Guy Aiden Perkins

GUY AIDEN PERKINS

Alapok

jelszó || "Gerzson, te ittál? Lehelj rám!"
teljes név || Guy Aiden Perkins
becenév || Aid
nem || férfi
születési hely, idő || London, 1980. február 17.
kor || 17
vér || fél
iskola || Roxfort --> folyamatban
évfolyam || hetedéves

A múlt

Gyerekkor
Szülei alig három évvel korábban ismerkedtek meg egy németországi ifjúsági nyelvtáborban, ahol mindketten nevelőként voltak jelen. A két fiatal egymásba szeretett, majd a nyolchetes tábor végén Adel nem Lüneburgba tért vissza szüleihez, hanem a jóképű angol fiatalemberrel Angliába utazott. Steve Perkins néhány hónappal később feleségül vette a lányt. Ekkor már mindketten tudták egymásról, hogy félvér varázsló családból származnak, Steve varázsló, Adel boszorkány. Ám valamiért mégis a mugli világot választották, sosem mondták el senkinek a döntés okát.
Guy édesanyja letette a szükséges vizsgákat, azután az egyik londoni gimnáziumban kezdett németet és matematikát oktatni. Guy édesapja szintén letette a varázspálcát és hobbijának élt, szabadidejében festett, egyébként pedig a város túlsó felén lévő lovardában oktatta lovaglásra a tehetősebb angolok sarjait.
Adel sokáig el sem merte mondani férjének, hogy terhes, ám amikor már egyre nagyobb lett hasa, nem titkolhatta tovább hirtelen hízásának okát. Attól tartott, a férfi megharagszik rá a születendő gyermek miatt, azonban férje örömében a levegőbe dobálta asszonyát és sugárzó mosollyal nézte a pocakot.
1980 telének végén született Guy egy londoni klinikán. Gyermekkora szokványosnak mondható, pontosan ugyanolyan élete volt, mint akármelyik mugli gyereknek. Szülei ugyanis elhallgatták előle a varázsvilágot, hiszen nem tudhatták, varázsló lesz-e a fiúból és nem akarták hiú ábrándokba ringatni a sárkányokhoz és mindenféle sportokhoz vonzódó gyerkőcöt.
Guy a londoni Paul Hewett Általános iskolában tanult 11 éves koráig. Kisiskolás korában már megmutatkoztak nála a mágia jelei, különös dolgokat csinált dühében és örömében egyaránt, amit szülei egy-egy büszke félmosollyal reagáltak le, de továbbra is hallgattak előtte a varázsvilágról. Öt éves volt, amikor megszületett húga, Lilian. Ekkor a fiú ugrálni kezdett örömében és hirtelen minden tárgy felröppent a szobában, azután néhány másodperccel később halkan koppantak a bútorok a padlón. A levegőből összekeveredett papírlapok szállingóztak még fél percig, akárha tornádó söpört volna végig a szobán. Guy döbbenten bámult „művére”, ez volt élete első mágikus cselekedete.
A fiú nagyon várta kistestvére születését, elhatározta, hogy mindentől megvédi majd az apró jövevény, akármilyen veszély leselkedik is rá. Rendkívül szoros testvéri kötelék alakult ki a két gyerek között az évek során, ami tovább erősödött, mikor Guyt felvették a Roxfortba.
Guy éppen baseball meccsen volt, mikor megérkezett a bagoly. A fiú a labda helyett a felé szálló apró tollast trafálta el ütőjével és rögtön értékesítette a pályán kívül lezuhanó bagolynak hála megszerzett hazafutást. A győztes meccs után kirohant a pálya melletti parkba, hogy megkeresse azt a furcsa labdát, aminek hála megnyerték a játékot. A labda helyén azonban egy alig élő bagoly feküdt, apró lábán borítékkal, melyen ez állt:

Guy Aiden Perkins
London, St. Capdel Park, Baseball pálya, hazai bázis

A kissrác elsápadva vette kézbe a baglyot és a borítékot, otthon döbbenten hápogva mutatta szüleinek a jelenést. Ekkor szerzett tudomást a varázsvilág létezéséről. A szülők rengeteget meséltek neki tanévkezdés előtt a mágia világáról, édesapja a Roxfortról, az Abszol útról, a 9 és 3/4-ik vágányról, Roxmortsról regélt neki részletesen.
Guy rendkívül sajnálta, hogy ott kell hagynia a tanév idejére családját, rengeteg barátját, a baseballedzéseket, a szörfleckéket. A mugli suli már kevésbé érintette érzékenyen, sosem kedvelte túlzottan, csupán barátai hiánya fájt.

Roxfortos évek
Nyílt és őszinte természetének hála hamar talált új barátokat a Roxfortban, nem okozott gondot számára a kapcsolatépítés, hamar megtalálta társaival a közös hangot. Elsőéves gólyaként minden az újdonság varázslatos erejével hatott rá, imádta az iskolát, a varázsvilág lenyűgözte, a Harry Potter körüli felfordulás azonban hidegen hagyta. Gördeszkáját az varázslóképzőbe is magával vitte és használta is, amikor csak lehetett.
Másodikban már rutinosan tért vissza az iskolába. A szüneteket otthon töltötte, de még mindig rajongott az iskoláért, különösen a repülés nyűgözte le, amihez foghatót addig soha nem tapasztalt. Ebben a tanévben lett életében először szerelmes egy évfolyamtársába, a griffendéles lány azonban ügyet sem vetett rá, mivel a fiú fiatalabb volt nála. Guy sokáig töprengett milyen hőstettel vívhatná ki a negyedéves figyelmét, míg végül elhatározta, legyőzi azt a különös lényt, mely kővé dermesztette megannyi iskolatársát. Barátai fogták le a lökött kiskamaszt, nehogy valami hülyeséget csináljon.
Következő ősszel már harmadévesként tért vissza az iskolába, reménytelen szerelmet dédelgetve lelkében az immáron ötödéves lány iránt. Választott tantárgyként a Legendás Lények Gondozását vette fel a sárkányok miatt és a Mugliismeretet, mivel úgy vélte, ezzel a tárggyal nem lesznek gondjai, hiszen élete első 11 évét mugliként élte le. Sirius Black feltűnése és az egyre sokasodó furcsaságok nem aggasztották különösen a bátor fiút, mivel ekkorra már volt ideje megszokni, hogy a Potter-fiú körül mindig van valami zűr.
Tanév végén azonban egy seprűbalesetnek hála kiábrándult addigi szerelméből. Néhány barátjával kimentek a kviddicspályára egy délután, hogy lejátsszanak egy meccset. Az egyik nagyobb srác véletlenül nekiszáguldott Guynak, aki nyolc métert zuhant seprűjéről. Amikor magához tért a füvön hátazva, Becky hajolt fölé. Guy rögtön beleszeretett a lányba, ő volt élete első barátnője.
Negyedéves korában ahogy mindenki más, ő is szeretett volna részt venni a Trimágus Tusán, azonban a szabályok értelmében tilos volt jelentkeznie. Mégis megpróbált jelentkezni egy csapat háztársával együtt, azonban mielőtt a nevükkel ellátott cetliket a serlegbe tehették volna, egy bűbáj hatására messzire repültek a serlegtől. Számtalan varázslattal megpróbálkoztak, sikertelenül. Végül természetesen botrány lett abból, hogy éjszaka lógtak ki hálókörletükből, mivel sötétben akarták belecsempészni nevüket a serlegbe, amikor senki nem látja esetleges felsülésüket. Mrs. Norris és Frics keröltve buktatták le a díszes társaságot, melyet tíz-tizenöt fiú alkotott, másodévesektől kezdve egészen a hatodikosokig. Jócska adag büntetőmunkát sóztak a merészek nyakába, cserébe az éjszakai kiruccanásért.
Ebben a tanévben ízlelte meg először a cigarettát Guy. Kocadohányosként kezdte, bulikon gyújtottak rá titokban haverjaival. Később már lyukasórákban is fel-felszökdöstek a tornyokba füstölni. Otthon persze soha nem gyújtott rá, szülei előtt mélyen hallgatott újonnan felvett szokásáról.
A nyári szünetben aláhamisított szülői engedély segítségével tetováltatott bal lapockájára egy sárkányt az egyik neves londoni tetkószalonban. Biztos volt benne, hogy szülei nem engedélyeznének semmi effélét számára, ezért elhallgatta előlük a tettet, akárcsak a cigizést.
Voldemort visszatérése megdöbbentette a fiút. Minden eddiginél jobban kezdte félteni családját, hiszen apja történetei alapján pontosan tudta mi vár a sárvérű és félvér családokra, ha tényleg erőre kap Voldemort.
Az ötödév viszonylag nyugisan telt számára, a szokásos bulikkal, csajozásokkal, seprűlovaglással tarkítva. Sikerrel vette az akadályokat, RBF vizsgái jól sikerültek, azonban Guy továbbra sem kedvelte meg a tanulást, inkább szükséges, hasznos dolognak tartotta. Amikor a tanév végén megerősítést nyert Voldemort visszatérése, Guy habozás nélkül hitt Dumbledore-nak és Harrynek.
A nyár folyamán Guy ellátogatott az egyik kisebb londoni reptérre. Mostmár szabad volt a pálya, hiszen évek óta arra várt, hogy betöltse a tizenhatot és ezzel alkalmassá váljon az ejtőernyős képzésre. Mivel az ejtőernyősklubot és a repteret egyaránt támogatta az állam, ezért a kamasz minimális tagdíj ellenében szabadon elsajátíthatta az ejtőernyőzés rejtelmeit. Mire végetért a nyár számos ugráson volt túl. Élvezte a szabadesés mámorító érzését, a biztonságos süllyedést az ejtőernyővel és az ugrások során a vérében zúgó adrenalint.
Szeptemberben hatalmas csalódás érte: húgát nem vették fel a Roxfortba. Ekkor derült ki, hogy Lilian kvibli, soha nem fog tudni varázsolni. Bár Guy némileg elkeseredve ment vissza az iskolába, azonban húgát nem zavarta az, hogy nem boszorkány. A kislány vígan élte tovább életét a muglik között.
Hatodévesként is jól teljesített az iskolában, de nem vitte túlzásba a tanulást. Igyekezett jól érezni magát az iskolában, azonban az egyre gyülekező sötét felhők ezt nem mindig tették lehetővé számára.
Véletlenül szerzett tudomást egy barátjától Dumbledore Seregének létezéséről, aki ekkor már tagja volt a DS-nek. Guy hónapokig töprengett, hogy vajon milyen célt szolgálhat és mi az a Dumbledore Serege. Amikor végre megértette a dolgot, sokáig habozott belépjen-e. Olyan sokáig, hogy közbejött az ostrom, így végül a fiúnak nem volt lehetősége lépni az ügyben.
Hetedévesként is visszatért a Roxfortba, dacára szülei tiltakozásának. A tanévnyitó hatására elhatározta, hogy ezután mindent meg fog tenni Voldemort uralma ellen, amit csak lehet.
Roxfortos korában az első tanév kivételével gyakran otthon töltötte a szüneteket, ilyenkor hobbijainak hódolt és igyekezett minél több időt együtt tölteni családjával, barátaival.
Édesanyja révén az elmúlt néhány év során anyanyelvi szinten sikerült megtanulnia a német nyelvet. A nyár felét nagyszüleinél szokta tölteni Németországban, ahol lehetősége van gyakorolni a németet. Sem apai, sem anyai nagyszüleiért nem rajong túlzottan, mivel az öregek mindig úgy kezelik, mint valami nyeretlen ötévest.

Háború

Az ostrom során természetesen a jó oldalon harcolt a Roxfortért. Dumbledore halála lesújtotta, megrendítette a fiút, egyúttal megerősítette hitében, hogy küzdenie kell Voldemort ellen.
Családját rettentően félti, két-háromnaponta küld haza baglyot, főként húgára való tekintettel. Azelőtt legfeljebb kéthetente írt (leszámítva testvérével folytatott levelezéseit), mivel biztonságban tudta családját. Szülei képességeivel tisztában van, ők nyilván meg tudják védeni magukat, ha harcra kerülne a sor. Kvibli húga miatt azonban nagyon aggódik, igyekszik mélyen eltitkolni a halálfalók és Voldemort hívei előtt Lili létét.
A háború különösen vakmerővé tette a fiút, a várható büntetések és megtorlások ellenére úgy döntött, a maga módján harcolni fog Voldemort ellen. Szívesen belépne Dumbledore Seregébe, mivel sejtései szerint ott hasonló beállítottságú diákok vannak. Annyi szabotázsakcióban igyekszik majd részt venni a háború végéig, amennyiben csak lehet. Sőt, Guy úgy döntött, ha a háború nem ér véget mielőtt befejezné az iskolát, akkor kapcsolatot keres a Főnix Rendjével, hogy utána velük együtt harcolhasson a Sötét Nagyúr ellen.
Az ostrom során szert tett egy közel húsz centi hosszú sebhelyre, mely mellkasa alatt függőlegesen húzódik végig a jobb oldalon. A halálfalók egyik kósza átka okozta a sebet, helyén jócska heg maradt, miután a St. Mungó gyógyítói helyrehozták a fiút. Guy már a kórházban tér magához, másfél nappal a küzdelem után. Hiába kiemelkedő párbajozó, a felnőttek túlerejével szemben nem tehetett semmit.
A mindenfelől szállingózó rémhírek, kósza pletykák, téves információk kissé összezavarták Guyt, ő azonban elszántan keresgéli a valóságot a Voldemorttal kapcsolatban terjesztett dolgok mögött.[/font]

   Jellem

Alapvetően bátor, de nem vakmerő típus, ha lát egy kis esélyt a győzelemre, akkor bármilyen próbának, versenynek szívesen nekifut. Ritkán fordul elő, hogy fejjel menjen a falnak, de ha lányokról van szó, akkor hajlamos őrült cselekedetekre. Túlságosan hamar beleszeret nőnemű barátaiba, ám azután annál nehezebben veri ki fejéből őket, még ha nagyot csalódik bennük, akkor sem megy könnyen a felejtés.
Néhány közeli baráttal rendelkezik csupán, azonban rengeteg olyan haverja van, akikkel szinte bármiről tud beszélgetni. Nyíltszívű, esetenként kissé szeleburdi, türelmes, széles látókörű, barátságos típus, az a fajta, akit könnyű megkedvelni. Barátaiért és családjáért bármire hajlandó lenne. Szeret tréfálkozni, viccei azonban néha rosszul sülnek el, mert nem mindig érzi meg a határt.
Társai szerint jól tanít, előfordult párszor, hogy ő korrepetálta barátait. Nem tipikus vezéregyéniség, mégis jó szervezőkészsége van. Amikor mérges, igyekszik nem másokon levezetni dühét, néha mégis előfordul, hogy kiabál valakivel. Ha nem neki van igaza, azt mindig bevallja. Ritkán stresszel, még akkor is sokáig képes józanon gondolkodni, ha bajban van éppen.
Szeret a haverjaival csatározni, de ezek a harcok nem vezetnek ellenségeskedéshez, a végén valahogy mindig megpróbálja feloldani a feszültséget. Néha szüksége van egy kis magányra, ilyenkor elvonul egy csöndes zugba (általában valahová a természetbe), hogy eltöprengjen a világ dolgain.
A jövőjével kapcsolatban hihetetlenül határozatlan, holott minden más kérdésben könnyedén tud dönteni többnyire. Ha megkérdezik tőle, mit akar csinálni a suli után, vállat von és szótlan töprengésbe merül.

   Apróságok

mindig || futás, sárkányok, baseball, csajok, kalandok, repülés, jó bulik, cigi
soha || balkezessége emlegetése (a falnak tud menni attól, ha valaki megkérdi: jé, te balkezes vagy?), éhség, semmittevés és unalom, rózsaszín holmik, úgy hazudni, hogy le is bukjon a szülei előtt
dementorok || semmi extra, csak a szokásos hideget és elkomorulást érzi
mumus || a halott húga jelenik meg előtte
Edevis tükre || egy tengerparti házat lát a tükörben, nyáridő, napsütés. Ő maga már felnőtt, felesége és kislánya társaságában sárkányt eregetnek, míg fia a parti hullámokon lovagol szörfdeszkájával. Egyszóval boldog, családos emberként szeretne élni.
titkok || két éve cigizik, amiről otthon senki nem tud; sárkányos tetoválásáról mélyen hallgat szülei előtt; nagyon félti a húgát, bármire hajlandó lenne érte, de ezt a kislányon kívül senki nem tudhatja
rossz szokás || állandóan kapargatja a sebeit, ezért jónéhány sebhelye van már, főként a karjain; ha összezavarodik, akkor tétován vakargatja a fejét és a semmibe mered; olvasás közben sokszor annyira elmerül a könyvekben, hogy csak akkor eszmél fel, amikor valaki kiveszi kezéből a könyvet

   A család

apa || Steve Perkins, félvér, 42 éves(vér)
anya || Adel Perkins, félvér, 39 éves
testvérek || Lilian Perkins; 12 év; kvibli
családi állapot || egyedülálló
állatok || Fabel, a menyét

Családtörténet || félvér szülők, úgyhogy mellőzném, ha nem gond

   Külsőségek

magasság || 182 cm
tömeg || 70 kg
szemszín || barna
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || bal lapockáján egy tetovált sárkány van
kinézet || első ránézésre kamaszos benyomást kelt, az a típus, aki valószínűleg tíz-húsz év múltán is pont ugyanígy fog kinézni. Jó idő esetén előszeretettel visel térdnadrágot, vagy sokzsebes vászonnadrágot (a jó idő nála +5 foknál kezdődik), hozzá trikót, atlétát vagy laza pólót szeret hordani. Ékszereket nem visel, a fiúkra olyannyira jellemző fémnyakláncokat hanyagolja. Télen farmert és rövid ujjú inget ölt, ha csak hosszú ujjú példány akad a ruhatárában, akkor felhajtogatja az ujját. Pulóvert nem szokott hordani, kabátot is csak télen, egy vastagabb farmer- vagy bőrdzsekit. A cipők közül az edzőcipőt részesíti előnyben, kivéve amikor mezítláb mászkálhat, mert azt imádja. Ha ki kell öltözni, akkor kifogástalan eleganciával jelenik meg, öltönye gyűretlen és szöszmentes, nyakkendője pedig a csatos-tűzős fajtából való, mivel nem viseli el a hurkot a nyaka körül.
egészségi állapot || egészséges

   A tudás

varázslói ismeretek || az első hat évet egészen jó eredményekkel végezte el, az RBF vizsgái kitűnőre sikerültek, leszámítva a bájitaltant, mely mindössze Várakozáson felülire sikeredett (a fiú nem Piton prof kedvence). Jó eredményei dacára nem érdekli a tanulás, a vizsgáknál mindössze azért hajt, hogy könnyebben elhelyezkedhessen később, mivel még ő sem tudja mi akar lenni. A nonverbális varázslás nagyon jól megy neki, a párbajozás szintén. Kedvenc tantárgya nincs.
felvett tantárgyak || mugliismeret, legendás lények gondozása
mugli képzettségek || baseball, gördeszka, szörf, ejtőernyőzés
pálca típusa || 11 és ½ hüvelyk, tölgyfa, sárkányszívizomhúr magkülönlegesség || nincs

   Szerepjáték-példa

- Ütőhiba! – ordította egy hang, csaknem Guy füle mellett.
Hiába, ennyire csak ő tud mellétrafálni egy fontos ütésnél. Ezen a ponton múlik minden, ha megnyerik a játékot, akkor bejutottak a döntőbe, amit Brightonban tartanak. Ha nem, hát arról jobb nem is beszélni. A fiú körül megfordult a világ, túl nagy volt a nyomás mindössze tizenegy éves vállain.
- Ütőhiba! – kiáltott ugyanaz a hang másodszor.
Az edzője dühödten horkant egyet a kispad mellett, karjait összefonta mellkasa előtt és kiköpött oldalra. Ezt akár véleményként vehette Guy, akár az indulat jeleként.
Koncentrálj, haver, szedd össze magad! Gyerünk, el tudod találni! Csak egy icipici ütés kéne, csak hajszálnyit érj hozzá és már nyert ügyetek van! Menni fog, ne idegeskedj, gondolkodj higgadtan, hidegen, tárgyilagosan! – némán biztatta magát.
Ekkor az ütődombon álló fiú meglendítette a karját és máris a levegőben volt a labda. Egy fehér villanás a labda mellett, de most nem szabad arra figyelni, nem érdekes mi volt az. Ez az, szépen, ívesen jön, nem is annyira gyors. Fülében furcsa, tompa csend terjengett, megszűnt a közönség moraja néhány pillanatra, annyira a labdára koncentrált. Simán eltrafálta.
Olyan jól sikerült az ütés, hogy a „labda” messzire szárnyalt a kerítésen túl. Guy tétován bámult utána, mintha valami madárféle lett volna az, nem is valódi baseball labda.
Hirtelen, mintha kirántották volna a füléből a dugót, ami az előbbi csendet okozta, felzúgott a közönség. Tombolnak, megcsinálta. Bejutottak a döntőbe! Fülig érő szájjal, lustán futott körbe a pályán, hiszen már nem számított a sebesség. Első bázis… második bázis… harmadik bázis… a hazai bázisnál csapattársai várták. Sapkájukat lengetve, tombolva kapták vállukra a tíz-tizennégy éves fiúk Guyt, úgy vitték egészen az öltözőig.
Nehezen sikerült megszabadulnia a diadalt ünneplő társai közül. El akart menni a labdáért, amely a győzelmet hozta számukra, meg akarta keresni a pálya melletti parkban. Táskáját röptében dobta le az egyik útba eső padra. Az ütés után nagyjából bemérte hová eshetett, így nem volt nehéz dolga a kutatással. Annál inkább meghökkent azonban, amikor labda helyett egy apró tollas lényt talált a földön kuporogva.
Hamar letisztázta magával, hogy ezek szerint nem hallucinálta a felé szárnyaló bagoly lábán azt a borítékszerű fehér valamit néhány perce. Óvatosan vette kézbe a nem éppen feltűnő termetű szárnyast és leoldozta lábáról a borítékot. Azután hökkenten ejtette el a baglyot és a levelet egyaránt, ugyanis a borítékon ez állt smaragdzöld tintával:

Guy Aiden Perkins
London, St. Capdel Park, Baseball pálya, hazai bázis

Honnan tudták, hogy ott lesz? Hogy éppen akkor fog dobni? Honnan tudták ki ő? És egyáltalán ki küldte a levelet? Valamelyik tréfás kedvű haverja? Netán egy defektes agyú szurkoló?
Sápadtan töprengve bámulta a földön lévőket, hiszen soha semmi efféle nem esett meg vele élete eddigi tizenegy éve során. Végül győzött a neveltetése, előbb a baglyot vette kézbe ismét, azt porolgatta le, csak azután nyúlt a levélért. Remegő kézzel hámozta ki a borítékból a pergament, mohón olvasta a sorokat.
Felvételt nyert… Roxfort… varázsló… könyvek listája… varázspálca… varangy, macska, bagoly… – olvasta mind elképedtebben az írást. Képtelen volt hová tenni a történteket, hol a bagolyra, hol pedig a borítékra nézett növekvő csodálkozással. Rövid idő alatt határozott, mérlegelve a lehetőségeket, s úgy döntött, meg kell mutatnia a szüleinek a levelet. Ők biztosan választ tudnak adni a történtekre, hiszen a felnőttek mindig mindenre tudnak válaszolni valamit.
Kapkodva gyűrte bele a pergament a borítékba, a borítékot és a baglyot a táskájába, aztán rohanni kezdett a park széle felé. A buszon jutott eszébe, hogy talán nem kellett volna olyan durván bánni szerencsétlen tollassal, még megfullad szegény a sporttatyóban.[/font]

Egyéb

anyja német származású, apja pedig angol, így a fiú kettős állampolgár
balkezes, már ha ez említést érdemel
Fabel: