Oldalak: 1 [2] Le nyomtat

A Dementor
[Topiktulaj]
***


Csókkirály

Nem elérhető Nem elérhető
Re: Halloween a Szellemszálláson
Válasz #15 • 2026-11-14 21:39:46
+4
Halloween a Szellemszálláson

2006. november 1.
Hajnali két óra


 A sikoly megismétlődik a második emeletről. Valaki kopog egy első emeleti ablakból kívülről. A második emeleti ablak bepárásodik, és egy ujjal rajzolt mosolygós arc jelenik meg rajta. A zajok, apró hangok, zörgés minden irányból kísérti a Szellemszállás összes foglyát, akik nem látnak semmi mást a külvilágból, csak a tejfehér ködöt.

 A földszinten egyszerre, gyorsan történnek az események, a diákok pedig gyorsan érezhetik, hogy nincsenek egyedül. A lépcsők csúszdává válnak, a földszintről az első emeletre igyekvő Heranoush Fletcher visszacsúszik, ahogy a fiúk szoktak, akik megpróbálnak bejutni a lányok hálókörletébe, és gurul is a padlón. A befelé igyekvő Ian A. McEwan alatt megreccsen a padló, mielőtt jobb lába majdnem térdig elsüllyed a deszkák között, és hiába próbálja kirángatni, be is szorul. Mindkettejük balszerencséjét testetlen nevetés, arctalan fiúk és lányok hangja kíséri. Tekla Orlyk egy hirtelen, fájdalmas rántással visszaesik a kanapéra, ahogy felállna: egy szürkésfehér, a párnák közül kikandikáló kéz foglyul ejtette több hajfürtjét, és nevetés kíséretében próbálja berángatni a kanapéba. Octavia Warrinton zuhanni kezd, felfelé, és háttal a plafonra zuhan, ahol ijedt társai felett lebeg, mintha egy erő a plafonhoz szorítaná. Egy hatalmas, macska méretű kaszáspók ereszkedik Lorian Grimmstark vállára, a jelmezét a mellkasán díszítő pók pedig leválik, és elindul lefelé a hasán. Basile de Lys lábán hatalmas, több, mint fél méter hosszú százlábú kezd felmászni szőrös fekete lábaival. A hangok nevetnek, ahogy Ancalla Glasmont a tükörbe nézve sötétzöld pikkelyes, hosszú karmú gyíkembert lát, akinek aranysárga szemein fekete csíkok a pupillák, és villás nyelvét öltögeti gúnyolódva. Valaki arcon dobja Locket Grimmstarkot egy kemény, megszáradt zsemlével, de ahogy a támadót keresi, egy újabbat dob valaki hátulról a fejének – a harmadik egy habos cupcake, amely nevetéssel érkezik meg az arcára.

 A legtöbben a földszinten, a nagy helyiségben vannak, amikor lealszik az összes fény. Nem mindenki marad ott, mire a pálcák végén fények villannak. A sötétben kezek ragadják meg Tikhon A. Donnet, legalább négy, és rángatják, csak hogy eltűnjenek, mire a fények visszatérnek. Hazel C. Baird egyedül marad, csak egy tépett kék, egy tépett piros jelmezdarab marad, és egy csámcsogó hang a szoba legtávolibb, legsötétebb sarkából. Elowen Dawlish csak egy apró résen át látja iskolatársai lábait, ahogy bepréselődve, mozgásra képtelenül a padló fadeszkái és a döngölt padló közé préselődik – nem tudja, mikor került oda.

 Volt, aki máshol volt. Volt, aki eltűnt.

 Hanni Haeni egy első emeleti szobában találta magát, ahol kivágódott az ablak, és amelyen egy apró zsinegen fehér Teddy Bear repült alig karnyújtásnyira a lánytól. Ajax Ambrose a pincében találta magát, egyetlen apró fényforrással: egy gyertya égett a sírkövön, melyre valaki ügyetlen kézírással felírta a keresztnevét egy mosolygós fej fölé. Perseus Czerny egy második emeleti szobában találta magát, ahol csak a köd világított, mielőtt valami gügyögve, sírva elkezdett kimászni az ágy alól. A sötétség a második emeleti fürdőszobában lelte Tessaract Ngcukát és Theresa L. Valaoritist, Saoirse O'Valley viszont nem tudta, hogyan találta hirtelen ott magát; a sötét, bezárt helyiségben nem maradt más hang, csak ijedt, felgyorsult légzések, mielőtt valaki megnyitotta a csapot, melyből folyni kezdett a víz.



Információk:
- A résztvevők írják le ebben a körben, hogy mit csináltak az események hatására. Meg lehet próbálni bármit: mágiát, interakciót egymással.
- Ha valaki interakciót kezdeményez más diákokkal, lehetősége van kiemelni a nevüket a lenti színkódokkal.
- Sorrend nincs továbbra sem.

Határidő: 2026.11.28. 23:59
#b33727 (Griffendél), #486400 (Mardekár), #254586 (Hollóhát), #e0ad3c (Hugrabug)
Naplózva

______________________________________________

A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben,
hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka csupán.

______________________________________________

Heranoush Fletcher
Mardekár
*


kuromi-boots on ur neck girl core

Nem elérhető Nem elérhető
Re: Halloween a Szellemszálláson
Válasz #16 • 2026-11-15 22:32:16
+2
Játék képe

it's all fun and games, until someone screams

ում է ուղղված trick o' treaters
ամսաթիվ 2006. november 1
զգուշացում բովանդակության վերաբերյալ

káromkodás, traumák

Fura dolgokat művel az adrenalin az emberi szervezettel. Például egy csapásra sokkal éberebbnek érzem magam, mintha kisöpörte volna a fejemből a fáradtságot. Ugyanakkor mégis olyan, mintha nem venném észre a körülöttem lévő embereket. Mármint tudom, hogy ott vannak, érzékelem őket, azonban abban a pillanatban, amikor a lépcsőt rohamozom meg, mintha nem lennének többek falra vetült árnyékoknál, vagy utcai tereptárgyaknál, amiket ebben a pillanatban kerülnöm kell. Az út persze egyenes – a sikoly biztosan a lépcső felől érkezett, valamelyik emeletről. És ha Vivien az… nem, nem engedem, hogy bántsák, nem engedem, hogy hozzányúljanak. Meg fogom akadályozni, hogy újra bántódása essen.

Sebesen szedném lábaimat a lépcsősoron felfelé, hogy minél hamarabb a sikoly forrásához jussak. A lépcső fokai azonban kisimulnak, hasonlóan ahhoz, ahogyan a fiúk lába alatt is a lányhálók felé vezető lépcsők. Nem is fogom fel azonnal, hogy pontosan mi történik. Mire mégis, addigra az egész lépcsősor egyetlen, meredek, csúszda-szerű, lapos felületté válik, a saját lábam pedig kicsúszik alólam, én pedig hanyatt vágódom. Ösztönösen kapom hátra mind a két karomat, és a tenyereimmel tompítom az esést. Érzem, hogy a régi, koszos padlódeszka felhorzsolta a bőrt a kezemen, és hallom magam mellett pálcám koppanását is a földön. Sietve kapok utána, mielőtt elveszíteném. Ha ez az entitás, ami ezt műveli velem, tényleg olyan omnipotens, mint amilyennek tavaly tűnt, akkor a pálcám aligha védhet meg tőle. Mégis sokkal sebezhetőbbnek, sokkal kiszolgáltatottabbnak érezném, ha nem lenne velem.

Meghatározhatatlannak tűnik a nevető hangok forrása, ahogyan az általuk beszélt, idegen nyelvű sustorgások is, amiket a lépcső felé menet hallottam. Mintha ott lennének körülöttem, láthatatlanul, megfoghatatlanul. Nem tartozik hozzájuk se név, se arc, talán nincs is gazdájuk, akikhez tartozhatnak. Ahogyan a testem tovább gurul a padlón, a figyelmem megpróbálom jobban a környezetemre fókuszálni. Warringtont látom meg először, ahogyan egy láthatatlan erő a plafonnak préseli, a szemem sarkából pedig mintha ízeltlábúakat látnék de Lys és Grimmstark felől. Valahonnan újabb sikolyokat hallok, azonban ez más, mint amit az emeletről hallottam, innen kellett érkeznie. Talán egy másik diáktársunk lehetett az. Persze nem látok, nem fogok fel mindenkit, ahogyan a padlón gurulok.

Megpróbálom megállítani a gurulást. Szabad kezemmel és a könyökömmel igyekszem megtámasztani magam, a lábaim kinyújtva pedig a padlónak feszítem a sarkomat, hogy lefékezzem a lendületet. Fel se fogom, hogy a mellettem ülő srác egyik lába félig a padlóban van egészen természetellenes módon, mintha a deszkák futóhomokká változtak volna alatta. Talán sose kellett volna visszajönnünk ide. Tavaly valahogy túléltük, az entitás elengedett minket, de most… Most visszatért, hogy bevégezze, amit tavaly nem volt képes. El fog nyelni minket, fel fog minket zabálni, megemészt és a csontjainkkal fogja díszíteni a Szellemek Kibaszott Szállását! Ha megtudom, kinek a szájba kúrt ötlete volt, hogy egy elátkozott helyre jöjjünk halloweenezni, a saját két kezemmel tekerem ki a nyakát akkor is, ha ma meghalok!

És tudjátok, mit? Nem! Nem fogok itt meghalni! Nem fogok megdögleni ezen a helyen, és mások se fognak! Vagy ha mégis, akkor nem vagyok arra hajlandó, hogy megkönnyítsem a dolgát! Nem bánom, levedlem a macskaruhát, leszek én az egér a játékban, de ha ez az entitás fel akar falni, hát törjön bele a foga!

Fogalmam sincs arról, hogy mi történik pontosan körülöttem. A saját helyzetem is alig tudom felmérni, nemhogy másokét – de az tiszta, hogy nem én vagyok a legnagyobb szarban mindannyiunk közül. Abból a pár képből, amit láttam, Warrington helyzete tűnik a legnehezebbnek. Muszáj segítenem neki, aztán muszáj feljussak az emeletre, hogy megtaláljam Vivient. Muszáj tenni valamit.

- Finite Incantatem! - pálcám Warrington irányába szegezem, hogy segítsek neki megszüntetni azt a varázslatot, ami a plafonnak szegezi őt. Amennyiben ez sikerül, egy újabb varázslattal próbálnám meg lelassítani a zuhanását azért, hogy biztonságban földet érjen.



Akciók:
- esés tompítása és gurulás megállítása
- Finite Incantatem – a Warringtont fogva tartó varázslat megszüntetésére
- Arresto Momentum - Warringtonra, ha sikerül megszüntetni rajta a varázslatot, hogy biztonságban földet érjen

Naplózva

Hazel C. Baird
Hugrabug
*


Brokkoli Báróné

Nem elérhető Nem elérhető
Re: Halloween a Szellemszálláson
Válasz #17 • 2026-11-16 23:46:41
+2
14. FEJEZET

AZ IJESZTŐ …?

Some things it don't pay to be
curious about.

— Stephen King
2006. november 1.
Hazel C. Baird több dologban is biztos volt; hogy jobb lenne valóban hazaindulni; hogy az egyik pillanatban még Saoirse O’Valley kapaszkodott az egyik kezébe, és Ajax Ambrose a másikba; és abban is biztos volt, hogy most mindketten eltűntek. De a hangok nem tűntek el.
- Saoirse? Ajax? - Hazel C. Baird hangja, bár hangos szeretett volna lenni, hogy hallják, akiknek hallaniuk kellett volna. mégis megremegett kissé. Pedig Hazel C. Baird nem hitt abban, hogy a pánik megold bármit is, így igyekezett most is így tenni, mármint nem pánikolni, még hevesen dobogó szíve ellenére sem, ahogy körbefordul, hátha látja őket. De nem látta egyiküket sem, csak másokat, például Heranoush Fletchert lecsúszni a lépcsőn és Ian A. McEwan-t félig eltűnni a padlódeszkák között. Arra emlékeztette, mint mikor télen betörik valaki alatt a jég, annak ellenére, hogy itt nem volt sem tél, sem jég, sem víz a jég alatt, legalábbis reménykedett benne. Ahogy abban is reménykedett, mert mást nem tehetett, hogy minden rendben lesz, ahogy Cole Tanner szokta mondani, és ezen rendben levés közepette hamarosan megpillantja majd a barátait is. De Hazel C. Baird nem a barátait pillantja meg, csak a szakadt, piros és kék jelmezdarabokat, amik hozzájuk tartoztak, vagyis tartozniuk kellett volna, ép és egész állapotukban. Valami történt  Saoirse O’Valley-vel és  Ajax Ambrose-sal, valahova eltűntek, de hova? Hazel C. Baird egyedül azt tudta, hogy nem látott vért, amit jó jelnek vélt, már ha bármit jó jelnek lehet vélni ebben a helyzetben, mert kevés ilyen volt. Kevés volt, de valami volt, és Hazel C. Baird úgy döntött, kapaszkodni fog ebbe a valamibe, és bár nagyon szerette volna megtalálni az elveszett barátait, és nem csak a jelmezdarabokat, amiket helyettük talált, de ahogy körbenézett, tudta, hogy itt is szükség volt rá, és nem tudta itt hagyni azokat, akiknek itt volt szüksége rá. Hazel C. Baird megpróbálta megnyugtatni magát, mert ha nem így tesz és engedi magát még jobban pánikolni, az itt lévőknek se fog majd tudni segíteni, márpedig szeretett volna.
- Jól vagy? - kérdezi előbb Heranoush Fletcher-től, aki az előbb legurult a lépcsőn, de úgy látja, hogy igen, mert Heranoush Fletcher már talpon is van, hogy segítsen a plafonra került, és ott is ragadt Octavia Warrington-nak. Reméli, sikeresen tud, így ő maga, Hazel C. Baird tud fókuszálni másra, nevezetesen Ian A. McEwan-re, akihez oda is siet, vagyis sietne, átvágva a nappalin, kezében a pálcájával, azonban sietés közben majdnem sikerült beleütköznie  Locket R. Grimmstarkba, és csak azért nem a tejszínhabba is, ami az arcán volt, mert Hazel C. Baird jóval alacsonyabb volt, mint  Locket R. Grimmstark, és az arca, még ebben a verzióban is.
- Kit?  Kit, segítenél, kérlek? Ian… ott, azt hiszem… - kérdezi tőle, és reméli, a fiú érti őt, mert kissé részegnek tűnik és kissé olyannak is, mintha mást akarna tenni, nevezetesen nem segíteni, inkább bosszút állni, valakin és valamiért, de annak most várnia kellett, legalábbis Hazel C. Baird remélte, tud várni. Ő viszont nem tudott, legalábbis most nem, így meg is ragadta a fiú kezét, hogy megközelítse vele a másik fiút, akinek azért szeretett volna először segíteni, mert ő tűnt úgy, mint aki a legszorultabb helyzetben van, talán szó szerint is. Remélte,  Locket R. Grimmstark segítségére lesz, vagyis lehet. Határozottan inkább feltételes módban gondolkodunk most, bár gondolhatnánk a Locket R. Grimmstark arcát díszítő tejszínhabra is, ami egy pozitívabb dolog lenne.
- Ian? Megpróbálunk segíteni… várj - mondja Hazel C. Baird rá jellemző, nyugodt és kellemes hangon, miközben leguggol, hogy jobban láthassa a dolgokat, amiket látni lehetett. Ezzel együtt pedig újfent nyugalmat erőltet magára, pedig nem szeretett erőltetni semmit, de most muszáj volt mégis így tennie, mert emlékeztette magát, hogy a pánik nem segít, nem segíti sem őt, Hazel C. Bairdet, és nem segíti a helyzetet sem, sem ezt, sem azt a másik helyzetet, ahol majd megtalálja a barátait. Ezután, és mindenképpen hamarosan, és semmiképpen nem túl későn, amire gondolni sem szeretett volna, ezért inkább csak az előtte álló feladatra gondolt.
- Érzel valamit a lábadnál? Tudod mozgatni? - Hazel C. Baird továbbra is nyugodtan beszél, miközben azt próbálta megtudakolni, hogy Ian A. McEwan lába csak beszorult-e vagy valami esetleg lerántani igyekszik éppen, pont az ellentétét téve annak, amit ő szeretett volna, nevezetesen kijuttatni. Hazel C. Baird azt sem szerette volna, ha esetleg mindhármuk alatt beszakad a padló, legyen ennek oka bármi vagy bárki, mert biztosan volt itt valami más is, amit csak Ajax Ambrose láthatott. Hazel C. Baird igen óvatosan igyekezett mozogni, bár szerencsére erre akadt is számára egy szó szerint könnyebb megoldás, amit alkalmazni szándékozott.
- Elvégzek egy.. pehelykönnyű bűbájt magunkon. Aztán megpróbálunk együtt kihúzni, jó? - Hazel C. Baird felváltva nézett megerősítésért  Ian A. McEwan-re és Locket R. Grimmstark-ra, utóbbira kicsit talán tovább, mert nem volt benne biztos, hogy elsőre is teljesen rá figyelt, majd megpróbálta elvégezni a varázslatot mindhármukon, mielőtt megkísérelte volna segítséggel kihúzni Ian A. McEwan-t.
Naplózva

Locket R. Grimmstark
(N)JK
***


Látványpék(ség)

Nem elérhető Nem elérhető
Re: Halloween a Szellemszálláson
Válasz #18 • 2026-11-18 08:14:12
+2

The horror persists

but I’m being very brave about it

date: 2006.10.31. to: Final folks
TW: alkoholfogyasztás, basic szégyenítés

Locket kiválóan érezte magát, még annak ellenére is, hogy a kelleténél sikerült egy kicsit több alkohollal megtámogatnia az önbizalmát és rombolnia a szervezetét, mindezt egyidejűleg. Aztán hirtelen minden nagyon, de nagyon furcsa lett, mert néhány másodperccel ezelőtt Kit még azon méltatlankodott, hogy ugyan ki visít ilyen rémségesen, de mire újra szólásra nyithatta volna a száját, alaposan orrba találta valami kemény, ami még volt oly szíves morzsálódni is.

Szüksége volt néhány másodpercre, hogy fel tudja fogni, hogy egy titokzatos valaki- ami azt illeti, ez a valaki számára nem tűnt borzasztóan titokzatosnak, mert nem sok olyan rettenetes, borzalmas, hányingerkeltő csigán nevelkedett paraszt állat létezett, akire ezt a tettet rá tudta volna fogni- volt oly kedves nekivágni egy szikkadt zsemlét. De olyan szikkadtat, hogy azzal faltörő kososat lehetett volna játszani bármilyen vár ostrománál. A kuzinja biztos le tudott volna akasztani hirtelen egy várat a szegről, de Locketnek csak Párizs jutott eszébe, és arra sem szívesen gondolt, mert ott még több ilyen parfümös croissant-maradék lakik egymás hegyén-hátán.
-A ku…!-fejezte ki nemtetszését Locket Rupert Grimmstark meglehetősen hangosan és szemével már keresni is kezdte a vélt vagy valós bűnöst, mikor újabb kopogtatózsemle landolt a tarkója környékén. Különösebb baja nem esett, talán kissé fájt az orra, eszébe is jutott, hogy meg kellene kérdeznie valakit, hogy ugye nem vérzik-e, de most nem ért rá azzal foglalkozni, hogy milyen az arca, mert máris bosszút forralt tej helyett és igyekezett a lehető leggyorsabban abba az irányba fordulni, ahol az átkos Basile de Lyst látta legutoljára.
-Na idefigyelj te, Tarte Tatinba szorult görény, odamegyek és megmutatom, hogy kit ba…-szónoklata közben már állt is neki kiskosarát lengetve fenyegetően megindulni, ekkor viszont valami megszakította a mozdulatban. Valami, amin krém volt, meglehetősen sok krém, talán vaníliás, de nem elképzelhetetlen, hogy némi fahéjat is tartalmazatt. Locket szájába is került belőle, de olyan dühös volt, hogy még azt sem tudta vagy akarta megállapítani, hogy az említett krém finom vagy sem. Örömére ennek igyekezett is két kézzel szabadulni az arcára tapadó masszától.
-Te versailles-i faszvirág!-kiabálta mérgében, ami kicsit sem illett Howl szőke fürtjeihez és néhol megnyerő modorához, arra aki nekiütközik pedig magvasabb mondanivaló híján csak rámorog, miközben a köpenyével törölgeti a szemeiből az odakerült süteményt, majd némi vizet bűvöl, hogy megmoshassa az arcát.

Zavartan néz Hazelre, miután letakarította, amit le kellett, eleinte nem is nagyon érti, hogy miben kellene segítenie bárkinek, ő itt és most megy és a két puszta kezével megfojtja azt a kis köcsögöt. Aztán elfordítva a fejét meglátja, hogy a dolgok nem csak körülötte változtak meg alaposan, sőt…egyeseknek még a körülményei is meglehetősen átalakultak, például Ianéi, akit magáévá tett a padló.
-Heh…hát földelve van az, biztos-nézett az említettre, de úgy tűnt a véres bosszú várhat és Hazellel tartott, akinek hagyta, hogy megkezdje a hevenyészett akciót, míg ő egyik lábáról másikra hintázva szemlélte meg, hogy mi a helyzet, és köszönhetően az alkoholos befolyásoltságának talán nem is vette olyan komolyan, ahogy kellett volna.
-Na mit lógsz itt? Hát gyere már ki, ne szivasd a népet-int a fiúnak, hogy mozduljon megfele, bár nem sokkal utána, de kicsit finomabban a lány is arról érdeklődik, hogy képes-e hasonlóra.
Aztán állapotából kifolyólag igencsak megdöbben azon, hogy Hazel ilyen gyorsan és egyszerre ennyi mindenre tud figyelni, mert Locketnek még csak az is most tűnt fel, hogy Octavia Warrington megtanult repülni, Heranoush Fletcher pedig…mit csinál?
-Szerinted mi lenne, ha a Locomotorral próbálkoznánk? Ha elkezdjük rángatni, mint valami metélőhagymát, simán lehet, hogy kijön a lába-nézett úgy a furcsa dialógus mindkét szereplőjére, hogy látszott rajta, mindezt megdöbbentően komolyan gondolja.
-Ha az nem működik, akkor nyilván kitépünk valahogy, de hát…, érted-foglalta össze a problémát kissé lakonikusan Iannek, aki remélhetőleg ezzel nagyon elégedett lesz.
-Amúgy képzeld, randira hívtam Hannit-újságolta el mindezt teljesen csevegő hangnemben a mentőakció hasznosabbik tagjának,  mindenféle tekintet nélkül a helyzetre.
Naplózva
Oldalak: 1 [2] Fel nyomtat 


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.899 másodperc alatt készült el 28 lekéréssel.