+  Roxfort RPG
|-+  2003/2004-es tanév
| |-+  A Királyság egyéb részei
| | |-+  Észak-Írország
| | | |-+  Kelly Pincéje
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Kelly Pincéje  (Megtekintve 1970 alkalommal)

Gabriel F. Milton
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2022. 05. 05. - 22:27:36 »
+2

TO; Edward


2003. április 02.
A tolvaj nyomában


Eddig nem sok kollégám van, akivel mugli fegyverekről tudok beszélgetni. Most talán változni fog a helyzet. Valamiért a régi öregek már belefásultak a harcokba, ők már leginkább csak irodai munkát akarnak, kivéve talán az olyanok, mint én is, akik az íróasztal mögött nem tudnak ülni. De ők sem bajlódnak mugli fegyverekkel. A fiatalok pedig a Szeszély ellenére nem hiszik azt, hogy egyszer szembe kerülhetnek olyan helyzettel, amikor a varázslat csődöt mond. De majd belátják, hogy nem minden olyan, mint amilyennek az akadémián oktatják.
Közben elkezdünk nézelődni is. Nem gondolom, hogy mindjárt az elején belefutnánk valami értékes és különlegesbe, de biztos vagyok benne, hogy nem kell majd sokáig járnunk. És ha már sikerül elhitetni az árusokkal, hogy nem éppen razziát tartunk, akkor könnyebben előveszik majd azokat a termékeket, amiket most még az asztal alatt tartanak egyígéretes vevőre várva.
- Mindenképp vigyázni fogok, de szerintem Hopkirk amúgy is tűzálló. A sárkányoknak annak kell lenni, nem?
- Szóval az asszony egy sárkány?
Ismerem a Hopkirk családot és el kell ismernem, tényleg tudnak elég elviselhetetlen módon viselkedni. Remélem, azért a magánéletben nem teljesen olyanok, mint amilyennek a Minisztériumban mutatják magukat, mert akkor eléggé kellemetlen lehet otthon a légkör. Minden elismerésem akkor társamnak, hogy bírja vele az együtt létet.
A gyűrűket alaposabban megnézve, és egy kis bűbáj segítségének felhasználásával hamar kiderül, hogy nincs semmi mágikus bennük. Vagy ha van is, az nem mutatja meg magát nekem. Persze ez csak az én véleményem, ettől függetlenül még lehet benne valami romlott. Társam azonnal rá is jön, hogy miként lehetne kideríteni a módját, mi a helyzet a gyűrűkkel, bár nekem egy kicsit furának tűnik a módszer. Bár, eléggé meglepő számomra, mikor megérzem a kezét csattanni a fenekemen, ezt nagyon régen nem éreztem már, és főleg nem férfitól.
- Azért próbára tettem őket. Feltétlenül áruld maj el, milyen edzéstervet követsz.
- Egyszer eljöhetnél velem, semmi ördöngösség nincs benne.
Miután sikerül újra elengednem magam, csak ennyit tudok kinyögni. Nem is tudom mi mást kéne, hiszen a burkolt bókra azért valahogy reagálnom kéne, de egyelőre inkább úgy érzem, hogy nem megy. Viszont mielőtt még megtehetném, valami felkelti a figyelmem néhány asztallal később. Picit magammal vonom Edwardot ahhoz a részhez. Több gyűrű található itt is, és néhány nyaklánc is, amik közül az egyik határozottan hasonlít a keresett darabhoz.
- Ha itt találjuk meg a gyűrűket, visszaadhatod a kölcsönt most Te.
- A helyzet az, hogy azzal nem sokra mennénk. Tudod, nem igazán van valaki, aki mellett hűtlenkedhetnék.
Csak suttogom a végét, hogy Edwardon kívül más ne nagyon hallhassa. Ami viszont kicsit keresztbe húzza a számításainkat az az a hang, amelyik közeledik, és mivel nekem háttal van, még csak esélyem sincs arra, hogy elhárítsam a veszélyt.
- Milton auror! Mi szél hozta erre? Csak nem egy újabb razziát tart?
Persze ettől főleg a közelben lévők kezdenek furán izgágáskodni. Társamra nézek, mert félek az álcánk csak eddig tartott, de még talán sikerül kihúznom magunkat a csávából.
- Fox! – fordulok a férfi felé. - Néha én is beléphetek egy ilyen helyre magánemberként. Meg aztán ez a fiatalember itt egy kis segítségre szorul. Talán körbe kéne vezetned.
Ellépek Ed mellől és hagyom, hogy Fox végigmérje őt. Most remélem, hogy nem szimatolja ki rajta azt, hogy auror, mert így talán előnybe kerülhetünk. Csak egy jó trükk, és ő akár konkrétan ahhoz az asztalhoz is el tudja vinni, ahol az általunk keresett áruk vannak. Most társamon múlik, hogy mennyire sikerül eladnia magát nem aurornak.
Naplózva


Edward Nott
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2022. 05. 10. - 15:37:14 »
+1

Kincsvadászat
2003. április 2.

    




- Szóval az asszony egy sárkány?
- Valami tüzes, az biztos…
Szeretetteljesen somolygok, miközben sejtelmesen ingatok a fejemmel egy szemtelen “talán”-t. Ha Melanie legilimentor titokban, és ez a beszélgetés kiderül, legfeljebb majd jól megbüntet a szemtelenségemért. Pedig nem is olyan nagy titok, hogy néha hasonlítgatom varázslényekhez, bár szemtől szembe előbb szoktam emlegetni a főnixet - és ahhoz pont paszol ez a - reméljük, csak köznapi és ártalmatlan - arany csat. Mert ez például egy apró megcsalás esetére sem lenne rossz engesztelő ajándék.
- Egyszer eljöhetnél velem, semmi ördöngösség nincs benne.
Bólogatok, de aztán visszatérünk a munka nem kevésbé izgalmas másik részéhez, és kutakodunk tovább.
- A helyzet az, hogy azzal nem sokra mennénk. Tudod, nem igazán van valaki, aki mellett hűtlenkedhetnék.
Megértően bólogatok, bár én úgy értettem, hogy fordított esetben is valószínűleg részemről is hűtlenkedésnek számítana a dolog, akkor is, ha ő kezdi. De azt tudtam, hogy nem házas. Minden esetre…
- Ha kell egy szárnysegéd…
Halkan dörmögtem volna vissza, de az ajánlatot félbeszakította valami rókaképű, ravaszdi alak, aki hátulról akad ránk, és minden jel szerint Miltont nemcsak ismeri, de sajnos a foglalkozásával is tisztában van. Jó hangosan, ráadásul.
- Milton auror! Mi szél hozta erre? Csak nem egy újabb razziát tart?
Egy pillanatra átsuhan az agyamon rókavadászatot tartani, és megnyúzni ezt a tenyérbemászó valakit, de aztán elhessegetem a késztetést, és a helyzetet mentendő érdeklődő képet vágok.
- Auror? Haver, komolyan?
Úgy bámulok Miltonra, mint ha most látnám először. Ő meg remélem, kapcsol, és belemegy a színjátékba. De közben vissza is válaszol az ismerősének.
- Fox! Néha én is beléphetek egy ilyen helyre magánemberként. Meg aztán ez a fiatalember itt egy kis segítségre szorul. Talán körbe kéne vezetned.
Ahogy szóba kerülök, lezseren kezet nyújtok az idegen felé.
- Üdv, Mr. Fox. Alec Nott, nagyon örvendek.
A bátyám csak öt évvel idősebb nálam, és a neve nem mond túlságosan sokat, legfeljebb annyit, amennyit a vezetéknév fémjelez. A legtöbb Nott nem egy szentéletű… Még az sem, aki aurorként dolgozik, nemhogy bármely más családtagom.
- Milton nem is említette a foglalkozását…
Cinkosan pillantok Gabrielre, mintha valami zsiványságon kaptam volna, holott… Talán épp én viszem bele magunkat. De mondják, a csúszás irányába húzz, úgyhogy gyorsan találok is valami magyarázatot arra, miért is vagyunk itt.
- …de így már értem, honnan tud ilyen jó helyet a kincsvadászatra! Szülinappal egybekötött lánykérésre készülö, és kéne egy pár karikagyűrű, meg egy ajándék, ami elég nagy, csillogó és csajosan rózsaszín ahhoz, hogy a - leendő - asszony ne is gondolkodjon elutasításon vagy félrelépésen…
Huncutul vihorászva adom elő a szituációt, remélve, hogy ezzel lefedem a lehető legtöbb cuccot az eltűnt dolgok közül.
- Nem lennék hálátlan, boldogan fizetek közvetítői díjat…
Meg is lapogattam a zsebemet, amiben csörgött még néhány galleon. Ezzel még kicsit tovább ütöttem a vasat, mert mi lenne a hideg svindlerszíveknek jobb hevítője a pénznél? A körülöttünk lévő árusok, akik eddig hallották a beszélgetést, talán erre már másként kezdtek mocorgászni, kevésbé idegesen, de nemkisebb izgalommal. Már csak az a kérdés, meggyőztem-e mr. Foxot is.



Naplózva

Gabriel F. Milton
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2022. 05. 13. - 20:52:43 »
+1

TO; Edward


2003. április 02.
A tolvaj nyomában


Mondhatni, még a legjobb terveknél is előfordulhat néha, hogy homokszem kerül a gépezetbe. Persze, ez olykor nem is annyira zavaró, de mikor lebuktatják az ember álcáját, akkor azért lehet nagyon idegesítő a helyzet. Most is ez történik velem, és bár elsőre azért eléggé megriaszt a dolog, tudom, hogyha mind a ketten megőrizzük a hidegvérünket, nem lesz baj.
Persze addig még el kell jutni, és a csat, ami éppen társam kezében van még lehet egy jó ajándék is a kedves párjának. De mondjuk akkor nem lesz elég, ha a fülébe jut, hogy miként nevezi a háta mögött az asszonyt. Másrészről viszont nem ártana végre kicsit komolyabb területre terelni a témát, mint az elrabolt ékszerek.
- Ha kell egy szárnysegéd…
Épp egy gyűrűt nézegetünk, mellette pedig egy nyakláncot, amikor elhangzik egy mondat. Nos, nem tudom, erre mit mondhatnék.
- Köszi, de azt hiszem, a házas élet nem nekem való.[color]
És itt elsősorban arra gondolok, amit Elliotnak az elmúlt egy évben át kellett élnie mellettem. Ha nem egy erős asszony kerül mellé, akkor egy olyan hírbe, hogy meghaltam, akár bele is roppanhat. A munkám a legfontosabb az életemben, aki ezzel nem tud megbarátkozni, az nem is fog tudni mellettem boldogan élni. A saját boldogtalanságom pedig bőven elég nekem.
De eltérve erről az eléggé depressziós témáról, jobb, ha most a munkára figyelek inkább, ami nem is olyan könnyű, ha közben megzavarnak, és nem akárki. Valaki olyan, akinek többször borsot törtem az orra alá, és most úgy tűnik viszonozni akarja ezt a szívességet. A totális lebukás esélye, most a társamtól függ. Ha sikerül jól eladnia magát, és mellé még én is rájátszok, akkor nem lesz baj.
- Auror? Havar, komolyan?
- Valamiből meg kell élni.
Rántom meg a vállam, mintha nem éppen a legfontosabb információ lenne. Azért nagyjából fel tudom mérni a hírnevem következményeit, de a háború óta, és mióta hivatalosan nem látnak együtt Elliottal, azért nem szereplek annyit az újságokban, így ugyanolyan arctalan senki leszek, mint már kollégám.
Persze, azért kell tartani az álcánkat, szóval jó lenne, ha sikerrel járnánk. Fox megrázza Ed kezét, de látom rajta, hogy még nem adta be olyan könnyen a derekát. Egy kicsit még muszáj lesz színészkednünk. Ez abból is látszik, hogy ő nem hajlandó bemutatkozni neki.
- Milton nem is említette a foglalkozását…
- Ha tudtad volna mivel foglalkozom, akkor talán eljössz? – teszem fel a kérdést kicsit rosszallóan. - Jó pénzt fizetsz ezzel a kiruccanással, nem hagyhattam ki az alkalmat.
- Ezt nehogy elhiggye neki. Milton a legföldhözragadtabb auror akivel valaha találkoztam. Még soha nem hallottam olyanról, hogy ő a rossz oldalra állna.
- Változnak az idők. Macmillan hatalomra törése óta kicsit megváltozott a helyzet. 
Még mindig nem győztem meg teljesen, és ezt teljesen jogosnak is tartom, de ha legalább annyira nem jutunk előrébb, hogy eltűnjön és békén hagyjon, akkor igazából itt fel is adhatnánk.
- …de így már értem, honnan tud ilyen jó helyet a kincsvadászatra! Szülinappal egybekötött lánykérésre készülő, és kéne egy pár karikagyűrű, meg egy ajándék, ami elég nagy, csillogó és csajosan rózsaszín ahhoz, hogy a – leendő – asszony ne is gondolkodjon elutasításon vagy félrelépésen…
Elismerően nézek társamra, mert ezzel nagyjából lefedte azoknak a tárgyaknak a listáját, amiket mi keresünk. Ahogy látom Fox elgondolkodik rajta, hogy mi legyen a következő lépés. Ha lelép most mellőlünk, akkor buktuk a küldetést, az emberek többsége tudni fogja, hogy nem éri meg velünk keveredni, ha marad, akkor egyenesben leszünk, mert legalább egy-két asztalhoz elvezet, ahol érdekesebb dolgokat lehet találni. Még akkor is, ha nem pont azokat, amiket mi keresünk.
- Nem lennék hálátlan, boldogan fizetek közvetítői díjat…
- De csak utánam, ez a kis színjáték nem volt betervezve, szóval akár el is húzhatsz innen Fox.
Nagyjából két percet állunk néma csöndben, miközben egymást méregetjük. Azt hiszem, ez már jót jelent, és mikor megszólal az lesz a legjobb.
- Kövessen, Mr. Nott. Alain Fox vagyok, és a mai napon az Ön kísérője. Milton viszont itt marad, amíg mi nézelődünk.
Fél siker, de nekünk ez is elég lesz egyelőre. Majd lassan utánuk megyek, ha kezdenek eltűnni már nagyon a szemem elől. Persze, ha társam belemegy, hogy kettesben menjenek tovább.
Naplózva


Edward Nott
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2022. 05. 18. - 21:44:04 »
+1

Kincsvadászat
2003. április 2.

    





- Valamiből meg kell élni.
Majdnem hangosan felröhögök, de ezt csak kedélyes jókedvnek álcázom. Rávágnám, hogy azért van egy határ. Ráadásul már a prostik is kaphatnak nyugdíjat, de végül nem teszem. Már csak azért sem, mert nincs pontos információm róla, hogy nyugdíjas kurvából van kevesebb, vagy nyugdíjas aurorból. Mindkét szakma elég… kemény. De az egyikben több a színjáték.
- Ha tudtad volna mivel foglalkozom, akkor talán eljössz?Jó pénzt fizetsz ezzel a kiruccanással, nem hagyhattam ki az alkalmat.
- Mivel auror vagy, azt mondom, jó pénzt.
Szélesen somolygok, az eszemben pedig az jár, hogy nincs olyan pénz, ami jó lenne, mert minden knúthoz a világon vér tapad, és különösen az enyémekhez, mert azokat vagy csalással, vagy zsarolással, vagy korrupcióval szereztem. Amelyiket meg nem ezekkel, azokért levadásztam egy bűnözőt. Talán ezért adom olyan sikeresen a stiklist. De nem én vagyok itt az egyetlen.
- Ezt nehogy elhiggye neki. Milton a legföldhözragadtabb auror akivel valaha találkoztam. Még soha nem hallottam olyanról, hogy ő a rossz oldalra állna.
- Változnak az idők. Macmillan hatalomra törése óta kicsit megváltozott a helyzet.
Ez pedig igazából elég hiteles állítás. Bár én most nem mutathatom, de mélyen egyetértek, mert ez valóban így van. Persze, egy vezetőségi váltás bárhol izgalmas helyzetet teremt, de a rendfenntartásnál aztán pláne. Itt életek múlhatnak azon, éppen milyen szél fúj.
- De csak utánam, ez a kis színjáték nem volt betervezve, szóval akár el is húzhatsz innen Fox.
Én csendben, lazán feltartott kezekkel állok ártatlanul, mutatván, hogy nekem mindegy, valaki mutasson valamit, ami megtetszik. És milyen mázli, hogy ezt a párperces farkasszemezést végül a róka nyeri.
- Kövessen, Mr. Nott. Alain Fox vagyok, és a mai napon az Ön kísérője. Milton viszont itt marad, amíg mi nézelődünk.
- Bocs, haver, a kiszállási tuti illet Téged is. Nekem mindegy, csak valaki mutasson valami érdekeset, mielőtt le kell lépnem.
Színpadiasan fakadok ki, aztán követem Mr. Foxot. Egy középkategóriás dolgokat árusító fazonhoz lép, de halkan rámordul:
- Kiemelt ügyfelünk akadt…
Közben gyanakodva hátra-hátrasandít, vajon Milton figyel-e minket. Az árus, akinek idétlenül nagy füle és kapafoga van, közben a pálcájával a standjára bök, aminek a felső rétege majdhogynem átlátszóvá válik, mintha kiábrándító bűbájt szórt volna rá. Az áttetsző tárgyak és asztallap alatt egy második felület válik láthatóvá, de ez vörös bársonnyal van letakarva. Csak néhány tárgy fekszik ott, de azok… Kivételesek. Főleg, mert ott az egyik hiányzó oroszlános gyűrű.
- Hm.
Próbálom leplezni az izgalmamat, és kedvetlenséget tettetek. Direkt nem nézek túl sokat az oroszlán felé, inkább a többi dolgot mustrálom.
- Nem is tudom. Hé, Milton, tárgyban nem akarod a fizetésed? Mit is mondtál, melyik házba voltál, griffendél, ugye? Van itt egy gyűrű, ami tetszene.
Fox meg a tapsifüles árus kissé megfeszülnek, és látom, hogy a a főnöknek gyanakodva a pálcájára siklik a keze az inge alatt, de egyelőre nem fog támadni, hiszen még nem nagyon van oka rá. És hogy lesz-e mindjárt, az  Gaberielen múlik…










Naplózva

Gabriel F. Milton
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2022. 05. 25. - 22:01:18 »
+1

TO; Edward


2003. április 02.
A tolvaj nyomában


Hogy nem megy minden a legtökéletesebben a kutatás során, pont jól is jön nekünk. Először kicsit megijedtem, hogy Fox mindent el fog rontani, de látva Ed színjátékát, én még ha nem is adom a legjobbat, biztos vagyok benne, hogy legalább ő fog sikerrel járni.
Akárhogy is folytatódik majd a kis kalandunk, az lesz a legjobb, ha innentől kezdve inkább a társamra terelem a figyelmet, mert egyébként könnyen elbukhatunk. Persze, aki nagyon jól ismer, annak nagyon nehéz is lesz eladni magam olyannak, aki akármilyen okból is átáll a sötét oldalra, de ha jól játszom a szerepem, akkor talán jutunk valamire, és nem lesz sikertelen ez a kis kiruccanásunk.
Feszülten figyelek arra, hogy mi történik a kis hármasunkban, és nem is tagadom, megkönnyebbülök, mikor Fox elkezd barátkozni a társammal. Egy kicsit háttérbe vonulok, nem akarom nagyon rájuk erőltetni magamat, azzal még elijeszthetem vagy lebuktathatom magunkat felfedve valódi szándékunkat. Mondjuk még így is nehezebb lesz úgy lelépni a visszaszerzett lopott ékszerekkel, hogy ne essen csorba az inkognitónkon és legközelebb is visszajöhessünk. Akár együtt, akár külön-külön.
- Bocs, haver a kiszállási tuti illet Téged is. Nekem mindegy, csak valaki mutasson valami érdekeset, mielőtt le kell lépnem.
- A kiszállási… – morgom.
Azt hiszem, hogy minden remekül megy, mert Edward elvonul Foxszal egy kicsit távolabb az egyik asztalhoz. Itt már nem értem, hogy mi történik, de abban biztos vagyok, hogy valami olyasmi, ami előrébb viheti az ügyünket. Persze, igyekszem feltűnés mentesen követni őket, ezért lassan araszolok utánuk, közben pedig nézelődök picit. Úgy teszek, mintha nem is figyelnék rájuk, de azért a társamnak nem kell túlságosan is hangosan kiabálnia értem.
- Nem is tudom. Hé, Milton, tárgyban nem akarod a fizetésed? Mit is mondtál, melyik házban voltál, griffendél, ugye? Van itt egy gyűrű, ami tetszene.
Kicsit unottan, komótosan megyek oda hozzájuk. Ránézek a kérdéses gyűrűre, és azonnal felismerem a képről, amit korábban kaptunk.
- Nos, valójában Hollóhátas vagyok, de van Griffendéles ismerősöm, és mostanában lesz a születésnapja is, szóval, nekem megfelel tárgyban is.
Kicsit közelebb hajolok a portékához, de abban a pillanatban érzem a feszültséget felém áramolni. Bassza meg, az emberek ösztönösen megérzik, ha katasztrófa közelít feléjük. Azt hiszem, hiába győztük meg Foxot, az emberek ettől még óvatosak. Kiegyenesedem és a mellettem álló párosra nézek.
- Nekem jöhet a gyűrű, persze, ha Fox nem akarná inkább.
Végül pedig társam felé fordulok.
- Mondjuk egy szép nyakéknek jobban örülnék. Az asszonyt inkább azzal lehetne kiengesztelni az utóbbi időben elkövetett engedetlenségeimmel kapcsolatban.
Ha másra nem, arra biztos jó lenne ez, hogy az egyik gyűrűnek tudjuk a helyét. A nyaklánc sem lenne rossz fogás, a kettő együtt pedig még jobb.
- Esetleg van még ebből a gyűrűből? Lehet kéne alapítanom egy rendet. Olyanok kapnák, akik már voltak az ügyfeleim.
Most már csak az kell, hogy valamelyikre ráugorjanak. Vagy elküldenek a fenébe, vagy hamarosan két legyet ütünk egy csapásra. Viszont, nem én vagyok Fox ügyfele, szóval most minden Edwardon múlik.
Naplózva


Edward Nott
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2022. 06. 04. - 07:14:37 »
+1

Kincsvadászat
2003. április 2.

     




Milton remekül adja a sértett, sötét aurort, aki csak a pénzre hajt. Itt még azt gondolom, bőven van esélyük megcsípni valami értékeset, és ha mást nem, hát néhány dalos pacsirtát. Azért kiengesztelem valamennyire az oroszlános izével.
- Nos, valójában Hollóhátas vagyok, de van Griffendéles ismerősöm, és mostanában lesz a születésnapja is, szóval, nekem megfelel tárgyban is. Nekem jöhet a gyűrű, persze, ha Fox nem akarná inkább.
Hát, pénz beszél. Persze,a kisebbik házifeladat, hoyg visszaszerezzük a csecsebecséket, legalábbis számomra a fontosabb része a dolognak mindig az elkövető kézre kerítése. De ahogy a galleonok realizálódni látszódnak, az valahogy mindenkit meggyőz. Van itt más vásárló is, kérdezősködnek, fizetnek persze, de túl nagy figyelem van rajtunk. Szerencsére Milton kívánalma kevésbé népes vizekre terel bennünket.
- Csak ez az egy van.
Ezt válaszolja az árus a gyűrűre, kissé kimérten, de arra én le is csapok. Nem baj, ha mutatok ezeknek a szarkáknak egy kis csillogást. Az remekül eltereli a figyelmet, és oldja a feszültséget.
- Elviszem. A tősgyökeres mardekáros családom el lesz ragadtatva tőle.
És ez egyébként igaz is lenne. Talán, ha lezárul a nyomozás, és a gyűrű többé nem bizonyíték, elkunyizom a leltárból, és mindenféle idétlen családi rendezvényen megjelenek benne. De egyelőre még nagyon is csak egy nyom, és reméljük, elvezet a tetteshez valamilyen formán. Kis vászonszütyőbe kerül (és nem kerüli el a figyelmem, hogy az árus is csak a textillel érintve fogja meg az ékszert, úgy ügyeskedi bele a tárolóba), majd a kezembe adják, én pedig készségesen fizetek, mivel ez a minisztérium pénze egyrészt, msárészt nyomkövetésre is alkalmas.
- Akkor Neked meg valami nyakláncot… Szerintem valami csajos rózsaszínt kellene. Nem tudom, nálad hogy van, de nálam az asszony ha nem aranyat halmoz fel, akkor mindent, ami rózsaszín.
- Akad egy olyan is… Felső kategóriás áru. De az nem itt…
Mr. Fox ravaszdi suttogásra fogja, én meg adom a palimadarat, és közelebb hajolok, és vonom Miltont is. A gyűrűs árus, mivel ő a negyedik kerék, szerintem csak a birkaszellem miatt, de szintén közelebb dől.
-  És csak komoly vevőknek.
Kicsit lefitymálón pillant Milton felé, aztán vagy meggyőzi, vagy úgy tesz, mintha sikerülne meggyőzni őt, minden esetre int nekünk, meg az árusító kollégájának, hogy menjünk vele. Először úgy tűnik, a falhoz lép a terem bejárata mellett, de aztán rákoppint a pálcájával, és egyszerűen keresztülsétál rajta. Mi pedig, nyomunkban a másikkal, kénytelenek vagyunk követni, ha eredményt akarunk elérni.
A falon át egy sokkal kisebb helyiségbe jutunk. Abban nem vagyok biztos, hogy ez még a Kelly pincéje, mert egy privátabb üzletszerűségnek tűnik. Talán ahogy Fox koppintott, a portál egy bizonyos útirűnyra állt át. De izgalmas helyre jutottunk, ez biztos.
A falakon körbe üvegvitrinekben szemkápráztató ékszerek és csicsás tárgyak sorakoznak, a helyiség közepén pedig egy nagy, ékszertartó pult áll, sok fiókkal. A felső lapja ennek is üvegezett. Ide lépünk mind a négyen, hogy megcsodáljuk a benne rejlő kincseket, és az egyik sarokban ott csillog a Nílus piramis formájú szeme is. Nehéz nem lenyűgözve bámulni. Csakhogy más is látható a tükröződő üvegfelületben, mégpedig az, hogy a két fickó pálcát ránt a hátunk mögött. Mr. Fox orvul a halántékomnak szegezi fegyvere hegyét, a másik pasas kissé kevesebb rutinnal, de Miltonra fogja az övét. Én még adom az ártatlan vevő szerepét, aki semmit sem ért, mivel pálcát úgysem tudnék már időben rántani. Ahelyett meglepetten és aggodalmasan tartom fel kezeimet, és abban reménykedem, hogy legalább Miltonnak vagy sikerült előkapni, vagy majd improvizálunk valamit erre a kényelmetlen állapotra.
- De uraim…
Belekezdenék a csitításba, de hiába.
- Csak nem gondoltátok, hogy beengedek két aurort ide a személyes "irodámba", és aztán hagyom, hogy élve és emlékeik teljes birtokában távozzanak?
Mr. Fox ravaszdi képén kapcsi vigyor terül szét. Pofátlanul erősen nyomja a varázsvessző végét a koponyámnak, és már nem veszkődöm színjátékkal, hanem bosszúsan fintorgok, mert ez holnap is tuti meg fog látszani - ha azt még megérem.
- Nem, nem… Itt maradtok szépen. Már csak az a kérdés, mit kezdjünk veletek.Vegyük el az emlékeiteket? Végezzünk veletek rögtön, vagy még élve fosszuk ki a zsebeiteket? Két auror és egy zsák galleon… Micsoda fogás…
A zsivány mohón vigyorogva élvezte ki a helyzetet, de remélem, már nem sokáig. Valamit csak kitalálunk mindjárt…



Naplózva

Gabriel F. Milton
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2022. 06. 14. - 21:39:43 »
0

TO; Edward


2003. április 02.
A tolvaj nyomában
16+

Ahogy mondani szokás, amikor már nyeregben érzed magad akkor se lankadjon a figyelmed. Nem tudom ki találta ki pontosan ezt a mondást, de az biztos, hogy igaza van. Ezt a háború alatt nagyon is megtanultam, és azóta is, ha valamilyen beépített feladat előtt állok, nem árt, ha észben tartom.
Szerencsére a gyűrű nem az én esetem, még akkor is, ha ezt talán pont az a darab, amire nekem is szükségem van a nyomozás szempontjából. Nem hiszem, hogy ilyen rövid idő alatt készült volna belőle másolat.
- Elviszem. A tősgyökeres mardekáros családom el lesz ragadtatva tőle.
- Akkor azt hiszem ennek búcsút mondhatok.
Nem mintha nagyon sajnálnám, de azért na. Legalább a látszat legyen meg. A válasz azonban nem várat sokára magára. Persze, el is fintorodok mindjárt. Csajos rózsaszínt? De miért? Persze, az asszonynak, de nem tudom melyik normális érzetű nő képes felvenni egy rózsaszín ékszert. Mindegy, a lényeg, hogy legyek látszólag kifizetve.
- Akad egy olyan is… Felső kategóriás áru. De az nem itt… És csak komoly vevőknek.
- Ha eddig nem bizonyította Mr. Nott, hogy komoly vevő, akkor nem tudom mi kell még hozzá.
Valamiért megszólal a hatodik vagy milyen érzékem, ezért inkább arra kezdek el figyelni miben sántikálnak. Főleg, hogy Fox rám néz, mintha én lennék ott a megtűrt személy. Persze, ez a jelen szituációban valahol igaz is, de attól még nem hagyhatom, hogy Ed egyedül menjen egy idegennel. Főleg egy olyannal, akit ő nem is ismer.
- Miért ne lehetnék komoly vevő annak ellenére, hogy elsősorban kísérőként jöttem el?
Nem tudom mi győzi meg végül Foxot, de velük együtt indulok meg a másik hely felé, ahol állítólag az a nagy szajré van. Az a bizonyos felső kategóriás dolog. De még később is jól jöhet ennek a barlangnak a helye. Valamivel muszáj lesz később sakkban tartanom. Mondjuk elsősorban azt hiszem, azért vagyok én most itt a bejáratánál, hogyha Nottal történik valami, akkor ne fogjak gyanút. Szóval akármit is terveznek az áru átadása mellett, biztos nem lesz kellemes a számunkra.
A hely, ahova kerülök akár egy mesebeli barlang is lehetne. Tele van lopott és talán eredeti holmikkal is, de tény, hogy ezek némelyike többet ér, mint a fél piac ott kinn. Szóval, a megérzésem nem csal, oka van annak, hogy ide hoztak minket. Bár a vitrinben lévő ékszerek érdekesek, és valóban ott van az is, amelyiket keressük, de ettől még nem leszek nyugodt. Akkor pedig végképp elszáll ez a nyugalmam, amikor megérzem a pálcát az oldalamba fúródni.
- Csak nem gondoltátok, hogy beengedek két aurort ide a személyes „irodámba”, és aztán hagyom, hogy élve és emlékeik teljes birtokában távozzanak?
Sejthettem volna, hogy Fox nem fogja olyan könnyen adni a bőrét, mint ahogy azt elsőre mutatta. Az viszont meglep, hogy felismerte Edwardot, mint aurort. Vagy van egy besúgója rólunk, a teljes aurori állományról, vagy túlságosan lerí rólunk, hogy azok vagyunk.
- Akkor, ha már itt tartunk, ugye nem gondolod komolyan, hogy majd te kerekedsz rajtunk felül?
Elkezdem ostromolni a mellettem álló embernek az elméjét. Igazából semmit sem találok benne, de arra ez az egész elég lesz, hogy megzavarodjon. Szándékosan nem úgy csinálom, mintha nagyon óvatos akarnék lenni. Egy pillanatra azonban mégis kiránt a koncentrációból Fox.
- Nem, nem… itt maradtok szépen. Már csak az a kérdés, mit kezdjünk veletek. Vegyük el az emlékeiteket? Végezzünk veletek rögtön, vagy még élve fosszuk ki a zsebeiteket? Két auror és egy zsák galleon… Micsoda fogás…
Ha lenne rá lehetőségem, akkor most megforgatnám a szemem. Ez az alak tényleg nem tudja még mindig mekkora hátrányban vannak? Még akkor is, ha társamnak nem sikerült pálcát rántani, ahogy nekem sem, még akkor is, előnyben vagyunk. Van egy hatalmas nagy előnyünk.
A kezemmel a kabátom mentén a combom irányában mozgok. Közben persze, igyekszem megint lefoglalni a férfi elméjét, hogy tudjam, mire készül, mennyi időnk van még. Hát, nem sok, szóval meglódítom a karom, kirántom a helyéről a fegyvert és lényegében lábon lövöm az engem fogva tartó árust.
- Basszad meg, Fox!
Ráfogom a fegyvert és egy pillanat alatt elsütöm megint. Ezúttal csak súrolja a golyó a vállánál, de ez így is bőven elég meglepetés, hogy társam a fegyvere vagy a pálcája után nyúljon. Mivel a mugli fegyverrel történt sebesülés nagy fájdalommal jár, az árus a földön fetreng és fogja a combját, miközben kiabál, a másik pedig szintén a sérülését nézi, de a szerencsétlen lövés miatt ő csak szimplán nem tudja mi történik körülötte.
- Nos, Mr. Fox, akkor hogy is volt az a két túszul ejtett auror és a zsák galleon esete? – A fegyvert még rá fogom, közben hátrálok a vitrin felé, hogy alaposabban megnézhessem a nyakláncot. - Azt hiszem, jó sok időt fog tölteni az Azkabanban, egyetértesz velem, Edward?
Naplózva


Edward Nott
Minisztérium
***


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2022. 06. 16. - 21:29:45 »
+1

Kincsvadászat
2003. április 2.

     


exodium - what does the Fox say?


A csapda csak akkor csapda, ha nem keveredsz ki belőle. És mindig van kiút. Ha megtalálod.
- Akkor, ha már itt tartunk, ugye nem gondolod komolyan, hogy majd te kerekedsz rajtunk felül?
Mondanám, hogy minden fejben dől el, de az nem lenne annyira kézzelfoghatóan mágikus dolog, mint amit most Milton művel. Nekem ezek a fajta varázslatok nem mennek úgy, mint a durrbele fajták, így aztán mindig elismeréssel adózom affelé, aki ezeket magasabb szinten tudja űzni. Vagy legalábbis figyelemelterelésnek tökéletesen megteszi.
A lövés dörrenése nekem olyan, mint egy rajtjelző pisztoly elsülése. A hang miatt mindenki ösztönösen pislog egyet, s mire ezen túl vagyunk, én elő is kapom a pálcám, és a már lábonlőtt terjesztőt egy petrificusszal végleg kiállítom a játszmából. Szó szerint, mert furcsán nekidől az egyik polcnak, mint egy félig felborított szobor. Nincs idő azonban kárörömre, mert az újabb lövés Foxot teszi sebezhetőbbé.
A dörrenésnek szép kánonvokált ad a rókaképű ravaszdi vinnyogása, amire már csak pontot tesz, hogy őt is arcbaküldöm egy sóbálványátokkal. Neki aztán van helye, úgyhogy nagy dobbanással terül el hanyatt vigyázzban a padlón. A vállából kisebb-nagyobb vércseppek fröccsennek le a padlóra, de valahogy nem tudom sajnálni.
- Nos, Mr. Fox, akkor hogy is volt az a két túszul ejtett auror és a zsák galleon esete?
- Mint valami mese címe… Tündérmese tolvajoknak, mi?
Kedélyesen rötyögök, és odaállok Milton mellé, mintha egy múzaumban lennénk, és csak hobbiból megcsodálnánk a kiállított műtárgyakat. Még fel sem fogom egészen, hogy bármit is találunk itt, azt mind lefoglalhatjuk.
- Azt hiszem, jó sok időt fog tölteni az Azkabanban, egyetértesz velem, Edward?
- Nem egészen. Jó sok időt legelőször is velem fog tölteni a pincében, a kis kihallgató szobában. Az ott a Nílus szeme, kétség kívül…
A rózsaszín kő felé bökök az üvegen túl. Impozáns, még egy kevéssé ékszerszakértő tekintet számára is az. És biztos vagyok benne, hogy se Fox, se nem a másik balek lopta ezt el. Nem. Ez nem az ő szintjük, nekik csak továbbadták, mert ezzel kereskedni roppant kockázatos lett volna.
- … És én bizony kiderítem, honnan került ez a Te enyves kis mancsaid közé, Fox. Kiderítem. Minden. Rohadt. Eszközzel.
Most már nem a nyakláncba vigyorgok, hanem a hegyes orrú fickó ijedten ide-oda ugráló szemébe. Lehet, hogy már most vallana. Lehet, hogy ha feloldanám a sóbálbány átkot, megeredne a pofája, és eldalolná az összes dolgot, amit csak egy magafajta tapasztalt róka mondhat. Például egy furcsa, cicaszemű fickóról… De nem oldom még fel az átkot. Erősítést kell hívnunk, aztán felszámolni ezt a helyet - csak ezt, mert Kelly pincéjébe ez nem juthat vissza, hiszen azt nem akarjuk tönkretenni. Majd később foglalkozunk a csapdával, meg azokkal, akik helyettünk benneakadtak.
Köszi a játékot!
A helyszín szabad!
Naplózva
Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 0.295 másodperc alatt készült el 35 lekéréssel.