When our hearts are burning, we feel no pain

[- KIMEGYÜNK MOSDÓBA?]

Rave with Piroska

 Sok boszorkányt és varázslót kifejezetten zavarni szokták, ha vendégül kell látniuk valakit, akinek nincsen megfelelő vérségi viszonya- még most is, hogy annyira sokan haltak meg érte, hogy elpusztítsák ezeket a visszataszító elméleteket. Az én anyám mindenesetre nem tartozik közéjük- sőt, kifejezetten örült neki, amikor megmondtam, hogy a barátnőm a Roxfortból, aki pár napot nálunk tölt, mugli születésű. Talán, mert kevésbé tart tőle, hogy leleplez bármit az öcsém és a nevelőapám előtt, vagy talán azért, mert reméli, hogy ez egy jel rá, hogy elkezdtem húzni a Varázstalanok világa felé.

 Gondoskodom róla, hogy megbánja.

 Tavaly olyan helyet kellett volna keresnem, ahol kiszolgálnak a mugli törvények szerint is fiatalkorú boszorkányokat alkohollal, az alapozó partira pedig kuncsorognom kellett volna egy nálunk idősebb fiúnak vagy lánynak, aki bemegy valahová, hogy vegyen nekik alkoholt és cigit, de idén egy jóval elegánsabb megoldást választottam: megtanultam egy rendkívül egyszerű illúzió bűbájt, ami ’87-et csinált a ’88-ból az iratainkon, legalábbis átmenetileg. Egy rendőrségi ellenőrzésen talán nem menne el, de sem a boltban, sem az Cloud Palace bejáratánál nem vettek észre semmit. Kíváncsi vagyok, mennyire akadnának ki a Minisztériumnál, ha tudnák, hogy arra használom a mágiámat, hogy megszegjem a muglik törvényeit. Bár végül is, nem ezt tesszük mind? Kárt nem okoztam, fizettem a csuklónkra kerülő belépőkért (még ha meg is bűvöltem a táskát, hogy ne vegyék észre, hogy becsempésztünk nyolc cidert, és két üveg nem aranyáron adott bort).

 Talán az alkohol miatt nem jut eszembe egyáltalán, hogy idegeskednem kellene a lányok miatt, mert még akkor is én vagyok a felelős értük, ha én vagyok négyünk közül a legfiatalabb. Különösen Anniere igyekszem figyelni az éjszaka során, Amelia láthatóan gyakorlott a partik terén, és Alma is jól feltalálja magát, de nem vagyok benne biztos, hogy Anne-Rose sok ilyen buliban volt- maximum Skylarral tudom elképzelni. Nekem volt szerencsém több ilyen buliba is eljönni Amycusszal (és balszerencsém Barclayval, akiről azt fogják hinni az átkom után generációk, hogy félig troll volt, miután megnézik a ballagási fotóját).

 - KIMEGYÜNK MOSDÓBA?- már három körül jár, amikor odakiabálok a táncparketten Almának és Annienek (Ameliát utoljára fél órája láttam, amikor csókolózott azzal a két éve végzett fiúval, akibe véletlenül futottunk bele, és meghívott minket egy kör koktélra). Látom, hogy Alma is jól érzi magát azzal a mugli fiúval, aki odacsapódott a társaságunkhoz, és ők az asztalunkhoz indulnak vissza.

 Vetek egy gyors pillantást a ruhatár felé, ahol talán még maradt némi alkoholunk a táskámban (és ahol látom, hogy egy kis társaság mugli fiú is iszik éppen a saját táskájukból, bár fogalmam sincs, hogy hozták át a piát mágia nélkül), de elsőre a mosdóba vetem be magam Annievel. Nem tartom kizártnak, hogy ketten folytatjuk a bulit arra a rövid időre, amíg nyitva van a hely- meg is értem. Még ha mi négyen is voltunk idén év végén a Griffendél csapatának lány részlege, és ismerem is őket hosszú ideje, mindketten elballagtak idén év végével.

 - Szerintem tetszel annak a szőke srácnak... mi volt a neve? Josh? Vagy George?- a tükörből Anne-Rosera nézek, miközben elkezdem visszarakni a sminkemet, amely a mágikus összetevők ellenére sem tart ki már hatodik órája. Látszik rajtam az is, hogy ittam, még ha Amycusnak köszönhetően gyakorlatban is vagyok, és az utolsó hónapokban természetessé vált, hogy együtt iszunk.

 Remélem, hogy Annie jól érzi magát, és nem csak kötelességtudatból jött el velem. Az biztos, hogy az állatkert, ahová hármasban megyünk holnap, ha este Revan is befutott, kevésbé drasztikus és durva program. Bár az tény, hogy jól éreztem magam.

 Jó érzés csak belezuhanni az éjszakába, felelőtlen hülyeségeket csinálni. A zaj segít elnyomni azt a sok feszültséget, amely nem szűnt meg a nyár kezdetével, csak szunnyad.

Dance first. Think later.

Úgy érzem nagyi már megint túlzásba vitte a pakolást, vagy egy hétre elegendő ruházattal jelenek meg Siennáék (alias Cserkó) házánál. Ha tehette volna, apu maga hozott volna el, de sajnos helyettesítenie kell a munkahelyén, úgyhogy egyedül indultam reggel útnak. Nem mondom, azért nem volt egyszerű bejutnom Londonba, ugyanis a vonat, ami tőlünk ment volna... nos egy viharban leszakadt villanyoszlop miatt nem jár, így kénytelen voltam kacifántosabb útvonalon jönni. A lényeg az, hogy itt vagyok egy hatalmas bőrönddel, és egy nagy tálca brownie-val és francia krémessel, természetesen én csináltam tegnap hajnalban mindet. Ezt át is adom Cserkó anyukájának, majd kissé szégyenkezve bevonszolom a bőröndömet az ajtón.

Mentegetőzöm is egy sort, hogy a nagyi azon címszó alatt nem engedett el kevesebb ruhával, hogy Sienna jóízlésére bízza azt, hogy mit vegyek fel, meg berakta a saját szépítkező szereit is. Annyiban ki tudunk egyezni, hogy Cserkó választja ki a ruhámat, de a sminket azt hagyjuk. Egyszerre csak egy valamivel lépjünk ki a komfortzónámból... oh wait.

Nem az én közegem a tömeg, a hangos zene, a levegőtlenség, mégis itt vagyok. Persze, voltam már ilyen helyeken a táncos barátaimmal (streetdance), de nem egy olyan dolog igazából, amit szívesen űzök a szabadidőmben. Én inkább a nyugger klubot erősítem, kellemes társasozás, italozgatás és rengeteg kaja társaságában, vagy éppen az őrült, meggondolatlan, veszélyes kaladokat, de ott sincs nagy tömeg, hehe.
Ennek ellenére mégis itt vagyok, a Griffendéles kviddicscsapat lánydelegációjával, és bármennyire is nem az én műfajom ez az egész, még élvezem is a bulizást. Jó érzés végre valahova tartozni, jó érzés végre a barátaimmal időt tölteni, na meg táncolni is kifejezetten szeretek, szóval lényeg a lényeg, minden tök szuper. Azért egyfajta pótcselekvésként némileg idegesen figyelgetem Almát és Ameliát, noha ők az idősebbek, meg látványosan is otthonosabban mozognak egy ilyen közegben, mint én. Siennáról pedig ne is beszéljünk. Bár ahogy egyre jobban megismertem, hamar rájöttem, hogy hatalmas partyarc, elképesztően jófej és laza tud lenni, de valahogy azt valamiért nem néztem ki belőle, hogy ilyen bulikba is szokott járni. Eddig a napig természetesen. Lenyűgöző rutinossággal mozgott a boltban is, mikor alkoholt vettünk, meg a belépésnél is. Én nem is mondtam semmit, csak szépen mosolyogtam mellette, ugyanis félő volt, hogy ha megszólalok, rögtön le is bukunk a kis füllentésünkkel.

- AHA, MENJÜNK!- kiabálom vissza válaszként, majd reflexesen megfogom Cserkó kezét, nehogy elszakadjunk egymástól. Legalább mi ne, ha már előbb Amelia, majd most pedig Alma is levált tőlünk. Persze, érezzék jól magukat, bár azért féltem is őket.
Eddig a pontig nem is vettem észre, mennyire tele volt a hólyagom, így egyből be is foglalom az egyik fülkét, hogy könnyíthessek magamon. Szigorúan lebegő ülésben, szigorúan saját zsebkendővel, mert azért elég trash ennek a helynek is a mosdója. A látványból ítélve, a másik fülkében valaki a gyomrának a tartalmát ereszthette ki, elég gusztustalan látványt nyújtott, inkább be is hajtottam annak a fülkének az ajtaját.
Épp kezet mosok, amikor Sienna megszólal. Felpillantok és a tükrön keresztül értetlenkedő pillantást vetek rá.
- Oh, én azt hittem Jonathan a neve... - elgondolkodom magamban, mert bemutatkoztak, de kettő másodpercnél tovább nem maradt meg egyiknek sem a neve. Egy vállrándítással le is zárom az ügyet, nem hinném, hogy én tetszenék bárkinek is, ha meg igen... nagyon ratyi ízlése lehet az illetőnek. Gyors kéztörlés után felülök a hosszú mosdópultra, és úgy nézem láblógatva, ahogy Cherry visszaapplikálja a sminkjét. - Na és veled mi a helyzet? Bejön valaki? 15 utánad forduló srác és lány után elfelejtettem tovább számolni- mosolygok rá. Persze, a vak is látja, hogy Sienna egy eszméletlen attraktív lány, de ezen kívül rengeteg más pozitív tulajdonsága is van. Mondjuk nem csodálkoznék rajta, ha a Bradleys eset után, ha egy ideig inkább tartózkodna mindenféle kapcsolatteremtéstől, legyen az akár ilyen alkohol fűtötte lazább kaland, vagy bármi mélyebb. Vagy lehet, hogy Brandon volt a csávó? Bran? Bambi? Mindegy. - Uh, egyébként tudod, mi jutott eszembe? Még sosem csináltam, kinda őrültség is talán, de a vége felé menő lenne a bárpulton táncolni! - izgatottan csillognak a szemeim. Mindig is szerettem izgi dolgokat csinálni, és ezt még nem húztam ki a bakancslistámról. - Persze no pressure, csak ha te is benne vagy! - teszem hozzá gyorsan, mert senkit sem szeretnék kényelmetlen helyzetbe hozni. Ophinak például meg sem említettem volna ilyet, nála tudom, hogy ez valószínűleg no-go zóna, de talán Sienna vevő lesz egy kis utolsó őrültködésre, mielőtt lelépünk innen és egy mekiben lecsapatjuk az estét.

[- Ó, nekem sok mindenki... de soha nem hagynálak itt egyedül. És kicsit kiábrándultam a kalandokból.]

Rave with Piroska

   Tényleg Jonathan? Fogalmam sincs, hogy őszinte legyek, nagyon sok fiú volt körülöttünk. Talán nem is számít túl sokat, amúgy sem hiszem, hogy túl sok esélyt adnánk neki, hogy elhívjon minket valahová. Annie abszolút nem tűnik olyannak, akit érdekelnek a szórakozóhelyes kalandok- és eddigi tapasztalataim alapján én sem vagyok olyan lány, amikor meg igen, olyan elképesztően hatalmas szívás a végeredmény, mint ami a szülinapi bulimon történt.

  - Ó, nekem sok mindenki... de soha nem hagynálak itt egyedül. És kicsit kiábrándultam a kalandokból.- igaz, eddig mindkettő hugrabugos volt. Talán őket kellene elkerülnöm, valószínű mind pocsék szerető: az egyikből a magabiztosság hiányzott, a másikból minden más.

  - Na, ha találnánk valamit... mondjuk egy ikerpárt.- miközben elvégzem az utolsó simításokat a sminkemen, belegondolok, hogy tényleg nagyon szórakoztató lenne úgy kimaradni otthonról, hogy mind a ketten ugyanabban a lakásban kötnénk ki. Persze, kicsi rá az esély, és tényleg nem gondolom, hogy Annienek igazán tetszene egy ennyire felépítés nélküli románc. Őt szerencsére még senki nem verte át olyan durván, és remélem, hogy nem is lesz ilyen élménye. Én nem tudom, hogy képes leszek-e még valaha normális párkapcsolatra.

 Egy pillanatra megállok a mozdulatban, és a fürdőszoba tükréből nézek Anniere. Az ötlet tényleg kedves, és tetszik, bár nem tudom elképzelni, hogy ne repítenének ki minket azonnal, akár akkor is, ha mezítláb másznánk fel. De nem akarok realista lenni, mert elég sokat ittam már hozzá úgyis, hogy megpróbáljak úgy tenni, mintha racionális lennék.

   - Rendben, menjünk vissza! Lehet, hogy látunk lehetőséget pulton táncoláshoz... vagy egy ikerpárhoz.- rámolygok a bejövő lányokra, azután elindulok kifelé, csak a vállam felett hátrapillantok, hogy lássam, hogy Annie jön-e. Remélem, hogy élvezi a nyárnyitást.

 Az elmúlt év nyara, leszámítva néhány eseményt, elszállt. Azt hiszem, az ember sokkal jobban bánja ezt, ha visszatekintve nem tud semmit felmutatni, és csak azt látja, hogy nem csinált semmit. Azért annak örülök, hogy az elmúlt roxfortos év nem volt ilyen, minden hibájával együtt sem. Ha nem alakul úgy, hogy ideges vagyok pont aznap éjjel, amikor Annie a macskáját keresi, most egészen biztos, hogy nem buliznánk együtt. Azt pedig semmiképpen nem mondhatjuk, hogy az év többi része eseménytelen volt.

 A tánctér helyett az öltözők felé veszem az irányt. Kicsit szerencse, hogy Alma és Amelia osztoztak egy szekrényen, és mi a másikon, mert így ki tudom nyitni a szekrényt, ahol a dolgaink mellett a becsempészett alkoholt is elrejtettük. A kulcs elfordítása után csak egy pillanatra nézek körül, és amikor látom, hogy nincs senki a falnál csókolózó páron kívül, kiveszem az üvegeket, és miután átnyújtom az egyiket Annienek, beleiszok a másikba.

   - Húh… ha eleget iszunk ebből, nem hogy a pulton, de az erkély korlátján fogunk táncolni.

Dance first. Think later.

Kicsit oldalra biccentem a fejemet a válaszára. Végső soron valóban, ha csak a külsőt nézzük, rengeteg ígéretes személy megfordul ezen a szórakozóhelyen. Csak csendben kuncogok egyet azon a gondolaton, hogy például Alma és Amelia is belecsöppentek egy-egy egyéjszakás kalandba, aztán ki tudja. Nem unortodox gondolat, hogy esetleg akár valamelyikből több is lehetne.

- Nos, azt a részét örömmel hallom, hogy nem hagynál egyedül, még ha kicsit önzőn is hangzik... Nem lenne túl élvezetes a hajnali meki egyedül, nélküled meg azért nem állíthatok be hozzátok ugyebár - mosolygok az egészen, de valóban... nos kissé kínos szituáció lenne ez. Természetesen ha úgy adódna, megoldanám azt, hogy ellegyek, még ha ehhez az is kell, hogy az illető háza előtt csöveljek, akivel nos khm... Cserkó kalandozik.

- Egy... ikerpárt? - először nem feltétlen értem az összefüggést, mert az első kép, ami a lelki szemeim elé vetül az az, hogy Cserkó nos... mindkét karjára egy-egy iker. Erre a gondolatra elmosolyodom, majd tovább gondolom a dolgot és... - Oh... Oooooh! - ennél többet nem is kommentálnék ehhez inkább. Bár ki nem mondanám, de azért idegenek házában való éjszakázás az engem is kissé megrémiszt, griffendéles sztereotípia ide vagy oda. De ez talán inkább talán bizonyos tapasztalatok hiányának tudható be, mintsem a kalandvágy hiányának. Na meg a gond az velem, hogy túlságosan hamar  kezdek el érzelmileg ragaszkodni másokhoz, amik... nos ilyen helyzetekben nem igazán szerencsés ugyebár.

Végül csak nevetve leugrom a pultról. Pont azért a végére javasoltam ezt a kis mutatványt, ha ki is raknak minket, már úgyis mindegy, no shame mehetünk a mekibe utána. Szemem sarkából csak vigyorogva figyelem, ahogy az egyik lány Sienna után fordul, én pedig csak kiskutya módjára követem, egyelőre úgy gondolom nem teszek említést az újabb csodálóról.
Kicsit azért sajnálom, hogy nem tudja teljes mértékben kiélvezni a mugli éjszakai élet kínálta lehetőségeket, s nem vagyok teljesen biztos benne, hogy miattam, vagy a korábbi negatív élmények miatt. Az előbbi jobb lenne, mert az egy könnyebben orvosolható téma, az utóbbi viszont... Természetesen kíváncsi lennék rá, hogy mi a helyzet vele, de nem akarom elrontani a kedvét. Hátha adódik majd alkalom egy mélyebb beszélgetésre.

- Köszi szépen! - hálásan elveszem az üveget, amibe felbontás után bele is kortyolok. Valóban elég erős a cucc, de azért edzett a májam, úgyhogy csak sejtelmesen mosolygok az üveg takarásában.

- Én attól sem zárkózom el, már talán túlságosan is merésszé váltam, hogy nem félek annyira a magasban - és valóban, már nem a magasság a mumusom, és az a durva, hogy jobban megrémiszt az új... Ezen gondolat elhessegetése végett húzok egy nagyobbat az üvegből, majd egy belépő párosra siklik a tekintetem. Először azt hiszem, hogy az alkohol miatt megkettőződött a látásom, de annyit még nem ittam. Azért sűrű pislogások után még kicsit megdörzsölöm a szemeimet, hogy valóban jól látom-e a besétáló ikreket, majd hangosan felnevetek, ezzel kicsit magunkra vonva a figyelmet.

- Sienna kedves, csak kérned kellett, s adatott! - mosolyogva intek az ikertesóknak, majd pár öblös korttyal lehúzom a piát, és megfogom Cserkó kezét, mielőtt itt helyben kapok nevető görcsöt a sors fintorától és vergődni kezdek az oxigén hiányától a földön. Persze azt azért hagyom neki, hogy bezárja a szekrényünket, mielőtt hívogató módon elhúzom az emlegetett szamarak előtt a lányt.

- Szerinted Alma meg Amelia még itt vannak? - kérdezem tőle. Talán neki van valami tippje a lányokat illetően. Azért körbenézek a tánctéren, de én egyelőre nem látok senkit. Viszont az éhgyomorra fogyasztott alkohol kezd egy kicsit beütni, szóval a gátlásaim valahol elmaradtak, nagyjából ott fellelhetőek, mint az egyensúlyérzékem jelenleg.

[- A hajnali mekit semmiképpen nem hagynám ki.]

Rave with Piroska

  - A hajnali mekit semmiképpen nem hagynám ki.- egy pillanatra elfog a vágy, hogy most rögtön javasoljam is, hogy lelépjünk. Nem állítom, hogy fáradt vagyok, hogy nem lenne energiám még táncolni, vagy akár valami afterpartyhoz valakinek a lakásán. Most, az alkohol hatására bátrabbnak érzem magam a szokásosnál, és úgy érzem, hogy szívesen belevetném magam az éjszakába. Persze, Annie nem az a típus, és már így is könnyen lehet, hogy túlzottan kimozgattam a komfortzónájából.

 - Azért valld be, tetszik a gondolat.- persze, nem erőltetem tovább, és kétlem, hogy találunk tényleg két olyan fiút, akik akár csak egy helyen is laknak. Még ha fel is akarok fedezni, nem vágyom túlzottan idegenek társaságára, olyasmire meg főleg nem, amit Annie nem szeretne. Az ilyen dolgok amúgy is spontán alakulnak ki, és tudom, hogy aki elvárásokkal érkezik egy buliba, általában borzalmasan érzi rajtuk magát.

 Végül azért nem javaslom, hogy vágjuk már most rövidre az estét- még ha a pulton táncolás kicsit olyan ötlet is, amelynek esetén vannak elképzeléseim róla, hogy mi történne, és talán nem akarom megvalósítani, az biztos, hogy még szeretnék szórakozni. Nem tudom, hogy hány buliba lesz lehetőségem elmenni nyáron, lehet, hogy érdemes lenne kicsit spórolnom a félretett pénzemmel, és őszintén szólva nem akarom két-három ilyen estéért harminc-negyven órámat egy gyorsétterem pultjának másik felén tölteni.

 Mosolyogva iszom, és közben megfogadom magamban, hogy nem fogok olyan ötleteket javasolni, amelyek veszélybe sodorhatnak minket, például a veszélyes magasságban egyensúlyozás pálca és seprű nélkül, ittasan. Nem tudom, hogy Annie mennyire komoly ezt illetően, és tartok tőle, hogy esetleg baja esik. Túl sok rossz dolog történik az emberrel, amikor azt hiszi, hogy halhatatlan. Persze, azért mosolygok, amiért rákontrázott- láthatóan ő is jól érzi magát itt.

 Ahogy Annie felhívja a figyelmemet az érkező fiúkra, egy döbbent pillantás után elnevetem magam, mielőtt bezárom a szekrényünket. Eszembe jut egy pillanatra, hogy tényleg milyen szórakoztató lenne... az biztos, hogy csinosnak tűnnek, és abszolút lenne kedvem legalább táncolni hozzá, örülnék neki, ha valaki azon dolgozna minden erejével, hogy hazavigyen. Talán túlzottan is vágyom erre az érzésre, valószínűleg azért, mert elég pocsék élményeim voltak a fiúkkal. Tudom, hogy Annienek is, bár ő legalább nagyon is időben kimenekült a rossz helyzetből.

  - Bár így működne minden.- szélesen rámosolygok a fiúkra, ahogy Annie elhúz mellettük, és ahogy nézem, viszonozzák is a mosolyt. Tényleg vonzónak tűnnek, és ahogy nézem, ők is annak találnak minket. Egy pár másodpercre komolyan elgondolkodom rajta, hogy odamegyek hozzájuk, és magammal húzom Anne-Roset is, de a korláton egyensúlyozáshoz hasonlóan felelőtlen döntés lenne- igaz, Sepelio főzetet hoztam magunkkal, csak a biztonság kedvéért. Azért nem vagyok benne biztos, hogy Annie ennyire el akarja engedni magát.

   - Áh, dehogy. Már régen hazaértek. Valakihez.- mosolygok, miközben megfogom Anniet, hogy megállítsam egy kicsit lendületesebb fordulásban. Lehet, hogy lassan mennünk kéne, viszonylag sokat ittunk, és kezd elég későre járni- talán a hely is bezár lassan, hiába ígérték reggelig. Érezhetően kevesebben vannak a táncparketten, mielőtt kimentünk mosdóba. Azért megfogom a lány kezét, és átveszem a vezetést, hogy visszavezessem táncolni.

 Pár perc után veszem észre a két fiút, akiket arrébb láttunk, kicsit közelebb. Ha volt is társaságuk, úgy tűnik, hogy egyedül maradtak, úgyhogy tánc közben megragadom Anne kezét, és odavezetem hozzájuk. Nem próbálok mondani semmit, nem próbálok úgy tenni, mintha ez az egész magyarázatra szorulna, csak mosolyogva felnézek az egyikre, mielőtt táncolni kezdek. Úgy érzem, hogy a lendület még abszolút repít előre.

 Bátorítóan Anniere mosolygok, ahogy elindul egy kicsit pörgősebb szám. Én a magam részéről tényleg azt gondolom, hogy csak táncolunk kicsit, mielőtt lelépünk, és terveim szerint csak ketten, bármilyen nagy anekdota lenne egy ikerpárral befejezni az éjszakát. Talán nem kellene annyira aggódnom Anne-Rosért sem, hiába ittas kicsit, talán már részeg is. Az ember azért iszik, hogy ne legyen teljesen öntudatánál.

 Egyelőre nem mondok nekik semmit- nem is nagyon kell. Nem igazán szedtem még össze senkit így buliban, leszámítva azt a béna roxfortos bulit, aminek olyan pocsék vége lett, és nem is tudom, hogy a megfelelő nonverbális jeleket adom-e. Nem is érdekel, csak szórakozni akarok.

Dance first. Think later.

A gondolat maga tetszik persze. Izgalmas és új, ráadásul nem egyedül lennénk, hanem együtt Sienna-val, akit ismerek, szeretek és kiérdemelte a legmélyebb bizalmamat is. A levegőben a kviddicspályán másképp nem is lehetne, nem? Ennek ellenére valahogy mégsem vonz a tudat, hogy esetleg ez megvalósulhat a valóságban is. Lehet azért, mert szeretnék egy hasonló privát (nem is annyira privát a végére, ugye?) estét, mint a klubhelyiségben volt, lehet csak szimplán félek. Ez még számomra is tisztázatlan. Minden esetre jóval jobban örülnék, ha ezt az estét ketten fejeznénk be, nem még két oldalkocsival megtoldva.
Hiába néznek ki jól a srácok...

Kissé megnyugodva nyugtázom a pozitivitását. Azért egy kicsit aggódom a lányokért, mindenképpen felvenném a kapcsolatot velük másnap, hogy jól vannak-e, rendben mentek-e a dolgaik. De addig is...
Hagyom, hogy Cserkó magával vigyen a táncparkettre. Utolsó táncok egyike, érződik, hogy nincs már túl sok a helyben. Már én is kezdem érezni a fáradtságot, de ennek ellenére töretlen lendülettel érzem a zene ritmusának pulzálását a csontjaimban, éski tudja honnan szerzett energiával kezdek táncolni ismét.
Majd ismét felbukkannak az ikrek. Szó nélkül hagyom, hogy Cserkó magával vonjon, noha nem feltétlenül vágyom ilyesfajta interakciókra. Velem ellentétben Ő olyan természetességgel mozog ebben a közegben, senki sem kérdőjelezné meg, hogy ő idevaló-e. Én azért kicsit kínosan érzem magam az újdonsült társaságban, de az alkohol ezt szerencsére hamar felülírja. Egészen addig minden flottul megy, ameddig csak táncolunk, és emberünk nem akar közelebb kerülni és nem kezd el beszélni. De komolyan, annyira kiábrándító, mennyire egyszerű gondolkodású, és mennyire nyíltan beszél arról, hogy a szándékai csak és kizárólag egy éjszakára terjednek. Mármint oké, fő az őszinteség, de bruh. Ennek ellenére úgy döntök, hogy ameddig még jó zenék szólnak, addig élvezem a dolgot, közepesen figyelek csak újdonsült táncpartneremre és nem hagyom a kedvemet elrontani. Azt a pontot azért megadom neki, hogy nem erőszakos, meg sikerül levágnia azt is, hogy velem nem lesz semmi, és ennek ellenére sem hagy itt... legalábbis nem azonnal.
Mikor közös megegyezés alapján új préda után néz, addigra a zenei minőség is elkezd romló tendenciát mutatni, így odalépek Cserkóhoz, aki úgy fest nagyon jó társaságra lelt.

- Nem tudom te hogy vagy vele Cserkó, de én elkezdtem megéhezni, valamint már az itteni hangulat is kezd elromolni, szóval... egy jó meki? - Valóban, a gyomrom hangosan kordul, pont két szám közötti lélegzetvételnyi szünetben. Cserkó nem ellenkezik, szóval könnyes búcsút véve az ikrek másik tagjától visszaindulunk az öltözőbe, összeszedjük a cuccunkat a maradék piával egyetemben és útnak indulunk a legközelebbi McDonald's felé, ami nagyjából egy 20-30 perc józanító sétára van. Mármint józanító lenne, ha nem maradt volna még alkoholunk, amit az út alatt elfogyaszthatnánk.
Éppen ilyen kis állított betonhengereken egyensúlyozom, amik a járda szélét szegélyezik, ami ittas állapotban azért már besorolás alá tartozik, mint teljesen józanon. De még nem estem le...még...

- Szóval akkor holnap állatkertezünk Revan-nal hármasban, ugye? - kérdem vigyorogva, ahogy az egyik betonhengeren megpördülök a tengelyem körül egy lábon állva. - Egyszer majd hozzánk is eljöhetnétek! Bár nem annyira extrás program, de szerintem le tudok szervezni egy kis lovaglást! - Szeretnék ezen a nyáron minél több időt eltölteni a többiekkel. Ha belegondolok, hogy ez lesz az utolsó évünk együtt, utána mindannyiunkat elsodorja az élet a szélrózsa minden irányába... nos összeszorul a gyomrom. Rettentő gyorsan elrepül ez a hét év, és lassan ott állunk a felnőttlét kapujában. - Szerinted... - picit elakadok, nem segít a gombóc a torkomban. -... szerinted túléli a barátságunk a felnőtt élet nehézségein át? - ezt most nem csak a kettőnkére értem, de jelenleg ennyit tudok kipréselni magamból felesleges bőgés nélkül. A hengerről is inkább leugrom, mert megrogyik a térdem és majdnem kiesek az útra.

[- Menjünk, persze! Én is kezdek éhes lenni.]

Rave with Piroska

  Elképzelhető, hogy ha egyedül lennék, hagynám, hogy a mugli fiú magával vigyen. Imponál, hogy vonzónak lát, magabiztosabbnak is tűnik, annak ellenére is vonzóbb annál a hugrabugos fiúnál, akivel a szülinapomon kavartam, hogy közel sem ittam annyit. Annyira anyámat és Nolant sem zavarná- már tavaly sem szabott anyám nekem semmilyen szabályt arra, hogy mikor kell hazaérnem.

 Furcsa, hogy attól nem tart, hogy hol vagyok az éjszaka közepén, mit iszom, kivel fekszem le, de az igen, hogy kik a barátaim.

 A nyár mindenesetre végtelenül hosszúnak ígérkezik, és lesznek más bulik, ahol fiúkkal kavarhatok- vagy lányokkal, azt nem próbáltam még. Mára nem terveztem semmi ilyesmit, és kicsit le is ül az egész buli, mire Annie jelzi, hogy menni szeretne.

 - Menjünk, persze! Én is kezdek éhes lenni.- azért egy órát még biztos bírnék evés nélkül, és talán be is érném a házunkkal szemben ötkor nyitó pékséggel, de a McDonalds talán magabiztosabban ellensúlyozza a részegséget. Legalábbis azt a verziót, ami nem ellenkezik ellene, hogy lent maradjon.

 Nem vagyok benne biztos, hogy a mugli rendőrök mit szólnának hozzá, hogy iszunk Annievel, miközben végigsietünk az utcán, de jelenleg nem érdekel. Érzem, hogy szívesen átugrálnék dolgokat, vagy egyensúlyoznék én is, de nem érzem magabiztosnak a lépéseimet jelenleg, és szeretném ma nagyjából egy darabban megúszni. Legalább annyira, hogy Piroskát hazatámogassam, ha Ikaroszként túlbecsüli az újdonsült bátorságát.

  - Ha elég jól leszünk hozzá. Revan biztos egy egész napot töltene az állatkertben, nem akarom azt éreztetni vele, hogy nem teheti meg.- irigylem, hogy Revan mennyire boldog az állatok mellett, és mennyi energiája van, ha róluk van szó. Azt még mindig bánom, hogy nem kísértem el a Rengetegbe, és miattam sérült meg. Eldöntöttem, hogy soha többé nem hagyom, hogy ilyesmi történjen.

   - Áh, szívesen jövünk. Soha nem lovagoltam még… lovon… seprűn igen.- beleiszom gyorsan a kezemben lévő üvegbe, egy pár másodpercig a számban tartom az italt, amíg ellenállok a feltörő nevetésnek, amit a freudi elszólás okozott. A fények élénkebbnek, közben homályosabbnak tűnnek, minden hang erősebben dübörög, ahogy a különböző mugli járművek végigdöcögnek mellettünk. Nem tudom, hogy honnan mászik elő a Bon Jovi dal, amit hamisan énekelgetni kezdek, túl vidáman ahhoz képest, hogy törött szívekről szól.

 A vidámságom egy pillanatra elmúlik azután, ahogy a sárga M betűre pillantok húsz lépésre előttünk, és az újabb, végtelenedik végtelen nyár elején, végtelen nappal és még több éjszakával ősz előtt eszembe jut, hogy nem örök semmi. Egy napon csak egy emlék lesz ez a nyár, és az összes többi.

 Bizonyos értelemben már felnőttünk. Elkapok a kezét, amikor majdnem megbotlik.

  - Persze… hogy jutott ez eszedbe?- igyekszem a lehető legszélesebben mosolyogni, miközben Annienek kínálom az üveget, hogy befejezzük ezt, mert valahol elejtettem a dugót, és nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet lenne most transzfigurálni egyet. Igyekszem elűzni a gondolatot, hogy egy napon a barátságunk véget ér.

 Sok barátság felszínes, arra épül, hogy ketten közös hobbival működnek, egy helyen. Tudom, hogy sok roxfortos barátság elhervad azonnal hetedév után, és én sem hiszem, hogy túl sokat fogok még beszélni Ameliával. Mások viszont örökre tartanak, ha egyik fél sem változik meg.

   - Barátok leszünk örökre. Nem fog semmi megváltozni, csak mert nem kell hamis személyit bűvölnöm bulikra.- most tényleg elhiszem, hogy így van.

 Megragadom Annie kezét, és hívogató mosollyal ránézek, miközben az étterem felé indulok. Én is szeretném most elfelejteni a problémákat, és szerencsére bőven eleget ittam hozzá, hogy sikerüljön. Remélem, hogy neki is könnyebb lesz, ha leült és evett. Utána talán keresünk egy parkot, és megnézem, hogy mi maradt hajnalra a táskámban.

Dance first. Think later.

- Uggyan, miért ne lennénk jól? Edzettek vagyunk már, meg a májunk is. De a kecskékkel vigyázni kell. Egyszer láttam, hogy egy kecske lerágta egy lány haját. Én egyelőre még nem szeretnék rövidebb hajat. Ezt is olyan sokig tartott megnöveszteni... - morzsolom a lófarokba kötött hajam egy tincsének töredezett végét. Megint fel kellene frissíteni az alját, de kinek van pénze és ideje fodrászra? Sajnos nekem biztosan nincs.

- Akkor tényleg muszáj jönnötök! Te bevezettél a kviddics világába, akkor én meg elviszlek lovagolni, egyszer az életben legalább - már tudom is, melyik ló lenne erre a legtökéletesebb, szerintem Cserkónak is tetszene. Aztán ki tudja, lehet megszeretné a lovaglást. Milyen jó lenne, ha lovagolhatnánk együtt a jövőben! Akkor talán biztosabb lenne, hogy nem válunk el, vagy csak szeretnék ebbe a halvány reményfoszlányba kapaszkodni. Az úton elsuhanó autók fényszórói összemosódnak a város éjszakai fényeivel, kicsit be is szédülök tőlük... vagy az alkoholtól. Ki tudja. A hangok is egyre inkább egy nagy masszává gyűrődnek és egységes zúgásként érzékelem Egy-egy dudálás azért kihallatszik, éppenséggel akár nekem is szólhat valamelyik.

- Nem tudom - szinte a karjaiba botlok, de azzal a lendülettel meg is ölelem. Valamikor az üveg is a kezembe került, de kicsit más az események is összemosódnak. Mindenesetre a maradék bort egyben lehúzom és a legközelebbi kukába helyezem az üres üveget. Éppen jókor sikerült kiüríteni. - Eddig nem nagyon gondoltam ebbe bele, de... ahányan vagyunk, annyi fele sodorhat minket a nagybetűs élet. De én nem akarok egy olyan jövőt, aminek nem vagytok részei. Eperke, Revan, Amy, Ophi, Holden, Tetsu, Gems, te... Olyanok vagytok nekem, mint a család. Annyira félek attól, hogy... nem is tudom, nem lesz időnk egymásra? - az a baj az alkohollal, hogy lutri, milyen állapotba jutok tőle. Lehetek nevetgélős, gondtalan, fáradtan magam elé meredő, vagy éppen túlérzelmes, extrán érzékeny. Most az utóbbi állapot ütött be, és nagyon küzdök, hogy ne itt az utcán, ne a mekizés előtt kezdjek el neki bőgni megállíthatatlanul. Végül azonban teljesen mégsem sikerül tartanom magam, legurul az arcomon egy-két forró könnycsepp.

- Megígéred? - nézek rá könnyektől csillogó szemekkel, és tudom - legalábbis józan állapotomban biztosan tudom -, hogy ez gyerekes lehet, de feltartom a kezemet kinyújtott kisujjal egy kisujjesküre. El akarom hinni neki, hogy valóban így lesz, valóban nem választ szét minket a jövő, a távolság, a kevesebb együtt töltött idő, mert amit itt építettünk magunk közt, bírni fogja a strapát, az idő vasfogának is ellenáll majd. Végül azért mosolyogni kezdek, és hagyom, hogy húzzon maga után a gyorsétterembe. Szerencsére ott ilyenkor nem túl nagy a forgalom, úgyhogy hamar sorra kerülünk - tulajdonképpen amint belépünk. Magamnak rendelek egy Big Mac-et, egy sajtburgert, sültkrumplit és egy nagy kólát Cserkó után, majd fizetünk, és helyet foglalunk. Velem szemben a távoli sarokban ül egy csávó. Szerintem a világról nem tud, vagy legalábbis nagyon úgy néz ki.

- Figyi, szerinted az a tag jól van? Ne vigyek neki egy pohár vizet? Vagy hívunk mentőt esetleg? - igazából mindig bizalmatlan vagyok, mert London olyan környékein szoktam járkálni, ahol rengeteg baleset, erőszaktevés és támadás történt már. Nem szeretnék egy lenni az áldozatok közül. Hiába vagyok nagykorú, hiába van rajtam a nyomjel - egy késelés során szerintem nem jutna eszembe, hogy előrántsam a pálcámat. Amint a pultos jelez, felállok, átveszem az ennivalónkat, majd újra helyet foglalok Siennaval szemben. Kezdésnek kibontom a sajtburgert, figyelmem Cserkóé, de azért fél szememet a gyanús alakon tartom. Tuti csak paranoia, de inkább feleslegesen aggódjak, mintsem valami bajunk legyen. Az asztalon átnyúlva egy rakoncátlan tincset Sienna füle mögé tűrök, mielőtt a hamburgerrel együtt ráharapna. Ebben a megvilágítsában is olyan szép, vagy talán még szebb, mint a félhomályban... Te jó ég, mikre nem gondolok? Mármint ez tény, de... inkább harapok egyet a hambiból, mellé meg veszek a krumpliból is.

[- Megegyeztünk… talán nem leszek katasztrofális. Bár gondolom neked meg Opheliának be kell várnotok majd. Ha ráér ő is valamikor a nyáron.]

Rave with Piroska

   Elmosolyodom a kecskés megjegyzésen, és egy pillanatra elgondolkodom rajta, hogy mi lenne, ha velem történne- most már szerencsére elkerülnénk a katasztrófát, ugyanis vééégre varázsolhatunk itthon is. Azért elkerülöm, hogy megrágják, annyi mágia van a samponjaimban, hogy a kecske megtanulna hoppanálni tőle.

 - Megegyeztünk… talán nem leszek katasztrofális. Bár gondolom neked meg Opheliának be kell várnotok majd. Ha ráér ő is valamikor a nyáron.- Revan nevében nem ajánlom fel a meghívást, de mivel állatok közelébe kerülhet, kétlem, hogy kihagyja. Abban biztos vagyok, hogy természetes lesz- ironikus, hogy négyünk közül én, a győztes kviddics csapat kapitánya leszek az, akit ledob a ló a hátáról.

 A mosolyom részben a sárga M látványának szól, részben az alkohol váltotta ki- nagyrészt talán a gondolat, hogy ez biztosan alaptalan félelem. Gemmával nem voltam soha közeli viszonyban, de negatív véleményem sincs felé. A többieket látom a jövőben: a hétvégéken együtt szurkolnám Holdennel és Chikarával egy csapatnak (vagy akár én nekik), Opheliát pedig látom valamilyen ingyenkonyhán dolgozni, amit ő alapított, és ahová alkalmanként elmegyek segíteni. A többiek, akiket felsorolt; őket minden nap látom, mert nem tudom elképzelni máshogy. Vajon mi ez az egész Annietől most? Miért szomorúan részeg ma éjjel? Egy pillanatra elkap a bűntudat- talán az az oka, hogy túl sok időt töltöttem ma éjjel flörtöléssel?

 - Jaj, ne sírj! Megígérem. És lesz időm… maximum elalszok a sorozat közben a triplaműszak után.- összekulcsolom a kisujjamat az övével. Még mindig azon gondolkodom, hogy mi bánthatja ennyire; egyelőre jobbnak is látom nem erőltetni a témát. Talán tényleg azt hitte, hogy lelépek én is nélküle egy fiúval? Megsértődhetnék, ha igen, bár nem hibáztatom a félelméért. Volt néhány igazán vonzó…

 Kicsit tovább gondolkodom a választáson, mint kellene, de végül én is a klasszikus BigMac mellett döntök. Nem a kedvencem, de tény, hogy a legklasszikusabb ételük. Néha a Roxfortban örülnék a mugli ételeknek, bár ha életem végéig csak az egyik világ ételeit fogyaszthatnám, nem a mugli konyhát választanám.

 - Tessék? Ja… szerintem semmi olyasmi baja nincs, amit valami kaja nem old meg. De majd ránézhetünk...- kicsit reménykedem benne, hogy erre nem lesz szükség, és nem sok esélyt látok rá, hogy valaki egy gyorsétteremben úgy legyen rosszul, hogy az ott dolgozók nem segítenek rajta, de azért rajta felejtem a szemem. Csak akkor terelődöm el kicsit, amikor Annie kisimítja a hajam az étel útjából- minden bizonnyal nem eszem túl kultúráltan éppen.

 Csak akkor pillantok félre, amikor megmozdul, azt elkönyvelem annak, hogy jól van.

  - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én még nem vagyok álmos... megvárhatnánk valahol a napkeltét. Ha nem lennék még mindig kicsit ittas, azt mondanám, hogy a Kastély közelében. Úgysem jártam arra nyáron.- tudom, hogy kicsit kockázatos az ötlet, de hirtelen elkap a vágy, hogy lássam a Roxfortot.