Gyengélkedő

~Amy, az indián egér ~

Diszkrét szemöldökfelvonás és kérdő tekintet. Ennyi a válasza a (végre-valahára) értelmes mosolyra és a kuncogásra. Sejdíti, hogy barátnője ismét emlékképeket lát, és kicsit megnyugtatja, hogy már nem sokkolják ennyire. A kérdő tekintetből a magyarázás hatására mosoly, sőt, kis híján hahota lesz, ahogy ő is újra átéli az eseményeket. Be kell vallania, így, külső szemlélőként igencsak szívderítő látvány a rögtönzött táncelőadás kint közösen, majd a nagyteremben Amy részéről, sőt, önnön ?eltévedése? is mókásabb, mint akkor volt. Általában nem csak utólag tud nevetni magán, ám jelen esetben most, hogy a veszély, az idegesség oka elmúlt, ez jóval könnyebb.
Arcára előbb ráfagy a derű, majd pókerarcnak adja át helyét. Talán csak a szemén látszik, hogy most, ha nem a gyengélkedőn lennének, ahol a javasasszony bármikor közbeléphet, legszívesebben ordítozna a griffendélessel. Ujja icipicit megmoccan- hogy a pálcája, vagy a másik nyaka után-e, nem tudni. Azonban jobbik esze győzedelmeskedik. Évfolyamtársa végtére is teljesen érthető módon védekezni akart a lebukás ellen.
- Ezer szerencséd, hogy nyomós okod lett volna rá. ?sziszegi végül, lecsillapodva.
~Különben is, mit gondolt, hogyan akart ájultan elvinni elég gyorsan, hogy Madame Pomfrey ne vegye észre?! Hacsak nem térít magamhoz egy átjáróban vagy üres beugróban, mielőtt észreveszik, lebukott volna.~ méltatlankodik magában. El kellett ismernie, gyanús lett volna, ha Amy épp akkor talál elhalálozni, mikor (mit ad Isten) egyedül van vele, és ez is segített a lenyugvásban. Ahogy az is, hogy barátnője sérülése már alig látszott. Mintha csak érzékeny lenne a bőre a szappanra vagy tusfürdőre, amit használ, és az is főleg a kenős téglavörös színe miatt.
Pislog párat. Ugyan az összehasonlítás az indián arcfestékkel nagyon is jogos, de kicsit hirtelenek tetszik a váltás. Elsőre.
Lassan mosoly kúszik az arcára, majd ajkába harapva próbálja visszafojtani kitörni akaró kacaját- fél tudniillik, hogy még idecsődítené a javasasszonyt. A kérdésre, hogy piája van-e, csak fejrázással válaszol, mert ki sem meri nyitni a száját.
- Aha, az jó lesz szerintem is? -vigyorog bőszen, mikor önnön mókusbunda-kabátjáról van szó; ekkorra ugyanis már némileg visszanyerte a komolyságát. ?Bár, jobban szeretnék őzet. Lusta vagyok annyi mókust megfogni, te nem? És az őzbunda is jó meleg. Prém nem kell rá, elég, ha fogunk mellé valamilyen madarat, és kidíszítjük a tollával. Az is jól megy újabban, azt hallom?
Időközben odalépett Amy mellé, és jelzi, hogy kéri a krémet ő is, majd, ha megkapja, ő is bekeni a nyakát, hogy tényleg benne legyen a játékban. Komolyan összeráncolja szemöldökét, mikor a cseréről kérdezik.
- Hát, nem is tudom? Szerintem nagyon kiéhezettek, egy kis kukorica meg krumpli jót tenne nekik? zöldséget anyagokért, mit szólsz?
     

Zoey, a főegér

A lányka még egy bocsánatkérő fintort villant a tükörben barátnőjének, ám ezzel néhány pillanatra kiesik szerepéből. A túlkoros indiánból.
- Ne ölj meg - kérleli -, hiszen én sem bántottalak...
Azt már merő jóindulatból nem teszi hozzá, hogy nem rajta múlt Zoey testi épsége, mert ha meg merné említeni (amit nyilván a mardekéros is sejt), akkor gyaníthatóan kiújulnának nyakán a fojtogatásnyomok.
Amy figyeli barátnője értetlen pislogását, majd az azt felváltó cinkos vigyort, és teljesen megnyugodva folytatja a hülyéskedést, abban a boldog tudatban, hogy mégsem nézik annyira őrültnek. Végigsimít még kétszer-háromszor a képzeletbeli mókusbundán, aztán látványosan töprengeni kezd.
- Hm, mókus, őz... őz, mókus
Eközben kezével nagyjából makettezi az említett állatkákat és elgondolkozva ráncolja össze a szemöldökét. Majd' egy percnyi megfeszítő gondolkodás után megállapítja, hogy az őz határozottan nagyobb. Felragyogó arccal közli észrevételét a mellette álló lánnyal:
- Te, igazad van! Az őz nagyobb, szóval abból elég lenne mondjuk négy, ráadásul könnyebb is találni, mint mókust, mert azok az idétlen szőrmókok mindig elbújnak előlem. Pedig én sosem akarom bántani őket, csak a bundájukat venném kölcsön télire, hogy ne legyen túlzottan melegük. Egyszóval még jót is tennék velük, de ők hálátlanok és gyávák. A zöldségeket elajándékozni jó ötlet, nekünk úgyis bőven van, de hadd vigyenek egy kis paprikát is, azt még úgysem ismerik ott a nagy kékségén túl. Vagy legalábbis ilyesmit emlegettek a múltkor a hódítók, mikor a tüzes vízzel kínálgattak.
Amy, miután letudta a mókus-őz kérdéskört, ellenőrzi íját, lecsiszolja a tegezből előkapott nyilakat az őzvadászathoz. Aztán a fejéhez kap, mivel további alkupontok jutnak eszébe. Alig bírja visszatartani a röhögést, de azért csak mondja tovább, halálosan komoly pofával.
- Tényleg! Olyan jó kis sátraik vannak, akár azt is kérhetünk némi kajáért. Tudod mit? Háromnapi hidegélelem legyen egy sátor, kétnapi pedig egy őzbunda. Ez szerintem méltányos üzlet, és örülhetnek, hogy nem űzzük ki őket a területünkről. Na lóra, rézbőrű testvérem, vár a biznisz!
Ezzel elordítja magát, hogy "Whisky!" és az odacsettintett paci hátára pattanva körbevágtázza a gyengélkedőt. Harmonikus mozgása olyan, mintha Amy a ló hátából sarjadt volna ki; ami elég nagy teljesítmény, tekintve, hogy ló nélkül nem éppen könnyű imitálni a vágtázást. Hirtelen azonban valami változik: mintha rázósabb terep jönne, Joy előbb csak megbillen a nyeregben, majd inogni kezd, végül már csupán néhány ujjal kapaszkodik a nyeregbe. Ám nem bírja sokáig, hangos koppanással leesik a lóról, és végül kacagva elterül a gyengélkedő padlóján.

Amy, az indián egér

Bőszen törölgeti a nagy nevetésben kicsordult könnyeit, ahogy elnézi az őzet és mókust összehasonlító Amyt, közben pedig hallgathatja a hálátlan rágcsálókról szóló sztorit. Hát igen, a kaját elfogadják, de a bundájukat nem akarják adni. Na nem is csoda, furán néznének ki nélküle?
- Én mondjuk nem csodálom- ők már hozzá vannak szokva, képzeld el a sokkot, amikor meglátják magukat bunda nélkül? -vigyorog bőszen. ?De azért ennyire tényleg nem kéne bizalmatlannak lenniük? -Teszi hozzá, nehogy már azt higgyék, a mókusok pártján van. Valószínűsíti, hogy ők vannak többen?
-Igazad van, hadd legyen íze meg szíve az ételeiknek! Amivel megkínáltak, annak egyik se volt, úgy néztem? valami zabkása vagy mi akadt, meg kétszersült? olyan mint a szivacskő, fúj? -fintorodik el játékból. Szerény személye ki nem állhatta egyiket sem, bár a listát a füstölt hering vezette. Ahogy eszébe jutott a száraz pirítós, amit betegsége alatt belediktáltak, szája iszonyatosan kiszáradt, és valamit innia kellett. Azonnal felvette a legközelebbi poharat (vagy annak látszó tárgyat, történetesen saját éjjeliszekrényéről, mert időközben visszament) és beleivott- majd fura arckifejezéssel nyelte le. Azt hitte, vizet vagy gyümölcslevet fog találni, ehelyett a gyógyital akadt a kezébe. Cukor nuku, méz se, ehelyett a gyógynövények kesernyés leve került a gyomrába. Még jó, hogy nem forrón?
Barátnője felkiáltása rángatja vissza a valóságba.
- Igazad van- szerencsésnek mondhatják magukat, hogy későn kaptunk észbe. ?csóválja a fejét, majd ő is lóra kap. Igyekszik nem belegondolni, milyen látványt nyújt, mert azonnal szabályosan ?elnyeríti? magát, amint meghallja a ló nevét.
- Mi az, te megvetted annak a féleszű fehérnek, Kaktusz Jacknek a lovát? ?azzal ő is vágtázni próbál. Neki nem megy olyan ügyesen, mint Amynek, de mit várjon, ha még sosem jutott el lovardába? Felteszi ezt is a ?Meg kell tennem, amint lehet? listára, majd ő is a rázósabb terephez igazodik.
-Hóóóóóóóó!!! ?kiáltja el magát lova nyergében felágaskodva, mikor a griffendéles leesik, majd lepattan és odamegy hozzá, hogy segítő kezet nyújtson. Szerencsétlenségükre épp ekkor kivágódik a javasasszony irodájának ajtaja.
~O-ó? ebből baj lesz?~ gondolja magában, miközben vidám arckifejezése azonnal lehervad az arcáról. Madam Pomfrey vasvillaszemekkel néz rájuk, és azonnal visszatuszkolja a két önjelölt indiánt az ágyba. ~Ünneprontó?~
Zoey igyekszik nem kimutatni a feletti bosszankodását, hogy épp a legjobb résznél szakították őket félbe, és nem belegondolni, milyen kalandokat vihettek volna végbe, miközben kelletlenül nagyot húz a keserű léből (A javasasszony háta mögött meg undorodó fintort vág). Megvárja, hogy újból kitisztuljon a terep, és nagyon halkan odaoson az iroda ajtajához hallgatózni. Pár perc múlva felderülő ábrázattal tátogja Amynek: Elaludt!   

Zoey, a főegér

Amy büszkén villogó szemmel néz Zoey-ra.
- Nem vettem meg. Lenyúltam. Elvégre minek neki hátas, úgyis folyton leesik róla.
A lányka megfelelően demostrálja is a leesést, ám mire Zoey felsegíthatné, hangos döndüléssel vágódik ki Madam Pomfrey szobájának ajtaja. Joy a kiáltás hallatán összerezzen és elengedi barátnője kezét, a nevetést azonban még így is képtelen abbahagyni. A képzeletbeli patás után integetve és kiabálva csücsül a gyengélkedőn padlóján.
Végül engedve az erőszaknak mégis bemászik a számára kijelölt ágyba, ám közben tovább folytatja az immár hiénakacarászásra hasonlító idegeket borzoló kuncogást. Zoey fintorára egy kacsintással válaszol Madam Pomfrey háta mögött, azután álszent képpel húzza magára a takarót, majd álságosan álomba szenderül. Azért álságosan, mert amikor a javasasszony becsukja az ajtót maga mögött, Joy villámgyorsan lerúgja magáról a több rétegnyi takarót és talpra hangtalanul szökken.
Zoey mellé surran az ajtóhoz, majd vígan vigyorog rá, mikor a leányzó jelzi, hogy kedvenc javasasszonyuk végre elaludt. Egy bólintással nyugtázza a jelzést, azután suttogva kezd ordítani Kaktusz Jacktől szerzett patása után.
- Whisky! Jössz vissza azonnal, te virslinek vaLó!
A jelek szerint a hátas reagál valamit a nem éppen kedveskedő, becéző szövegre, ugyanis Amy szemét tenyerével elernyőzvén elégedetten bámul a távolba. Halk, majd egyre hangosodó patadobogást imitálva figyel a lány, s mozdulataiból is kitetszik lova közeledése. Joy látványos ugrással lendül fel a képzelt ló nyergébe, azután elégedett zsörtölődésbe kezd a hátassal. Szövegéből többször is ki lehet venni a "te lökött piás patás" és a "virslinek vaLó" kifejezéseket.
Amy lustán visszaüget barátnője mellé, mint valami kelekótya cowboy, illetve cowgirl és a feszülten várakozó táltos nyergéből szólítja meg a lányt némileg ittasnak tetsző hangon.
- Hé, ti! Ti ott, ketten! Mit keresetek ti itten? Ez az én vidékem! arcátlanságotokért ki kell állnotok velem párbajra. Előbb az egyikteket fogom ledurrantani, azután a másik pimasszal is végzek.
Eközben többször is pisztolytáskája felé nyúl, ám képtelen eltalálni a fegyver agyát, ezért hamar felhagy a kísérletezéssel. Beszéde alapján az is kiderülhet Zoey számára, hogy immár nem a rézbőrűek földjén járnak, hanem a Vadnyugaton, Joy hangja pedig a képzeletben bevitt alkoholtól fátyolos.

~Aaamy, az indián-cowboy egérXD~

Már a könnye potyog a visszafojtott röhögéstől. Hát az igaz, hogy Kaktusz Jack aztán nagyot tudott esni a lóról… de a legjobb mégis az volt, hogy a szerencsétlen állatja mindig akkor ment oda hozzá, mikor (már) nem kellett… pl. a kocsmába…
Amy még az ágyba parancsolásnál is tesz arról, hogy gyanúsan rázkódjon a válla: ahogy ott ül és kiabál a ló után, már csak a fekete öltözék és a bajusz hiányzik, hogy megkapjuk az eredeti gazdát. Remélhetőleg azért Pomfrey nem hiszi, hogy a lánynak hirtelen gusztusa támadt egy jó adag Lángnyelvre… Majdnem félrenyel, mikor fintorára fülig érő vigyorral kísért kacsintást kap, mert hogy miért, maga se tudja, de rá is kezd rájönni a röhögő görcs. Még az a szerencse, hogy a leselkedés közben komolyak tudnak maradni (többé-kevésbé), így nem verik fel a már szundikáló javasasszonyt. Pár perc múlva kis híja ennek, hisz a „virslinek való” hallatán a kezébe kell harapnia, nehogy őbelőle is hiénákat megszégyenítő hahota fakadjon ki, ami épp az ajtó előtt nem lenne ildomos. Gyorsan arrébb
tántorog hát, majd halkan kacarászva omlik a fal tövébe, pizsamája ujjával már a könnyeit törölgetve. Ej, de szívesen járna ő is oda, ahonnan a griffendéles az ötleteit veszi… Most például a virslinek való mellé a piás patás társul Whisky neve mellé, amit már tényleg nem lehet megállni hangos felnyerítés nélkül, bár még időben odakap egy párnát az arca elé, és az valamennyire tompítja a zajt.
Zoey feje fülig vörösen bukkan elő a vánkos mögül, mikor észreveszi a hangnem-váltást. Felpattan, kezét egy képzeletbeli pisztolytartó közelébe helyezi, szemöldökét felvonja, és széles vigyorral, kekeckedő hangon felel a fenyegetésre:
- A te vidéked? Uggyan már… nekem már a dédapám ükapjának a szépapja is itt lakott, erre varrjá’ gombot, te! Mink itten békés népek vagyunk, szeretjük az idegeneket is, de a kötekedőket nagyon nem, szóval ha ólom kell, megkaphatod!   
Észreveszi, hogy az 'ellenfél' úgy berúgott, hogy még a pisztolyát se tudja kivenni. Lazít a tartásán: már nem ugrásra kész, hanem kihúzza magát.
- De úgy nézem, nem vagy te olyan állapotban, hogy lőj. Mivel látszik, hogy a fele pénzed a csehóban hagytad, elnézem a modorod, de ha bajt akarsz magadnak, csak szólj.
Észre sem vette, milyen hirtelen kerültek az indiánok közül a Vadnyugatra, de ezen nem is gondolkodik el. Nincs olyan messze a kettő, úgyhogy nagy kavarodás nincs. Old Shatterhand is bejáratos volt mindkettőbe, nem?
Hogy honnan szed ilyen sok mugli információt? Francia nagyapjától, és a család mugli felétől természetesen. Imádott náluk lenni, ahogy a nővére is, bár ő inkább Star Wars és Simpson család rajongó lett.
Ezt félretéve visszatér a valóságba, hisz azért mégsem árt az óvatosság… na nem mintha komolyan venné a fenyegetést, csak nem akar lemaradni a játék egy mozzanatáról sem.   

Zoey, a főegér

Méghogy ő ne tudna lőni?! Meg a fele pénze a kocsmában maradt?! Kikérné magának, csakhogy a másik cowgirl még nem fejezte be, vagy legalábbis a nem kevéssé ittas lovas tudatáig szemlátomást nem ért el még a mondat vége. Egy darabig előrehajol a lány, majd még előrébb a képzelt ló hátán, csakhogy jobban halljon, ám úgy tetszik a szövegnek vége.
A részeg lovas töpreng a "mondattenger" jelentésén, s lassúcska agya alig néhány ezredév múltán fel is fogja azok tartalmát. További értékes idő telik azzal, hogy kiszűrje a lényeget az értelmezett mondatokból, ám végül mégis célt érnek az elhangzottak.
Amy, a szimuláns vadnyugati alkoholista felhörren.
- Ne beszéljetek egyszerre mindketten, mert képtelen vagyok háromnál több szájat szinkronban figyelni!
Az cseppet sem zavarja, hogy tömény hülyeséget mond, mivel éppen az a célja az infantilis dumával, hogy tovább nevettesse társát - és önmagát is szórakoztassa. Igyekszik visszafojtani kitörni készülő röhögését, ám tudja, már nem bírja soká. Azért amíg lehetséges, mégiscsak fenntartja a látszatot: feszülten koncentrál Zoey mondandójára, majd amikor a leányzó befejezi, műmorcosan, haramiásan felel.
- Szóval párbaj...! Jólvan. A hatlövetűmet most ugyan nem találom, de ha meglesz egyszer, akkor állok elébed. Illetve az ólom elé... vagy inkább mégsem, majd te állsz az ólom elé, aztán az ólom beléd - közli akadozó nyelvvel a virslinek vaLó hátán dülöngélve.
Hirtelen kijózanodva "leröppen" a földszintesnek tetsző patás hátáról és az iménti vihogáshangtompító párna után nyúl, hogy párbaj címen jól fejbe vágja vele Zoey-t. Egy "Párnacsataaa!" rikkantás kíséretében kezdi pofozni a tollhullatónak tetsző párnával barátnőjét, majd amikor a viseltes párnahuzat végképp megadja magát, Amy újabb fegyverért ugrik a legközelebbi ágyra. Eközben falrengető hangon, ámde kevéssé sem ittas hangszínen kiabál a szerencsétlen hátas után:
- Whiskyyyy, hol vagy, te átkozott gyalogpatás? Segíts már, mielőtt legyűr az ellen! Képzeld csak micsoda szégyen lenne, ha cserbenhagynád hőn szeretett gazdádat. Kapkodd már azokat a rózsaszínre festetett, frissen lakkozott műpatkóidat, még lemaradsz erről a jó kis balhéról!
A kiáltozás ellenére továbbra sem szünteti be Zoey párnával való cséplését, nehogy esetleg legyűrje őt a leány - már ha egyáltalán ellenáll.

Amy, a rózsaszín patájú Whiskyn játó egér

~Jesszusom, mekkora egy alkoholistába botlottam…~fut át fején a gondolat. Útja elég döcögős lehet, mert a lány rázkódik az elfojtani igyekezett nevetéstől.
- Miről beszélsz te? Én egyedül vagyok. –akarja mondani, de jobbat talál ki. Ha már támadnak a rekeszizmai ellen, hát ő se hagyja magát…
- Jé, te is skizofrén vagy? Akkor má’ négyen vagyunk! 
Teli szájjal vigyorog mellé. Tudta, hogy a lány csak duplán látott, de ez egyszerűen képtelenség volt kihagyni, még akkor is, ha kicsit kizökkenti őket a Vadnyugati jelenetből. Azért hozzá teszi:
- Csak azért mondtam, mert máshogy nem hallgattál két hangot. Vagy tán jobban eláztál, mint azt gondoltam… Erre mondják, hogy aki nem bírja, ne igyon. De tényleg, miket kevertél össze, hogy így kiütött?
Beleszimatol a levegőbe, majd az orra előtt legyezni kezd, mint aki idáig érzi a piaszagot.
- Whisky sörrel meg borral… ú, anyám, te aztán nem kímélted magad…
Közben óvatosan készül, mert Amy ha másra nem is, erre biztos neki fog esni, még akkor is, ha láthatólag ő is rakoncátlankodó izmaival küszködik. Mikor kivágja azt a monológot a pisztolyáról meg az ólomról, nem bírja tovább, és felnevet, mégpedig olyan hevesen, hogy kétrét görnyed belé. Épp ezért nem is veszi észre barátnője mozdulását, hanem csak akkor kap észbe, mikor kiegyenesedve az arcát telibe kapja egy nagy, fehér, ám puha valami.
Kissé megtántorodik a párna lendületétől, de nincs ideje másikat szerezni: ahogy tudja, védi magát a sűrűn záporozó ütések ellen, közben pedig vigyorogva kér egy levegővételnyi szünetet, és araszolva próbál távolodni, hogy kikerüljön a „lőtávolból”. Mikor épp egy ágy mellett mennek el, gyorsan kinyúl, de szerzeményét (egy másik párnát) csak akkor tudja valamelyest kamatoztatni, mikor a griffendéles pótlékért szökken. A visszatérő lányt már felemelt vánkossal, harcra készen várja. Vagyis, várná, mert megrémül Amy óbégatásától, amivel akár az egész kastélyt felcsődíthetné. Gyorsan kell kár cselekedni: Zoey odarohan, hogy egy jól irányzott ütéssel (pofon? Tasli?) beléfojtsa a szót. Közben meg rázkódik a röhögéstől, ahogy a szavak értelme is eljut az agyáig. Whisky nevű ló és kanca… mert azért lássuk be, csődörön hülyén festene a rózsaszín patalakk…
Hogy mindketten teljes erőből csépelik a másikat, az senkit sem érdekel. Vagyis, egy kicsit azért igen: Zoey egyszer majdnem felborít egy éjjeliszekrényt, máskor majdnem hanyatt vágódik, de azért sikerül talpon maradnia. Teljesen elfeledi azt is, hogy hol van, egyáltalán nem érdekli, hogy rájuk törhetnek a nagy rajcsúrozás közepette: csak akkor áll le, amikor az utolsó párna tartalma is a padlóra illetve a levegőbe kerül, akkor viszont lihegve és nevetve lehuppan a tollak közé. 

Zoey, a főegér

Amy nagyvonalúan legyint, amikor Zoey a hangokat és a kánonban beszélést fejtegeti; egy ilyen apróság már igazán nem számít. A sörre és a borra azonban hirtelen tiltakozni kezd, büszkén felszegett fejjel szövegel:
- Egy frászt, Whisky lovam soha nem fogyasztana egyszerre sört és bort. Ő csakis a legjobb, minőségi whiskyt kaphatja, máskülönben könnyedén berúgna. És neheem, nincs kegyeleeem, hiába menekülsz előlem - kiált fáradón lihegve a leányzó, miközben kissé lankadón püföli barátnőjét egy párnával.
Ennek a lankadó figyelemnek köszönhető talán az is, hogy Zoey "fegyverhez" jut és egy jól irányzott csapással elnémítja Amyt. A leányzó csupán annyit mond, hogy "nyekk", azután pedig "hörr", miközben lehuppan a meglepetés pofontól. Párnája ezúttal megadja magát, a szétfoszló huzatból tollzáport zúdítván elnyűvőjére, s ezzel Joy váratlanul védtelenül marad.
Felkelni képtelen a rázáporozó párnacsapásoknak hála, így jobb híján meztelen sarkaival támasztja le a padlóra, hogy néhány arasznyival hátrébb tolhassa fenekét. Optimistán reménykedik, hogy előbb-utóbb egy ágynál fog lehorgonyozni menekülés közben, ahonnan újabb muníciót zsákmányolhat. Derűlátásra viszont semmi oka nincs, ugyanis addig-addig tolat, mígnem a hideg falnak ütközik háta.
A lány összeborzong, majd mindent kockáztatva oldalra vetődik, s alig másfél méternyi szárnyalás után megkaparint egy párnát. Igaz, nem érte el a megcélzott ágyat, mivel Zoey egyik ütése eltalálta röptében, s így az út felénél lezuhant, de - egérút híján - ez is megteszi. Amy a mozgástól kipirulva, nevetve száll vissza újult erővel a csatába, hogy a csupán kettejük képzeletében jelenlévő Whisky segítségével "leverje" Zoey-t.

Amy, a párnacsata egér-hőse

Nézd meg a lovát, vedd el a… na nem, már csak az kéne, hogy  összeházasodjon az Amy által alakított cowboyjal. Pedig dúsgazdag lehet, ha vályúszámra vedel már a paripa is… hacsak nem Madame Maxime négyesének rokonai, akik a kastélyban terjengő pletykák szerint mást nem voltak hajlandóan elfogadni, csak ugyanazt, amit Whisky is, akinek jó nagy huzata lehet, de csak ennél az italnál. Hogy miért?
De ez mindegy is, főleg, mivel hogy lélegzetvételnyi időt sem hagynak neki. Nem mintha annyira be akarná szívni a keringőző tollaktól sűrű gyengélkedői levegőt, de hát valamiből élni is kell… Igyekezete azonban nem marad „jutalom” nélkül: barátnője lehuppan az elhallgattatásra szánt taslitól, ezt pedig Zoey ki is használja, hogy ne szerezhessen másikat az amúgy is igencsak fogyóeszköznek minősülő munícióból- leánykori nevén párnából. Szórja a csapásokat, ahova éri, ennek azonban megvan a negatív eredménye, vagyis hogy nagyon hamar fárad. A karja majd’ le akar szakadni, és hiába tudja, hogy nem tehetné, fokozatosan enyhül a nyomás a földön csúszó lányon, majd mikor az a falhoz ér, nagyon gyakran találja el a kastély vétlen részletét, ami a saját harceszközét roncsolja. Mikor évfolyamtársa az utolsó épen maradt párnáért vetődik, kétségbeesetten rácsap, de ezzel végképp megadta a kegyelemdöfést a párnának, a huzatból ugyanis az utolsó tollfoszlányok hullnak ki. Nagyot nyel; tudja, hogy ezt a párnacsatát bizony elvesztette.
~Hogy az az Elephant-and-Castle-i, sikoltásokba öltöztetett, dísztalárba bújtatott, békalencsés kispatakot megjárt, lovagi páncélban elrejtett, réz-hasú, bronztérdű,ritka fogú, fehér csempés szobában felneveltetett mocskos, tetves, rabló Carrie néni… ~ szitkozódik magában, miközben Amy, segítségül hívva természetesen Whiskyt is, ráront. Védi magát, ahogy tudja, de sok esélye, tudja, nincs- záporoznak rá az ütések, nincs maradék fegyver, csak abban bízhat, hogy támadója kifárad, vagy a párna elszakad. Időközben azonban az ütésektől elveszti egyensúlyát, és most ő kerül a földre- csak a szerencséjén múlik, hogy nem esett át valamin. Nem olyan kemény azonban az érkezés, mint arra számított volna, hisz ha keveset is, de tompít rajta a padlót beborító tollszőnyeg. Igyekszik nem elképzelni, hogy festhet fekete hajában és jelvényes pizsamájában egyaránt tollak tömkelege… de aztán eszébe jut, hogy a griffes lány sem festhet sokkal különbül. Ez azonban senkit sem érdekel, épp csak Zoey-nak nyújt némi sovány vigaszt- sovány, hisz még csak ideje sincs egy pillantást vetni a szőke lányra, hogy ellenőrizhesse elméletét, hát még felkacagni. Csak várja, hátha vége lesz ennek is egyszer…      

Fájdalmasan forgolódok az ágyon, ami immár két napja a lakhelyemnek mondható. Teljesen egyedül vagyok az egész kórteremben, és ez annyira tipikus. A javasasszony eltűnt, mondván dolga van, ha kell még egy kis fájdalomcsillapító, szerezzek. Mit képzelt, ez majd valami olyan játék lesz számomra, amivel elüthetem az időt? Kutasd fel a fájdalomcsillapítókat, hogy ne üvölts a fájdalomtól.. Na kössz. Mintha ez nem az ő dolga lenne. Nem beszélve arról, hogy üvölteni főleg nem tudnék, még a magas c-t sem tudnám kiütni, vagy azt lehet alapból nem tudom.. Váhh..! Gyötrődve ismét átfordulok a másik oldalamra. Kezeimmel a nyakam köré tekert vastag kendőhöz nyúlok, érzem, hogy ismét fokozódik a fájdalom.
Ez olyan elmondhatatlanul tipikus. Még szép, hogy egyedül vagyok a gyengélkedőn.. Megbetegedni ilyenkor? Mikor mindjárt itt a nyár? Fájdalmasan felnyögök, és igen, ez tényleg fájdalmas volt.. Minden magasabb hang fájdalmasan bennszakad a torkomban, azóta a hülye baleset óta.. Az is csak annak az ostoba jóindulatomnak köszönhető, hogy most itt vagyok! Gyógynövénytanon kellett engem fiúkkal egy csoportba osztani?! Még szép, hogy az a sok ostoba nem tudja, hogy nem szokás varangyharmat átültetéskor beszélgetni, mégis mit képzelnek, én miért tettem fel a maszkomat? Puszta viccből..? De mikor eldörmögtem nekik a maszkom mögött, hogy vegyék fel a sajátjukat, persze nem értették. A hülye természetemnek köszönhetően természetesen lerántottam a védőmaszkom, hogy erélyesebben közöljem velük a lehetséges mellékhatásokat, mikor a mellettem dolgozó Mika, hát nem épp úgy nyomta meg a rohanyák varangyharmatot, hogy szájba spricceljen vele? Tipikus.. Mindig velem történik az ilyesmi.
A varangyharmat nedve persze nem okoz feltétlenül fertőzést.. Csak gyenge immunrendszer mellett. Tádá! És még szép, hogy a legerősebb mellékhatások jönnek ki rajtam.. Torokduzzanat, égető fájdalom a mellkasban, viszkető kiütések mellett, nem beszélve arról a bugyuta mellékhatásról, hogy magas hangokat a beteg nem tud kiadni. Körülbelül olyan, mint a muglik mandulagyulladása kis extrákkal, na meg olyan ostoba gyógymóddal, hogy bájitalok mellett a fájdalom csökkentése érdekében hátba kell csapni a beteget. Röhej! Ki hallott még ilyet, de komolyan? Mondjuk a javasasszony nem fukarkodik a hátbaveregetéssel, annyira nem is zavar, tényleg jobb lesz utána, de furcsa az egész.
Most azért sokkal rózsásabb a helyzet, mint a nedv lenyelése után. Mika állandó bocsánatkéréseivel nem is tudtam foglalkozni a torokduzzadás okozta légzésnehézségek miatt, de mindegy is. Elkapom még Holland grabancát ezért!
Óvatosan megérintem torkomat a vastag kendő alatt, a duzzanat szerencsére már lement, de a kiütések nem akarnak múlni, és jobban fájnak, mint a fertőzés kezdetén.. Nehézkesen felülök az ágyban, legjobb lesz, ha vadászok valami fájdalomcsillapítót. Alapból ez nem jelentene gondot. Gyenge immunrendszeremnek köszönhetően az elmúlt öt évben tökéletesen kiismertem a gyengélkedőt, sőt telente szinte hivatalos lakónak számítottam, de félévkor érkezett az az új javasasszony, és mindent alaposan átrendezett. Nagyszerű, mondhatom. Kikászálódok az ágyból. Itt van ugyan a cipőm, de semmi kedvem azzal húzni az időt, hogy felhúzom, nem beszélve arról, hogy ha lehajolok, csak fokozódik a torokfájdalom, így hát mezítláb trappolok el a legközelebbi szekrényig, hogy feltúrjam egy fiókját a szenvedéseimet enyhítő fioláért.

Zoey, a főegér

Amy sanda vigyorral nyugtázza a barátnője kezében szétmálló párna huzatának recsegését. Hát igen, immár nála van az egyetlen fegyyver az egész gyengélkedőn, azaz az utolsóként megmaradt, még ép párna. Bizony, előfordul az ilyesmi. Csakhogy griffendéles barátunk sem sokáig örülhet a csapásmérő párnának, ugyanis elődeihez hasonlóan rövidesen az is kileheli lelkét és apró cafatokra hasad a huzat. Az a tény azért némileg vigasztalja a lányt, hogy Zoey fején történik meg ez a hasadás, s nem az övén.
Még jó, hogy jelenleg nincs más rajtuk kívül az egész gyengélkedőn, most biztosan hülyének néznék őket és ezen valószínűleg Joy csodálkozna a legkevésbé.
Miután egyszem párnája ily rútul cserbenhagyta a harc közepén - pedig bajtársat nem hagyunk magára sosem! -, Amy békésen leszédül a földre röhögni. A leányzó a hátán fekszik a kőkemény, kellemesen hűsítő padlón a lassan csituló tollviharban, amit nem mellesleg ők idéztek elő. Mi lesz ebből, ha az öreglány meglátja?! Cöh-cöh, majd legfeljebb rendet raknak alvás előtt.
Joy nevetése lassan csillapodik, végül előbb krahácsolásba, majd egyre hangosodó köhögésbe megy át, míg a griffendéles a torkát markolássza. Nem, nem nyelt félre, csupán a néhány órával korábbi fuldoklás után kissé fájdalmasan érintette ez a rengeteg nevetés. Nagy nehezen felhagy a rekedtes köhögéssel, azután széles vigyorral fordul Zoey felé, s maga sem tudja miért, de ezt kérdezi tőle:
- Te, Zoey! Tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást, de azért egy ilyen buli után... gondoltam megkérdem van-e kedved átugrani hozzánk a nyár folyamán? Csak anya lesz otthon meg én, és legfeljebb az unokatesóm, Nicole, de mással biztos nem fogsz találkozni. Mit szólsz hozzá, te párnacsaták hőse?
Amy finoman belebokszol barátnője vállába, azután tenyerére vesz néhány(száz) tollat a földről és egy elegáns mozdulattal Zoey arcába fújja azokat. Gonosz, hát persze, ezt ő is tudja. Elvégre tüsszögésroham várható vagy fékeveszett orrvakarás, mivel ha a mardekáros leányzó nem kapta el a fejét, akkor valószínűleg érzékenyen érintette, pontosabban csiklandozta az orrát a tollrengeteg.

~Amy, a szívesen látó Egér ~

Az ütészápor közepén végül egy reccsenés hangzik, ami Zoeynak most megkönnyebbülést hoz - azt jelenti ugyanis, hogy a párnacsata utolsó fegyvere is kifogyott a munícióból, így leeresztheti a karját. Ezt meg is teszi, miközben barátnője nagy nevetés közepette ledől mellé a tollrengetegbe, és a szépen hulló pelyhes vánkos-bélést nézi hó helyett.  Szép látvány, meg kell adnia: az eddigi mozgás után valahogy békés. Sejti azonban, hogy ezt mások nem értékelnék ilyen nagyra, így hálát ad az égnek, hogy nincs itt sem a javasasszony (te jó ég, végigfutott a hideg a hátán, ahogy elképzelte az arcát… bár igaz, hogy némi kuncogás után…), sem más beteg, aki már rég idecsődítette volna a fele iskolát. Jobb ez így, és ha szerencséjük van, idejük is akad a rendrakásra. Vajon a Reparo elég lenne ide? Próbaként felkel, elhozza az éjjeliszekrényről az ott felejtett pálcát, rábök egy huzatra, elmotyogja a varázsigét, és kész is a párna- igaz, nem olyan szépen tömött, de hát Istenem, kicsire nem adunk… még egyet elkészít, majd visszatér a griffendéleshez, odanyújtja neki az egyiket, és a reakció után leül. Kicsit aggódva nézi, mivel az eddig szakadatlanul nevető lány torka most mintha nem bírná olyan jól a gyűrődést: előbb bereked, majd heveny köhögő-rohamot kap. Úgy néz ki, a vízi kaland mégsem akar olyan könnyen elmúlni… már épp félénk felajánlást tenne, hogy talán egy korty gyógyszer segítene, mikor a roham elmúlik, és Amy arcán ismét ott a széles, már-már védjeggyé váló vigyor. Erre ő is megnyugszik, és halvány mosollyal viszonozza, majd elkerekedik a szeme.
Kicsit hirtelen felajánlás, az egyszer biztos… de végül is, miért ne? Jó muri lehet majd, fel is csillan a szeme, és már az ő szája is fülig ér.
 - Felőlem rendben! Ugye van kandallótok? Merre is laktok? Mesélj egy kicsit a házról! – kéri izgatottan egy szuszra, majd alábbhagy a lelkesedés egy cseppet, mikor eszébe jut az egyetlen közbejöhető akadály…
A szülői féltés.
 - Remélem, anyu nem fog túlságosan aggódni. Mindenesetre, annyiszor próbálom meggyőzni, ahányszor csak kell. –ígéri, majd alig hogy becsukja a száját, barátnője keze a tollak után nyúl, a következő pillanatban pedig a felkészületlen Zoey arcába fehér förgeteg száll. Először kinyílik a szája, majd elfintorítja az orrát, végül…
 - Ha… Ha… HAPCIIIII!
És ez vagy tízszer megismétlődik. Már könnyezik is bele, annyira facsarja az orrát a sok tollpihe, majd, mikor végre alábbhagy a roham, nem rest visszaadni a kölcsönt, és felemelt karral várja az esetlegesen érkező ellentámadást.   

Zoey, te egerek egere

Amy nézi a párnát, amelyet Zoey hamarjában helyreállított. Soványka, határozottan soványka. A lány megtanult egy bűbájt ilyen esetekre édesanyjától, mivel régen otthon is gyakoriak voltak a párnacsaták, s közben jókat nevetett és viháncolt együtt a család. A párnára mutatva elmotyogja hát a varázsigét, aminek hála a padlóról eltűnik némi toll, a párna pedig ismét a régi teltségében mutatkozik.
Joy az ágyra dobja, s megrándul a szája sarka. Hát persze, csaknem minden jó percet képes elrontani azzal, hogy a majd' egy éve halott apjára gondol. Némán lehülyézi önmagát, elmorzsol egy titkolni igyekezett könnycseppet a szeme sarkában, azután ismét mosolyogva fordul vissza Zoey felé. Nem szabad elrontania ezt a délutánt.
- Pff, hát kandallónk az nincs. Egyébként London egyik főként mágusok által lakott, kertvárosszerű részében éldegélünk, a Boszorkány tér 2-es számú házikójában. Pöttyet mediterrán jellegű a ház, ami némileg furcsa lehet a döntően esős Angliában, de én imádom. Van egy klassz kertecskénk, amiben a kerítésnélküliség a legszebb, ugyanis ehelyett fák, bokrok és sövény határolja. Mintha köréd gömbölyödne a természet. a bejáratból egy kis előtéren át rögtön egy hatalmas, világos helyiségbe jutsz. Ez a nappali, a konyha és az ebédlő. Külön taps járna a tervezőnek azért, mert nem boncolta apró cafatokra a teret falakkal és ajtókkal, hanem egyben hagyta és így sokkal jobb, mint egy agyontagolt házikó. A nappaliból kimehetsz a kertbe, felmehetsz a padlásra, ami nálunk lomtárként üzemel, továbbá eljuthatsz anya hálójába, az enyémbe vagy a vendégszobába. Ja, a nappaliból és a vendégszobából is nyílik egy-egy fürdő. A vendégszoba főként kékben pompázik, ez apa műve; az enyém meg főként rendetlenségben, ez pedig az én művem. Anyudat pedig meggyőzzük, ne aggódj - vigyorog Joy a barátnőjére.
És fúj, és Zoey tüsszög. Kaján kuncogás felel a mardekáros tüsszögőrohamára, amibe némi kárörvendés is vegyül. Egészen addig, míg a másik leányzó vissza nem adja Amy gonoszkodását, ekkor azonban már griffendélesünk orrát is csiklandozzák a tollpihék. Amy nem indít útnak újabb tollpihéket, hanem kegyetlen elszántsággal lát neki a rendrakásnak.
- Gyere, Zoey, hozzuk helyre ezt a rumlit, mielőtt felébred az öreglány és meglátja mit tettünk.
Vigyorog, még mindig, továbbá olyan jól érzi magát, hogy az már szemtelenség. Honnan is sejthetné Joy, hogy mi vár rájuk alig néhány nap múlva. Az pedig végképp fel sem merülne benne, hogy micsoda veszteségek fogják érni az egész iskolát, minden tanulót és magát Zoey-t is...
Odakint tombol a vihar, szakadatlanul villámlik, dörög az ég, zuhog az eső, míg a két lány idebent nekiáll a rendrakásnak.

Vége

~Amy, az Egér, akivel először játszottam ezen az oldalon ~

Figyeli a párnájára mutató pálca mozdulatát, és magában feljegyzi, hogy ezt is meg kéne majd valamikor tanulnia. Most viszont kimerült ahhoz, hogy ezt kérje barátnőjétől. El is fojt egy nagy ásítást, miközben hallgatja Amy beszámolóját a házról. Nagyon tetszik neki jövendő vendégeskedése színhelye, főleg a mediterrán stílus. Sok hasonlót látott franciaországi nyaralásai és a kirándulásaik során, és bánta, hogy az ő házuk nem ilyen (inkább az a picike, agyonszabdalt típus), bár a rózsalugas a szívéhez nőtt az évek alatt.
Magában elképzeli, milyen lehet a hatalmas nappali, konyha, étkező; a vendégszoba; Amy szobája (a rendetlenségnél felkuncog, az övé sem egy patika); a kert (máris imádja), meg az összes többi, amikről így látatlanban is oldalakat tudna áradozni valamiért. Van, hogy valami rögtön, első mesélésre megragadja az ember fantáziáját, most pedig még ráadásul jó mesélőt is kapott mellé.  Kicsit lelombozza, hogy ezek szerint kandallón át nem mehet, majd ki kell találniuk valamit. Hacsak nem rögtön odamegy… de mindegy. Mára már túl zsibbadt az agya, meg különben is, jobb, ha alszik rá egy óriásit. Anyja említésénél elvigyorodik.
 - Meg ám! Olyan nincs, hogy ne menjek! –rikkantja, jókedvét pedig fokozza, hogy végül mégsem kapja vissza a kölcsönt tollak formájában. Feltápászkodik, leporolja a pizsamáját, kirázza hajából a párnatölteléket, egyet biccent barátnője felszólítására, majd pálcát emelve kiveszi a maga részét a munkából. Miután a padlót borító réteg párnák képében folytatta életét, körbejár és minden ágyra tesz egyet-egyet, majd visszaér a sajátjához és leül rá. Arcán fáradt, mégis boldog mosoly. Tökéletesen elfelejti minden búját-baját, hála ennek a délutánnak, és észre sem veszi, hogy odakint még mindig ugyanolyan erővel tombol a természet, mint mikor bejöttek kintről. Kortyol még egy utolsót a keserű löttyből, elfintorodik, majd lefekszik és betakarja magát. Halkan jó éjszakát kíván barátnőjének, álmában pedig már ott nyaral náluk.
Szerencséje, hogy nem hisz a jelekben, és hogy a jóslástan nem fertőzte meg. Ez a délután a barátkozással, aztán a kalandokkal mind szép és jó, de egyesek ezt a kicsit hirtelen vihart intő ómennek vennék. Zoey azonban egyáltalán nem törődött ilyenekkel, és semmi fogalma arról, hogy mire fog pár nap múlva ébredni…

Vége

Nathalia

A gyengélkedőre tartva, azon morfondíroztam, hogy egy ember hogy tudja eltörni a combcsontját. Mert az oké, hogy a karodra ráesel és az esés olyan nagy méretű, hogy eltöröd a karod, de a combcsontra nem nagyon tudsz ráesni! Pedig Helgával ez történt. Helga egy jó barátnőm, vele tudok a legjobban elbeszélgetni. Néha úgy érzem, hogy ő ért meg engem leginkább és ő az egyetlen ember akiben megbízhatok.
Ekkor visszazökkentem a valóságba, s hátranéztem, hogy tulajdonképpen kik haladnak el mellettem, miközben én magamban töröm a fejem.
- Brrrr...- megrázkódtam. Még mindig hátrafelé tekintgetve észrevettem egy áttetsző alakot. Remek már megint átmentem rajta!

Ekkor valami nagy koppanást éreztem a fejemen, ami nagyon fájt. Hallottam, hogy mindenki rajtam röhög és arra kellett ráeszmélnem, hogy neki mentem a gyengélkedő ajtajának. Fájó fejjel benyitottam a terembe és a szememmel neki álltam keresni a barátnőmet. Meg is találtam a harmadik ágyon és rögtön odasiettem melléje.
- Szia! Jobban vagy már?- kérdeztem udvariasan.
- Már jól vagyok, csak a biztonság kedvéért itt kell maradnom néhány napig. Tudod milyen Madam Pomfrey.
- Örülök, hogy jobban vagy. Látom sok virágot kaptál.
Elnézegettem a többi beteget. Volt aki himlőben szenvedett, s volt akit megcsípett egy pók. Abból jött le nekem ez a következtetés, hogy látszott egy dudor.
Még maradtam egy kicsit Helgával, hiszen úgy is ráértem.