Gyógynövénykert

A gyógynövényekkel teli kert Hagrid kunyhójától alig néhány lépésre kap helyet, a hatalmas töktermés mellett. A diákok időnként ide vonulnak ki, hogy teljesítsék Gyógynövénytan professzoruk kérését és nem mellesleg, alaposan bepiszkolják a kezüket is. A kert különlegessége, hogy télen és nyáron is ugyanolyan zölden virágzik benne minden, ami megkapja a kellő gondoskodást. Rendkívüli mágia védi az itt élő növényeket az időjárás viszontagságairól, melynek titkát a professzor nem óhajtja megosztani másokkal.
Na de, ha valaki igazán fel akarja bosszantani a mufurc tanerőt, bizony innen értékes és hatásos gyógynövéyeneket is elcsenhet. Nincs olyan mágia ugyanis, mely a növényekből kicsalná a választ arra a kérdésre, hogy kitette ezt.

[- Köszi, hogy idejöttél! Rosamundi nem ér rá, Luciust meg meg sem akartam kérdezni. Szerinted az a Longbottom professzor adna el magot? Vagy a Roxmortsban nézzek körül inkább?]

A feast of for cabbage

Lolita&Sebastien

18+ - szexuális gondolatok, támadó káposzták

  Még mindig a nyári gondolatokra, a kriptára, a világító szemekre gondolok néha zárt térben. Egyre gyakrabban hagyom hátra őket, nem utolsó sorban a barátaimnak köszönhetően, de most is jobban érzem magam a szabadban. Végül nem bánom, hogy megtettem azokat a lépéseket, amiket, még ha tudom is, hogy következményei lesznek mindennek. Szükségem van az ott talált tudásra, ha bajnok leszek, szükségem van pénzre, és nem hiszem, hogy győznék máshogy. Jó vagyok, és jó esélyem van rá, hogy kiválasztanak. A győzelem más.

 Nem tudom, hogy mennyire lesz hasznomra, amit tanultam. Drelthror évszázadokkal ezelőtt élt, a mágiája lenyűgöző és rettenetes mai szemmel is, a legújabb varázslat, amit találtam, biztosan elveszett, de régen még a pajzsok egy jelentős részét nem fejlesztették ki. Könnyen lehet, hogy az összes erőfeszítésem kardnak felel meg, egy puskával szemben.

 De nem ma fogom kideríteni. Ma élvezem a Roxfortot, az őszt.

 Talán ezerszer láthatnám naponta Lolitát, és úgy is meg-megállna a szívem egy pillanatra ezredszer is; mindig elkap a vágy, hogy átöleljem, megcsókoljam, egy pillanatra el is képzelem, hogy mennyire lehet puha a kertben a fű, mennyire lehet a haja. Már nem jövök zavarba a gondolattól, tudom, hogy a szépsége ezt a hatást váltja ki, akkor is, ha inkább párbajtermekhez, mint szalonokhoz öltözik, és rosszabb, ha próbálom elnyomni. Az biztos persze, hogy túlzottan fontos nekem hozzá, hogy ezzel tönkretegyek bármit. Akár vele, akár…

 - Köszi, hogy idejöttél! Rosamundi nem ér rá, Luciust meg meg sem akartam kérdezni. Szerinted az a Longbottom professzor adna el magot? Vagy a Roxmortsban nézzek körül inkább?- egy pillanatra elfordítom a fejemet, ahogy nem messze megmozdul egy növény… ez az, amire gondolok? Elmosolyodom.

  - Látom, hogy van a kedvenc káposztádból. Emlékszel, amikor Selena megpróbált átugrani egyet, és… au!- reflexszerűen ugrok hátra, és fordítom a tekintetem Lolitáról a combomba harapó kínai káposztára. Tavaly még biztos csapkodni próbáltam volna (Rosamundi és Melvin nagy boldogságára), most azonban már tudom, hogy jobb egyszerűen csak megbénítani egy varázslattal. Hátrasántítok, közel a lányhoz, miközben az elégedett káposzta visszavonul a helyére.

 Kicsit elvörösödöm, miközben gyorsan megjavítom a szakadt nadrágomat, és kicsit szégyenkezve nézek a lányra- nőre? Olyan nehéz elhinni, még mindig…

 - Ezek jóval gonoszabbak az otthoniaknál… soha nem kívánnék ilyet, de örülnék, ha most itt lenne egy csapat német… megérdemelnék.- azért eldöntöm, hogy küldök Melvinnek egyet. Csak egy közepes méretű cserépre van szükségem hozzá, hogy neveljek egyet, elég gyorsan fog menni, és egy kis szerencsével leeszi apám arcát.
 
   - Te mit gondolsz? Valami különlegesebbet küldjünk haza? Te gondolkodtál valami ajándékon a fér… Cryusnak?- furcsának érződik ezt mondani. Ha együtt lenne valakivel, nem zavarna, de még mindig nem tértem napirendre felette. Számomra olyan távolinak tűnik ez az egész. Talán akkor sem lenne másképp, ha nem lennék szegény, és emiatt nem lennék magányos életre ítélve.

 És rövidre, ha nem vigyázom a hegyes fogú dolgokkal.

ambience
—◦◦◦—



and something else

(18+) ◦
TW: káromkodás ; szexuális utalások ◦
Máskor talán, ha otthon volnának, udvariasan félreértené a kérdést — ugye, nem arra gondolsz, hogy menjek el virágot szedni veled, Sebastien? Nem is a fiú szándékai miatt — mert annyi mindenki mást találhatott volna, akinek gondossága jobban illik a zsenge hajtásokhoz. Legalábbis Lolita így képzelte őket mindig — és mindig megértette, hogy épp ezért ennyire alkalmatlan, mert alábecsüli azokat a zsenge hajtásnak aligha nevezhető, fotoszintetizáló ellenségeket.
A fák lassan vörös és arany aurájába a délután lassan ködöt szőtt már — az ősz korábban érkezett, mint hitték.

A fűben, amerre járt Sebastient keresve, egyre hangosabban ropogtak a száraz levelek — az erdő illatát sodorta a szél a roxforti dombokon. Egy régi, repedezett bőrkötésű herbáriumot ölelt magához, bár nem volt meggyőződve róla, hogy hasznukra lesz — a benne préselt levelek mind inkább a szemének voltak kedvesek, mint egy-egy bájitalhoz. Gyűrűjét ezúttal a hálókörletben felejtette — ha bárki kérdezné, bizonyára szörnyű lenne, ha ujjai földesek volnának, és összekoszolná azt a csodálatos fényű ékszert. Még ilyen távolról is érezte a képzelt súlyát.

— Igen, tulajdonképp Selwyn kérésére vagyok itt. Nem hiszem, hogy sok hasznomat fogod venni.. én még nem is tudom, hogy hívják az itteni gyógynövényes professzort. — vékony világoskék kabátja alól lágyan lógott ki a fehér ruha szegélye. Most nem merte kockáztatni, hogy valamit a sajátjából visel — Cryus bejárása a birtokra mintha rögtön kiharapott volna belőle egy darabot. Azt egyáltalán nem bánta, ha az idegesítő fehéret megszínezi majd a sár, a növények, és talán néhány szakadás, lyuk sem ártana neki — a hangulatának egészen biztosan nem.
Hajával ezúttal nem bajlódott, az még most is fésületlennek tűnt — és mert még ezen döntéseit sem birtokolta, ez csak szélfútta előnyére vált, mintha teste is lázadt volna akarata ellen.

A Roxfort nemcsak csodálatos, veszélyes is — alig vette észre a gyógynövények között a húsos levelű pozsgásokat, amelyeket nem volt szerencsés tapintani is, mikor Sebastient meg is támadta a flóra. Bár eleinte úgy érezte, mintha a fák közül nézte volna őket valami, amit nem láthatnak — a veszély úgy tűnik, sokkal kézzelfoghatóbb volt a délutánban.
— Lehet, hogy túl hangosan hívtad ki magad ellen a kert.. őrzőjét. Gyógyítónak rosszabb vagyok, mint növényszedőnek, de ezzel talán elboldogulok, ha szeretnéd. — a nedves avar illata ringatta közöttük a derűs bajtársiasságot. Az a harapás biztos kurvára fájhatott, nagyon hősiesen viseled — gondolta, ahogy egy kicsit közelebb hajolt, de Sebastien nem tartott igényt a segítségére.

Lolita haját a szél felkapta, néhány sárguló falevelet szőtt a halvány fürtök közé. Kinyitotta a herbáriumot, és szemlélni kezdte — a port pedig megpróbálta figyelmen kívül hagyni, mintha nem ő hanyagolta volna el olyan sokáig ezt a kötetet.
— Úgy tűnik, ma megint összegyűjtöm az egész erdőt a hajammal. — dünnyögte szórakozottan, aztán elmosolyodott a németek emlegetésén. Mintha lázasan keresett volna valamit — és nem találta volna, úgy lapozott egymás után.

Tett néhány lépést két ágyás között — a cipője orra máris boldogítóan sáros lett a tegnapi esőfüggöny után. A természetben gyakran érezte otthon magát — és utálta, ha emlékeztetik rá. Az ereiben ujjait kinyújtó mágia nem engedte volna, hogy elszármazzon túl messzire tőle — de ha lenne egy gyermeke, az már talán..
Undorodva rezzent össze, és rá is csukta a kezére a herbáriumot, mielőtt visszafordult volna, hogy folytassák a kutatást.
— Azt hittem, Melvinnek keresünk éppen valamit, te pedig minden lehetőséget megragadsz rá, hogy mással foglalkozz, nem igaz? Keressünk valamit, ami nem nő otthon! — jelentette ki mosolyogva, de ellentmondást nem tűrően, és hogy egyértelművé tegye, karon is ragadta Sebastient.

A bokrok között apró, kékesen derengő gombák kéklettek — óvatosan térdelt le mellé, zsebkendőt kezdett keresni a kezében, és vonta magával a fiút is. Úgy tűnt, a fák között mintha mozdult volna valaki — a Roxfort mindig titkolt valamitt. A herbárium a hajtások mellé került — a hűvös lassan kezdett gyűlni a bőrükön, mint egy lappangó szemtanú.
— Ezek azt hiszem, épp ilyenek, de.. szerinted, Sebastien.. egyedül vagyunk? — kérdésnek tűnt, nem volt benne igazán biztos, annak szánta-e.

Mosolya mögött is megbújt valami — mintha köd gomolygott volna szavaik és a kert felett. Talán csak a kínai káposzták — gondolta, ahogy átnyújtott egy gombát a fiúnak is, a kínai káposzták készülnek hadjáratra ellenünk. Ők is érzik, hogy tilosban járunk.

[- Én sem tudtam még megjegyezni… Longboat? Vagy Longbow?]

A feast of for cabbage

Lolita&Sebastien

18+ - szexuális gondolatok, támadó káposzták

  - Én sem tudtam még megjegyezni… Longboat? Vagy Longbow?- tudom, hogy valami ilyesmi. Azt tudom, hogy nem lehet olyan nagyon sokkal öregebb nálunk, ha jól értettem néhány roxfortos diákot, talán Harry Potter évfolyamtársa lehetett. Ami azt jelenti, hogy látta az előző delegációnkat- ettől még nem hiszem, hogy szívesen venné, ha ellopnánk valamit.

 Arra ugyanakkor nem reagálok, hogy nem jó segítség. Lolita talán nem ért olyan jól ezekhez a dolgokhoz, mint Rosamundi, de az biztos, hogy sokat tud segíteni nekem. Még akkor is, ha a szépsége újra és újra elterel.

 Talán ez az elterelés az oka annak is, hogy áldozatul esem a vad káposztának. Ez mindenesetre jó lecke rá, hogy több figyelemre lesz szükségem- különösen, ha bajnok leszek.

  - Én mostanában gyakoroltam gyógyító mágiát… bár szerencsére nem harapott meg nagyon, úgyhogy nem derül ki, hogy ez mennyit ért.- messze vagyok még tőle, hogy gyógyító legyek… túl messze. Ahogy mosolyogva a lányra nézek, ismét eszembe jut, hogy az egyenes út Melvin meggyógyításához járhatatlan, mert túl késő lenne. Az én gyógyítói képességeim nem lesznek soha elég jók, maradnak az eddigi megoldások: fekete mágia, remény, hogy az egyik kalandom nem egy kávéra elég knúttal tesz gazdagabbá, és persze, a Tusa. Az a pénz talán elég lenne…

 Ez persze még hónapok kérdése. Most itt vagyunk, és elmosolyodom, ahogy látom, hogy a haja tényleg tele lett levéllel.

 Nem nehéz észrevennem, hogy nem akar az új Mr. Lolita Delacourról beszélni. Talán akkor is kiszúrtam volna, hogy kerüli ezt, ha nem csukja a könyvet a kezére, nem rángat olyan sietve magával. Vajon szégyelli, hogy férjnél van? Szerinte másnak látjuk?

 - Jó… de kereshetünk máshol is. Igazság szerint nem is tudom, hogy minek örülne…- ha itt lenne, bizonyára be akarna hatolni az erdőbe, felfedezné a titkait. Örülne egyáltalán bárminek innen? Persze, ez nem állít meg benne, hogy megpróbáljam.

 Elfog egy furcsa érzés, ezúttal azonban egyértelműen nem az, amit a lány vált ki belőlem. Ez inkább kellemetlen, nyomott idegesség- nem is tudom biztosan, hogy mi kényszeríti rám.

   - Szerintem is van itt valami… - miközben felemelem a pálcámat, egy pillanatra átfut az agyamon az a sok sötét teremtmény, melyek ezeket az erdőket járják. Vajon melyik lehet itt? Nos, a legjobb ember társaságában vagyok, ha szörnytámadásra készülünk…

 Persze remélem, hogy fényes nappal az erdő széle biztonságos. Hiába Tiltott Rengeteg a neve, idáig biztosan kijönnek a helyi diákok. Fejben azért összeszedek egy tucatnyi átkot.

   - Rendben… akkor… Revelio!- annak ellenére, hogy talán félnem kellene, mosollyal az arcomon mondom ki a varázsigét. Valahogy jóval kevésbé ijesztő egy veszélyes kaland gondolata, az valami olyasmi, amitől otthon vagyok.