Mrs. Norris
Maffiavezér
  

,, a T E J hatalom ,,
A kutyák kutyák, a madarak madarak, a macskák... ISTENEK.
Hozzászólások: 3 131
Jutalmak: +2741
Játéklista: Megnézem!
Származás: Aranyvérű
Ház: -
Évfolyam: Kijárta
Családi állapot: Nem nyilatkozom
Kapcsolatban:: Mr Norris
Legjobb barát: Mindenki!
Kviddics poszt: Fogó
Nem elérhető
|
 |
« Dátum: 2025. 06. 19. - 20:17:34 » |
0
|
 A Roxfort Bagolyháza. Itt találhatóak meg az iskola baglyai, és a diákok baglyai is itt lelhetőek fel a tanév alatt. Aki levelet vagy csomagot akar küldeni valahova, az szépen felsétál ide, és vagy a saját baglya, vagy egy iskolai bagoly segítségével elküldi azt.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Sienna Scrimgeour
Griffendél


Scrimgurl ☆
Hozzászólások: 188
Jutalmak: +448
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Sötétbarna
Szemszín: Barna
Kor: 18
Ház: Griffendél
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Nem nyilatkozom
Kedvenc tanár: Leon Lutece
Legjobb barát: Revan Morgenstern
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: Főnixtoll, Szőlő, 12 és fél hüvelyk.
Elérhető
|
 |
« Válasz #1 Dátum: 2025. 11. 13. - 16:15:25 » |
+1
|
Connor
 2005. november 5. szombat- délután
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Connor O'Hara
Mardekár


♡ ♔
♥ szívkirály ♥
Hozzászólások: 154
Jutalmak: +394
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Játéklista: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : barna
Szemszín: barna
Kor: 17
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Bonyolult
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: 11 és fél hüvelyk, fenyőfa, sárkány szívizomhúr mag
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #2 Dátum: 2025. 11. 14. - 16:01:08 » |
+1
|
Egyre rövidebbek a nappalok
2005. november 5.
Connor lassú, nehézkes léptekkel érkezett a Bagolyház felé. A novemberi szél fázósan cibálta a bélelt farmerdzsekit rajta, fekete bakancsa pedig keményen koppant a kövezeten, miközben a fák csupasz ágai suttogva hajladoztak körülötte. Nem volt nála egyetlen levél sem, elvégre nem azért érkezett, mert üzenni akart volna valakinek. Egyedül akart lenni, és a maga ritmusában szemlélni a világot még egyszer utoljára, még mielőtt a Tusa feladatai teljesen átvennék az életét.
Alig egy hete nevezte meg őt a Serleg, mint a Roxfort egyik bajnokát, de azóta az élete teljesen felfordult. Korábban nem övezte ekkora felhajtás ezt az eseményt, legalábbis a könyvekben nem tettek említést mágikus kamerákról, amik a bajnokok minden mozdulatát megörökítették volna, sem pedig szponzorokról, akik folyamatosan bombázták őket a termékeik reklámötleteivel. Az újságcikkekre legalább felkészült, és jól tudta, hogy a pár nappal korábbi verekedésének is meglesz még a böjtje a sajtóban. Egyelőre azonban nem ez foglalkoztatta leginkább, hanem a Serleg szavai, melyek még mindig ott visszhangzottak a fülében: „Vak vagy, Connor O’Hara?”
Felkapaszkodott egy apró, üveg nélküli ablakba, majd lábait kilógatva a mélybe, a hulló levelek kavargó szőnyegére tekintett, figyelve ahogy a köd lassan behömpölygött az iskolai park hűvös szürkeségébe. A sálat végül egy finom mozdulattal lehúzta arcáról, nagyot szippantva a friss levegőből, a hideg levegő csípése alatt felfedve a múlt heti összetűzés nyomait. Ujjai ösztönösen simították végig a sebeket.
Már épp kényelembe helyezte magát, amikor is lépések zaja törte meg a csendet. Hátrapillantott az ablakból, egyenesen a toronylépcsőre, és egy pillanat alatt felismerte a közeledő Siennát.
- Csak feladok egy levelet, és megyek is.
A lány szavai furcsa mód mintha mentegetőzésnek hangoztak volna. Connor egy pillanatra ösztönösen a szemébe nézett, de nem felelt, csupán bólintott.
Sienna megtorpant, és a tekintete azonnal a fiú arcán húzódó sérülésekre siklott.
– Mi történt az arcoddal? – kérdezte.
Connor reflexszerűen végighúzta kezét a sebek felett, miközben serkenő borostája finoman sercegett ujjai nyomán.
– Egy kicsit összekülönböztem az egyik jenkivel… – válaszolta nyersen.
Connor egy pillanatra elgondolkodott: hetedik éve járnak ugyanabba az iskolába, de még egy szót sem szóltak egymáshoz, a meccsek előtti kapitányi kézfogáson kívül. Bár az igazat megvallva, olyankor sem nagyon mondtak semmit, maximum kipréseltek a foguk közt egy hamis „Jó játékot!” mondatot. Ettől függetlenül Sienna mégsem volt teljesen idegen számára. Ismerte a családtörténetét, és tudta, hogy a lány apja is a háború áldozata volt, akárcsak az ő, Connor anyja, és mindketten ugyanazon eszmék áldozatai lettek, amelyekkel az a nagyképű ilvermornys srác is szimpatizált. Vajon Sienna helyeselné-e, hogy beverte a hülye amerikai hülye képét, vagy a kviddics meccseken tapasztalt durvaságához hasonlóan elítélné a tettét?
Egy pillanatig még figyelte a hulló faleveleket a mélyben, majd nagy levegőt vett.
– Még nem mondtam, de… gratulálok hozzá, hogy téged választott a Serleg, és… a múltkori meccsért is. Lemostatok minket a pályáról…
Szavai nehezen csúsztak ki a száján, és az ízük is ismeretlen volt a fiú számára. A pillanat feszültsége oldódott egy árnyalattal, majd Connor visszafordult, és újra a ködös, novemberi tájra nézett, ahol a fák között lassan elillant a nap utolsó sugarának halvány fénye.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Sienna Scrimgeour
Griffendél


Scrimgurl ☆
Hozzászólások: 188
Jutalmak: +448
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Sötétbarna
Szemszín: Barna
Kor: 18
Ház: Griffendél
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Nem nyilatkozom
Kedvenc tanár: Leon Lutece
Legjobb barát: Revan Morgenstern
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: Főnixtoll, Szőlő, 12 és fél hüvelyk.
Elérhető
|
 |
« Válasz #3 Dátum: 2025. 11. 16. - 23:47:12 » |
+1
|
Connor
 2005. november 5. szombat- délután
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Connor O'Hara
Mardekár


♡ ♔
♥ szívkirály ♥
Hozzászólások: 154
Jutalmak: +394
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Játéklista: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : barna
Szemszín: barna
Kor: 17
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Bonyolult
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: 11 és fél hüvelyk, fenyőfa, sárkány szívizomhúr mag
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #4 Dátum: 2025. 11. 18. - 09:05:13 » |
+2
|
Egyre rövidebbek a nappalok
2005. november 5.
- Melyikükkel? – kérdezte Sienna.
Connor egy pillanatig csak nézte a lány arcát, mintha mérlegelné, mennyit hajlandó megosztani vele. Aztán végül vállat vont, mintha nem lenne jelentősége az egésznek.
– Morris. Valami Morris nevű srác. – válaszolta nyersen. - Mindegy is.
Ám a hangjából érezhető volt, hogy egyáltalán nem mindegy, de ettől többet mégsem tett hozzá. A félrenézése, a pillanatnyi ökölbe ránduló kézfeje elég volt ahhoz, hogy bárki megértse: nem ok nélkül mentek egymásnak.
Sienna gratulációjára csak bólintott. Szótlanul, arctalanul, ahogy azt egy olyan ember teszi, aki nem tud mit kezdeni a kedvességgel. Valahol zavarta is – nem a lány, hanem az a tény, hogy Sienna egyáltalán nem volt ellenséges vele. Jogában állt volna annak lenni. Sokak szerint kötelező is lenne. És Connor hozzá volt szokva ahhoz, hogy a legtöbben úgy néznek rá, mint valami kóros tünetre, amit jobb elkerülni. Az elmúlt években épp eleget tett is azért, hogy ez így legyen. Sienna viszont nem nézett át rajta. Ez furcsán ismeretlen érzést hagyott a mellkasában, ahhoz hasonlót, amit legutóbb Roxanne váltott ki belőle a nyáron.
- Azt hiszem, hogy jót tett a csapatunknak, hogy nem én voltam a fogó. Millert sem tudtam soha legyőzni, a mostani fogótok pedig még ügyesebb.
Connor nem felelt rá; nem is akart. Inkább csak lehúzta egy kicsit a gyapjúsálat a nyakában, és a semmibe bámulva gondolkozott azon, amit a lány mondott. Jenkins valóban jobb fogó volt, mint Miller. Erősebb, gyorsabb, karakánabb. Nem véletlenül kérte személyesen is, hogy térjen vissza a csapatba. Connor még most is érezte a szájában azt a savanyú ízt, amit akkor érzett, amikor az év elején mindenki előtt kellett bocsánatot kérnie tőle. Illetve nem kellett, de ő mégis így döntött. Gemma akkor a klubhelyiség közepén savazta őt porig – teljes joggal. A tavalyi vereség, valamint a sérülés után igen erősen megcsappant a tekintélye, de ez után az oltás után, amit Jenkinstől kapott, szinte alig maradt belőle valami. Aztán a válogató sem sikerült valami fényesen, a régi csapattársai ellenségesek voltak, az újak pedig nem bíztak benne. Connor bár hozzászokott az utálathoz, ez a mértékű semmibe vétel azért még neki is új volt. Bizonyítania kellett hát, és húzni valami váratlant…
- És azt hiszem, az sem tett jót, hogy alig maradt valaki az előző csapatból, és nem volt meg az összjáték...
Connor aprót bólintott – ezt a megállapítást már nem is lehetett volna tagadni. Valóban összeszokatlanok voltak. Az ő döntése volt, így a nyitómeccsen elszenvedett vereséget is a sajátjának érezte. A meccs után fel is ajánlotta a lemondását, készen rá, hogy átadja a csapatot valaki olyannak, akiben jobban bíznak a társai. De aztán jött a meglepetés, és a csapat nem fogadta el a lemondását. Talán azért, mert értékelték a gesztust, talán azért, mert mégis láttak benne valamit, talán csak azért, mert nem volt más opció. Végül is mindegy volt. Connor tudta, hogy jó döntést hozott év elején, amikor ezeket az új játékosokat válogatta be a csapatba, és hitt benne, hogy a szezon hátralevő két meccsére fog beérni a munkája gyümölcse, és ledarálják majd mind a Hugrabugot, mind a tavalyi bajnok Hollóhátat. Még ha a mai meccsüket látva is egyik sem lesz könnyű falat…
- ...és úgy láttam, hogy nem gyógyultál még meg teljesen..
Mintha tűt döftek volna Connor büszkeségébe. A fiú szeme megvillant, és mielőtt még gondolkodhatott volna, kiszaladt a száján:
– Ahhoz képest így is jól tartottuk magunkat, hogy volt köztünk egy kripli...
A mondat gúnyos élét rögtön megbánta. Aztán halkabban folytatta, a morgás helyén most valami óvatosabb tónus csengett, de mondani már nem mondott semmi értelmeset, csak motyogott:
– Mármint… mindegy. Nem számít..
Zavarta, hogy a lány észrevette, és még szóvá is tette a sérüléseit. Zavarta, hogy valaki észrevett rajta bármit is. Nem tudta, hogyan kell valóban elrejteni a gyengeségeit, és hogy hogyan kell nem elbújni egy sál mögé, ha valaki ránéz.
A csendben aztán óhatatlanul előbújt benne egy másik gondolat is. A repülés. Az egyetlen dolog az életében, amiben nem volt középszerű, nem volt csendes, nem volt fura és elviselhetetlen. A pályán más volt. Gyorsabb, ösztönösebb, pontosabb. Mert ő erre tette fel az életét. Míg mások buliztak, ő edzett. Míg mások tanultak, ő repült.
Barátai nem voltak, a lányokkal katasztrofális volt a helyzete, tanulmányi eredményei finoman szólva sem ragyogtak… de repülni úgy tudott, ahogy más nem. Talán csak Zafira járt a közelében – de míg a lánynak mindez adottságból fakadt, addig ő vérrel és csonttörésekkel építette fel magát. Ezért is fájt annyira az a vereség, mert a tavalyi sérülése visszarántotta őt az átlag közé. És ő nem akart átlagos lenni.
Connor nagyot sóhajtott. A hideg levegő párává foszlott az ajkai előtt. Érezte, hogy mondania kell valamit a feszítő hallgatásban, hát kimondta azt, ami először átvillant az agyán.
– Olvastam Vitrol cikkét… – szólalt meg végül rekedten. – Az a nő össze-vissza beszél. Amit az apádról írt… Felfordul tőle a gyomrom.
A szavai keményen koppantak a Bagolyház kőfalai között, mégis volt bennük valami nyers, torz törődés. Nem nézett Siennára közben – talán nem is tudott volna. Arról pedig nem beszélt, hogy Vitrol kacarászva írt az ő ingadozó hangulatáról, az elviselhetetlen természetéről, meg arról a roppantul fájó vereségről. Connor hozzászokott, hogy a háta mögött röhögnek rajta, idén pedig már ahhoz is, hogy a szemébe nézve is kikacagják. De nyomtatásban olvasni mindezt még neki is új volt.
Aztán újra a ködbe vesző tájat kezdte nézni, a fák árnyékai között kúszó novemberi szürkeséget. Egy pillanatra olyan volt, mintha csak ketten lennének az egész iskolában – két bajnok, akik valahogy mégis nagyon egyedül voltak mindenki más között.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Sienna Scrimgeour
Griffendél


Scrimgurl ☆
Hozzászólások: 188
Jutalmak: +448
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Sötétbarna
Szemszín: Barna
Kor: 18
Ház: Griffendél
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Nem nyilatkozom
Kedvenc tanár: Leon Lutece
Legjobb barát: Revan Morgenstern
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: Főnixtoll, Szőlő, 12 és fél hüvelyk.
Elérhető
|
 |
« Válasz #5 Dátum: 2025. 11. 19. - 22:14:01 » |
+1
|
Connor
 2005. november 5. szombat- délután
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Connor O'Hara
Mardekár


♡ ♔
♥ szívkirály ♥
Hozzászólások: 154
Jutalmak: +394
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Játéklista: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : barna
Szemszín: barna
Kor: 17
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Bonyolult
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: 11 és fél hüvelyk, fenyőfa, sárkány szívizomhúr mag
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #6 Dátum: 2025. 11. 26. - 12:05:22 » |
+2
|
Egyre rövidebbek a nappalok
2005. november 5.
Connor szeme lopva Sienna arcára siklott, amikor a lány az amerikai fiúról kérdezett és a verekedés oka felől érdeklődött. Egy pillanatra összeszorította az ajkát, majd vállat vont, mintha a szavak teljesen jelentéktelenek volnának.
– Mondott pár dolgot, amit nem kellett volna… – motyogta végül, hangjában a feszültség vibrálásával. – De legközelebb kétszer is meggondolja majd, hogy kinyissa-e azt a Halálfaló pofáját.
A pillanatnyi csendben Connor szívverése felgyorsult, ahogy tekintete egy pillanatra találkozott Sienna pillantásával. Zavarta, hogy beszélnie kell minderről, hogy ki kell tárnia magából valami olyasmit, amit korábban elnyomott volna. Ráadásul a verekedés emléke újból feszíteni kezdte az idegeit, és a dühtől szinte remegni kezdett a teste.
Amikor a lány óvatosan tompítani próbálta Connor korábbi kirohanását, a fiú lassan elfordította a fejét. Nem azért, mert megsértődött volna, csupán csak szégyellte magát, és bánta a korábbi tüzes szavakat, amiket szinte akaratlanul mondott ki. Kellemetlen volt hallania Sienna dicséretét. Egyszerűen képtelen volt kezelni a helyzetet, amikor valaki elismerően beszélt róla. Másfelől viszont vágyott rá, hogy észrevegyék, hogy ő is valaki. Ez a furcsa kettősség évek óta kísérte már útján.
A kellemetlen csendet a Vitrolról szóló említés törte meg. Connor szeme először a ködbe révedt, majd lassan visszaemelte a tekintetét Siennára.
- ...fogalmam sincs, hogy mit csináljak, ha legközelebb interjút kell adnom neki.
– Hát ne adj neki – vágta rá a maga megszokott nyers, de őszinte stílusában. – Egy ilyen szarkeverő nem érdemli meg, hogy szóba állj vele.
- Azt a balesetet kétlem, hogy az első próba után felemlegeti majd – mondta végül Sienna, a cikk végére célozva, ahol Vitrol Connor tavalyi csúfos esésén élcelődött. - És félistennek nevezett.
Connor szárazon felnevetett.
– Ebből is látszik, hogy az a nő elmebeteg.
Mintha csak a kihalt, ködös táj is megerősítené az állítását, korábbi nevetésének visszhangja kacagva felelt neki. Aztán Connor lassan felállt az ablakpárkányra, kezével megkapaszkodott a hideg kőfalban, és lassan előredőlt. Szinte lógott az ablakból, a levegő ellenállását érezve, mintha csak a szél tartaná őt.
- Pedig szívesen lennék félisten, ha az kéne hozzá, hogy seprű nélkül is tudjak repülni.
Connor hajába belekapott a hideg, novemberi szél, a fiú pedig lehunyt szemmel élvezte a lebegő érzést.
– Tudod, gyakran azt érzem, hogy az én helyem nem is a földön van, hanem odafent az égben. Bárcsak tudnék repülni… – motyogta. Szavainak súlyát a szél vitte el, miközben ujjbegyeivel kapaszkodott a párkányba, negyvenöt fokban előredőlve. – Akkor minden könnyebb lenne…
Egy pillanatra szinte elengedte magát, engedve a szabadság képének, de aztán hirtelen visszarántotta testét, és a szavak halk dörmögésébe csúsztatta a legsötétebb gondolatát:
– Sokan nem bánnák, ha most kiugranék ezen az ablakon és megpróbálnék seprű nélkül is szállni. De nem adom meg nekik az örömöt. Még legalább az első próbáig várniuk kell rá, hogy fűbe harapjak. Arról majd igazán szép cikket írhat az a szipirtyó…
Connor ismét a ködbe nézett. A Sienna előtti váratlan kitárulkozása után, gondolataiban újra a Vitrol-jelenség körül forgott minden. A szabadság vágya, az útkeresés és a leküzdhetetlenül mardosó magány mind jelen volt benne, miközben ott állt a szélben, a Bagolyház tornyának szélén, úgy érezve, hogy a világ, ami körülfogta őt, túl szűk ahhoz, hogy elférjen benne.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Sienna Scrimgeour
Griffendél


Scrimgurl ☆
Hozzászólások: 188
Jutalmak: +448
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Sötétbarna
Szemszín: Barna
Kor: 18
Ház: Griffendél
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Nem nyilatkozom
Kedvenc tanár: Leon Lutece
Legjobb barát: Revan Morgenstern
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: Főnixtoll, Szőlő, 12 és fél hüvelyk.
Elérhető
|
 |
« Válasz #7 Dátum: 2025. 12. 05. - 10:21:21 » |
+1
|
Connor
 2005. november 5. szombat- délután
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Connor O'Hara
Mardekár


♡ ♔
♥ szívkirály ♥
Hozzászólások: 154
Jutalmak: +394
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Játéklista: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : barna
Szemszín: barna
Kor: 17
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Bonyolult
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: 11 és fél hüvelyk, fenyőfa, sárkány szívizomhúr mag
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #8 Dátum: 2025. 12. 11. - 18:20:28 » |
+2
|
Egyre rövidebbek a nappalok
2005. november 5.
Connor egy ideig csak a párkány hideg kövén támaszkodott, hagyta, hogy a szél kisöpörje a fejéből azt az éles lüktetést, amit Sienna közelsége és szavai okoztak benne. Aztán visszahúzta magát az ablakon, könnyed, begyakorolt mozdulattal ugrott le a párkányról, majd megállt a lány előtt, ugyanabban az egyszerű, zárt tartásban, amiben mindig is. Először csak csendben figyelte. Szokása szerint úgy reagált mindenre, hogy közben alig látszott rajta bármi – mégis sorban megérintették a mondatok, illetve azok hiányai.
Sienna ugyanis nem firtatta tovább a dolgot, hogy mi történt Connor és Orville között. A fiú ettől aztán egy pillanatra megkönnyebbült.
Nem kérdez rá… jó – gondolta magában. Nem akarta újra elmondani, hogy nem volt terve, nem azért ütött, mert örömét lelte benne, egyszerűen csak… megtörtént. Ugyanakkor a megkönnyebbülést rögtön felváltotta valami más. Valami sötétebb.
De miért nem kérdez? Mit gondol rólam? Fél tőlem?
Nem először futott át rajta ez a gondolat. A legtöbben eleve így néztek rá. Csendes, kedvetlen srácnak látták őt, aki akkor is morcosnak tűnik, ha nem akar az lenni. Nem volt túl népszerű - tulajdonképpen egyáltalán nem. Barátai nem voltak, de nem is igazán próbált szerezni. Az emberek többsége pedig nem nagyon látott benne mást egy feleslegesen zárkózott, időnként durva alaknál.
Biztos azt hiszi, hogy csak egy agresszív barom vagyok.
A gondolat valami kellemetlen, ismerős helyet súrolt benne. Sokszor úgy érezte, a világ egyetlen, életlen képet lát róla, és mivel ő maga sem volt biztos abban, hogy van-e mögötte több, nem tudta megcáfolni őket. Sienna arckifejezése azonban nem a félelemé volt. Inkább… kíváncsiságé? Megértésé? Ő maga sem tudta. Csak azt tudta, hogy nem futamodott meg tőle. Ez szokatlan volt.
- Nagyon sokan mondták, hogy szurkolnak nekem. Most sokat jelent, de nem fog megvédeni a próbákon…
Connor erre csak lehajtotta a fejét, aztán amikor felnézett, egy halvány, szomorú félmosoly ült a szája sarkában. Őt nem sokan támogatták. Tényleg szinte senki. Akadt néhány ismerős, akik félhangosan annyit mondtak, „hát, jó… talán nem volt teljesen véletlen”, de a legtöbben úgy vélték, hogy nincs ott a helye. És bár általában nem foglalkozott azzal, ki mit mond róla, most mégis úgy érezte: talán igazuk van, talán a Serleg csak kiszúrt vele. De ekkor Sienna folytatta...
- És a Serleg biztosan okkal választott téged, úgyhogy bármit gondolnak, alkalmas vagy erre. Nem fogsz meghalni.
Connor egy másodpercig még pislogni is elfelejtett. Őt még soha, senki nem bátorította így. Nem mondták neki, hogy képes rá. Nem mondták neki, hogy bíznak benne. Még ha Sienna nem is gondolta komolyan, csupán udvariasságból mondta mindazt, amit mondott, neki akkor is rendkívül idegennek hatott ez a gesztus. Nem tudta kezelni. Egyszerűen nem volt eszköze hozzá. A szavak valahol mélyen jól estek neki, de olyan élesen és hirtelen érték, hogy a bőre alá feszültek, és kényelmetlenné vált a levegő a mellkasa körül. Végül csak egy száraz, rövid nevetést sikerült kipréselnie magából válaszként, amiben nem sok igazi vidámság rejtőzött, inkább csak zavart önvédelem volt.
Mintha a lány is érezte volna a kellemetlen helyzetet, így hozzáfűzte:
- Persze nem lenne könnyű dolgunk egy sárkánnyal.
Erre Connornak is sikerült kibillennie a dermedtségből, amit Sienna bókja okozott. Bólintott, és végre sikerült megszólalnia:
– Ha azt csinálnánk, mint Potter tíz évvel ezelőtt… akár még esélyünk is lehetne. – A hangja most már egyenletes volt, bár még mindig kissé visszafogott. – Ha valamihez értünk, hát repülni azt kétségtelenül remekül tudunk mindketten.
Ez tőle már felért egy bókkal. Bár tudta, hogy a nap végén riválisok lesznek – ugyanúgy, mint a pályán –, mégis… volt valami megnyugtató abban a gondolatban, hogy legalább érti őt valaki, és egy pillanatra szövetségesként nézett griffendéles társára.
Aztán, mielőtt a levegő megint túl komollyá válhatott volna, egy apró, játékos félmosoly suhant át az arcán.
– De persze, ha mégis sárkányok lesznek – kezdte könnyedebb hangon – , és esetleg kicsit megrágcsálnának téged… nem nagyon, csak éppen annyira, hogy ne tudj játszani a Hollóhát és a Hugrabug ellen… Nos…
Kis szünetet tartott, hagyta, hogy a komolytalanság teljesen átvegye a szerepet.
– Az azért annyira mégsem lenne rossz.
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Sienna Scrimgeour
Griffendél


Scrimgurl ☆
Hozzászólások: 188
Jutalmak: +448
Előtörténet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : Sötétbarna
Szemszín: Barna
Kor: 18
Ház: Griffendél
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Nem nyilatkozom
Kedvenc tanár: Leon Lutece
Legjobb barát: Revan Morgenstern
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: Főnixtoll, Szőlő, 12 és fél hüvelyk.
Elérhető
|
 |
« Válasz #9 Dátum: 2025. 12. 17. - 04:38:18 » |
+1
|
Connor
 2005. november 5. szombat- délután Köszönöm a játékot!
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
Connor O'Hara
Mardekár


♡ ♔
♥ szívkirály ♥
Hozzászólások: 154
Jutalmak: +394
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Játéklista: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : barna
Szemszín: barna
Kor: 17
Ház: Mardekár
Évfolyam: Hetedik
Családi állapot: Bonyolult
Kviddics poszt: Hajtó
Pálca: 11 és fél hüvelyk, fenyőfa, sárkány szívizomhúr mag
Nem elérhető
|
 |
« Válasz #10 Dátum: 2025. 12. 19. - 12:12:18 » |
+1
|
Egyre rövidebbek a nappalok
2005. november 5.
Sienna ahogy kimondta, hogy nem akar Potter nyomába lépni, nem akarja újrajátszani a hősi mítoszokat, Connorban valami lassan, óvatosan a helyére billent. Érett döntés volt ez a lánytól, amit a fiú őszintén tisztelt. Connor mindig is tudta, hogy a legendák többeket temetnek maguk alá, mint amennyit felemelnek - hiszen egész életében az apja lábnyomaiban járt. De Sienna nem akart egy újabb lap lenni a krónikákban. Ő csak élni akart. Ez Connornak többet mondott bárminél.
- Szerintem megoldanák nélkülem is, de kedves, hogy ennyire pótolhatatlannak gondolsz.
Az, hogy a lány így reagált a félvállról odavetett viccére, hogy nem sértődött meg, nem zárkózott el, hanem még mosolygott is rajta, lefagyasztotta Connort. Ritka volt az ilyesmi. Túlságosan is. A legtöbbször, amikor megszólalt, a nyelve önálló életre kelt, és olyan szavakat formált, amit gyakran nem is gondolt komolyan. Olyankor a mondatai gúnyosak, cinikusak lettek, vagy egyszerűen csak félrecsúsztak, vagy túl soknak bizonyultak. Most viszont működött. Nem ütött sebet, nem hagyott maga után kínos csendet, hanem mosolyt csalt elő a lányból. Egy apró, alig észrevehető sikerélmény volt ez, de Connor számára szinte szédítően új élményt jelentett. Nem mutatta ki, de belül elraktározta, mint valami törékeny, meleg fényt.
Sienna „pótolhatóságról” szóló mondata különös visszhangot vert benne. Nem sajnálatot érzett, hanem felismerést. Egész életében azt hitte, hogy ő is pont olyan, akit bármikor ki lehet cserélni, akinek a hiányát legfeljebb egy vállvonással nyugtázzák. Persze tagadhatatlanul ügyes kviddics játékos volt, de vajon elég ügyes ahhoz, hogy mellé elviseljék a kibírhatatlan természetét is? Jenkins is megmondta neki az év elején, hogy hiába lő annyi gólt, ha mellette egy elviselhetetlen bunkó, senki sem akar majd vele együtt dolgozni, a kutyának nem fog kelleni, nem hogy egy nagy csapatnak az első osztályból. Sienna ugyanígy beszélt magáról, de Connor pontosan tudta, mennyire nem igaz ez.
- Ne kisebbítsd a szerepedet - mondta végül halkan. A hangja nem volt kemény, inkább fáradtan őszinte. - Légy tisztában az erősségeiddel. Azzal, hogy mennyit jelentesz nekik.
Aztán Sienna a Hollóhát elleni meccset említette, mire Connorban sötét hullámként csaptak össze a feje felett az emlékek. A tavalyi vereség képei élesen törtek fel: a lelátók zaja, a testében lüktető fájdalom, a kupa, amit majdnem a magasba emelhetett, ám mégis kicsúszott a keze közül. Majd eszébe jutott Zafira is... Az a különös, fájó vonzalom, ami azóta sem engedte el őt, pedig majd egy éve nem is beszéltek egymással, és hát előtte sem volt épp felhőtlen a viszonyuk. Mindez túl sok volt ahhoz, hogy szavakba öntse. Csak egy tompa, alig hallható „Mhm…” csúszott ki a száján, de valójában oda sem figyelt a lányra, nem számolgatta a tabella pontjait, nem foglalkozott az esélyekkel, csak is egy valamire... pontosabban valakire gondolt.
Végül Sienna újabb mondata zökkentette ki őt a révedezésből.
- De bármennyire pótolható vagyok a csapatomban, azért megpróbálom egyben megúszni az első próbát... nem lenne rossz megismételni az utolsó eredményeit.
Connor elmosolyodott. Nem szélesen, nem látványosan, csak annyira, hogy a szeme sarkában megmozduljon valami. Bólintott egyet.
- Legutóbb két bajnok lett... - jegyezte meg halkan. - Két roxfortos bajnok...
Nem tette hozzá a folytatást. Nem volt rá szükség.
- Talán segíthetünk is egymásnak. Nem hiszem, hogy tiltja bármi. És nem fogunk meghalni...
Aztán a lány csak intett, és elindult a lépcsők felé. Connor nem állította meg, nem is köszönt el. Csak ott maradt, és várta, hogy a léptek visszhangja lassan elhaljon a kőfalak között.
- Nem fogunk meghalni... - ismételte meg maga elé, mintha próbára tenné a szavak súlyát.
Rákönyökölt az ablakpárkányra, hagyta, hogy a szél belekapjon a hajába, és a Bagolyház tornyából elnyúló tájat nézte. A Roxfort sziluettje lassan beleolvadt az alkonyatba, a nap végleg eltűnt a hegyek mögött, és a világ szürke-zöld árnyalatokba burkolózott. A levegő hideg volt, de tiszta, és tele ígéretekkel.
És ott, abban a csendben, Connor először nem csak kimondta, hanem el is hitte: nem fog meghalni. Meg fogja csinálni. Kiállja az első próbát...
Köszönöm a játékot!
|
|
|
|
|
Naplózva
|
|
|
 |
|