Miközben elsurran kaját adni a macseknak eszébe ötlik, hogy talán túl sok infót kaphatott Craig egyszerre. Bár eddig elég talpraesettnek tűnt, most mintha kissé bizonytalan lenne. Bár ez érthető, Serpenrosa van hazai terepen, ő pedig gyakorlatilag csapdában, ha úgy tetszik. Elég ideje van, visszatérni a visszakérdezésre, mire is vidáman rámosolyog a srácra.
-Tudod a macskák a talpukra esnek. Öhm, tudod a tértágító bűbáj hasznos dolog. Amúgy is mondjuk, jó lakás volt, de így még jobban tetszik, hogy variálhatom. Persze mugli vendégeket nem igazán fogadok. Kicsit furán néznének. Mint a portás, amikor felhozattam a bútorokat és nem értette, hová teszem ezt a rengeteg cuccot.
Beszél,beszél, majd néz. Zöld szemei kérdően csillannak, aztán a sráchoz lép.
-Dobd le a cipődet és már vezetlek is körbe. Amúgy tényleg érezd magad otthon. Csak lazán, természetesen, tudod vegyülj el.
Huncutan rákacsint, ha a srác megszabadul az említett ruhadarabtól, Serpi megfogja a kezét és lelkesen behúzza  magával először a nappaliba, majd sorra a szobákat, végül ismét elérkeznek a nappalihoz, persze ehhez kommentárt is fűz, folyamatosan.
-Szóóóval, ez itt a nappalim. Mint láthatod, szeretem a naturális vagy annak tetsző dolgokat. És igen bármennyire fura is van tévém és cd lejátszóm is. Hát ilyen félvegyes mugliéletet élek. Persze, ha ezt a rokonaim látnák, felégetnék az egészet. Aztán- rántja tovább a fiút, pár percet hagyja bámészkodni és körbenézni, esetleg kérdezni.- ez itt a konyhám, a kövön jól lehet csúszkálni,  a kuka itt van.-Mondja és mutatja az egyik fióknak álcázott ajtó kinyitásakor. -Megvárja az affektálást és irányít tovább.-Ez itt a ZEN szoba, ez az én kis lelki békém szobája-Belépve zene ütheti meg Craig fülét, ugyanis a háttérben a Celtic Woman együttes zenéje szól halkan, éppen a The Voice című dal.- Jobb oldalt vannak a könyveim. Bal oldalt meg Maximus-Mutat arra, így a másik most először megnézheti a cicát, aki igencsak ijedt szemmel bámul rá vissza.- Van, hogy leszórom homokkal, de macerás elpucolni. Kövi szobaaa, a fürdőszoba. Ez itt ni-Mutat egy fekete faajtóra, aztán már el is tűnik mögötte, remélvén, hogy a srác nem unta meg a cibálást.- Tehát a szokásos, van kányom is, ez ilyen ha akarom kád, ha akarom zuhany. Tök jó dolog. A mugliknak vannak izgi találmányai.-Tovább húz át a nappalin egy lépcsősorhoz ami felfelé vezet. Majd felérve ismét egy folyosón találják magukat, ami zöldre van festve négy ajtó nyílik, az egyik láthatóan egy kertbe vezet, a másik három be van csukva, a lány benyit a távolabbiba.
-Ez itt a vendégszoba. Remélem megfelel, itt alszol majd te.-Mutogat közben a nevezett ágyra.- Aztán ki is sétál, a másik ajtót is kinyitja.- Ez itt a fenti mosdó, illetve jelenleg az, mert még nem döntöttem el mi legyen a sorsa.- Taglalja, a kis fürdőszobát méregetve.- Éééés a kedvenc szobám, a hálószobááám.-Büszkén, mosolyogva nyitja ki a harmadik ajtót, s valóban nagyon is látszik a szoba lakosának ízlése, kellemes jázmin és menta illat terjeng a levegőben, két nagy ablak biztasítja a fényt, kint pedig egy apró tó található, ezen az ajtón is ki lehet jutni a kertbe, amit a lányzó be is mutat, továbbkalauzolva ezzel a fiatal exzenészt.- Ez itt pedig a gyógynövénykert. Meg fűszeremövénykék is vannak benne persze.- Varázslatos helynek tűnik. Éjszaka lévén arab lámpások világítják meg a helyet. Így is szembetűnik, hogy mennyire gondozott és ápolt. Bizony a nyár sok virágot szirmai kibontására késztetett. Craig felé fordul.- Hát ennyi lenne a kis birodalmam. Őszintén szólva, nem is szeretek nagyon kimozdulni innen. Annyira békés és megnyugtató itt lenni. Elvileg ha most kinéznél a párkánynál, akkor a Hyde Parkot látnád, de mivel éjszaka van, nem nyújt valami szép látványt.
Érdeklődő lelkesedéssel várja a másik reakcióját, azonban kicsit megremeg, mert bizony hűvös van már. Így vissza is indul a nappaliba. Mostmár nem ráncigálja semerre vendégét.
-Kérsz valamit? Inni? Enni?  Bár gondolom inkább fáradt vagy már.
Hangja kissé rezignálttá vált, ami nem is csoda, mert eddig volt energiája a mérgezett egérként rohangáláshoz.

Még mindig csend. Még mindig félhomály.
Még azt is lehetne hallani, ahogy megdöglik egy légy az unalomtól. A három Halálfaló egyre tanácstalanabbul tekint egymásra, miközben Urukat figyelik, aki épp szétterpesztett ujjakkal támaszkodik a falnak a kandalló fölött olyan lelkiismeretesen, mintha erre nem más mint az Aurorkapitány szólította volna föl. Szemei opálos vörösséggel fénylenek: nem ide néz, valami evilágon túlit vizsgál rémisztő szemeivel.
A mágia falain apró jeleket lát: a védővarázslatok elemei, melyeket könnyűszerrel kijátszott, mikor ideérkeztek... Aztán ott van a két szunnyadó varázserő, szinte dekára lemérhetően...
Hogy nem vette észre ezt eddig? Hogy kerülhette el a figyelmét? Ha tudja, hogy az, akit keres, odafönt lustálkodik az emeleten, már rég lecibáltatta volna a hajánál fogva. Nem ér rá ilyen ostobaságokra!
- Gyere elő, kis kenguru... - szólal meg dallamosan, mintha valami gyerekdal első sorát énekelné.
A hangját egyenesen a fejedben hallod. Két vörös szem izzik fel előtted, a szoba sarkának sötétjében. A rúna a mellkasodon egyértelműen sürget a cselekvésre, hisz egyre jobban izzik. Emellett mintha ujjak tapogatnák ezt a rúnát, mintha egy furcsa átjáró lenne két világ közt és valaki épp a széleit keresgélné... Valaki a távolban lenyomatot vesz a mintázatáról, megvizsgálja, mielőtt kitépné alóla a szívedet.
A Nagyúr odalent, úgy néz ki, egy láthatatlan orkesztrának vezényel.

*A hangok most már tökéletesen kivehetők odalentről, s miközben Craig pálcájával a kezében mondhatni meglehetősen alul öltözve megjelenik lépcsőfordulóban szembetalálja magát a feketébe öltözött maszkos alakkal. Hallotta az utasításokat könnyedén be is várhatta volna a lépcsőfordulóban a fickót.. de felesleges lett volna. Legalább is ő így érezte. Túlzott reakciót nem facsar ki belőle az ösztökélés. Továbbra is sápadt kifejezéstelen arccal ballag lefelé, ha utat engednek nekik. A nappaliban pedig szembesül ház vendégeivel. A lány valamiért nem követi.. furcsák ezek az angolok.. tudta ö ezt az első perctől kezdve. Odalent egyértelmű a kép Craig megvakarja a fejét, és erősen megbámulja a négyest.. végül felcsendesül az amorf varázslattól eltorzult hang. A kígyó mágia egyik legocsmányabb változata..  az élő tetem reinkarnáció.. tanult róla, de sosem látta még.. így kissé megtisztelve is érezhetné magát az ausztrál.. annál is inkább hiszen teljes életnagyságban találkozhat láthatja.. ha csak hátulról is egyelőre de azt az "embert" aki napjaink varázslói közül csupán egyedül képes erre a varázslatra. No de semmi bámészkodás.. a lenyűgözöttség is hamar elillan.. ha bár aranyvérű lévén Craig eredendően tiszteli a varázslatot még akkor is ha hosszú ideig nem törődött szánt szándékkal a varázsvilággal. Hamarosan párbeszédféle is kibontakozhatna, de meglátjuk..*
- Nem ez nem különösebben fordult meg a fejemben.. *Jelentett ki Craig a szökést illetően.. a szemeit dörzsölgetve.*
- Köszönöm! *Mondta ismételten, és helyet is foglalt a felszólításnak megfelelően. Hátra dőlt a széken, és a kezeit karba font közben pedig figyelt, és néha ide oda ingatta a fejét. Meglátjuk meglátjuk gondolta magában..*

*.meg meg. meglátjuk folytatódott a gondolatfolyam. Craig pedig fejét tovább ingatva hallgatta a világ egyik, ha talán nem a leghatalmasabb sötét varázslójának a szavait. Nyájas volt túlságosan is, és az angolja egy angolhoz, brithez de legkevésbé sem világpolgárhoz méltóan volt kifinomult. Igazi úréra emlékeztetett. Craig mindig is kíváncsi volt a hazájában annyira emlegetett gőgös brit beszédre, mely a füle számára kissé idegen volt. Lévén az Ausztrál angol mondhatni gyökeresen más volt. De ezek a lingvisztikai gondolatok most a legkevésbé sem öltöttek teste a fiú fejében. Csupán a fülére hallgatott, és próbált az eszére is. Már amennyire lehetett egy ilyen helyzetben. Talán nyilvánvalónak látszott, hogy a vele szemközt helyezkedő férfi, hüllő, kígyó amorf varázslat.. egyetlen pálcamozdulattal, vagy suhintással eltörölheti a fiút, megszüntetheti kitörölheti a létezését. Hazugság volna azt állítani, hogy Craig ezzel nem volt tisztában, egyszerűen alapvetően máshogy állta dolgokhoz. Nem igazán ült ki az arcára.. a félelem vagy minek is nevezik errefelé. De nem mert nem akarta, vagy vissza tartotta volna.. Ausztrál volt.. van, és talán lesz is még, de ki tudja. Valóban ez volta fő gondolata az elméjében. Figyelt, hisz általában így tesz, ha beszélnek hozz, még akkor is ha háttal állnak neki. Ezt a különleges eredendő tiszteletből, és nem puszta félelemből eredő figyelmet a Fekete Mágus is megérezhette. Hiszen szavai valamit tükröztek az ő gondolataiból is. 
Több szempontból is.. ízlelgette a szavakat Craig, és közben képek villantak az elméjébe.. cigaretta füst gitártörés.. de gyorsan el is hessegette ezeket, hiszen sokkal kíváncsibbá tette őt a fokozódó feszültség. Mely bár jelen volt mintha a párbeszédkezdemény alanyait figyelmen kívül hagyta volna. Ekkor következik a "fordulat" mely nem csak képletesen a gyakorlatban is vizualizálható. Pálcasuhintás. Craig nem próbál védekezni vagy efféle egy részt mert nem lenne rá ideje másrészt, nem is biztos, hogy szükséges.. sőt biztos.. A szövet légiesen hasad, s penderül alá. Felfedve az Ausztrál csontosnak tetsző mellkasát ezzel karöltve pedig láthatóvá válnak a ritkának tetsző rúnák. Netán az úgy nevezett "Sötét Nagyúr" sem látott korábban hasonlókat fogalmazódik meg egy újabb kérdés Craig-ben miközben letekint meztelen mellkasára, mintha rég nem látott ismerős bukkanna elé. Úgy szemlélvén a varázs tetoválásokat, mintha most látná őket először. A korábban automatikusan működésbe lépő, majd Craig által kényszerűen lecsillapított Rúna, még mindig izzik kissé, és ki is domborodik. Egészen pontosan 6 tetoválás volt látható a fiú testén ezek közül az egyik valamiért igen halvány volt. A többi egyenletes kontrasztot mutatott, és nehéz lett volna megmondani miféle varázslattal lettek felróva. Talán ez ejtette kíváncsiságba a "Nagyurat". Vagy talán maga sem érti teljesen a varázslatot. Ez némiképp meglepné az Ausztrált, hisz hallott róla, hogy a Nagyúr a világban bujkálva távoli helyekre is eljutott, de persze elképzelhető, hogy a Rúnamágia ezen szintje sosem tartozott az erősségei közé, bár ez nem túl valószínű. Minden bizonnyal érezte az elűzés rúna alap hatását, és talán ez szolgáltatta az okot. Craig minden esetre bámulta még pár percig a tetoválásokat, majd hűvös hangon szólalt meg, de készségesen válaszolva.*
- Rúnavarász.. *Jelentette ki.*
- Ehhez értek leginkább.. no meg még egy két dologhoz.. *Majd itt tekintetét a fekete mágusra emelte. Őszintén nézett rá, és talán a jelen lévő halálfaló ezt tiszteletlenségnek is érezhette de puszta tiszteleten kívül semmi sem volt a fiú szemében, így hát aligha lehetett valójában sértő, majd kérdezett.*
- Én is kérdezhetnék..? *Hiszen egy egyszerű kérdés valóban megfogalmazódott benne, közben kósza pillantást vetett az elsikló kígyóra.*

*A környezetükben lévők számára talán kínosan hathat a nyugalom, mely Craig-ből árad a sötét varázsló felé, de láthatóan ez nem aggasztja egyikőjüket sem. Sőt ami azt illeti Craig-ben egyre furcsább érzések kezdenek fellángolni. Olyan érzések, melyeket akarattal, bár nem túl nagy erőfeszítés árán fojtott el magában. A varázslat, a magas szintű mágia iránti érzékenysége egyre inkább felszínre emelkedik. Utoljára az iskolai évei alatt a továbbképzésen érzett hasonlót. Akkortájt vették körül legutóbb ehhez a hatalomhoz mérhetők. A varázserő gyerekkorától imponált Craig-nek annak ellenére, hogy hosszú időn keresztül távol tartotta magát ezektől dolgoktól. Angliába érkezése óta nem találkozott ezidáig olyan varázserővel, mely felkeltette volna az érdeklődését, azonban ez a mostani alkalom több mint hívogató. Nem azért mert eredendően rosz volna, és vonzanák a sötét dolgok. Ő sosem tett ez alapján különbséget jó és rosz között. Persze nem arról van szó, hogy nem hallott volna a másik szörnyű tetteiről, vagy ilyesmi. Egyszerűen engedett a kíváncsisággal vegyes tiszteletnek, és a megtiszteltetésnek, mely a maga nemében bármennyire is faramuci dolog ez.. megtiszteltetés a mag a nemében.
Na de a lényegre, a cselekedetekre térve Craig arcán a korábbi kifejezéstelen nyugalommal szemlélte az eseményeket. A sötét varázsló behatóbb tanulmányozásba kezdett. Nem tudni pontosan mennyire ássa bele magát a feltárásba de a következőket tapasztalhatja. Craig saját teste is tökéletesen hideg a szokásos test meleget tökéletesen mellőzi, nyilvánvalóan a tetoválások végett. Így nem is igazán érzi a fémes hatást az érintések kapcsán.

A leghalványabb rúna érintésekor függően a mágikus feltérképezés mértékétől a Kígyószerű Mágus erős árnyékolást tapasztalhat. A tetoválás rendkívül mélyen beágyazott, és árnyékolt komoly varázserőt képvisel, de könnyen lehet, hogy a fiú még maga sem tudja használni erre utal a halványabb tónus is. Egyébként ez tökéletesen fedné az igazságot is. Amennyiben a vizsgálat kevésbé beható a tetoválás nem reagál egyáltalán, semmiféle jelet nem mutat. A korábban már működésbe lépő tetoválás érintésekor már egészen más a helyzet. Az elűzés rúnája, és a kapcsolódó varázslat maximális hatást fejt ki, és komoly égető élményben lehet része az ujjak gazdájának, kisebb lökést is megindít a tetoválás, de ez a Sötét Mágus reakciójától függően fejti ki hatását. Craig azonban mind az égetést, mind a lökést megelőzően próbál cselekedni, tisztában van vele, hogy ez a Rúna a holtakat, és a rozsszándékot érzékeli, és jelenleg automatikusan lép működésbe korábban csak megszakította a folyamatot. Tartva kissé attól, hogy az ellenhatást esetleg túlzottan reagálva Voldemort megpróbálná kiszakítani a testéből a tetoválást, mely súlyos következményekkel járna.. Ezt szeretné megelőzni az Ausztrál, és nyomban cselekszik is.. már ha van rá ideje, vagy esetleg átlátva a dolgon Voldemort nem hasonlóan csillapítja a hatást. Az ezidáig a karfán nyugvó kezét Craig azonnal a hasához kapja és tenyerét ráillesztve igyekszik kimondani.*
- Runum Exigo! *A hatás pedig ha minden rendben megy nem marad el a varázslat, még a működésbe lépése előtt kialszik, és a tetoválás a másikhoz hasonlóan halványabb tónust ölt.*
- Bocsánatot kell kérjek.. ez az elűzés rúnája.. makacs egy jószág.. de már nem lesz gond vele.. *Magyarázza Craig látszólag higgadtan, miközben megint a karfára csúsztatja kezét. Eztán felnéz, s a kérdésnek megfelelően illően ad választ késlekedés nélkül a felmerülő kérdésre.*
- Tanítani tudok igen.. *Tart kis szünetet.*
- Leszámítva ezt itt,.. *Mutat a leghalványabb tetoválásra.* De csak a használatukat a tetoválást nem tudja bárki elkészíteni, egy ismerősömre van szükség hozzá.. meg megfelelő alanyra.. a Tetoválás fájdalmas, és csak aki túléli képes megtanulni használni őket.. *Magyarázza lelkiismeretesen az ausztrál immár a másik előlépett varázslónak is.*
- Köszönöm! *Mondja mielőtt feltenné a saját kérdését.*
- Csupán az ejtett ámulatba amit látok.. ez a varázslat.. ez valóban az Immunda Refero, a tisztátalan visszatérés..? Hallottam már róla.. de sosem hittem, hogy lehetséges.. *Teszi fel kérdését az Ausztrál, és utal ezzel a lehető legőszintébb elismeréssel Voldemort kígyószerű megjelenésére.*

*Craig fojtása tökéletesen sikerül, és így most valamivel hosszabb időre le van a gond a jelen esetben aggályos rúnáról. Furcsa dolog.. ez a jelen esetben.. hiszen az egyik legpraktikusabb eszközt iktatta ki az Ausztrál varázsló, mely önnön védelmét szolgálja. Azonban ha az érzékei nem csalják meg nagyon ennek alig ha venné hasznát jelen esetben. Ráadásul sokkal praktikusabb dolgokat is tartogat a tarsolyában szorultabb helyzetekre... de ezekről később, és csak ha szükséges lesz, de remélhetőleg nem lesz..

A hirtelen, de határozott mozdulata kissé felkavarta a kísérők, csatlósok kedélyeit, de aki érdekében a gesztus szólt az mindet a helyén kezet. Nem volt hát hiába a varázs visszaszorítás Craig megússza komolyabb sérülés nélkül, és talán kissé imponál is "látogatójának" már amennyiben az ilyesmi szóhasználat helyén való egy ilyen személlyel kapcsolatban. Minden esetre Craignek nem állt szándékában a dolog, de ha már a józan ész erre vitte.. legyen így.. Hamarosan kérdés hangzik el, és az egyik kísérő nevére is fény derül. Nem mond túl sokat az Ausztrálnak, ami talán nem is meglepő. Annál többet mond a férfi tekintete aki nyilvánvalóan érti a rúnákat, tehát szakavatott lehet, de az ő arcára is kiül a tanácstalanság. Ez már sokkal kevésbé lepi meg Craiget, mint az úgynevezett "Nagyúr" korábbi meglepettsége. Nem is igen reagál a srác az elhangzottakra, azonban a bámulás kezdi kissé kellemetlenül érinteni. Rendezzék csak le egymás között a jelölteket.. ez jelen pillanatban Craig-et túlságosan nem foglalkoztatja. Ami őt érinti azt a maga részéről megtett, megválaszolta.. még kérdezési lehetőséget is kapott amiért őszintén hálás, és valódi megtiszteltetésnek érzi. Egy "hatalmas" nagy erővel bíró varázsló mindig is az, legyen az aurája sötét, vagy világos.. már ha létezik ilyesmi.. mint korábban említésre került Craig sosem hitt az effélékben.. sokkal inkább érdekelték a szándékok.. melyek jelen esetben számára, még nem egészen tiszták.. A kérdésére kapott nemleges válaszon kissé meglepődik, komolyan meg volt győződve róla, hogy sejti a titok nyitját, nem mintha különösen meg akarná fejteni, vagy ilyesmi.. tekinthető ez egyfajta groteszk szakmai érdeklődésnek, melyre nagylelkű engedélyt kapott... Egy egyszerű szemöldök mozdítással nyugtázza, hogy értette a sötét varázsló nemleges válaszát. Craig, még mindig nyugodt talán kétségbeejtően is az.. Azonban az átható, és tanácstalannak mondható bámulást megunja.. "Vége az ingyencirkusznak".. mondaná, ha Ausztrál lévén nem volna mentes az efféle kliséktől.. így csupán elhúzza üres tenyerét a mellkasa előtt, és a nonverbális egyszerű varázslat hatására a felsője, is korábbi hibátlan állapotában "tündököl".. sőt ami azt illeti.. tisztább, és sokkal kevésbé gyűrött.. Nem mintha jelentősége volna. Ezt követően a beszélgetés fonala, új irányba kezd futni. Olyan irányba, mely könnyedén vezethet elágazáshoz.. Ez az útválasztó hamarosan meg is érkezik. Craig tökéletesen érzi, ahogyan a permanens Legilimátus célpontját képezi, de nem zavartatja magát különösebben. A gondolatainak azon része, mely fontosabb információkat rejt kellően el van barikádozva. Ezt nyilván a "Nagyúr" is érzékeli, de azokra az információkra neki aligha lehet szüksége, arról nem is beszélve, hogy Craig kétségtelenül kezes, és az eddig kérdésekre látszólag megfelelt. Így ezt követően is az első adandó pillanatban gondolkodás nélkül érkezik a felelet. A Sötét varázsló, már talán korábban hallja a választ "odabent", mint az kimondásra kerül. Craig arcán furcsa fény csillan a szája széle, sarka mosolyra húzódik.*
- Ez nagyban függ attól, mivel kell fizetnem cserébe..  *Megtanultam már, hogy a varázsvilágban sincs semmi ingyen.. mondja ki magában komoly határozottsággal, szinte harsogva tökéletes tudatában annak, hogy a másik (hallja) tudja, hogy mit gondol. Az újabb felvetésen a fiú önkénytelenül is elmosolyodik kissé.*
- Nem ami őt illeti, azt hiszem nem vagyok az esete, én meg nem vagyok az az erőszakos típus. *Szögezi le kissé humoroson de határozottan az Ausztrál. Tisztában van vele, hogy talán bármit kérhetne, de jelen esetben sem áll szándékában azonnal kiadni magát, és ami azt illeti ha mód van rá szeretne többet megtudni erről az ajánlatról. Tekintete tiszteletteljes, de mégis kíváncsi az az egészséges, és magabiztos kíváncsiság lakozik benne ami egy hozzá hasonló fiatal, és "tehetségesnek mondható" varázslóban általában jelen van.. legalább is egy darabig még remélhetőleg..*