Brayden Matthew Minticz

BRAYDEN MATTHEW MINTICZ

   Alapok

jelszó || "Minő sötét az emberi ármány"
teljes név || Brayden Matthew Minticz
becenév || Brayden - minden egyébért öl
nem || férfi
születési hely, idő || Kolozsvár, 1969. november 1.
kor || 29
vér || arany
iskola || Roxfort, de hetedév felénél kicsapták
munkahely || Mágiaügyi Minisztérium - Varázslény-Felügyeleti Főosztály elnöke

   A múlt

Halottak napján születni igen morbid és hatalmas szimbolikával bírhat a babonások szemében, a szerető szülők viszont túlzottan elvakultak voltak. Anya és apa is azt várta, hogy a saját kicsi mása szülessen, és végül is az első maradt hoppon, habár az utóbbi se örült volna ennyire nekem, ha lett volna egy kis esze, de szerencsére nem volt, és emiatt lett olyan a gyerekkorom, amilyennek akartam, akár egy játék, ahol a játékszabályokat is én alakítom
Amikor először gurítottam a kockával hatost dobtam - életemben az egyetlent -. Édesapám, Vlad a román híresség, a sárkányidomár tenyerén hordozott, és volt annyira türelmetlen, hogy két évesen elvitt magával a munkájába, merthogy én leszek az ő utódja, és semmit sem lehet elég korán elkezdeni. Akkor még ártatlannak mondtak, habár még anyám se szeretett a szemembe nézni. Micsoda nyápic egy nőszemély volt. Csak a szeretet, meg a boldogság! Hogy oda ne rohanjak! Szóval elvitt az az agyalágyult, és hát úgy döntött, hogy elmegy inni, én meg jó helyen leszek az egyik fa alatt, és addig is nézzem a svéd sróforrút, hogy alszik. Bennem persze dolgozott a gyermeki kíváncsiság és valami megfoghatatlan dolog - ami azt hiszem az egyetlen jó dolog, amit örököltem tőle -, ami már akkor dolgozott bennem. Tisztán emlékszem, hogy nyitotta ki a szemét óvatosan, amint közelebb mentem hozzá. Érezte a szagomat, de nem reagált rögtön, volt benne egyfajta bizalmatlanság az emberek felé, valószínűleg már kapott jó pár pofont varázslóktól, de hamar rájött, hogy most nem kell félnie. Prédát látott bennem, és nem olyat aki a területét háborgatja, vetélytársat. Még most is ámulatba ejt az a gyorsaság, amivel ide ugrott és megpróbált bevonszolni a védővarázslatok körén belülre. Akkor még ordítottam, könyörögtem a magam gyerekes nyelvén a segítségért, hogy mentsenek meg. Micsoda szánalmas alak lehettem.
Végül egy idegen kiszabadított, és begyógyította a sebeimet. Apám persze egy szót nem tud még ma se az egészről. Hogy mennyire irritált engem az a részeg alak... Még szerencse, hogy már nem látom.
Újra dobtam, ötös lett, és indulatosan felugrottam, hogy most ez a legjobb, nem a hatos ami az újszülött öcsém eredménye. Elhitte nekem apa, anya meg úgyse számított, hisz semmit nem ért itthon a szava, ő csak azért volt, hogy kiszolgálja annak a részeg állatnak az igényeit meg eltartson minket.
Nem sokkal ezután jött egy hirtelen költözés Angliába. Sajnáltam otthagyni azt a területet, a zord kis zugok mind én voltam, a játékaim, amiket nem hozhatok magammal. Akármennyire is volt új a helyzet, nem változott semmit az, hogy menekülni kellett a dühös apánk elől, akit azt hiszem egyikünk se tisztelt, sokkal inkább féltünk tőle, még akkor. Talán ez kovácsolt össze minket némiképp Shannonnal, aki mint lelkes kiskutya tényleg elhitte, hogy az ötös nagyobb, mint a hatos és azt csinálta amit mondok, odajött velem, ahova akartam, de meg volt az a jó tulajdonsága, hogy sose volt láb alatt, mindig tudta mikor és hol kell lennie. Először csak a pincébe jöttük, apám titkos zugába, ahol a megannyi mágikus bestiát rejtette, és volt egy pár eszköze. Először állatokat gyűjtöttem. Nem szerettem, ha halottan találtam rájuk, én akartam megölni őket, de csak óvatosan, hogy még lehessen rajta dolgozni...
Boncoltam mindent amit csak érdekesnek találtam és egyszerűen imádtam, elképzelhetetlenül boldogok voltak azok a percek, amikor az állatok hasát felvágtam és néztem mi van bennük? Szabad kézzel, minden védőeszköz nélkül turkáltam a szervek között, de egyszer sem lettem beteg. Követőt akartam az öcsém személyében, és mindent megtettem azért, hogy mellettem maradjon, sose mondtam neki unalmasakat, egy dolgot kétszer pedig csak akkor, ha nem értette. Én magyaráztam el, hogy mi micsoda egy állat belsejében, hogy kell csinálni, hogy jó legyen, hogy működik. Csak nekem köszönheti, hogy most ott tart ahol. Micsoda nyalka legény lett ő is. Pfuj.
Ahogy nőttük észrevettük, hogy már kicsi az udvar és a pince. Több kell. Ismertem az összes ott lakó állat anatómiáját szinte, még ha csak a magam gyerekes nyelvén is. Kilógtunk a közeli mugli településekre és ott töltöttük szinte minden időnket. Hamar megtanultunk elvegyülni a tömegben és egy idő után mindenki kapásból azt felelte volna, hogy persze, az a két gizda gyerek is itt lakik valahol... Nem volt túl nehéz dolog lopni, de azért volt amikor az erdőben kellett élelmet szerezni, ahol csak lassan tudtuk kitapasztalni, hogy mi ehető, és mi nem, de végtére is csak sikerült.
Új állatokat találtam, és az egyszerű szikén túl új eszközt is. Pálcákat loptunk alkalmakra, ami néha tragikumnak bizonyult, néha pedig csodálatos sikernek, habár ez utóbbinak csak én tudtam örülni, mivel öcsém volt a tesztalany.
Mázlista volt, legalábbis egy darabig. Én elmentem a Roxfortba, ő meg ki tudja mit csinált? Először csak könyörgött, hogy ne menjek el, mintha érdekelte volna! Csak színjáték volt! De ekkor váratlan dolog történt, valami furcsa erőtől elájult és rázkódni kezdett. Akkor nagyon megijedtem, de ezt senki se tudja. Aztán egyszer csak megállt. Pont úgy nézett ki mint egy halott. Furcsa gondolat öntötte el fejemet, az ember felépítését akkor még nem ismertem, hát itt az idő. De sajnos felébredt az a dög, és a szülők is észrevették. Nem volt túl kellemes.
De amint visszajöttem mindig gondoskodtam arról, hogy megbosszuljam az összes percet, amikor nem rám gondolt. Neki nem lehetnek gondolatai! Ő túl hülye ahhoz, majd én vezetem őt, majd én megmutatom a helyes utat! De ő bezzeg sose hitte el ezt, sose látta be, hogy nekem van igazam.
Aztán ő is bekerült az iskolába, és csak hamar rájöttem, hogy ügyesebb, tehetségesebb, mint én. Ez pedig irritált. Hisz ennek nem így kéne lennie! Ő az alárendelt, neki kell engedelmeskednie! Ennyire nem lehettem jó tanár! Olyan mértékű gyűlölet munkálkodott bennem, amit csak a legkegyetlenebb módok variálásával tudtam levezetni, de nem csak a pálcámon keresztül. Nem hagytam neki egy nyugodt percet sem! Tudja meg mi a szenvedés, amit én éreztem akkor, amikor jobb volt nálam! Ez motivált csak.
Egészen addig, amíg azok a hülye tanárok bele nem szóltak. Az öcsém a negyedév végén elbotorkált, nem jött haza, eltűnt az a szerencsétlen! Szinte biztos, hogy ellenem forralt terveket, csak azért, hogy megkeserítse az életemet! Tudom, hogy ezt csinálta! Hát ne csodálkozzon akkor, hogy Cruciatusszal büntettem őt érte! Azok a hülye tanárok, pedig nem tudtak semmit! Azt hiszik, olyan jól döntöttek a kicsapásomat illetően, pedig csak megkeserítették öcsém életét, és még távolabb vittek tőle, hogy tanítsam és megmutassam neki a helyes utat! Meg kell nevelni őt, mert még mindig csak egy rakoncátlan gyerek, hiába minden próbálkozásom...
Nem mentem haza. Már meg voltam tizenhét, a nyomjel eltűnt a pálcámról és semmi kedvem sem volt tökéletlen apámhoz, aki még kontrollálhatatlanabb lett, mióta anyám meghalt. Belekeveredtem egy nagyon jó társaságba egyik éjszaka. Fekete mágia tisztelői voltak mindannyian, az igazi mágiáé, nem olyan pitiáner dolgokat tanítottak nekem, mint a Roxfortban... Ég és föld volt a kettő.
Hamar bekerültem a körforgásba és habár nem volt túl nagy varázserőm a zsenialitásom kárpótolt mindenért. Tovább fejlesztettem különböző rítusokat, tökéletesítettem az elgondolásokat, és egy kisebb vezető szerepkört is magaménak tudhattam, mindössze két év alatt. Közel kerültem azokhoz is akik egykor Voldemort tanítványainak mondhatták magukat és mindegyikük nagy jövőt festett elém.
Közben folyamatosan figyeltettem Shannont, vártam a legtökéletesebb alkalmat, ami két év múlva el is érkezett. Lecsaptunk rá elfogtuk. Végre ő is szabad volt az iskola kötelékei alól és én sikeresen megakadályoztam egy darabig attól, hogy elkövesse élete legrosszabb döntését és aurornak álljon. Nem az a helyes út, az a helyes út, amit én járok!
Újra megneveltük, hogy olyan legyen mint régen, elfelejtette már hol is van a helye, aztán próbáltuk bevenni a játszmába, de ő nem hagyta magát, makacs lett! Félrenevelték amíg én nem láttam őt! Ez is mind azoknak a hülyéknek a hibája! Sose fogok nekik megbocsájtani! Valószínűleg az igazságszolgáltatást is ők hívták ránk!
Soha nem fogom elfelejteni azt a huszonnégy hónapot az Azkabanban, de kellett. Szükségem volt rá! Váratlan ajánlat ért ugyanis a falak között:
Megkerestek a Sötét Nagyúr szolgái és azt a feltételt szabták, hogyha követőjük leszek, akkor kiszabadítanak és áthelyeznek egy kis idő múlva Minisztériumba. Visszautasíthatatlan ajánlat volt az ilyen. Kiszabadultam és elhatároztam, hogy még nincs idő a büntetésre, kellő befolyásom amúgy sincsen az iskolában ahhoz, hogy megneveljem őt. Tanultam, segítettem a fekete köpenyeseknek és elviseltem azt, hogy parancsolnak nekem, mert a cél szentesíti az eszközt, és a cél nem más, mint az én öcsém jó útra térítése! Ezért meg fogok tenni mindent...

   Jellem

Egy gyönyörű pszichológiai eset, aki a legtöbb betegségre kiváló példa lenne. Gyakoriak a dührohamai, főleg akkor, ha nem kapja meg amit szeretné, de ezt halálfaló körökben vissza tudja fogni. Önző, és nem érdeklik mások, mindent meg tesz azért, hogy neki jó legyen. Fél beismerni, de valami megfoghatatlan vágy húzza öccse felé, aminek nem tud ellenállni, és igazából nagyon szereti őt, de nem tudja ezt kimutatni. A férfiakhoz vonzódik, de fél a szexualitástól és mindenféle intim témától. Rettenthetetlenül egoista, aki saját kárán sem tanulja meg, hogy másnak is igazi lehet, nem csak neki.
Utál engedelmeskedni és utálja, ha alkalmazottai valamit rosszul csinálnak. Dühét rendszeresen másokon vezeti le. Szadista hajlamokkal megáldott egy nagy rakás paranoiával fűszerezve

   Apróságok

mindig ||
+Shannon
+Fekete Mágia
+Mágikus Lények
+Boncolás
+Mások ellen elkövetett erőszak
+Mások szenvedése
+Hegyek
soha ||
-Roxfort
-Felette való főnökösködés
-Azkaban
-Boldog emberek
-Szexualitás
dementorok || Azkaban
mumus || Azkaban
Edevis tükre || Öccsével jó a viszonyuk
százfűlé-főzet || Rothadó állattetemekhez hasonlatos a szaga, állaga leginkább a hányásra emlékeztet tele beazonosíthatatlan eredetű szilárd darabokkal
titkok ||
#szereti az öccsét
#a férfiakhoz vonzódik
#nem szeret a Sötét Nagyúrnak dolgozni, de hálás amiért kimenekítette az Azkabanból
rossz szokás || szinte csak rossz szokása van, de azért párat megemlítek
#szadizmus
#ujj ropogtatás
#száj harapgálás
#kézzel szeret enni
#dührohamok

   A család

apa || Vlad Minticz, aranyvér, 58
anya || Helene Caroline Caltridge, aranyvér, elhunyt
testvérek || Shannon Alexiel Minticz, 26
családi állapot || egyedülálló
állatok || minden az övé a VFF-en, és akármi az övé lehet, ha akarja.

   Külsőségek

magasság || 185 cm
tömeg || 80 kg
szemszín || barna
hajszín || fekete
különleges ismertetőjel || nincs nagyon
kinézet || Általában elegánsan öltözködik, kivéve, ha boncol illetve egyéb más piszkos munkát végez.
egészségi állapot || paranoia, dührohamok, illetve alapból sérült egy kicsit

   A tudás

varázslói ismeretek ||
#nincs sok varázsereje
DE
#fekete mágia magasfokon
#Varázslényi ismeretekben elég gazdag
#főben járó átkok
#sok benne a gyűlölet ezért Cruciatusa meglepően nagy erejű
mugli képzettségek || gyerekkori kalandozásai miatt úgy-ahogy ismeri a világot, de semmi különös
pálca típusa || 18 hüvelyk, tiszafa, sárkányszívizomhúr
különlegesség || néhány összetettebb fekete rítust továbbfejlesztett, de megvalósítás általában nem az ő rezortja átlag alatti ereje miatt, patrónust nem tud megidézni

   Karrier

végzettség || igazából még a Roxfortot sem végezte el, de kitanították fekete mágiából
foglalkozás || VFF elnök
státusz || nem tudják róla, de gyakran része az öldökléses bevetéseknek
szolgálati idő || 1996. óta
hogyan lehetne a karakter a Nagyúr hasznára? || Van egy kis befolyása a Minisztériumba, de oda már csak a sötét erők emelték be, úgyhogy az ok inkább mágikus újításaiban illetve abban keresendő, hogy szeret bántani másokat, tehát alkalmas likvidálásra és egyéb megbízások elvégzésére
   Szerepjáték-példa

Smoke multija vagyok, könyörgök hadd ne kelljen Vigyorog

Egyéb

avialany|| Milo Ventimiglia