[- Persze, hogy nem fél a faszoktól. Többet vannak a szájában, mint a békák.]

Bájitaltan

2006.09.15.

TW: homofóbia, káromkodás, a szokásos

  Majdnem biztos voltam benne, hogy mire visszatérek ötödévre, és betöltöm a tizenhatot, nem leszek szűz. Egyáltalán nem irreális elvárás: én vagyok a legvonzóbb, legférfiasabb diák az iskolában, a legerősebb, a hajam rögtön felhívja magára mindenki figyelmét, rengeteg rejtett varázserőm van, és én vagyok a legizmosabb is - az utóbbi tény főleg nyáron segíthetett volna, még azzal együtt is, hogy könnyen leégek. Az, hogy végül még úgyis így tértem vissza ide, hogy nem voltam senkivel, egyértelműen de Lys hibája. A buzi annyira nem akadt le rólam, hogy felvette a kis francia zsötemjére mindenki előtt a fürdőnadrágomat. Biztos irigy, mert senki nem akarna lefeküdni a csigabaszó fajtájával.

 Az azért meglep, hogy van ilyen óra idén is, és pont Oakley tartja. Nem vagyok benne biztos, hogy végül miért töltök itt egy péntek délutánt - talán nem akarom, hogy Persie megint gyerekesnek nevezzen. Semmi gyerekes nincs rajtam, mindent tudok a szexről, apám felvilágosított, és abszolút elég érett vagyok hozzá, hogy szeretőm legyen. Ellentétben ezzel a  Szakrablő nadrágtolvaj gecivel, aki szerintem ki sem szokta verni.

 Egyelőre igyekszem békén hagyni a franciákat, bár valahogy kétlem, hogy ők ezt megteszik majd nekem. Buzil kérdésére azért el kell takarnom a számat, ahogy elképzelem, hogy a bájital kölcsönhatásba lép a csigával a gyomrában, és kis csigaszemek nőnek… de nem megyek bele mélyebben a gondolatba. Oakley simán bebaszna büntetőmunkába, ha röhögni mernék. Azért eldöntöm, hogy rajzolok valami ilyesmit. Talán kinn is hagyom a faliújságon, névtelenül. Alibivel persze, hogy ez a hülye fasz le béka nép ne jöjjön rá semmire. De most csend. Pedig nagyon megmondtam volna Mulberry kérdésére, hogy „amikor baszni készülsz.” Nincs persze bajom vele, de hát magas volt. Sok magas labda van itt.

  Hanni kérdései hatására eldöntöm, hogy Szarottot megátkozzák lycantrópiával a következő mesélésen, és Grim Shadyra rányomul. Mondjuk én is varázslény vagyok… a párszaszájúak nyelve kígyó, úgyhogy nem vagyok sima, unalmas ember.

 A többi kérdés, ami elhangzik, egyelőre kevéssé érint. Ami a bájitalt illeti, nem rossz, ha megtanulom, biztos idegesítő folyamatosan arra figyelni, hogy időben kihúzzam, és biztosan sokat ront az élményen. A férfi élményén, a nők meg általában úgyis két-három alkalommal elmennek addigra. Talán preferálják is… apám nem mondta, hogy mi történik utána, de nem fogom megkérdezni Oakleytól, ahogy O’Valley megkérdezte például, hogy kúrhat-e az iskolában… hát persze, nyilván az erre kijelölt szexszobában, tanári engedéllyel és felügyelet mellett. Páran kibaszott életképtelenek.

 Ha volt is kérdésem, egyelőre elterel róla az a rohadt krászöngeci, aki hallom, hogy lebuzizott. Nem kéne felvegyem persze, ha én buzi vagyok, ő szuperbuzi, mert a francia egy köcsög selyemnyelv buziknak. Oda is fordulok Eliohoz, hogy súgjak neki valamit.

 - Persze, hogy nem fél a faszoktól. Többet vannak a szájában, mint a békák.- remélhetőleg elég halk voltam, meg Fletcher is eléggé elterelte Oakleyt, de azért mosolygok az irányába, ha esetleg felém nézne. Tudom, hogy elege lehet ebből az évfolyamból, mert itt van nem egy, nem kettő, de három de Lys is, közöttük Buzil, a nadrágtolvaj geci is. Emellett páran őszintén, visszavonhatatlanul ostobák. Persze, nem csak az ő hibájuk, pár idióta aranyvérű család ragaszkodik hozzá, hogy a gyerekeiknek fogalmuk se legyen róla, hogy hogyan szaporodunk, amíg el nem tudják passzolni a lányaikat megfelelő mennyiségű pénzért. Tisztelem azokat az aranyvérű lányokat, akik ennek ellenére lefekszenek, akivel tudnak, legalább ezért.

 Mindenesetre az óra hátralevő részét igyekszem csendben, a bájitallal tölteni. Locket tüsszögéséből eldöntöttem, hogy igen, ezen az órán könnyű visszavonhatatlanul hülyét csinálni magunkból. Inkább azon gondolkodom, hogy hogyan vezessem fel Hanninak, hogy kígyók vére csörgedez az ereimben – talán rá is kérdezhetnék a tanárnál, hogy az ilyen dolgok öröklődnek-e, de egyrészt tudom, hogy csak részben, másrészt nem akarom, hogy minden barom tudja, hogy különleges vagyok. Mármint, mindenki tudja, azt nem akarom, hogy tudják, hogy értem a kígyók nyelvét.

-Ez biztosan.. nagyon hasznos lesz, ugye? Egyszer.. nagyon hasznos.. lesz..
-A nagybátyám ezzel érvelt az óra mellett- suttogom válaszul, talán én is, magamat is erről győzködve. Abba pedig inkább bele se kezdve, az óra témáját tekintve miket implikálhat rólam ez a tanács, meg annak a ténye, hogy Trebonius ezt számomra tanácsértékűnek ítéli. Főleg az én notóriusan változatlan helyzetemet tekintve - Meadowlarknak kétlem, hogy kellett valaha azon aggódnia, hogy szörnyszülöttség okán illedelmesen visszautasítsák. Bár az a gyanúm megvan, hogy a felette való döntésekről őt se kérdezték soha, de ezt a témát talán inkább tegyük is el arra alklmasabb időkre. Feltéve hogy olyan létezik.
Ahhoz, hogy a nagybátyám szerint, a nagybátyám számára, ez egy hasznos tudás és praktika legyen, kétségem nem fér, de ha implikálni akar valamit, implikáljon önmagáról. Bozótmágus...
Kicsit úgyis elegem van a tanácsokból. Amióta nyáron átköltöztem a Toronyba, hirtelen mindenkinek szívügyévé vált, hogy ellásson a legjobb segítséggel, soha nem voltam még ekkora bagolyforgalom célpontja. Apámtól tippek például a trolltól való megszabadulás esetleges módjaira, amit terjesszek fel a nagybátyámnak - akit egész nyáron nem látszott sürgetni ez a helyzet - vagy a kevésbé kimondott sugalmazás a birtok jobb kihasználására, amit sznintén, hátha én sikeresebben tudok Trebonius fejébe ültetni. Anyám, most hogy már odaköltöztem, igazán protezsálja, hogy fedezzem fel a torony titkait, a hangnamből ítélve abban reménykedve, hogy mint ebben nagy pártfogóm, ővele fogom azokat megosztani, valami nagy értékes ismeretet így a mi női águnknak monopolizálva, az urakat kihagyva belőle. A nagybátyám látszólag csak az önállóságomat ösztökéli - eddig - de abból is következik, hogy a két szülőm befolyásaival szembeni önállóságban merüljön ki.
Mert hirtelen mindenki tőlem vagy énrajtam keresztül akar valamit, engem természetesen nem kérdezve meg - ismét - hogy kérek-e egyáltalán az egészből.
A sugdolózott, ezúttal Hanni kérdésére, csak pislogni sikerül egy sort az iménti füstölgésemből kizökkenve, bár ha jobban figyeltem volna is lehet ennyi lenne a válaszom. A későbbi kérdésén is megakad a figyelmem - együtt a gondolattal, hogy ez is velem kapcsolatban puhatolózna valamit, de ezt már tényleg betudom az üldözési mániámnak, Hanni túl kedves és aranyos ilyen húzáshoz - de ha már feltette, végülis a válaszra odafigyelhetek, ha kap rá. Nem mintha máshonnan számíthatnék ilyesmik kifejtésére, ilyen közelfogadott alapvetéseket senki nem kérdez meg, csak elfogadja mint értelemszerű igazság.
Az óra ezen felében úgyis csak lapítok - bármi további kérdés nem is olyan, amit illik feltenni, meg mástól úgyis elhangzik, mire eszembe jutna.
A vége felé, talán csak hogy ne tűnjek úgy, mint aki nem figyel, jelentkezek végül én is.
-Ennek a bájitalnak lehetnek ártalmas mellékhatásai, ha hibásan készítik el?- Azt pedig nem kell fejtegetnünk, miért kérdezem - Oakley professzor meg amúgyis elég jól tudja a jellemző típushibámat pontosan az ő óráiról, neki se kell mit magyaráznom. Lehet a válasz amúgyis benne van valaki máséban is, de biztosabb ha rákérdezek. Teljesen hipotetikusan természetesen, nem néz ki úgy az életem, mint amiben ez a bájital a belátható jövőben valaha felmerülne...

[- Szerintem meg lehet mondani. A tavalyi hetedévesek közül sokról szó szerint meg lehetett mondani, hogy mikor kezdtek szexelni, és mikor fejezték be. Vagy ki az, aki el sem kezdte egyáltalán.]

Bájitaltan

2006.09.15.

TW: szexuális témák, káromkodás

  Nem hiszem, hogy valaha eljöttem volna bármilyen fakultatív tanórára Hanni nélkül, különösen nem bájitaltanra. Tény, néha nagyon szívesen megmérgeznék embereket, már ha Fricset annak lehet nevezni, de sajnos kétlem, hogy valaha elég jó leszek hozzá. Az a teremtmény a gonoszt szolgálja, olyan, mint egy különösen ronda dementor, akit a világ legaljasabb teremtménye kísér. Csak ő hüvelykujjakat akar lelkek helyett. Tény, ez pozitívum, hüvelykujjból kettő van egy emberen, lélekből csak egy.

 Elhúzom a számat, ahogy rájövök, hogy mi lesz a téma. A fiúk undorítóak – némelyik felöltözve is, de nem tudom elképzelni, hogy valaki miért dönt önként emellett. Van az a... és akkor azt... és azzal... és abból... és ennyi idő múlva... miért akarná ezt bárki magának? És akkor még ott van, hogy a legtöbb fiú idióta, még az olyanok is, akiket kedvelek, például Basile. Az egész olyan... nem, inkább menekülök vérfarkas elől az erdőben meztelenül, mint ez.

 Hanni kérdése zavarba ejtő lehetne, de tudományos szempontból közelítem meg.

 - Szerintem meg lehet mondani. A tavalyi hetedévesek közül sokról szó szerint meg lehetett mondani, hogy mikor kezdtek szexelni, és mikor fejezték be. Vagy ki az, aki el sem kezdte egyáltalán.- azt ugyanakkor nem tudom megmondani, hogy ki az, aki egyértelműen elkezdte már tőlünk. Mi meglepően le vagyunk maradva... bár talán semmi meglepő nincs rajta, ha tudjuk, hogy miről.

 Nem is arról van szó, hogy egyáltalán nem érdekel a dolog. Amikor sikerült túlélnem anyám arctépően gáz, visszataszító felvilágosítását a virágágyásokkal, palántákkal, ilyesmivel, és rengetegszer felmerült ez a téma Hanniékkal nyáron, elkezdtem én is felfedezni, egyrészt az interneten, másrészt filmekben. Lehet, hogy a valódi fiúkkal van bajom, mert azt például szívesen elképzeltem, hogy Orlando Bloom és Keira Knightley együtt vannak. Igaz, Orlando Bloom vonásait kevésbé képzelem határozottan, mint Keira Knightleyét. Talán a saját testemmel van valami bajom, mert több lány esetében is jólesően kiráz a hideg, ha elképzelem őket ilyen szituációban, csak férfit nem tudok melléjük képzelni. Gondolom, majd ha lesz valami érdekes.

 Igyekszem elraktározni a válaszokat, mert ebben a pillanatban úgy érzem, ha egyszer terhes leszek, véget ér a világ. Persze, kicsi esélyt látok rá, mert ahhoz kell a nem is tudom, mi locsolócső vagy giliszta vagy nem is tudom mit mondott anya, de azért megjegyzem Lark kérdésére a választ, mert egyszer utáltam a lasagnet, most meg szeretem, úgyhogy ki tudja, miféle őrületek keríthetnek még hatalmukba? Talán egyszer levetkőzöm egy fiúnak, ahogy a lasagnet is megkóstoltam... csak el kell felejtenem azokat a gilisztás hasonlatokat, és inkább azokat a profánabb kifejezéseket kell használnom, amelyekkel tavaly az öltözőben Sienna illette mindig az amerikaiakat, és hogy mit tenne velük (csak a szét helyett meg). Igen, ez határozottan csak éretlennek hangzik, nem visszataszítónak. Kis lépés a nyelvtannak, nagy lépés afelé, hogy a következő évtizedekben is legyen a vén démonkirálynak méltó ellenfele a folyosókon. Már csak kétmillió háromszázezer négyszázhetvenkilenc további nagy lépés kell addig.

 Elkapom Basile mondandóját a faszokról, és bár nem értem, miért félne, mert elvileg van neki (majdnem biztos vagyok benne, ott voltam a parton, amikor szerencsétlenkedtek a nadrágokkal), és magamban bólintok egyet. Az biztos, hogy nekem sem szabad. Azt hiszem, ez a félelem megismerhető, és ha az ember elsajátítja, mestere lesz, kihasználhatja a tudását, például a kviddics meccseken. Ha megfelelő szögből repülünk neki alulról egy fiú seprűjének... a Mardekárban megint jó sok fiú van. Ez egy gyenge pont, amit idén ki kell használnunk, hogy megbosszuljuk a tavalyi baromságot.

 Eltakarom a számat, bár nem annyira mosolyt, inkább egyfajta ijedtséget, amikor a padtársam kérdezni kezd. Ezek is érdekes kérdések, de kétlem, hogy Oakley professzor túl boldog lesz tőle, hogy olyasmiről beszél, ami inkább a legjobb barátnőm irodalmi érdeklődéséhez tartozik. Pedig tényleg jogos kérdések, és nem értem, miért zavar bárkit, hogy valaki véla. Hanni a legvonzóbb lány az évfolyamon, amit úgy is meg tudok mondani, hogy nem vagyok fiú.

 Theresa kérdése okos. Amikor véletlenül összefutottunk, és úgy is amatőrhöz képest lenyűgöző teljesítményt nyújtott a Nemesis ellen, hogy nyilvánvalóan nagyon rosszul volt, nem volt nehéz rájönni, hogy csak csendes. De ő okos. Minden hugrabugos csendes, de nem mindegyik azért, mert buta. Biztosan róla is sokat beszélnek a fiúk, meg gondolom már próbálkoztak nála Heléna meg Aphrodité szövegekkel. Ami logikus, ha valaki hellén lányt akar összeszedni, bár én jobban örülnék, ha egy erünniszhez hasonlítanának. Az sokkal kevésbé klisés szöveg. Vagy Artemisz, vele könnyű azonosulni, csak fürdőzik, és megeteti a seggfejeket, akik meglesik a saját kutyáikkal. Én is fejbe dobtam a bátyámat a valamiért még mindig a szappantartóban pihenő zuhanyzófejjel, amikor benyitott. Szerencsére forró vízben fürödtem, úgyhogy olyan gőz volt, mintha antidementorok lettek volna a helyiségben. Vagy mintha Keira Knightley találkozott volna a fürdőszobában valakivel... az most mindegy, kivel.

 Fletcher kérdését gyorsan lesöpröm azzal, hogy nem fontos. Nem is egészen értem... az nyilván nem vetkőzik le, és kész. Annyira nem bonyolult. Bár az ő csapatában sok fiú van, de egyrészt biztos az ő öltözőjük is bontott nemek szerint, másrészt Basile és a gyökér tejfölhajú szobatársa általában azzal vannak elfoglalva, hogy megöljék egymást, úgyhogy tőlük biztonságban van mindenki.

 Ancalla kérdése annyira nem érdekel, de ahogy nézem őt, és eszembe jut a macska, meg hogy mennyire ki volt akadva, az óra miatt asszociálok rá, hogy ő hogyan állhat ehhez a szex dologhoz. Vajon a fehérneműi alatt is vannak pikkelyek? Nyilván nem fogom megtudni, biztos kiakadna rajta, mert valamiért nem értékeli, hogy különleges. Olyan, mintha félig sárkány lenne, és a fiúk imádják a sárkányokat. Befejezem a matatást a kezemmel, ahogy elképzelem, hogy milyen érzés lehet megfogni a pikkelyeit, vagy ha megkarmol, és inkább Hannira nézek. Most is gyönyörű... és rendkívül szórakoztató személyisége van. Engem szerencsére észre sem fognak venni, amíg le nem rúgom valamelyik hollóhátas terelőt a seprűjéről. Tavaly kellett volna azt a barmot.

 Azért jelentkezem, mert eszembe jut egy kérdés.

  - Professzor úr, ha valaki elfelejti, mennyi idővel azután kell bevennie, hogy szexelt?- sikerül a leghalottabb fapofával végigmondanom a kérdést, ugyanazzal, amelyet akkor szoktam mutatni, amikor esküt teszem rá, hogy nem, nem engem láttak a folyosón.

[- A napi használat nem jelent veszélyt, és fogyasztható együtt a legtöbb gyakori bájitallal. Ha valaki rendszeresen fogyaszt valamilyen gyógyító által felírt gyógyitalt, vagy van valamilyen krónikus betegsége van, természetesen konzultáljon a gyógyítóval.]

Bájitaltan
Nyílt óra - V., VI. és VII. évfolyam

2006. szeptember 15. (Péntek), 4:00 p.m. - 5:00 p.m.

  Pozitív csalódással tölt el, hogy milyen sok diák maradt az órán. Nem tervezem semmilyen módon szankcionálni azokat, akik távol maradtak, de az összes ebből a három évfolyamból, aki az okosak közé tartozik, itt van. Persze, nem minden itt maradót tekintek kivétel nélkül a legjobb diákjaim egyikének, de azért remélem, hogy sokan vannak itt, akik végül elvisznek innen valami hasznosat. Ha legalább egy diák súlyos, az életére ható hibáját megelőzi az órám, már nem jöttem hiába.

 Csak egy pillanatra nézek McEwanre és Ngcukára, mielőtt Donnera pillantok. Az ötödikes fiúk, különösen a mardekárosok általában sok problémát okoznak, ezek a problémák pedig gyakran bekígyóznak már az iskolán kívülre is. Bármelyik másik évfolyamban a legrosszabb magaviseletű diákok közé tartozna, de a sajátjában egészen hosszú ideig tartottam a penna hegyét a neve felett anélkül, hogy áthúztam volna, amikor prefektust kerestem az évfolyamára.
 
 - A napi használat nem jelent veszélyt, és fogyasztható együtt a legtöbb gyakori bájitallal. Ha valaki rendszeresen fogyaszt valamilyen gyógyító által felírt gyógyitalt, vagy van valamilyen krónikus betegsége van, természetesen konzultáljon a gyógyítóval.- tudom, hogy ez az utóbbi dolog sok felnőtt boszorkánynak és varázslónak is kellemetlen, egy tinédzsernek különösen, de jobb, ha minél előbb megszokják, hogy nem maguk próbálják ki, mennyire megy két dolog együtt.

 Kicsit jobban figyelek rá, hogy  Ms. Mulberry esetében a szokásosnál kedvesebb hangsúlyt üssek meg. A kérdése alapján azok közé tartozik, akiket nem világosítottak fel, talán a családja, talán a szülei eltűnése miatt. Ez a téma biztosan stresszes számára.

 - A bájital nagyon sokáig felhasználható. Érdemes lehet akkor is tartani belőle, ha valaki nem tervezi a megfőzés utáni napokban felhasználni. Ha például Ön főzne most, akár hetedév telének végéig fogyasztható a főzete. Természetesen nem kell senkinek úgy éreznie, hogy köteles felhasználni minden fiolát akkor is, ha egyébként nem tenné, ez a bájital nem drága.

 Őszinte mosollyal az arcomon pillantok  Hazel C. Baird felé. Sok prefektusban más házakból nem bízom meg, de ő annyira felelősségteljes, hogy már többször gondolkodtam rajta, hogy több fiút kellene a kezére adnom büntetőmunkára, mert Traversszel nem volt több problémám utána.

 - A gyógyítók által felírt főzetek általában komplexebbek, más a hatásuk és az adagolásuk. Ezek viszont személyre szabott megoldások, befolyásolhatja a testsúly, a kor, a vércsoport és meglévő mágikus elváltozások a hatásukat.- emlékszem négy éve egy akkor hetedéves lányra, aki, miután a szülei felirattak neki egy főzetet, megosztotta azt a szobatársával. Hasonló alkatuk volt, a másik lánynak végül mégis volt egy minden bizonnyal nagyon kellemetlen látogatása a Gyengélkedőn, egy annál is kellemetlenebb este után.

 Előre tartok kissé Basile de Lys kérdésétől, és fellélegzem, amikor az rövid és ténylegesen hasznos. Azt hiszem, az otthonomnak otthont adó város két legidiótább családjának is a két leghülyébben viselkedő diákját kaptam meg a házamba, ráadásul egyszerre.

 - Minimálisan. Nagyon kevés férfinál előfordul, hogy hosszabb ideig tart az enyhe alhasi fájdalom, és még kevesebb nőnél. Természetesen ha bárki ezt tapasztalja, jelezze, kérem!- általában ki szokott derülni, hogy a fájdalom oka más. Nem véletlenül választottam ezt a bájitalt.

  Hanni Haeni kérdései miatt muszáj koncentrálnom rá, hogy ne mosolyogjak. Azt hiszem, ő lesz az egyik azok közül, akik a legjobban fognak hiányozni erről az évfolyamról. Minden körülötte üdítő színfolt. Örülök, hogy egy olyan világba született, ahol már annak kell szégyellnie magát, akit zavar a származása, és ennek köszönhetően néha félre kell tennem egy padon hagyott kavicsot.

 - Köszönöm a kérdést, Ms. Haeni! Aki legalább félig ember, és a másik szülője mondjuk kobold, véla vagy óriás, biztonsággal fogyaszthatja a bájitalt, nagyobb arány esetén egy másikat kell felírnia a Gyógyítónak. A lycantrópiás emberekre ugyanúgy hat a bájital. Az átváltozás általában hosszabb annál az időnél, mint a bájital hatása lenne, de ahogy a legtöbb gyógyitalnál, a lycantrópiánál és az animágusoknál is úgy kell kezelni, hogy az átváltozás kioltja a bájital hatását. Az utóbbiaknál a körülményeken is múlik, például a pontos állati alakon, de a legjobb nem átváltozni. Vagy egyeztetni egy másik módszerről a gyógyítóval.- sok animágus persze nem volt az iskolában, főleg nem a diákok között. Sokan belevágtak, de szinte mindenkit elhagyott az akaratereje viszonylag korán, mielőtt végigcsinálta volna a szükséges lépéseket. Ami a lycantrópiát illeti, szándékosan nem nézek az ötödéves hugrabugos lány felé; Ms. Blood óta viszonylag sok vérfarkas járt a Roxfortba, tavaly még külföldről is jött, és mivel tudom, mennyi nehézséggel jár ez az állapot, örülök, hogy legalább ez a bájital nem plusz nehézség számukra.

 Veszek egy levegőt, bár nem tudom a váratlan kérdés miatti mosolyt teljesen elfojtani. Szeretnék csak az utolsó kérdéssel foglalkozni, de tekintettel arra, hogy én is Binnshez jártam mágiatörténetre, úgy döntök, hogy rászánok erre is pár mondatot.

 - A lycantrópia csak a vérfarkas harapásával öröklődik, a gyerekeik egészséges emberek… nem nevezném konzervatívnak azt a csoportot. A Varázsvilág civilizált részén elfogadják ezeket a kapcsolatokat. Akik nem, visszamaradottak, és általában ostobák.- a történelmi okokba nem megyek bele, arra van egy professzor, több tanítási tapasztalattal, mint az egész jelenlegi tanári kar együttvéve.

Felállok, és teszek pár lépést, miközben Ms. Orlykot hallgatom. Talán jeleznem kellene, hogy koncentráljunk szigorúan az óra anyagára, de nem bánom, ha kicsit túlcsúszunk. A kérdések eddig mind jók voltak, és tudom, hogy sokaknak ez talán az első lehetőségük rá, hogy nyíltan beszéljenek. Akiknek például idióta szüleik vannak, általában a barátaiktól tanulnak; így terjednek az olyan legendák, hogy milyen módokon lehet elkerülni a terhességet. Némelyik, amit visszahallottam, egészen lenyűgöző.

 - A vérfarkasok átváltozásai a holdfázist követik, egy terhesség alatt az embriónak, majd a magzatnak hat, hét, nyolc átváltozást is túl kellene élnie. A tudomány jelen állása szerint ez lehetetlen, de az elmúlt ötven évben lehengerlő változások történtek. A férfiaknak ugyanakkor ezzel együtt is lehetnek gyerekei, erre a közelmúltban volt is ismert eset az országban. Neveket nem mondok, de talán már hallottak a gyermek szüleiről.- a Roxfort Remus Lupinnal egy hőst, és az elmúlt húsz év messze legjobb Sötét Varázslatok Kivédése tanárát vesztette el. Sem őt, sem Mrs. Lupint nem említem név szerint, a fiuk mindössze három év múlva megkezdi a tanulmányait. Igaz, ezek a diákok addigra remélhetőleg mind elballagnak, de a mostani negyedévesek itt lesznek, és nem akarom, hogy rögtön előítéletekkel a hátán kezdjen itt tanulni.

 A következő kérdés egy olyan téma, amely eszembe juttat néhányat a legvisszataszítóbb diákokból, akikről hallottam.

 - Az utóbbi kérdésre létezik több medimágusi megoldás, egy részük visszafordítható, egy részük végleges. Ami a bájitalt illeti… nagyjából úgy bizonyítható, mint a hazugságok általában. Egy medimágus ki tudná mutatni, hogy valaki fogyasztotta ezt, talán két napig, esetleg három napig… Érdemes mindkét félnek fogyasztania. Nem vagyok jogász, de aki ilyet csinál, több különböző jogszabály alapján bíróság elé kerülhetne. Ha a Roxfortban történne ilyen, javasolnám az elkövető azonnali eltanácsolását.- gondolkodom rajta, hogy megemlítsem-e, hogy kerüljék el azokat, akikben nem bíznak, de a diákjaim nem ostobák (nagyrészt), ugyanakkor még a legjobb emberismerők is végtelenül keveset tapasztaltak. A bizalom sajnos olyasmi, amit ki kell tapasztalni a felnőtté váláshoz.

 Veszek egy mély, kissé irritált levegőt, ahogy  Grimmstark tüsszent, és bármennyire ellenállok neki, érzem, hogy kiül a kérdésével kapcsolatos véleményem az arcomra.

 - Mr. Grimmstark, nem egy Yorkshire pudingot készítünk, ahol mindenki meghatározhatja a fűszerezést. Ha kicseréli egy bájital bármilyen összetevőjét, vagy akár csak máshogy keveri az üst tartalmát, mint ahogy a receptben szerepel, valami mást kap. Függően attól, hogy mit és mire cserél ki, változna a főzete élettani hatása fogyasztáskor, de nem nyújtana védelmet. Ha valaki allergiás egy összetevőre, keresse fel Madame Pomfreyt, vagy ha tart tőle, engem.- tudom, hogy félelem szempontjából valószínűleg nem vagyok a legjobb alternatíva, de amennyiben valaki megkeres, ténylegesen konzultálok vele. A szülők bizonyára nem lennének boldogok, de a szülőknek el kell fogadniuk, hogy a gyerekük akkor is fog nemi életet élni, ha nem akarják. Legfeljebb az a kérdés, hogy mikor lesz unokájuk.

 Ms. Valaoritis kérdésére bólintok. Sajnos a könyv nem tartalmazza ezt a választ pontosan, az 1,5-2 év tipikusan az a megjelölés, amelynek jó eséllyel nem kívánt terhesség a vége.

 - A bájital tizennyolc hónapig érvényes, úgyhogy amikor palackozzák, írják le a lejáratot! Két évre kitolni ezt óramű pontossággal főzött bájitallal lehet csak, húzzák is ki ezt a könyvben nyugodtan. Számoljanak mindig pontosan tizennyolc hónappal!

 Egy pillanatra belenézek O’Valley szemébe, és elgondolkodom rajta, hogy milyen választ vár. A Roxfort egy konzervatív iskola, még az órámmal együtt is, és vélhetően mindenki sejti a házirend olvasása nélkül is, hogy a házvezető tanár és az igazgató az ötven pont levonás és a kirúgás közötti skálán döntenének az érintettek büntetéséről. Persze, a házvezető tanár és az igazgató nincsenek jelen a diákok szobáiban, a kivezetett tárgyak elhagyott tantermeiben, a tónál abban a kis barlangban, meg ahogy hallom, a Prefektusi Fürdőben. Persze, nem kívánok ehhez segítséget adni senkinek, O’Valley elég okos hozzá, hogy megtalálja a kiskapukat, ha akarja. Ami engem illet, mindig el is kerülöm, hogy esetleg lebuktassak egy párt; nincs kedvem sem az azt követő beszélgetéshez, sem a szankcionáláshoz, sem az ezt követő levelezéshez meg álszentkedéshez a szülőkkel, akik természetesen a nászéjszakájukig vártak. Szerencsére nem nagyon van olyan, aki ténylegesen lebukik ezzel, hacsak nem viszi a barátja által róla rajzolt meztelen portrét a házvezető tanára órájára, és ejti le az orra előtt. Azt még ma sem tudom könnyen elhinni Leonnak, bár segít a tény, hogy az a lány még a buta diákokhoz képest is kivételesen ostoba volt.

 - A bájital elkészítése, birtoklása és fogyasztása nem sért semmilyen házirendet, úgyhogy ha azért kérdezi, mert szeretné tudni, hogy milyen érzés elfogyasztani, nyugodtan megteheti.- voltak olyan prefektusaink, akik bizonyára jelentették volna, ha látják, hogy valaki ilyesmit fogyaszt, nyilvánvalóan egyértelmű céllal, de bízom benne, hogy a mostaniaknál senki nem választott ilyen személyiségeket. Már mind a négyen elég ideje vagyunk házvezetők hozzá, hogy ne legyünk saját magunk ellenségei azzal, hogy folyamatosan jelentéseket kapjunk.

 Elgondolkodom Ambrose kérdésén pár másodpercig, miközben próbálok visszaemlékezni, de nem emlékszem senkire, aki két éve nagyon súlyos hibát követett volna el. Ez a bájital tényleg nagyon, nagyon egyszerű, az egyik oka annak, hogy ezt választottam egy hosszabb lejáratú vagy tovább tartó bájital helyett, hogy mindenki, aki eljutott ötödévig, képes kellene legyen elkészíteni.

 - Nem igazán vannak hibák, nem nagyon tudnak elrontani semmit, Mr. Ambrose. Tizenkét évesek voltak, amikor ilyen bájitalokat főztünk. Inkább a felhasználásnál vannak hibák. Nem szabad visszazárni, ha a fiola nyitva volt, meg kell inni azonnal a felnyitás után, vagy ki kell önteni. Nem szabad fele adagot bevenni vagy elfelezni, mert az nem elfelezi az aktív időt, hanem hatástalanná teszi a főzetet. Nem szabad lejáratot követően fogyasztani. Nem szabad... nos, más módokon alkalmazni, mert amellett, hogy fertőzést vagy bőrirritációt okozhat, semmilyen hatása nem lesz emésztés nélkül. Nem szabad megfagyasztani vagy felforralni fogyasztás előtt.

 Végighallgatom Ms. Fletcher rövid kérdését is, amelyet véleményem szerint a környezete inspirált, amelyben tudomásom szerint felnőtt. Már az én gyerekkoromban is elég rossz környék volt a Zsebkosz köz, az elmúlt évtizedekben pedig sok szempontból rosszabb lett. Talán valamilyen személyes élmény... mindenesetre én a válaszokat adom, nem a kérdéseket.

 - Ebben az esetben az első lépés mindenképpen egy gyógyító felkeresése kell, hogy legyen, aki ilyen esetekben tud segíteni. Emellett természetesen mindenképpen szükséges felvenni a kapcsolatot a Varázsbűnüldözési Főosztály munkatársaim... ha esetleg bármi ehhez hasonló dolog történik, amíg az iskola tanulói, természetesen továbbra is lehetőségük van jelezni a házvezetőik felé.- szerencsés vagyok, hogy még semmi ilyesmivel nem kellett foglalkoznom. Tudom, hogy jóval a professzionális kötelességeimen felül, például aurorok és a család értesítésén felül is próbálnék segítséget nyújtani a saját diákomnak. Biztos, hogy a volt auror Fawcett is megtenné ezt, Flitwick professzor a legtapasztaltabb négyünk közül, Leon pedig, azt hiszem, a legtöbb segítséget nyújtaná. Valószínűleg együtt is dolgoznánk, ha bármelyik diákkal történne valami.

 Veszek egy hosszú, mély levegőt, ahogy az ötödéves fiúk szavaiból elkapok néhányat, és nem tetszenek egyáltalán, még ha a teljes kontextust nem is hallottam, és ahogy az egyik legidiótábban viselkedő sunyi, mosolygó képébe nézek, érzem a vágyat, hogy ki is osszam az év első büntetését. Persze, nem vonhatok le pontot, legalább tíz, lehet húsz pont is elmenne a házamtól, és idén szeretném, a Házkupa visszakerülne a Mardekárhoz Leonéktól. Talán büntetőmunkát is adhatnék... nem tudom, melyik kettő vagy három volt, aki suttogott, de ha Grimmstark és de Lys büntetésbe kerülnek, olyan nagyon nem lőhetek mellé. Végül azonban elfordítom a tekintetem a fiúkról. Péntek délután van, nincs kedvem gondolkodni rajta, hogy mit sikáljanak le, egyébként teljesen feleslegesen, mert úgysem fog semmilyen hatást elérni. De ha megint rákényszerítenek, hogy figyeljek rájuk, kitalálok valami kreatívat... Rubeus szerint tenyér méretű pókok lepték el némelyik fát az erdőben, amelyeket jó lenne gyengéden, kézzel összeszednie egy arra vállalkozó szellemű diáknak. Vagy kettőnek.

 Egy kicsit talán irritáltabban csukom le egy pillanatra a szememet, mint kellene, és talán túl péntek van. Pár másodpercre Glasmontra nézek.

 - Nem igazán. Elég egyértelmű jelei vannak, ha a bájitalt elrontották, csak akkor veszi fel a könyvben látható árnyalatot, ha követik a receptet. Abban az esetben, ha elrontják a bájital megfőzését, természetesen tüntessék el az üstjükből, és semmiképpen ne igyák meg!- persze, nem számítok rá, hogy elrontaná. Hirtelen nem is vagyok benne biztos, hogy van-e bárki még az iskolában ötöd, de akár negyedév felett, aki egy ilyen pofonegyszerű feladatot ne tudna végrehajtani. Néhány hugrabugos fiú az elballagott évfolyamban talán, de szerencsére őket már nem kell tanítanom... nos, inkább úgy mondanám, hogy órát tartanom nekik, mert nem igazán tanultak semmit tőlem végül.

 Dawlish kérdésének, különösen a megfogalmazás hatására egy pillanatra megértem a Roxfort öreg gondnokát, akit az elmúlt hat-hét hónapban többször láttam a reggelizőasztalunkhoz járulni, hogy szidja a lányt, aki állítólag sportot űz belőle, hogy megszegje a házirendet, és közben elég gonosz is a férfival meg a macskájával. Szinte elhinném, ha nem tudnám, hogy szó szerint minden gyereket utál a Földön, mely esetben a létező legjobb munkahelyet választotta. Mindenesetre hasznos a jelenléte, kétszer annyi diák mászkálna a folyosókon éjjelente, ha nem félnének tőle, hogy... nem is tudom, mit csinál pontosan.

 - A bájital nem alkalmas sem fogamzásgátlásra, sem a nemi betegségek megelőzésére az aktust követően. Ha valaki elfelejti bevenni, keresse fel a jav... keressen fel egy gyógyítót. De a legjobb, ha nem felejtik el.- nem tudom, hogy hányan vannak, akik ténylegesen figyelnek. Látom, hogy páran jegyzetelnek, mintha ez is dolgozati anyag lenne, azután a jegyzetből bizonyára megbűvölt papírcikesz lesz, amikor ráébrednek, hogy nem lesz dolgozat. Azért remélem, hogy az órám hatására legalább egy kicsivel kevesebb esetről fogok hallani azért, mert valaki megpróbál valamilyen bűbájt használni fogamzásgátlásra, amit valamelyik ócska magazinban talált.

- Akkor is..lehet valaki nemi beteg ha...házas?- Pommeline de Lys kérdésének hatására ismét ráébredek, hogy mennyire különböző élményei vannak minden diáknak, különösen az aranyvérű lányoknak az egész témával kapcsolatban. Vetnek is kell egy pillantást a házamba járó fiúk felé, hogy megelőzzem, hogy büntetőmunkát kelljen adnom, mielőtt válaszolok.

 - Igen, ezek a betegségek előfordulhatnak úgy is, ha két ember kizárólag egymással érintkezik, Ms. de Lys. Természetesen jóval ritkábban, mint valakinél, akinek egynél több partnere van.

 - Ez tartalmaz bármilyen hormont, mint a mugli szerek vagy belenyúl a hormonháztartásba valahogy?- Coraline Krämer kérdése, úgy érzem, hogy nagyon informatív, és jó kérdés, már csak azért is, mert nem vagyok benne biztos, hogy hány diákom tudja, hogy mik azok a hormonok. Mindenesetre, talán minimálisan inspirál valakit arra, hogy gyógyító legyen.

 - Nem, ez a bájital mágikus úton akadályozza meg a fogamzást és a legtöbb fertőzést, nem hormonális úton. Vannak bájitalok, amelyek a test saját biológiájába is belenyúlnak, ezeket gyógyító tudja felérni. Általában nem javasolt még fejlődésben lévő szervezetek számára.

 Amikor senki nem kérdez többet, hagyom a diákoknak, hogy dolgozzanak a bájitalon. Nem látok egyelőre hibákat, és remélhetőleg ez így is marad, ellenkező esetben valószínűleg nem kellene itt lenniük... bár előfordulhat, hogy valaki idegesebb az átlagnál.

 - Nyugodtan kérdezhetnek. És azt javaslom mindenkinek, hogy miután elkészültek a bájitallal, próbaképpen fogyasszák el, és ellenőrizzék, hogy milyen érzés. Ha esetleg venni akarják ezeket, hasznos tudniuk, hogy igazit vettek-e, vagy hamisítványt. Sajnos előfordult az elmúlt években, hogy egy hamis bájitalkészítő többek között ebből is nagyobb mennyiségben eladott.

- Elnézést a csúszásért! Következő tanári hozzászólás: 2026.10.18. (esti órák)
- A többi diák megszólítása esetén a neveket a következő színkódokkal emelhetik ki:

#b33727 (Griffendél), #486400 (Mardekár), #254586 (Hollóhát), #e0ad3c (Hugrabug)

[Corával]

Edutentia

the curious ones 2006. szeptember 15. péntek

trigger warning - szexualitás témája

A szerelemre van bájital, Úgy hívják, amortentia, De arra nincs varázslat, Ha kettőnk közt nő a distancia. Átkokat felismerni megtanítanak, Egymást már kevésbé. Pedig nem minden sebhez kell sötét varázslat.

Általában szeretek proaktív lenni az órákon. Talán a mágiatörire is több figyelmet szentelnék, ha csak fele ennyire lenne elviselhetetlen a monotonság, amivel Binns professzor az óráit tartja. Már elsőben arra jutottunk Corával, hogy valószínűleg az se tűnne fel neki, ha nem jelennénk meg az óráján. A gyakorlatban annak ellenére sem sikerült tesztelnem az elméletet, hogy az láthatóan és nyilvánvalóan nem izgatja, hogy teljesen mással foglalkozom az órája alatt, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy szerintem nem is érti.

Ezúttal sem vágyom másra, mint hogy lehetőleg láthatatlanul tudjam le ezt az órát anélkül, hogy bármilyen kérdést fel kéne kötelezően tennem. Csak Theresának intek vissza röviden, mielőtt visszadőlnék a jegyzetfüzetem felé, hogy leírjam a legfontosabbakat. Habár mindenképpen hasznosnak tartom – talán a leghasznosabbnak az eddig tanult bájitalok közül - , nincs az az isten, hogy feltegyem a kezem és kérdéseket tegyek fel. A professzor azért a legfontosabb tudnivalókkal felvértezett minket, ránézésre pedig tényleg olyan egyszerű a recept, hogy másod,-vagy harmadévesen is boldogultunk volna vele. Úgy hiszem, hogy McEvannak se lesz gondja vele, talán csak feleslegesen ráparázott a bájitalra, és még meg se nézte a receptet. Ez a bájital azonban most tényleg fontos, ha valaha nemi életet szeretne élni a ki tudja, milyen varázsnemibetegségek nélkül (mert az általánosak nem elég rémisztőek). Azért eszembe jut, hogy vajon a muglikat érintik-e a varázsbetegségek általában, és mi történik akkor, ha egy varázstalan mondjuk sárkányhimlős lesz. Gondolom, a Minisztériumnak van rá valami protokollja, jó lenne tudni, hogy néz ez ki a gyakorlatban.

Azért anyámnak szerintem nem említem, hogy a varázslóknak saját nemi betegségeik is vannak. Így is elég kínos volt, amikor másodévben a téliszünetben arra kényszerített, hogy részt vegyek az iskolája által szervezett felvilágosításon, amit egy, az iskola által felfogadott, különösen lelkes nőszemély vezetett le. Nem bízott abban, hogy a Roxfortban erre egyáltalán sor kerül majd. Az előadás után, fél óra múlva a srácok az iskolaudvaron fújtak lufikat az ajándékba kapott kotonokból, és a karjukra ragasztották a tisztasági betéteket, amiket amúgy a lányok kaptak… Istenem, de hiányzik Birmingham.

Érdeklődve hallgatom Hanni és Tekla kérdéseit, és az azokra érkező választ. A varázsvilág egyes dolgaira még mindig csak vakarom a fejem, mások azonban egészen elámítanak. Valahol a kettő határán állnak a féllények, amikről addig legfeljebb a mozikban és a fantasy könyvekben olvashattam. A varázsvilág nekem sokkal toleránsabbnak tűnik ahhoz a világhoz képest, ahonnan én származom, azt legalábbis érzem, hogy amit tavaly láttam és hallottam az amerikai propagandából, azzal azért a többség mintha nem értene egyet. Néha vannak olyan fantáziáim, hogy mit szólnának a muglik ahhoz, ha tudnák, egy konkrét civilizációval élnek párhuzamosan anélkül, hogy fogalmuk lenne róla. Azonban a muglik már azzal se tudnak mit kezdeni, ha valakinek kicsit sötétebb a bőrszíne, nemhogy azzal, ha valaki mondjuk félvéla vagy vérfarkas, vagy…

- Tényleg azt mondta, hogy óriás szülők? Te ezt tudtad? - halkan kérdezem McEvant, és nagyokat pislogok Corára is, a második kérdésem egyértelműen neki címezve. Lehet a számat se sikerül azonnal visszacsuknom. Gyakorlatilag minden évben a legjobb eredményeket viszem haza nagyjából mindenből, mégis olyan ostobának érzem magam néha, hogy ilyen, másoknak alapvető dolgokat nem tudok a varázsvilágról. Olvastam valahol, hogy léteznek óriások, állítólag Voldemort hozott is párat ide a háborújára, de nem gondoltam, hogy születhetnek hibridjeik az emberekkel, ahogyan a koboldokat is csak morcos bankárokként látom. Normális esetben nem szoktam ilyenekre gondolni, mentségemre szóljon, de most nehéz másra…

Ajax kérdése nyomán nem tudom nem nézni őt, legalábbis pár másodpercig. Tudom a nevét, de sosem beszéltem vele. A hugrabugosokat nyájasoknak mondják, azonban kissé olyan személynek tűnik, aki nehezen megközelíthető. Önbizalommal azért nem lehet gondja a hölgykoszorúja közepén. A kérdése érdekesnek tűnik, de a választ végül nem jegyzetelem le. Elég evidens igazából, és ez ránézésre tényleg egy nagyon egyszerű recept.

Anyám iskolájában is lehetett kérdezni, de ott senki nem merte feltenni a kezét. Valószínűleg onnan eredhet az is, hogy most inkább a füzetem felett lapítok, hogy az érdekesebb információkat, amik nem annyira evidensek, gyorsan lejegyzeteljem magamnak. Az nyilvánvaló, hogy a mágia jobban meg tudott oldani olyan dolgokat, amiket a mugli orvostudomány még mindig nem tudott tökéletesíteni, és az is, hogy ez a bájital valahogy… igazságosabb, mint a mugli lehetőségek. Főleg Cora kérdésénél sikerül ebbe belegondolnom. Nem vagyok szakértő, de azt még én is tudom, hogy azok a hormonok, amit a nők szednek, eléggé szétcseszi a szervezetüket.

- Amúgy tényleg egyszerű a recept, nehéz elrontani. - ahogy megkapjuk a jelzést a kezdésre, felnyitom az asztalomon lévő ládát, és megvárom, hogy Ian is kövesse a példám. Az alapanyagok általánosak és könnyen beszerezhetőek. Úgy képzelem, hogy egy átlagos háztartásban a varázsvilágban mindenkinél lapul ezekből a bájitalhozzávalós kamrában, valahogy úgy, ahogy a mugliknál a betadine és az aszpirin.

- Úgy látom, a legfontosabb hozzávaló a macskagyökér. Másodévben már dolgoztunk a virágával, azzal készült a felejtésital. - kikészítem az asztalomra a hozzávalókat, majd a késsel nagyjából egyenlő darabokra szeletelem a hozzávalót. A szokásosnál valamivel lassabban csinálom, hogy Ian magabiztosan le tudja utánozni, amit csinálok. Vannak, akik a gyakorlati dolgokból jobban tudnak tanulni, nincs ezzel baj.

- Szerintem jó lesz. Akkor egészségünkre. - nem célom elvenni a tanártól a feladatát, de aki kicsit is odafigyel a leírásra, az nem tudja elrontani ezt a receptet. Vélhetően nem is ez lesz év végén az RBF vizsgánkon. A bájitalomat kitöltöm magamnak egy fiolába, miután meggyőződtem róla, hogy illatra és kinézetre megfelelő. A koccintás után nyakalom le a bájitalt azért, hogy megtapasztaljam. Ahogy leér a gyomromba az ananász ízű lé, szinte azonnal érzem is azt az alhasi fájdalmat, amit a tanár is említett. Legalább biztosra tudom, hogy ezt kell majd éreznem a bájitaltól.

[Pommeline-ra]

Houston, I have

so many problems

TO

boldognak boldogtalannak

✦

DATE

09.15.

TW: káromkodás, tömör rosszindulat, nemibetegségek, nőjogi meglátások

Tichon Aleksandrovich nem szeretett hazudni. Nem, ez mégiscsak egy ordas hazugság lenne, úgy volna célszerűbb fogalmazni, hogy nem szeretett hazudni önmagának, ellenben bárki másnak szeretettől függően vagy épp nem függően képes volt -hogy ilyen kedvesen mondjuk- füllenteni. Most viszont önmagát igyekezte gőzerővel átverni, mikor is Larkra pillantva-a másodperc törtrészéig, hiszen minden bizonnyal addig illik más menyasszonyát, az egyik legjobb barátja menyasszonyát szemrevételezni- azt kezdte mantrázni, hogy nem azért van itt, mert a lányt is erre vetette a balsors. Hogy ez a saját balsorsa, Tisha balsorsa, vagy valamiféle kollektív szláv szenvedéstörténet, arról bajosan lehetne nyilatkozni. Úgy döntött, hogy inkább Oakley-ra szegezi a tekintetét és igyekszik a hülyék közt király lenni, persze csak Persie után, mert nála azért mégiscsak hülyébbnek találta magát, még a fene nagy műveltsége ellenére is.

Fojtottan kuncogott Basie megjegyzésére a chlamydiáról, amiről neki hála volt lehetősége értesülni, mielőtt még megkaphatta volna saját használatra. Bár úgy gondolta, hogy ez egyelőre nem fenyegeti a fiút, már csak azért sem, mert borzasztóan távol áll a lányoktól, akiket  rendkívül lányosnak talál, másrészt pedig olyan mértékbe menően el van foglalva Loriannel, hogy az már  egészségtelen. Ezt Tisha többször ki is fejtette neki, de egyszerűen nem akart rá hallgatni, büszke francia vér, bár ide vagy oda, a nagy nacionalizmus Napóleon is kénytelen volt megtorpanni Tél Tábornok végtelen ereje miatt Oroszország földjén. Na de a családi viszály és kicsit gyengeelméjű résztvevői már igazán nem tartoztak Tishára, őszinte szerencséjére.

Meghallgatja Basile szintén érdemleges kérdését és firkál valamit a pergamenjére, amikor azonban Lark szóra nyitja a száját, kishíján elájul. Ezt az elájulást sikerül neki egy indokolatlanul éles levegővételbe préselnie, minek hatására még a pennáját is kiejti a kezéből, amit kénytelen szégyenszemre felszedegetni a földről. Szégyen vagy nem, de őszintén örül neki, hogy van lehetősége pár másodpercnyi vacakolásra a pad alatt, így mire kikeveredik, képes rendezni az arcát, és már lényegesen kevésbé néz ki úgy, mint, aki az előbb még azt suttogta csak úgy magának, hogy: „aztasvábnadlágoskulvaúlistenit”.
Ezzel le is marad a mindenféle megbassza-nembassza- vagy ki tudja, inkább a klasszikus irodalmat választja, szélsőséges esetben meg a Káma Szútrát- jellegű könyveket biztosan örömmel fogyasztó griffendéles lányokról, ha nem maradna le, ugyanis biztosan ajánlaná nekik, hogy inkább táncosokkal farkaljanak, mint fordítva, bár…mindkettőből lehet baja az emberiségnek, mint kiderült.
-Neked nem mondták, hogy buzizni halál buzis?-mereszti a szemeit egy sokatmondó mosollyal a kis franciára, de csak és kizárólag azért, mert az ominózus mondatát a témával kapcsolatban, miszerint: „csak verjétek ki egymásnak és éljetek boldogan”, nem a házvezetőprofesszora jelenlétében szerette volna elsütni, mert a végén még meg találná hallani.

Csendben is maradna, ha nem hallaná meg ezt a hímsoviniszta mondatát, ezért az indokoltnál kicsit jobban összerántja a szemöldökeit, ha már úgyis ő a nők és lányok jogainak és szabad akaratának nem túl maszkulin védőszentje.
-Boldog Lenin a mauzóleumában!-néz barátjára közepesen mély felháborodással, annak teljes tudatában, hogyha történetesen anno valaki nem műti össze, illetve vissza a testét, most talán éppen rá mondanák, hogy mit illik neki és mit nem- Pont ugyanannyila illik, mint nekünk, melt az embel, ha szelencsés nem magában kefél.
Ha eddig nem is ő volt az idevonatkozó esélyegyenlőségi ombudsman személyesen, hát most külön büszke volt a három hugrabugos lányra,Glasmontra,Fletcherre pedig ő aztán mindig lehúzta róla még az utolsó bőrt is a raccsolásával kapcsolatban, illetve külön Dawlishra is az irdatlan balta arca miatt, amit nagy tehetséggel tartott fenn, miközben kérdezett. Éljen az egyenjogúság, a szavazat, a szabad péntek, a szabad szombat, a szabad szerelem és a kommunizmus!

Pommeline-ra ellenben nem sikerült felkészülnie, mert kishíján levesestányér méretűre tágulnak a szemei kérdésére, pedig az az ő esetében igazán nagy erőbefektetés. Kibírja szó nélkül, nem egyszerű, de kibírja, csak azért, mert tudja, hogy a lány alapvetően nem kretén, csak a neveltetése ilyen szerencsementes, ahogy Larké is.
Miközben előrámol, bólogat a professzor válaszára. Az ő hormonkoktéljával őszintén szólva, nehéz lenne jóslatokba bocsátkozni azt illetően, hogy hatna-e a bájital, és ha igen, akkor miként. Épp itt az ideje, hogy kiderüljön, mert ő ezt most akkor is megissza, ha valami baja lesz tőle, nem mintha szüksége lenne rá, főleg azért, mert a nyáron történtek után nem kívánt senkivel közelebbről megismerkedni, éppen elég volt neki az a kevés, amit még nyáron engedett meg magának zavarában és kétségbeesésében egy a szomszédjában lakó lánnyal. A professzor szavai viszont elgondolkodtatják.
-A főzet egyszelő és olcsó, akkol miért élné meg hamisítani, ha csak nem kiba…-nagy levegő, az agy szinonimák után kutat, aki keres, az pedig szerencsére talál-paldon, losszindulatból?
Hamar nekiáll a bájitalnak, ugyanis az aprólékos munka jótékonyan képes kikapcsolni az agyát. Figyel az arányokra, arra, hogy mit hányszor és merre szükséges megkeverni. A Bájitaltan az egyetlen tudomány, ahol tetszenek neki a szigorú szabályok és az azokkal járó bizonyosság, mert itt, ha mindent úgy csinál, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, akkor borítékolható a siker. Ezt a sikert pedig kitölti egy fiolába, aztán hirtelen ötlettől vezérelve Basile felé nyújtja.
-Cseléljünk!-ajánlja fel, mintha lenne bármilyen következménye annak, ha történetesen bármelyikük elrontotta volna.

[nem Tetsunak]

sex ed, but make it real

ում է ուղղված nem Tetsunak

ամսաթիվ 2006. szeptember 15. péntek

զգուշացում բովանդակության վերաբերյալ

nemi erőszak témája, gyermek számára nem megfelelő nevelési környezet

Nem tudom, hogyan kezelném a helyzetet, ha Viv itt lenne, de valószínűleg van egy olyan sejtésem, hogy nem az erősségem az ilyen esetekben a megfelelő reagálás. Utálok erre gondolni, de örülök, hogy nincs itt. Szeretem Vivet, meghalnék érte, ölnék érte, ha kérne. De mind a ketten tudjuk, hogy vannak olyan témák, amiknél a viselkedése meglehetősen szeszélyes. Nincs szükség erősíteni rajta úgy, hogy az az áruló Tetsuya sincs már itt, aki csillapíthatja az ütéseit. De ugye a pénz meg a hírnév neki fontosabb volt, mint két csicska hatodéves.

A vérfarkasok iránt különös érdeklődő griffendélesek tudtukon kívül szívességet tettek nekem. Soha nem gondoltam bele abba, hogy a vérfarkasoknak ez milyen lehet, mert hogy… úgy általában nem szoktam ilyenekre gondolni. Még mindig nem sikerült levetkőznöm a viszolygást egyszerűen annak a gondolatától, hogy bárki bedugja a nyelvét a számba. Nem értem, miért jó ez bárkinek? És akkor a többi dolog, amit csinálnak az öltözőben, a szertárakban, az üres tantermekben, meg állítólag a prefektusi fürdőszobában, még szóba se jött. Egyre biztosabb azonban, hogy valami nem jó velem – valahogy nem működök úgy, mint mások. Szeretném viszont megérteni Vivient, tudni, hogy milyen neki, és szeretném, ha jobban tudnék neki segíteni. Olyan… haszontalannak érzem magam a problémái mellett.

Egy határozott biccentéssel köszönöm meg Oakley professzor válaszát annak ellenére, hogy nem látok olyat magam előtt, hogy ilyen esetben a varázsbűnüldözéshez fordulnék. Hallottam húzós sztorikat, pár éve a Szirén egyik prostituáltja például állítólag eltörte az egyik vendég pálcáját. Házon belül kompenzálták, mert egyszerűen arrafelé így szokás. Én is így tenném, ha lenne egy bordélyházam. Nem hiszem, hogy érdemes bízni az aurorokban, ahogy a mugli rendőrökben sem – utóbbiaknál az a különbség, hogy őket legalább simán lefutom.

Másrészről azonban tényleg jó lenne szakítani a Zsebkosz nyomorával. Kellemes lehet egy olyan élet, ahol nem kell attól rettegni, hogy mikor fogja a varázsbűn-üldözés újabb beépített embere vásárlónak tettetni magát. Nem, nálam ez nem fog előfordulni – az én vállalkozásom fedhetetlen lesz, és nem használt üstöket meg ócska, semmire se jó varázstárgyakat fogok árulni, mint a szüleim.

Az mondjuk kurva idegesítő, hogy az előttem ülő, mardekáros gyereksor sugdolózik és kreténkedik (és azt a tényt most nem tartom fontosnak, hogy csak egy évvel vagyok legfeljebb idősebb náluk). Jobbommal kellően határozottan belerúgok valamelyikük székének lábába, hogy fogják már be. Nem is érdekel, melyikükét találom el Grimmstark vagy de Lys közül, és az sem, ha esetleg a professzor észreveszi és büntetőmunkára küld miatta. De Donne is megérdemelné, amiért ki se tudja mondani, hogy „На дворе трава, на траве дрова”. Sajnos úgy hallottam, hogy mind a hárman részt vesznek a Mardekár válogatásán. De néha esélyt kell adni a többi háznak is a kviddics kupára.

A figyelünk és nem ítélünk jegyében hallgatom végig a kérdésekre adott válaszokat – azokat is, amik különös ostobaságnak hangzanak, hiszen elég lett volna Oakley professzor felvezetőjére odafigyelni. Azért mégis jobb, hogy inkább kérdeznek, hátha sikerül megmenteni őket egy-egy hülyeségtől. O’Valley kérdését egyszerűen csak nem értem. Miért lenne bűn az, ha tart valaki ilyen főzetet magánál? Miért kéne tiltani valamit, ami ennyire hasznos, a kastélyon belül is?

A kérdések befejeztével nekilátok a bájitalnak Imogennel anélkül, hogy megszólalnék. Kizárólag azért csomagolom el az elkészült bájitalokat, hogy ha a lányhálónkban bárkinek szüksége lenne rá, tudjak belőle adni. Csak a hatás kedvéért ellenőrzöm le, hogy az megfelelő lett-e.

[13. FEJEZET]

13. FEJEZET

OAKLEY PROFESSZOR ÉS A MACSKAGYÖKÉR-FŐZET

Learning never exhausts the mind.
— Leonardo da Vinci

2006. szeptember 15.

Hazel C. Baird örömmel hallgatta mások kérdéseit, leginkább az olyan, érdekes felvetéseket, amiket például Hanni Haeni kérdezett meg (és akit ezen kérdés feltevése közben talán egy kicsit tovább nézett, mint az indokolt lett volna, ami miatt újfent zavarba jött), és nagyon örült annak is, hogy Theresa L. Valaoritis is élt a kérdezés lehetőségével, mely lehetőséggel, legalábbis Hazel C. Baird legjobb tudomása szerint ritkán élt, de éppen ezért volt igen jó, ha mégis megtette. Büszke volt ezen kívül Saoirse O’Valley-ra és a kérdésére is, még ha egészen bizonyos is volt benne, hogy nem sértett az adott bájital házirendet, mert arról biztos tudott volna, lévén elég jól ismerte a házirendet, és lévén, az elég nagy furcsaság lett volna, ha mégis sérti, azonban ennek ellenére megkérdezni nem volt az, mert jobb volt az ilyen dolgokban mégis inkább biztosnak lenni. Biztatóan rá is mosolygott Saoirse O’Valley-ra, hogy ő is biztos lehessen benne, mert úgy érzékelte, kissé elbizonytalanodott.
- Köszönöm szépen, professzor úr! - Hazel C. Baird igen örült Oakley professzor válaszának, és már alig várta, hogy az általa említett komplexebb bájitalokról megkérdezhesse Madam Pomfrey-t, azt pedig még jobban, hogy majd ő maga készíthesse el ezeket a komplexebb bájitalokat, mert azokat igazán szerette, ha bájitalokról volt szó, meg ha mondjuk, kötésmintákról. Hazel C. Baird igen remélte, hogy a medimágia szakkörön említik majd ezeket (gondolva itt a bájitalokra), és azt is, hogy Oakley professzor nem fogja bánni, amiért a kérdések megválaszolása végén újra felteszi a kezét, hogy újra kérdezhessen.
- Professzor úr, én még azt is meg szeretném kérdezni, hogy ha valaki azonos nemű partnerrel létesít szexuális kapcsolatot, akkor ott is ezt a bájitalt javasolt elfogyasztani, vagy esetleg egy másikat? - Hazel C. Baird, ha bárki megkérdezte volna, azzal indokolta volna ezen kérdés feltevését, hogy bizonyára másokat is érdekelhet ez a kérdés, csak esetlegesen nem merték eddig megkérdezni, ezesetben pedig ő nem bánta, hogy meg kellett kérdeznie, ahogy általában nem bánt megkérdezni dolgokat, vagy bánt dolgokat, úgy általában. Ha belegondolunk, ez igen bátor természetre vallott tőle.
- Megkóstolhatjuk együtt, ha szeretnéd - ajánlja fel  kedvesen és halkan Hazel C. Baird a mellette ülő Saoirse O’Valley-nak a lehetőséget, miután ő is választ kapott a kérdésére. Hátha ő is tudni szeretné, hogy milyen lehet, mert Hazel C. Bairdet kétségkívül érdekelte, mint ahogy a dolgok általában, ez pedig nem is járt mellékhatásokkal, ahogyan azt korábban megtudhatták, ami jó hír volt, még úgy is, hogy Hazel C. Baird akkor is megkóstolta volna, ha esetleg igen, mert ilyen dolgokat újfent, jó volt tudni. És már csak azért is, mert biztosan más volt megkóstolni, mintha csak valaki elmesélte volna, hogy milyen.
Azt sem bánta, hogy lejegyzetelje a fontos kérdésekre adott fontos válaszokat, például, de nem kizárólag, Coraline Krämer kérdését a hormonokról, vagy többek kérdését a mellékhatásokról, vagy Tekla Orlyk kérdését arról, hogy mindenki úgy itta-e meg a bájitalt, ahogy állította, hogy megitta, vagy Locket R. Grimmstark kérdését az allergénekről, és azok cseréjéről, bár Hazel C. Baird úgy tudta, hogy más összetevők más bájitalt eredményezhetnek, ahogy a süteményben is más összetevő más süteményt eredményezett. Ezen tudás ezidáig még nem hagyta cserben, reméljük, ezután sem fogja.
Ahogyan az a tudása sem hagyta cserben, vagy inkáb megérzése, miszerint Ajax Ambrose még a szokásos, Ajax Ambrose-ra jellemző hallgatagságnál is hallgatagabb volt, ami némi aggodalommal töltötte el Hazel C. Bairdet, bár nem annyival, amennyivel a nyári találkozójuk töltötte el. Talán az aggodalom nem is volt megfelelő szó, és a nyugtalanság jobban illett volna ebbe a szituációba.
- Okén vagy? - súgja oda neki, ahogy előveszi a bájital elkészítéshez szükséges hozzávalókat, és nekilát a bájital megfőzésének. Talán a kelleténél jobban aggódott nyár óta Ajax Ambrose-ért, de ezt nem akarta mutatni, mert nem érezte úgy, hogy tudna segíteni Ajax Ambrose-nak azzal, ha túlzottan aggódik érte. Inkább elfoglalta magát a bájital megfőzésével, és úgy látszott, ez eléggé lefoglalta ahhoz, hogy ne terelődjenek a gondolatai, mint a birkák, rossz irányba, ami néha megtörtént velük (mármint a birkákkal, de a gondolatokkal is, különösen Hazel C. Baird esetén, megfigyeléseink szerint). A bájital valóban egyszerű volt, ahogy azt Oakley professzor is mondta, így nem okozott különösebb nehézséget, hogy elkészítse, majd az elkészült bájitalt fiolákra ossza és abból egyet mosolyogva koccintásra emeljen a mellette ülőkkel.
- Slàinte! - Hazel C. Baird össze is koccintotta a fiolát a mellette ülőkkel, és igen elégedett volt, amikor a bájital valóban nem csak enyhe ananászízű volt, hanem enyhe alhasi fájdalom is kísérte, pont, ahogyan Oakley professzor szintén mondta.

[Mattnek]

You aren’t doing it wrong

If no one knows what you are doing

date: 2006.09.15. to: mindenkinek, aki szereti

Locket Rupert Grimmstark határozottan ostobán érezte magát, ami az utóbbi időben nem volt a világ legszokatlanabb dolga-az ugyanis az volna, ha a Magyar Posta pánikszerűen elkezdené kikézbesíteni a leveleket, ahelyett, hogy a postás járna egy rábaközi csárdást minden kapuban aztán tovább állna, de erről talán egy másik alkalommal, hiszen itt most mégis csak inkább a lábaközről volt szó- kiváltképp Hanni közelében, de azért egy Bájitaltan óra keretei között mégis egészen újszerű volt. Locket nem volt őrülten tehetséges a tárgyból, de általában jól szerepelt belőle, mivel erre is hasonlóan gondolt, mint a sütésre. Természetesen egy sütemény esetében sem lehetett bármit bármivel helyettesíteni, de jogosan gondolhatja az ember, hogy ugyan mi történhet, ha az ember szilva helyett történetesen meggyet, vagy fahéj helyett vaníliát használ. Ha az ízek, és állagok harmóniában maradnak, semmi a világon. Viszont, ha egy főzet esetében ugyanez a szegény ember kreatívan szeretné megoldani a feladatot és békaszem helyett, teszem azt szalamandraszemet használ, akkor könnyedén rá is robbanhat az üstje, vagy okozhat a Lohasztólé olyat, hogy egy másik nem különben pórul járt személy véletlenszerűen csak rákjárásban tudjon tőle közlekedni.

Locket az ilyen típusú örömöket személyesen is kipróbálta-a rákjárást okozó borzalmat máson is tesztelve, önhibáján kívül-, szóval jogosan érezhette, hogy hiába volt a szándék összességében jó, mégis borzalmas ökörséget kérdezett. Annyira, hogy ennél még de Lys is képes volt okosabbat kiötölni. Reméli, mindettől még Lorian nem tagadja le, vagy ami még rosszabb…reméli, Hanni nem hallotta, vagy ha mégis, hamar elfeledkezik róla, miközben vérfarkasokra vágyakozik. Micsoda szerencse, hogy az ártány példányok még szaporodni is tudnak! Már nem Kitnek, de valakinek biztosan. Reméli nem Hanninak, az borzasztó szomorúsággal töltené el, ha a vérfarkasok tetszenének neki, hiszen azokról még meg sem lehet magabiztosan mondani, hogy azok-e, amik, emberi formájukban. A kentaur az legalább kentaur éjjel is, nappal is, meg teliholdkor is, bár Kit azt sem szerette volna, ha a lányok a lóemberekért bolondulnának, pedig talán szokás is olyat mondani, hogy jó ember a lóember, de már ebben sem volt biztos.

Ahogy Oakley is kifejtette, ő nem akart elmaradottnak tűnni. Egyszer Hanninak úgyis lesz valakije, valószínűleg valaki olyan, aki el meri hívni randizni. Valaki, aki véletlenül sem olyan béna, mint Locket Rupert Grimmstark, és annak a valakinek ő kénytelen lesz látványosan örvendeni, mert mégiscsak azt szeretné, ha Hanni boldog lenne. Bár ő most is boldognak tűnt. Reméli, hogy Tekla is boldog a vérfarkasos kérdésével, illetve Tessa is, pedig vele kapcsolatban, mintha megérzett volna valami furcsát, de majd később ad neki süteményt, hátha ezúttal elfogadja. Neki is és nyilván Mattnek is.

Ha ez nem lenne elég, azzal is meg kell küzdenie, hogy a professzor láthatóan hülyének tartja. Ezúttal szerencsére egyetért vele.
-Érthető-válaszol és igyekszik nem helyben megsemmisülni, mert attól csak szánalmasabbnak érezné magát, inkább igyekszik mindent úgy csinálni, ahogy szükséges. Nem improvizál, és nem virtuózkodik, arra ott a konyha és a remek ötlet, hogy kis gombás muffinokat készítsen a többieknek. Vagyis nem a szó szoros értelmében gombásakat…bár, omlettes-gombás muffin. Sajtos-szarvasgombás muffin? Nem is hangzik rosszul, a tetejét megfesthetné pirosra és kis sódarabokból kirakhatná rá a pöttyököket. Ezt minden bizonnyal ki fogja próbálni, ha végre lejut a konyhába. Talán még Tessának és Hazelnek is szól, hogy segítsenek neki…bár valaki egészen mást illene már elhívnia, ha nem rettegne annyira. Pedig a két hugrabugos is lány, érdekes, hogy velük képes normálisan viselkedni, pedig egyiküket majdnem kilapította rokonostul a biciklikerekével.

El is határozza magát, hogy mondjon valamit, mert hát egyrészt Grimmstark, másrészt griffendéles, harmadrészt nagyon ijesztő tud lenni az anyja, ennek a háromnak a jelenléte, pedig csak felhatalmazza már valamire! A só, liszt és cukor lovagja pedig nagy levegőt vesz-borzalmasan figyel rá, hogy ne nyeljen le közben semmit- előrehajol és megkísérel belebeszélni Hanni hajába, de a várt katarzis elmarad, mert, amikor megcsapja a lány illata, végül teljesen elfelejti, mit akart mondani, így kínjában belebámul Elowen és Hanni bájitalaiba.
-A tietek is ilyen…híg?-érdeklődi meg teljes tudatában annak, hogy az övé is az. Nem baj, kis lépés az emberiségnek, de hosszúlépés Kitnek, hiszen nem nyelte le a nyelvét zavarában és négy teljesen érthető szót is sikerült kinyögnie. Ezen a ponton Oakley biztosan nem ok nélkül tartja keletlennek agyilag.

[Ötödik, hatodik és hetedik évfolyam]

 

 

 

   

 

névÖtödik, hatodik és hetedik évfolyam

dátum2006. szeptember 15., délután

 

Flatter the mountain-tops with sovereign eye,
Kissing with golden face the meadows green,
Gilding pale streams with heavenly alchemy;
Anon permit the basest clouds to ride
With ugly rack on his celestial face,

 

Trigger warningszexualitás, depresszió, traumák, enyhe pánik, önbántalmazás

 

 

 

Ahogy hallgattad a többi kérdést, miközben kipakoltál, örültél, hogy a kissé zakatoló szíved megnyugvást talált az ismerős tárgyak érintésében. Saoirse kérdésén egy pillanatra te magad is megütköztél. Elgondolkodtál azon, hogy vajon egy fakultatív órán lenne-e értelme olyat tanulni, amit utána nem használhattatok, de a kérdése elbizonytalanított ezzel kapcsolatban, így pár másodperccel tovább követted tekinteteddel a délutáni, már sápadt és kissé fáradt őszi napfénnyel megvilágított vörös színben pompázó hajkoronáját. Olyan fantasztikus árnyalatban omlott a vállára, hogy legszívesebben most azonnal vetetted volna papírra a lányt.

Ajax kérdése rántott vissza a valóság oly könyörtelen talajára. Kérdése természetesen logikus és fontos volt, így egy apró sóhajjal és kacskaringósan elegáns betűkkel írtad le. Még húztál két vonalat egy-egy betűre, mikor meghallottad Heranoush kérdését. Annyira meglepett, hogy a penna kiesett a kezedből és hármat koppanva a földön, megállt. Lehajoltál érte, közben próbáltad rendezni a felületessé váló légvételedet. Erőnek erejével próbáltad kizárni a hangokat, a képeket, azt a mocskot, a hideget, a rettegést, az érzéseket… Igen, nem egyszer voltál fül- és esetleg szemtanúja ilyen esetnek, és mélyen megmaradt mindegyik eset neked, hát, még a durvábbak… Ám jobban rettegtél attól, hogy te kerülsz sorra, ha segíteni próbálsz, így gyáva, önző mocsokként húztad össze magadat a patkányok és csótányok között. Hiszen te magad is az voltál, illettél oda…

Felegyenesedtél, s inkább önkéntelenül is a rajzodat folytattad, arra koncentráltál, próbáltad kizárni a nem kívánatos emlékeket és ebben szerencsére Ancalla és Elowen kérdései is segítettek. Mindkettőt teljesen jogosnak tartottad, bár az utóbbitól megint rendkívül zavarba jöttél, holott abszolút nem volt miért. Szerencsére ekkor kezd válaszolni a professzor úr is, így félbehagytad készülő képedet és teljes figyelmedet szentelted neki. Egy szó nélkül írtad le, hogy konzultációt igényel akkor a kórságod miatt például ez, ettől persze megint zavarba jöttél, hiszen nem terveztél senkivel intim együttlétet. A legbensőségesebb pillanataidat is Giles társaságának köszönhetted: neki bármit elmondhattál, ő megértett, neki könnyű volt megnyílni. Persze ez a faramuci helyzet nem segítette a kapcsolatotokat. Ő tanár volt, te meg diák… Mégsem tudtad a szokványos tanár-diák viszonyt fenntartani vele és talán ő sem veled, bár ebben nem lehettél biztos, nem akartad túl gyakran kellemetlen szituációba keverni, így hát igyekezted limitálni ezeket akkorra, mikor különösen nagyon szükséged volt valakire, annyira mélyen voltál.

Szerencsére ezen elgondolkodtál, így bár automatikusan írtad le a válaszokat, amiket a professzor úr szolgáltatott számotokra, csak három kérdéssel később realizáltad, hogy elvesztetted a fonalat, így gyorsan visszarázódtál, bár sikerült pont a vérfarkasos kérdésekre visszatalálnod. Inkább a jegyzetedre fókuszáltál helyette. Elképesztően sok órát beleöltek abba, hogy mindennel tisztában legyél, ami a vérfarkas kórságodat illeti. Nem gondoltad, hogy érhetnek még meglepetések ezzel a témával kapcsolatban, de sosem lehetett tudni ugyebár. Megszeppentél kissé, mikor láttad a tanár úr irritált arcát Locket kérdését illetően. Sajnáltad a fiút, de mielőtt elmélyülhettél volna ebben, rád pillantott, s benned meghűlt a vér is, nagyot nyeltél. Féltél, hogy esetleg téged is hasonló véleménnyel jutalmaz majd, de szerencsére nem így lett, így hát te is csak egy nagyot bólintottál hálásan.

A kérdések után pedig kissé tétován, de nekiálltál a feladatnak. Óvatos és alapos voltál a gyakorlati feladatokkal – egészen addig, amíg minimális agresszió vagy erőszak-szerű része nem volt a dolognak, mert akkor bizony általában lefagytál és örültél, hogy a pánikrohamtól megkímélted a többieket, mindenesetre használhatatlan lettél ilyenkor. Szerencsére ez a bájital nem igényelt semmi ilyesmit, így ha kissé lassabban is, mint a legtöbben, de haladtál vele. Bár utolsóként végeztél a kis hármasotokból, kivételesen nem zavart téged a gondolat. Inkább vetettél egy bizonytalan pillantást Tekla és Matt üstjére, majd egy fél perces habozás után összeszedted a bátorságodat is.

- Ümm… Nektek is így néz ki? – kérdezted tőlük, hogy összehasonlíthassátok, mielőtt elfogyasztottad volna. Finom grimaszba rándult az arcod a fájdalom miatt, de azért ez nem igazán lépte át a küszöböt, amit egyébként egy rosszabb időszakban szoktál érezni. Ezek után türelmesen vártál arra, hogy a professzor úr mivel tervezte folytatni az egészet, ha már mindenki készen volt. Egészen biztos voltál, hogy az utolsók között végeztél – ha nem éppen te voltál az utolsó -, de próbáltál ezzel nem foglalkozni most, hanem azzal, hogy ma is tanultál valami hasznosat, még ha jelen pillanatban elképzelhetetlennek is tartottad, hogy valaha magad miatt kelljen főznöd ezt a bájitalt. Akkor esetleg majd másnak tudsz segíteni. A tudás pedig mindig hasznos volt.

i’m so smart, whatever
kedves és kedvetlen jelenlévők
2006. szeptember 15.

TW: homofóbia, nemi betegségek, káromkodás
Tulajdonképpen rendkívül büszke vagyok magamra, amiért egyesekkel ellentétben én fel tudtam tenni egy okos és hasznos kérdést ezen az órán. Bár az is igaz, hogy minden kérdésem okos és hasznos szokott lenni, mert nem vagyok olyan gyengeelméjű, mint az ostobábbnál is ostobább Grimmstark, aki ki akarta cserélni a bájital hozzávalóit, mintha ezt bármikor is meg lehetne tenni ezen az órán. Vagy ő nem ide járt eddig? Ha süteményt is így süt, nem csodálkozom rajta, hogy mindenkit végigmérgeznek Godric’s Hollowban, akit a kávézójuk felé vet a balsors.
Nem tudom mire vélni Tisha hirtelen jött szokatlan viselkedését, pláne mikor még az asztal alatt is eltűnik. Valamiért egész órán megmagyarázhatatlanul különösen viselkedik, még a témától függetlenül is, bár nem hiszem, hogy pont őt pont ez zavarná. Felhúzott szemöldökkel várom, hogy visszatérjen közénk, miután végzett a nos, bármivel, amit épp az asztal alatt kellett elintéznie.
- Veled minden rendben van? - suttogom neki, miközben nagyon furán nézek rá, bár ha tippelnem kellene, akkor nincs minden rendben. Mindegy, Oakley remélhetőleg nem szól ránk, végülis nem zavarjuk az órát. Még le is írok egy-két hasznosabbnak tűnő választ.
- Én nem vagyok az, a buzik a túloldalon ülnek - forgatom meg a szemem, bár Tisha nyilván tisztában van ezzel, szóval nem értem, miért mondja ezt, ráadásul ezzel az arckifejezéssel. Azt a köcsög angol pudingpöcst kéne emlékeztetnie erre, nem engem, mert ez nyilvánvalóan nem érint engem. Még jó, hogy nem kaptam el nyáron valami ocsmány fertőzést miatta, a hideg is kiráz a gondolatra. Még a végén én is babos toastot és pudingot akarnék enni, fúj.
Folytatnám a jegyzetelést, mikor valaki belerúg a székembe.
- Neked meg mi a fasz bajod van? - fordulok hátra eléggé irritáltan, hogy ki az a nyomorult, aki rugdosódik, és nem tud viselkedni. Vetek egy borzasztóan lesajnáló pillantást Fletcherrre, mert gondolom, ő volt, és aki nem tudom, mégis mit képzel magáról. Visszafordulok Tishához, de előtte azért küldök egy gyűlölködő pillantást Grimmstark felé, hiszen ez is az ő hibája, és csak azért nem mutatok be neki, mert nem akarok büntetőmunkára menni.
Csak a szememet forgatom a kommentjén, úgy csinál, mintha nem beszélgetett volna még soha Larkkal, vagy az unokatestvéreimmel. Mert biztos, hogy beszélgetett, és biztos, hogy nem erről.
- Ne nézz így rám Tisha, nem én találtam ki, hanem a nagynénémék - suttogom neki. Úgy kellett könyörögni a nyáron Pommeline-nak, hogy ne írja meg, miket csináltunk, mert már attól is infarktust kaptak volna a szüleik, hogy egyáltalán fiúk is voltak a táborban. Jó, mondjuk megértem, Grimmstarktól valóban ésszerű infarktust kapnia az embernek, elég csak ránézni az undorító moslék fejére, de ha megírta volna, tuti mindhármunkat hazavisznek. Szerencsére hallgatott rám, meg Marcellára, így megmenekültünk, meg a nyár is, és maradhattunk Hannival is. Sajnos Grimmstarktól nem sikerült idő előtt elbúcsúznunk, pedig ő csak azért jött, hogy a levegőt rontsa, meg ellopja a jó kedvem és a fürdőnadrágom. Maradt volna inkább otthon. Bele kellett volna fojtanom a tóba…
Azért Pommeline kérdésére kis híján lefejelem az asztalt, de visszafogom magam, meg a szemforgatásom is, mindent, és úgy teszek, mintha írnék, aztán meg ténylegesen el is kezdem csinálni a bájitalt. Valóban nagyon egyszerű, így nincs problémám vele, csak oda kell figyelni. Bár kétlem, hogy egyeseknek is lesz elég eszük hozzá.
- Jó, miért ne - Tisha felajánlása meglep, de úgy vagyok vele, hogy baj nem lehet belőle (bármi is az oka annak, hogy cserélni akar, bár ez Tisha, szóval lehet már meg se kéne lepődnöm), szóval elveszem tőle a bájitalt és én meg megiszom az övét. Érzem az Oakley által említett tüneteket, szóval biccentek Tisha felé, akinek nyilván szintén rendben volt az én bájitalom, és elégedetten hátradőlök, hogy nem meglepő módon mindent remekül csináltam most is.

— · ✦ · —

· · ·

BETWEEN

TWO THIGHS

and then there was a pause.

℞ personal annotation / restricted

Van baj

Van elég

№ ix / bájitaltan

Már fel sem nézek a jegyzetfüzetnek elegánsan, kínomban nevezett füzetből — amit akkor sem fogok mugli füzetnek nevezni, és nem csak azért, mert technikailag oximoron, hanem mert jobban idegesítene, mint amire az amúgy is véges mértékű türelmemből jutna — mikor Tisha kifejti a magas lóról a mások péniszével a csalánt elképzeléseit, őszintén meglepne, ha nem tenné. Sóhajtok egyet, bízva benne, hogy Grimmstarknak, annak, amelyiknek a szobatársává tett a jóságos devla — apró jegyzet magamnak, soha többet ne is gondoljak erre a szóra, ezt is otthonról szabadította rám a.. nos, a devla, igen — tehát hogy Grimmstark nem most találja meg a köpőcsövét, és nekem nem most kell elkoboznom azt.

A prefektusi jelvény úgy tűnik, nem az összefüggő és koherens gondolatokért járt ebben a szezonban — vetek egy féloldalas pillantást de Lysre, mikor már-már hagyományos frankofón elvei mentén az unokatestvérei erkölcseit kezdi félteni, illetve, feltételezem, hogy azt, és nem általánosságban a nőkét. Az alapján biztosan nem, ahogy hátraszól Fletchernek, amit egyébiránt osztok, rá is vetek egy megvető pillantást — a magas lovon ülés különböző alakzataiban ma különösen jeleskedünk. Őt különben sem kifejezetten kedvelem, bár ehhez a napsugaras jelleme mellett az is hozzájárult, hogy anyám már elsősként figyelmeztetett az állomáson állva, hogy az olyanokkal ne barátkozzam — és mikor felhívtam rá a figyelmét, hogy mi is pontosan olyanok vagyunk, azaz, mi vagyunk az olyanok, akikkel nem szabad barátkozni, kaptam egy nagyon elmért, de azért elég megalázó pofont is az évkezdés örömére apámtól.

Megpróbálok a jegyzeteimre figyelni, hogy legalább ennyivel gazdagítsam a szobánk teljes és egyszemélyben fenntartott archívumát — mikor feltűnik Warrington jelenléte is, aki már csak azzal megvalósítja a baj fogalmát, hogy jelen van. Rá nem vetek fenyegető pillantást, legfeljebb keresztet a fejemben, de majd úgyis mindjárt tesz valami megjegyzést, vélhetően a jegyzetfüzetemre, és akkor kénytelen leszek jelentőségteljesen hallgatni. Nincs pofám pénzt kérni a korrepetálásért, vagy a beadandókért, az a kurva nagy helyzet, hogy apámat idézzem — és megtoldjam azzal, hogy ezért vagyok ilyen kurva élhetetlen is. Láttam, mennyi pénzt szorongat anyám abban az erszényben, mikor bevásároltunk az Abszolon, és lehet, hogy az osztályterem teljes közönsége állítaná, hogy elég nagy a pofám, de akkora biztos nem volt, hogy emlékeztessem, hogy pergament meg pennát nem vettünk még.. Gondolom, azóta is csak abból esznek, amit anyám nem szégyellt elfogadni. Ettől mindjárt megint remekül érzem magam, csak mint mindig az ilyen napfényes délutánokon.

— Itt van nálam a hányóslavór.. és még igény szerint valakinek a fejébe húzhatom, ha sok lesz az ismerkedés a pad alatt. Jó, üresen.

Az utóbbit annak fényében teszem csak hozzá, hogy különben nem mondhatnám többet, hogy szigorú, DE igazságtalan vagyok prefektusként — pedig Oakley elméletileg azzal bízott meg, hogy lehetőleg kordában és életben is tartsam a szobatársaimat. Illetve nyilván az egész évfolyamot, de az előbbi bőven elég erőforrást pusztít hozzá, hogy egy egész embert kívánjon — és az az ember időnként mély nosztalgiával gondoljon a tavalyi évre, mikor csak felebaráti szeretetből és tudományos érdeklődésből tartotta életben a körülötte élőket. Végül besegítek valamennyit, de ez valóban nem egy bonyolult bájital, úgy átjutunk rajta, mint a devla a.. nos, úgy tűnik, a szocializációmon, hogy ezt még az iskolában sem tudom elhagyni, pedig semmit nem szeretnék jobban.

∴ rim tim tagi dim. or whatever.

[Solange-nak]

Monachopsis

to: A jelenlévők

date: 2006.09.15..

TW: rasszizmus, sztereotípiák

Ajax Ambrose ebben a percben kezdte úgy érezni magát, mint egy megfeneklett hajó. Helyben volt, ami adott némi biztonságot, de közben ennél jobban lemaradva még sosem érezte magát a kortársaihoz-illetve itt az ötödévesekhez- képest. A legkegyetlenebb az volt számára, hogy még az sem tudta igazán megállapítani, hogy vajon mi lehet az az átlag, amihez alkalmazkodnia kellene, mert egyszerűen sosem jutott eszébe megérdeklődni az évfolyamtársai közt járva-kelve, hogy ugyan ki hol tart, mert az rémesen illetlen lett volna. Nem mellesleg, pedig egészen eddig Ajaxet egyáltalánjában nem is érdekelték mások ilyen jellegű ügyei.

Nagyon kellemetlen volt számára minderre egy Bájitaltan különóra kapcsán rádöbbenni, bár hálás lehetett Oakley professzornak, hogy ha ilyen furcsán és akaratlanul is, de felhívta rá a figyelmét, hogy nem normális ember. Mert a normális emberek biztosan nem azzal foglalatoskodnak éjt nappallá téve, hogy az anyjuk haláláról és az apjuk indítékáról elmélkedjenek, vagy éppen Amerikában tanulmányozzák a szemmelverést és egyéb többség számára ismeretlen tudományokat. Tehát Ajax megállapíthatta magában, hogy szemmelverni, szellemekkel társalogni és hazudni a mentális állapotáról azt éppenséggel varázslatosan tud, csókolózni ellenben semennyire, ami meg utána jön, arra gondolni sem mert. Erről a filozófusoknál sem szól a fáma.

Ahogy Kierkegaard is megfogalmazta: Az élet nem egy megoldandó probléma, hanem egy megtapasztalandó valóság. Ajaxnek pedig el kellett azon gondolkodnia,hogy valójában mennyi tapasztalattal is rendelkezik. Biccent a professzor magyarázatára és jobb híján szorgosan lejegyzeteli azt, amit tilos megtenni a főzettel kapcsolatosan, nem mintha a közeljövőben akkora szükségét látná ennek a tudásnak. Elteszi majd későbbre, bár elképzelhető, hogy az idő nem segít borzalmasan sokat az előnytelen ábrázatán, azon viszont mégis hogyan kellene változtatnia? 

Aztán Hazel kérdésére figyel fel. Azonos nemű párok, eltérő nemű párok, nincs ebben semmi érdemleges, csendben dolgozik tovább az üstje felett, nincs mit hozzáfűznie. Azt sem tudja, kihez vagy mihez vonzódik és hirtelen kedve lenne ezt megbeszélni valakivel, legjobb barátját pedig, akármilyen kedves is volt vele, nem akarta túlterhelni. Természetesen, ez eszébe juthatott volna akkor is, mikor felkészítés nélkül kérte tőle, hogy fejes ugorjon a családja történetének mély és zavaros vizébe augusztusban, de ő inkább most kezdett rajta szorongani. 
Igyekszik mindent jól csinálni, bár tudja, hogy nem számít. Lehet, hogy jobb lenne, ha minden emberi kapcsolatot illetően érdektelen maradna, ami túlmutat a barátságon? Bizonyára, de most, hogy hirtelen ennyi minden tolult a fejébe, hogyan tegye mindezt? Írja meg Solange-nak, aki mérföldekkel, életekkel távolabb helyezkedik el tőle, és reménykedjen benne, hogy nincs jobb dolga, mint az ő ostoba kamaszos nyekergését olvasni? Egyszerűbb, ha magában tartja.

Hazel hangjára zavartan néz fel, másodpercekig nem is érti a kérdést, aztán halványan elmosolyodik.
-Ühümm-bólint-persze.
Egyáltalán mit jelent az oké. Reguláris? Jó? Kiváló? Okén van valójában? Oké a hirtelen rátörő egzisztenciális válság valami olyannal kapcsolatban, ami eddig nem is érdekelte? Valószínűleg igen. Minden relatív, kivéve a relativitáselméletet. 
Némán palackozza le a bájitalt, szinte elbújik raszta tincsei mögött, míg a mellette ülő lány fel nem ajánlja a koccintás lehetőségét. Ajax a fiolára mered, aztán Hazelre és Saoirse-ra. Miért ne inná meg? 
-Santé!-emeli koccintásra a fioláját, aztán megissza a benne lévő folyadékot. Hányingere lesz az íztől és érzi a fájdalmat is. Bizonyára működött, akkor úgymond megcselekedte, amit megkövetelt a haza.

[Elio]

Bájitaltan

2006.09.15.

18+ - szexualitás nyílt említése.

Frusztráltan, kissé idegesen döntöttem el az utolsó órám után, szinte spontán, hogy meghallgatom, mit akar tanítani nekünk Oakley, és nem térek vissza a szobámba. Nem bántam meg: ellentétben az itt ülők kilencven százalékával, én már kóstoltam a bájitalt, még ha boltban vettem is, és most, hogy látom a receptet, azt gondolom, hogy igazi rablás volt, amit elkértek érte. Persze, nem olyan drága, mint egy házasságon kívül született gyermek vagy egy nemi betegség, de bármennyire egy gazdag család örököse vagyok, elvből gyűlölöm a pazarlást. Vagy hogy valami szerencsétlen az Abszol úton vagy Roxmortsban megél belőle, hogy anno negyven éve összekapart egy V-t Slughornnál. Úgyhogy ez hasznos tudás, és jóval kevésbé kell bevetnem magam, hogy valami negyvenes vén boltos boszorkány ne tegyen fel kérdéseket, hogy miért vásárolok fogamzásgátló bájitalt. Bár ahogy az a nő kinéz, el tudom képzelni, hogy nem csak kotnyeleskedik.

 Ettől még frusztrált vagyok, ahogy Tisha, Basile és Elio irányából inkább Cissa felé nézek, aki láthatóan egy kicsit sem érzi kellemetlennek, hogy szerdán nem jött el a találkozónkra. Még frusztráltabb leszek, ahogy eszembe jutnak részletek arról az együttlétről vele... irritál, hogy vonzónak látom, azután is, hogy fél órát vártam rá abban az elhagyott tanteremben, és múlt szombat óta nem is önkielégítettem csak emiatt. Most persze üres a szobánk, de megalázónak érezném így levezetni a feszültséget.

 Végigpillantok a teremben lévő lányokon.

 Mindkét de Lys lány nagyon vonzó, de egyrészt Basile közeli rokonai, másrészt az egyikük a menyasszonyom legjobb barátnője. Hanni természetesen mindenkinek tetszik, és megszerezni mindenki előtt, beleértve az összes szobatársamat, szórakoztató lenne, emellett kíváncsi is vagyok rá, hogy egy vélával tényleg más-e... meg persze, ő nem tűnik olyannak, mint a fele hatodikos meg ötödikes lány, hogy elájulnának, amikor először látnak meztelenül férfit. Sok szép lány van rajtuk kívül is, de persze, Cissát nem igazán ellensúlyoznák. Talán az O'Valley ikrek egyszerre... talán párban több lány sem érződne úgy, hogy vigaszdíjként szereztem be. Erwie boldogan lehajolna a vigaszdíjért, amit aztán nem szerezne meg, és szépen csillog a bronz is alapon elintézné az egészet a zuhanyzóban egyedül. De Erwie nincs itt, én pedig nem fogom elfogadni ezt. Senki nem alázhat meg.

 Larknak hosszabb időt szentelek. Gyönyörű... apám igazán szerencsésen választott. Olyan, mintha egy álomból vagy festményből lépett volna ki, van benne valami éteri, légiesen megfoghatatlan, ami még izgalmasabbá teszi a gondolatot, hogy mennyire földi, vulgáris dolgot képzelek vele, miközben a haját nézem. Puhának tűnik a haja és a bőre is... és tudom, hogy felesleges várni a házasságig. A házasságunk meg fog történni, kár lenne két évet várnom, hogy birtokba vegyem, esetleg megadjam rá az esélyt, hogy valamelyik nyomorult griffendéles vagy hugrabugos fiú lecsapjon rá (a hollóhátasoktól nem félek, balfasz az összes, előbb próbálnának gyermeket nemzeni egy mágikus nyelvtankönyvvel, mint elhívni egy lányt randevúra). A szobatársaimtól sem félek, mert a maguk idióta módján mind a barátaim (és nehéz elképzelni, hogy Grimmstark és de Lys nem hülye kis másodikosoknak tűnnek egy lány szemében).

 A gondolataimból kiszakít, ahogy a pár székkel mellettem ülő Basilet támadás éri. Mosolygok a szám sarkából, amikor elküldi Fletchert a kurva anyjába; valahogy mindig irritált, hogy a mi házunkba tartozik a rohadt zsebmetszők egyik fattya, nem mondjuk a Hugrabugba, ha már nem lehet születéskor az Azkabanba beosztani őket. Ő nem is jutott eszembe nőként... a barátnője nincs itt, de az meg szerintem megvolt hatvankilenc másik embernek, meg bizonyára legalább néhány koboldnak és kentaurnak is. A fura csajtól meg őszintén kiráz a hideg, aki mellette ül... ha valaki randira hívná, szerintem levágna róla valamit egy ollóval a rózsaszín kakaó felett.

 Vajon azért rugdalta Basilet, mert bejött neki? Ha igen, elég szar taktika, megvárhatná, hogy egy csapatban legyünk (mert engem és őt biztos beválogatnak, és egy kis balszerencsével Loriant is – talán erősebbek és gyorsabbak nálam, de én okosabb vagyok mindkettejüknél, úgyhogy nem kérdés, hogy én bekerülök). Egyébként osztom a szobatársaim véleményét: a két hülye Godric's Hollowból abszolút kiverhetné egymásnak, az valószínűleg levezetné a feszültséget. Fel is vetem este...

 Mosolygok, kuncogok kissé, amikor Persie megemlíti a hányós lavórt. Eleinte féltékeny voltam rá, amiért ő lett a prefektus, de nagyvonalúan kénytelen vagyok elismerni, hogy jobb benne, mint én: nem lenne részrehajló például Tisha javára, biztos nem hordja a szeretőit a prefektusi fürdőbe, ahogy én tenném, nem lenne különösen faszfej a nyomorultabb diákokkal, ha elkapja őket. Emellett összességében nem hiszem, hogy jót tenne a reputációmnak: egyes felnőttek szemében talán, de aki volt diák, tudná, hogy miközben mások éltek, kapcsolatokat építettek, a prefektusok voltak gyakorlatilag a bírók a kviddics pályán.

 Miközben befejezem a bájitalt, és egy gyors korttyal tesztelem, és elégedetten veszem tudomásul, hogy együttlétenként megspóroltam legalább három-négy sarlót, a lányok felé nézek. Miközben végigsimítok a hasamon, eldöntöm, hogy számon kérem Cissát, és megbocsátok neki, ha bepótolja velem ma a szerdait. Ha jól számolom, késő estig amúgy sem kellene másikat innom.