+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  1996 - 2001
| | |-+  98/99-es tanév
| | | |-+  London
| | | | |-+  Abszol út
| | | | | |-+  Slug & Jiggers patikája
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Slug & Jiggers patikája  (Megtekintve 8151 alkalommal)

Raquel Palmer
Eltávozott karakter
*****


○ VII. ○ Queen Beast ○

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2015. 05. 14. - 22:39:40 »
+1

Roman

Már éppen jobban megigazítottam volna magam, amikor Roman megjegyzi, hogy jól nézek ki. A bókolás jól esik, még ha tudom, hogy jó szándékból jön, megköveteli nála az etikett, mintsem igazi bók akarjon lenni. Elengedek egy könnyed "oh"-t, hogy akkor minden rendben van, nem kell nekem tömény eleganciában sétálnom mellette. Ha igazán jól akarok kinézni, akkor először magamban teremtek rendet, de eddig semmi baj nincs a lelki világommal. Megkarolom Roman-t, amint felajánlja, és úgy lépek be vele az étterem ajtaján.
Azt kell mondanom, hogyha kényelmetlenül is érzem magam ezen a számomra idegen helyen, Roman valamiért fel tud úgy üdíteni, hogy tudomást se szerezzek arról, hogy hozzám nem méltó helyen kötöttem ki. Ha ő hívott meg, nem utasíthatom el, egyébként sem hagytam volna csak úgy magára.
Érdekes, ahogy a szüleim halálát mesélem, semmilyen érzelem nem látszik az arcomon, talán egy kis fájdalom, vagy sajnálat önmagam iránt, de ezenkívül semmi más. Talán azért, mert ez nagyon régen történt, megtanultam azóta bánni a szomorú gondolataimmal, azzal, hogy egyáltalán nincsenek most szüleim és úgy kellett felnőnöm, hogy mindent a nénikémre hagyok. Hála az égnek, van két hülye bátyám, akik szintén kihúztak a bajból, ha abban voltam egyáltalán, és ma már gondolni sem tudok arra, hogy sírjak vagy szomorú legyek bármi miatt is. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudok együttérezni.

- Ah, ne is foglalkozz vele, elég régen történt - legyintek csak a sztorira, tényleg nem tesz semmit. Feltámasztani nem tudom őket, és ha meg is tehetném, inkább hagynám őket, hogy nyugodjanak békében. Semmit sem változtatnék meg a múltamban, ami eddig megtörtént velem. Na jó, talán azt a részét, hogy elég keveset voltam apámmal és kitudakolhattam volna, hogy mi zajlik le a fejében, amikor azt gondolta, hogy otthagyja anyát. Vagy mi nem voltunk neki elég jók? Az kizárt, nagyon szeretett minket... de okot akkor sem találok. Vagy az ő apja volt olyan szemétláda, hogy kerezstbetegyen nekünk! Már elképzelhetőbb. Atya ég, milyen szavak nem jutnak eszembe!
- Fiú, és azt hiszem, egy évvel fiatalabb tőlem - ha jól emlékszek vissza arra az esztendőre, amikor apa sokat volt távol... legalábbis amikor elkezdte. Elgondolkodom, mert nem nagyon tudom, hogy mit kellene mesélnem a családomról.
- Apám Palmer. Félig ír volt, azt tudom. De nyilván valahonnan északabbról telepedhetett le, nem sokat tudtam róla annak ellenére, hogy az apám volt - nem nagyon akarom feszegetni a témát, inkább igyekszem valahogy kikerülni ezt. Amit Roman rendelt teát, enyhén jó érzéssel tölt el az illata, szóval kicsit mámorban vagyok tőle, amit próbálok leplezni, bár még mindig nem tudom, hogyan, szóval ez a kísérletezésem minden bizonnyal kudarcba is fullad.
- Jó lesz egy Pasticcio, valamint egy Limoncello-t úgy megkóstolnék - a bátyáim mondják, hogy milyen finom, csakmert ők mindent bejárnak a különlegességekért, én meg táthatom a szám, ha valamit mesélnek. Szóval úgy gondolom, hogy kijár nekem is egy kis kényeztetés. Ezt persze mind gondolkodás nélkül mondom, nem tudom, honnan jött egyáltalán, hogy ilyet ennék és innék.
- Úgy érzem, most nagyon sokkal jövök neked - meg ne kérdezze, hogy miért. Úgy érzem, ha már ennyi mindenre meghívott... ráadásul az első alkalomkor is, akkor már én is tartozom neki valamivel, még ha ő úgy érzi, hogy nem is, puszta jómodorból hívott meg.
Naplózva


Roman Nott
Eltávozott karakter.
*****


I. évfolyam, ex-halálfaló

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2015. 05. 15. - 01:30:37 »
0

Raquel


Rövid gondolkozás után magamnak egy milánói sertésbordát kérek. Nem is olyan nehéz megfejtenem, miért: a tizenötödik születésnapomon ettem azt a nagyteremben. Az egy viszonylag szép nap volt, talán az utolsó felhőtlenül boldog, amire emlékszem. Felköszöntött az összes rokonom, udvariasságból még Malfoyék is, ráadásul akkor sikerült először megidéznek egy patrónust is. Azóta talán megint képtelen vagyok rá.
 Valakinek, akinek a családja mindene, aki feláldoz értük mindent, talán elképzelhetetlen, milyen lehet szülők nélkül felnőni. Persze, ha nem gondolok rá gyakran, akkor is tudom, hogy a szüleim jóval előttem meghalnak majd, és akkor én leszek a saját ágamnak a feje, én fogok felelni az öcsémért és a nővéremért, a saját gyerekeimért, mégis kétlem, hogy képes lettem volna nélkülük felnőni. Persze, nem tudom, hogy Brian, Catarina és Richard milyen pótszülők lettek volna, ha nem akkor töltik be ezt a szerepet, amikor sorkatonaként szolgálok a gonosz seregében. Talán velük is meglettem volna.
 - Akkor azt hiszem, hogy nem mardekáros. Aki aranyvérűt ott ismerek, abból az évfolyamból, az tudom, kicsoda.- talán négy aranyvérű lehet a házunkban abban az évfolyamban, és biztos, hogy egyik sem a Palmer nevet viseli, ráadásul csak kettő vagy három fiú. Így valószínű maradt a Hugrabug és a Hollóhát, de utána kell kérdeznem majd.
 Néhány másodperc után úgy döntök, nem mondok semmit inkább a családjára. Tökéletesen megértem, hogy nem kíváncsi az apjára, és kényelmetlen neki a téma, hiszen gyáva volt, bűnöző, és egyedül hagyta őt ebben a világban. Sajnos, a vér még nem garancia rá, hogy tisztességes ember szíve pumpálja azt. Néhány aranyvérűnek nagyon elrontják a nevelését, például szegény néhai unokatestvérem, Vincent sem volt olyan, mint egy mintacsalád gyermeke.
 - Ne viccelj. Inkább én jövök neked. Ez talán az első alkalom a t... azóta, hogy valakivel normálisan beszélgetek, aki nem a rokonom. A legközelebb eddig egy másodévessel jutottam a normális beszélgetéshez, de ő végig csak ezt akarta látni.- miközben a ruhán keresztül megpöckölöm az alkarom ott, ahol a jegy volt, eszembe jut a fiatal mardekáros fiú, aki valószínűleg nem fogta fel, mit jelentett halálfalónak lenni. Szomorú, hogy én valamiféle hős lehetek olyan dolgokért, amiket kényszerből, félelemből tettem.
 - Mész valamerre nyaralni?- sajnos fogalmam sincs, mi az, amiről normális tinédzserek beszélgetnének. Nyilván nem azt szokták megbeszélni, hogy kinek tisztább a vére, ki van közelebb Merlinhez, melyik a második a házak sorában a Roxfortban, és nem is tárgyalnak meg olyan mély politikai és filozófiai kérdéseket. Hiába a pénz, a felsőbbrendű származás, a szerető család, néha irigylem azt az életet, amit az egyszerű félvérek élnek, akik ostobaságokról beszélgetnek a klubhelyiségben, aminek látszólag semmi értelme.
Naplózva

Raquel Palmer
Eltávozott karakter
*****


○ VII. ○ Queen Beast ○

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2015. 05. 15. - 01:55:54 »
+1

Roman

Lehet, hogy nem mardekáros. Bár ha Roman azt mondja, akkor tuti nem az. Az se biztos, hogy egyáltalán a Palmer nevet viseli. Egy aranyvérű nőből azt is kinézem, hogy nem is a saját nevét vagy a gyerek apja nevét adja, hanem átiratja hivatalosan másra. Így még ha választhatok is a házak között, amiből hátramaradt három, akkor sem biztos, hogy tudni fogom, ki az... bár az arcvonások alapján felismerném. Eddig érdekes mód a falak közt töltött öt évem alatt egyszer nem kerestem, mert vagy nem jutott eszembe, vagy ha eszembe is jutott, nem akartam vele foglalkozni. Lehet, hogy hagyom az egészet úgy, ahogy van, nagyon nincs szükségem a drámára, inkább kimaradok, ha tehetem.
Elmosolyodok, s talán már nevetni is kezdenék, amikor mondja, hogy ő jön nekem. Igen, tény, hogy velem lehet beszélgetni és általában próbálok nem unalmas lenni, és most nem vagyok egoista sem, de ami igaz, az igaz, még magamnak is megjegyezhetem olykor, hogy jobban érezzem magam tőle, ha esetleg elszontyolodnék.

- Eléggé diszkrét kölyök lehetett - jegyzem meg kis iróniával fűszerezve, amikor közben jön az étel is.- Jó étvágyat! Remélem, közben nem zavar, ha beszélek - megszoktam, hogy otthon a családi forgatagban minden olyan zajos, így nekem az a furcsa, ha túl nagy a csend. És egyébként is szeretem szóval tartani az embereket, bár most úgy tűnik, hogy Roman az, aki kérdezősködik és nem én. Ehhez hozzá kell majd szoknom, ő visszafogottabb, mint én, de meglep, hogy legalább érdekli, hogy mi történhet velem a közeljövőben.
- Cardiffban van egy nyaralónk... vagy valami olyasmi. Ha csendesebb környékre vágyom, akkor ott szeretek lenni. Valószínű, hogy a héten már ott leszek, úgyhogy nem leszek valami sokat Londonban. De ha gondolod, megadok egy címet... sőt, az lesz a legjobb, ha én kérek tőled, és akkor azonnal tudok küldeni egy baglyot. Persze, ha nem kérek túl sokat - úgy gondolom, hogy továbbra is folytatom majd vele az eszmecserét, ha személyesen nem is, akkor levélben, mert kár lenne kihagyni megosztani az élményeket, meg úgy általánosságban a köztünk lefolyó beszélgetéseket. Igen, amikor azt mondtam, hogy szeretném megismerni Romant és nem csak azt a részét, ami első alkalommal volt, hanem minden mást. Biztos vagyok abban, hogy ezelőtt ő is egy volt azon gyermekek között, akik gondtalanul nevettek a felnőttek viccein és érthetetlen tetteiken.
- Neked mik a terveid? - úgy illik, hogy visszakérdezek, meg egyébként is érdekel, hogyha levelezni akarok vele, akkor mennyire tudom vele tartani a kapcsolatot.
Naplózva


Roman Nott
Eltávozott karakter.
*****


I. évfolyam, ex-halálfaló

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2015. 05. 15. - 15:12:14 »
0

Raquel


- A legtöbb gyerek még őszinte, az öcsém is csak most kezdi kinőni.- elmosolyodok, ahogy eszembe jut, hogy megsértettem egyszer Lucius Malfoyt hét évesen, amikor anya megkérdezte, hogy szerintem is finom-e a vacsora, amit felszolgáltak, de sajnos azt nem mondták meg otthon, hogy az ilyen kérdésekre milyen választ szokás adni. Végül a Malfoy család feje felrúgta a házimanóját, és elintézte annyival, hogy ő ronthatta el, de én otthon nem úsztam meg ennyivel. Azóta tudom, hogy nem kell mindenkinek tudnia, mit gondolok. Az öcsém csak most kezd erre rájönni, ami elég késő egy aranyvérű mardekárosnak. - Nem zavar.
 Miközben hallgatom Raquel terveit, elkezdem enni az ebédemet, ami sajnos nem olyan, mint amilyennek emlékeztem rá. Soha nem érdekelt különösebben az ételek íze, valószínű tavaly azért ízlett ez annyira, mert jól éreztem magam. Most olyan, mint bármi más, az egyetlen funkciója, hogy működtesse a testemet.
 - Windsortól keletre van a családom háza, egy kisebb erdő veszi körül. Ha akarod, elküldöm a baglyomat, ő biztosan visszatalál, de nem lehet eltéveszteni.- nem említem, hogy van még egy Nott kúria a város mellett, igaz, más irányban és máshogyan elrejtve, inkább azon kezdek gondolkozni, miért is akarhat írni. Igazság szerint nem zavar, az egyetlen levelezőpartnerem Pansy Parkinson, és vele ritkán váltok levelet a távolság miatt.
 - Nem igazán van kedvem nyaralni menni, úgyhogy szerintem tanulok az RBF-re. Még nem tudom biztosan, milyen tárgyakat veszek fel RAVASZ-ra.- őszintén szólva kétlem, hogy bármilyen munkát megkapnék, úgyhogy azt hiszem, a legjobb, ha az olyan tárgyakat tanulom, amik hasznosak lehetnek a családi üzlet továbbviteléhez. Sajnos, a legtöbb tárgy érdekel, de tudom jól, hogy hatnál több továbbtanult tárgyat nem tudnék tökéletesen megtanulni.
 - Te jól haladsz a tanulással?
Naplózva

Raquel Palmer
Eltávozott karakter
*****


○ VII. ○ Queen Beast ○

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2015. 05. 15. - 18:01:31 »
+1

Roman

Ha jobban belegondolok, van benne némi igazság, sőt... sok igazság van abban, hogy egy gyerek őszinte. Amikor én kicsi voltam, a felnőtteknek gond nélkül köszöntem úgy, mintha velem egyenrangúak lennének, mellé még képes voltam bohóckodni is. De legalább ezt szerették bennem, akkor nem is nagyon értettem, mi az, hogy meghalni, így könnyen tudtam mosolyt csalni az idősek arcára. Most már minden felnőttnek úgy köszönök, ahogy illő és nem teszek fel bugyuta kérdéseket... vagy ha azok, nem teszik szóvá. Ahogy mesél, nagyon úgy jön le, mintha Roman öccse teljesen az ő ellentéte lenne. Nem tudom, hogy tud ennyire higgadt maradni az ő helyzetében, nekem biztos nem menne, de ezt is becsülöm benne. Kíváncsi vagyok rá, ezelőtt milyen gyerek lehetett.
- Windsor. Előre sajnálom szegény baglyot. Néha elgondolkodom, hogy bírnak ilyen hosszú távokat megtenni, pláne, ha még valamit kézbesíteniük is kell. Csodálatosak! - tényleg így gondolom. Nekünk is van családi baglyunk, sőt a családban mindenki baglyos, kivéve a nénikémet, de ez érthető. A bátyáimnak is baglyuk van és a három unokaöcsémnek is, a nénikém meg macskás, ahogy én is. Amit mai napig nem tudok megmagyarázni, hogy a nagynéném hogy bírja szusszal, elvégre egyedül neveli a három gyerekét, mellesleg most mi is itt vagyunk neki hárman. Szerencséje, hogy a két bátyám már nem is kell felügyelni... meg engem sem nagyon, megállok én a magam lábán.
- Ezzel én is így állok. Ahhoz képest, hogy ambiciózus vagyok, semmi ötletem nincs a jövőre nézve, legalábbis még eddig. Az SVK-val hadilábon állok, ami a legjobban megy, az a bájitaltan és a bűbájtan, szóval mindenképp olyat kell majd találnom, ami hozzám közel áll. Érdekes... a bátyáimnak meg pont az SVK megy, és ami nekem megy, az nekik nem - ami azt jelentené normális esetben, hogy egymás tökéletes tanárai lennénk, de sajnos én ha magyarázok is, akkor sem igazán figyelnek, ellenben ők nagyon jól tudnak magyarázni, mert beleélik magukat. Azt nem értem, hogy miért kísérleteznek mégis tárgyak felrobbantgatásával.
Megkóstolom a Limoncello-t és tényleg olyan, mint ahogy a bátyáim leírták. Egy pillanatra úgy ízlelem meg, mint egy teljesen idegen italt - ez azt jelenti nálam körülbelül, hogy amikor a számban van, akkor furcsa kifejezések ülnek ki arcomra -, mikor pedig megbizonyosodom róla, hogy nem árt és mennyei, felcsillannak a szemeim.

- Azt a mindenit, Roman, ezt meg kell kóstolnod, ha még nem tetted! - nem tudom, hogy mennyire szereti az édes, krémes, és enyhén alkoholos ízt, de ezt mindenképp ki kell próbálnia. Bár nem erőltetem, mert azt se tudom, hogy bírja e egyáltalán. Én hozzászoktam, ha már fiúkkal nevelkedtem. Ezzel a kijelentésemmel igyekszek is jobban oldani a hangulatot, leginkább a magamét, mert számomra mégiscsak kényelmetlenebb, mint Romannek.
- Igazából megismerni szeretnélek... jobban. Ezért is akarom tartani veled a kapcsolatot - bátran mosolygok rá. Az már másik kérdés, hogy azért van így, mert szeretem a rejtélyességet, vagy más okokból.
Naplózva


Roman Nott
Eltávozott karakter.
*****


I. évfolyam, ex-halálfaló

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2015. 05. 15. - 22:38:07 »
0

Raquel


- Azt hiszem, nem véletlen, hogy összefüggésbe hozzák a bölcsességgel a baglyokat. Egyszer mondtam is egy barátomnak, hogy ha Hollóháti tényleg olyan okos lett volna, a baglyot választja jelképének, nem a sast.- a sas számomra inkább az erőt jelképezi, bár nem tudom, hogy erősnek tarthatunk-e valakit, aki köröz a föld felett, és lesújt a gyengékre. Persze, nem ítélem el a hollóhátasokat, közöttük is van, akinek nem a tanulás mindene. Ravena talán a kedvenc kuzinom, sajnálom is, hogy örökké bujkálnia kell majd. Valószínűleg soha többé nem fogom látni.
 - Nekem jól megy a Sötét Varázslatok Kivédése- igazság szerint a sötét varázslatok sem mennek rosszul.- megpróbálok mosolyogni a saját viccemen, ami pontosan olyan, amilyen viccet produkál valaki, aki soha nem viccelődött. Sajnos, nem is egészen vicc. A távolba révedek, miközben a főbenjáró átkokhoz szükséges pálcamozdulatok villannak fel a szemeim előtt, amiket egy azóta csonttá vált kéz mutatott meg nekem. Még most is csukott szemmel képes lennék használni a gyilkos átkot. Nem is hiszem, hogy ezt el lehet felejteni. - Szívesen segítek felkészülni SVK-ból, ha szeretnéd, nekem sem árt egy kis gyakorlás. Ha lesz időnk, megtanítom a patrónus bűbájt, azt hallottam, jár érte plusz pont.- azt olvastam a patrónusról, hogy ha gonosz ember használja, a patrónusa felfalja, de azt hiszem, így is meg fogom kockáztatni. Nem érzem magam rossz embernek, még ha halálfaló is voltam, azt hiszem, képesnek kellene lennem rá.
 - Ettem már ilyet. A nővérem egyik kedvence. Én is szeretem.- megeszem az utolsó falat tésztát, azután megtörlöm a számat a szalvétával. Örülök neki, hogy Raquel jól érzi magát velem, nagyon kevesen vannak, akik így éreznék magukat mellettem. Viszonylag ügyesen átlátok a hazugságokon, nem hiszem, hogy megjátszaná magát. Pedig ez a hely nagyon szokatlan lehet neki.
 - Kicsit talán nehéz lehet elhinni, de talán te lehetsz a legközelebb a valaha volt összes ismerősöm közül ahhoz, hogy barátnak nevezzelek. Szívesen levelezek veled.- nem tudom, hogy hány éves lehettem, amikor idegen utoljára őszinte mosolyt látott az arcomon. Tudom, hogy sebezhetővé tesz, ha beengedek valakit a belsőmbe, de úgy érzem, megőrülök, ha legalább egy kis fényt nem kapok, egy kis reményt arra, hogy jól érezzem magam valakivel.
 Megvárom, míg Raquel végez, azután egy kis zacskó aranypénzt teszek az asztalra, ami fedezi az ételt és a bőséges borravalót. Kihúzom a széket, ahogy feláll, és ugyanúgy távozunk, ahogy jöttünk: belekarolok. Most már ez az udvarias gesztus kicsit távolságtartónak, nevetségesnek tűnik, nem olyan, mint amikor befelé jöttünk.
 - Akkor... majd írok. Szia!- ritkán köszönök el ilyen egyszerűen, csak ennyivel, egy őszinte mosollyal. Nem tudom, hogy kéne-e hozzá most egy testi kontaktus, meg kéne esetleg ölelnem, kezet kéne fognom vele, vagy ilyesmi. Nem tudom, pontosan hogy szokás barátok között. Csak jelzésértékűen felemelem a kezem, mielőtt megfordulok, és miközben magamra öltöm ugyanazt a hűvös álcát, végiggondolom, milyen szerencsés vagyok. Még azok után is lehet egy barátom, amiket tettem.
Naplózva

Raquel Palmer
Eltávozott karakter
*****


○ VII. ○ Queen Beast ○

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2015. 05. 15. - 23:22:05 »
+2

Hevesen bólogatok, mert teljesen egyetértek vele azzal kapcsolatban, hogy a baglyok bölcsek, szóval én sem értem, hogy miért egy sas a jelkép. Ebbe nem akarok nagyon belebonyolódni, az eddigi beszélgetések alapján rájöttem, hogy Roman nagyon okos és nem mindennel lehet lekötni a figyelmét, ha pedig mégis, akkor mindenből képes kihozni egy olyan formulát, amitől úgy érzed magad, mintha egy tanórán lennél. Biztos nagyon jó tanár is lenne belőle. Veszem a poént, még ha nem is olyan vicces, de értem, hogy mit akar ebből kihozni, szóval csak mosolygok rajta. Aztán felvillanyozódom, amikor megemlíti, hogy segítene és még tanítana más dolgokat is.
- Komolyan? Akkor hálám a következő életemben is üldözni fog! Nagyon örülnék neki, legalább ragadna rám egy kis tudás - tudom, hogy ez úgy hangzott, mintha valami vallásos ember lennék, de egyébként nem vagyok. Mert akik abban hisznek, hogyha beülnek a templomba, akkor lesznek jó keresztények, ennyi erővel hihetnék abban is, hogyha eleget várok a garázsban, autó lesz belőlem. Hülye poén. Tény, hogy van már bennem elég tudás, de ahhoz nincs, hogy mindenből Adjak egy K-t vagy egy V-t. SVK-ból jó lenne... hátha Roman fel tudja majd húzni a szintemet egy kicsivel magasabbra. Szerintem még figyelnék is rá és jobban magyarázna, mint a bátyáim, meg ért is hozzá.
Tök jó, hogy azért mégiscsak van valami közös az ízlésünkbe, mint például az, ami előttem is van épp... bár már nem sok van belőle, mert Raquel bendője feneketlen. No persze vannak határok, egy hamburgert biztos nem bírnék megenni egészben, hacsak nem éhezem egész nap előtte. Lehetséges, hogy jóba lennék a nővérével, bár nem hallottam róla még semmit, és attól, hogy ugyanazt szereti, amit én is, még nem biztos.
Amit a következő időkben hallok, nagyon jól esik, s talán még el is pirulok, ennek hatására igyekszem gyorsan befejezni az evést. Igazából büszke vagyok arra, hogy sikerült ezt a szintet elérnem, mert ha tényleg így állunk, hogy én vagyok az egyetlen közeli, akit barátjának nevezhet, akkor kicsit elszállhatok a földtől egy centivel.
Végzek én is az étellel, majd ahogy bejöttünk, úgy megyünk ki is, karöltve. Elköszön tőlem, s észreveszem rajta, hogy az kicsit zavarná, hogy közel kerüljön hozzám, de segítek rajta, s mielőtt bármit is mondanék, megölelem.

- Köszönöm! - mondom már ezt a füle mellett, majd még én is meglepődök magamon, amikor egy aprócska puszit adok az arcára, s csak ezután válok el tőle.
- Akkor szia! - mosolygok jóízűen, s távozok. Nem is értem, mások hogy nem tudnak vele kommunikálni...pedig nem nehéz őt megérteni. Vagy csak én vagyok ennyire emberséges?
Naplózva


Jo Everdeen
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2015. 08. 13. - 18:22:19 »
0

Merel

Két hét van még hátra a Roxfort kezdéséig, így Everdeenék egy meleg napon elindultak a szokásos évi bevásárló-körútra. Némi szervezés árán eljutottak a Foltozott Üstbe, amelynek hátsó udvarából az Abszol út nyílt, majd elkezdték a listán szereplő tételek megvételét. Új talár az idénre nem kellett, Jo ugyanis szemmel láthatólag aligha akart nőni elsős kora óta, de a bagolycsemegéből és pergamenekből például kifogyott, egy új penna sem ártott, és persze ott voltak az új könyvek. A Czikornyai és Patzában töltötték el a legtöbb időt, szokáshoz híven, a kis könyvmoly ugyanis hosszasan szemezgetett a kötetek közt, bár megvenni nagy szívfájdalmak árán ugyan, de csak azt vette meg, ami a listán szerepelt. Alig várta, hogy belenézhessen a rúnatan és a számmisztika könyvekbe, szinte viszketett az ujja, ahogy kiléptek a bolt ajtaján és a nagy hőség miatt pihenésképp a Fortescue fagylaltszalon felé vették az irányt.

Mentás-csokis fagyiját eszegetve figyelte az utcai forgatagot. Idén többen járkáltak és több bolt állt nyitva, mint tavaly vagy tavalyelőtt, állapította meg magában ébredező optimizmussal. Azt hallotta, hogy az iskolát is renoválták már, így minden gond nélkül elkezdődhet a következő tanév… amiről csak remélni tudja, hogy jobb lesz, mint az előző. Ami igaz, az igaz, annál csak jobb lehet…

Igyekezett gondolatait elterelni erről a témáról, mert nem akart ismét lehangolódni, így, mivel a fagylalttal már úgyis végzett (még szerencse, különben elment volna a kedve tőle az emlékektől) anyja és apja már korábban megették az övükét, a szüleinek pedig megígérte, hogy majd csak otthon olvashat, úgy döntöttek, elindulnak a patika felé, hogy feltöltsék a bájital-hozzávalók készletét. Útközben Jo szemével keresett valamit vagy valakit, aki lekötheti a figyelmét. Hátha egyik évfolyamtársa is épp ezt a napot választotta, hogy idejöjjön?

Figyelmét siker koronázta, mikor felismer egy lányalakot a sok közül: Merel Everfen, évfolyam-és háztársa az. Egy mosollyal intett neki, és ha Merel észrevette, oda is ment (ha ugyan Merel nem jött Joékhoz). 
- Szia!
Naplózva

Merel Everfen
Boszorkány
*****


A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2015. 08. 15. - 22:19:13 »
0

Jo

Érdekes hely ez az Abszol út, meg úgy el lehet rajta nézelődni az időt, igazából szinte bármelyik boltjában, de mégis vannak olyan boltok, ahova talán be se mennék magamtól, ha nem kéne. Nem azért persze, mert túl ijesztőek lennének, én szivesen benézelődök még a Borgin és Burkes-be is - már ha rajtam múlik, és nem azon, hogy visszakézből ki akarnak-e tenni - inkább pont azért, mert kevésbé érdekesek. Ki akarna halszemeket nézegetni, ha vannak a legújabb versenyseprűk, olyan varázsviccboltok, ahova a változatosság kedvéért aznap valahogy befér az ember a tömegtől, meg hasonlók. Mondjuk a Borginnal igazából mázlim is volt, nem csak bejuthattam, de egy kis időre még lehettem egy Leena Nott is, mitöbb sőtt!

De hogy visszatérjek a tárgyhoz, szóval érdekes pedig ez a patika is, ahova be se jövök, ha nem kellene bájital órára feltölteni a készleteinket. Persze amiket vennem is kell, azok az összetevők nem olyan izgik, de ha már itt járok, megnézek mindent. Van itt például olyan, hogy egész unikornisszarv. Ennél több egyszarvút leghamarabb két év múlva látok csak, asszem akkor vesszük majd őket legendás lényekből. Vagy már jövőre? Na arra a tárgyra is kíváncsi vagyok, milyen lesz, Izgin ígérkezik.

A póni csáprágók, szarvasbogár paták, amőbaagyarak és hasonló lehetetlen franckarikák - najó, lehet, hogy kicsit eltúlzom - elmélyült csodálásából az zökkent ki, hogy integetnek nekem. Mégpedig egy Jo Everdeen.
Érdekes dolog, nem ismerem annyira a lányt, de mégis hogy megjegyeztem. Ez valószínűleg azért is van, mert ő még az évfolyamunkban, az ilyen pöttöm, mint Madi meg én is. Miről is tartottam majdnem Bessnek is még tavasszal kiselőadást, hogy azzal kerültem pont a Hugrabugba, hogy egy kiba...lettozott hobbit vagyok? Na innen jönnek például az ilyen következtetéseim. Mondjuk Bess is egy jó arasszal felettem van magasságban pedig egy évvel alattam korban. De hát na, kicsi a borz, de hobbit.

Szívesen kalandoztam volna én Joval is, Mint ahogy Madivel szoktam, de ő mindig olyan csöndes-visszahúzódó volt, így az ismeretségünk nem terjedt ki sokkal messzebbre a névről ismerésnél. Persze ez még változhat, megnyertük a háborút, hátha nem fog idén ez a rossz kedély ülni mindenkin, mint eddig.
-Ó, helló!- Köszönök vissza a lánynak, ahogy felismerem, ő közben már el is indul felém. -De rég láttalak téged is.
Vagyis igazából nem régebben mint bármelyik diáktársamat, akivel nem futottam véletlen össze a nyáron, csak történt is azóta ez-az, meg olyan csöndes is volt, hogy az említett egyéb események kicsit eltakarják. Ha ennek a mondatnak így van értelme.
Naplózva


Jo Everdeen
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #24 Dátum: 2015. 08. 16. - 17:40:19 »
0

Merel

Hát igen, minden unikornis-szarv és hasonló egzotikum-kuriózum ellenére a patika csak legfeljebb a bájitaltan imádói között népszerű hely, és Jo is sok más boltot tudott, ahol szívesebben időzött (például a Czikornyai, vagy az Uklopsz…), de hát, ami muszáj az bizony muszáj. A bájitaltan az egyik tárgy, amiből nem szerepelt túl fényesen (de gyógynövénytannál jobb belőle, ami azért valami), így nagy érdeklődést nem szentelt az áruknak, inkább csak unatkozott, míg a bevásárlást elintézték.

Vagyis, unatkozott volna, ha nem találkozik össze Merellel. Jó, rendben, annyira közel nem álltak, de azért valamennyire mégiscsak ismerték egymást, már ahogy ház-és évfolyamtársak szokták: ahhoz legalábbis jobban, hogy azt lehetett volna mondani, csak arcról-névről ismerősök. Arról meg már nem is beszélve, hogy kisnövésűek voltak mindketten, sőt, egy harmadik ház-és évfolyamtársuk is, Madison Clark, akivel Merel egész jóban volt.

Lehet, Jo sokszor elmélyült a könyvében vagy hasonló, de ha őszinte volt magához, néha irigyelte Merel energiáját. Helyzettől függött, hogy hogyan áll hozzá, mint annyi minden úgy általában. Mindenkinek vannak ilyen és olyan napjai, időszakai, senki sem lehet folyton marakodó, de folyton elnéző sem.

- Igen, rég láttuk egymást – bólintott egy mosollyal, közben azon töprengve, vajon az az „is” azt jelentette-e, hogy Merel mással is összefutott a Roxfortból. Nem kizárt, végül is mindenki vagy már eljött ide bevásárolni a nyáron, vagy még most fog. Meg amúgy is, vádlóan hangzana, ha megkérdezném… mintha nem lenne szíve joga azzal találkozni, akivel akar.

 - Hogy telt a nyarad?
Kézenfekvő a kérdés, még ha banálisnak érzi is valahol. Azért az időjárásnál legalább egy fokkal jobb témát hozott fel... de csak eggyel.
Naplózva

Merel Everfen
Boszorkány
*****


A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #25 Dátum: 2015. 08. 22. - 23:34:40 »
0

Jo

-El.- Vigyorgok válaszul, de egyből folytatom is, nem lerázni akarom végülis, de hát na, eltelni tényleg eltelt. A nagyrésze. -Egész jól, köszi. Egy csomó mindenkivel összefutottam, valakivel még szó szerint is.- Bájvigyor -Sőtt, az egyik nap még voltam aranyvérű is egy ideig. Neked?
Kicsit olyan fura érzés, Joról soha nem tudom belőni, hogyan is fogadja az állandó jelleggel tomboló lelkesedésemet, talán ezért se zúdítom a nyakába a fele nyári élményeimet egyből.

-Te is a bájital hozzávalóidért vagy itt az órákra? Összevadászhatjuk együtt.- Ajánlom föl a lánynak. Olyan indokolatlanul virulok ma is mint én igazából mikor nem, ha nem figyelünk oda, a végén még Jora is átragad belőle valami. De hát csak nem baj az, legyen vidám. Közben előkotorászom a zsebemből a listámat, hogy mikből is kell feltölteni a készleteket, és el is kezdek keresgélni, ha csatlakozik, akkor Joval közösen. Na közben mik vannak itt? Oroszlánhal gerinc. Piócák. Nem is gondolná az ember, hogy mindenféle puhatestűeket összefőzve különböző állatok és növények nyakatekert darabjaival valami dolgokra képes varázslöttyöt kapunk, és nem csak valami trutymákot, ami egy mugli menzakoszt rosszabb napjára emlékeztet illetve egyezik meg azzal.

-És, veled történt valami izgi a nyáron?- Érdeklődöm meg tarajos sül tüskéket szedegetve.
Szarvas csigák, frászkarikák, gyönge szekerek, egy fiola abszurdum, orángután... najó, nem, a legtöbb megvennivaló összetevő az ilyen unalmas kis izédarab, mint rózsatövisek meg száraz gyökerek meg halszemek, had dobjam már föl egy kicsit.
Naplózva


Jo Everdeen
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #26 Dátum: 2015. 08. 24. - 18:57:30 »
0

Merel

- Na az aranyvérűs sztorira kíváncsi vagyok. Szabad kérdeznem, hogy történt? -, kérdezte akaratlanul is elvigyorodva. Hiába, jó napjain még Jo-ra is hamar ráragadt Merel energiája és jókedve, a mainál jobban sikerült napja pedig már régen akadt. Ezen (mármint, hogy milyen pocsék napjai voltak az utóbbi időben, kezdve a rémálmokkal) azonban nemigen szeretne gondolkodni, mert még csak elrontaná vele a saját kedvét, ami valljuk be, csúfos egy vége lenne a kellemes élmények sorozatának.

- Nekem eléggé csendesen telt… és igen, a bájitaltan-hozzávalók űztek a patikába engem is.
Mosollyal és bólintással jelezte, hogy persze, szívesen megkeresi Merellel együtt, ami hiányzik. El is indultak a polcok mentén: többféle szárított növényrész, egy kicsi pióca… kis futóféreg-váladék… szó szerint tücsköt-bogarat összeszedetnek az ember gyerekével, és Jo még mázlistának mondhatta magát, hogy már nem maguknak kell például kiszedni a békák és halak szemét.

Össze is borzongott, amikor a békaszemek láttán ez átfutott az agyán. Szinte hihetetlen, hogy ezekből a sokszor igen undorító dolgokból használható löttyöt lehet kotyvasztani. Mintha egy négyéves főzőcskéjének eredményéről derülne ki, hogy valódi és hatása is van…

Körülbelül tíz percbe tellett, mire a lista minden elemét megtalálták. Utolsó ellenőrzéséből Merel kérdése zökentette ki Jo-t.

- A legérdekesebb, ami történt, a költözés volt, még júniusban. Városból délre, a tengerpart mellé. Beletellett vagy egy hónapba, mire megszoktuk, mit hol keressünk. Szóval elég eseménytelenül telt, de őszintén szerintem ránk fért -,fűzte hozzá azt kívánva, bár többet mesélhetne a nyaráról, de hát arról, hogy otthon voltak, anyja munkát keresett miközben megpróbáltak visszazökkenni a megszokotthoz hasonló kerékvágásba, nem lehet sokat mondani.   
Naplózva

Merel Everfen
Boszorkány
*****


A Vérborz

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #27 Dátum: 2015. 09. 29. - 00:09:37 »
0

Jo

-Na. Hát az úgy volt,- kezdek bele az aranyvérűs sztoriba, miközben elkezdünk hozzávalót szedni -hogy az egyik nap itt nézelődtem a környéken... vagyis azt elég sokszor csináltam a nyáron, de szóval na. És ellátogattam a Zsebpiszok közbe is. Gondoltam, olyan izgi helynek tűnik ez a Borgin és Burkes abból, amit az Üstben néha hallani, nézzünk már be az ablakán, hogy mi is van bent. Na ki nem találnád.
Azért én is tudok valamit. Oda se figyelek, hogy épp azzal a kezemmel gesztikulálok én ilyen hevesen, amelyikben a hozzávalókat gyűjtöm a tasakaikban, üvegcséikben, dobozkáikban meg konténerecskéikben, és ráadásul a hozzávalóknak még sikerül is megmaradniuk bennük. Lóbálom a tarajos sül tüskéket, mint pap a füstölőt, és még szét sem szórom az egészet.

-Épp csak benézek a kirakaton, a mukker meg már jön is, hogy kirakjon. Úgy, hogy még bent sem voltam.- Folytatom a történetet gyökereket válogatva.
-Erre épp akkor érkezik valaki a boltba is, és mondja, hogy én az unokahúga vagyok, akire ő vigyáz épp, és bemehetek vele. Így voltam aznap Leena Nott, és szét is nézhettem a boltban is belülről, nem csak a poros-homályos kirakatüvegen keresztül. Na az is egy furi hely.
Nem akarom ijegetni a részletekkel, hogy mit is láttam ott, valami azt súgja, affelé nem nem ugyanazt az érdeklődést mutatnánk.

-Költöztetek? Ó, tök jó nektek, a tenger mellett lakni. Milyen ott? Kalandos természet mindenfele? Nem úgy mint itt a város közepén.- Irígykedek Jora egy sort. Jó, a Roxfortban is ott az izgi természet több fajtája is, de azért milyen jó lehet otthon is ilyen helyen élni is, lehetne barangolni a szabadban.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2023. 04. 11. - 07:12:48
Az oldal 0.167 másodperc alatt készült el 43 lekéréssel.