Jeremy

JEREMY MATTHEWS

   alapok

jelszó || "Wingardium Leviooosa, nem Leviosaaaa..."
teljes név || Jeremy Aaron Matthews
becenév || Jeremy
nem || férfi
születési hely, idő || 1981.február 27. Cardiff
kor || 16
faj || ember
vér || arany
évfolyam || 5

   a múlt

Ez a történet egészen régre nyúlik vissza, egészen odáig, hogy születésem előtt egy évvel Harry Potter végzett Voldemorttal, bár ennek még akkoriban közel sem volt tudatában.
Azon a napon a nap hétágra sütött, én pedig nem siettem el a kezdést, kora délután valószínűleg felkeltem ettem egyet aztán olyan négy óra körül úgy éreztem, hogy akkor most szülessünk meg, hiszen már eljött ennek is az ideje. Nem volt nehéz szülés, ahogy azt a szüleim mesélték, mikor már kicsivel idősebb voltam. Igazából másra nem is számítottam, hiszen nálam a dolgok könnyen mennek.
A kisgyermek korom úgy telt, mint minden aranyvérű család gyermekéé, s bár a rokonaink szerint a bátyám és én is nagy sötét varázslóknak lettünk teremtve, a szüleink ezt nem akarták. Végül aztán nem is lett igazuk. A marhák… Sötét varázslatok meg ilyesmik… Hol van abban a buli?
Szóval akkor kezdjük a leges legelején, még a „Nagy úr” halála előttről. A családom ősi aranyvérű dinasztia, és az egész már itt el is lett rontva annak rendje és módja szerint, legalább is az én felfogásomban. A rokonaim nagy részének az, az egyöntetű véleménye, hogy mugli származásúakat ne tanítsanak ki varázslónak, és hogy a mugli ilyenek meg olyanok… A lényege az, hogy begyöpösödött belterjes egy szenny volt a család egy része. A rokonaim nagy része a mardekárban végzett, s vált innen többük is a sötétség szolgájává, egyszerűen eladták a lelküket Voldemortnak, aki épp olyan cselédként ugráltatta őket, ahogyan ők a házi manókat. Apám szerint vicces volt ez az egész, s csak azért nem nevette ki őket mert akkoriban még nagy hatalom volt a kezükben, de utána…
A szüleim eltérően a család többi tagjától nem a mardekárba jártak, mind a ketten hollóhátasok voltak, ami miatt többször is élcelődtek apámmal, akit azonban ez nem érdekelt, hiszen büszke volt arra amit elért és ahogyan elérte. A minisztériumban dolgozik anyám és apám is, bár a mai napig meg nem mondom, hogy mit…egyszerűen csak van pénz aztán ennyi.
Engem már egész kis koromban elkezdtek érdekelni a mugli dolgok, minek következtében a család egy része véráruló fattyúnak, elbaltázott csökevénynek és hasonlónak nevezett anyámék előtt, sőt egy alkalommal a nagybátyám még megölni is megpróbált. Akkor szerencsém volt, hogy anyám éppen időben lépett be a szobába s fegyverezte le őt.
Így a mi águnkról, ezeknek a szerencsétleneknek nem maradt más, mint hogy abban reménykedjenek, hogy majd a bátyám jó helyre kerül és tovább viszi a vonalat, csakhogy ezt is nagyon csúnyán benézték, s az történt, hogy ő is hollóhátas lett. Ő egy briliáns elme volt és emellé páratlan szorgalommal is bírt, ami nem mindennapi, főleg a mi családunkban, ahol csak az apám és az anyám volt rajta kívül ilyen. Sokan istenítették őt, a Matthews névről mindig ő jutott mindenki eszébe, mindenkinek segített a tanulásban, ha ő éppenséggel azt kérte, s emelett még remek kviddics játékos is volt. A tanárok büszkesége ó igen.
Aztán jöttem képbe én. Az én szálamon gyorsan ugrunk egy öt évet, s azonnal azon a napon vagyunk amikor életemben először varázsoltam: A barátaimmal mászkáltunk a városban, számunkra és számomra az, hogy kinek milyen a származása, nem számított, csupán, hogy jó társaság legyen. Szóval sétálgattunk mígnem egyikünk kitalálta, hogy ugorjunk egy fejest az öreg vashídról a tónál. Mondanom sem kell, hogy én voltam, aki ezt a mutatványt is elvállalta, felmásztam s elrugaszkodtam, ám az ugrás végén meggondoltam magam, ám vissza már nem volt út, a szememet lehunytam s erősen koncentráltam, majd mielőtt a vízbe érkeztem volna, afölött megálltam a levegőben, s ott lebegtem, egyszerűen a semmiben, csodás érzés volt.
Szóval a vonzódásom a mugli dolgokhoz továbbra sem lankadt, s elkezdtem szörfözni és gördeszkázni is, majd megtanultam gitározni is. Nem érdekelt semmi már egész korán ilyen voltam. Éltem bele a nagyvilágba nem féltem semmitől sem. Ennek később a házbeosztásnál volt nagy szerepe, de ez megint csak történelem.
Immáron öt éve, hogy megkaptam a levelemet az iskolából, s a szüleim a büszkeségtől kicsattanva mindent meg is vettek velem azon nyomban, mindenből a legjobb. Egyetlen helyen lepődtem meg csupán. Olivander pálcaüzletében. Nagyon jól ismeret engem, hiszen a szüleim és a bátyám is nála választottak pálcát, így gondolta valami hasonló jó lesz nekem is, s erről én is meg voltam győződve, ám mind a ketten tévedtünk. Hogy a szavait idézzem: „Gyertyán, összetett bonyolult jellemre utal, meglepő, de ilyen is van…” Már ekkor tudtam, hogy a helyzet eltérő lesz a bátyámétól.
Az iskolába vezető úton sokakkal megismerkedtem, ha akarták ha nem, a szám be nem állt, s még egy prefektus is rám szólt, amikor a folyosón próbáltam elkapni egy megbűvölt kis labdát, felborítva ezzel mindent, ami az utamba került. Számomra az alamusziság ismeretlen tényező volt, örökmozgó voltam.
Az iskolába érve aztán a vér bennem is meghűlt, hiszen ekkor dőlt el a jövőm, a ház határoz és helyre tesz. A süveg sokaknál gondolkozott el s volt akinél még monológot is mondott, de volt kinél egyből döntött. Előttem beosztottak, mind sugárzó arccal ültek az új társaik mellett, amíg mi ott várakoztunk, végül én eljött az én időm is úgy a közepe tájékán. A süveg gondolkodóba esett a fejemen, de ekkor már nem féltem, tudtam, hogy csak lesz valami. Majd ezeket hallottam szinte mintha csak a fejemből szólt volna: „Ravasz vagy és ha kell jó szívű, bátorság az van bőven jól látom és nem kis csibészség is lakozik benned, hmmm, nehéz kérdés, de legyen a házad a….” És innentől már csak történelem a dolog.
Az iskolai éveim is tele voltak tettekkel, tettekkel amelyek lemosták a Matthews névről, hogy jó tanuló és minta diák, már csak úgy emlegették, mint a bulik és a bulik és szabályszegések fogalmát. Nem tehetek róla szeretek élni és nem szoktam korlátok közé szorítani magamat. A háztársaimat és a barátaimat mindig meg tudom nevettetni, mindig vidám vagyok, vagyis legtöbbször. A lányokkal sem állok hadi lábon, a baj csak az, hogy hosszabban még senki sem tudott megfogni, hmmm, talán majd egyszer, de addig nagyon jó nekem így is. Igazából ezt a nevet is csak Piton akasztotta a nevemre, hiszen a többi tanár inkább csak gyerekcsínyekként kezelik ezeket a dolgaimat. Viszont Piton megrögzötten kereste azt, hogy hol tud belém kötni. Azt mondta, hogy szinte biztos benne, hogy mindezek mögött még az is húzódik, hogy a Weasley ikrek nyomdokain haladok. Nem tagadom, inspiráló volt néhány tettük. És felettébb vicces, ami nem elhanyagolható tény. Sok buliban benne voltam, és sok mindent csináltam, amit sokan nem akartak vagy nem mertek, vagy amit senkinek sem szabadott, tehát a szabályok nem kötöttek nagyon, persze ügyeltem arra is, hogy a társaim ne szenvedjenek el miattam semmilyen büntetéseket. Még pontot sem vontak le miattam.
A tanulás már egy más tészta. Vannak tárgyak amelyek tetszenek, de vannak amelyek nem. Ami tetszik arra nagyon ritkán még tanulok is, de bájitaltanra vagy gyógynövény tanra világ minden pénzéért sem tanultam volna, unalmas, unalmas, unalmas. Egyetlen tanár van aki nem tud leszállni rólam McGalagony, akinek az a mániája, hogy én nagyon tehetséges vagyok átváltoztatás tanból, s hogy ezt ne hanyagoljam el. Kérdem én, mit érek el vele? Egyenlőre még nem látom a végét ennek sem. Bár ez az egyetlen tárgy amiből mindig kiválókat teljesítek, meg az SVK, de abból nem mindig. Jó arc McGalagony, csak néha sokat jár a nyakamra, amúgy bírom a vén csirkét, nagy pacsi neki.
Nem tudom mit hoz a jövő, de tárt karokkal várom, hiszen nem félek tőle, sohasem féltem, nem félek én semmitől, na jó pár dologtól igen, de azt is letagadom, ha rákérdezel. Aztán lehet, hogy egy napon, a hátamra veszem a zsákomat, benne a cuccaimmal, meg viszek egy gitárt és elmegyek világot látni, pont úgy, ahogyan egykoron terveztem.

   jellem

Állandóan bulizni akar. Szeret lazulni, szereti a lányokat és szeret kitűnni a tömegből. Középponti figura, semmi pénzért nem szürkülne bele a világba. Aranyvérűként, nem veti meg a mugli dolgokat, lázad a sárvérű szó ellen és minden anakronisztikus varázsló dolog ellen, mint a muglik lenézése. Bár szülei sem veszik ezeket ennyre komolyan azért a gördeszkán és a szörfön még kiakadtak. Szeret szembenézni a halállal, mondhatni szinte adrenalin függő.

   apróságok

mindig || szörf,gördeszka, bulik, lányok, jó hangulat, szabadság
soha || maradi aranyvérű cuccok, szürke egérség, unalom, csend,
dementorok || Amikor aranyvérű nagybátyja meg akarta ölni, mert mugli tárgy volt nála.
mumus || Nagybátyja
titkok || Felnéz a bátyjára.
Sok egy éjszakás kalandjából még a lány nevére sem emlékszik.
Egyszer LEHET, hogy szerelmes volt.
rossz szokás || Nem veti meg az alkoholt.

   a család

apa || Henry George Matthews, 47 év, aranyvér
anya || Ann Margaret Matthews, 45 év, aranyvér
testvérek || Peter Lawrence Matthews, 19 év, aranyvér.
családi állapot || egyedülálló
állatok || Shrek - Vadászgörény

   külsőségek

magasság || 190cm
tömeg || 80kg
rassz || európa
szemszín ||kék
hajszín ||szőkés-barna
különleges ismertetőjel || Gördeszka, gitár mugli cuccok.

kinézet || Magas, kócos figura, nem átlagos, de nem is a legjobb képűbb. Szeme kék, s az ehhez dukáló szőkés hajszín is meg van.
egészségi állapot || egészséges

   a tudás

varázslói ismeretek || Ötödéves. Átlagos tanuló, a legtöbb tárgyból közepes szintet ér el, de nem is tanul ennél többet. Vannak tárgyak amiket kedvel és könnyen tanul, de utálni nem nagyon utálja egyiket sem.Inkarnálódott patrónust tud megidézni, amelynek alakja egy vidra (maga sem tudja miért éppen az, erre is keresi a választ)
mugli képzettségek || Gitár, gördeszka, szörf
pálca típusa || Gyertyán, tizennégy hüvelyk,főnixtoll maggal
különlegesség ||

   szerepjáték-példa

Patrick McNeil

   egyéb