[A találkozás napja... Sue érkezése, Emily suli utáni rohanása... És Davis viszontagságos útja, majd a megérdemelt pihenés... és egyéb ökörségek. (+ Egy feledhetetlen éjszaka)]

A találkozás napja... Sue érkezése, Emily suli utáni rohanása... És Davis viszontagságos útja, majd a megérdemelt pihenés... és egyéb ökörségek. (+ Egy feledhetetlen éjszaka)

[„Elképzelem a hatodéves mardist pancsikolni.”]

Egyik este három júzer mély álomba merült. Alhattak már egy pár órája, mikor érdekes álomkép jelent meg a szemük előtt. Először külön szálakon futott, majd Budapesten, a Blaha Lujza téren végleg egybefonódott.

/// Az egyes szálakról bővebben a személyes postokban olvashattok///

Miután a három ember nagy nehézségek után találkozott, egy furcsa mugli járműbe ültek, és megindultak főhadiszállásukra  (avagy a Miniroxfortba… Aki a talin volt, az tudja mit jelent.)

Megérkezvén a helyszínre, máris szembe kerültek az első komoly problémával: Ott ugyanis a mügli kutyuk vagyis a mugli kütyük nem működnek. (Davis képtelen volt a távirányítóval bezárni a kocsiját…)

Miután ezt az aprócska problémát sikeresen leküzdötték, meghódították (kinek-kinek) ideiglenes szálláshelyüket. Egy jó kis beszélgetés után a csapat leült kockulni. Besétáltak a második otthonukat jelentő chatre, vagyis inkább Davis besétált, ugyanis a két lány az Ő hátán lógott. Mindebbe gyorsan beletörődött, tudta, nincs mit tenni, Sue-t és Emet nem tudja leszedni magáról.

A gyors, és rövid látogatás után azonban korgó gyomruknak engedelmeskedve elindultak a konyha felé, ahol elköltötték vacsorájukat, majd ismét beszabadultak a chatre.

Miután Em és Sue megegyeztek, hogy nem adják senkinek sem az ujjaikat, elvonultak tusfürdőt szaglászni. Természetesen a  vége az lett az egésznek, hogy feltalálták a biobuborékfújót, ami abból állt, hogy Em véletlenül megnyomta a tubust, ennek következtében tetemes mennyiségű tusfürdő landolt Sue orrában. Órákkal később is érezte a friss barack illatát, ééés, egy-egy tüsszentésével még szappanbuborékokat is képes volt fújni. Miután kellőképpen lefárasztották a chat társaságát, úgy döntöttek, ideje lefekvéshez készülődni. Első lépés gyanánt egy furcsa müg…mugli kütyüvel megpróbáltak felfújni egy másik furcsa mugli kütyüt. Ezt Davis rosszabbul viselte, mint a lányok (baromi hangos volt)… Köszönhetően a zajnak és a kései órának, nem sikerült a matracot tökéletesen felfújni, így Sue első mozdulatával repült is le róla a földre. Még szerencse, hogy annál lejjebb nem eshetett, ugyanis Em és Davis már így is fetrengett a röhögéstől. Aztán a lányok letesztelték a matracot. Előny, hogy nem hajlamosak a tengeribetegségre. Utána történt az, hogy el kellett dönteni, ki is menjen először fürdeni. Rövid tanács(talan)kozás után Davis döntött: Ő nem megy először, Em pedig utoljára akart menni – így Sue elfoglalta a fürdőt. Mire kijött, Davis mesterien elszundított, majd Emily – ügyelve testvére egészségére – betakargatta. A srác erre sem ébredt fel…

Majd Emily is lelépett pancsikolni (Sue megjegyzése: „Elképzelem a hatodéves mardist pancsikolni.”), mikor visszatért, elkészültek, lefeküdtek kényelmes(nek kikiáltott) vízágyszerűségükre. Nem sokkal később, a lámpa lekapcsolása után, Davis felébredt, mire Emily halkan megkérdezte: „Kell villany?” Azonban Davis kemény volt (nnnnnaaaaaaaaaaaaaa, mi ez a röhögééééés??? Nem úúúúgy… Cöh… PERVERZ népség!), és elutasította az ajánlatot. Természetesen első lépése után rögtön belerúgott az egyik – hozzá közel lévő - csomagba. De nem, nem kell lámpa. Pár perccel később, mikor Dévisz visszamászott a szobába, sikeresen megtalálta az ajtót, és jól megrugdosta azt. Mai napig senki sem tudja, mit ártott az a szerencsétlen ajtó neki. Miután kisebb-nagyobb harci sebekkel sikerült eljutnia az ágyáig, ismételten álomba merült. Mindeközben Em és Sue – jó szokásukhoz híven – szakadtak a röhögéstől, elvégre ketten rengeteg értelemetlenséget hordtak össze. Utána végiggondolták, hogy vajon hogyan is alszanak az ágyakon. Szóba került valaki – s a név említésére a szoba egyik ajtaja kinyílt… Majd egy másik emberke nevét ejtették ki a szájukon, ekkor pedig a másik ajtó tárult ki. Le akarták tesztelni, hogy vajon a véletlen műve volt-e, s felváltva emlegették a két illetőt, melynek hatására az ajtók felváltva nyikorogtak (Nem. Mi sosem ijedünk meg.). A két szellem(?) látogatása után benézett hozzájuk Samara is, igen, abból az idióta mugli filmből.  De nem. Nem szólalt meg. Talán jobb is. Harry-t fel szándékozták kelteni, hátha Ő megvédi őket, ezért a két lány énekelni kezdett: „Pál, Kata, Péter, Jó reggelt!...” Mindezt természetesen hajnalok hajnalán, három órakor. A művelet azonban sikertelen volt.

Végül hajnali öt órakor csak elnyomta őket az álom…

[PONTOSAN]

Péntek.
Reggel.
Nem nagyon korán, egészen emberi időben.
Sue felébredt, majd izgatott pakolásba kezdett, hiszen elérkezett a nap, hogy végre elinduljon Budapestre, és találkozzon Emilyvel és Davissel. Fura... Hiszen korábban ez meg sem fordult a fejében... na persze, hiszen ez csak egy álom... De akkor hogyan kelt fel? Hm... Azt is álmodta, hogy alszik, és utána felkel. Bonyolult... Bonyolult.
Szóval... komótosan megreggelizett, váltott pár szót a fórumon lévő emberkékkel, majd elindult a vonathoz. Szerencsére nem kellett sokat várnia a villamosra, de mikor felszállt érdekes sms-t kapott (mugli cucc, ne törődjetek vele). A vonatok... 30-60 percet késnek hőn szeretett fővárosuk felé.

Ez sem tántorította el bátor utazónkat, hiszen leutazott az állomásra, és fel is szállt a megfelelő vonatra. Szerencséje volt. A vágányzárat feloldották, mire a kritikus helyre ért volna. Szóval, zökkenő mentes volt az oda út.
A vonat késés nélkül, PONTOSAN (meglepő) érkezett az állomásra, a Nyugatiba. Itt várta ugyanis a Griffes lányt Emily. Összetalálkoztak, jól megölelgették egymást, majd irányt vettek a Davissel megbeszélt helyszín felé.
A Blahára érvén volt még elég idejük, így beugrottak egy McDonald's-ba(újabb mugli cucc, am fura... hiszen 2 aranyvérű hogy a manóba keveredett oda... na de van ilyen...). Miután kajáltak a találka helyszínére sétáltak, sok sok kedves járókelő nagy örömére. Hiszen a két lány olyan jó kedvű volt, hogy a környezetüket is azonnal feldobták.
Persze azért történtek vicces dolgok is...
Mint egy galamb támadás... ( nem, szerencsére nem tiszteltek meg bennünket )
Egy nagy-nagy meglepődés... ( majdnem esés lett a vége )
Parkolási helyek méreteinek kitárgyalása... ( hogy vajon melyik az a legkisebb hely, ahová még befér egy Mercédesz )
És, egy galamb elütésének megfigyelése... ( természetesen a jószág túlélte )

Aztán Davis megérkezett, s a történet már hármójukkal folytatódott tovább...

A történet szereplői kijelentik, hogy az itt leírtakkal való bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve, és történetünk lejátszódása alatt, egyetlen állat és jegyautómata sem sérült meg.

[A Nagy Nap – Avagy A Találkozás Napja… Az Első Nap.]

Sok-sok nappal, héttel ezelőtt megszületett fejemben egy csodálatos ötlet: A kerületünk borfesztiváljára meghívom a „család” néhány tagját. A szervezés elején minden rendben volt, a „kiszemelteket” sikerült egyszerre meghívnom. Később aprócska problémába ütköztünk, s nem tudtuk, mi legyen, tanácstalanok voltunk… Nekem kellett volna döntenem… Ehelyett viszont a sorsra bíztam a választást. Három nappal a találkozó előtt érkezett egy telefonhívás… Abban a pillanatban megszületett a döntés.



A Nagy Nap – Avagy A Találkozás Napja… Az Első Nap.

Egy reggel…
Amikor az embernek felkelni sincs kedve. Hideg, hűvös hajnal, fáradtság, kialvatlanság, rosszkedv, enyhe fejfájás, iskola… És az izgalom, elvégre… VENDÉGEK ÉRKEZNEK MA! Elmosolyodtam, kimásztam az ágyból, összekészültem, és elindultam a suliba… Alig bírtam kivárni az órák végét, egész nap a hétvégén járt az agyam. Nagyon… NAGYON lassan akart eltelni a délelőtt, én már szenvedtem, számoltam vissza az órákat, perceket…
Hirtelen felhangzott a kicsöngetést jelző hang.
IGEN!
Felugrottam a helyemről, és ezerrel kirohantam a suliból, fel a Moszkvára, majd onnan a Nyugatiba, hogy időben odaérjek SueKeresztanyusom elé. 20 eszméletlenül hosszúnak tűnő percet vártam rá, és a vonat PONTOSAN akkor érkezett be, ahogy tervezve volt… (15:37-kor) Meglepődtem…

Sue-val kiegészülve felhívtuk Davist, majd megbeszéltük, hogy a Blahán találkozunk… Így hát elmentünk oda. Még egy gyors kajálására is volt időnk, és egy beszélgetésre… Kisebb kabaréra is. A műsor sztárvendégei a galambok voltak, illetve XY, ez nagyon meglepett, majdnem el is tanyáltam, de inkább csak leültem, és bámultam magam elé. Itt még rengeteg vicces beszólás/történés/esemény volt, de ugorjunk…

TelefonTelefonTelefon.
Davis hívott, hogy nemsokára odaér a találkozóhelyünkre. Elbattyogtunk oda, majd vártunk. Közben táncoltunk, néztük, hogy vajon milyen autók férnek be arra a helyre, ahol álltunk, meg hasonlók… Davis éppen jókor ért oda, még egy kis várakozás, és a tőlünk nem messze parkoló rendőrkocsiban találtuk volna magunkat…

Aztán elindultunk a Miniroxfortba… És kettő (illetve Sue-val három) feledhetetlen napot töltöttünk együtt…

Sue & Davis