Esti Tűzkör

Minden este napnyugtakor egy kijelölt, homokba vésett kört mágikus fények ölelnek körbe, amelyek halványan pislákolnak, mint a parázs. A tűzkörben bárki elmesélhet történetet, zenélhet vagy csak csendben ülhet – a helyszín varázsa, hogy a hang mindig pont annyira hallatszik, amennyire kell. Diákok, tanárok, felnőttek is letelepednek ide, és néha egészen különös dalok csendülnek fel. A pletykák szerint, ha valaki úgy mond el egy történetet, hogy más is magára ismer benne – a láng egy pillanatra kék lesz.

Vianne

Egyedül ülök - egyelőre - a parázskör vonalához csak majdnem hozzáérve, felváltva nézem a naplementét és az épp csak életre kelő lángokat. Hamarosan ide fognak szállingózni mások is, ismerősok és idegenek. Ahogy besötétedik és a lángok felélednek, mindig népszerű ponttá válik a hely végül, de még egy darabig kihasználom a magányt.
A kis erszényem az ölemben, rendezgettem benne egy-két emléktárgyat a pavilonokból, amik jobban megérintettek. Álhattam talán negyed órát is nemrég az indiai esőfüggönyében, a hajam még mindig nyirkos - persze elmúlasztani nem tudta, ekkorát hogy tudott volna, azt a bánatomat amivel én álltam alá, de jó volt ahogy egy kellemes, szomorú nosztalgiára tompította.
A láncáról levett, kis nyitható ezüstmedált forgatom az ujjaim közt, talán már tíz perce is lassan - kinyitom, becsukom néha, bár az apró képet ritkán nézem meg. Szebben, élénkebben, pontosabban látom magam előtt amúgyis.
Egy héttel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy itt fogok kikötni - egy óceánnal is távolabb otthonról. Persze, nem gondoltam annyira bármi másra sem: otthonról el, ahol nem maradt már semmim ami tartson, aztán amerre visz a lábam. Pillanatnyi tervek, amióta Abe-től elbúcsúztam: Fort Leavenworth, Anyától is elköszönni. Kansas City, varázslónegyed, dragotot váltani mielőtt nekivágok az ismeretlennek - akkor még működött a kártyám, de ki tudja azóta letiltatta-e Apa - aztán az első nyilvános kandalló, és ami eszembe jut.
Így álltam meg Vi-nél is, így jött az ötlet jelentkezni erre a Világkiállítás túrára, és így fogok majd előrukkolni valamivel a nyár további részére, mert ezek után haza már nem mehetek. Talán évvégén megfontolom, adjak-e esélyt egy civilebb búcsúnak még, akkor se hiszem hogy maradnék már, de ezen a nyáron már talán Kansasban is csak átutazóban járok majd. Úgyhogy ki kell találni valami mást, mit is kezdek magammal szeptemberig.
Szégyellősen, sietve rakom vissza a medált az erszénybe, ahogy közeledni hallok valakit, bár nem is tudom, mi okom rá. Talán csak túl személyes, saját emlék mementója, attól érzem nem társaságba illőnek.
-Szia- nézek föl, és intek erőtlenül, Vianne-t felismerve. Nem kell az ő képessége felismerni a szokásos energiám hiányát, viszont mostanra biztos tudja az okát is. Van ebben valami kellemes - a legnehezebb néha szavakba önteni, ki is mondani azokat, nehéz érzésekkel kapcsoltban. Vi-vel elég csak félszavakban kibogozni azokat a részeket, amik talán magamnak is túl kuszák voltak a fejemben.

God bless the mean girls
· · ─────── · ❥ · ─────── · ·

@Vale ·⬧· outfit ·⬧· 2005. július 2. szombat

Valaki elrontja az akkordot – a hamis hang a botfülűeknek is megüti a fülét. Innen biztosra tudom, hogy nem Miguelito az. Mindez még sem számít, hiszen miért is számítana, ha közben mindannyian (vagyis majdnem mindannyian) jól érezzük magunkat? Malachi már beindította a bulit, nyilván azt hiszi, hogy ő a main character. Madrigal aput is látták a külföldiekkel beszélgetni papucsban meg lazulós ingben. Több szemtanú pedig azt is megerősítette, hogy Barb full-nymph módban van. Csak azt várjuk, mikor változik tényleg sellővé. Minden esély megvan rá, miután egy buli után visszahozta Varv pálcját. Hát nem romantikus? Persze még mindig ijesztőek azok a bizarr dolgok a fejében, de talán kevésbé van befeszülve ezen a helyen, mint máskor. Ez pedig legalább már valami.
Nem nehéz kiszúrni téged, pedig nem te vagy az egyetlen csinos, szőke fiúlány ezen a tengerparton. Mégis, a te fejedből hallom a leginkább a segélykérést. Szinte ordítasz, pedig a gondolatok se nem rendezettek, se nem halkak. Mégis van bennük egyfajta elfojtás, mintha víz alól próbálnál beszélni, azt viszont leginkább egy teljes kórus hangján.
Ha egyszer tényleg egy élő Goddess leszek, megígérem, hogy egyetlen csettintés, és az ilyen problémák egyszerűen megszűnnek, hogy mindenkinek minden szebb és jobb legyen. Sajnos viszont csak egy halandó vagyok extrákkal. Egy opcióm maradt: valahogy megpróbálni összetartani téged erre a kibekkelős időre, duh!. Ha kell, tetőt adok a fejed felé, és alhatsz a gyerekkori szobámban, a régi plüssállataim között. Vagy addig mulattatlak, amíg egy picit, legalább egy picit el nem csendesednek ezek a zaklatott gondolatok abban a szép fiúlány buksidban.
- Nem áll jól neked ez a sad beige, Vale Babe. – konkrétan Vale most a negatív tér a parton, amikor ott van mondjuk Barb is valahol. Hiába az achievment, azért nem ok ez a meltdown, valamit kezdeni kell vele. Még szerencse, hogy nem jöttem üres kézzel.
Kérdés nélkül fogom meg a karod, hogy leültesselek kicsit távolabb a tűztől, a melegét azonban még mindig érezhetjük arcunkon. Még fontosabb, hogy tökéletes a panoráma view a röplabdázó srácokra.
- Oké, akkor figyelj. – táskámból két, jellegzetes, coca-cola piros poharat veszek ki először – egyet neked, egyet magamnak. A narancsos-vodkás-chilis jeges tea elég lesz arra, hogy segítsen relaxálni, nyilván rengeteg jéggel ebbe a hűdenagy melegbe.
- Amint valamelyik srác elesik vagy melléüt, iszunk. – belerakom az italokba az ikonikus szívószálakat – neked a delfineset, nekem a flamingósat.
- És amint valamelyik túl keményen flexel nekünk, kettőt iszunk. Nincs kérdés, nincs dráma, csak a hülye fiúk. – kacsintok rá, miután elhelyezkedem a taktikai megfigyelő pozícióból. Nem kellett sok hozzá, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet – és akkor Vale Babe még nem tud a csillámshotról, amit későbbre tartogatok.

Vianne

Olyan jól lehet a tűzbe bámulni, miközben próbálom - egyelőre sikertelenül - rendezni a fejemet. Órákat tudnék tölteni vele, remélhetőleg még nem trtok ennyinél, de tényleg feléledt már egy egész tábortűznyire, mire Vi értem jön.
-Nem- értek egyet, én se divatból vagyok itt. -De valamikor fel kell dolgoznom.
Futni már tudok, túl jól is, vajon eddig mit csináltam? De valamikor meg kell élnem, át kell rágnom magam rajta, és végül, ha odaérek, továbblépni. És ez most egy ilyen napra jött ki.
A tagadáshoz hozzá se nyúljunk inkább, de alkudoztam már eleget. Valljuk be, az utóbbi évvel pláne, a védjegyemmé vált. Győzködni a világot, hogy tehetek még valamit, még nincs vége. Talán már tényleg csak az elengedés van hátra, de hagynom kell magam tartani felé.
Legalábbis ezzel győzködöm magam, és remélem hogy így is van. De legyünk őszinték, segélykérés volt ide ülni - vagy arra, hogy ebben segítsen valaki, vagy hogy kirángasson belőle, de végülis én nem jelöltem, hogy melyik kéne. Talán nem is én tudom.
Rongybabaként hagyom húzni a karom, mintegy kelletlenül, de azon a ponton hogy Vi elmozdítana, csak vezetnie kell, készséggel kotorok el az általa kinézett pontig.
-Najó, de akkor kihasznállak.- Be is tartva a fenyegetést, elnyúlok előtte a homokon mint egy napágyban, és Vi-t használom a háttámlának. Ha megtorpedózza itt a depizésemet, ennyivel csak tartozik cserébe.
Befészkelődök kényelmesen, aztán feltartom azért koccintani a kapott italt, tudhatja hogy hálás vagyok mégha nyűgösen is - A mozdulat egyben megteszi integetésnek is a flexelő fiúk felé, ha már felfigyeltek a felbukkanásunkra.

God bless the mean girls
· · ─────── · ❥ · ─────── · ·

@Vale ·⬧· outfit ·⬧· 2005. július 2. szombat

Sok dolog elfér abban a táskában – az ilyen pillanatok azok, amik boldoggá tesznek, amiért nem maxnixnek születtünk, még ha nálunk családi hagyomány is az, hogy ilyen gusztustalanul liberálisak, vagy ahol a nagy U.S.A-ben mondják, kaliforniaiak vagyunk.
Hagyom, hogy Vale Revolver Babe háttámlának használjon. Szó szerint úgy dől rám, mint a western-filmek végén a megfáradt sheriff. Ez még nem blokkol abban, hogy ki ne töltsem magunknak a gondtalanító narancsos-vodkás-chilis jeges teát – a vodka miatt természetesen Russian Baby Girlünk előtt kell örök hálával adózni. Mindenképpen jár neki is egy Eiffel-tornyos kulcstartó, ha végre találok ebben az országban egyet – az ajándékboltot megnéztem már, de valahogy nem igazán értékelték, sőt, straight-up offended voltak. Pedig csak egy ártalmatlan kérdés volt, jeez.
- Tudtad, hogy 50% esély van arra, hogy 1/32-ed olasz vagyok? – mintha pont látnék az egyik fürdőnadrágos sráctól egy jellegzetes, olaszokra jellemző kézmozdulatot, miután a társa elvétett egy szervát. Magam is meglepődök a matematikai pontosságomon, már majdnem sajnálom, hogy sose vettem fel a számmisztikát, pedig ha ott ilyenekkel is foglalkoznak, akkor még lehet, hogy érdekes is.
- Vagy legalább 25%, ha beleszámítjuk, hogy anyám lehet, hogy lefeküdt a pizzafutárral is. – szó sincs semmilyen pizzafutárról, és legyen bármilyen atipikus a családmodellünk, a maguk módján hűségesek egymáshoz. És itt a kulcs: a maguk őszinte, rendkívüli módján. Valahogy nem is vitatkoznak annyit, mint a házasok. A lényeg viszont, hogy Kansas Kweent talán sikerül kizökkenteni egy pillanatra a hülyeséggel.
- Két dologban vagyok biztos. Az egyik, hogy holnap újra felkel majd a nap, és valahogy meg fogjuk oldani. A másik pedig… – megemelem a saját poharam, a szívószálat pedig ajkaim elé készítem.
- …hogy arra az elhibázott szervára innunk kell. – nincs szebb öröm, mint a káröröm. Bónusz, ha közben az alanyok is úgy néznek ki, hogy egy bella ciao elég legyen ahhoz, hogy nagyobb toxikus maszkulinitás energiát vigyenek be a játékukba, de ettől ekkora fun az egész, nem?

Vianne

-Cuki delfin- jegyzem meg az italhoz járó szívószálra, aztán - már ha eltekintünk a strandoló életművész esztétikától, ahol kicsit ütközne a stílus - hivatásos szakértő módjára kóstolom meg, elemzem ki. Jegestea pikáns vodkanaranccsal, mondjuk tőlünk milyet is várnánk mást?
-Varvnak tartozunk hálával érte? Majd én se jöttem ám üres kézzel- somolygok cinkosan, bár ezúttal nem tudhatok olyan sejtelmes maradni, mint bárki mással. Nem mintha nagy titok lenne a megfelelő körök számára, azért hoztam, hogy előkerüljön. Meg igen, dacos kamasz lázadásból is, meg mert tilos, meg mert az ajtócsapkodás csak arra az egy pillanatra kifejező, amég el nem ül a hangja. Az ezredes úr legdrágább minőségi Tenessee whiskey-ének a hűlt helye tovább megmarad emlékeztetőül, hogy nem halkan távoztam. És tovább megmarad nekünk, koccintani ugyanerre.
-Harmincketted? Az komoly arány, ezt le kell majd tesztelnünk. Rakunk majd rád egy vérnyomásmérőt, és leteszünk eléd egy tányér kecsapos spagettit- vigyorgok pimaszul tulajdonképpen az olaszgyanús röplabdásra, mert innen túl sok kitekeredés kéne ahhoz, hogy Vi-re nézzek fel.
Elárulja azért a hátsószándékát itt mögöttem a vigasztaló szavaival - illetve az abból tovább is váltással. Tudom, hogy nem hagyna szóhoz jutni, ha próbálnám szavakba önteni a gondolataimat, de sajnos-nemsajnos, ő így sem marad le róluk. Nem aggódok azon, hogy fel fog kelni a nap, és meg fogjuk valahogy oldani, és megint, és napról napra menni fog végül. De volt velünk valaki, akinek sajnos nem fog többet.
De értem a célzást.
Sóhajtok még egy utolsó, kissé szaggatottat, aztán - bár a kacsintást jól látni talán távol vagyunk kissé, - megemelem a poharam a mindenkori felénk figyelgető fiúk irányába, mielőtt iszok a meccsükre. Hogy pontosan kinek is szólt, azt meg majd mindegyik magára veszi, aki akarja hogy az ő inge legyen.

God bless the mean girls
· · ─────── · ❥ · ─────── · ·

@Vale ·⬧· outfit ·⬧· 2005. július 2. szombat

Ha nem tudnám, milyen arany életem van, lowkey jealous lennék Valere, vagy bárki másra, akiknek az enyémnél hagyományosabb családi körülményei vannak. Soha nem kellett semmiért lázadnom, I basically get away with muder at home. Gyakorlatilag azt csinálok, amit akarok. Ha ezt így elmesélem bárkinek, persze azt hiszi, hogy nálunk a totális anarchia uralkodik, de csak jót mosolygok ezeken a gondolatokon. Western Vale knows the drill, tudja, hogy erről szó sincs – full chill és zero chaos. Azért ha felnőttként kezelik az embert, akkor bármilyen döbbenetes, de többnyire adult reakciót is fog kapni. Bár azt el kell ismernem, hogy egészen jól esett az ajtócsapkodás, amikor tavaly nyáron úgy döntöttem, hogy Pyotrhoz költözöm ’Ciscoba.
- Ki másnak. – felelem a koccintást követően, hogy aztán szürcsölhessek is egy kicsit az ígéretnek megfelelően belőle. Szerencse, hogy ebből a szögből Gunshooter Bate nem látja az arckifejezésemet – felütöttem ám Matroshka Babánk vodkáját rendesen, de csessze meg, azért ez még így is erős!
- Kerítünk sort a trófeád elfogyasztására is, ne félj. Értettem a célzást. – a célzást, ami ezúttal nem valamelyik lőfegyveréből, és nem is a pálcájából érkezik. A hosszú iskolabuszos utazás alatt is gyakran visszakalandoztak a gondolataira arra, amit elhozott otthonról. Szerencsére a vakáció miatt nem ragaszkodtak szigorú ülésrendhez, és nem kellett beérnem Zaniah és a többi Serpent társaságával, ha közben ott van nekem a vwitchgang. Azt az egyet azért el kell ismernem, hogy Vale messzebb jutott a lázadásban, mint én, amikor tavaly meghívtam Miguelt daddy #2-hoz, bár ott inkább Pyotr véletlenszerű hazaérkezése okozta az akció meghiúsulását, mint a szándék.
- Aztán kipróbáljuk, hogy pineapple-on-pizza apologist vagyok-e? Bold move. Bár már annyiszor ettem hawaii pizzát, hogy a pizzafutárt azt hiszem, nyugodtan kizárhatjuk. – nem is értem, az olaszok miért hisztiznek ennyit egy gyümölcsön. Who cares? Vannak aggasztóbb ételek és italok az ananászos pizzánál. Ha tudnák például, hogy hogyan készítenek alkoholt a magnix börtönökben… na ahhoz például tényleg sose lenne gusztusom. Az ananásznak egyébként vannak jótékony tulajdonságai is, amiket szívesen megosztok a megfelelő társasággal, úgyhogy még egy pont az ananászos pizza mellett.
A fejtegetést az olaszok valószínűleg nem hallották, különben nem mosolyognának ránk ennyire játék közben. Kétlem, hogy azért csinálják, hogy megmutassák, milyen jók a fogorvosok Itáliában, így csak az italomat emelem feléjük, hogy jelezzem, folytathatják a játékot.
- Teljes deluluban van az egész italian squad, de azért cute, nem? – kérdezem, bár az azért még innen is impressive, hogy az egyikük úgy pörgeti meg a labdát az ujján, mintha egy Nike adben lenne. Mondjuk ilyen Michelangelo-szobor testtel (és nem a csatornás pizzaevőével) legalább emeli a látvány színvonalát.

Vianne

-Helyes, van is olyan erős hogy úgy legyen az igazi.- Veszélyesen jó italok a veszélyesen pikáns lányoktól, nem is lehetne máshogy. Mondjuk most belegondolok, Vi-nek van-e ugyanígy védjegye - rá inkább a csillámkoktélok jellemzőek, amiket a legjobb érzékkel kever bármiből. Vagy lehet így helytálló, és ő kever és ráz össsze mindannyiunkat, tökéletes érzékkel a pillanatnyi legjobb formánkra, és fűszerezi meg a megfelelő pikantériával, hogy pont annyira legyünk édes és ártatlanok, mint egy ilyen koktél.
Vagy máris érzelgősre és filozófusra ittam magam? Ez olyan mély lett, mint ez a pohár - ami meg is érdemel egy újabb, hosszú kortyot.
-Ó, nem sürgetem én, csak mondom hogy van. Nem szalad az sehova.- Nem úgy mint én, mindenhova mostmár, és nem is tudva vagy tervezve, hova van a tovább. Megyek amerre visz a lábam vagy az élet, és rebellis magabiztossággal állítom, hogy úgyis elbírok vele. Tessék, itt vagyok egy óceánnal odébb, mint valaha gondoltam, és még mindig pofára sem estem rendesen. Túl jól megy ez ahhoz, hogy ne legyen egyszer még sírás a vége.
-De a pizzafutár is apologist, ugyanolyan szívbaj és fenntartás nélkül hozza ki az ananászos pizzát, mint te eszed.- Hogy a hawaiit vagy a futárt, azt meg meghagyom azoknak, akik ilyenen szeretik törni a fejüket, biztos találni itt. -Az miért kizáró? Csak hasonlóság, ha valamerre akkor pont mellette szólva jelenthetne bármit.
Néha igazán nem kéne gondolkodnom, semmi jó nem származik belőle. Mármint, én bármi bűntudat nélkül propagálom a minden rosszat, de talán lehetnék több tekintettel a közjólétre. Igen, ez a filozófus-spicc ez check.
-Figyelj, azért pózolnak itt nekünk hogy bájologjunk érte, és azért bájolgunk hogy pózoljanak. A kilátás gyönyörű a panoráma minden irányában, ha meg többet akarnak, érdemeljenek ki többet, nem?- Dobok is egy csókot, ami szólhat két ilyen Reneszánsz Itáliának is, hátha úgy veszik mindketten, hogy a másiknak szólt pedig ő érdemelte volna.
Nagyobb fenyegetés vagyok a társadalomra, mint bármilyen Sátánista összeesküvés, amire a fundik szeretnek annyira gyanakodni.