+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Egyéb
| | | |-+  Holden C. Bronx
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Holden C. Bronx  (Megtekintve 463 alkalommal)

Holden C. Bronx
Varázsló
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2019. 05. 27. - 15:50:27 »
+2

HOLDEN COLIN BRONX


 

Twisted minds are the most beautiful

        Alapok

jelszó || ahova Elliot bácsi befér oda be is megy...
 így ejtsd a nevemet || Holden Bronx
nem ||férfi
születési hely, idő || Stirling, 1974. 11. 07.
horoszkóp ||Skorpió
kor || 26
vér || félvér
 munkahely || szabadúszó
 


         A múlt

"Drága Barátném!
Tudom, nem fog hozzád eljutni ez a levél. Azt sem tudom, élsz e még. El sem hinnéd, de féltelek.
Nem hallottam anyámról semmit. Napok óta, egyszerűen nyoma sincs. Mintha… Mintha a föld nyelte volna el a lelkemet.
Úgy érzem, elpuhultam azóta, hogy itt vagyok. A tűz után, azonban nem volt jobb ötletem. Hová is mehettem volna, mikor te két éve sehol sem vagy, és mindenki azt hiszi megőrültem. Drága anyám volt az egyetlen, aki még menedékkel szolgálhatott és már őt sem láttam lassan kilenc napja.
Látod… el vagyok átkozva.
Igen, biztos. Ezért tűnik el mellőlem mindenki. Mert el vagyok átkozva.
Mit is tehetnék, ha
Mindegy. Lényegtelen.
De remélem, tudod, hogy meg fogom őt keresni.
Még nem adtam fel.
Meg fogom keresni a lányomat.
Talán ő az egyetlen, aki még képes lesz arra, hogy szeressen."


Mekkora baromság…
Bedobom a levelet a többihez, had égjen. Még az hiányzik, hogy az újdonsült agykurkászom megtalálja a leveleket, amiket egy ideához írtam, nem többhöz. Egy ideája a nőnek, akivel öt éve találkoztam. Akitől egyetlen egy levelet kaptam, a találkozásunk után tíz hónappal.
Lány.-Volt olvasható a papíron, kerekded, már-már kedvesnek mondható betűkkel.
Persze. Egy viccnek hittem az egészet.
Aztán láttam őt. Egy idea volt már akkor is. Abban a pillanatban, hogy észre vette, hogy figyelem hoppanált, a gyermekkel a kezében.
Sosem láttam többet.
Elindulok anyám lakásába. Igen, előkerült, nem tűnt el, de már nem emlékszem mi miatt volt akkor távol. Alkut kötött velem. Bejár hozzánk egy mugli mindenhéten kétszer, és beszélget velem. És csendben élhetek nála, amíg… Nos, amíg ki nem rak.
Szerencsétlen, mugli anyám. Azt hiszi egy pszichomókus segít rajtam. Hogy jobb lesz. Hogy elfelejteti velem apámat.
Mekkora baromság.
Felmegyek a lakásba, anyám a nappaliban ül, és hímez. Ahogy rám emeli szomorú barna szemeit… Nem érzek semmit.
- Dr Cosbey perceken belül itt lesz. Azt hittem megint… Ellógsz.
- Anyám, ezt már megbeszéltük, miután megfenyegettél, hogy fel is út, le is út, ha nem beszélgetek vele.
- Már három alkalommal járt itt. És te egyszer sem voltál jelen. Valamit muszáj volt tennem, hogy legalább lásd azt az embert.
Sóhajtok, ahogy feldobom a kabátom a fogasra.
-Füst szagod van. – motyogja anyám – Mit csináltál?
- Szemetet égettem.
Halk kopogás. Itt van anyám szakértője. Ahogy bevonul a nappaliba, esküszöm, egész normális faszinak tűnik. Csak az a kerek szemüveg áll neki borzasztó röhejesen.
Leül velem szembe, végigmér, a szemem sarkából látom, anyám visszavonul a hímzésével a szobájába. Már csak mi ketten vagyunk.
-Szóval… Holden Colin Bronx. – megvakarja a kopasz fejét. – Hogyan szólíthatom?
- Ahogy csak akar… Doktor. – terülök el a fotelben.
- Meséljen az életéről, Holden. Mit tud a születéséről, például. Igen, az lesz a legjobb, ha innen kezdjük. Mesélje el az életét.
- Higyje el unni fogja. – ropogtatom végig a kézfejeim ízületeit.
- Amiatt ne aggódjon, Holden, csak meséljen.
- Nem fogok ilyen idióta Copperfield Dávidos baromságot felmondani önnek. - összevonja a szemöldökét – De legyen, ahogy akarja, Doktor. – sóhajtok, majd behunyom a szemem – Szóval… Nem tudok semmit a születésemről. 1974 november hetedikén születtem, apám családjának a birtokán, egy sehonnai skót kisvárosban, Stirlingben. Fogalmam sincs, milyen volt az időjárás, hogy esett vagy nem, de kit érdekel? Engem nem. Borzalmas gyerekkorom volt, el sem tudná képzelni. Egy szem gyermek voltam, apám famíliája pedig ötéves koromtól kezdve zaklatott, hogy kvibli vagyok. Tudja, apám volt a legrosszabb mind közül.
- Elnézést, hogy félbeszakítom, Holden. De mi az a kvibli?
- Ó, honnan is tudhatná, hisz maga mugli. A kviblik a varázstalan gyermekei a varázsvilágnak. Szóval…
- Varázsvilág? – látom, elkezdett jegyzetelni.
- Elnézést, Doktor, de mesélném önnek a nyomorúságos élettörténetemet, maga meg fennakad ilyeneken. Jegyzetelje le a kérdéseit, a végén megválaszolom mindet. – felsóhajt, nyitná a száját, de lepisszegem - Azt hittem, ez rólam szól, Doktor. – hajolok előre, miközben kicsit talán túlságosan nagy hangsúlyt fektetek a doktor szóra. – Szóval… Folytathatom?
- Legyen, ahogy akarja, Holden. – sóhajt fel, majd hátradől a kopott karosszékben.
- Szóval. Apám volt a legrosszabb mindközül. Vert, nyilvánosan megalázott, és minden egyéb nyalánkság. Olyan sokszor mondta nekem azt, hogy egy menthetetlen csalódás vagyok, hogy azt hittem az a nevem. Szánalmas egy gyerek voltam, ami azt illeti. Sokat sírtam, és féltem apám egész családjától, hiszen olyat tudtak, amit én nem. Ráadásul nagyképűek voltak. Lenéztek engem és drága jó anyámat. Apámat is csak azért tűrték meg, mert. Nos, nem tudom miért, valószínűleg csak szánalomból. Apám volt a család feketebáránya, tudja. Apai ágon aranyvérű, skót varázslócsalád leszármazottja. Anyai ágon, nos, más volt a helyzet. Annyit tudtak, hogy egy borzalmas baleset szülötte volt, hiszen… Az anyja sárvérű volt. Belehalt a szülésbe, apám pedig az apjára maradt. Erre apám összeszedett egy muglit, és jöttem én, akire azt hitték, potenciális kvibli. Aztán jöttek a baglyok… Felvettek a Roxfortba, öröm boldogság, nem vagyok kvibli. Kicsit beletekerek, ha nem gond, elég unalmas idők voltak azok. Azt csináltam, mint mindenki más. Iskolába jártam, figyeltem az órákon, és mindent megakartam tanulni, amit csak lehetett, meg akartam mutatni apámnak, hogy sokkal jobb vagyok, mint ő valaha is lehet. Aztán tizenhárom évesen… A nyári szünet alatt, találkoztam egy igazi bajkeverő sráccal. A nevére nem emlékszem, de azt tudom, hogy volt egy csomó cucca, amiről a varázslók csak álmodnak, és én meg akartam ismerni mindet. Kaptam tőle egy kést… Azt mondta, pillangókésnek hívják. Egyszerű kis eszköz, szerintem nem kell bemutatni.
És akkor alászállt a pokol. A sráccal játszottam valamelyik sikátorban, emlékeim szerint épp valami patkányfélét próbáltunk megnyúzni, apám pedig meglátott minket. Nem szerette, ha muglikkal érintkezem, anyámat is kipenderítette még kiskoromban. A hajamnál fogva kezdett el rángatni, miközben mindenféle szidalmakat vágott a fejemhez. Közölte velem, hogy ha még egyszer meglát a fiúval, akkor sajnos elő kell vennie az átkot, amitől a legjobban rettegek. Előszeretettel kínzott, ha nem tetszett neki valami, amit csináltam. Ahogy lendítette a pálcáját… Megijedtem, és a nyitott késsel a kezemben nekirohantam apámnak. Ott vérzett el, egy üres utcán. Szánalmasan, de nem volt egyedül, ott voltam neki én. –
láttam az orvos szemében, hogy most kérdezni fog valami triviális baromságot.
- Állj, állj, állj. Holden, maga tizenhárom évesen, megölte az édesapját?
Sóhajtok, összecsippentem az orrnyergem.
- Pont ezt meséltem, Doktor, hát maga nem figyel? – összecsapom a kezeimet – De ne aggódjon. A rendőrség önvédelemnek nyilvánította, és áthelyeztek anyámhoz. Küldtek egy levelet az iskolának, ott pedig megpaskolták a vállam, hogy remélik, ki tudom heverni ezt a traumát. Maga szerint mi történt, Doktor?- dőlök hátra ismét, keresztbe teszem a lábaimat.
- Folytatta a tanulmányait, elnyomta az érzéseit, és nem lépett túl a traumán.
- Szerelmes lettem. Az történt. Igen, bizony, csúfos tinédzser szerelem volt. Meglepően nyálas egy élmény. Az a kis sötét hajú fruska, a villogó kék szemeivel, megvett kilóra, én meg követtem mindenhova, mint egy kiskutya. Aztán egyszer a semmiből kijelentette, hogy soha többé nem akar látni. El tudja ezt képzelni, Doktor? Ott hagyott, mint szemetet az út szélén. – Széttárom a karom – tudja mi történt ez után? Semmi. Egyáltalán semmi! Mármint persze, megjelent ez a Voldemort, ismét, és problémázott, meg volt ez az ostrom a Roxfortban. De tudja, huszonéves voltam, utazgattam. Abban az időben… Igen, akkor egy Ohio állambeli kisvárosban éltem. Találkoztam egy nővel, aki állítólag az én lányomat szülte meg, de erre sosem kaptam biztosítékot, csak egy szem levelet. Most négy, öt lehet, már ha él még. De a nevét sem tudom… - elkalandoznak a gondolataim, elhallgatok, a doki bólogatva jegyzetel a noteszába.
- Azt hiszem, lassan utolérjük a jelent.
- Azt hiszem, hogy maga bolondnak néz, Doktor. Anyám azt hiszi, depressziós vagyok, maga meg azt, hogy bolond. De tudja, mi van, Doktor? Csak elegem van az elutasításból. Életem eddigi részében, mindenki elhagyott, a tulajdon lányomnak még a nevét sem tudom.
- Holden, erre a következő alkalommal visszatérünk. Nekem most mennem kell. – elrakja a noteszét, anyám pedig, mint valami jelenés, jött, hogy kikísérje a dokit. Hallottam a motyogásukat. Nem igazán érdekel különösebben, mit gondol a fickó.
Mekkora baromság.

         Jellem

Nyughatatlan, kiszámíthatatlan, energikus jelenség vagyok. Imádom drámaira venni a figurát, teátrális alkat vagyok, és hajlamos vagyok elnagyzolni az apróbb dolgokat. Gyakran veszem pimaszra, szemtelenre a figurát. A mély és komoly dolgokat kerülöm mostanában, isten ments, hogy esetleg kötődjek bárkihez és bármihez, ami más, mint a baglyom. Imádok messziről megfigyelni dolgokat, azt szeretem, ha kezemben van az irányítás, hajlamos vagyok kijátszani és manipulálni másokat.
Igyekszem visszafogni a bennem dúló haragot és agressziót, de nem vagyok épp a legtürelmesebb fajta, így ezzel gyakran meggyűlik a bajom.  Hajlamos vagyok teljesen magamba zárkózni, van, hogy napokig rá sem nézek senkire.
Ettől függetlenül fontosnak tartom az egyéni szabadságot, és elvetem a dolgok jó és rossz alapú kategorizálását, hiszen, ez csak nézőpont kérdése.

         Apróságok

mindig || Zabhegyező, London, vihar, naplemente, úszás, levelek
soha || Stirling, kosz a köröm alatt, tejeskávé, macskák, felesleges kérdezősködés
hobbik || olvasás, írás, céltalan sétálgatás, úszás
merengő || A legjobb emlékem… Nem is tudom, talán amikor orrbavágtam azt az elégedett kis pojácát amikor másodévesek voltunk. Nem emlékszem már a srác nevére, de azt tudom milyen elégedettséggel töltött el, amikor hallottam a reccsenést az orrában.
A legrosszabb emlékem, na azt nem kívánom senkinek. Hét éves lehettem, az apám próbált valami egyszerű bűbájt megtanítani… Emlékeim szerint a reparot, viszont sehogy sem sikerült, ő pedig dühös lett, talán az nem is elég erős kifejezés. Tombolt, és büntetésből, akkor először alkalmazta rajtam a crutiot.
mumus || Apám
Edevis tükre || Őt látom, ismét, ugyanabban az utcában, a kislánnyal a kezében. Kis gondolkodás után elindul felém, közben lelkesen magyaráz valamit a gyereknek  a kezében.
százfűlé-főzet || Világosszürke, sűrű, zsálya ízű ital
Amortentia || Kellemes, kissé fűszeres, meleg illat
titkok || Elloptam dédnagyanyám agyondíszített arany nyakláncát, leszedtem róla a köveket és eladtam őket. A láncot azóta is a csuklómra tekerve viselem.
azt beszélik, hogy... ||Gyerekként, a roxfortos éveim alatt több állatot is megnyúztam és felboncoltam, csak az érzés kedvéért. (Ki kérem magamnak, a tudomány vezérelt.)


         A család

apa || Alfred Devon Bronx; 34 (elhunyt); félvér; rossz kapcsolat
anya || Andrea Agnes Fergusson; 50; mugli;  semleges kapcsolat
testvérek || Nincsenek
gyermekek || Ismeretlen lány
állatok || Edmund, a fülesbagoly

Családtörténet ||

Anyám családját sosem ismertem, anyámat is alig. Muglik, a leghalványabb fogalmam sincs arról, apám hogy szedte össze. Apám családja persze… Nagyapám egy aranyvérű varázslócsalád gyermeke volt, nagyanyám pedig egy sárvérű, ezért már apám is ki volt nézve a családjából, nem is hívta magát sosem aranyvérűnek. Aztán amikor Voldemort eljött, az első háború alatt Halálfalónak állt, onnantól kezdve egy kicsit mindenki félt tőle. Szerencsétlen, azt már nem élte meg, hogy Voldemort visszatérjen.


         Külsőségek

magasság ||188 cm
testalkat || vékony
szemszín || barna
hajszín || barna
kinézet || Magassága miatt kitűnik a tömegből, pedig mindent megtesz, hogy amennyire teheti, beolvadjon. Karakteres arccal és erőteljes karizmájával vonzónak tűnik, van a gesztikulációjában valami megragadóan teátrális. Néha azonban átesik a ló túloldalára, olyankor már ijesztő is tud lenni.


         Tudás és karrier
pálca típusa || 11 hüvelyk, vörösfenyő, sárkányszívizomhúr a magja, közepesen rugalmas
végzettség || Roxfort
foglalkozás || csempész
varázslói ismeretek ||
Apja szeretete az átkok felé szinte törvényszerűen hozta magával, hogy ezekre különösen nagy figyelmet fordítson, kiválóra fejlesztette párbajozási technikáját, de manapság kerüli az olyan alkalmakat, hogy ezt a tudását be kelljen vetnie.  A bájitalkeverésben is jeleskedik, valamint nagyon tehetségesen bánik a seprűvel. Nem igazán volt oda az elméleti órákért, de állandó bizonyítási kényszere miatt, mindent mindig megtanult, amit elétettek, legyen az mugliismeret, varázstörténet vagy történelem.
        Egyéb

avialany ||David Tennant
Naplózva


Esmé Fawcett
Moderátor
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2019. 05. 28. - 18:04:46 »
+2

Kedves Holden!

Igazán érdekes előtörténetet olvastam, érdekel hogyan fog folytatódni majd.
Remélem, megtalálod majd a kislányod, szívesen megismerném őt is.
Az előtörténeted ezennel





Sok érdekes és izgalmas játékot kívánok!
Hamarosan megkapod az eligazító pm-et, amiben minden
fontos információ fel van tüntetve.

Üdv Esmé
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2020. 05. 31. - 15:30:24
Az oldal 0.05 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.