Anne-Rose Tuffin

[kindness]

"The world can be a nasty place
You know it, I know it, yeah
We don't have to fall from grace
Put down the weapons you fight with

And kill 'em with kindness
Kill 'em with kindness
Kill 'em, kill 'em, kill 'em with kindness
Kill 'em with kindness
Kill 'em with kindness
Go ahead, go ahead, go ahead now

We're runnin' out of time
Chasing our lies
Everyday a small piece of you dies
Always somebody
You're willin' to fight, to be right

Your lies are bullets
Your mouth's a gun
And no war and anger was ever won
Put out the fire before igniting
Next time you're fighting

Kill 'em with kindness..."

[There is bravery in being soft]

There is bravery in being soft

Még mindig emlékszem a nyüzsgésre a King's Cross pályaudvaron, amikor a 9 és 3/4-ik vágányt kerestem. Hiába voltak ott a szüleim és a családi testőr, én mégis rendkívül elveszettnek éreztem ott magamnak. Nem sok híja volt annak, hogy a szüleim kijelentsék: ez felesleges időpazarlás, és befejezzük ezt a bohózatot, amit boszorkányképzőnek neveznek.
Aztán valahogy sikerült megtalálnunk egymás a 9. és a 10. peron között. Látszólag két, eltérő világból érkeztünk - ez már az öltözetünkön és a családi kíséreten is meglátszott. Mégis megvoltak azok a jelek, amikből felismertük a közös metszéspontot. Egy pillanatra átfutott az agyamon a kérdés, hogy vajon te is olyan vagy-e mint én, és hasonlóan tanácstalan, ha a varázsvilágról van szó.
Aztán kettőnk között egy sietős felsőbbéves suhant el, csomagjai tetején egy bagolykalitkával. És valahogy mindketten megértettük, hogyan tovább.
Az évek során egy csendes, visszahúzódó lányt ismertem meg benned, akivel rengeteg közös pontot találtam. Nem értem, miért olyan kicsi az önbizalmad, hiszen semmi okod szégyenkezni, és szerénynek sem kellene lenned.
A nyári egyezségünket pedig számon tartom rajtad – igen, arra a tetoválásra gondolok.

[ANNE-ROSE & CASSIA]

ANNE-ROSE & CASSIA

✦───༓───✦

Anne-Rose Tuffin olyan, mint egy nyaklánc egy díszdobozban. Fényes, könnyű, gondosan válogatott. És te mégis mindig csak akkor veszed fel, ha senki nem lát. Nem azért, mert szégyelled — hanem mert nem tudod, meddig tart.

Nem hideg, mint a többi ékszer. Nem idegen. Puha, szinte otthonos. Az érintése nem emlékeztet, hanem feledtet. És ez talán a legijesztőbb része.

Szereted a jelenlétét. De néha túl sok. Túl közeli. Túlságosan emlékeztet arra, amivel te nem születtél. Olyan figyelmet ad, amit nem kértél, és mégis: melletted van. Makacsul. Ragaszkodóan. Te pedig nem tudod eldönteni, hogy ez erő vagy ostobaság.

Néha egymás mellett ültök az órákon. Néha együtt nevettek. Néha megölel. És te hagyod. Mindig hagyod. De van benned valami, ami számol. Ami figyel. Ami nem felejt. És amikor a nyaklánc túl szoros lesz — mert egyszer mindig az lesz — nem szaggatod le magadról. Csak becsukod a dobozt, csendesen.

Nem miatta. Sosem miatta.

Hanem mert vannak napok, amikor még magadtól is elzárkózol.

[PIROSKA]

PIROSKA

Apróságnak tűnik, hogy még mindig azon gondolkozok, hogy vajon honnan tudtad, hogy a brownie a kedvenc süteményem.
Nem tudtad, persze - honnan tudtad volna, nem tudtál rólam semmit, a nevemen kívül, ami mégcsak nem is az én nevem, meg a macskámon kívül, aki mégcsak nem is az én macskám, mégis hagytad, hogy leüljek melléd a hideg kőre a Csillagvizsgálóban, mintha csak az lett volna a legtermészetesebb dolog a világon.
Ilyen érzés vagy - lepihenni végre egy hosszú nap után, lehunyni a szemed a túl sok elolvasott sor után, levegőt venni a fojtás után.
Egyszerűen csak nemet kellett volna mondanod arra a felkínált cigarettára - sokkal egyszerűbb lett volna úgy, ugye?
Olyasmit látok a mosolyodban, amit talán a sajátomban is láttam volna egykor. Abban, amikor túl sokat beszélsz, amikor már nem is igazán értem azt sem, hogy miről, amikor a vállamra csapsz, mert még mindig nem tanultam meg a nevedet.
Nem tudom, hogyan kell a barátodnak lenni, és te nem is ilyet érdemelsz - valami sokkal jobbat, valami sokkal értelmesebbet, valakit, aki nem csak befogadni képes a napsugaraidat, hanem vissza is adni őket. Remélem, hogy egyszer rájössz - meg azt is, hogy sosem.
Mert valahol a hónapok alatt megtanultam a neved, még ha nem is tudsz róla. Valamelyik ponton szándékosan ültem le melléd a klubhelyiségben, nem azért, mert máshol nem volt hely.
Mert egyszer meg akartam köszönni, még ha a szavakat azóta sem találtam meg hozzá - nem igazán.
De mi lenne, ha úgy tennénk, mintha megtettem volna? És akkor ülhetek még egy kicsit melletted a napfényben.

Annie/Piroska

Nehéz előnyt, pozitív dolgokat találni a mentális összeomlásomban, amely ébren tart éjjelente, amit próbálok elrejteni, és ami valószínűleg mára nyilvánvaló mindenkinek. Te vagy az egyik.

 Évek teltek el, amelyeket karnyújtásnyira töltöttünk, de soha nem közelebb. Anélkül az éjszaka nélkül ma Tuffin vagy Anne-Rose lennél, de azon az éjjelen, amikor összefutottunk, Annie lettél (meg Piroska), és nehezen tudom elképzelni a napjaimat a vidámságod nélkül. Úgy érzem, hogy elkaptál vele, és én is el foglak, akár seprűről, akár kanapéról zuhansz le.

Red Velvet Cupcake

Népszerűnek tűnsz, Annie, aki úgy vonzza magához az embereket, mint fény a molylepkéket. Talán meg is szédülnek tőled átmenetileg, mielőtt végső útjukra indulnának az éjszakában. Már Barcelona tengerpartján is azt láttam, hogy mindenki ott van körülötted. Én mégis rettentően magányosnak látlak. De tudod, mit akarok mondani ezzel, ugye? Köszönöm a feltétel nélküli kedvességed, amivel a kezdetektől jutalmazol, pedig tudod, nem érdemlem meg. Nem sokan voltak velem olyan kedvesek, mint te, ugyanakkor ezek az emberek szerintem nem is nagyon értenek téged. Azért törekszem arra, hogy ne zúdítsam rád életem szarját, mert szerintem már hallgattad eleget. Ps.: egyszer meghálálom, hogy elhoztad nekem az otthonom ízeit.

Soleil sous forme humaine

Már az első találkozásunkkor olyan valakinek tűntél, aki jobbá, szebbé teszi az emberek napját szimplán azzal, hogy ott van, és ebben azóta még biztosabb vagyok. Szerintem sosem fogom tudni kifejezni, mennyire hálás vagyok, hogy találkoztunk aznap este a parton - abba pedig egyáltalán nem szeretnék belegondolni, hogy mi lett volna, ha nem így történik.
De így történt, és most itt vagyunk, és azon kevés emberek egyike vagy, akinek a társaságában nem érzem úgy, hogy elvárásoknak kell megfelelnem, és tudok komfortosan lenni, és... köszönöm. Meg azt is, hogy bevezetsz a dark romance világába, bár azt hiszem, nem lehetek eléggé felkészülve arra, ami majd ott vár rám.

[Defekt duó]

Defekt duó

Csöcsrobbanás AnniPanni!

Na, mi a hányás van? Lenne miből válogatni, mi? Na, ja… Az a nagy büdös helyzet, hogy igazából fingom sincs, melyik kriminálisabbnál kriminálisabb pillanatunkat emeljem ki, úgyhogy nem is fogom megtenni most. Szeretem, hogy lehetek melletted teljesen olyan idióta, amilyen szoktam lenni. Nagyon jó érzés teljesen elengednem magamat valaki más mellett is, mert tudom, hogy te is hasonlóan fogsz reagálni és még csak el sem ítélsz emiatt, ami nagyon ritka az én életemben, ezért nagyon hálás vagyok neked. Nem sokan fogadnak el úgy, amilyen vagyok, de te igen. Köszönöm!

Bevallom, néha kicsit szégyellem, hogy nem tudsz semmit rólam és én sem végtelen sok dolgot, de alapvetően téged védelek vele és magamat. Hülyeség? Valószínűleg… Hátha egyszer átlépem ezt a határt, mert tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a bohókás felszín alatt mennyire jó meglátásaid vannak és milyen jól reagálsz helyzetekre. Kevesebb erősebb embert ismerek nálad, még ha elsőre nem is olyannak tűnsz.

Tudom, hogy kicsit ijesztő az, hogy ez itt a végzős év, aztán mi lesz velünk, ajaj, de az az igazság, hogy magunkat nem féltem. Eddig is megoldottuk, ezután is megfogjuk. Oszt annyi! Támogatlak mindenben, toljuk meg ezt az uccsó félévet és a következőket is!

Na, csá, te cickány!
Gemster