat.

A Roxfortba magabiztosan, határozottan indult el, és abban bízott, hogy ott majd sikerül elfogadniuk őt, mert már unta azt, ahogy az akkori környezete nézett rá, elege volt abból, hogy nem fogadták el az új stílusát, azt, aki lett, és azt, hogy ilyen mértékben megkomolyodott. Tudta, hogy a Roxfortban tiszta lappal indulhat, hogy azok, akikkel régen együtt töltötte az idejét, nem lesznek ott. Ez megnyugtatta, hiszen nem egy alkalommal ártott másoknak nagyapja halála után, könnyedén becsapott, átvert másokat azért, hogy egyedül lehessen, hogy békén hagyják, hogy a saját világában élhessen. Az első éve viszonylag eseménytelennek bizonyult, a beosztás után elkezdődött a tanév. Az első órája Sötét Varázslatok Kivédése volt. A mai napig emlékszik arra az órára, arra, hogy milyen furcsa volt a professzor, arra, hogy végig rajzolgatott, mert annyira unta az órát. Ennek ellenére, magát a tantárgyat érdekesnek tartotta, rövid időn belül a kedvencévé vált. A Bájitaltant is megkedvelte, és szerencsére sikeresen is teljesített belőle, bár sosem fektetett túl sok energiát a tanulásba. Nem barátkozott túl sokat, néha-néha elbeszélgetett a háztársaival, de nem szerzett igaz barátokat. Sokat sétált a kastélyt körülvevő parkban, és törzshelyévé vált az Északi szárny folyosóján található ablakpárkányok egyike. Ott olvasott, ott rajzolt, ott merengett.  

Mikor befejeződött az első év, szomorúan indult el haza, az eltelt egy év alatt rendkívül megszerette a Roxfortot. A nyarat főként a szabadban töltötte, néha eljárt az unokatestvéreihez kviddicsezni - és elég jól is ment neki.

A második évben feltárult a Titkok Kamrája, ami eléggé feldúlta a Roxfort diákjainak életét. Ahogy sokan mások, ő is félt attól, hogy bezárják az iskolát. Tudta magáról, hogy nem bírná ki, hogy otthon legyen, elvégre csak a Roxfortban van normális élete. Ekkor látott először thesztrálokat, azonban mikor hálótársainak mesélt róluk, azok kinevették. Azok nem láttak semmit, talán éppen ezért a lányt egyre inkább érdekelni kezdte, hogy mik is azok a furcsa, feketés lények. Sikeresen fejezte be a második évet is, majd elkezdett nyomozni, kiderítette, miket látott, és hogy miért lehet az, hogy mások nem látják azokat az állatokat.

A harmadik év volt az egyik legjobb éve, hiszen három olyan embert ismert meg, akik gyorsan a szívéhez nőttek. Rengeteget szórakoztak, Emily mellettük olyan lehetett, mint régen ? boldog, jókedvű. Nem félt a csalódásoktól, nem félt attól, hogy meg fogja bánni azt, hogy barátok lettek; tökéletes volt minden. Ebben az évben szerette meg véglegesen a Sötét Varázslatok Kivédését, Lupin professzort jó tanárnak tartotta. Felvette az Alkímiát és a Rúnaismeretet, az Alkímia pedig bekerült a Bájitaltan és az SVK mellé a kedvenc tantárgyai közé. Mikor hazautazott, három kiscica várta: a nagyapjától kapott macskának ugyanis kölykei születtek. A szülei nem engedték meg, hogy megtartsa mind a három macskát, így kettőt el kellett ajándékoznia. A megtartott kiscica, Mystery, rövid időn belül olyan lett, mint egy igazi társ, mindenhova vitte magával... Az iskolába is.

A negyedik éve rosszul kezdődött, mivel kiderült, hogy az előző évben megismert diákok, akiket már barátainak tartott, nem térnek vissza az iskolába. Megint csak visszazuhant abba az állapotba, amelyikben az első évét kezdte, de a szintet továbbra is tartotta, szomorúsága, keserűsége nem ment a tanulás rovására. Rajztudását tökéletesre fejlesztette, órákat képes volt eltölteni egy-egy remekmű elkészítésével. Év végéhez közeledve megismert egy fiút, aki egy évvel volt idősebb nála. Szimpatikusnak, kedvesnek tartotta, sok időt töltöttek együtt, és remekül elvoltak. A nyár folyamán többször találkoztak, és barátokká lettek.

A nyarat követően izgatottan várta a következő évet, hiszen az előző évben megismert fiút már nagyon hiányolta. Az év jelentős részét vele töltötte, és az érzések lassan kezdtek megváltozni, míg végül szerelemmé nem alakult. Minden tökéletes volt, végre nem látta olyan reménytelennek a jövőt, a múltat elhomályosította a "rózsaszín köd", és semmi más nem számított, csak Ő, a fiú, aki képes volt megváltoztatni. Telt-múlt az idő, a fiú többet akart, Emily azonban ódzkodott, ugyanis elég rosszul viselte, ha valaki hozzáért. Hiába kérte, a fiú nem hagyta, hogy megszökjön - megerőszakolta őt. A dolgot csak tetézte az, hogy megtudta: teherbe esett. Ezt titkolta mindenki előtt, nem tudhatták meg - a fiúnak viszont elmondta, de az elborult elmeállapota miatt nem hitte el, hazugnak nevezte a lányt, és megverte - ennek következménye lett az, hogy Emily elvetélt, és a Mungóba került. Év végére térhetett vissza a Roxfortba.

Hatodéves korában kezdetben a szokottnál is visszahúzódóbb volt. Félt az érintésektől, nem merte megölelni még a saját szüleit sem, és nem értette, minek van a világon. Az öngyilkosság gondolata azonban nem fordult meg a fejében. Ő nem gyenge. Nem adja fel, reménykedik abban, hogy egyszer még jobb lesz minden, hogy végre sikerül igaz barátokat szereznie. Három emberrel kötött szorosabb kapcsolatot, mindegyikük mardekáros. Josey ott volt mellette, amikor gyengének, szomorúnak érezte magát, s a lány együttérzése és kemény szavai helyretették gondolatait. Úgy érezte, hogy mindig számíthat rá, s ez a mai napig így van. Davis rengeteg energiát adott neki bölcs gondolataival, azzal a rövid beszélgetéssel, mely a kettőjük sorsára szólt, s a lány az Ő hatására lett képes változni, változtatni az életén, kiszabadulni a múlt kínzó láncai közül, és egy új életet kezdeni. Draco biztonságot adott neki, és egyben veszélyt, izgalmat és nyugalmat, szeretet és gyűlöletet, boldogságot és szomorúságot - igen, a két mardekáros viszonya mindig ilyen volt; ambivalens cselekedeteik, érzéseik, hazugnak tűnő szavaik ellenére mindig tudták, hogy mit akart a másik mondani, hogy mit jelentettek az olykor-olykor durva, erőszakos mozdulatok.

          jellem

Nem szereti, ha bántják a szeretteit, ha valaki mégis ilyet tesz, azt általában meg is bosszulja. Csendes, visszahúzódó típus. Nem szeret verekedni, párbajozni, de ha kell, de a harctól sem riad vissza. Jó tanuló, de nem a legjobb. Talpraesett, és nehéz átverni. Számíthatnak rá a barátai. Nem szeret hazudni, de ha akar, akkor képes rá, ebből adódik, hogy olykor-olykor alattomos és sunyi is tud lenni, könnyedén elhitet valóságosnak tűnő dolgokat másokkal. Nehéz igazán megismerni, mert csak azt engedi közel magához, akiben maximálisan megbízik, azonban ezeket az embereket nagyon sokra becsüli. Nem mindenkinek nyílik meg teljesen ? ha mégis, akkor is csak annyira, hogy azt ne érezze veszélyesnek, viszont a legtöbb emberrel próbál kialakítani egy beszélő viszonyt. Gyakran csak magával, és a saját problémáival törődik. Nem szeret segítséget kérni, mindent megpróbál teljesen egyedül megoldani. Ha nem sikerül elsőre, nem adja fel, úgy gondolja, hogy mindent el lehet érni, ha az ember száz százalékot ad bele. Kimondja, ami zavarja, és őszinte. Sokan hangulatembernek gondolják, ez többnyire igaz is. Ha valakit meg akar bántani, akkor meg is tudja. Nehezen törődik bele abba, ha másnak van igaza, és felszólal, ha valamivel nem ért egyet. Ha ideges, azt általában másokon vezeti le. Nehezen felejti el a múltat, nehezen bocsát meg.  Ha rossz kedve van, nem ajánlott hozzászólni. A legtöbb helyzetben megállja a helyét. Nem fél Voldemort nevétől. Nem szereti a hétköznapi, megszokott dolgokat, inkább próbál egyedi maradni, ?az egyetlen és utánozhatatlan?. Megérzi, ha titkolnak előtte valamit, így az őt körülvevők hamar megtanulták, hogy előtte nincsenek titkok - Ez akár kíváncsi természetéből is adódhat. Retteg a csalódásoktól. Büszke az aranyvérűségére. Bár gazdag családból származik, nem elkényeztetett.


          apróságok

mindig || alvás, kviddicsezés, esőben sétálás, forrócsoki, rajzolás (főleg elvont, sötét, tónusos rajzokat szeret készíteni), zene, csillagos nyaklánc, orchidea
soha || csöpögős dolgok, epres csoki, rendetlenség, veszekedés, kialvatlanság, csalódások, macik
dementorok || Nagyapját látja holtan összeesni.
mumus || Dementor. Fél, hogy újra látja nagyapját meghalni, hiszen a dementorok közelében nagyapja halálát látja maga előtt.
Edevis tükre || Nem állt még a tükör előtt. Feltehetőleg egy boldogabb, mosolygósabb énnel állna szemben, a családjával körülvéve. Talán egy pillanatra Draco is megjelenne.
százfűlé-főzet || Mojito - a frissítő menta jellemzi a személyiségét, akárcsak a citrom a keserűségét, a cukor azt a kellemes természetű ányt, aki lenni akar, a szénsav pedig a pezsdítő énjét.
titkok ||
  • Naplót ír. Soha nem írt sokat, egészen addig, amíg nem kellett csalódnia az egyik legjobbnak vélt barátjában - onnantól kezdve csak a naplóban tudta leírni az érzéseit, a gondolatait, a gondjait, nem tudta mással megosztani őket.
  • Fél közel engedni embereket magához.
  • Nem szeret hazudni, mégis megtette már párszor.
  • Korábbi neve Moira volt, ezt a nevet Draco Malfoy adta neki, jelentése Végzet. Miután a páros szétvált, Emily megváltoztatta a nevét Myra-ra.
  • Régebben csak azért kavart Cassius Neehillel, hogy kiborítsa a családját, és féltékennyé tegye Dracot.
  • Meddő.
rossz szokás || Ha ideges, dobol a lábával, ha veszekednek vele, ordibál, ritkán képes a problémákat nyugodtan megoldani.

          a család

apa || Artan Cairbre Dean, 41, aranyvérű
anya || Kaelyn Althea Morel, 40, aranyvérű
testvérek ||  egyke
családi állapot || || "A szerelem olyan bűn, amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül." Még nincs cinkostársa.
állatok || Macska, hímnemű, 3 éves, neve Mystery


          külsőségek

magasság || 159 cm
tömeg || 46 kg
rassz || európai
szemszín || Hidegkék
hajszín || Sötétbarna
különleges ismertetőjel || Anyajegy a mellkasán; csillagos nyaklánc; elegancia; feltűnően kék szemek; sápadt bőrszín
kinézet || Hosszú, sötétbarna hajú lány, gesztenyeszín fürtjei  gyakran lógnak hidegkék mandulaszemeibe. Hófehér bőre bársonyos, puha, legtöbbször hűvös. Hétköznapokban alig-alig festi magát, különösebb napokon, nagyobb, fontosabb eseményekre sötét árnyalatúl sminket készít. Nem hord sok ékszert, szereti a lelógó, hosszú nyakláncokat, a vastagabb karkötőket, a gyémánttal díszített kiegészítőket, s bár csak ritkán hordja ezeket, csillagos nyaklánca mindig a nyakában lóg. Legtöbbször fekete, kék, szürke, vagy fehér ruhákat hord, de olykor-olykor világosabb, vidámabb színű öltözeteket is összeállít. Szeret öltözködni, rengeteg ruhája, cipője, ékszere van.
egészségi állapot || teljesen egészséges(nek tűnik, de meddő.)


          a tudás

varázslói ismeretek || Utolsó évét kezdte meg a Roxfortban. Jó tanuló, de lehetne jobb is. Viszonylag kevés erőbefektetéssel képes jó osztályzatokat elérni. Nagyon szereti a Sötét Varázslatok Kivédése órákat, a Rúnaismeretet, a Bájitaltant (melyből RAVASZt készül tenni), azonban nem kedveli a Bűbájtant, Mágiatörténetet, és a professzor miatt az Alkímiát sem.
felvett tantárgyak || Rúnaismeret, Számmisztika, Alkímia, emellett Bájitaltan különórákra is jár.
mugli képzettségek || rajzolás?
pálca típusa || Tölgyfa, sárkányszívizomhúr, 10 ¾ hüvelyk
különlegesség || Patrónus: Tigris alakú (mint a nagyapjáé)

          egy darabka belőled

A név. Nos igen? Meg fogom tanulni, előbb-utóbb biztos. Abbey elveszi a pergament és a pennát, majd szorgalmasan írni kezdi. Nézem, ahogy ír, majd mikor elkészült vele, mosolyogva átnyújtja nekem. Elveszem, a szavakat ajkaimmal némán formálva elolvasom, majd összehajtom, és elrakom a vázlatfüzetembe. Onnan biztos nem fog eltűnni, és amikor rajzolok majd, eszembe jut az is, hogy meg kell tanulnom.

- Köszönöm? Legalább fejlesztem majd a névmemóriámat?

A kviddics. A varázsvilág legszebb, és legélvezetesebb sportja. Imádom, csak éppen nem vagyok benne túlságosan profi. Ez sok mindentől lehet, például attól, hogy már nagyon régen nem sikerült játszanom. Most viszont, Abbey felajánlotta, hogy játszik velem, és tart ilyen? mini-edzéseket, és ezzel jobb szintre hoz.

A csapatkapitányság. Igen, talán meg tudnék birkózni ezzel a feladattal is, de tekintettel arra, hogy nem szeretem az ilyen felelősségteljes feladatokat, nem is szeretnék vele próbálkozni. Egyáltalán, a házunkban való játszással sem?

A szerelem. Egy múlandó dolog?A szerelem elűzi az időt. Az idő a szerelmet. Úgy tűnik, Abbey-nek is rossz emlékei vannak a szerelemmel kapcsolatosan? Nem lepett meg. Gondoltam, éreztem. Vonzom az olyan embereket, akik csalódtak valamiben, valakiben? Mesélni kezd. Tehát megbízik bennem. Ennek örülök. Figyelmesen hallgatom a történetét. Fejemben megjelennek a képek, hideg tél, hó? hócsaták? hányszor volt abban részem régebben? és milyen gyorsan eltelt az az időszak? Roxmortsi tiltott kirándulások, megmagyarázhatatlan összhang, vonzódás, és? szerelem. Nézem az arcát, és látom rajta, hogy nem túl jó érzés neki erről beszélni? ezt meg is tudom érteni. Én sem szívesen emlegetem fel a legnagyobb titkomat? De nem, arra még gondolnom sem szabad. Lehajtom a fejemet, úgy hallgatom a lányt. Tovább mesél. A Valentin napos résznél felkapom a fejem, és kissé értetlenül, hitetlenkedve nézek rá. Nem? ez? szörnyű. Eltűnt. Eltűnt ő is. Ebben a pillanatban érzem azt, hogy teljesen meg tudom érteni azt, amit most érez. Ha eltűnik valaki, akit nagyon szeret az ember, összeomlik, még akkor is, ha már megromlott a viszony köztük?
Egy könnycsepp végigfolyik Abbey arcán, közben az ablakon kifele néz? Kezemet a vállára teszem, átnyújtok neki egy ? a táskámból előkeresett ? zsebkendőt, és ránézek.

- Nem is tudod, hogy mennyire át tudom érezni a helyzeted? Tudom, hogy nem kérhetem, hogy ne légy szomorú, és úgyis el fogod felejteni, és túl fogsz rajta lépni. Ez lehetetlen? De legalább próbáld meg. Különben is, olyan szép idő van. Ilyen időben nem szabad szomorúnak lenni.

A tehetetlenség. Tudom, hogy nagyon tenni nem tudok azért, hogy jobb kedve legyen, elvégre a múltat nem tudom eltüntetni, kiradírozni. Azért legalább megpróbálom elterelni a figyelmét, és jobb, kellemesebb témákra terelni a szót.

A versírás. Így, a történet megismerése után azt hiszem, nem kétséges, hogy miről fog szólni a lány legtöbb verse. Csalódottságról, fájdalomról? Igen, ilyenekről? Akárcsak az én rajzaim többsége. Úgy tűnik, szívesen megmutatná nekem a verseit, ennek örülök, hiszen ? ha magamból indulok ki ? nem mindenki szereti megmutatni az alkotásait. Erre a témára evezve ismét mosolyogni kezd. Ez már jobban tetszik... Nem szeretem, ha szomorú valaki...

A történet. Ismét a történetre kanyarodik a beszélgetés. Véleményt vár? Nehéz, nagyon nehéz. Séta közben elgondolkozom egy darabig rajta, majd kinézek az ablakokon, amelyek mellett elhaladunk. Pár perccel később ránézek Abbey-re, és elmondom a véleményemet?

- Nos? szerintem? ilyen helyzetekben képtelen az ember normálisan, megfontoltan dönteni, reagálni. Ugyanakkor, igazad volt valamilyen szinten. Továbbá? ha ő akart volna még valamit utána, akkor nem hagyta volna ennyibe a dolgot? Szentimentális kis hülye? Ne mondj ilyeneket, ez butaság. Nem vagy az. És nem, nem szúrtál el semmit sem. Ő szúrta el ezt a dolgot? egyedül ő.

A séta. Minden körülmény közt megnyugtató és üdítő hatású. Az eső illata, a tiszta ég gyönyörű színe, a fákról csöpögő eső látványa? csodálatos. Körülnézek, mélyet sóhajtok. Végre levegőn? Nézem a természet csodáit, teljesen le vagyok nyűgözve. Úgy tűnik, Abbey is örül annak, hogy kint vagyunk? És én? ezúttal nem egyedül sétálok kint. Micsoda változás? Ránézek Abbey-re, majd csendben, hogy lehessen hallani a lágy szellő fújdogálását, hozzászólok.

- Nos, merre menjünk?

A kezdet. Talán egy barátság kezdete ez a séta, és ez a mai nap? Innentől minden csak azon múlik, hogy hogyan fogunk egymáshoz állni?

          egyéb
avialany || Daisy Lowe
Naplózva


Cielo Montalvo
Öröktag
***

Húdenagyonskizo csillagászat tanárnő

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2008. 04. 16. - 16:54:05 »
0


Rendben, továbbra is Mardekár!
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2019. 01. 03. - 19:23:47
Az oldal 0.114 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.