Rave with Piroska
Sok boszorkányt és varázslót kifejezetten zavarni szokták, ha vendégül kell látniuk valakit, akinek nincsen megfelelő vérségi viszonya- még most is, hogy annyira sokan haltak meg érte, hogy elpusztítsák ezeket a visszataszító elméleteket. Az én anyám mindenesetre nem tartozik közéjük- sőt, kifejezetten örült neki, amikor megmondtam, hogy a barátnőm a Roxfortból, aki pár napot nálunk tölt, mugli születésű. Talán, mert kevésbé tart tőle, hogy leleplez bármit az öcsém és a nevelőapám előtt, vagy talán azért, mert reméli, hogy ez egy jel rá, hogy elkezdtem húzni a Varázstalanok világa felé.
Gondoskodom róla, hogy megbánja.
Tavaly olyan helyet kellett volna keresnem, ahol kiszolgálnak a mugli törvények szerint is fiatalkorú boszorkányokat alkohollal, az alapozó partira pedig kuncsorognom kellett volna egy nálunk idősebb fiúnak vagy lánynak, aki bemegy valahová, hogy vegyen nekik alkoholt és cigit, de idén egy jóval elegánsabb megoldást választottam: megtanultam egy rendkívül egyszerű illúzió bűbájt, ami ’87-et csinált a ’88-ból az iratainkon, legalábbis átmenetileg. Egy rendőrségi ellenőrzésen talán nem menne el, de sem a boltban, sem az Cloud Palace bejáratánál nem vettek észre semmit. Kíváncsi vagyok, mennyire akadnának ki a Minisztériumnál, ha tudnák, hogy arra használom a mágiámat, hogy megszegjem a muglik törvényeit. Bár végül is, nem ezt tesszük mind? Kárt nem okoztam, fizettem a csuklónkra kerülő belépőkért (még ha meg is bűvöltem a táskát, hogy ne vegyék észre, hogy becsempésztünk nyolc cidert, és két üveg nem aranyáron adott bort).
Talán az alkohol miatt nem jut eszembe egyáltalán, hogy idegeskednem kellene a lányok miatt, mert még akkor is én vagyok a felelős értük, ha én vagyok négyünk közül a legfiatalabb. Különösen Anniere igyekszem figyelni az éjszaka során, Amelia láthatóan gyakorlott a partik terén, és Alma is jól feltalálja magát, de nem vagyok benne biztos, hogy Anne-Rose sok ilyen buliban volt- maximum Skylarral tudom elképzelni. Nekem volt szerencsém több ilyen buliba is eljönni Amycusszal (és balszerencsém Barclayval, akiről azt fogják hinni az átkom után generációk, hogy félig troll volt, miután megnézik a ballagási fotóját).
- KIMEGYÜNK MOSDÓBA?- már három körül jár, amikor odakiabálok a táncparketten Almának és Annienek (Ameliát utoljára fél órája láttam, amikor csókolózott azzal a két éve végzett fiúval, akibe véletlenül futottunk bele, és meghívott minket egy kör koktélra). Látom, hogy Alma is jól érzi magát azzal a mugli fiúval, aki odacsapódott a társaságunkhoz, és ők az asztalunkhoz indulnak vissza.
Vetek egy gyors pillantást a ruhatár felé, ahol talán még maradt némi alkoholunk a táskámban (és ahol látom, hogy egy kis társaság mugli fiú is iszik éppen a saját táskájukból, bár fogalmam sincs, hogy hozták át a piát mágia nélkül), de elsőre a mosdóba vetem be magam Annievel. Nem tartom kizártnak, hogy ketten folytatjuk a bulit arra a rövid időre, amíg nyitva van a hely- meg is értem. Még ha mi négyen is voltunk idén év végén a Griffendél csapatának lány részlege, és ismerem is őket hosszú ideje, mindketten elballagtak idén év végével.
- Szerintem tetszel annak a szőke srácnak... mi volt a neve? Josh? Vagy George?- a tükörből Anne-Rosera nézek, miközben elkezdem visszarakni a sminkemet, amely a mágikus összetevők ellenére sem tart ki már hatodik órája. Látszik rajtam az is, hogy ittam, még ha Amycusnak köszönhetően gyakorlatban is vagyok, és az utolsó hónapokban természetessé vált, hogy együtt iszunk.
Remélem, hogy Annie jól érzi magát, és nem csak kötelességtudatból jött el velem. Az biztos, hogy az állatkert, ahová hármasban megyünk holnap, ha este Revan is befutott, kevésbé drasztikus és durva program. Bár az tény, hogy jól éreztem magam.
Jó érzés csak belezuhanni az éjszakába, felelőtlen hülyeségeket csinálni. A zaj segít elnyomni azt a sok feszültséget, amely nem szűnt meg a nyár kezdetével, csak szunnyad.
Roxfort RPG
Szerző