A Dementor
[Topiktulaj]
  

Csókkirály
Csókkirálynak hívják a háta mögött...
Hozzászólások: 221
Jutalmak: +619
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Ház: -
Évfolyam: Nem tanuló
Családi állapot: Eljegyezve
Kapcsolatban: Dementorlány
Legjobb barát: Dementorhaver
Kviddics poszt: Fogó
Nem elérhető
|
Halloween a Szellemszálláson
 2006. november 1. Hajnali két óra
|
|
|
|
|
Naplózva
|
______________________________________________
A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély a képzelet játéka csupán. ______________________________________________
|
|
 |
Heranoush Fletcher
Mardekár


kuromi-boots on ur neck girl core

Hozzászólások: 125
Jutalmak: +340
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Játéklista: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : sötétbarna
Szemszín: kék
Kor: 16
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Egyedülálló
Munkahely: a nénikém vállalkozásában
Kedvenc tanár: Scrimgeour
Legjobb barát: match my freak & OG
Kviddics poszt: Őrző
Pálca: 9,5 hüvelyk, közönséges dió sárkányszívizomhúr maggal, nagyon rugalmas
Nem elérhető
|
Fura dolgokat művel az adrenalin az emberi szervezettel. Például egy csapásra sokkal éberebbnek érzem magam, mintha kisöpörte volna a fejemből a fáradtságot. Ugyanakkor mégis olyan, mintha nem venném észre a körülöttem lévő embereket. Mármint tudom, hogy ott vannak, érzékelem őket, azonban abban a pillanatban, amikor a lépcsőt rohamozom meg, mintha nem lennének többek falra vetült árnyékoknál, vagy utcai tereptárgyaknál, amiket ebben a pillanatban kerülnöm kell. Az út persze egyenes – a sikoly biztosan a lépcső felől érkezett, valamelyik emeletről. És ha Vivien az… nem, nem engedem, hogy bántsák, nem engedem, hogy hozzányúljanak. Meg fogom akadályozni, hogy újra bántódása essen.
Sebesen szedném lábaimat a lépcsősoron felfelé, hogy minél hamarabb a sikoly forrásához jussak. A lépcső fokai azonban kisimulnak, hasonlóan ahhoz, ahogyan a fiúk lába alatt is a lányhálók felé vezető lépcsők. Nem is fogom fel azonnal, hogy pontosan mi történik. Mire mégis, addigra az egész lépcsősor egyetlen, meredek, csúszda-szerű, lapos felületté válik, a saját lábam pedig kicsúszik alólam, én pedig hanyatt vágódom. Ösztönösen kapom hátra mind a két karomat, és a tenyereimmel tompítom az esést. Érzem, hogy a régi, koszos padlódeszka felhorzsolta a bőrt a kezemen, és hallom magam mellett pálcám koppanását is a földön. Sietve kapok utána, mielőtt elveszíteném. Ha ez az entitás, ami ezt műveli velem, tényleg olyan omnipotens, mint amilyennek tavaly tűnt, akkor a pálcám aligha védhet meg tőle. Mégis sokkal sebezhetőbbnek, sokkal kiszolgáltatottabbnak érezném, ha nem lenne velem.
Meghatározhatatlannak tűnik a nevető hangok forrása, ahogyan az általuk beszélt, idegen nyelvű sustorgások is, amiket a lépcső felé menet hallottam. Mintha ott lennének körülöttem, láthatatlanul, megfoghatatlanul. Nem tartozik hozzájuk se név, se arc, talán nincs is gazdájuk, akikhez tartozhatnak. Ahogyan a testem tovább gurul a padlón, a figyelmem megpróbálom jobban a környezetemre fókuszálni. Warringtont látom meg először, ahogyan egy láthatatlan erő a plafonnak préseli, a szemem sarkából pedig mintha ízeltlábúakat látnék de Lys és Grimmstark felől. Valahonnan újabb sikolyokat hallok, azonban ez más, mint amit az emeletről hallottam, innen kellett érkeznie. Talán egy másik diáktársunk lehetett az. Persze nem látok, nem fogok fel mindenkit, ahogyan a padlón gurulok.
Megpróbálom megállítani a gurulást. Szabad kezemmel és a könyökömmel igyekszem megtámasztani magam, a lábaim kinyújtva pedig a padlónak feszítem a sarkomat, hogy lefékezzem a lendületet. Fel se fogom, hogy a mellettem ülő srác egyik lába félig a padlóban van egészen természetellenes módon, mintha a deszkák futóhomokká változtak volna alatta. Talán sose kellett volna visszajönnünk ide. Tavaly valahogy túléltük, az entitás elengedett minket, de most… Most visszatért, hogy bevégezze, amit tavaly nem volt képes. El fog nyelni minket, fel fog minket zabálni, megemészt és a csontjainkkal fogja díszíteni a Szellemek Kibaszott Szállását! Ha megtudom, kinek a szájba kúrt ötlete volt, hogy egy elátkozott helyre jöjjünk halloweenezni, a saját két kezemmel tekerem ki a nyakát akkor is, ha ma meghalok!
És tudjátok, mit? Nem! Nem fogok itt meghalni! Nem fogok megdögleni ezen a helyen, és mások se fognak! Vagy ha mégis, akkor nem vagyok arra hajlandó, hogy megkönnyítsem a dolgát! Nem bánom, levedlem a macskaruhát, leszek én az egér a játékban, de ha ez az entitás fel akar falni, hát törjön bele a foga!
Fogalmam sincs arról, hogy mi történik pontosan körülöttem. A saját helyzetem is alig tudom felmérni, nemhogy másokét – de az tiszta, hogy nem én vagyok a legnagyobb szarban mindannyiunk közül. Abból a pár képből, amit láttam, Warrington helyzete tűnik a legnehezebbnek. Muszáj segítenem neki, aztán muszáj feljussak az emeletre, hogy megtaláljam Vivient. Muszáj tenni valamit.
- Finite Incantatem! - pálcám Warrington irányába szegezem, hogy segítsek neki megszüntetni azt a varázslatot, ami a plafonnak szegezi őt. Amennyiben ez sikerül, egy újabb varázslattal próbálnám meg lelassítani a zuhanását azért, hogy biztonságban földet érjen.
Akciók:
- esés tompítása és gurulás megállítása
- Finite Incantatem – a Warringtont fogva tartó varázslat megszüntetésére
- Arresto Momentum - Warringtonra, ha sikerül megszüntetni rajta a varázslatot, hogy biztonságban földet érjen
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Hazel C. Baird
Hugrabug


Brokkoli Báróné

Hozzászólások: 66
Jutalmak: +165
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Játéklista: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : szőkésbarna
Szemszín: mogyoróbarna
Kor: 16
Ház: Hugrabug
Évfolyam: Hatodik
Családi állapot: Egyedülálló
Legjobb barát: Ghostbuster Buddy & Saoirseee
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: kocsányos tölgy, főnixtoll mag, 11 hüvelyk, közepesen rugalmas
Nem elérhető
|
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Locket R. Grimmstark
(N)JK
  

Látványpék(ség)

Hozzászólások: 20
Jutalmak: +70
Származás: Félvér
Hajszín : sötétbarna
Szemszín: barnászöld
Kor: 15
Ház: Griffendél
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Egyedülálló
Kviddics poszt: Őrző
Nem elérhető
|
The horror persists
but I’m being very brave about it
date: 2006.10.31.
to: Final folks
TW: alkoholfogyasztás, basic szégyenítésLocket kiválóan érezte magát, még annak ellenére is, hogy a kelleténél sikerült egy kicsit több alkohollal megtámogatnia az önbizalmát és rombolnia a szervezetét, mindezt egyidejűleg. Aztán hirtelen minden nagyon, de nagyon furcsa lett, mert néhány másodperccel ezelőtt Kit még azon méltatlankodott, hogy ugyan ki visít ilyen rémségesen, de mire újra szólásra nyithatta volna a száját, alaposan orrba találta valami kemény, ami még volt oly szíves morzsálódni is.
Szüksége volt néhány másodpercre, hogy fel tudja fogni, hogy egy titokzatos valaki- ami azt illeti, ez a valaki számára nem tűnt borzasztóan titokzatosnak, mert nem sok olyan rettenetes, borzalmas, hányingerkeltő csigán nevelkedett paraszt állat létezett, akire ezt a tettet rá tudta volna fogni- volt oly kedves nekivágni egy szikkadt zsemlét. De olyan szikkadtat, hogy azzal faltörő kososat lehetett volna játszani bármilyen vár ostrománál. A kuzinja biztos le tudott volna akasztani hirtelen egy várat a szegről, de Locketnek csak Párizs jutott eszébe, és arra sem szívesen gondolt, mert ott még több ilyen parfümös croissant-maradék lakik egymás hegyén-hátán. -A ku…!-fejezte ki nemtetszését Locket Rupert Grimmstark meglehetősen hangosan és szemével már keresni is kezdte a vélt vagy valós bűnöst, mikor újabb kopogtatózsemle landolt a tarkója környékén. Különösebb baja nem esett, talán kissé fájt az orra, eszébe is jutott, hogy meg kellene kérdeznie valakit, hogy ugye nem vérzik-e, de most nem ért rá azzal foglalkozni, hogy milyen az arca, mert máris bosszút forralt tej helyett és igyekezett a lehető leggyorsabban abba az irányba fordulni, ahol az átkos Basile de Lyst látta legutoljára. -Na idefigyelj te, Tarte Tatinba szorult görény, odamegyek és megmutatom, hogy kit ba…-szónoklata közben már állt is neki kiskosarát lengetve fenyegetően megindulni, ekkor viszont valami megszakította a mozdulatban. Valami, amin krém volt, meglehetősen sok krém, talán vaníliás, de nem elképzelhetetlen, hogy némi fahéjat is tartalmazatt. Locket szájába is került belőle, de olyan dühös volt, hogy még azt sem tudta vagy akarta megállapítani, hogy az említett krém finom vagy sem. Örömére ennek igyekezett is két kézzel szabadulni az arcára tapadó masszától. -Te versailles-i faszvirág!-kiabálta mérgében, ami kicsit sem illett Howl szőke fürtjeihez és néhol megnyerő modorához, arra aki nekiütközik pedig magvasabb mondanivaló híján csak rámorog, miközben a köpenyével törölgeti a szemeiből az odakerült süteményt, majd némi vizet bűvöl, hogy megmoshassa az arcát.
Zavartan néz Hazelre, miután letakarította, amit le kellett, eleinte nem is nagyon érti, hogy miben kellene segítenie bárkinek, ő itt és most megy és a két puszta kezével megfojtja azt a kis köcsögöt. Aztán elfordítva a fejét meglátja, hogy a dolgok nem csak körülötte változtak meg alaposan, sőt…egyeseknek még a körülményei is meglehetősen átalakultak, például Ianéi, akit magáévá tett a padló. -Heh…hát földelve van az, biztos-nézett az említettre, de úgy tűnt a véres bosszú várhat és Hazellel tartott, akinek hagyta, hogy megkezdje a hevenyészett akciót, míg ő egyik lábáról másikra hintázva szemlélte meg, hogy mi a helyzet, és köszönhetően az alkoholos befolyásoltságának talán nem is vette olyan komolyan, ahogy kellett volna. -Na mit lógsz itt? Hát gyere már ki, ne szivasd a népet-int a fiúnak, hogy mozduljon megfele, bár nem sokkal utána, de kicsit finomabban a lány is arról érdeklődik, hogy képes-e hasonlóra. Aztán állapotából kifolyólag igencsak megdöbben azon, hogy Hazel ilyen gyorsan és egyszerre ennyi mindenre tud figyelni, mert Locketnek még csak az is most tűnt fel, hogy Octavia Warrington megtanult repülni, Heranoush Fletcher pedig…mit csinál? -Szerinted mi lenne, ha a Locomotorral próbálkoznánk? Ha elkezdjük rángatni, mint valami metélőhagymát, simán lehet, hogy kijön a lába-nézett úgy a furcsa dialógus mindkét szereplőjére, hogy látszott rajta, mindezt megdöbbentően komolyan gondolja. -Ha az nem működik, akkor nyilván kitépünk valahogy, de hát…, érted-foglalta össze a problémát kissé lakonikusan Iannek, aki remélhetőleg ezzel nagyon elégedett lesz. -Amúgy képzeld, randira hívtam Hannit-újságolta el mindezt teljesen csevegő hangnemben a mentőakció hasznosabbik tagjának, mindenféle tekintet nélkül a helyzetre.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
|