+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Futottak még
| | | |-+  Raul Valenti
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Raul Valenti  (Megtekintve 1522 alkalommal)

Raul Valenti
Eltávozott karakter
*****


az utcazenész.

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2012. 07. 04. - 21:35:19 »
+3

RAUL VALENTI



Mottó
„Ha padlón vagy… szedj fel onnan valamit!"


         Alapok

jelszó || "Még Harington melle is nagyobb, mint Bishopé!" Vigyorog Vigyorog
így ejtsd a nevemet || Raul Valenti
nem || férfi
születési hely, idő || Glastonbury, Anglia; 1974.február.08.
horoszkóp || vízöntő
kor || 24
vér || félvér
munkahely || Lénygondozó, James Brooks Lénygondozója. Kéretlen utcazenész.  
 


         A múlt

   Figyelj. Nem szeretek magamról beszélni, sőt mi több, egyenesen gyűlölök, mert az mindig olyan érzést kelt az emberekben, mintha egoista lennék, akinek jobb dolga sincs, csak életének apróbb pontjait ecsetelgetni. De kivételek mindig vannak, mindig is lesznek. Amíg élek, legalábbis. Hisz én vagyok az egyik legnagyobb.
    Az életem kezdete unalmas, arról nem is beszélve, hogy igen kevés információval, emlékkel tudok szolgálni neked. De inkább örülj ennek a kevésnek is! Ahogyan arra magadtól is rájöhettél, olasz felmenőkkel rendelkezem. A nagyszüleim, Gilda, és Baldo brit földre való településétől kezdve azonban épp annyi közöm van a csizmához, mint neked. Talán kicsit mégis több. Lényegtelen. Az apám, Ezio már itt született, ezáltal pedig már én sem számítok olasznak. A gyökerek nem jelentenek semmit, nem értem miért foglalkozik mindenki a múlttal, holott a jelenben élünk. Azt kell megragadni, ami most van, márpedig itt szemernyi sincs a jó öreg Itáliából, nekem elhiheted. Vagy ne… inkább ne bízz meg a véleményemben. Még sosem jártam elméleti hazámban.
    Szóval apám meg anyám összeismerkedtek, majd villámgyorsan elintézték, hogy én is a család része legyek,  azt ne kérdezd, hogy hogy, utánam két évvel pedig jött Jackie. Nem fogok panaszkodni, csodálatos gyermekkorunk volt, jobbat kívánni sem kívánhattam volna. Jackie meg én tökéletesen megértettük egymást, nem volt szükségünk másokra ahhoz, hogy órákig játszani tudjunk. Általában ő dominált ezekben a kalandokban. Mindig ő vezette az expedíciót, mint valami hivatásos nyomozó. Rejtett arany után kutattunk, a kalandvágy már kisgyerekként megfertőzte őt, s általa engem. Álomvilágban éltünk, melyből nagyon sokáig nem szakított ki senki.
    Jó gyerek voltam, azt hiszem… azt mondták, Jackie-nél elevenebb kislányt viszont kitalálni sem lehetett volna. Sorra üldözte el a nevelőket, a szüleinknek nem kis bosszúságot okozva, de apa nagyon szerette őt. Mindig is jobban, mint engem.

    A gyermeki fantasztából a Roxfortból érkezett levelem szakított ki. Mindig is tudtam, hogy mi vagyok, a szüleink nem titkolóztak, már kisebb korunkban kerek perec megmondták, hogy varázsló vagyok, és egy napon felvesznek a Roxfortba. Ez nem volt kérdés, Ezio ilyen témákban nem ismert kételyeket. Szigorú, ám jó szívű férfi volt mindig is, és sajnos igencsak konzervatív az én szabados világomhoz.
    Akkoriban ez még nem igen zavart, hisz csak 11 voltam, tizenegy évesen az ember bármit megtehet. Ott áll mindennek a kezdetén, teljesen tiszta lappal indul, mit sem sejtve jövőjéről, az életről. Elkerültem otthonról, és a húgom sem volt már ott mellettem, de az életem változatlanul mesés maradt. Megismerkedtem más gyerekekkel is, és végre mágiát tanulhattam. Sokáig nem is voltak gondok, majd csak harmadévben.
    Tizenhárom évesen az ember elkezd kamaszodni, vagy legalábbis azt hiszi, és elkezdi keresni önmagát. Egy ideig utánozza a nagyobbakat, megpróbál mintát venni azokról, akiknek a stílusa elnyeri tetszését. Ez nem túl eredeti dolog, és nekem sosem ment. 13 évesen még nem érdekelt a stílusom, akkor még ugyanaz a gyerek voltam, aki egykor kincseket keresett a kertben a húgával. Én még nem éreztem, hogy nekem változnom kéne, hogy egyáltalán bármit is tennem kéne azért, hogy más legyek a többiektől. És nem értettem, a többiek miért teszik ezt. Visszagondolva elég vicces lehettem, ám akkor nem sok nevetnivalót találtam helyzetemen. Azzal kezdtek el piszkálni, hogy
"semmilyen" vagyok. Hogy Valenti olyan, mint egy csecsemő. Tény és való, nem tudtam megvédeni magam, így befordultam, csendesebb lettem, mint addig, és nem foglalkoztam a piszkálódókkal, akik persze mind erősebbek voltak nálam. Nálam mindig, mindenki erősebb volt.
    Következő évben már úgy tértem vissza a Varázslóképzőbe, hogy tudtam, mit akarok magamtól. Voltak elképzeléseim, és elvárásaim. Máshogyan öltöztem, és máshogyan viselkedtem. Az egész nyaram arra ment, hogy azon gondolkozzak, miért taszítottak ki, miért kerültem hirtelen az iskolai ranglétra aljára. Jó, sosem voltam a csúcsán, de a legalja…
    A többiek természetesen nem hagytak békén, ugyanúgy lenéztek, de nem foglalkoztam velük. Nem sokkal később elkezdtem írni. Eleinte kisebb mesékkel próbálkoztam, melyek mind kincsekről, kalandozásokról, nyomozásról szóltak. Mintha csak a gyermekkorom kellene leírnom, imádtam a pergamen mögé menekülni, ez azonban cseppet sem tett szociálisabbá, és a tanulás terén sem arattam sikereket, hisz inkább töltöttem az időm írással, mint magolással.
    Egy év múlva, az RBF vizsgáim megünneplendő, kaptam egy gitárt a szüleimtől, a nyáron pedig fizettek nekem egy tanárt, aki megtanított játszani rajta. Hmm… imádtam azt a nyarat. A vizsgáim egyébként nem lettek olyan fényesek, hogy ünnepelni kellett volna őket, de én voltam csöppnyi családunk elsőszülött fia, s
a kicsi Raulnak végre RBF-je volt! Tudod, milyen az ilyen. Anyám nagyon odavolt. Apám… nos, ő inkább a gitárt nehezményezte. Mindig is azt tartotta, hogy egy varázsló, egy vérbeli Valenti kezébe nem hangszer, hanem pálca való.
    A következő két évet már játszva végigcsináltam. Nem, nehogy azt hidd, nem voltak barátaim. Egyedül Jackie volt az akire számíthattam, de őt sem traktálhattam folyton a problémáimmal. Egyébként is hozzászoktam a szerepemhez abban az állatkertben, mégis miért kellett volna változtatnom rajta? Nagyon is jól megvoltam én úgy. Magányosan, de legalább nyugodtan. A nyugalmat, s a csendet mindig is fontosnak tartottam, legalább annyira fontosnak, mint a szabadságot. Én voltam az egyetlen, akit nem érdekeltek a kviddicsmeccsek, aki nem vett részt a bálokon, aki nagy ívben szart a többiekre. Én így lázadtam, nem követtem a csordát, inkább ellenálltam neki, és megmaradtam annak, aki vagyok. Egyébként is gyűlölöm a dísztalárt, egyszerűen nem kényelmes. Ahogyan a kviddicsben sem látok semmi élvezetet.
    Már RBF előtt tudtam, hogy mit akarok kezdeni magammal. Természetesen annak örültem volna a legjobban, ha író, vagy zenész válhatna belőlem, de tudod, hogy van ez. Ezek nem a legbiztonságosabb szakmák, apám szerint pedig nem méltóak egy varázslóhoz. Az ő szemében ez mugli munka, ha pedig ezt csinálom, én sem vagyok több. Nekem sosem volt problémám a muglikkal... Így jutottam arra az elhatározásra, hogy lénygondozónak megyek, aztán majd lesz valami. Ez végül is nem volt nagy érvágás, hiszen mindig is bírtam az állatokat, imádtam az LLG órákat, Hagriddal pedig tök sokat beszélgettünk a bestiákról, a mai napig benézek hozzá, ha időm engedi. Igaz, ez annyira nem lelkesített, mint mondjuk a zenélés, de meg akartam felelni apámnak. Azt akartam, hogy büszke legyen rám, és ezt csakis ily módon érhettem volna el.
   
    A Roxfort elvégzése után mégsem felvételiztem sehova. Rengeteget gondolkoztam rajta, míg végül arra jutottam, ki kell próbálnom a művész életformát.
"Amíg nem próbáltam, nem tudom milyen!" - mondtam. Úgy döntöttem írni fogok, vagy keresek egy bandát, és zenélünk, ha meg nem jön össze még mindig megpróbálkozhatok a főiskolával, végül is egész elfogadható eredményeim voltak. Szó szerint.
    Két évig gyártottam a novellákat, drámákat, még pár verset is írtam, de senki nem volt hajlandó kiadni, vagy színpadra varázsolni őket, a zenélésben pedig az utcánál nem jutottam messzebbre. Nem erre számítottam, sokkal többet vártam az élettől, azt hittem könnyebb lesz majd. Csalódtam, így úgy döntöttem, szeptembertől elkezdem a főiskolát, az írás meg megmarad hobbinak. Anyáméknak is elege volt belőle, hogy eltartanak, de semmi hasznomat nem veszik, az apámmal majd’ két évig egy szót sem váltottam. Nem tudta elfogadni, amit tettem, igaz, a főiskola némileg javított ezen, de még így sem volt olyan viszonyunk, mint azt szerettem volna.
    Felvettek lénygondozónak, de nem sokon múlt, hogy ne kerüljek be. A főiskolás éveim alatt folytattam az utcazenélést, amiről apám persze mit sem sejtett. Ő elhitte, hogy a kicsi fia visszatért a „helyes” útra, bár a bestiák csak egy fokkal voltak jobbak a szemében, mint a gitár. Ez azért már egészen más volt, mint a Roxfortban. Itt nem voltam kitaszított,
„meg nem értett”. Teljesen új lappal indulhattam, ezt pedig kihasználtam. Jól esett, hogy vannak emberek, akik szóba állnak velem, akiknek imponál, amit csinálok! Az első évem alatt volt életem első komoly barátnője. Igazándiból csak itt sejtettem meg, mit jelent nagyfiúnak lenni. Mit jelent felnőttnek lenni. Nem, arról szó sincs, hogy követtem volna a felnőtt élet szabályait, csak… tisztában voltam vele, hogy léteznek, és egy koszos sarokban porosodnak valahol, igencsak távol az én elképzeléseimtől.
    A háborúban nemigen veszek részt. Nem pártolom Tudodkit, de nem is fogok semmit tenni érte, hogy eltűnjön. Egyszerűen túl kevés vagyok az ilyen hősködéshez, meg aztán csak megöletném magam. Inkább azt teszem, amihez értek. Veszély úgysem fenyeget, jó hírű családból származok, és közvetlen veszteségünk sem volt még a háború során. Kizárólag anyagi, mely csődbe juttatta anyám dísztalár-kereskedését, és apámnak sem megy jobban a bolt, így kénytelenek visszaköltözni Olaszországba. Én azonban nem tartok velük. Itt maradok, hisz valakinek vigyáznia kell Jackie-re is.  
    Öhm… azt hiszem ennyi.
    Mondjak még valamit, vagy mindent sikerült kitöltened azon az ostoba papíron?

    Köszönöm uram, ööö… Mr. Valenti!

    Raul.
– javítalak ki, arcomon türelmes mosoly suhan át. Nem szeretem ezt a miszterezést, valahogy mindig a Roxfortot juttatja eszembe.

    Raul. –biccentesz. Biccentek, s megvárom, míg visszasétálsz saját, középszerű kis életedbe, hogy aztán én is megtehessem ugyanezt.



         Jellem

    Elég idealista és humánus vagyok, általánosságban véve lételemem a függetlenség, a szabadság. Ahogyan a vízöntő horoszkópja is mondja, optimista beállítottságú, találékony, és nagyon eredeti vagyok. Van egyfajta kísérletező hajlamom, mely új tapasztalatokhoz irányít. Azt tartom, a világban mindent ki kell próbálni, kivéve a vérfertőzést, ennek ellenére nem szokásom csak úgy belevágni a dolgokba.  
    Egy igazi művészlélek vagyok, legalábbis sokan ezt állítják. Szeretem a művészeteket, az irodalmat és a zenét mindenekfelett. A művészet kikapcsol, egy másik világba vezet, ahol önmagam lehetek, ahol nincs sem háború, sem fojtogató kötelezettségek. Csak én. Nem szeretem az éppenséggel „menő” dolgokat. Úgy tartom, minden hóbortnak, így a divatnak is van lejárati ideje, és nem szeretném, hogy egy ilyen múló fájdalom határozza meg a stílusom, az életem. Sokkal jobban kedvelem az alternatív dolgokat.
    Nem vagyok családcentrikus, viszont a barátság mindenek felett fontos számomra, hasonló gondolkodású szellemi társak nélkül képtelen vagyok létezni. Kiszámíthatatlan vagyok, sokszor még magam sem tudok dönteni akaratom felől, az érzéseimről meg pláne. Előfordulhat, hogy az új dolgokat is hamar megunom, és ki akarok tűnni a tömegből, más akarok lenni, mint a többi ember. Nem beszélek sokat, ennek ellenére mindenről megvan a véleményem.

    A szerelem terén nem szokásom nagyot alkotni. Félek a mély érzésektől, az elköteleződéstől. Sokkal inkább fontos, hogy barátság legyen a párkapcsolatban, minthogy őrjítő szenvedély. Nyitott és toleráns vagyok, így van képességem mindenben és mindenkiben meglátni a szépet. A szabadságot nehezen adom fel. Azt hiszem, a párkapcsolatban feminista vagyok. Nekem fontos, hogy egyenjogúak legyünk, utálok mások felett, vagy helyett döntést hozni.
 

Erősség || Optimista; Odaadó; Önzetlen; Eredeti.
Gyengeség || Türelmetlen; Kiszámíthatatlan; Naiv; Befolyásolható.



         Apróságok

mindig ||
zene; írás; tea; titkok, nyomozás; a bestiák;
színház;önkifejezés; kritikák; eső; természet;
egyszerűség; nyugalom; csend.
soha ||
hivatásos borbélyok, fodrászok; állatkínzás; dísztalár; kviddics; nagyképűség;
halálfalók; nincstelenség; szenvedés; durvaság; jóslástan; hasmenés.
hobbik || Novellákat és színdarabokat írok, illetve nagy szeretettel zenélek.
merengő ||
+ Egyértelműen az, mikor megtudtam, hogy bejutottam főiskolára.
- A legrosszabb emlékem az a két év sikertelenség, mely a Roxfort utáni években jellemző volt. Nincsen konkrét, megfogható emlékképem, inkább az érzések maradtak meg. A magány, a csalódottság, és a kiábrándultság.
mumus || Egy szigorú arcú férfi, aki meglepően hasonlít apámra. Összetépi az írásaimat. A gitár húrjait egyenként szaggatja ki, a végén kettétöri.
Edevis tükre ||  A legnagyobb álmom az, hogy egyszer színpadra viszik az egyik darabom, mely aztán sikert is arat. Mindennél jobban szeretnék bizonyítani. Apámnak. A családomnak. Mindenkinek.
százfűlé-főzet || Világos, egészen olyan a színe, mint a felhőtlen, tiszta égboltnak, ízre pedig talán a sárgadinnyéhez hasonlatos.
Amortentia || teafű; frissen leesett eső; papír; tinta; fa.
titkok ||
Anyukám vágja a hajam.
azt beszélik, hogy... || a pasikat is szeretem, de ez baromság!



         A család

apa || Ezio Valenti; 50 év; félvér; Apámmal sosem értettük meg egymást igazán. Nem az a fiú vagyok, akit akart, szerinte puhány vagyok.
anya || Marlene (Moseley) Valenti; 47 év; Anyával egész jó a kapcsolatunk, Jackie-n kívül talán ő ért meg engem a legjobban a családban. Hálás vagyok neki, hogy nem úgy néz rám, mint valami „fekete bárányra”.
testvérek ||  Jackie Valenti, 22,  Megértjük egymást, mindent meg tudunk beszélni, nem csak testvérek, de barátok is vagyunk.
állatok || Diego, a fehér gitárlakó menyét.

Családtörténet ||
   A firenzei Mediciektől származtatják magukat, vagyis sikerült egészen a 13. századig visszavezetniük a családfájukat. Régen a Mediciek Firenze uralkodói voltak, orvosok és bankárok, később a művészetek legfőbb mecénásai. Így kerülhetett a család birtokába számos híres könyv, drágakövek, értékes érmék és mindenfajta válogatott ritkaság. A 16. században három pápa is a Medici családból került ki (X. Leó, VII. Kelemen és IV. Pius). Anna Maria Ludovica de Medici volt a család utolsó sarja, vele 1743-ban megszakadt a vérvonal, a Medici-ház – színleg – kihalt.
   Valójában Anna Maria két gyermeknek is életet adott, két fiúnak, akik közül az egyiket bölcsőhalál érte, de öccse, Vörös Tammaro – akit bizonytalan források szerint egy szicíliai katona nemzett – megérte a felnőttkort. S még mielőtt méreggel kioltották az ő életét is, továbbörökítette a hígult, ám mágiával gazdagodott vérvonalat. Egyes források szerint már a Mediciek is boszorkánymesterek voltak, de az erre utaló bizonyítékok hitelessége megkérdőjelezhető, olyannyira a régmúltba nyúlik vissza a család eredete. Mindazonáltal a szicíliai kétséget kizáróan varázsló volt, így a hivatalos számítás szerint Vörös Tammarot kiáltották ki a mágusatyának.
   Az ő fia, Settimio magas kort ért meg, és sok gyermeket nemzett, köztük a híres „Sárkánymester” Flavia de Florencat is. A későbbi leszármazottakról jegyzék is készült; a firenzei mágusakadémia tanulói voltak a Rucellai, az Amaldo és bő száz évvel később a Valenti-ház tagjai is.  


~by: Jackie Valenti


         Külsőségek

magasság || 183 cm
testalkat || teljesen átlagos
szemszín || Kék.
hajszín || Fekete.
kinézet ||
„Első ránézésre nem egy kviddicssztár. De még második ránézésre sem. Sosem volt kiemelkedő tehetség a sportok terén, nem is sereglették körül a lányok tizenéves korában. Nem zavarta, mint ahogy az sem, hogy mit gondolnak róla a stílusa és megjelenése alapján mások (ellentétben húgával). Általában kerüli az olyan holmikat, melyekben kényelmetlenül érzi magát. Ilyen például a dísztalár vagy az öltöny. Az egyszerűséget és a praktikumot pártolja. A haját pedig az édesanyja vágja.”



         Tudás és karrier

pálca típusa || 9 és ½ hüvelyk, berkenye, egyszarvúszőr maggal.
végzettség ||
Mindig is a Legendás lényeg gondozása volt a kedvenc tantárgyam, így már az RBF vizsgáim előtt tudtam, mivel akarok majd foglalkozni. Céltudatosan húztam rá a gyógynövénytanra és az LLG-re, így a RAVASZ vizsgáim is megfeleltek ahhoz, hogy felvételt nyerhessek főiskolára.  Ennek ellenére azonban csak két évvel később felvételiztem a Mandragóra Gyógyítóképző Intézetbe.

RAVASZ eredmények:
SVK – E
Bűbájtan – V
Bájitaltan – E
Gyógynövénytan – V
LLG – K
Mágiatörténet – E
Átváltoztatástan – V
Jóslástan - H

Az Általános lénygondozói szakon végeztem a Mandragóra Gyógyítóképző Intézetbe.
Egyszer saját rendelőt szeretnék nyitni.

foglalkozás || Lénygondozó
varázslói ismeretek ||
   Elég járatos vagyok bűbájtanban, gyógynövénytanban és legendás lények gondozásában. Lénygondozóként végeztem, így ismernem kell őket, viselkedésüket, mostanra kevés olyan dolgot tudnál mondani, amit ne tudnék a varázslényekről.
    A párbajozásban béna vagyok, mindig is az voltam, ha sikerélményt akarsz, hát gyere hozzám, egész biztosan nem foglak legyőzni, védekezni tudok, támadni azonban nem igazán. És bájitalok terén sem vagyok valami nagy ász. A könnyebb főzeteket még elkészítem, de ha a kezembe adnál egy fiola Veritaserumot, vagy egy keveset az Élőhalál esszenciájából, simán bemesélhetnéd, hogy limonádé. Én pedig minden gond nélkül meg is innám.


         Egyéb

avialany||  Gaspard Menier

Minden Bishopok legIzábbikának címezve!

Naplózva


Izabel Bishop
Eltávozott karakter
*****


★ HARDCØRE GRYFFINDØR ★

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2012. 07. 06. - 12:47:46 »
+2



Először is nagyon szépen köszönöm,
hogy életre keltetted Rault!
Másodszor köszönöm, hogy elláttad őt kerek múlttal, izgalmas jellemmel
és olyan tulajdánságokkal, apróságokkal, amelyek tényleg élővé teszik őt :]
Nincs is benne semmi hiba, hiába próbálják ráfogni, hogy fekete bárány, úgyhogy
a szokásos hivatali bagoly előtt az ET-t ezennel:


elfogadom

Naplózva


ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
aww, c'mon... what's the worst that could happen?
ΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔΔ
Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 02. 19. - 00:57:45
Az oldal 0.598 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.