Svédasztalok

[- Holloway.]

TWO VIRGIN MOJITOS, PLEASE!
2006. JANUÁR 13. 22:30



HERANOUSH FLETCHER

TW: csúnya beszéd, szégyenítés

Egy darabig csak nézed, ahogy a virág végleg elveszti a tartását. Valami megcsavarodik benned, de nem ott, ahol kéne. Viszont amikor a nevedet úgy ejti ki, mintha feleltetne, végigfut rajtad egy reflexszerű inger. A vállad alig láthatóan megfeszül.
- Holloway.
- Ne úgy mondd már, mintha pontlevonás járna érte - feleled halkan, de élesen. - Nem én választottam… ezt dobta a gép.
Nem vagy hangos, nem is különösebben agresszív, de a mondat mögött ott húzódik valami nyers, csupasz ingerültség. Nem is sértődsz meg - ahhoz túl régi már ez a történet -, inkább belefáradsz egy pillanatra. A családneved mindig kicsit olyan, mintha valaki más árnyéka vetülne rád. Ma este pedig különösen szűken ül a bőrödön. De így hangosan kimondva, érzed, mennyire védekezően cseng ez a mondat. Mintha nem is neki válaszolnál, hanem mindenkinek, aki valaha a neved mögé próbált látni valamit, amit te nem vállaltál.
- Nem tudsz nekem olyat mondani, ami megbánt.
Ezen egy pillanatra fennakadsz.
- Akkor legalább ebben szerencsésebb vagy nálam - feleled csendesebben, mint eddig bármit. Én nem bírom ennyire a strapát, teszed hozzá magadban. - De ne aggódj - mondod egy vállrándítással megtoldva -, nem terveztem versenyt csinálni belőle.
Nem hangzik gúnyosan, amit mondasz. Nem is kihívóan. Inkább száraz önmegállapítás, ami túl őszinte ahhoz, hogy kényelmes legyen Hera előtt viselni. A szemed egy pillanatra lejjebb csúszik, nem a testére, nem a ruhára - csak valahová a válla környékére, mintha ott kevésbé lenne veszélyes a tekintete. Azt mondja, nem lehet megbántani. Te pedig pontosan tudod, milyen, amikor valaki ezt csak azért ismételgeti, hogy ne kelljen beismernie az ellenkezőjét.
A gyomrodban lassan leülepszik a felismerés, hogy túltoltad. A “visszataszító” fölösleges volt. Valószínűleg a hangnem is. Látod a virágot a maradékok között, és hirtelen egészen gyerekesnek tűnik az egész jelenet. Nem a bál. Hanem te magad. A szemed nem keresi az övét, inkább a padló mintáján időzöl, mintha ott egyszerűbb lenne létezni.
- Még mindig itt vagy? Mit szeretnél?
A kérdés éles, tiszta, jogos. Egy pillanatra tényleg lefagysz, mert a legőszintébb válasz túl csupasz lenne ehhez a helyzethez. Mert az lenne, hogy semmit, és még az, hogy nem akartam. Csak ezeket rohadt nehéz kimondanod.
- Nem azért állok itt, mert élvezem - mondod végül, egy száraz, rövid levegővétellel. - Ha már elbasztam, legalább ne úgy menjek el, mint aki még büszke is rá.
Ez majdnem bocsánatkérés. De nem az. A nyelved mögött ott ül a tényleges mondat - hogy nem kellett volna így beszélned, hogy a feszültséged nem az ő felelőssége. Nem mondod ki. Inkább lenyeled. Szokás szerint.
Megmozdul benned az ösztön, hogy ne csak a foltot tüntesd el Hera ruhájáról, hanem kisimítsd az anyagot, és talán még a virág maradékát is összefogd valami ideiglenes, tisztességes formába. A mozdulat el is indul - a csuklód finoman billen, a pálca hegye már a levegőt metszi -, de félúton megállsz. Túl intimnek érzed. Mintha nem csak az anyaghoz nyúlnál, hanem ahhoz a határhoz is, amit eddig következetesen, csak egymást szapulva léptétek át eddig. A kezed egy másodpercig a levegőben marad, aztán lejjebb ereszted. Megoldja, legalábbis ezzel áltatod magad, és úgy teszel, mintha eleve nem is akartál volna segíteni. De a félbehagyott mozdulat ott lóg köztetek, kimondatlanabbul, mint bármi, amit eddig gondoltatok.
- Ha zavar, elmegyek - mondod végül, egy fél vállrándítással. - Néha még én sem ragaszkodom a jelenlétemhez.
És bár az arcod marad ugyanaz a hűvös, ingerült maszk, belül már pontosan tudod, hogy ez az egész nem róla szólt. És ettől egy árnyalattal nehezebb is mellette maradnod.

Miss Jadisland

-Nos, azon gondolkodtam, hogy ha már valahogy szó esik rólam a lapokban, csak jobban áll, ha van igazságalapja is. És megbízok Solace megítélésében annyira, nem tanácsolta volna, hogy önt keressem egy interjúért, ha nem hinne benne.
Eddig a legtöbb, amit tenni tudtam a megítélésemért, az első próbán tett megjelenésem volt, de kiegészítő kommentár nélkül azt is lehet akárhány módon értelmezni - és egész biztos vagyok benne, hogy volt bőven firkász és közvetítő akik így is tettek, fittyet hányva azon malőrre, hogy engem persze nem kérdeztek, az én álláspontom mi volt a látottak mögött. Ez is otthonra igaz inkább, a helyi lapokban eddig kábé nyugtázták a tényt, hogy én is valóban az egyik bajnok vagyok. De van rólam gyűjthető kártya!
-...Persze csak ha alkalmas, tudom elég későn kerestem meg. Még ránkzárnák a termet- teszem hozzá egy bájvigyorral. Én el tudok kérem dorbézolni takarodó után is, de ha én kérek szivességet épp, úgy helyes hogy az ő idejét is tiszteletben tartsam.
-Az itteni sajtót ismeri, mire érdemes számítani tőlük?- érdeklődöm meg csak kíváncsiságból is, meg talán mint felvezető bájcsevej egyben, de szakmabeliként lehet róla tapasztalata már. Be kell valljam, én eddig annyira követtem, amennyire a Tusával kapcsolatban cikkeztek rólunk - az meg eddig, engem érintő tekintetben például, nem a legtöbb. Volt rólam egy rövid összefoglaló az elején a többi bajnokkal egyetemben, ami nem mondott sokkal többet az átlag ballagós évkönyv bejegyzésnél, meg azok a békás kártyák, amik nem tudom mennyit jelentenek igzán. Egyfelől ilyen híres nevekkel egy pakliban vagyok, mint Merlin vagy Paracelsus, de egyben olyanokkal is mint valami muksó aki arról ismert, hogy a kvibli gyerekeit sünné változtatta, meg amelyik arról, hogy fogadásból megevett egy tentaculát, és lila lett tőle.
De azt meg kell adjam nekik, itt eddig nem használnak mágusfasiszták népijegető mumusnak.

Miss Bate

set

2006. 01. 13.

Őszintén szólva kissé meglepett, hogy Solace ajánlott engem Miss Bate-nek, elvégre a beszélgetésünk során nem éreztem úgy, hogy túlontúl komfortos lett volna számára a társaságom.
De a pozitív csalódásnak mindig kimondottan örültem, és ez most is így volt.
- Hmmm.... ezt örömmel hallom... - feleltem barackpiírrel az arcomon, ami annak szólt, hogy tényleg nem reménykedtem Mr. Barbon jóvéleményében. Egyszersmind az ilvermornys bajnok tanácsa arra engedett következtetni, hogy bizonyosan felmérte a sajtó - adott esetben pozitív - hatásait is a tusa során, ha úgy vélte, Vale-nek érdemes a reputációért tennie. És ez a bölcsesség láthatóan Miss Bate-nek is sajátja volt, ami miatt rögtön még eszesebb lányként könyveltem el magamban, noha eddig is úgy véltem, van mivel lenyűgöznie a tusa nézőközönségét. Az, hogy eddig kevés szó esett róla, már eleve méltatlan volt... és sajnos nem voltam olyan naiv, hogy ennek jelentős okát ne a származásában lássam. A rosszmájú élcelődés a balul sikerült talárján már csak "hab volt" a keserű vajsörön.
- Bölcs döntés, hogy a saját kezébe akarja venni a sajtóbeli megítéltségét...Tudja, terveztem magam is felkeresni, csak még új nekem a pozíció és azonnal elhavazódtam sürgős teendőkkel. De feltett szándékom volt interjút készíteni Önnel a közeljövőben, így nagyon köszönöm, hogy megkeresett! - vallottam be őszintén, majd rátértem a kérdésére.
- Ami azt illeti, nem rosszabbak, mint máshol... - nevettem fel ironikusan. - Amerikai sajtómunkám előtt, britként, hosszú ideig itt dolgoztam újságíróként. A lényeg, hogy az ember adjon a firkászoknak jutalomfalatot, amin elrágódhatnak, mielőtt éhesek lesznek, és maguk kutatnak kiásni való csont után... - fogalmaztam meg a lényeget, majd bele is csaptam a közepébe.
- Nos, akkor vágjunk is bele! - mutattam egy csendesebb sarokban tátongó üres asztal felé a svédasztalok végén. - Ha kifutunk az időből, majd befejezzük a rezidenciámban, úgysem lakunk egymástól messze - mosolyogtam rá biztatóan, hiszen mindketten a varázsbuszban laktunk, megbizatásom kihirdetése óta. Ha követett, úgy gyorsan leültem az egyik székre és megvártam, hogy helyet foglaljon. Gyorsan előhalásztam púderkék jegyzetfüzetem, és a színben tökéletesen passzoló Pulitzer pennát, hogy ne csak én, hanem a pergamen is igya minden értékes szavát.
- Kérem, meséljen el mindent magáról, amiről úgy véli, a varázslótársadalomnak tudnia kellene! Milyen gyerekkora volt, hogy értesült a varázserejéről... és mi az, amiben eddig kivételesnek bizonyult! Milyen pályára tervez lépni az iskola befejezése után? - kérdeztem kíváncsian... reméltem, hogy sikerül megnyílnia nekem, és összehozhatunk egy remek interjút.

Miss Jadisland

-Már az is valami- jegyzem meg a helyi sajtó állított minőségéről. Akkor potenciálisan még jobb is lehet, mint máshol - nem akarok ujjal mutogatni, egyes otthoni lapok, de igen, épp rátok mutogatok ujjal.
-Ó, abban jó vagyok eleve- vigyorodok el az interjúzás titkára, amit megoszt velem. Talán a - nagyrészt - támogató mind otthoni, mind baráti környezetemnek hála, de mindig elég vastag volt a bőr a képemen csak nevetni, és továbbgöngyölíteni a pletykákat. Úgyis elkerülhetetlen, úgyis lesz benne valótlan, ezzel mit kezdeni nem lehet. Akkor már miért ne szórakozzak rajta én is? Pluszminusz van ráhatásom, merre alakulnak a túlzások, esetleg a végeredmény lesz annyira elrugaszkodott, hogy bárki értelmesebb felismeri, az igazság mögötte valamivel hétköznapibb lesz. Az ellenkezés-tagadás ilyenekben úgyse szokott működni, minek azzal fáradjak.
Követem a kiszemelt asztalhoz - a késői időzítés javára felírható legalább, hogy mostanra több a szabad hely. Talán a fentebbi mód flegma vagyok a hozzáállásommal, de azért még mindig egyszerűbb életünk lesz, hogy nem kell interjú közben azt is kerülgetni, melyik irányból milyen szomszéd tolakodna, hallgatna, vagy akár csak tántorogna bele.
-Gondolom az elejét legalább mindenki tudja már: Aubry, Kansas államban születtem, magnix családba. Ami egy teljesen hétköznapi dolog, minden családfa indult egyszer valahonnan, és néha csodálkoznom kell, hogy ezt a tényt nem mindenki találja még unalmasan kézenfekvőnek. De hogy a kérdésre válaszoljak: hasonlóan, mint sokan, gyerekkori véletlenmágia útján. Talán az egyik legemlékezetesebbként, egyszer fára mászva leestem egy magasabb ágról, aminek valószínűleg egy törött kar vagy láb lett volna a vége, de helyette az utolsó pillanatban visszakerültem egy olyanra ahonnan le tudtam mászni végül.
Az apámmal való különböző véleményeinkre csodák kapcsán, és hogy azok kinek a fennhatósága illene legyenek, egyelőre nem térek ki inkább. Ha felmerül, majd felmerül úgyis, addig nem az elején bonyolítok bele a történetbe inkább.
-Mint az első Próbán is láthatták, legrutinosabb átváltoztatásból vagyok; és megbízható bájitalokkal, bár a "virtuóz" szóval nem dobálóznék. Bestiaháton jobban repülök mint seprűn, amikhez volt szerencsém Bestiatanon, szárnyas lovon talán eggyel jobban kiigazodok mint hipogriffen. Szivesen kipróbálnám a quodpotot vagy kviddicset is lényhátról, de az Ilvermornyban eddig nem kínáltak ilyen lehetőséget. Valahol érthető, seprűről is elég intenzív tud lenni egy meccs. Emellett a tálentumomon belül az őshonos amerikai mágiákat szeretném megismerni, amennyi mindent köszönhetünk nekik és róhatnak fel nekünk történelmileg, tartozunk minimum annyival - többel is - hogy az ő szemszögükből és az ő kereteiket betartva meg akarjuk ismerni és érteni a történet rájuk eső részét.
A jövőt illetően elgondolkodok, amit nem gyakran szokásom egyébként, pillanatnyilag. Elég zsúfolt a jelenem is.
-Kérdések kérdése. Egyelőre megküzdenék a további Próbákkal, aztán onnan meglátjuk. Talán pont ott találok inspirációt a továbbiakra.- Talán nem a legrészletesebb válaszom, de cserébe előveszem a legmegnyerőbb bájmosolyomat.
-De biztos vagyok benne, hogy ön, valamint a mindenkori közönség is kíváncsi erre-arra, ha tud véletlen közvetíteni egy-két gyöngyszemet tőlük is. Szivesen válaszolok mindenre.

Miss Bate

set

2006. 01. 13.

Ahogy Vale beszámolóját hallgattam, nem tehettem róla, akaratlanul is elképzeltem őt egy abraxanon repülni, kviddicsezés közben, és erre finoman elmosolyodtam.
- Nos ez nagyon találó elképzelés, őszintén szólva sosem gondoltam erre, de most, hogy mondja, miért is ne lehetne? Szerintem a közönség imádná a "grifficset" - nevettél fel az ötletre nagy lelkesen.
Ahogy a pennám sercegett, elégedett voltam a hallottakkal. Vale kíváncsi, alázatos személyisége rögtön megfogott, és szinte biztos voltam benne, hogy az olvasók is a szívükbe zárják majd.
- Érthető, hogy még nincs még kész terve a jövőre, és szerintem ezzel jobban is jár... a spontaneitást meglehetősen alábecsülik - mosolyogtál Vale-re, aztán késlekedés nélkül fel is tettél neki néhány kérdést, ha már ilyen nyitottnak bizonyult az interjú folyamatára.
- Ugyanakkor ha már karrier, nem gondolkodott modellkedésen? Az alkata miatt szerintem rendkívül sikeres lehetne a divatiparban... - pendítetted meg felé az ötletedet.
- Természetesen nem hagyhatom ki a kérdést, hogy az iskolája falai között érték-e inzultusok a származása miatt? Vagy az Ilvermorny közössége érettebbnek bizonyul a Roxforténál példának okáért? - kíváncsian vártad a választ, hiszen ebből a szempontból nem ismerted még olyan jól az általad sajtóreprezentált intézmény diákjait.
- Aztán... kénytelen vagyok arra is rákérdezni, hogy foglalt-e már a szíve? Miss Haseltine-nal érkezett, igaz? Szerelmi, vagy baráti szálak fűzik a hölgyhöz? - érdeklődtél meglehetős nyíltsággal. Ilyen téren sosem voltál zavarban, elvégre vállaltan biszexuális boszorkány voltál, és úgy vélted, senkinek nem kéne azért pironkodnia, hogy kit szeret. Vale-t természetesen nem ismerted még annyira, és nem is kérdeztél utána a magánéletének ahhoz, hogy tudd, merre húz a szíve, tehát itt és most éltél a lehetőséggel, hogy kiderítsd ezt a fontos információt, ami bizonyára az olvasókat is meglehetősen foglalkoztatja. Főként, mivel Miss Bate felhatalmazást adott, hiszen úgy fogalmazott, szívesen válaszol mindenre. Egy meleg power couple már igen csak kijárna a diákközösségnek és a tágabb varázslótársadalomnak is, de persze semmit nem akartál ráerőszakolni Miss Bate-re. Mindazonáltal, ha mégis ez lenne a helyzet, abból valószínűleg nálad több előnyt senki más nem tudna megteremteni Vale számára.

Miss Jadisland

-Belegondolva mondjuk, amilyen szeszélyesek a lovak is tudnak lenni, ha a földön nem tetszik nekik valami, a gurkóktól valószínűleg gyakran kiakadnának, és mégtöbbet potyognánk a játékosok harminc láb vagy magasabbról- gondolok bele szegény jószágok oldaláról. Aztán hozzáteszem egy bájvigyorral: -Inkább quodgriff, ott csak egy labda ijegeti őket egyszerre, és csak amikor felrobban. Arra még a biztosítók se mondanának élből nemet.
Bűbetlen szemszögből így is csoda, hogy a lgtöbb seprűsportot engedik létezni, de gondolom kevésbé ijedős a nép amikor egy hét bájitalkúrával össze lehet rakni egy összetett törést, nem csak több hónap műtét, mozgásterápia, és titániumlemez útján?
-Talán kicsit vállas vagyok hozzá, de nem csak öntől kaptam már ezt a karriertippet- vallom be. Nem gondolkoztam még ezen az irányon, de ha véletlen úgy alakuna, végülis... -Igazából,.. stílustól is függhet, zakókhoz talán még jól is jön, mond valamit.
Ha őszinte leszek, egy kevésbé haute couture irányból még vehetjük is modellkedésnek, amit a Tusával kapcsolatos lázadó-stílusommal művelek.
Áh igen, a bullying örökzöld témája itt is felüti a fejét. Mondjuk hogy ne ütné, egyes körülmények tekintetében...
-A gyerekek mindenhol gyerekből vannak. Valamennyi elkerülhetetlen, a többit meg megtanultam nem magamra venni. De igen, ebben sokat köszönhetek annak, hogy otthon is támogató hátteret mondhattam magaménak ilyen téren, és az Ilvermorny-ban is hamar megtaláltam a legjobb baráti körömet - velük a Tusára is együtt jöttünk.- Körülpillantok, hátha észreveszem a csajokat valamerre, bár amiről korábban hallottam itt, máshol feszegethetik épp a kedélyeket. -Amikor meg az ember tizennégy fölött viselkedik ilyen módon másokkal, azokat már csak sajnálni tudom. És mindenkinek, akinek ilyen gyökerekkel kell megküzdenie: sajnos a világban akadnak bőven gyökerek. Kitartás. Néha sajnos vissza kellhet ütni - próbáljatok visszaütni azzal, amivel a legnagyobbat csattan: találjátok meg azt a közeget, ahol boldogan tudtok élni, az ő ellenükre.
Remélem, érti, kikre gondolok "tizennégy fölött" - bár gyanítom azért kérdezte eleve is, - és remélem, majdan ők is, valahol talán mélyen tudat alatt, értik miért egyszerűen emberiségszinten szomorú, hogy nem nőtték ki ezt a fajta viselkedést még kamaszkorukban. Arra nem számítok, hogy a tudatukig eljut, annyira nem vagyok optimista az emberiség iránt. Annyira nem vagyunk jók. De annyira, hogy próbálkozni tudjunk, igen - és sokat elmond, hogy az embernek derogál-e legalább megpróbálni.
Talán végszónak ez jobb is a témában, úgyhogy örömmel fogadom a következő kérdést inkább. Elég csúnya időket élünk, hogy ránk férjenek a könnyedebb témák.
-Áááh, persze, hogy is maradhatott volna el ez a kérdés- vigyorgok cinkos-cinikusan. Remélem nem veszi zokon, hogy értem, hogyan működik a műfaj - én sem teszem. -Erről annyit mondhatok, hogy báli partner meghívás volt. Fenomenálisan táncol, kihívás volt tartani a lépést vele - bár van egy olyan érzésem, mint ha egyazon műfajnak tartaná a párbajozással.
Azért somolygok sejtelmesen annyira, hogy gyanakodhasson több sztorira az elmondottak mögött. Van egy benyomásom Heliodoráról - gyanúm szerint Aoife-nak is, aki pont ezen okból adta a kihívást a felkérésére - miszerint kedvenc jégkirálynőnknek vagy fel kéne még fedeznie bizonyos dolgokat önmagával kapcsolatban, vagy valahol félig-meddig tudat alatt észlelte már, és azt kéne meglépnie, hogy önmaga felé nem tagadja - hogy aztán a külvilággal megosztaná-e, azt csak neki tiszte eldönteni, de ez a belső béke felismerhetően ráférne.
Azt összeszedtem, hogy ez egy kényes téma neki, és illene aszerint tizteletben tartanom. A temperamentumát ismerve - eddig szerencsére hírből csak - valószínűleg egészségesebb is lenne így tennem.
De végül azt a "jutalomfalat dobás" dolgot csak nem tudom megállni, amit Miss Jadisland is mondott, és hozzáteszem még egy somollyal:
-Sajnos a továbbiakról nem nyilatkozhatok Miss Haseltine nevében mert, a szavaival, "felettébb bájos ez a pimasz szemöldököm így, hogy még a megfelelő helyen van."

Miss Bate

set

2006. 01. 13.

A legendás lényekkel övezett varázsló sportágok fejtegetése meglehetős izgalommal töltött el, mindig szerettem kitalálni, kreálni bizonyos dolgokat, legyen szól a sütésről, vagy a divatról, a meglepő, eklektikus párosításokért mindig vonzódtam, azt hiszem ez a sport is ilyen lenne, nevezzük Grifficsnek vagy Quodgriffnek, bármelyik bejönne. Vale modellként véleményem szerint azért is állná meg a helyét, mert az a típusú modell lenne, akinek vannak gondolatai, és kiáll jó ügyekért, úgy mint például Elfelda Hall. Ő különben éppenséggel pont az egyik szponzora a Tusának, és mint olyan, biztosan megjelenik majd egy-egy eseményen, így gyorsan feljegyzem a szürkeállományomba, hogy majd ne felejtsem el beajánlani neki Vale-t... persze tudom, hogy az utóbbi években a színészet a nagy szerelme, de úgy tudom, nem hagyott fel a mentorálással sem teljesen, ás egy ilyen tehetségre bizonyosan ráharapna, a divatiparral egyetemben. Elvégre a Trimágus Tusa egyik bajnoka hatalmas szenzáció, amit remekül meg lehet lovagolni divat szempontból is.
- Örülök, hogy nyitott a dologra, az atletikus alkat most igazán felkapott, legyen csak büszke azokra a vállakra! - mosolyogtam rá biztatón, majd kíváncsian figyeltem a következő válaszát a bullying témára, miközben sebesen sercegett a pennám. Tetszett a tanácsa, amit a kortársainak adott ezzel kapcsolatban.
- Előremutató gondolat, tökéletesen egyetértek: az elégedettség és a siker az, amivel szerintem is a legjobb vissza lehet vágni az irigyeknek és a rosszakaróknak - bólogattam lelkesen. Ezen a téren nekem is sok tapasztalatom volt, nem egyszer akartak elgáncsolni a szakmámban, és támadtak már a szexuális identitásom miatt is eleget. Ilyenkor a legjobb recept az volt, hogy felszegett fejjel visszamosolyogtam az engem szapulókra, mint akit a legkevésbé sem érdekel. Szerencsére valóban le tudtam rázni magamról az effajta áskálódást, mindig az volt számomra a fontos, hogy ki az, aki mond valamit, nem az, hogy mit mond... Aki nem érte el azt a szintet, amivel azonosulni tudnék, annak miért is adjak a véleményére?
Kíváncsian hallgattam a magánéletére vonatkozó választ, közben kicsit csalódottan konstatáltam, hogy hiába próbáltam kinyerni a gondolata közül a konkrét igazságot, ez nem sikerült, mert Heliodorával voltak tele a gondolatai, akiről gyanította, hogy valószínűleg látenciában él. Ez mind szép és jó volt, de én Vale-re voltam elsősorban kíváncsi, és mivel nem voltam az a fajta, aki könnyen feladja, tettem még egy próbálkozást.
- Azt maximálisan megértem, hogy Miss Haseltine nevében nem beszélhet, na de a saját személyét illetően gondolom nem merül fel ilyen morális dilemma - csillogtak a barna íriszek a kitartó kíváncsiságtól. - Higgye el, nincs miért titkolnia, ha a saját neméhez vonzódik, de ennek az ellenkezőjét sem kell lepleznie természetesen. Tudja egy olyan diák, mint Ön, akit az egész varázslótársadalom figyelemmel követ most, képes változásokat elérni, fontos gondolatokat elindítani, és segíteni másoknak a saját példáján keresztül... - Nyilván megtagadhatta a kérdésemet, de azért bíztam benne, hogy átgondolja az érveimet, és őszintén felel majd.
Annak idején magam is számos fiatalt inspiráltam a "coming out"-ommal, és sosem bántam meg, hogy ilyen transzparens voltam az identitásom kapcsán. Erre próbáltam most Miss Bates-t is biztatni.

Miss Jadisland

-Büszke vagyok én rájuk, én magam növesztettem őket- vigyorgok a vállaimat illetőleg. Nem mondtam, hogy másképp gondolnám, csak hogy eddig nem fontolgattam komolyabban még pont ezt a karrierirányt. Annyi mindenképp igaz, hogy van egy jellegzetes stílusom, és talán az alkatom is ahhoz illik jobban - de ha valaki pont olyan stílushoz keres modellt, valóban lehetek pont én az optimális alany. Szerintem egyetért mindenki, aki közelebbről ismer, hogy egy sajátos niche vagyok.
A bullying kérdését végül úgy érzem, csak ki kell még egészítenem a korábbi "végszavam" margójára.
-El kell ismernem viszont: tudom, könnyen beszélek innen, az én magabiztos hátteremből.- ha kamera is lenne, most abba nézve folytatnám, a nézőkhöz szólva, ahogy köztük lehetnek azok, akiknek a legjobban számíthat ez most: -Igen, ha egy ilyen lekicsinylő, elnyomó közegben vagytok, sokkal nehezebb reménytelien kilátni belőle - ezt nem vitatom el. De akárhogy akarják elhitetni veletek az ellenkezőjét: Nem vagytok egyedül, és nem vagytok kevesebbek. És igen, ijesztőek lehetnek az első lépések, de keressétek egymást, és együtt könnyebb lesz kijutni.
Hogy mondjak valami konstruktívabbat is. Egy-két téren én magam is tudom: az általános pozitív szavak nem hangzanak olyan meggyőzően, ha nem érzem úgy, hogy aki mondja, az érti is az általam megélt nehézséget. Remélem most nekem sikerült nem pont így hangzanom szintén. Végül könnyedebb hangnemmel somolyogva, hozzáteszem még a végére, -És ha bárkinek szüksége lenne egy szöktetésre,..
Kamerába bele is kacsintanék itt, de így szóbeli interjúban nem jönne ki ugyanúgy, csak fejben tudom hozzáképzelni. Túl hozzászoktam vajon Vi társaságához, hogy ezt ilyen rutinszerűen teszem?
Apropó Vianne és tíz lábon belüli környezete, talán jobban is jártunk össznépileg hogy valahogy nemigen futottunk össze velük a bálon - van egy megérzésem, hogy ha helyesek a benyomásaim Heliodoráról, veszélyesen drámai lenne összeereszteni kettőjüket.
-Nem érzem úgy, hogy én titkolnék bármit- tárom szét a karjaimat mutatólag - most is ing és nyakkendő, a szék háttámlájára hajtott zakótalárral; flörtölök a látógömbökkel, és csókot dobok a kommentátornak,.. aki őszintén figyel, annak csak nem lehetek akkora rejtély. -Vonzódok ahhoz, aki vonzó, de szerintem észre lehet venni azt úgyis. Én rejteni soha nem próbáltam.
A feltett kérdésre őszinte volt a válaszom az előbb is.
-Nos, az előbbi válaszomat továbbra is tartom, de hogy is mondják? "Akinek van füle a hallásra, hallja".- Remélem ezen a ponton somolygok elég egyértelműen, hogy Miss Jadislandnak is lejöjjön, lehet a korábbi szavaimban találni még választ, direkt mondtam pont úgy és pont azt, amit. Nem az ő kérdése alól próbálok kibújni, csak ez pont olyan volt, ahol egy másik félre is tekintettel kell legyek.
Hallottam hírét, milyen Heliodora rossz oldalán lenni, és ...nem mondom, hogy nem játszok a tűzzel, de ha igen, azt legalább ésszel szoktam.

Miss Bate

set

2006. 01. 13.

Tetszett Miss Bate humora, fel is nevettél a megjegyzésére, hogy ő növesztette a vállait, amelyeket átvitt értelemben szárnyaknak is be lehetett tudni. Ezt a gondolatot gyorsan odaírtad a lapra, az önmozgó pennát megragadva. A penna ugyanis megkönnyítette  amunkádat, de nem végezte el helyetted azt, a saját gondolataidat nem tudta maximálisan átadni, még akkor sem, ha már eléggé ismerte az észjárásod, hiszen pályád kezdete óta veled volt. A szó elszáll viszont, ha ne jegyzik le, így nem várhattál azzal, hogy magadhoz ragadd az írást. Utána hagytad,, hogy ismét önálló életre keljen.
Tanácsa a kiközösítetteknek, bántottaknak, olyan mélységgel bírt, ami nagy elismerést váltott ki belőled. Innentől kezdve elhatároztad, hogy mindenképpen hosszútávon igyekszel segíteni neki, és a Tusa után is egyengeted a sajtómegjelenéseit, amennyiben persze erre szüksége lesz, vagy igényt tart.
- Az olvasók nevében is köszönöm, amit elmondott. Szerintem ez nagyon sokaknak ad majd támaszt - mosolyogtam Vale-re, aki elképesztő profin adott interjút, szinte már kamerát kívánt magának az a belőle áradó karizma és magabiztosság, amely finom eleganciával és lezserséggel párosult.  A nemi érdeklődésére adott következő válasza már számomra is érthető volt, nem volt szükségem további magyarázatra, és úgy véltem, hogy mindez az olvasóknak is érthető lesz. Így hát nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjem neki azt, amit képviselt.
- Értem... világos, mint a nap! Remélem elhiszi, hogy nem üres frázisként mondom: maga kivételes vezéregyéniség. A generációjának ilyen példaképekre van szüksége, és ezen véleményemet a cikk is tükrözni fogja. Nagyon köszönöm Miss Bate! - biccentettél hálása, majd ha részéről is kerek volt így a beszélgetés, úgy egy könnyed mosollyal az arcodon vetted magadhoz örökmozgó pennádat, füzeteddel és táskáddal együtt, hogy megpihenj ez után a tartalmas nap után. Elégedett voltál a mai nappal, hiszen nem csak egy, hanem két tartalmas és jó interjút is felvettél, és már alig vártad, hogy megszerkeszd, majd publikáld őket.

Köszönöm szépen a játékot! ^^

Miss Jadisland

-Remélem, tudtam vele segíteni- zárom szerényen. Innen többre kevés módom is lenne pillanatnyilag, hacsaknem pont itt a Roxfortban, esetleg a kinti faluban kell kiállni valaki védelmében. De az a képzeletbeli kamera kap egy jelentőségteljes pillantást, a szöktetős ajánlatom az áll - minden, amivel csak félig viccelek, azt félig komolyan is mondom.
-Mostmár muszáj leszek felérni ehhez a meglátásához- bájvigyorgok egyet a vezéregyéniségem "vádjára". Az ikonikus és jellegzetes karaktert nem tagadhatom, a vezetést azt meg úgyis meglátjuk a közeljövőből. Bár pont úgyis mint példakép fogok a legtöbbekhez elérni, így távolról - vagy mint ellenpélda, de ez a kettő úgyis kéz a kézben fog járni, amég az emberiségnek van egynél több véleménye bármiről.
-Én köszönöm a lehetőséget, és az idejét. Máris kíváncsian várom a cikkét.
Én is felnyalábolom a szék háttámlájáról a magam talárját, és a klasszikus lezser-szalutálós mozdulatommal búcsút intek még a riporternőnek.
Végül magam is elindulok - előszöris valami koccintásra érdemes italt találni, ha leledzik még, aztán pedig mostmár tényleg rátalálni az én spicy szirénjeimre, és kifaggatni őket rendesen, mi is volt ez a botrány aminek nyomait innen-onnan hallottam róluk egész este. Ilyen előkelő esemény illeme elvárná, hogy Heliodorának is bemutassam a barátaimat legalább egy köszönés erejéig, de ez utóbbit még mg kell beszélnem az életösztönömmel.

Köszönöm a játékot én is