Roxfort RPG

2003/2004-es tanév => Észak-Írország => A témát indította: Mrs. Norris - 2020. 06. 25. - 07:56:14



Cím: Kelly Pincéje
Írta: Mrs. Norris - 2020. 06. 25. - 07:56:14
(https://i.imgur.com/vIjVkrO.jpg) (https://i.imgur.com/ElHEmtu.jpg)

A belfasti pubot muglik és varázslók is látogatják, elsősorban történelmi szépsége miatt. A hagyományos kialakítású épületben állandóan áll a füst és rendszerint alkohol szag keveredik azzal. Péntek esténként különösen zsúfolt, ám vasárnap kizárólag a varázslók számára tart nyitva. Ilyenkor ugyanis a hátsó helyiségben vásárt tartanak. Ez az úgynevezett „éjféli piac,” ahol az ember megkap mindent, amire csak szüksége van. Gyanús és kevésbé gyanús bájitalokat, ritka növényeket, tojásokat. Időnként egy-két illegális tárgy is gazdát cserél, így razziát is szoktak tartani.


Cím: Kelly Pincéje
Írta: Gabriel F. Milton - 2021. 04. 26. - 01:33:25
TO; Serena
(https://i.pinimg.com/564x/96/38/73/96387300c047cac6fa69b3819bb36344.jpg)

2002. május 16.
Piacos razzia

Megőrülök abban, hogy nem tudok semmit sem csinálni. A sok hülye ígéret, amit tettem Metznek, Elliotnak, meg a kibaszott felfüggesztés is. Macmillan nem normális, ez már biztos. A továbbiakban nem érdekel az az őrült, megyek és csinálom a dolgom.
Felveszem az ingem, majd a kabátom. Még egy utolsó pillantást vetek a tükörbe. Az elmúlt napok edzéseinek köszönhetően valamennyire visszanyertem a régi formám, de még mindig nem vagyok tökéletesen elégedett. Kell még egy kis idő, mire minden visszakerül a helyére. Legalábbis az, ami visszakerülhet. Az emlékeim hiányával úgy tűnik együtt kell élnem. Még azok is csak lassan térnek vissza, amikben Elliot szerepel, pedig ő elég sokat van nálam.
Magamhoz hívom Amont, majd hoppanálok vele Észak-Írországba, Kelly Pincéjétől nem messze érünk földet. A környéken nagyon sok varázsló van most, nem meglepő módon mindenki a piacra jött. Ennyi ember között biztos lesz majd valami vagy valaki, aki nem tudja türtőztetni magát és lebukik. Akkor talán belátják a központban, hogy az egészségem miatt nem kell aggódni, a felfüggesztés is felesleges lesz.
Kimérten, minden mozdulatra figyelek, ahogy a sorok között sétálok. Amon testbeszédét is figyelem, de egyelőre nem érzékel semmi szokatlant.
- Jöjjön, nagyon szép szőnyegeim vannak. Nézze meg őket, fiatalember!
Nem igazán van szükségem szőnyegekre, szóval szó nélkül tovább bandukolok. Csak ekkor tudatosul bennem, hogy nem csak a munkám az, ami ide vonzott engem. Keresek valamit, csak nincs konkrét ötletem, hogy mit. Vagyis hát, ha már itt vagyok, akkor miért ne kereshetnék valamit Elliotnak. Úgyis szereti a finom, értékes dolgokat. Leginkább azokat, amik át vannak itatva mágiával.
Az átokheg az utóbbi napokban mintha kicsit lenyugodott volna. Minél jobban visszakapom az eredeti formám, annál kevésbé tudja azt tenni, amit akar. Az egyik olyan árus, ahol talán Elliotnak való holmit tudnék szerezni, az Félkarú Frank lesz. Van néhány stiklije, de mivel szorgosan gyűjti az információkat is, szemet szoktam hunyni a balhéi felett.
Ahogy haladunk a standja felé, a szemben jövő emberek szétnyílnak előttünk. Valahol megértem Amon elég ijesztő tud lenni néha. Persze, csak annak, aki nem tudja, hogy milyen is valójában. Mint a másik három testvére, ő is csak szeretetre vágyik elsősorban, de ha feladata van, akkor az egyik legmegbízhatóbbak közé tartozik.
- Frank! – szólok a férfira, aki éppen egy üvegcsét ad az ott álló fiatal nőnek.
Frank összerezzen, szinte el is dobja azt, ami a kezében van. A pénzt, amit már bezsebelt az áruért. Én viszont előveszem a pálcám, és magamhoz hívom azt az üvegcsét. Miután a kezemben landol, alaposan megnézem magamnak és Amonnal is megszimatoltatom.
- Maga nagy bajban van, kisasszony. Kappaepét árusítani és venni ugyanúgy kihágás. Kénytelen leszek most bekísérni a főparancsnokságra. Ami pedig téged illet, Frank…
Frank felé pöccintek a pálcámmal, aminek nyomán azonnal kötelek repülnek a férfi felé, és szorosan gúzsba is kötik.
- Érted majd a kollégáim eljönnek.
Ezzel a kisasszony felé fordulok, míg a kappaepét egy borítékba teszem, mint bizonyíték.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Serena Fawley - 2021. 04. 27. - 19:20:13
Piacolás

(https://i.pinimg.com/564x/a5/8e/f4/a58ef4e7b3ad3f25a1c17d3d9c76dd41.jpg)

2002. május 16.

To: Gabriel Milton

Nem volt kedvem ide eljönni, de nem sok választásom volt. Már csak pár napom volt arra, hogy szerezzek valahonnan friss kappaepét a bájitalomhoz. Pontosan újholdkor kellett a főzetbe beletenni, Angliában pedig sehol nem volt kapható. Elliotnál is próbálkoztam volna, de egyáltalán nem volt elérhető, gondoltam biztosan a pasijával van még mindig Afrikában. Pedig ő biztosan tudott volna szerezni nekem, így viszont egyedül maradtam a bajommal. Cherubnak nem is említettem, hogy erre van szükségem, neki éppen elég gondja volt a Szent Mungóban. Arra pedig nem vetemedtem, hogy a kózházi készletet próbáljam meg kicsikarni a szeretett férfiból. Soha nem kértem volna arra, hogy csenjen el ezt-azt a Szent Mungós készletből.
Így maradt az éjféli piac, amiről sokat hallottam már. Az Akadémiáról is járnak ide páran, ők sokszor innen szereznek be alapanyagokat a főzetükhöz, ha az alapkészletük elfogyott, de még nem tökéletes a leadni kívánt bájitaluk. Így nem kellett nagyon győzködni, hogy eljöjjek-e.
John ajánlotta ezt a fickót: Félkarú Franket. Nem is akartam tudni, hol veszítette el a fél karját, mindenesetre elég látványosan nem volt meg neki a bal karja. Mézesmázosan üdvözölt, és természetesen nála - egyedül az egész Brit-szigeteken - volt kappaepe. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, nem fog kárba veszni az elmúlt három hónap munkája. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy mondjuk a kappaepére gondolhattam volna korábban is, de végül elhessegettem a gondolatot, és inkább Frankre figyeltem. Gyorsan fizettem, igazából minél előbb távozni akartam, hiszen tudtam, tilosban járok.
-Frank! - szólal meg mellettem egy mély hang, én pedig odakapom a tekintetemet. Egy magas, szinte sápadt, egyenes hátú férfi áll mellettem, és szigorúan néz a másik férfira. El sem tudom venni a kis üvegcsét Franktól, az már repül is a másik felé, én meg nyelek egyet. Rosszat sejtettem, és hamarosan be is bizonyosodik:
-Maga nagy bajban van, kisasszony. Kappaepét árusítani és venni ugyanúgy kihágás. Kénytelen leszek most bekísérni a főparancsnokságra. Ami pedig téged illet, Frank… Érted majd a kollégáim eljönnek. - mondja komolyan, rám pedig szigorúan néz.
Én megszeppenve állok előtte, de megpróbálom összeszedni magam, és kihúzni magam a csávából.
-Elnézést, de egy esetben van kivétel: ha a kappaepét orvosi célokra kívánja használni az ember. Én pedig egy bájitalt főzök a... - Mégsem mondhattam el, hogy egy teljesen új vérfarkas kórság elleni főzettel kísérletezem már a szemeszter eleje óta - ...sárkányhimlő ellen. Annak létfontosságú összetevője a kappaepe, viszont egy hónapja hiánycikk Angliában.
Remélem, hinni fog nekem ez a férfi. Semmi kedvem nem volt az éjszaka közepén az Auror Főparancsnokságra menni, és különben is, nálam sokkal nagyobb gazfickók mászkáltak ezen a piacon. Eldöntöttem, hogy nem hagyom magam, végül is némi pénzbírságnál komolyabb büntetést csak nem kaphatok? Ezért csak nem küldenek az Azkabanba?


Cím: Kelly Pincéje
Írta: Gabriel F. Milton - 2021. 05. 01. - 16:04:04
TO; Serena
(https://i.pinimg.com/564x/96/38/73/96387300c047cac6fa69b3819bb36344.jpg)

2002. május 16.
Piacos razzia

Ez egy hosszú nap lesz. Alapvetően nem razziázni jöttem, persze más kérdés, ha találok valamit, akkor nem hagyhatom szó nélkül. Ahogy nem hagyhatom azt sem ott, ha Elliotnak találnék valamit. A legjobb és legérdekesebb holmik Félkarú Franknél szokott lenni, ezért egy kis nézelődés után egyenesen hozzá megyek. Sajnos bekövetkezik az, amitől tartottam.
Szóval most úgy kell tennem, mintha minden rendben lenne, nem lennék felfüggesztve. Nem szeretem a nyílt törvényszegést. Mondjuk Franktől nem vártam mást, de ez az ifjú hölgy nem tűnik olyannak, aki megrögzött törvényszegő lenne. Miután megkötözöm a férfit, és ezzel magamra vonom egy kis időre a körülöttünk lévők figyelmét, a kisasszony felé fordulok. Ennyi idő alatt már a nézelődők is elfordulnak tőlünk.
- Elnézést, de egy esetben van kivétel: ha a kappaepét orvosi célokra kívánja használni az ember. Én pedig egy bájitalt főzök a… – Valóban így van, létezik egy ilyen kivétel, de akkor is gyanús volt ez a helyzet. Valamiért az ösztöneim nem hagyták annyiban a dolgot, és a mellettem álló kutya tartása is inkább arra enged következtetni, hogy valami még hiányzik ebből a sztoriból. - …sárkányhimlő ellen. Annak létfontosságú összetevője a kappaepe, viszont egy hónapja hiánycikk Angliában.
Nos, ez szép volt. Elismerésem a kisasszonynak, csak egy dolgot felejtett el. Egyelőre magamnál hagyom a borítékba rejtett üvegcsét.
- Valóban létezik egy ilyen kitétel, de ehhez bizonyítani kell, hogy az illető a Szent Mungó Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály alkalmazottja. a Mandragóra Gyógyítőképző Intézet és Ispotály diákjaként pedig bizonyítani kell, hogy van egy mentora a Szent Mungóban, aki felelősséget vállal a diák cselekedeteiért. Nos, magánál megtalálható ez az igazolás?
Valójában nem lenne jogom jelenleg elkérni ezt az igazolványt, de ha már belekezdtem, akkor nem fogom félig vinni csak az ügyet. Mindenesetre Franknek és a kisasszonynak is megkönnyebbülés lenne, ha előkerülne az az igazolvány.
- Elkérném akkor azt az igazolványt, és a medimágusi igazolást is.
A fiatalságára való tekintettel szinte biztos vagyok benne, hogy nem egy képzett medimágussal van dolgom.
Amíg az igazolványra várok, átnézem Frank holmiját valami érdekes után kutatva. Ha ezt mégis megúsznák, akkor is kell találnom valamit, hogy sikerüljön információt kicsikarnom a férfiból.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Serena Fawley - 2021. 05. 03. - 18:02:45
Piacolás

(https://i.pinimg.com/564x/a5/8e/f4/a58ef4e7b3ad3f25a1c17d3d9c76dd41.jpg)

2002. május 16.

To: Gabriel Milton

Egyértelműen nem valami kezdővel állok szemben, akit kiküldtek valami szivatós éjszakai razziára. De vajon miért járnak erre az aurorok? Észak-Íroszág eldugott is szegletében. Nézzenek inkább utána a Londonban zajló dolgoknak. - morgok magamban, amikor hallom, hogyan okoskodik ez a fickó.
Szerencsére a Szent Mungós kapcsolattal nem lesz gondom, de ha nem muszáj, nem keverném bele Cherubot ebbe az ügybe. Nem mondtam neki, hogy Belfastba tervezek jönni, csak annyit mondtam, hogy most pár napig az egyetemi dolgaimra koncentrálok. Nyilván adna alibit, de nem akarom hazugságra kényszeríteni.
Azon tűnődöm, hogyan tudnám kidumálni magam az igazolás alól. Valójában még sosem hallottam ilyen igazolásról. Nem tudom, hogy az auror is csak kamuzik, vagy tényleg létezik egy ilyen papír, mindenesetre határozottan válaszolok neki:
-Valójában én a Griffendél Godrik Akadémia hallgatója vagyok, ezért nem fogom tudni bemutatni azt az igazolást, amit csak a Mandragóra Gyógyítőképző Intézet és Ispotály diákjainak adnak ki. De egyes tárgyakra áthallgatok a Mandragórára. A kutatásomhoz kell a kappaepe, emiatt vagyok itt. Bizonyára tudja, hogy az egész országban hiánycikknek minősül. És Frank az egyetlen ezen a piacon, aki olyanoktól veszi az áruit, akik nem kínoznak meg állatokat azért, hogy a varázslók és a boszorkányok a saját igényeik szerint felhasználják őket... Vagy egyes részeiket. - Próbálom eléggé meggyőzni arról, hogy én a lehető legjobb hiszeműen cselekszem - ami igaz is, hiszen tényleg Frank az egyetlen ezen a piacon, aki megbízható úton szerzi az áruit. Még ha utána nem a leglegálisabb úton is adja el őket. Mindenesetre Frankről mindenki pozitívan beszélt, még ha elég drágán is méri a kappaepe grammját.
Főleg így lesz drága, ha megbüntetnek ezért a kis vásárlásért. Mert hát a pénzbüntetés alap. Próbálok visszaemlékezni a varázslójog bájital kellékekről szóló részére, de ott a kappaepe csak legális kereskedelem útján vásárolható árucikknek minősült. De hát most éppen sehol nem lehet kapni.
-Szóval, Frank. Mutassa meg az úrnak, hogy a kappaepe szállítmánya rendben van. - nézek a férfira esdeklően, hogy értse, most mindkettőnk jövője a tét.
Mondjuk arról fogalmam sem volt, hogy mi jár tiltott árucikkek vásárlásáért az egyetemen, de mivel nem iskolaidőben teszem a kihágást, nem sok közük lehet a dologhoz. Legalább is reméltem, hogy nem csapnak ki egy ilyen piti ügy miatt.


Cím: Kelly Pincéje
Írta: Gabriel F. Milton - 2021. 05. 05. - 17:54:31
TO; Serena
(https://i.pinimg.com/564x/96/38/73/96387300c047cac6fa69b3819bb36344.jpg)

2002. május 16.
Piacos razzia

Csak udvariasság miatt nem olvasok a kisasszony gondolataiban, de szinte biztos vagyok benne, hogy valami kifogáson jár az esze. Jó lenne, ha el tudnám kapni, de sajnos jelenleg csak annyit tudok tenni, hogy elriasztom a tilosban járástól.
 - Valójában én a Griffendél Godrik Akadémia hallgatója vagyok, ezért nem fogom tudni bemutatni azt az igazolást, amit csak a Mandragóra Gyógyítóképző Intézet és Ispotály diákjainak adnak ki. De egyes tárgyakra áthallgatok a Mandragórára. A kutatásomhoz kell a kappaepe, emiatt vagyok itt. Bizonyára tudja, hogy az egész országban hiánycikknek minősül. És Frank az egyetlen ezen a piacon, aki olyanoktól veszi az áruit, akik nem kínoznak meg állatokat azért, hogy a varázslók és a boszorkányok a saját igényeik szerint felhasználják őket…
Sóhajtok egyet. Ebben a monológban több információ is van, ami nyugtalanít. Egy leendő auror társammal állok szembe, és még nem tanulta meg az alapvető szabályokat? Még ha azt nézem, hogy első éves, akkor is már az első év végénél járunk, tudnia kéne. A másik, hogy ha áthallgat a tantárgyakra, akkor biztos kapott már valami igazolást. Egyébként medi-aurorként kötelező is átjárnia, de ezesetben a Godrik is kiállítja az igazolást, ami szintén elfogadható. Ami pedig Franket illeti… Nos, az áruinak többsége inkább nem legális, mint legális. Szóval nem vagyok teljesen meggyőzve az imént történtekről.
 - Kisasszony, maga mégis honnan szerzi az információit? Frank árujának a jó része illegális. Amit itt lát, az csak a kirakat azokhoz képest, amit valójában be lehet szerezni nála.
A pult mögé lépek, és előveszek néhány dobozt. Látom Franken, hogy nem igazán örül, és ennek hangot is ad a szitokszavak legkülönfélébbjét a fejemhez vágva. Tehát egyértelmű, hogy nem csak ez a kisasszony az egyetlen vevője, aki miatt ma ide érkezett.
Kiveszem az első tárgyat a dobozból, ami egy másik tiltott tárgy. Aztán egy bájital hozzávaló, ami alapvetően mérgező, egy tájolót, ami segít megtalálni az épületek leggyengébb pontját, legalábbis a leírás alapján, majd egy mérgezett kesztyűt. Ha ezeket Amon orra alá dugva, biztos vagyok benne, hogy ha bármi kétséges van a dobozban, hamarosan már nem lenne kétség az eredetét illetően.
- Még mindig azt hiszi, hogy Frank olyan nagy szám? Megjegyzem, ez a kis piti alak bármit megtenne azért, hogy egy kis pénzhez jusson, szóval közel sem vagyok biztos benne, hogy tényleg annyira állatbarát módon szerezték meg ezt az epét.
Újra a kisasszonyhoz lépek. Tekintve, hogy sokkal régebb óta ismerem ezt az alakot, mint ő, remélem, hogy nem próbál meggyőzni továbbra is arról, hogy Frank mennyire jó ember. Akárkitől is kapta meg ennek a pasasnak az elérhetőségét, az biztos, hogy nincsenek tisztában a kockázatokkal. Persze, miután nem bukik le az ember, egy idő után bátorodik, és nagyobb kockázatot is vállal.
- Szóval, Frank. Mutassa meg az úrnak, hogy a kappaepe szállítmánya rendben van.
Miután a férfi meg van kötözve még mindig, kénytelen vagyok elengedni. Ha tényleg tudja bizonyítani, hogy ez a szállítmány rendben van, akkor persze el kell engednem mind a kettőjüket. Vagyis, a kisasszonyt igen, de Frank akkor is bajban van. Frank a táskájához nyúl, mire Amon morogni kezd. A kezemben érzem, ahogy a pálca harcra készen áll, ha bármivel is próbálkozna.
- Nos, Frank, várjuk azokat a papírokat.



Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Serena Fawley - 2021. 05. 11. - 17:59:10
Piacolás

(https://i.pinimg.com/564x/a5/8e/f4/a58ef4e7b3ad3f25a1c17d3d9c76dd41.jpg)

2002. május 16.

To: Gabriel Milton

-Nem mondtam, hogy legálisan... - motyogom inkább a nem létező bajszom alatt. Persze, hogy illegális itt minden, ezt mindenki tudja, de attól még lehet illegálisan, de állatbarát módon beszerezni az árut.
A hapsi közben, hogy bizonyítja állítását, elővesz Frank pultja alól egy dobozt, tele mindenféle varázstárggyal, átok sújtotta ékszerekkel, és egy csomó olyan dologgal, amiről fogalmam sincs, mire való... Mindenesetre engem ezek a dolgok nem érdekelnek, ezt meg is mondom az előttem álló aurornak.
-Uram, én nem rosszban sántikálok. Sajnálom, hogy a tilosban jártam, de semmi rosszindulat nem volt bennem.
Mindenképpen ki akarom dumálni magam ebből a helyzetből, mert semmi kedvem bárkitől is szívességet kérni egy ilyen hülyeség miatt.
Tudom, hogy a kappaepének már lőttek, meg valószínűleg Frank árusítóhelyének is, de a komolyabb büntetést el akartam kerülni. Éppen elég annyi, hogy a főzetemnek lőttek, ha nem szerzem meg valahonnan pár napon belül a kényes hozzávalót. Ezt igazán megérthetné ez az alak... Keressen magának komolyabb áldozatot, ne egy szegény egyetemistát.
Amíg én a saját helyzetemen gondolkodom, Frank kínos helyzetbe kerül, hogy bemutassa a megfelelő papírokat. Most az egyszer reménykedem benne, hogy Frank valami furcsa, és megmagyarázhatatlan módon tényleg rendes helyről szerezte be a kappaepét. Akkor legalább én is megúszom a dolgot, meg ő is, és talán még az epét is visszakapom.
Frank bebújik az asztala alá, kotorászik egy darabig, aztán széles, gúnyos mosollyal előhúz egy egérrágta pergament, ami kb 100 éves lehet.
-Tessék, uram. - nyújtja az auror felé, én meg azon gondolkodom, hogy meg merném-e fogni a papírt. Simán lehet, hogy Frank valami átkot tett rá, amíg az asztal alatt kotorászott.
Másrészt viszont reménykedem benne, hogy valódiak a papírok. Mert akkor az enyém lehet a kappaepe. Türelmetlenül várok, és a velem szemben álló varázslót figyelem, hogy mit fog most tenni.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Gabriel F. Milton - 2021. 05. 13. - 18:00:30
TO; Serena
(https://i.pinimg.com/564x/96/38/73/96387300c047cac6fa69b3819bb36344.jpg)

2002. május 16.
Piacos razzia

Szomorúan sóhajtok egyet. Ez az egész vásározás nem úgy alakult, ahogy számítottam rá. Legalábbis egyelőre, de persze érdekes figyelni az embereket, ahogy megijednek, és ahogy próbálják menteni magukat akkor is, ha esetleg semmi közük nem volt az egészhez. Mintha a megjelenése egy aurornak olyan lenne, mintha csapdába estek volna. Pedig nem. Vagyis csak akkor, ha nem tudja eléggé kidumálni magát az ember vagy tényleg van valami rejtegetni valója.
 - Uram, én nem rosszban sántikálok. Sajnálom, hogy tilosban jártam, de semmi rosszindulat nem volt bennem.
Lassan kezd megesni a szívem a kisasszonyon. Vagyis, talán mégsem, de remélem jó leckét kap a mai napon történtekből.
- Elhiszem. Ígérje meg, hogy nem tesz többé ilyet, és akkor elengedem. De amíg az az irat elő nem kerül, a kappaepe nálam marad.
Remélem azt nem kell kimondanom, hogy ezzel az adósom lesz. Hogy most nem vagyok állományban, az nem számít, végül is miért ne hívhatnék ide egy kollégát, hogy a hivatalos részét elintézze az ügynek. Amíg viszont várom a hivatalos iratokat Franktől, kicsit körbenézek az asztalon. Van is itt valami, ami talán érdekes lehet Elliotnak. Látszólag semmi különösebb dolog nincs benne, de valami különleges módon vonzza a tekintetem. Talán a benne lévő sötétség, ami kicsit megzavarja az átokhegem.
- Tessék, uram.
Magamhoz lebegtetem a felém tartott papírost, majd alaposan átnézem a szöveget rajta. A papír régi, talán a legrégebbi ezen az egész asztalon, de a tinta frissnek tűnik. Nos, Frank nem csak a lopott dolgokban tud nagyon jól ügyeskedni, de a hamisításban is profi. Mivel ettől a férfitól én még nagyon is akarok valamit, ezért úgy döntök, hogy nem kínzom őket tovább. Visszalebegtetem a papírt, majd a kappaepét a kisasszony felé nyújtom.
- Bár, elég frissnek tűnik az a tinta… – célzok jól érthetően a hamis papírra, hogy a kisasszonynak is legyen sejtése. - Legálisnak tűnik minden, szóval ez a magáé.
Frank felé fordulok, és elég határozottan ajánlom neki, hogy hagyja abba azt a pakolást, mielőtt még bármi olyan megfordulna a fejében, aminek nem kéne ott lennie.
- További szép napot, kisasszony! Javaslom a jövőben kerülje el az ilyen helyeket, talán legközelebb nem lesz ekkora szerencséje.
Nos, ha most állományban lennék, akkor tényleg nem lenne, de hatáskörön kívül ennél többet nem tudok tenni. Miután a nő távozik a pulttól, láthatólag eléggé megkönnyebbülten, Frank felé fordulok. Megkérdezem mit tud a Skye szigeti bordélyházról. Sajnos úgy tűnik, hogy zsákutca, másként kell majd utánajárnom annak a helynek és kiderítenem, mi történt ott velem.
Ezután a szívességemért cserébe, amiét nem dobtam fel a kis illegális üzletét, elviszem azt a valamit Elliotnak. Nem tudom mi az, de majd ő megmondja.


Köszönöm a játékot.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Serena Fawley - 2021. 05. 16. - 08:13:56
Piacolás

(https://i.pinimg.com/564x/a5/8e/f4/a58ef4e7b3ad3f25a1c17d3d9c76dd41.jpg)

2002. május 16.

To: Gabriel Milton

Az auror szíve csak megkönyörül rajtam, az esetlen, szegény diákányon, a szép zöld, ártatlan szemével. Mondjuk a kappaepét még meg akarja tartatni, pedig arra nagy szükségem lenne, de egye-fene, ha ennyivel megúszom, akkor még mindig jól jártam. Azért még bízom Frank papírjaiban, mert attól még, hogy sok-sok illegális dologgal kereskedik, lehet, hogy pont a kappaepéhez sikerült rendes úton hozzájutnia.
-Köszönöm. - suttogom bűnbánóan. Én tényleg nem akartam rosszat, és semmi gonoszságot sem tervezek a kappaepével. Arról nem tehetek, hogy ez egy illegális áru Nagy-Brittaniában, és rettenetesen nehéz hozzájutni. Persze, ez egy veszélyes alapanyag, könnyen bajt okozhat és rendkívül mérgező, de ha rendben tartják, és óvatosan használják fel, semmi baj nem lehet. És ha a kappaepéhez az egész országban csak itt lehet hozzájutni, akkor ide fogok eljönni érte.
Igazán nem szép dolog a Minisztériumtól, hogy ide küldenek mindenféle aurort, és a szegény kisembert fülelik le. Biztos vagyok benne, hogy ez a fickó találhatott volna nagyobb halat is, ha szeretett volna. De úgy tűnik, ennyivel megúszom, úgyhogy maradok az ártatlan kislány szerepében, nem fogok veszekedni vele.
Aztán eljön a csoda. Frank valami furcsán öregnek tűnő, de mégis új pergament vesz elő az asztal alól, és az auror kezébe nyomja. A férfi pedig átolvasva az iratokat úgy dönt, teljesen kóser a kappaepe szállítmány, így még a hozzávalót is visszakapom.
-Köszönöm. - mondom újra megkönnyebbülten. - Önnek is szép napot! - válaszolom, és már indulok is tovább, nehogy találjon még valamit, amibe beleköthet.
Végül is jól alakult ez a kis kiruccanás. Megúsztam a büntetést, megszereztem a kappaepét, és boldogan távozhatok Kelly pincéjéből.

Köszönöm a játékot!
A helyszín szabad.


Cím: Kelly Pincéje
Írta: Gabriel F. Milton - 2022. 04. 03. - 21:26:50
TO; Edward
(https://i.pinimg.com/564x/6a/91/5c/6a915c17c6b9f6842cdca449e7f6b471.jpg)

2003. április 02.
A tolvaj nyomában


Lassan két hete nyomozunk a hulla ügyében, amit a Sohóban találtak. A mugli nőt egy megbűvölt nyaklánc ölte meg. Szó szerint megfojtotta az ékszer, és mivel pont egy ilyet keresnek a kollégák egy Diadém beli betörés nyomán, gondoltuk besegítünk, ha nagyjából egy hét alatt odáig se jutottak el, hogy belsős ember lehet a tettes vagy csak nagyon jó tolvaj volt az illető. Vagy ami azért nem elhanyagolható, hogy szerencséje volt.
Bár, ennyi kobold mágia láttán inkább az elsőre gyanakodnék, viszont soha nem szabad semmit kizárni. Ebből adódóan úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk Kelly pincéjéhez. Megvan a lista azokról az ellopott holmikról, amiket a kollégák keresnek, de sikerült memorizálnom is őket. Talán a kinézet az, ami okozhat némi problémát, bár ott is némelyikről sikerült képet készíteniük. Mielőtt még azonban beindulnánk arra gondolok, hogy az elmúlt időszak kalandjai után jót tenne mind a kettőnknek egy kis kikapcsolódás, ezért meghívom Edwardot egy kávéra.
Ugyan nem megyünk messzire csak a vendégek fogadására alkalmas kis helyiségig, a kávé mégis különleges. Otthonról hoztam, egyedi pörkölésű indiai robusta kávé egy kevés dohánnyal fűszerezve. Igazi erős kávé, ebből egy csésze elég, hogy egy egész napra felpörgessen. Remélem neki is úgy fog ízleni majd, mint amennyire én beleszerettem. Igaz, itthon nehéz hozzáférni ehhez a fajta kávéhoz, ezt is ajándékba kaptam, de innentől kezdve biztos meg fogom találni a módját, hogy hozzájussak máshonnan is.
A kávé befejeztével irány Észak-Írország. Kelly Pincéjénél elég sok kétes alak szokott megfordulni, és mivel kicsit kijjebb esik a Főparancsnokság látókörén, talán megpróbálkoznak majd egy eladással, árucserével. Van néhány emberek ott, akiktől talán meg is érdeklődhetjük, hogy mi a helyzet.
- Te mit gondolsz, mit találunk majd itt?
Mielőtt belépnénk a helyre kikérem kollégám véleményét. Első benyomásra azért ez teljesen más hely, mint a Zsebpiszok közben lévő bolhapiac. Ott sokkal több a kockázat, mint itt. Rendszeresek a razziák is ehhez képest. Nem tudom hányan járnak ide, de talán nem ártana kicsit gyakrabban. Itt simán megtalálsz az asztalra kipakolva olyan árut is, amit a zsebpiszok közben még a pult alól is úgy kell kikönyörögni.
- Fűzök hozzá egy kevés reményt, hogy az elrabolt ékszerek  egy részét megtaláljuk majd, de nem hiszem, hogy mindent. Vagy a tettes nyomára is bukkannánk. Viszont minden apró morzsának is örülünk majd.
Aztán ki kéne kapcsolódni picit mielőtt még megírnánk a jelentésünket. Nem tudom mi ez az új divat, hogy mindenről, még a legapróbb dologról is azonnal jelentést kérnek. Remélem nem a Szeszély vagy a Rend miatt van, mert akkor nem érzem igazságosnak, hogy tőlünk nagyon sokat elvárnak, míg ők lófaszt sem osztanak meg velünk.
- Apropó, neked van híred a legutóbbi kis kiruccanás eredményéről? Valami kis apró morzsa, mert hozzám semmi sem jutott el.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Edward Nott - 2022. 04. 05. - 19:16:14
Kincsvadászat
2003. április 2.

 (https://i.pinimg.com/564x/0a/28/79/0a2879ec30e7937c071aea2bc70f1c25.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/8c/32/32/8c323242df7eb28b7f19eea9b2d00494.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/9e/10/11/9e101104d447c21fd26a82d3d085c3c1.jpg)




Ha valamire azt mondják, lehetetlen ellopni, annak szinte biztos, hogy előbb-utóbb lába kél. Rossz marketing ez. A profi tolvajoknak olyan cégér, mint felhívás keringőre. Amit így védenek, az kivételes, egyedi, luxuscikk. És a profi tolvajok általában ezeket a zsákmányokat gondosan el is tüntetik, az ilyen kuriózumokat sokszor maguknak trófeaként, vagy megrendelésre lopják, eladásra ki sem kerül, mondhatni örökre elvész, talán emberöltők múltán kerül elő.
De ez a mostani eset kicsit más. Volt a hiányzó tárgyak között persze kivételes értekű varázstárgy, de más kaliberűek is. Akadtak olyanok is, melyek inkább hasonlítottak úgymond tömegtermékekre, kisebb varázserejű, több egyforma áruk, amiket nem biztos, hogy a tettes könnyen el tud passzolni ismeretségi körén belül, egyszerűen mert majdhogynem nívótlan, sorozatgyártott tucatgyártmányok. A kobrás fülbevaló, az arany karikagyűrűk pontosan ilyesmiknek számítanak. És volt ez a fajta nyaklánc, amiből háromnak is lába kélt. Egy pedig meglett, ami nem is csoda. Ha ellopták, onnantól bárki is vegye fel, mivel lopott, az bizony illetéktelennek számít, így az ékszer biztos, hogy megfojtja. Mondhatni csúnya ügy, de gyönyörű nyom.
Zsebre dugott kézzel ballagtam Milton mellett, és Észak-Írország örökké esős, borús utcáira gondoltam, ahol egy perc múlva találom majd magam.Elkél a jó kávé, hálásan fogadom el, kevés hely lehet, ahol ennyire szükség van lélekmelegítő italokra. Ahogy megérkezünk, és feltekintünk az Éjféli piacnak otthont adó hely cégérére, kicsit rácsodálkozom, elsőre milyen átlagos ír pubnak tűnik a hely. Persze, az a dolga.
- Te mit gondolsz, mit találunk majd itt?
- Kívülről egész pofás. Ha már itt vagyunk, remélem, legalább a pisztolyomba kapok valami okos golyót. Meg talán egy csinos, kobrás fülbevalót az asszonynak.
A vége csak vicc, bár így, hogy vasárnap este kellett eljönnöm dolgozni, nem is hülyeség annyira. Az előbbieket viszont komolyabban mondtam, és a mostanság mindig magamnál hordott, többnyire teljesen átlagos mugli fegyverre gondolok közben. Nem magyarázom, szerintem nem kell ezekben a szeszélyes időkben, miért hordok magamnál ilyesmit. Az inkognítónknak is jót tesz, hogy van valami egyéb célunk is, nem csak nézelődni úgy, mint mikor Melanie-val vadászok akciós ruhákra a Mágus téren.
- Fűzök hozzá egy kevés reményt, hogy az elrabolt ékszerek  egy részét megtaláljuk majd, de nem hiszem, hogy mindent. Vagy a tettes nyomára is bukkannánk. Viszont minden apró morzsának is örülünk majd.
Elgondolkodva bólogatok, aztán halkabban, hogy az esetlegesen környéken lévők ne hallják, dörmögve hozzáteszem:
- Érdekes ez az egész, hogy a tolvaj nemcsak a nagy szajrét vitte, hanem a kicsiket is, amiket kénytelen lesz ilyen piacokon - akár viszonteladóknál, de - nyíltan és kockázatosan értékesíteni. Vagy meg van szorulva anyagilag, vagy valami ritka bohém és felelőtlen személyiség lehet, ha hagyta magát elcsábulni. Megelégedhetett volna a Nílus szemével. De gondolom, azt itt nem fogjuk látni.
Kedélyesen teszem hozzá, aztán mielőtt még belépnénk, Milton még feldobja a témát, amivel együtt rögtön engem is a plafonra lehet küldeni.
- Az egyik nekro-s panaszkodott, hogy a kis haverunk a képébe üvöltött vizsgálat közben. Még nem volt időm utána járni, nem-e csak szivatták a kollégái, vagy komoly volt-e.
Bosszantó az az ügy is, hogy mit piszmognak odalent a pincében a bizonyítékokkal. De nincs mit tennünk, csak ez, amit jelenleg is teszünk, valami hasznosabbal ütjük el az időt.
Közben benyitok a pub rozoga ajtaján, és megcsapja orrom a jellegzetes, füstös-alkoholgőzös levegő. Most nincs nagy élet, pár félreeső asztal felől halk beszélgetés hallatszik, a pultos unottan törölget egy poharat. Most csak varázslók vannak, de nekünk így is van egy kis titkolni valónk, révén, nem feltétlen kell ide azzal berontanunk, hogy helló, a minisztériumtól jöttünk. Mivel Gabe tudom, hogy már járt itt, gondolom, vagy valahogy nehezebben felismerhetővé tette magát, vagy hamar kiterítjük a kártyáinkat.
- Ha hátul körbenéztünk, utána akár le is ülhetünk egy körre - pillantok a jellegzetes kártyajátékok asztala felé. Poén lenne kártyán elverni pár helyi alakot, információért cserébe. Vagy csak kapcsolati tőkét építeni, az sose árt. De a lábam aztán a hátsó helyiség felé visz, ahonnét sokkal nagyobb élet zajai szűrődnek ki.
- Mit gondolsz, hol kezdjünk? - kérdezem Miltontól, és profi pókerarccal sétálok a mindenféle árusok és vásárlók között, hátha kiszúrok valamit, amiért jöttünk.






Cím: Kelly Pincéje
Írta: Gabriel F. Milton - 2022. 04. 08. - 21:00:24
TO; Edward
(https://i.pinimg.com/564x/6a/91/5c/6a915c17c6b9f6842cdca449e7f6b471.jpg)

2003. április 02.
A tolvaj nyomában


Késő is van, és este is van. Nem tudom melyik a rosszabb. Ilyenkor már az éjszakások vannak munkaidőben, de ha igazán nagy fogást akarunk megcsípni, akkor egy ékszerek utáni nyomozásnál nincs időkorlát. Meg úgy általában egy auror állandó 24 órás szolgálatban van. Azt hiszem, így csak az igazán elhivatott és szerelemtől fűtött emberek képesek élni és elviselni a munkánkkal járó kellemetlenségeket.
A kávé nagyon is jól esik, és ad egy kis lendületet az estéhez. Ki tudja mikor és hol ér majd véget. Persze, lehet nem lesz majd semmi gond, de az is lehet, hogy belebotlunk majd valamibe, ami miatt az egész éjszakát üldözéssel töltjük. Gyorsan meg is kérdezem, hogy társam vajon mire számít a ma estével kapcsolatban.
- Kívülről egész pofás. Ha már itt vagyunk, remélem, legalább a pisztolyomba kapok valami okos golyót. Meg talán egy csinos, kobrás fülbevalót az asszonynak.
- Okos golyót? Csak nem beszereztél te is néhány pisztolyt? Milyet? Nekem van két Browning 9 mm-es félautomatám és egy Magnum Eagle .44-es kaliberrel.
Ez a kettő még soha nem hagyott cserben. Az egyik most is fel van csatolva a biztonság kedvéért a combomra. A Szeszély megjelenése óta valahogy biztosabbnak érzem, ha más módon is meg tudom védeni magam. Még akkor is, ha lényegében a fegyverek viselésének nincs köze a Szeszélyhez.
- Érdekes ez az egész, hogy a tolvaj nemcsak a nagy szajrét vitte, hanem a kicsiket is, amiket kénytelen lesz ilyen piacokon – akár viszonteladóknál, de – nyíltan és kockázatosan értékesíteni. Vagy meg van szorulva anyagilag, vagy valami ritka bohém és felelőtlen személyiség lehet, ha hagyta magát elcsábulni. Megelégedhetett volna a Nílus szemével. De gondolom, azt itt nem fogjuk látni.
Elgondolkodok kollégám szavain és kicsit belegondolok mit tenne ebben a helyzetben Elliot. Végül akármennyire is gondolkodok rajta, arra jutok, hogy talán ez egy olyan kérdés, amire nem szeretném tudni a választ, viszont támpontokat adhat.
- Nem tartom kizártnak, hogy nem egy ember csinálta, hanem ketten voltak. Plusz az is lehet, hogy bizonyos ékszereket megrendelésre raboltak el, míg másokat, például azt is, amelyik megfojtotta azt a nőt, a saját szórakoztatására. Akárhogy is legyen, meg kell találnunk az ékszereket, mivel mindegyik darab nem éppen a legveszélytelenebb kategóriába tartoznak.
Aztán átlépünk a pubból a piac részre, és bár tudom, hogy álcázva, lényegében civilként mutatkozunk, már most látom a hozzánk közelállók tekintetében, hogy felismernek, viszont egyelőre meghúzzák magukat. Tudom mindegyiknek milyen stiklije van, és csak azért nem rohannak el, mert reménykednek benne, hogy néhány kisebb információ töredékkel megvásárolnak és békén hagyom őket. A többségük téved, ma nem fogok beszélni velük.
Ellenben élvezettel hallom a beszámolót a legutóbbi küldetésünk során talált hulláról. Akár szórakozából csinálták, akár nem, mindenképpen érdekes az eset. Főleg az a része, hogy a hulla még megvan majd három hónap távlatából is. Rosszallóan nézek a játékosok felé, de őket mintha a hatodik érzékük támogatna, nem is foglalkoznak velem.
- Ha hátul körbenéztünk, utána le is ülhetünk egy körre.
- Hacsak nem vagy nagyobb svindler, mint ők, akkor esélytelen, hogy bármit is kihúzz belőlük. Ezek itt egyike sem játszik tisztán, szóval ha információt akarsz tőlük, akkor először le kell leplezned a csalásukat.
Nos, ez nekem sem volt könnyű annak idején, ha nem lennék legilimentor, akkor lehet, hogy nem is működött volna rendesen. De a másik módszer is bejöhet még. Ha kijátszod őket egymás ellen, akkor összetörik a svindler becsület, és mindent félredobva licitálnak egymásra a bőrüket mentve.
- Mit gondolsz, hol kezdjük?
Végignézek a piacon, keresem az ismerős arcokat, de ők most vagy jobban el vannak bújva, vagy nem jelentek meg. Hümmögök egy sort, majd a tőlünk bal oldali asztal felé mutatok.
- Nézelődünk, egyelőre. A jobb oldal felé megyünk és majd a másik végén jövünk ki. Szerintem lehet esélyünk találni valamit.
Nem véletlenül mutattam a bal oldal felé. Azon az oldalon vannak a legértékesebb áruk, ékszerek, drága ruhák. El se tudná hinni az ember, hogy mennyit adnak egy használt középkori boszorkány kalapjáért. Szóval, először csak úgy teszünk mintha tényleg nézelődnénk, aztán ha megvan minden információ, akkor lecsapunk. Addig az álcánk marad, hiszen aurorként is lehetünk hétköznapi vásárlók, vagy nem?
- Nem akarsz keresni valamit a feleségednek?


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Edward Nott - 2022. 04. 10. - 20:27:53
Kincsvadászat
2003. április 2.

 (https://i.pinimg.com/564x/0a/28/79/0a2879ec30e7937c071aea2bc70f1c25.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/8c/32/32/8c323242df7eb28b7f19eea9b2d00494.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/9e/10/11/9e101104d447c21fd26a82d3d085c3c1.jpg)




- Okos golyót? Csak nem beszereztél te is néhány pisztolyt? Milyet? Nekem van két Browning 9 mm-es félautomatám és egy Magnum Eagle .44-es kaliberrel.
Lelkesen vigyorgok vissza, jó, hogy van egy szakértőbb is velem, én még csak most kezdtem. Persze, a mugli kütyük eddig is érdekeltek, de csak azért, mert egy karórának álcázott malíciamutató, vagy egy fülhallgatónak tűnő telefül sokkal kevésbé feltűnő, mint egy igazi, mászó fül, vagy egy rohadtnagy tükör az ember hátán. De sose gondoltam, hogy ezeket majd rendeltetés szerűen is kéytelen leszek használni - persze érintőlegesen bemutatták őket a kiképzésen, de a telefontól eltekintve semmivel se foglalkoztam, azt is csak azért, mert onnantól, hogy tudtam használni a mobilt, egyszerűbb volt mugli csajokat felszedni, ha úgy alakult. De a lőfegyverek… Arra eddig ott volt a pálca.
- Csak egyet. Egy Walther P99- et. Nem akad el, ha előrántom, nem rozsdásodik és könnyen újratölthető - mondom, és meglapogatom a kabátomat, aminek a belső zsebébe bele van rejtve. Bár most nem a Szeszély miatt jöttünk, csak egy rablás miatt, aminek az elkövetőjéhez valahogy csak el fogunk jutni.
- Nem tartom kizártnak, hogy nem egy ember csinálta, hanem ketten voltak. Plusz az is lehet, hogy bizonyos ékszereket megrendelésre raboltak el, míg másokat, például azt is, amelyik megfojtotta azt a nőt, a saját szórakoztatására. Akárhogy is legyen, meg kell találnunk az ékszereket, mivel mindegyik darab nem éppen a legveszélytelenebb kategóriába tartoznak.
Elgondolkodva bólogatok, nem kizárt, hogy többen voltak, ha nem is a konkrét behatolók, de egy ilyen szintű rabláshoz bizonyára van háttércsapat legalább.
- Hacsak nem vagy nagyobb svindler, mint ők, akkor esélytelen, hogy bármit is kihúzz belőlük. Ezek itt egyike sem játszik tisztán, szóval ha információt akarsz tőlük, akkor először le kell leplezned a csalásukat.
- Hmmm…
Csendben somolygok az orrom alatt. Amit Melanie-val rendeztünk Vegasban, az is netto életveszély volt, és több ország több törvényét is egyszerre szegtük meg vele… Végtére is bűnözőktől csaltam ki kártyán azt a rakás pénzt, szóval az nem bűn talán. Ám  az is igaz, hogy attól még svindlerré tett. Vagyis csak még nyilvánvalóbbá vált, hog az vagyok.
Sose gyúrtam én a jófiú szerepre. Aurornak álltam, mert szórakoztatott. Halálfalókra vadásztam, mert izgalmas volt. Kimentettem a Nott família seggét Azkabanból, mert megérte nekem a pénzüket. Rosszfiúkat üldözök, mert szeretem a kihívást és a veszélyt. De egyiket sem azért, mert egy szent volnék. Ha ragadt is rám valami betyárbecsület - vagyis inkább bajtársiasság - azt a Milton féléktől szedhettem össze. De kíváncsi is lennék, hogyha valamelyik szerettünkről derülne ki, hogy szembekerül a törvénnyel, mit lépnénk. Ha Melanie miatt falaznom kéne… Kiderülne, hogy sose egy jó emberként cselekedtem. Csak emberként.
- Nézelődünk, egyelőre. A jobb oldal felé megyünk és majd a másik végén jövünk ki. Szerintem lehet esélyünk találni valamit.
Én is bizakodom, sőt. Pókerarccal kanyarodok a Milton által mutatott irányba én is, de amikn a tekintetem végigszánt… Elönt a kedv, hogy az egész kócerájt itt és most lefoglaltassam a törvény nevében, aztán megtartsam az összes szajrét magamnak. Meg Miltonnak, ha kér belőle, de nilván nem tenné. És amúgy sem ezért vagyunk itt.
- Nem akarsz keresni valamit a feleségednek?
- Nehéz nem találni itt… valamit...
Egyértelmű lehet számára, ahogy az áruk felé pillantok jelentőségteljesen, aztán vissza rá. Több nyomozati anyag van itt, mint a Minisztérium raktárában, de az is igaz, hogy emberből is több van, és nekünk azok kellenek. Emberek, akik antik arany sisakot és csodás karpereceket kínálnak, vérszínű homokkal teli ébenfa homokórát, kitömött fehér hollót… Kelpie-agyat is látni vélek, egy formás befőttes üvegben, pedig az nemcsak ritka, de olyan tiltott cucc, hogy azt se tudom, mire való.
De most a szerényebb áruk közt ballagunk. Ártalmatlanabb csecsebecsékből nincs hiány.
- Melanie kedveli a főnixeket. Az a csat tán tetszene neki, bár… Nők… Ki tudja…
Színpadiasan sóhajtok, végül aztán tényleg megveszem a szóban forgó árut. Aztán megakad a szemem az arany karikagyűrűkön. Nem tíz darab van ott, csak nyolc. Különböző méretek, kicsit más árnyalatú aranyból vannak, de ki tudja? És főleg, hogy a fenébe ellenőrizzük őket mind?
- Nézzük meg ezeket a karikagyűrűket. Hátha közeleg a nagy nap...
Óvatosan célozgatok csak,  de hátha Milton érti hogy a nagy fogásra gondolok, közben az eladó megrökönyödésére fittyet hányva elkapom a gyűrűket tartó dobozt, és sorban felhúzom valamennyit. A kisujjamra a legkisebbet, az így is csak a hegyére megy fel, de így jár, akinek akkora lapát keze van, mint nekem.
- Megvizsgálnád őket?
Színpadiasan kérdezem, pipiskedve kitartva Milton elé a kezeimet, mintha poénkodnék csak. Valójában persze azért teszem, hátha Milton tud olyan feltérképező bűbájt, amivel meg lehet állapítani, hogy ezek közül valamelyik is az-e, amit keresünk.






Cím: Kelly Pincéje
Írta: Gabriel F. Milton - 2022. 04. 30. - 21:03:10
TO; Edward
(https://i.pinimg.com/564x/6a/91/5c/6a915c17c6b9f6842cdca449e7f6b471.jpg)

2003. április 02.
A tolvaj nyomában


Nem lep meg, hogy egyre több kollégám fordul a muglik fegyvereihez ezekben az időkben. A Szeszélynek köszönhetően gyakorlatilag semmilyen mágikus fegyverünk nincs. Na, talán ez túlzás, de a pálcánkat már nehezebben tudjuk használni. A bájitalok még szerencsére működnek, de ki tudja azok is meddig. Mivel még alig tudunk valamit a Rendről és a terveikről, talán valamilyen módon ezt is tudják majd befolyásolni.
Persze, lehet, hogy ez az egész csak egy rossz tévképzet. Valószínűleg, ha már a bájitalokra is hatással tudnának lenni, akkor az már olyan mértékű befolyásolás, ami túlmutat a jelenlegi tudáson.
- Csak egyet. Egy Walther P99-et. Nem akad el, ha előrántom, nem rozsdásodik és könnyen újratölthető.
- Ez még csak a kezdő lépés. Lesz ott majd másik fegyver is a későbbiekben.
Elismerően bólintok, mert nálam is így kezdődött igazából. Először csak egy, aztán még egy, aztán meg már nem lehet megállni. Egy olyan világ nyílik ki az ember előtt, amire addig nem is gondolt. A fegyverek mozgatják a muglik világát, jobb tisztában lenni a trendekkel és az új fejlesztésekkel.
Aztán valahogy ráterelődik a téma a kocsmában lévő néhány svindlerre. Mind profi a maga nemében, de egyik sem legyőzhetetlen. Főleg akkor nem, ha van egy titkos fegyvered, mint a legilimencia vagy eléggé nagy svindler vagy ahhoz, hogy átláss rajtuk. Nem ismerem kollégám múltját, de ahhoz, hogy egy auror boldogulni tudjon, elég nagy svindlernek kell lennie. Talán nem kártyában vagy varázslósakkban, de az életben mindenképpen.
Rövid nézelődés után viszont hamar áttérünk a piac részhez. Nincs is sok időnk nézelődni, ez nem kérdés. Minél több ideig vannak szabadon azok az ékszerek annál több bajt okozhatnak. Mivel kollégám teljesen tapasztalatlan ezen a helyen, úgy döntök, hogy kicsit kézbe veszem az irányítást. Alaposan megnézem magamnak az irányt, és igazából hamar rájövök, hogy merre kell mennünk. Viszont nem szeretném ezt mindenkinek a tudtára adni, a végén még túl korán kezdenek el csomagolni és eltűnni szem elől.
- Nehéz nem találni itt… valamit…
Elmosolyodom. Itt igazából az a nehéz, hogy nem találsz meg valamit. Akármit is keresel, itt biztos megtalálod. Talán az áruk mennyisége és minősége itt még jobb is, mint az STB-n. Persze, nem az én dolgom eldönteni ezt, viszont az is biztos, hogy túlságosan is el van hanyagolva az ellenőrzések terén ez a hely.
- Melanie kedveli a főnixeket. Az a csat tán tetszene neki, bár… Nők… Ki tudja…
Rég volt már, hogy egy nőnek bármit is vegyek. Soha nem voltam romantikus alkat, az mindig is Metz asztala volt, és néha még Elliottal kapcsolatban is napokig töröm a fejem mire egy épkézláb ötlet eszembe jut.
- Azért csak óvatosan azzal a csattal. A főnixek hamar lángra kapnak.
Ezzel is utalok arra, hogyha nem egy tiszta dolgot vesz, akkor könnyen lángba borulhat minden az otthonában. Én biztos megvizsgálnám különböző átkokra mielőtt az asszonynak adom. Még kollégát is megkérnék rá, talán tud valamit, amit én nem.
Pár standdal odébb azonban egy olyan dologra bukkanunk, ami még lehet akár jó is. Néhány aranygyűrű, ami még jegygyűrűnek is jó lenne, de azért nem éri meg elbízni magunkat.
- Nézzük meg ezeket a karikagyűrűket. Hátha közeleg a nagy nap…
Elmosolyodom, és odalépek társam mellé. Nagy szerencsénk lenne, ha mindjárt az elején belefutnánk a kérdéses darabokba. Ráadásul volt róluk kép, és bár, elláthatták őket álcázó bűbájjal, azért nem hiszem, hogy ekkora szerencsénk lenne. Azért hagyom, hogy nézelődjön, az álcánkat végül is fenn kell tartani. Felhúzom egyik szemöldököm, mikor látom, hogy sorban felveszi őket az ujjaira. Bátor döntés.
- Megvizsgálnád őket?
Közelebb hajolok hozzájuk, majd hümmögök picit.
- Szerintem Melanie ennél sokkal különbet érdemel. Ez kicsit görbe, a másik meg mintha nem is igazi arany lenne, kopna.
Persze, tudom, hogy mire gondol valójában, ezért előveszem a pálcámat, és sorban végighúzom a gyűrűk felett. Egyiknél sem jelez, szóval még csak nem is átkozottak. Áh, ez így uncsi.
- Szerintem a nagy nap még el fog kerülni egy ideig, ha ezekkel állsz az asszony elé.
Tekintetem tovább viszem a következő asztal felé, ahol mintha látnék valami érdekeset, de még nem merem megkockáztatni, hogy tényleg a mi cuccunk lenne az. Megfogom társam vállát, ha már lepakolta a gyűrűket, és arrafelé vonom.
- Mit szólsz ezekhez a darabokhoz? Kicsit ígéretesebbnek tűnnek itt a nagy naphoz.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Edward Nott - 2022. 05. 05. - 14:23:03
Kincsvadászat
2003. április 2.

 (https://i.pinimg.com/564x/0a/28/79/0a2879ec30e7937c071aea2bc70f1c25.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/8c/32/32/8c323242df7eb28b7f19eea9b2d00494.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/9e/10/11/9e101104d447c21fd26a82d3d085c3c1.jpg)




Vajon ha nem arra teszem fel a pályaválasztásom idején az életem, hogy a szüleim és egyéb rangos felmenőim bosszantsam, ki lennék most? És mi lennék most? Talán annak a standnak a túloldalán állnék. Igen, azt hiszem, ennyi lenne a különbség. Talán ugyanúg valamilyen lekövethetetlen golyót keresnék a pisztolyomba, ugyanúgy elátkozott tárgyak közt válogatnék kedélyesen, ugyanúgy éles pillantásokat váltanék az árusokkal… Csak épp nem Milton oldalán tenném ezt, hanem épp vele szemben. Furcsa lenne a Mi lenne, ha…? dimenzió, de nem bánom, hogy így alakult, ahogy. Már csak azért is, mert feldob visszaemlékeznem a pillanatra, mikor közöltem otthon, hogy auror leszek. Most is eszembe jut, ahogy anyám feje elvörösödik, apám pedig dühében felfújja magát majdnem gömb alakúra, mint az a puccos, tüskés halféle. Bármi más is lettem volna, büszkék úgyse lettek volna sosem rám. Így legalább sikerült elérnem valamit, ami sokkal különb, mint a testvéreim eredményei.
- Ez még csak a kezdő lépés. Lesz ott majd másik fegyver is a későbbiekben.
Elmosolyodom az előrejelzésén, mert kiértem belőle a személyes tapasztalatát. Szakmai ártalom ez, vagy inkább a hobbink a munkánk? Amin eddig is gondolkodtam, most is igaz, az alapképességek és a preferenciák adottak. Egy jóféle fegyver boldoggá tesz egy aurort és egy bűnözőt ugyanúgy, a különbség csak abban áll, merre mutat a fegyver csöve.
Itt pedig aztán van célpont bőven. A világ pénzét el lehetne költeni, és még csak enm is lehet biztos az ember abban, hogy pontosan mire is. De amit kiszúrok, az csini, témában is helyén van, passzol az eljegyzési gyűrűhöz, úgyhogy…
- Azért csak óvatosan azzal a csattal. A főnixek hamar lángra kapnak.
- Mindenképp vigyázni fogok, de szerintem Hopkirk amúgy is tűzálló. A sárkányoknak annak kell lenni, nem?
Na ezt a poént is csak megfelelő társaságban merem megejteni, de ezért jó néha bajtársak közt lenni, és urasan mulatni.  Persze, megkérem majd a csinos varázsbajelhárítós macát a harmadikról, hogy vizsgálja meg az ajándékot. És ha mindent rendben talál, Melanie kap egy csecse csattot, amiről sosem fogja megtudni, honnan is származik.
Nehéz ennyi minden izgalmas kincs közt arra koncentrálni, mit is keresünk, de azért csak feltűnnek a karikagyűrűk. Talán kicsit elsietem a gyűrűpróbálást, de gondolom az árusnak nem érdeke, hogy a vevői a szeme előtt - de főleg még fizetés előtt - elhalálozzanak, ezért mivel nem szól közbe, én sem aggódom különösebben. Gondolom az életveszélyes árukat úgysem itt, a kisebb kaliberű kincsecskék közt állítják ki.
- Szerintem Melanie ennél sokkal különbet érdemel. Ez kicsit görbe, a másik meg mintha nem is igazi arany lenne, kopna.
Bólogatok, de nem is a szavak konkrét értelmére, hanem arra, hogy van, amelyik inkább nem hasonlít a keresett gyűrűkhöz.
- Szerintem a nagy nap még el fog kerülni egy ideig, ha ezekkel állsz az asszony elé.
Elgondolkodom, de biztosra akarok menni. És hát a keresett ékszer megégeti a hűtlen hitvest, márpedig kettőnk közül, ha jól tudom, én vagyok annyira házas, hogy a hűtlenkedésem égési sérülést eredményezhessen… Úgyhogy mielőtt még levenném a gyűrűket, futólag megpaskolom Milton seggét. Csakis bajtársias poénból, nagyon betyárosan, de mivel úgy gondolom, Mel ennek sem örülne, jó eséllyel ez kimeríti a hűtlenkedés fogalmát. De egyik sem lesz forróbb a manővertől, úgyhogy itt el is veszítem az érdeklődésem a gyűrűk iránt. IS.
- Azért próbára tettem őket. Feltétlenül áruld maj el, milyen edzéstervet követsz - teszem hozzá a burkolt elismerést csibészes vigyorral, aztán több komolyságot magamra erőltetve visszapakolom a megviselten hunyorgó árus elé a gyűrűket.
- Mit szólsz ezekhez a darabokhoz? Kicsit ígéretesebbnek tűnnek itt a nagy naphoz.
Hagyom, Milton hadd irányítsa a figyelmemet oda, ahol az övé is megakadt, és érdeklődve hajolok a következő standhoz, hogy szemügyre vegyem, mit találhatunk ott.
- Ha itt találjuk meg a gyűrűket, visszaadhatod a kölcsönt most Te - dörmögöm félig röhögve. Végülis, azt nem vethetik a szememre a Minisztériumban, hogy ne élvezném a munkám, és amíg jól csinálom, addig miért baj az? Így a heccelés után kicsivel fegyelmezettebben követem Milton pillantását, vajon mi vonzhatta ide ehhez a standhoz. Vaami azt súgja, hogy ha nem gyűrűk, mást a listáról már nem fogok olyan tökösen magamra próbálni. Végülis, még két darab kék gyémántos nyaklánc is hiányzik…





Cím: Kelly Pincéje
Írta: Gabriel F. Milton - 2022. 05. 05. - 21:27:36
TO; Edward
(https://i.pinimg.com/564x/6a/91/5c/6a915c17c6b9f6842cdca449e7f6b471.jpg)

2003. április 02.
A tolvaj nyomában


Eddig nem sok kollégám van, akivel mugli fegyverekről tudok beszélgetni. Most talán változni fog a helyzet. Valamiért a régi öregek már belefásultak a harcokba, ők már leginkább csak irodai munkát akarnak, kivéve talán az olyanok, mint én is, akik az íróasztal mögött nem tudnak ülni. De ők sem bajlódnak mugli fegyverekkel. A fiatalok pedig a Szeszély ellenére nem hiszik azt, hogy egyszer szembe kerülhetnek olyan helyzettel, amikor a varázslat csődöt mond. De majd belátják, hogy nem minden olyan, mint amilyennek az akadémián oktatják.
Közben elkezdünk nézelődni is. Nem gondolom, hogy mindjárt az elején belefutnánk valami értékes és különlegesbe, de biztos vagyok benne, hogy nem kell majd sokáig járnunk. És ha már sikerül elhitetni az árusokkal, hogy nem éppen razziát tartunk, akkor könnyebben előveszik majd azokat a termékeket, amiket most még az asztal alatt tartanak egyígéretes vevőre várva.
- Mindenképp vigyázni fogok, de szerintem Hopkirk amúgy is tűzálló. A sárkányoknak annak kell lenni, nem?
- Szóval az asszony egy sárkány?
Ismerem a Hopkirk családot és el kell ismernem, tényleg tudnak elég elviselhetetlen módon viselkedni. Remélem, azért a magánéletben nem teljesen olyanok, mint amilyennek a Minisztériumban mutatják magukat, mert akkor eléggé kellemetlen lehet otthon a légkör. Minden elismerésem akkor társamnak, hogy bírja vele az együtt létet.
A gyűrűket alaposabban megnézve, és egy kis bűbáj segítségének felhasználásával hamar kiderül, hogy nincs semmi mágikus bennük. Vagy ha van is, az nem mutatja meg magát nekem. Persze ez csak az én véleményem, ettől függetlenül még lehet benne valami romlott. Társam azonnal rá is jön, hogy miként lehetne kideríteni a módját, mi a helyzet a gyűrűkkel, bár nekem egy kicsit furának tűnik a módszer. Bár, eléggé meglepő számomra, mikor megérzem a kezét csattanni a fenekemen, ezt nagyon régen nem éreztem már, és főleg nem férfitól.
- Azért próbára tettem őket. Feltétlenül áruld maj el, milyen edzéstervet követsz.
- Egyszer eljöhetnél velem, semmi ördöngösség nincs benne.
Miután sikerül újra elengednem magam, csak ennyit tudok kinyögni. Nem is tudom mi mást kéne, hiszen a burkolt bókra azért valahogy reagálnom kéne, de egyelőre inkább úgy érzem, hogy nem megy. Viszont mielőtt még megtehetném, valami felkelti a figyelmem néhány asztallal később. Picit magammal vonom Edwardot ahhoz a részhez. Több gyűrű található itt is, és néhány nyaklánc is, amik közül az egyik határozottan hasonlít a keresett darabhoz.
- Ha itt találjuk meg a gyűrűket, visszaadhatod a kölcsönt most Te.
- A helyzet az, hogy azzal nem sokra mennénk. Tudod, nem igazán van valaki, aki mellett hűtlenkedhetnék.
Csak suttogom a végét, hogy Edwardon kívül más ne nagyon hallhassa. Ami viszont kicsit keresztbe húzza a számításainkat az az a hang, amelyik közeledik, és mivel nekem háttal van, még csak esélyem sincs arra, hogy elhárítsam a veszélyt.
- Milton auror! Mi szél hozta erre? Csak nem egy újabb razziát tart?
Persze ettől főleg a közelben lévők kezdenek furán izgágáskodni. Társamra nézek, mert félek az álcánk csak eddig tartott, de még talán sikerül kihúznom magunkat a csávából.
- Fox! – fordulok a férfi felé. - Néha én is beléphetek egy ilyen helyre magánemberként. Meg aztán ez a fiatalember itt egy kis segítségre szorul. Talán körbe kéne vezetned.
Ellépek Ed mellől és hagyom, hogy Fox végigmérje őt. Most remélem, hogy nem szimatolja ki rajta azt, hogy auror, mert így talán előnybe kerülhetünk. Csak egy jó trükk, és ő akár konkrétan ahhoz az asztalhoz is el tudja vinni, ahol az általunk keresett áruk vannak. Most társamon múlik, hogy mennyire sikerül eladnia magát nem aurornak.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Edward Nott - 2022. 05. 10. - 14:37:14
Kincsvadászat
2003. április 2.

 (https://i.pinimg.com/564x/0a/28/79/0a2879ec30e7937c071aea2bc70f1c25.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/8c/32/32/8c323242df7eb28b7f19eea9b2d00494.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/9e/10/11/9e101104d447c21fd26a82d3d085c3c1.jpg)




- Szóval az asszony egy sárkány?
- Valami tüzes, az biztos…
Szeretetteljesen somolygok, miközben sejtelmesen ingatok a fejemmel egy szemtelen “talán”-t. Ha Melanie legilimentor titokban, és ez a beszélgetés kiderül, legfeljebb majd jól megbüntet a szemtelenségemért. Pedig nem is olyan nagy titok, hogy néha hasonlítgatom varázslényekhez, bár szemtől szembe előbb szoktam emlegetni a főnixet - és ahhoz pont paszol ez a - reméljük, csak köznapi és ártalmatlan - arany csat (https://i.pinimg.com/564x/af/8e/ca/af8eca68bd26037ceedcd6905486c3f2.jpg). Mert ez például egy apró megcsalás esetére sem lenne rossz engesztelő ajándék.
- Egyszer eljöhetnél velem, semmi ördöngösség nincs benne.
Bólogatok, de aztán visszatérünk a munka nem kevésbé izgalmas másik részéhez, és kutakodunk tovább.
- A helyzet az, hogy azzal nem sokra mennénk. Tudod, nem igazán van valaki, aki mellett hűtlenkedhetnék.
Megértően bólogatok, bár én úgy értettem, hogy fordított esetben is valószínűleg részemről is hűtlenkedésnek számítana a dolog, akkor is, ha ő kezdi. De azt tudtam, hogy nem házas. Minden esetre…
- Ha kell egy szárnysegéd…
Halkan dörmögtem volna vissza, de az ajánlatot félbeszakította valami rókaképű, ravaszdi alak, aki hátulról akad ránk, és minden jel szerint Miltont nemcsak ismeri, de sajnos a foglalkozásával is tisztában van. Jó hangosan, ráadásul.
- Milton auror! Mi szél hozta erre? Csak nem egy újabb razziát tart?
Egy pillanatra átsuhan az agyamon rókavadászatot tartani, és megnyúzni ezt a tenyérbemászó valakit, de aztán elhessegetem a késztetést, és a helyzetet mentendő érdeklődő képet vágok.
- Auror? Haver, komolyan?
Úgy bámulok Miltonra, mint ha most látnám először. Ő meg remélem, kapcsol, és belemegy a színjátékba. De közben vissza is válaszol az ismerősének.
- Fox! Néha én is beléphetek egy ilyen helyre magánemberként. Meg aztán ez a fiatalember itt egy kis segítségre szorul. Talán körbe kéne vezetned.
Ahogy szóba kerülök, lezseren kezet nyújtok az idegen felé.
- Üdv, Mr. Fox. Alec Nott, nagyon örvendek.
A bátyám csak öt évvel idősebb nálam, és a neve nem mond túlságosan sokat, legfeljebb annyit, amennyit a vezetéknév fémjelez. A legtöbb Nott nem egy szentéletű… Még az sem, aki aurorként dolgozik, nemhogy bármely más családtagom.
- Milton nem is említette a foglalkozását…
Cinkosan pillantok Gabrielre, mintha valami zsiványságon kaptam volna, holott… Talán épp én viszem bele magunkat. De mondják, a csúszás irányába húzz, úgyhogy gyorsan találok is valami magyarázatot arra, miért is vagyunk itt.
- …de így már értem, honnan tud ilyen jó helyet a kincsvadászatra! Szülinappal egybekötött lánykérésre készülö, és kéne egy pár karikagyűrű, meg egy ajándék, ami elég nagy, csillogó és csajosan rózsaszín ahhoz, hogy a - leendő - asszony ne is gondolkodjon elutasításon vagy félrelépésen…
Huncutul vihorászva adom elő a szituációt, remélve, hogy ezzel lefedem a lehető legtöbb cuccot az eltűnt dolgok közül.
- Nem lennék hálátlan, boldogan fizetek közvetítői díjat…
Meg is lapogattam a zsebemet, amiben csörgött még néhány galleon. Ezzel még kicsit tovább ütöttem a vasat, mert mi lenne a hideg svindlerszíveknek jobb hevítője a pénznél? A körülöttünk lévő árusok, akik eddig hallották a beszélgetést, talán erre már másként kezdtek mocorgászni, kevésbé idegesen, de nemkisebb izgalommal. Már csak az a kérdés, meggyőztem-e mr. Foxot is.





Cím: Kelly Pincéje
Írta: Gabriel F. Milton - 2022. 05. 13. - 19:52:43
TO; Edward
(https://i.pinimg.com/564x/6a/91/5c/6a915c17c6b9f6842cdca449e7f6b471.jpg)

2003. április 02.
A tolvaj nyomában


Mondhatni, még a legjobb terveknél is előfordulhat néha, hogy homokszem kerül a gépezetbe. Persze, ez olykor nem is annyira zavaró, de mikor lebuktatják az ember álcáját, akkor azért lehet nagyon idegesítő a helyzet. Most is ez történik velem, és bár elsőre azért eléggé megriaszt a dolog, tudom, hogyha mind a ketten megőrizzük a hidegvérünket, nem lesz baj.
Persze addig még el kell jutni, és a csat, ami éppen társam kezében van még lehet egy jó ajándék is a kedves párjának. De mondjuk akkor nem lesz elég, ha a fülébe jut, hogy miként nevezi a háta mögött az asszonyt. Másrészről viszont nem ártana végre kicsit komolyabb területre terelni a témát, mint az elrabolt ékszerek.
- Ha kell egy szárnysegéd…
Épp egy gyűrűt nézegetünk, mellette pedig egy nyakláncot, amikor elhangzik egy mondat. Nos, nem tudom, erre mit mondhatnék.
- Köszi, de azt hiszem, a házas élet nem nekem való.[color]
És itt elsősorban arra gondolok, amit Elliotnak az elmúlt egy évben át kellett élnie mellettem. Ha nem egy erős asszony kerül mellé, akkor egy olyan hírbe, hogy meghaltam, akár bele is roppanhat. A munkám a legfontosabb az életemben, aki ezzel nem tud megbarátkozni, az nem is fog tudni mellettem boldogan élni. A saját boldogtalanságom pedig bőven elég nekem.
De eltérve erről az eléggé depressziós témáról, jobb, ha most a munkára figyelek inkább, ami nem is olyan könnyű, ha közben megzavarnak, és nem akárki. Valaki olyan, akinek többször borsot törtem az orra alá, és most úgy tűnik viszonozni akarja ezt a szívességet. A totális lebukás esélye, most a társamtól függ. Ha sikerül jól eladnia magát, és mellé még én is rájátszok, akkor nem lesz baj.
- Auror? Havar, komolyan?
- Valamiből meg kell élni.
Rántom meg a vállam, mintha nem éppen a legfontosabb információ lenne. Azért nagyjából fel tudom mérni a hírnevem következményeit, de a háború óta, és mióta hivatalosan nem látnak együtt Elliottal, azért nem szereplek annyit az újságokban, így ugyanolyan arctalan senki leszek, mint már kollégám.
Persze, azért kell tartani az álcánkat, szóval jó lenne, ha sikerrel járnánk. Fox megrázza Ed kezét, de látom rajta, hogy még nem adta be olyan könnyen a derekát. Egy kicsit még muszáj lesz színészkednünk. Ez abból is látszik, hogy ő nem hajlandó bemutatkozni neki.
- Milton nem is említette a foglalkozását…
- Ha tudtad volna mivel foglalkozom, akkor talán eljössz? – teszem fel a kérdést kicsit rosszallóan. - Jó pénzt fizetsz ezzel a kiruccanással, nem hagyhattam ki az alkalmat.
- Ezt nehogy elhiggye neki. Milton a legföldhözragadtabb auror akivel valaha találkoztam. Még soha nem hallottam olyanról, hogy ő a rossz oldalra állna.
- Változnak az idők. Macmillan hatalomra törése óta kicsit megváltozott a helyzet. 
Még mindig nem győztem meg teljesen, és ezt teljesen jogosnak is tartom, de ha legalább annyira nem jutunk előrébb, hogy eltűnjön és békén hagyjon, akkor igazából itt fel is adhatnánk.
- …de így már értem, honnan tud ilyen jó helyet a kincsvadászatra! Szülinappal egybekötött lánykérésre készülő, és kéne egy pár karikagyűrű, meg egy ajándék, ami elég nagy, csillogó és csajosan rózsaszín ahhoz, hogy a – leendő – asszony ne is gondolkodjon elutasításon vagy félrelépésen…
Elismerően nézek társamra, mert ezzel nagyjából lefedte azoknak a tárgyaknak a listáját, amiket mi keresünk. Ahogy látom Fox elgondolkodik rajta, hogy mi legyen a következő lépés. Ha lelép most mellőlünk, akkor buktuk a küldetést, az emberek többsége tudni fogja, hogy nem éri meg velünk keveredni, ha marad, akkor egyenesben leszünk, mert legalább egy-két asztalhoz elvezet, ahol érdekesebb dolgokat lehet találni. Még akkor is, ha nem pont azokat, amiket mi keresünk.
- Nem lennék hálátlan, boldogan fizetek közvetítői díjat…
- De csak utánam, ez a kis színjáték nem volt betervezve, szóval akár el is húzhatsz innen Fox.
Nagyjából két percet állunk néma csöndben, miközben egymást méregetjük. Azt hiszem, ez már jót jelent, és mikor megszólal az lesz a legjobb.
- Kövessen, Mr. Nott. Alain Fox vagyok, és a mai napon az Ön kísérője. Milton viszont itt marad, amíg mi nézelődünk.
Fél siker, de nekünk ez is elég lesz egyelőre. Majd lassan utánuk megyek, ha kezdenek eltűnni már nagyon a szemem elől. Persze, ha társam belemegy, hogy kettesben menjenek tovább.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Edward Nott - 2022. 05. 18. - 20:44:04
Kincsvadászat
2003. április 2.

 (https://i.pinimg.com/564x/0a/28/79/0a2879ec30e7937c071aea2bc70f1c25.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/8c/32/32/8c323242df7eb28b7f19eea9b2d00494.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/9e/10/11/9e101104d447c21fd26a82d3d085c3c1.jpg)





- Valamiből meg kell élni.
Majdnem hangosan felröhögök, de ezt csak kedélyes jókedvnek álcázom. Rávágnám, hogy azért van egy határ. Ráadásul már a prostik is kaphatnak nyugdíjat, de végül nem teszem. Már csak azért sem, mert nincs pontos információm róla, hogy nyugdíjas kurvából van kevesebb, vagy nyugdíjas aurorból. Mindkét szakma elég… kemény. De az egyikben több a színjáték.
- Ha tudtad volna mivel foglalkozom, akkor talán eljössz?Jó pénzt fizetsz ezzel a kiruccanással, nem hagyhattam ki az alkalmat.
- Mivel auror vagy, azt mondom, jó pénzt.
Szélesen somolygok, az eszemben pedig az jár, hogy nincs olyan pénz, ami jó lenne, mert minden knúthoz a világon vér tapad, és különösen az enyémekhez, mert azokat vagy csalással, vagy zsarolással, vagy korrupcióval szereztem. Amelyiket meg nem ezekkel, azokért levadásztam egy bűnözőt. Talán ezért adom olyan sikeresen a stiklist. De nem én vagyok itt az egyetlen.
- Ezt nehogy elhiggye neki. Milton a legföldhözragadtabb auror akivel valaha találkoztam. Még soha nem hallottam olyanról, hogy ő a rossz oldalra állna.
- Változnak az idők. Macmillan hatalomra törése óta kicsit megváltozott a helyzet.
Ez pedig igazából elég hiteles állítás. Bár én most nem mutathatom, de mélyen egyetértek, mert ez valóban így van. Persze, egy vezetőségi váltás bárhol izgalmas helyzetet teremt, de a rendfenntartásnál aztán pláne. Itt életek múlhatnak azon, éppen milyen szél fúj.
- De csak utánam, ez a kis színjáték nem volt betervezve, szóval akár el is húzhatsz innen Fox.
Én csendben, lazán feltartott kezekkel állok ártatlanul, mutatván, hogy nekem mindegy, valaki mutasson valamit, ami megtetszik. És milyen mázli, hogy ezt a párperces farkasszemezést végül a róka nyeri.
- Kövessen, Mr. Nott. Alain Fox vagyok, és a mai napon az Ön kísérője. Milton viszont itt marad, amíg mi nézelődünk.
- Bocs, haver, a kiszállási tuti illet Téged is. Nekem mindegy, csak valaki mutasson valami érdekeset, mielőtt le kell lépnem.
Színpadiasan fakadok ki, aztán követem Mr. Foxot. Egy középkategóriás dolgokat árusító fazonhoz lép, de halkan rámordul:
- Kiemelt ügyfelünk akadt…
Közben gyanakodva hátra-hátrasandít, vajon Milton figyel-e minket. Az árus, akinek idétlenül nagy füle és kapafoga van, közben a pálcájával a standjára bök, aminek a felső rétege majdhogynem átlátszóvá válik, mintha kiábrándító bűbájt szórt volna rá. Az áttetsző tárgyak és asztallap alatt egy második felület válik láthatóvá, de ez vörös bársonnyal van letakarva. Csak néhány tárgy fekszik ott, de azok… Kivételesek. Főleg, mert ott az egyik hiányzó oroszlános gyűrű.
- Hm.
Próbálom leplezni az izgalmamat, és kedvetlenséget tettetek. Direkt nem nézek túl sokat az oroszlán felé, inkább a többi dolgot mustrálom.
- Nem is tudom. Hé, Milton, tárgyban nem akarod a fizetésed? Mit is mondtál, melyik házba voltál, griffendél, ugye? Van itt egy gyűrű, ami tetszene.
Fox meg a tapsifüles árus kissé megfeszülnek, és látom, hogy a a főnöknek gyanakodva a pálcájára siklik a keze az inge alatt, de egyelőre nem fog támadni, hiszen még nem nagyon van oka rá. És hogy lesz-e mindjárt, az  Gaberielen múlik…












Cím: Kelly Pincéje
Írta: Gabriel F. Milton - 2022. 05. 25. - 21:01:18
TO; Edward
(https://i.pinimg.com/564x/6a/91/5c/6a915c17c6b9f6842cdca449e7f6b471.jpg)

2003. április 02.
A tolvaj nyomában


Hogy nem megy minden a legtökéletesebben a kutatás során, pont jól is jön nekünk. Először kicsit megijedtem, hogy Fox mindent el fog rontani, de látva Ed színjátékát, én még ha nem is adom a legjobbat, biztos vagyok benne, hogy legalább ő fog sikerrel járni.
Akárhogy is folytatódik majd a kis kalandunk, az lesz a legjobb, ha innentől kezdve inkább a társamra terelem a figyelmet, mert egyébként könnyen elbukhatunk. Persze, aki nagyon jól ismer, annak nagyon nehéz is lesz eladni magam olyannak, aki akármilyen okból is átáll a sötét oldalra, de ha jól játszom a szerepem, akkor talán jutunk valamire, és nem lesz sikertelen ez a kis kiruccanásunk.
Feszülten figyelek arra, hogy mi történik a kis hármasunkban, és nem is tagadom, megkönnyebbülök, mikor Fox elkezd barátkozni a társammal. Egy kicsit háttérbe vonulok, nem akarom nagyon rájuk erőltetni magamat, azzal még elijeszthetem vagy lebuktathatom magunkat felfedve valódi szándékunkat. Mondjuk még így is nehezebb lesz úgy lelépni a visszaszerzett lopott ékszerekkel, hogy ne essen csorba az inkognitónkon és legközelebb is visszajöhessünk. Akár együtt, akár külön-külön.
- Bocs, haver a kiszállási tuti illet Téged is. Nekem mindegy, csak valaki mutasson valami érdekeset, mielőtt le kell lépnem.
- A kiszállási… – morgom.
Azt hiszem, hogy minden remekül megy, mert Edward elvonul Foxszal egy kicsit távolabb az egyik asztalhoz. Itt már nem értem, hogy mi történik, de abban biztos vagyok, hogy valami olyasmi, ami előrébb viheti az ügyünket. Persze, igyekszem feltűnés mentesen követni őket, ezért lassan araszolok utánuk, közben pedig nézelődök picit. Úgy teszek, mintha nem is figyelnék rájuk, de azért a társamnak nem kell túlságosan is hangosan kiabálnia értem.
- Nem is tudom. Hé, Milton, tárgyban nem akarod a fizetésed? Mit is mondtál, melyik házban voltál, griffendél, ugye? Van itt egy gyűrű, ami tetszene.
Kicsit unottan, komótosan megyek oda hozzájuk. Ránézek a kérdéses gyűrűre, és azonnal felismerem a képről, amit korábban kaptunk.
- Nos, valójában Hollóhátas vagyok, de van Griffendéles ismerősöm, és mostanában lesz a születésnapja is, szóval, nekem megfelel tárgyban is.
Kicsit közelebb hajolok a portékához, de abban a pillanatban érzem a feszültséget felém áramolni. Bassza meg, az emberek ösztönösen megérzik, ha katasztrófa közelít feléjük. Azt hiszem, hiába győztük meg Foxot, az emberek ettől még óvatosak. Kiegyenesedem és a mellettem álló párosra nézek.
- Nekem jöhet a gyűrű, persze, ha Fox nem akarná inkább.
Végül pedig társam felé fordulok.
- Mondjuk egy szép nyakéknek jobban örülnék. Az asszonyt inkább azzal lehetne kiengesztelni az utóbbi időben elkövetett engedetlenségeimmel kapcsolatban.
Ha másra nem, arra biztos jó lenne ez, hogy az egyik gyűrűnek tudjuk a helyét. A nyaklánc sem lenne rossz fogás, a kettő együtt pedig még jobb.
- Esetleg van még ebből a gyűrűből? Lehet kéne alapítanom egy rendet. Olyanok kapnák, akik már voltak az ügyfeleim.
Most már csak az kell, hogy valamelyikre ráugorjanak. Vagy elküldenek a fenébe, vagy hamarosan két legyet ütünk egy csapásra. Viszont, nem én vagyok Fox ügyfele, szóval most minden Edwardon múlik.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Edward Nott - 2022. 06. 04. - 06:14:37
Kincsvadászat
2003. április 2.

 (https://i.pinimg.com/564x/0a/28/79/0a2879ec30e7937c071aea2bc70f1c25.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/8c/32/32/8c323242df7eb28b7f19eea9b2d00494.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/9e/10/11/9e101104d447c21fd26a82d3d085c3c1.jpg)




Milton remekül adja a sértett, sötét aurort, aki csak a pénzre hajt. Itt még azt gondolom, bőven van esélyük megcsípni valami értékeset, és ha mást nem, hát néhány dalos pacsirtát. Azért kiengesztelem valamennyire az oroszlános izével.
- Nos, valójában Hollóhátas vagyok, de van Griffendéles ismerősöm, és mostanában lesz a születésnapja is, szóval, nekem megfelel tárgyban is. Nekem jöhet a gyűrű, persze, ha Fox nem akarná inkább.
Hát, pénz beszél. Persze,a kisebbik házifeladat, hoyg visszaszerezzük a csecsebecséket, legalábbis számomra a fontosabb része a dolognak mindig az elkövető kézre kerítése. De ahogy a galleonok realizálódni látszódnak, az valahogy mindenkit meggyőz. Van itt más vásárló is, kérdezősködnek, fizetnek persze, de túl nagy figyelem van rajtunk. Szerencsére Milton kívánalma kevésbé népes vizekre terel bennünket.
- Csak ez az egy van.
Ezt válaszolja az árus a gyűrűre, kissé kimérten, de arra én le is csapok. Nem baj, ha mutatok ezeknek a szarkáknak egy kis csillogást. Az remekül eltereli a figyelmet, és oldja a feszültséget.
- Elviszem. A tősgyökeres mardekáros családom el lesz ragadtatva tőle.
És ez egyébként igaz is lenne. Talán, ha lezárul a nyomozás, és a gyűrű többé nem bizonyíték, elkunyizom a leltárból, és mindenféle idétlen családi rendezvényen megjelenek benne. De egyelőre még nagyon is csak egy nyom, és reméljük, elvezet a tetteshez valamilyen formán. Kis vászonszütyőbe kerül (és nem kerüli el a figyelmem, hogy az árus is csak a textillel érintve fogja meg az ékszert, úgy ügyeskedi bele a tárolóba), majd a kezembe adják, én pedig készségesen fizetek, mivel ez a minisztérium pénze egyrészt, msárészt nyomkövetésre is alkalmas.
- Akkor Neked meg valami nyakláncot… Szerintem valami csajos rózsaszínt kellene. Nem tudom, nálad hogy van, de nálam az asszony ha nem aranyat halmoz fel, akkor mindent, ami rózsaszín.
- Akad egy olyan is… Felső kategóriás áru. De az nem itt…
Mr. Fox ravaszdi suttogásra fogja, én meg adom a palimadarat, és közelebb hajolok, és vonom Miltont is. A gyűrűs árus, mivel ő a negyedik kerék, szerintem csak a birkaszellem miatt, de szintén közelebb dől.
-  És csak komoly vevőknek.
Kicsit lefitymálón pillant Milton felé, aztán vagy meggyőzi, vagy úgy tesz, mintha sikerülne meggyőzni őt, minden esetre int nekünk, meg az árusító kollégájának, hogy menjünk vele. Először úgy tűnik, a falhoz lép a terem bejárata mellett, de aztán rákoppint a pálcájával, és egyszerűen keresztülsétál rajta. Mi pedig, nyomunkban a másikkal, kénytelenek vagyunk követni, ha eredményt akarunk elérni.
A falon át egy sokkal kisebb helyiségbe jutunk. Abban nem vagyok biztos, hogy ez még a Kelly pincéje, mert egy privátabb üzletszerűségnek tűnik. Talán ahogy Fox koppintott, a portál egy bizonyos útirűnyra állt át. De izgalmas helyre jutottunk, ez biztos.
A falakon körbe üvegvitrinekben szemkápráztató ékszerek és csicsás tárgyak sorakoznak, a helyiség közepén pedig egy nagy, ékszertartó pult áll, sok fiókkal. A felső lapja ennek is üvegezett. Ide lépünk mind a négyen, hogy megcsodáljuk a benne rejlő kincseket, és az egyik sarokban ott csillog a Nílus piramis formájú szeme is. Nehéz nem lenyűgözve bámulni. Csakhogy más is látható a tükröződő üvegfelületben, mégpedig az, hogy a két fickó pálcát ránt a hátunk mögött. Mr. Fox orvul a halántékomnak szegezi fegyvere hegyét, a másik pasas kissé kevesebb rutinnal, de Miltonra fogja az övét. Én még adom az ártatlan vevő szerepét, aki semmit sem ért, mivel pálcát úgysem tudnék már időben rántani. Ahelyett meglepetten és aggodalmasan tartom fel kezeimet, és abban reménykedem, hogy legalább Miltonnak vagy sikerült előkapni, vagy majd improvizálunk valamit erre a kényelmetlen állapotra.
- De uraim…
Belekezdenék a csitításba, de hiába.
- Csak nem gondoltátok, hogy beengedek két aurort ide a személyes "irodámba", és aztán hagyom, hogy élve és emlékeik teljes birtokában távozzanak?
Mr. Fox ravaszdi képén kapcsi vigyor terül szét. Pofátlanul erősen nyomja a varázsvessző végét a koponyámnak, és már nem veszkődöm színjátékkal, hanem bosszúsan fintorgok, mert ez holnap is tuti meg fog látszani - ha azt még megérem.
- Nem, nem… Itt maradtok szépen. Már csak az a kérdés, mit kezdjünk veletek.Vegyük el az emlékeiteket? Végezzünk veletek rögtön, vagy még élve fosszuk ki a zsebeiteket? Két auror és egy zsák galleon… Micsoda fogás…
A zsivány mohón vigyorogva élvezte ki a helyzetet, de remélem, már nem sokáig. Valamit csak kitalálunk mindjárt…





Cím: Kelly Pincéje
Írta: Gabriel F. Milton - 2022. 06. 14. - 20:39:43
TO; Edward
(https://i.pinimg.com/564x/6a/91/5c/6a915c17c6b9f6842cdca449e7f6b471.jpg)

2003. április 02.
A tolvaj nyomában
16+

Ahogy mondani szokás, amikor már nyeregben érzed magad akkor se lankadjon a figyelmed. Nem tudom ki találta ki pontosan ezt a mondást, de az biztos, hogy igaza van. Ezt a háború alatt nagyon is megtanultam, és azóta is, ha valamilyen beépített feladat előtt állok, nem árt, ha észben tartom.
Szerencsére a gyűrű nem az én esetem, még akkor is, ha ezt talán pont az a darab, amire nekem is szükségem van a nyomozás szempontjából. Nem hiszem, hogy ilyen rövid idő alatt készült volna belőle másolat.
- Elviszem. A tősgyökeres mardekáros családom el lesz ragadtatva tőle.
- Akkor azt hiszem ennek búcsút mondhatok.
Nem mintha nagyon sajnálnám, de azért na. Legalább a látszat legyen meg. A válasz azonban nem várat sokára magára. Persze, el is fintorodok mindjárt. Csajos rózsaszínt? De miért? Persze, az asszonynak, de nem tudom melyik normális érzetű nő képes felvenni egy rózsaszín ékszert. Mindegy, a lényeg, hogy legyek látszólag kifizetve.
- Akad egy olyan is… Felső kategóriás áru. De az nem itt… És csak komoly vevőknek.
- Ha eddig nem bizonyította Mr. Nott, hogy komoly vevő, akkor nem tudom mi kell még hozzá.
Valamiért megszólal a hatodik vagy milyen érzékem, ezért inkább arra kezdek el figyelni miben sántikálnak. Főleg, hogy Fox rám néz, mintha én lennék ott a megtűrt személy. Persze, ez a jelen szituációban valahol igaz is, de attól még nem hagyhatom, hogy Ed egyedül menjen egy idegennel. Főleg egy olyannal, akit ő nem is ismer.
- Miért ne lehetnék komoly vevő annak ellenére, hogy elsősorban kísérőként jöttem el?
Nem tudom mi győzi meg végül Foxot, de velük együtt indulok meg a másik hely felé, ahol állítólag az a nagy szajré van. Az a bizonyos felső kategóriás dolog. De még később is jól jöhet ennek a barlangnak a helye. Valamivel muszáj lesz később sakkban tartanom. Mondjuk elsősorban azt hiszem, azért vagyok én most itt a bejáratánál, hogyha Nottal történik valami, akkor ne fogjak gyanút. Szóval akármit is terveznek az áru átadása mellett, biztos nem lesz kellemes a számunkra.
A hely, ahova kerülök akár egy mesebeli barlang is lehetne. Tele van lopott és talán eredeti holmikkal is, de tény, hogy ezek némelyike többet ér, mint a fél piac ott kinn. Szóval, a megérzésem nem csal, oka van annak, hogy ide hoztak minket. Bár a vitrinben lévő ékszerek érdekesek, és valóban ott van az is, amelyiket keressük, de ettől még nem leszek nyugodt. Akkor pedig végképp elszáll ez a nyugalmam, amikor megérzem a pálcát az oldalamba fúródni.
- Csak nem gondoltátok, hogy beengedek két aurort ide a személyes „irodámba”, és aztán hagyom, hogy élve és emlékeik teljes birtokában távozzanak?
Sejthettem volna, hogy Fox nem fogja olyan könnyen adni a bőrét, mint ahogy azt elsőre mutatta. Az viszont meglep, hogy felismerte Edwardot, mint aurort. Vagy van egy besúgója rólunk, a teljes aurori állományról, vagy túlságosan lerí rólunk, hogy azok vagyunk.
- Akkor, ha már itt tartunk, ugye nem gondolod komolyan, hogy majd te kerekedsz rajtunk felül?
Elkezdem ostromolni a mellettem álló embernek az elméjét. Igazából semmit sem találok benne, de arra ez az egész elég lesz, hogy megzavarodjon. Szándékosan nem úgy csinálom, mintha nagyon óvatos akarnék lenni. Egy pillanatra azonban mégis kiránt a koncentrációból Fox.
- Nem, nem… itt maradtok szépen. Már csak az a kérdés, mit kezdjünk veletek. Vegyük el az emlékeiteket? Végezzünk veletek rögtön, vagy még élve fosszuk ki a zsebeiteket? Két auror és egy zsák galleon… Micsoda fogás…
Ha lenne rá lehetőségem, akkor most megforgatnám a szemem. Ez az alak tényleg nem tudja még mindig mekkora hátrányban vannak? Még akkor is, ha társamnak nem sikerült pálcát rántani, ahogy nekem sem, még akkor is, előnyben vagyunk. Van egy hatalmas nagy előnyünk.
A kezemmel a kabátom mentén a combom irányában mozgok. Közben persze, igyekszem megint lefoglalni a férfi elméjét, hogy tudjam, mire készül, mennyi időnk van még. Hát, nem sok, szóval meglódítom a karom, kirántom a helyéről a fegyvert és lényegében lábon lövöm az engem fogva tartó árust.
- Basszad meg, Fox!
Ráfogom a fegyvert és egy pillanat alatt elsütöm megint. Ezúttal csak súrolja a golyó a vállánál, de ez így is bőven elég meglepetés, hogy társam a fegyvere vagy a pálcája után nyúljon. Mivel a mugli fegyverrel történt sebesülés nagy fájdalommal jár, az árus a földön fetreng és fogja a combját, miközben kiabál, a másik pedig szintén a sérülését nézi, de a szerencsétlen lövés miatt ő csak szimplán nem tudja mi történik körülötte.
- Nos, Mr. Fox, akkor hogy is volt az a két túszul ejtett auror és a zsák galleon esete?  – A fegyvert még rá fogom, közben hátrálok a vitrin felé, hogy alaposabban megnézhessem a nyakláncot. - Azt hiszem, jó sok időt fog tölteni az Azkabanban, egyetértesz velem, Edward?


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Edward Nott - 2022. 06. 16. - 20:29:45
Kincsvadászat
2003. április 2.

 (https://i.pinimg.com/564x/0a/28/79/0a2879ec30e7937c071aea2bc70f1c25.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/8c/32/32/8c323242df7eb28b7f19eea9b2d00494.jpg)  (https://i.pinimg.com/564x/9e/10/11/9e101104d447c21fd26a82d3d085c3c1.jpg)


 exodium - what does the Fox say?  (https://www.youtube.com/watch?v=jofNR_WkoCE&ab_channel=discoveryplusNorge)


A csapda csak akkor csapda, ha nem keveredsz ki belőle. És mindig van kiút. Ha megtalálod.
- Akkor, ha már itt tartunk, ugye nem gondolod komolyan, hogy majd te kerekedsz rajtunk felül?
Mondanám, hogy minden fejben dől el, de az nem lenne annyira kézzelfoghatóan mágikus dolog, mint amit most Milton művel. Nekem ezek a fajta varázslatok nem mennek úgy, mint a durrbele fajták, így aztán mindig elismeréssel adózom affelé, aki ezeket magasabb szinten tudja űzni. Vagy legalábbis figyelemelterelésnek tökéletesen megteszi.
A lövés dörrenése nekem olyan, mint egy rajtjelző pisztoly elsülése. A hang miatt mindenki ösztönösen pislog egyet, s mire ezen túl vagyunk, én elő is kapom a pálcám, és a már lábonlőtt terjesztőt egy petrificusszal végleg kiállítom a játszmából. Szó szerint, mert furcsán nekidől az egyik polcnak, mint egy félig felborított szobor. Nincs idő azonban kárörömre, mert az újabb lövés Foxot teszi sebezhetőbbé.
A dörrenésnek szép kánonvokált ad a rókaképű ravaszdi vinnyogása, amire már csak pontot tesz, hogy őt is arcbaküldöm egy sóbálványátokkal. Neki aztán van helye, úgyhogy nagy dobbanással terül el hanyatt vigyázzban a padlón. A vállából kisebb-nagyobb vércseppek fröccsennek le a padlóra, de valahogy nem tudom sajnálni.
- Nos, Mr. Fox, akkor hogy is volt az a két túszul ejtett auror és a zsák galleon esete?
- Mint valami mese címe… Tündérmese tolvajoknak, mi?
Kedélyesen rötyögök, és odaállok Milton mellé, mintha egy múzaumban lennénk, és csak hobbiból megcsodálnánk a kiállított műtárgyakat. Még fel sem fogom egészen, hogy bármit is találunk itt, azt mind lefoglalhatjuk.
- Azt hiszem, jó sok időt fog tölteni az Azkabanban, egyetértesz velem, Edward?
- Nem egészen. Jó sok időt legelőször is velem fog tölteni a pincében, a kis kihallgató szobában. Az ott a Nílus szeme, kétség kívül…
A rózsaszín kő felé bökök az üvegen túl. Impozáns, még egy kevéssé ékszerszakértő tekintet számára is az. És biztos vagyok benne, hogy se Fox, se nem a másik balek lopta ezt el. Nem. Ez nem az ő szintjük, nekik csak továbbadták, mert ezzel kereskedni roppant kockázatos lett volna.
- … És én bizony kiderítem, honnan került ez a Te enyves kis mancsaid közé, Fox. Kiderítem. Minden. Rohadt. Eszközzel.
Most már nem a nyakláncba vigyorgok, hanem a hegyes orrú fickó ijedten ide-oda ugráló szemébe. Lehet, hogy már most vallana. Lehet, hogy ha feloldanám a sóbálbány átkot, megeredne a pofája, és eldalolná az összes dolgot, amit csak egy magafajta tapasztalt róka mondhat. Például egy furcsa, cicaszemű fickóról… De nem oldom még fel az átkot. Erősítést kell hívnunk, aztán felszámolni ezt a helyet - csak ezt, mert Kelly pincéjébe ez nem juthat vissza, hiszen azt nem akarjuk tönkretenni. Majd később foglalkozunk a csapdával, meg azokkal, akik helyettünk benneakadtak.
Köszi a játékot!
A helyszín szabad!


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Vincent O'Mara - 2023. 02. 04. - 20:09:05
Nosztalgia 2. Fejezet

2004.02.04

Outgoing oufit (https://www.dmarge.com/wp-content/uploads/2015/03/how-to-get-ryan-gosling-style-11-of-49.jpg) -  If I once I go out (https://www.youtube.com/watch?v=L7To8qUWRjg)

(https://popmenucloud.com/cdn-cgi/image/width%3D1200%2Cheight%3D1200%2Cfit%3Dscale-down%2Cformat%3Dauto%2Cquality%3D60/jburwpil/99a8fef6-8bad-48cb-8a2f-f589ef05ed5b.jpg)

Elliot

Hónapok teltek el, mióta utoljára találkoztunk, mármint olyan értelemben, mint amilyenben az erdőben a manót hajszoltuk. Persze, meghívtak családi vacsorára karácsonykor, jót szórakoztunk a családdal és örökké hálás is leszek a meghívásért, de érezhető volt kettőnk közt a feszültség. Nem csodálom, olyan dolgot tettem, ami ellenkezik az önbecsülésével, a szabályaival és a saját maga köré felhúzott falak közé nyúlkáltam, tiltott zóna és talán már egy kicsit bántam. Az ő dolga nem igaz? Véletlen találkoztunk, elmélkednünk kellett volna a múlton és ráhagyni a problémákat. Mindenesetre nyílván nem vele fogom megbeszélni a Tia felett érzett fájdalmam, hiszen Elli az ő pártját fogja, ami jogos is, hiszen nincs épp eszű ember a földön, aki nekem adna igazat, engem is beleértve. Nem is ez a bajom, hanem, hogy ha azt akarnám, hogy szidjon valaki a hülyeségem miatt, hogy hagytam elmenni őt és nem becsültem meg eléggé, akkor csak belenéznék a tükörbe. Igen, marha vagyok, de ez már nem fog változni, azonban még mindig úgy gondolom, hogy Ellioton talán lehet segíteni. Aztán már, hogy az eredmény kedvező lesz-e számára, azt majd ő feldolgozza, mindenesetre én minden lehetőség létrejötte után ott leszek neki. Mert talán erre való a család, vagy, mert szeretem őt. Kis hülye, de még mennyire hogy szeretem ezt a kis hülyét, akire sosem fogok tudni felnőttként tekinteni. Mindig is az én kis unokaöcsém marad, akivel együtt játszottunk a romoknál.
Mondanám, hogy bátortalanul léptem be a kocsmába, ahová az időpontot lebeszéltem Elliottal, de nem, már párszor jártam itt. Nem a legjobb hely, de pont ezért megfelelő, ugyanis nem ismernek itt annyian, kevésbé futhatunk itt bele ismerős arcokba, talán Elliot is jobban megnyílik egy késdobálóban, mint egy olyan helyen, ahol felfedhetik a kilétét a címlapokról.
Egy kétszemélyes asztalt választottam magamnak, s bár zsúfolásig telve volt, szerencsére, a kétszemélyes asztalok, amiből volt összesen kettő, üresen álltak. Hát igen, baráti társaságok, kocsmatöltelékek és lelazulni vágyó munkások egyszerre megfordultak itt, na meg voltunk mi, akik próbáltak tisztázni egy kellemetlen cselekményt a múltban.
 - Jóestét. – köszöntöttem egy csibész mosollyal az egyik szemrevalóbb felszolgálólányt, ahogy az asztalhoz közelített. Igen, már messziről feltűnt, hogy kifogott magának, nyilván ez vagy abból fakad, hogy nem sok jóképű férfi tért be ide eddig, vagy mert ez a munkaruhája és jól meg szeretne kopasztani. Bármelyik is legyen, két Whisky-t rendeltem jéggel és egy presszó kávét, majd nem is késlekedve meggyújtottam a cigimet, miközben a kezemmel dobolni kezdtem az asztalon és az ajtó irányából vártam Elliot érkezését. A hátam mögött talán billiárdoztak, a zenegépnél pedig a baráti társaság válogatta a szörnyűbbnél szörnyűbb muzsikákat. Majd csak megérkezik az unokaöcsém és eltereli a gondolataimat erről a zsibvásárról.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Elliot O'Mara - 2023. 02. 11. - 08:37:59
◂ a régi időkre▸
2004. február 4.
(https://i.pinimg.com/564x/2c/7f/c2/2c7fc2b96de43f1cdaee9bb34f4bd0db.jpg)
◃ v i n c e n t▹
but in all this chaos the is
c a l c u l a t i o n

style: winter time (https://i.pinimg.com/564x/47/53/35/47533521a364b7c63b403b25f9206e20.jpg) ║ zene: Hogsmead winter ambience (https://www.youtube.com/watch?v=LgZjI7JRi1I&t=81s&ab_channel=AmbientWorlds)

Gyorsan gomboltam a kabátomat az előszobának nevezett, ám inkább a konyha részének tekinthető kis bejárati részen. Aiden nem volt otthon, így tőle nem kellett búcsút vennem, ahogy Rosie is éppen Deannél töltötte a délutánt, míg a másik apukája érte nem megy. Így hát csak Cleo és Zeusz fejét vakargattam meg távozás előtt.
- Kint van a vacsorátok a konyhában, azzal foglalkozzatok.  - mondtam nekik vigyorogva. Aztán nagy nehezen felegyenesedtem, végig simítottam a kabátomon. Mivel odakint, hűvös idő ellenére is hétágra sütött a nap egy napszemüveget is felkaptam. Addig sem ismer rám senki. Nem ismertem ezt a Kelly Pincéjét, ahova végül is Vincettel megbeszétlük a mai napi találkozót, így jobb volt az óvatosság. Legutóbb, még a párizsi kiruccanásunkon is Nat Forestet kérték rajtam számon. Több, mint két éve váltunk el és igen, akkor azt hittem, utána nincs éltem. De volt, nagyon is volt, ezért nem akartam, hogy lépten-nyomon a múltra emlékeztessenek.
Hoppanáltam, amint kiléptem az ajtón a ház előtti, fagyos részre. Jól ismertem Belfastot, tudtam, hogy melyik utcába érdemes érkezni... s valójában még Kelly Pincéje sem volt számomra idegen, ám odabent sosem jártam. Csak a környéket ismertem, hála az elmúlt évek nem kevés eseményének. Bosszantottam fel erre egy-két alakot, ahogy munkákat is vállaltam, így a régies kis kocsmához is könnyedén odataláltam.
Belökve az ajtót a már hagyományosnak nevezhető faburkolat fogadott. Az a szokásos kis füstös volt, alkohol szagú, ragadós, a maga módján nagyon is ismerős hely. Mégsem jártam még itt. Csak biccentettem a felszolgálólány felé, aztán kiszúrtam végre Vincent képét is az egyik kétszemélyes asztalnál. Nem volt persze meglepő, ismerős, O'Mara arckifejezése csak úgy vonzotta a tekintetemet. Azt mondják persze az ember egyetlen mozdulatból is felismeri a családtagjait, talán ezért sem veszett bele annyira a kora esti tömegbe.
Levettem a napszemüveget és úgy indultam meg asztal felé. Meglehet, késtem egy-két perc... vagy többet. De Vincent már elég nagyfiú volt, hogy kibírja.
- Hello  - köszöntem. A hangom talán kicsit túl hideg is volt, de a legutóbbi kettesben töltött időnk nem volt éppen felhőtlen. Családi körben pedig könnyen elkerüli az ember, hogy a másikkal konkrét kontaktusba kerüljön. Beszélt helyettem más vele, én legfeljebb közbeszúrtam valamit.
Alapvetően megvolt a véleményem Vincentről. Nem igazán negatív, de az biztos, hogy már nem sok maradt benne abból a kölyökből, akivel a romoknál játszottam felfedezőst. Valahogy megragadt ebben a Tia dologban, ez egyértelmű volt. Ami nem működik azt el kell engedni, mert a vége csak a felesleges önkínzás lesz. Nálam jobban ezt aligha tudta valaki. Én is kiléptem a mérgező kapcsolatból, fájt és vérző seb maradt utána gyakorlatilag mindenhol a testemen. Túléltem. Azért éltem túl, mert lezártam. De nem akartam ítélkezni felette, valamibe egyszerűen jobb nem belefolyni.
A saját házasságom éppen eléggé lefoglalt. Képtelenség lett volna Vincent torz szerelmi életét is kormányozni. Ráadásul már nem is voltunk annyira jóban... legalábbis én úgy éreztem, hogy a sorsunk olyan fordulatot vett, amiben nem kapott többé helyet a régi kötelék. Lehet persze, hogy újra tudjuk alakítani, de valahogy furcsa volt. Én nem tudtam megnyílni, bár valójában nem is volt nagyon miről, ő meg el volt foglalva a saját bánatával. Mindketten másra figyeltünk, nem egymásra.
- Látom már van egy rajongód.  - Állapítottam meg a minket bámuló felszolgálóra pillantva. - Szinte kár érte. - Vigyorodtam el kegyetlenül, majd átnyúlva az asztalon, megsimítottam Vincent kezét, mintha ez egy randi lenne. A lány zavart pislogással, elpirulva fordult el, én pedig elhúzódva az unokatesómtól nagy elégedett dőltem hátra.
Talán kegyetlen vagyok, de egy kicsit élveztem ezt az egészet.
- Máris jobb.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Vincent O'Mara - 2023. 02. 14. - 03:26:44
Nosztalgia 2. Fejezet

2004.02.04

Outgoing oufit (https://www.dmarge.com/wp-content/uploads/2015/03/how-to-get-ryan-gosling-style-11-of-49.jpg) -  If I once I go out (https://www.youtube.com/watch?v=L7To8qUWRjg)

(https://popmenucloud.com/cdn-cgi/image/width%3D1200%2Cheight%3D1200%2Cfit%3Dscale-down%2Cformat%3Dauto%2Cquality%3D60/jburwpil/99a8fef6-8bad-48cb-8a2f-f589ef05ed5b.jpg)

Elliot


Nem zavart különösebben, hogy Elliot késett, a hölgy kedves mosolya és az elém lerakott rendelés kárpótolt minden kellemetlenségért, amit unokaöcsém okozott, nyilvánvalóan túlzás is lett volna megszólnom őt ezért. Elméletileg most én vagyok a rossz fiú, utáljuk Vinnie-t nap van. Szerecsére a kishölgy, ha jól láttam a névtábláját, Samantha, nem vallotta ezt a nézetet, akárhogy is alakul a talá-lkozónk Elliottal, van egy sanda gyanúm, hogy nála kötök ki.
Eközben hátul mulatoztak a népek, hangosak voltak, s bár nem éreztem zavarónak vagy fenyegetőnek a viselkedésüket, mégsem ehhez a hangulathoz vagyok szokva. Bárok, klubbok, az az én otthonom, ahol az ilyen fajta viselkedésért már kivül teszik az embert, de legjobban még mindig az a fránya zenedoboz zavart.
Megrántottam a vállam még egy utolsó mosolyt megeresztettem a felszolgáló hölgy felé megemelve a poharam, mikor láttam ahogy unokaöcsém megjelenik az ajtóban. Hirtelen felé fordítottam az italomat, mintha tényleg semmi sem történt volna köztünk, de lehet csak szerettem volna ezt így gondolni, vagy reméltem, hogy effelé fog fordulni az este. Nyugalommal figyeltem, ahogy átvág néhány asztal között, majd leül velem szemben és egy rideg köszöntéssel letudja az üdvözlést. Óh, ne már Elliot, mégis csak neheztel rám. Nyilván nem is az ő ötlete volt, hogy a karácsonyt náluk töltsem, vagy annak ellenére hívott meg, hogy haragudott rám, mondjuk ezt is kinézem belőle, mert családcentrikus és jó ember.
- Szervusz Elliot. – köszöntöttem vele ellentétben dallamos hangon, megtartva a mosolyt az arcomon, melyet akkor is fenn hagynék, ha görcsbe rándulna a fejszerkezetem tőle. Alapvető eszköz a fegyvertáramban, meg igazából szeretem is, a nők is odavannak érte, a csibész vigyor a legdrágább kincsem, amivel nem általlok sokszor visszaélni. Ez van, O’Marák egyik előnye, hogy ki tudják használni azt, amilyük van, legyen az negatív vagy pozitív.
- Látom már van egy rajongód. – nézett a pult mögött mosolygó leányzó felé, mire én csak szerényen felkacagtam. Éppen válaszoltam volna neki valami fricskát vagy vicces anekdótát a dologra, mikor hideg kéz érintése szakított ki a komfortzónámból és a jó kedvemből is. Meg is rázkódtam hirtelen ahogy láttam Elliot vigyorgó arcát, ahogy az asztal fölé magasodott, majd lenéztem és láttam, mi oko-zta ezt a kellemetlen rándulást, hát megsímogatta a kezemet, azzal a kacsójával, ami még percekkel ezelőtt kinn a minusz fokban fagyoskodott.
- Szinte kár érte. – tette hozzá az akciója mellé, mire leesett, miért volt ez a váratlan húzás és meglepetten tekintettem ki a lány felé, aki el is fordult tőlünk. Olyan hirtelen jött ez a fordulat, hogy nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.
- Máris jobb. – fűzte még hozzá, mikor visszaült a helyére. Pislogtam még mindig nagyokat hol rá, hol Samanthára tekintve, majd végül elnevettem magam. Jó ízűt kacagtam, csakis Elliotnak jutott volna eszébe ehhez hasonló aljas cselekedetet véghez vinni, de tetszett, nagyon jót mulattam a helyzetemen.
- Szép. Ejj, rég nevettem ilyen jót. – töröltem meg a szemem alját, majd mélyet szívtam a cigimből még mindig bele-beleprüszkölve a dohányfüstbe.
- Na de most mond meg, mit kezdjek így ezzel? – mutattam felé a kávéscsészémen lévő blokk hátuljára felkarcolt mobilszámot. – Bevehettük volna édeshármasba is. – kacsintottam felé, majd a mennyezet felé fújtam a cigim füstjét és belekortyoltam a kávémba.
- Engedelmeddel rendeltem neked is egy Whiskyt jéggel. – mutattam az előtte lévő italra, majd me-gemeltem a sajátomat és felé nyújtottam koccintásra.
- A családra és kettőnkre Cicám. – tettem hozzá mosolyogva, majd ha elfogadja a gesztust, bele-kortyolok az italba.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Elliot O'Mara - 2023. 02. 16. - 15:56:05
◂ a régi időkre▸
2004. február 4.
(https://i.pinimg.com/564x/2c/7f/c2/2c7fc2b96de43f1cdaee9bb34f4bd0db.jpg)
◃ v i n c e n t▹
but in all this chaos the is
c a l c u l a t i o n

style: winter time (https://i.pinimg.com/564x/47/53/35/47533521a364b7c63b403b25f9206e20.jpg) ║ zene: Hogsmead winter ambience (https://www.youtube.com/watch?v=LgZjI7JRi1I&t=81s&ab_channel=AmbientWorlds)

Rég jártam egy jó kis, füstös kocsmában. Azt kell, hogy mondjam, az utóbbi időben Aiden kedvenc éttermeihez szoktam. Csendes borozgatásokhoz egy tál sajt felett vagy éppen koktélozgatásokhoz a saját szállodai teraszunkon. Ez az élet már kicsit távoli volt, annak ellenére, hogy a maga egyszerűségével még ragaszkodtam a gondolathoz, ide tartozom. Csak egy koszos tolvaj voltam, aki örült, ha felhörpinthetett egy korsó sört valamelyik ragadós bárpult mellett. Ennek éreztem magam, de nem ez voltam. Ha galleonra volt szükségem, elég volt csak Aidennek szólnom, máris megkaptam, ráadásul az Aranyfog is hozott némi bevételt. Látszott rajta, hogy szívvel csináltam, amit csináltam. Nem volt többé gondom semmire.
Az érkezésemkor kicsit görcsölt a gyomrom. Tudtam, hogyha tüske van az ember szívében valaki iránt, meg kell beszélni. Az összes kibaszott klisét ismertem, de eléggé nehezemre esett csak úgy „normálisan” viszonyulni Vincenthez. Még sírni is látott. A könnyeimhez pedig aztán végképp semmi köze nem volt.
Persze, ahhoz, hogy beszéljünk rendesen le kellett rázni a felesleges társaságot. Felőlem akármekkora bájgúnár lehetett, de azt egy másik napra kellett halasztania. Ezért hát bevetettem a legügyesebb trükkömet. Saját magamat, természetesen. A lány pedig, amint meglátta, hogy megérintem a kiszemelt fiúját, el is fordította a tekintetét.
Elégedett vigyorral dőltem hátra a székembe.
A kis bemutató viszont láthatóan Vincentet sem rázta meg. Sőt, éppen az ellenkezője, mert úgy nevetett, mintha a világ legjobb poénját mondtam volna neki. Nem is gond, higgye csak azt a kiscsaj, hogy jól szórakozunk, nem kell nekem egy felesleges gyertyatartó az asztalom köré.
– Szép. Ejj, rég nevettem ilyen jót.  – Törölte meg a szemét, mintha még a könnye is csordult volna. Közben a kezemmel igyekeztem a felém prüszkölt füstöt elhessegetni. Nem sok mindent gyűlöltem annyira, mint a dohányfüstöt. Undorítóan megült az emberek szájában és az ujjaikat is büdössé tette. A legtöbben meg észre sem vették, mennyire árad belőlük ez a gusztustalan, keserű dohányszag. Aidennek sem véletlenül könyörögtem, hogy ne szívja már a bűzrudat.
– Na de most mond meg, mit kezdjek így ezzel? – mutatta a csészéje aljára tapadt blokkra vésett számsort. Nem igazán értettem, mit akar ezzel, ezért felvontam a szemöldökömet. – Bevehettük volna édeshármasba is. – Kacsintott, majd a cigifüstöt fölfelé fújva emelte a csészét. Ez éppen elég jó alkalom volt, hogy felkapjam a blokkot. Az volt az első gondolatom, hogy lenyelem, de Aiden kinyírna, ha megint baromságokkal tömném magam.
Ezért csak összegyűrtem és eldobtam valamerre. Elfér a többi mocsok mellett a padlón.
– Ha szeretnék osztozkodni, már itt lengetné a tőgyeit az arcod előtt. De sajnálatos módon csak rám koncentrálhatsz, ha velem akarsz inni.  – Vontam meg a vállamat. Szerettem kivívni magamnak a figyelmet és ezzel a kijelentéssel a helyzet kellemetlensége is elmúlt. Úgy éreztem, kézben tartom a helyzetet.
– Engedelmeddel rendeltem neked is egy Whiskyt jéggel.  – Mutatott az előttem lévő pohárra végül. Na ezt jól csinálta, bár nem volt nehéz eltalálnia az ízlésemet, mindig whiskys voltam, nagy ritkán sörös. De ennél magasabbra sosem tettem a lécét az italozás terén. Nem érdekeltek a pezsgő, sem a borok, azt meghagytam Aiden kényes ízlésének.
– A családra és kettőnkre Cicám.– Mosolygott, én pedig az övéhez koccintottam a poharamat. Azonnal le is húztam az italomat, majd intettem is a sértett kislánynak, hogy hozza a következőt.
– Be van lassulva a csajod.  – Állapítottam meg. Szerencsétlen pára nem viselte jól, hogy le lett pattintva. De nem baj, míg nem kaptam meg az italomat, lehetett jelentéktelen dolgokról csevegni. Az kevésbé volt rizikós, mint megint olyan fontos dolgokba beavatni, mint a manós ügy.
– Rég láttalak. Az ünnepek után kicsit elfoglalt voltam.  – Hazudtam. Persze elmentünk Párizsba, meg az Aranyfogban is sokat melóztam, de azért mindig volt időm a családra. Egész egyszerűen a lélek nem vitt rá, hogy elmenjek Vincent rendelőjébe. Valójában nem is akartam, hogy enyhítse a fájdalmamat. Már megszoktam. Ha nagyon fájt ittam valamit és jobb volt.
– Szóval, mi a helyzet?  – Köszörültem meg a torkom. Közben a kis pincérnő is megérkezett az italommal. – Kösz, drágám. – Vigyorogtam rá, amitől csak még inkább zavarba jött és elmenekült.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Vincent O'Mara - 2023. 02. 19. - 06:38:29
Nosztalgia 2. Fejezet

2004.02.04

Outgoing oufit (https://www.dmarge.com/wp-content/uploads/2015/03/how-to-get-ryan-gosling-style-11-of-49.jpg) -  If I once I go out (https://www.youtube.com/watch?v=L7To8qUWRjg)

(https://popmenucloud.com/cdn-cgi/image/width%3D1200%2Cheight%3D1200%2Cfit%3Dscale-down%2Cformat%3Dauto%2Cquality%3D60/jburwpil/99a8fef6-8bad-48cb-8a2f-f589ef05ed5b.jpg)

Elliot

Jó érzés volt kicsit lelazulni egy egyszerű kis kocsmában, ahol senki nem mutogat rád ujjal, ha egy kicsit hangosabban elneveted magad, vagy jobban kivetkőzöl magadból. Habár a klubbokhoz és éttermek előkelő stílusához szoktam, nem ártott egy kis egyszerűség, olyan hely, ahol megbonthatsz egy rossz sört a pultnál, miközben mogyorót majszolsz, vagy egy hitványabb minőségű Whisky mellett kiöntheted a lelked a veled szemben ülővel, miközben valami borzalmas zene szinte belekúszik a hallójáratodba és orgiát rendez, nem abból a fajtából, amit az emberek a bakancslistához adnak.
Próbáltam elviccelni a dolgokat, tisztára úgy viselkedtem, mintha nem történt volna az erdőben semmi, habár megvallom az őszintét, nem éreztem bűntudatot, sem megbánást, ugyanúgy megtenném újra, meg újra, addig, míg el nem kapjuk a manót. Én nem a szerelme vagyok és nem a cimborája, hanem a családtagja, aminek az ismérve, hogy ott van, ha kell és nem azt mondja, amit hallani akar vagy nem azt teszi, amit a tapintatosság megkíván egy hasonló esetben. Azt nem mondom, hogy nem érezhet sértettséget, általában nyomulós vagyok és ha orvoslásról van szó, nem ismerek sem kontrollt, sem türelmet, főleg, ha egy családtagomról van szó. A lábáról azóta sem esett szó, de biztos vagyok benne, akkor sem fordult volna a segítségemért, ha majd belehalt volna a fájdalomba. Szinte elképzelem a képet, ahogy Aiden veszekszik vele, jöjjenek el hozzám, miközben ő könnyeivel küszködve roskadozik az ágyon és legszívesebben képen felrobbantana mindent. Ennyire büszke ember ő.
Persze én segítettem volna szó nélkül, akár álmomból felkelve, sőt egy csajról lemászva is. Lehet, ennyire szentimentális vagyok, esetleg családcentrikus vagy csak bolond, de ha az embernek családja van, felelősséggel tartozik értük.
– Ha szeretnék osztozkodni, már itt lengetné a tőgyeit az arcod előtt. De sajnálatos módon csak rám koncentrálhatsz, ha velem akarsz inni. – magyarázta még mindig ridegen, még csak meg sem próbálva lecsapni a labdámat, amire sóhajtottam egyet és úgy pislantottam le a kezemben tartott Whiskys pohárra.
- A te tőgyeid is formásak. – mosolyogtam megrántva a vállam, majd miután rájöttem, nem kerülgethetem tovább szófordulatokkal a dolgot, felnéztem rá és úgy folytattam, szinte olyan hangnemben, mint aki be se fejezte előbbi mondatát. – A veled való beszélgetésen, vagy az italozáson van a hangsúly. Felejteni jöttél vagy emlékeztetni? – kérdeztem, mikor megittuk italainkat és Elliot már szó nélkül rendelte is a következő kört, remélhetőleg egyikünk italával sem csinál semmit a szép hölgy, bár az enyémbe beleköphet nyugodtan. Mocskosan szeretem.
– Be van lassulva a csajod. – állapította meg unokaöcsém, mire én kérdőm kitekintettem a pult irányába. Épp most készítette össze a poharakat, én pedig elhúztam a számat, mielőtt válaszra nyitottam volna.
- Nézd el neki, most pattintották. –
– Rég láttalak. Az ünnepek után kicsit elfoglalt voltam. – mondta, mire én felvontam a szemöldököm. Jó, persze, kötelező körök és úgyis tudja, milyen választ fogok erre adni. Persze, én is elfoglalt voltam, sok volt a beteg, konzultációk stb…mondhatnám…lópikulást, mindent lemondtam, nem is készültem hazudni.
– Szóval, mi a helyzet? - kérdezte, miután meg hánytam vetettem a dolgot és előző mondatára nem válaszoltam közvetlen, csupán a poharamat bámultam, aminek az alján még ott csillogott Whiskym maradéka, az a mennyiség, amit az ember nem szivesen iszik meg, miután ledöntötte a felest.
- Én abszolút ráértem. A rendelőmben tettem vettem, Saraht, hamar elszabadságoltam, hazautazott a családjához megünnepelvén az eljegyzését a párjával, tudod az aurorgyakornok fickóval. – magyaráztam neki, pont úgy, mint akinek tudnia kellene, kiről van szó, talán úgy ismerheti, hogy re-cepciósom vagy nővérkénk, de nagyjából sem sokat szoktam róla beszélni. Jó csaj, szép feneke van, csókos ajkai és már majdnem megvolt három alkalommal is. Egyszer pont Aiden szakított félbe minket, amiért hálás vagyok. Nem vagyok az a szeretőnek való fajta, de ha lehetőség adódik és éppen rossz paszban vagyok, el tudok gyengülni.
meg is érkezett a következő kör, mire szegény lány már ránk sem mert nézni, Elliot mestere a lelki terrorizálásnak, bár nem tudom, miért volt jó neki a lányon kiéllni ezen hajlamát. Ő is ember, vannak szükségletei és mindennap egy ilyen helyen dolgozik hajnalig csavargó, részeges munkások és kocsmatöltelékek között, biztos jól esik neki egy kis színfolt, amit én és Elliot szolgáltattunk számára és Merlinre, el is töltöttem volna vele egy éjszakát.
- Hogy van a lábad? – kérdeztem, ahogy fogást váltottam és a régi poharam helyett, az újat vettem kezembe és gyengéden megráztam, örömmel hallgatva a benne összekocogó jégdarabok kellemes muzsikáját.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Elliot O'Mara - 2023. 02. 24. - 11:42:03
◂ a régi időkre▸
2004. február 4.
(https://i.pinimg.com/564x/2c/7f/c2/2c7fc2b96de43f1cdaee9bb34f4bd0db.jpg)
◃ v i n c e n t▹
but in all this chaos the is
c a l c u l a t i o n

style: winter time (https://i.pinimg.com/564x/47/53/35/47533521a364b7c63b403b25f9206e20.jpg) ║ zene: Hogsmead winter ambience (https://www.youtube.com/watch?v=LgZjI7JRi1I&t=81s&ab_channel=AmbientWorlds)

Valójában nem is utáltam annyira ezt a kocsmát, mint hittem. Vincent választotta, azt hittem csak egy csajozó hely lesz, ezzel ellentétben kellően füstös volt és még a whiskyt sem volt rossz. Jól esett ledönteni, ezért is bosszantott fel, hogy a lány mennyit bogarászik vele. Nekem sem nézik el, semmilyen kifogással, ha nem tudok megszerezni egy megrendelt varázstárgyat… pedig ott még a végtag vesztés is játszhatott vagy éppen egy halálos átok. Ha bele is haltam volna, leköpik a síromat, amiért nem kapták meg, amit akarnak. A világ és az emberek kegyetlenek voltak. Ezt el kellett fogadni és ennek megfelelően evickélni az hullámok között, melyek időnként hatalmasra nőttek.
– A te tőgyeid is formásak. – Mosolygott Vincent.
– Ha tudnád mennyire…  – vágtam rá komolyan, de az ajkaim szegletében bujkáló vigyort nehéz volt elnyomni. Furcsa, hogy Vinnie volt gyerekként a legjobb barátom, felnőttként viszont kényelmetlenül éreztem magam vele. Fogalmam sem volt hányadán állunk… és nem azért, mert gyűlöltem, amiért akartom ellenére megpróbált meggyógyítani. Azt elengedtem. Tudta jól, hogy levágom a farkát, ha újra próbálkozik és akkor már nem lesz oka nők után siránkozni. Egyszerűen csak elmondtam neki a legnagyobb titkomat az erdőben, kiismerte a félelmeimet… pedig évek óta nem láttam. Nos, ezek után tett úgy, mintha dönthetne a testemmel kapcsolatban bármiről is. Bízhatok e benne azok után, hogy ő felülírta az én saját ítélőképességemet? Ez a kérdés egyelőre megválaszolatlan maradt.
– A veled való beszélgetésen, vagy az italozáson van a hangsúly. Felejteni jöttél vagy emlékeztetni?
– Nem gondolod, hogy kicsit sarkos a két dologot így mással szembe állítani?  – kérdeztem vissza, lényegében közölve vele, hogy egyiket sem. Felejteni nem is lehet igazán, emlékezni pedig nem kell, azok a gondolatok úgyis ott vannak, ha csak ránézek. Akaratlanul várják, hogy az elmémbe kúszhasson.
Félre pillantottam, érdemi válasz nélkül. Tekintetem az őrült lassú tempóban italt öntő lányre szegeztem. A whiskymre vágytam, méghozzá azonnal és ha valamit nem szerettem, akkor az az volt, ha megváratnak.
– Nézd el neki, most pattintották.
Vállat vontam.
Az nem a vendégek gondja volt, hogy mi történt a csajjal. Munkája volt, majd szipog egy sort este a kispárnájára vagy egy másik faszi alatt. Engem aztán nem érdekelt, amíg van mit innom… csakhogy nem volt, legalábbis addig semmiképpen, míg csevegőre nem vettem a hangot. Úgy menekült el az asztalunktól szegény pára, de én olyan elégedett vigyorogtam, mint talán még soha. Szerettem másokkal szórakozni és az ajkaimhoz emelt pohárból egy kortyot magamhoz is vettem a saját egészségemre.
– Én abszolút ráértem. A rendelőmben tettem vettem, Saraht, hamar elszabadságoltam, hazautazott a családjához megünnepelvén az eljegyzését a párjával, tudod az aurorgyakornok fickóval. – magyarázta, bár fogalmam sem volt, miről beszél. Még nem jártam túl sűrűn a rendelőjében, de a szavai alapján ott dolgozó lehetett. Bizonyára az asszisztense. Nos, ez legalább olyan volt, mintha elmondanám, hogy Sean a raktárban aludt farkasalakban, mikor reggel besétáltam az Aranyfogba. Fogalma sem lenne, kiről beszélek, de ő még annyit sem tudott az üzletünkről, mint amennyit én az övéről. Arról legalább a családtagok beszéltek időnként.
– Ötletem sincs miről beszélsz.  – Feleltem őszintén, majd felemelve a poharamat, azt is lehúztam. Még csuklottam is tőle egyet, olyan hirtelen sikerült benyelnem a torokégetően kellemes, borostyánszínű italt. – Szóval egy eljegyzett csajjal dugtál?  – Vontam fel a szemöldökömet. Nem kommentáltam tovább, de már kezdtem sajnálni a szerencsétlent. Nem Tia tette őt tönkre, hanem ő saját magát. Nat Forest volt, csak kisebb léptékben. Ő is nagyon értett az önsajnálathoz és ahhoz, miképpen marjon el magától minden lehetőséget. De Vincentért nem voltam felelős, vele nem voltak közös gyerekeim s évekig a partnerem sem volt.  
– Hogy van a lábad?
– Jobban, mint ahogy te leszel, ha még egyszer hozzáérsz.  – Feleltem és intettem még egy italért. – Ne rontsd el a pillanatot.  – Tettem hozzá halkan és a poharamról megint rápillantottam. – Ha azt hiszed, utállak, tévedsz. De azt tisztáznunk kell, hogy hozzám többé nem érsz, csak ha én engedem.
A hangom elég határozott volt, de Vincent O’Mara volt, nem csak neveltetésben, de vér szerint is. Ezért nem hittem, hogy képes volna megérteni ezeket a szavakat. Nem baj. Legalább lefektettem a szabályokat, ha megint próbálkozna és esetleg ujjak nélkül maradna.
– Térjünk vissza rád. Szóval, mit szólnál, ha a Szombati Boszorkány társkereső rovatában feladnánk neked egy hirdetést?  – Meglepő módon nem röhögtem el magam, ugyanis halálos komolysággal viseltettem Vincent beteges viselkedésével kapcsolatban. Ha ő meg akar menteni engem, hát én is megmenthetem őt.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Vincent O'Mara - 2023. 03. 04. - 13:10:23
Nosztalgia 2. Fejezet

2004.02.04

Outgoing oufit (https://www.dmarge.com/wp-content/uploads/2015/03/how-to-get-ryan-gosling-style-11-of-49.jpg) -  If I once I go out (https://www.youtube.com/watch?v=L7To8qUWRjg)

(https://popmenucloud.com/cdn-cgi/image/width%3D1200%2Cheight%3D1200%2Cfit%3Dscale-down%2Cformat%3Dauto%2Cquality%3D60/jburwpil/99a8fef6-8bad-48cb-8a2f-f589ef05ed5b.jpg)

Elliot

Továbbra is komoran meredt beszélgető társam itala elé és csupán kimérten válaszolgatott. Olyan volt ez az egész, mint egy rossz érzelmi sakk játszma, az is a varázslófajtából. Nem tudtam eldönteni, tényleg rám haragszik-e vagy most össze jöttek neki a dolgok, vagy ennyire megváltozott és egy kisebb attrocitást is ilyen komolyan kezel. Nem is értem, miért lepődött meg, régen is bevállalós voltam, meggondolatlan és ezen az sem segített, hogy a medimágusi pályára léptem. Ha egy szer-ettem bajban volt, természetes, hogy mindent bevetve segíteni akartam rajta, nem is érzem azt, hogy hibáztam volna, de még csak rossz érzésem sincs a dologgal kapcsolatban, mégis eljöttem erre a talá-lkozóra, hogy pontot tegyünk a végére. Nem igazán tudtam mit remélni ettől az estétől, nyilván nem fogok esdekelni, leginkább meghallgatom a véleményét és elfogadom a nézeteit, abban jó vagyok. Már a hallgatásban.
– Ha tudnád mennyire… - felelte ridegen, de már kicsit talán oldottabban. Nem tudom eldönteni, hogy most húzza az agyam egy kis megjátszott sértődéssel, vagy tényleg berágott. Válaszára, miszerint miért ültünk most itt össze, nem reagáltam, inkább követtem tekintetét és magam is elmerengve néz-tem a pultos hölgy tesze-toszaságát. Bájos. Volt benne valami gyönyör, ahogy szórakozott és ügyetlenkedett, látszott rajta, hogy nem ide való, mégis küzdött azért, hogy kiszolgálja a bár két egyetlen valamire való pasiját, akik látszólag nem érdeklődnek iránta. Micsoda irónia. Tetszik Elliot gonosz színpadi játéka, néha jó első sorból nézni, ahogy a bábjaival játszik, még azt is elviseli az em-ber, ha egy-egy huzal néha belé is akad.
– Ötletem sincs miről beszélsz. – válaszolt, miután elmeséltem, mi minden történt velem az utóbbi időben én pedig kuncogva vállat vontam. Honnan is lenne, hát azóta sem beszéltünk és nem igen mentünk bele az apróságokba, egyből a legérzékenyebb témák keltette hullámokat lovagoltuk meg. Sóhajtottam egyet, majd magam is kiittam a poharam tartalmát. Tűzoltásként megfelelt, kellett vala-mi, ami segít ellazulni, nem akarom komolyan venni ezt a beszélgetést, abból sosem sül ki semmi jó. Rokonok között a komoly beszélgetés felér egy családi perpatvarral én pedig most nem vágytam erre, amúgyis most élveztem a békét.
– Szóval egy eljegyzett csajjal dugtál? – kérdezte felhúzva szemöldökeit, amire én is felvontam a saját-jaimat. Na már nem azért, mert a kérdés milyenségén lepődtem meg, hanem mert az érdekelt inkább mondandómból hogy szűrte le azt, hogy én összefeküdtem vele. Talán Aiden mesélt neki róla, mikor nálam járt a rendelőben egy a kajája okozta sérülés után, de akkor sem sikerült a kísérlet, habár ak-kor is Sarah mászott rám. Én ártatlan vagyok. Most.
- Nem. – válaszoltam mosolyogva, miközben tartottam a szemkontaktust. Nem akartam félrenézni, még a végén azt hinné, hogy hazudok. – Volt rá lehetőség, egyszer a férjed akadályozta meg, de végül vagy így vagy úgy, de meghiúsult. Nem nyúltam hozzá. – emeltem fel játékosan, amolyan védekezően a kezeimet. Gyorsan témát is váltottam, mert egyrészt a témának már nem sok köze volt az ittléthez, másrészt mert az információ nem releváns, jelentéktelen.
– Jobban, mint ahogy te leszel, ha még egyszer hozzáérsz. – Felelte, amikor a lába hogylétéről fag-gadtam és intett egy újabb kör reményében a pultos lánynak. – Ne rontsd el a pillanatot. – Tette hozzá halkan, amivel ismét kikényszerítette a tekintetem, ugyanis én is az ujabb italért tereltem figyelmem a lány irányába, nem másért. Ugyan, mi más vonzaná a szemeimet egy 20-30-as éveiben lévő fiatal pultoslány felé. – Ha azt hiszed, utállak, tévedsz. De azt tisztáznunk kell, hogy hozzám többé nem érsz, csak ha én engedem. – mondta elég határozottan, a határérték a morcosság és a harag között oly kicsiny egy ilyen helyzetben.
- Rendben. – feleltem elmosolyodva, mint aki teljesen elégedett a felhozott ajánlattal és tovább akar lépni, majd mielőtt még a pultos hölgy a közelünkbe jöhetett volna azért én is tisztáztam valamit.
- Azt azonban hozzátenném, ha úgy érzem veszélyben az életed, gond nélkül meg fogom tenni újra. Habozás nélkül, nem félve a következményektől. Szeretlek Elliot és neked több okod van élni, mint nekem, tehát tégy ez esetben, ahogy jónak látod. – magyaráztam, mikor a hölgy is megérkezik az ál-talunk rendelt italokkal.
– Térjünk vissza rád. Szóval, mit szólnál, ha a Szombati Boszorkány társkereső rovatában feladnánk neked egy hirdetést? – mondta váratlanul, átlépve a kellemetlen részeket, amikor a lány éppen tette le elénk az italainkat. Nem láttam még ilyen vörös lány, pedig azért a varázsvilágban jó pár dolog megtörténik.
- Remek ötlet! Mindenképpen képpel, mozgóképeset akarok! – kiáltottam nevetve, szinte teljesen megfeledkezve magamról, a jómódról és az alapvető sármomról. Igen, kezdtem jól érezni magam.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Elliot O'Mara - 2023. 03. 10. - 18:53:18
◂ a régi időkre▸
2004. február 4.
(https://i.pinimg.com/564x/2c/7f/c2/2c7fc2b96de43f1cdaee9bb34f4bd0db.jpg)
◃ v i n c e n t▹
but in all this chaos the is
c a l c u l a t i o n

style: winter time (https://i.pinimg.com/564x/47/53/35/47533521a364b7c63b403b25f9206e20.jpg) ║ zene: Hogsmead winter ambience (https://www.youtube.com/watch?v=LgZjI7JRi1I&t=81s&ab_channel=AmbientWorlds)

Az, hogy nem tudtam feloldódni Vincent társaságában nem feltétlenül csak az ő hibája volt. Talán kicsit úgy éreztem mellette, hogy kísért a múltam, mert annyira emlékeztetett Forestre. Nem kellett volna eleve rá gondolnom, de mindig ott lesz, mint egy kis tüske, ezt pedig örök életemre magammal fogom cipelni már. Mégis csak a férjem volt három évig, persze, hogy nyomot hagyott bennem… de az érzés volt furcsa volt, hogy Vincentben, az unokatestvéremben is őt láttam. Jó, nem teljesen. Csak abban, amit elmondott a Tiával való kapcsolatáról.
Nem kellett volna belefolynom persze a nőkkel való viszonyába. Régen voltam lánnyal és az sem volt éppen kellemes esemény. Az egyik bosszú volt, a másik vigasztalás, előtte pedig minden káoszba fulladt, amibe csak belevágtam. Nem voltam büszke magamra. Mindig is azt hittem, átlátok embereken, de a valóság az volt, hogy csak egy dologhoz értettem. A megszerzéshez. A megtartás viszont olyan távol állt tőlem.
– Volt rá lehetőség, egyszer a férjed akadályozta meg, de végül vagy így vagy úgy, de meghiúsult. Nem nyúltam hozzá.– Fejtette ki végül, pedig tényleg nem volt közöm hozzá. Nem kellett volna beleszállnia a csipkelődésembe, amit a kellemetlen érzések váltottak ki belőlem.
– Aiden. Hát igen.  – Bólintottam sokatmondóan.
Valójában tényleg elég jól tudott időzíteni. Rám is hányszor rám nyitott, mikor véletlenül pont tök meztelen voltam… persze az aligha volt olyan véletlen, mint ami Vincent esetében történt. De akkor is. Aiden mindig tudta, hogy éppen hol a helye. Az unokatestvéremet is megóvta adtól, hogy megkeseredett, összetört szívű hülyét csináljon magából. Ha elengedné ezt a Tia témát, még talán egy rendes lányt is találna.
Jobb is volt erről elterelni a témát. Tényleg nem sok közöm volt hozzá… bár tanácsot adhattam volna, de nekem sem jött be a legtöbb. Neki miért lett volna másképpen? A nőkhöz még annyira sem értettem, mint a férfiakhoz. Megbántani persze képes lettem volna bármelyiket, hogy aztán sírva mondjanak el mindennek. Nem egyszer csattant már pofon is a képemen, csak azért, mert éppen kegyetlenül őszinte óhajtottam lenni. Nem. Nem volt nekem való a csajozás, hiába tetszettem meg olyan soknak.
Vincent szerencsére beleegyezett, hogy nem nyúlt engedély nélkül a lábamhoz. Ez már kecsegtető kezdése volt a mai napnak.
– Azt azonban hozzátenném, ha úgy érzem veszélyben az életed, gond nélkül meg fogom tenni újra. Habozás nélkül, nem félve a következményektől. Szeretlek Elliot és neked több okod van élni, mint nekem, tehát tégy ez esetben, ahogy jónak látod.– Tette hozzá aztán, amire kicsit elhúztam a számat.
Tényleg ráfért volna egy rendes kapcsolat. Még a társkereső rovat is jobb volt a semminél, lassan ott tartottunk.
– Remek ötlet! Mindenképpen képpel, mozgóképeset akarok!
– Másmilyen szóba sem jöhet. De a fotózáson ne vágj savanyú képet, mintha itt lenne a világ vége.  – Sóhajtottam fel és magam elé vettem az italomat. Már le is húztam a tartalmát, hogy kellemesen felmelegítsen. Engem annyira nem tett boldoggá, hogy Vincent magára erőltette ezt az állelkesedést a társkereső kapcsán. De talán megértette, amit mondtam neki.
– Mellesleg pont annyi okom van élni, mint neked.  – Tettem hozzá halkan. Nem mondtam el Vincentnek, mit érzek. Elég volt, ha Aiden tudta. Fáradt voltam, éreztem, ahogy az a sok átok, amit a testem elnyelt dolgozik és leszívja az energiáimat. Már lassan húsz éve, hogy mindenféle varázstárgyakkal érintkeztem. Nyomot hagytak a testemen és elkezdtem sorvadni. Hogy ez meddig tart azt nem tudtam, de ezt az időt, akármennyire is vágytam a kalandot, a családommal kellett töltenem. Ezt még Vincent sem tudta meggyógyítani.
– Csak neked több az időd… – dünnyögtem a végére. Talán nem hallotta meg. Mindenesetre intettem a lánynak, hogy hozzon még egy italt.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Vincent O'Mara - 2023. 03. 19. - 18:45:56
Nosztalgia 2. Fejezet

2004.02.04

Outgoing oufit (https://www.dmarge.com/wp-content/uploads/2015/03/how-to-get-ryan-gosling-style-11-of-49.jpg) -  If I once I go out (https://www.youtube.com/watch?v=L7To8qUWRjg)

(https://popmenucloud.com/cdn-cgi/image/width%3D1200%2Cheight%3D1200%2Cfit%3Dscale-down%2Cformat%3Dauto%2Cquality%3D60/jburwpil/99a8fef6-8bad-48cb-8a2f-f589ef05ed5b.jpg)

Elliot

Talán ezért hiányoztak az utazásaim. Nem volt ennyi dráma az életemben, nem volt család, aki beleszólhatott volna a dolgaimba, vagy bárki, akivel veszekednem avagy békülnöm kellett volna. Nem voltam túl jó ebben.  Nem tudtam, hogy kérjek bocsánatot, sosem ment igazán és most sem érzem, hogy hogyan közelítsek Elliot felé. Haragudott rám én pedig közönnyel viseltem ezt a terhet, persze én nem nehezteltem egy pillanatig sem. Szerettem a családomat, a testvéreimet, a szüleimet és a távolabbi rokonokat is, mint amilyen a velem szemben ülő duzzogó kis manó volt, de nem tudtam mit kezdeni a jelenlegi helyzettel.
Nem lettem persze megdicsérve, amiért még nem volt semmi kapcsolatom a recepciósommal, pedig ha Elliot látná. Sokkal jobb csaj, mint, aki most itt éppen nekünk szervírozza az italt, ha egyszer is betette volna a lábát a rendelőmbe, tudná, igen is nagy teljesítmény volt visszafognom magam. Persze hálát adok Aidennek, amiért jókor volt rossz helyen, lehet napokig nem tudtam volna megbocsátani magamnak, amiért elrontottam egy épülő kapcsolatot, de hé, milyen kapcsolat lehet az, ahol az egyik fél azt várja, éppen mikor léphet félre. Hm…lehet újra kellene ezt gondolnom?
– Másmilyen szóba sem jöhet. De a fotózáson ne vágj savanyú képet, mintha itt lenne a világ vége. – válaszolt, mikor fellelkesedtem a hirdetés feladására, miszerint nőt keresek magamnak. Vicces volt ebbe belegondolni, hogy pont az én arcom szerepelne egy párkereső oldalon. Bármikor szerezhettem magamnak nőt, akármilyen konferencián vagy utazáson vettem részt, sosem feküdtem le egyedül a hotelszobámban. Valószínűleg Elliot arra gondolt, hogy állandó partnert kellene találnom magamnak. Akivel leélhetném az életem hátralévő részét, olyat, mint amilyen neki Aiden. Bár ez is elég irracionális gondolat, ugyanis ő úgy gondolja, csak azért vannak együtt, mert egy manó annak idején áldást bocsátott rá és azóta élnek boldogan, együtt. Nem értek én ehhez. Egyszer megpróbáltam Tiával, de elszúrtam, mert ez nem nekem való. Nem tudok elnézést kérni, nem tudok osztozkodni vagy partner lenni bármiben is. Egy önző, egoista ember vagyok, aki csak akkor segít, ha arra feltétlenül szükség van.
Erre a gondolatmenetemre fújtattam is egyet és reménykedtem benne, hogy Elliot nem mondott ez idő alatt semmit, amire reagálnom kellett volna, éppen elég rossz volt a számlámon.
– Mellesleg pont annyi okom van élni, mint neked. – ezt meg mire mondta. Honnan jött ez, talán mondott előtte valamit, jajj Merlinre, erre valami mélyen szántót kellene mondanom.
- Ebben annyira nem vagyok biztos. Neked van kiért élned, nekem nincs senkim. – válaszoltam közönyösen, persze magamon viselve pajzsként hordott mosolyomat. – de, hé, ez így is van jól, nem kell engem szánni, így érzem jól magam. – próbáltam rögtön megnyugtatni, hiszen nem hiányzott, hogy azt higgye sajnáltatni próbálom magam.
– Csak neked több az időd… - motyogta válaszul, mire én hunyorogva közelebb hajoltam.
- Hogy? Mi van több nekem? Ne magad elé beszélj, nem hallak ebben a hangzavarban! – ordítottam hátra mérgemben, hiszen már tényleg untam ezt a zenének nem nevezhető zajt, amit a zenegépből ordítattak már ideérkezésem óta. Persze erre morgást és keresetlen szavakat kaptam válaszul, mire legyintettem egyet és ismét Elliothoz fordultam.
- Bocsánat, de ez a zene valami borzasztó, nem is értem, hogy tud valaki ilyet hallgatni. – rántottam meg a vállam, miközben a hölgyemény már hozta is nekünk az új körünket.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Elliot O'Mara - 2023. 03. 23. - 13:36:37
◂ a régi időkre▸
2004. február 4.
(https://i.pinimg.com/564x/2c/7f/c2/2c7fc2b96de43f1cdaee9bb34f4bd0db.jpg)
◃ v i n c e n t▹
but in all this chaos the is
c a l c u l a t i o n

style: winter time (https://i.pinimg.com/564x/47/53/35/47533521a364b7c63b403b25f9206e20.jpg) ║ zene: Hogsmead winter ambience (https://www.youtube.com/watch?v=LgZjI7JRi1I&t=81s&ab_channel=AmbientWorlds)

16+

Vincent drámája már-már bosszantó volt. Nem, én tényleg segíteni akartam neki, de nem szerettem, ha valaki vak volt arra, ami ott volt előtte. Ez pedig az ő esetében a lehetőség volt. Az ember nyalogathatta évekig a sebeit egy tönkrement kapcsolat miatt, de közben elment mellett az élet és olyan pillanatok, amiket talán nem kellett volna veszni hagyni. Én is sírhattam, mikor Forestet elhagytam azon a tengerjáró hajón és egyszerűen visszahoppanáltam a Királyságba. Nem hazudok, meg is tettem. A szívem ezer darabra tört és úgy hittem, vége a világomnak… de akkor jött Aiden. A csillogó barnaszempár, a nedvességtől csatakos haj… a mellkasára tapadó póló. Aggódott értem, én pedig azonnal beleszerettem, mintha ez az egész meg sem történt volna korábban… minta nem is hetek teltek volna el a szakítás óta, hogy életem szerelmének azt mondtam: nem tehetjük többé ezt egymással.
Sosem mondtam Aidennek, hogy nem gondolok Nat Forestre életem szerelmeként. Az volt. Nagyon is, hiszen nélküle még csak az az ember sem lettem volna, aki képes Aidennel szembe állni és elismerni, hogy akarja. De egy életnek annyi szakasza van, hogy talán ebbe belefért egy új nagy szerelem is. Talán előbb-utóbb ezt Vincent is belátja. Én ezért kutattam a manót, mert tudnom kellett, hogy ez a fellángolás, ami közöttünk volt, tényleg szerelem-e… vagy csak az a kis mágia tette meg a végső hatását. Tudnom kellett, hogy biztos legyek benne.
Hihetetlen volt, hogy azt mondta, több okom van élni, mint neki. Mégis milyen őrült mond ilyet? Senkinek sincs több vagy kevesebb oka… ez nem házasságtól, gyerekektől és hasonlóktól függ. Én mindig is hittem benne, hogy senki sem jön ok nélkül a világra. Ezért hát, még a lábam gyógyításáért sem kéne kockáztatnia az életét. Volt benne valami furcsán depresszív, amit talán már nekem is nehéz volt kezelni… pedig én pontosan ugyanilyen voltam, ha hagytam magam elsodorni a keserű érzéseknek. Most erősebb voltam, de látott volna két vagy három éve, amikor kicsúszott a talpam alól a talaj, mikor engedtem ennek a rengeteg keserűségnek.
– Ebben annyira nem vagyok biztos. Neked van kiért élned, nekem nincs senkim.  – Felelte. Ostobaságokat beszélt már megint… talán, ha nem most mondtam volna, hogy nem haragszom rá, képen is töröltem volna, de legalábbis nyakon öntöm a drága whiskyvel. – de, hé, ez így is van jól, nem kell engem szánni, így érzem jól magam.
– Saját magadon kívül senki sem szán téged. Azok a sebek csak azért léteznek még, mert te akarod, hogy létezzenek… a legtöbb dolog csak elhatározás és lelkierő kérdése.  – Nem tudom, miért mondtam ezt neki. Nem kellett volna azt várnom tőle, hogy olyan legyen, mint én… de én is az O’Marák között nőttem fel. Szívós, erős népség, akik a végsőkig talpon maradnak. Ha az én makacsságom nincs is meg benne, talán a szülei igén.
– De ha jól érzed magad, akkor nagyon is van annyi okod élni, mint nekem.
Aztán még oda dünnyögtem egy fél mondatot. Szerencsére az unalmas mugli zene éppen ekkor erősödött fel és nem hallotta jól a szavaimat. Vagy legalábbis nem értette, mire gondolok és ezt egy cseppet sem bántam. Nem volt kedvem a problémáimról és a félelmeimről beszélni. Azokról csak Aidennek és nekem kellett tudnunk.
– Hogy? Mi van több nekem? Ne magad elé beszélj, nem hallak ebben a hangzavarban! – Kiáltott hátra Vincent. Sok jóra nem számítottam tőle amúgy sem, de az a hőbörgés, amit kaptunk. Nem akartam megveretni magamat feleslegesen.
– Bocsánat, de ez a zene valami borzasztó, nem is értem, hogy tud valaki ilyet hallgatni.
Vállat vontam.
– Mindegy is, inkább igyunk. – Szó szerint kikaptam a lány kezéből a poharamat és már le is húztam a tartalmát. Mire leengedtem a kiürült üveget, már nem a pincér lány, hanem egy nagydarab fickó állt ott. Egyenesen Vincentet szemelte ki magának. Talán éppen a zenegépes társaságból jött oda.
– Mi a bajod, cicafiú?  – Kérdezte morogva és egészen az unokatestvérem képébe hajolt. – Ha nem tetszik valami, vidd a csajodat máshova inni!
Kész. Elszakadt.
Egy pillanat alatt elmúlt a nyugodt, békés Elliot állapot. A testem összerándult a bunkóságra, majd egyetlen rúgással bokán rúgtam. Persze nem borult fel ennyitől, így felpattantam és lendületből vetettem rá magam, amitől legalább eldőlt.
– Tudod ki a csaj? A kurva anyádat!  – káromkodtam és ökölbe szorítva a kezemet belevertem a képébe.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Vincent O'Mara - 2023. 04. 01. - 22:30:16
Nosztalgia 2. Fejezet

2004.02.04

Outgoing oufit (https://www.dmarge.com/wp-content/uploads/2015/03/how-to-get-ryan-gosling-style-11-of-49.jpg) -  If I once I go out (https://www.youtube.com/watch?v=L7To8qUWRjg)

(https://popmenucloud.com/cdn-cgi/image/width%3D1200%2Cheight%3D1200%2Cfit%3Dscale-down%2Cformat%3Dauto%2Cquality%3D60/jburwpil/99a8fef6-8bad-48cb-8a2f-f589ef05ed5b.jpg)

Elliot

+16

Ez lenne tényleg az a közeg, amit élvezek? Bűzös, dohány és italszagú késdobáló kocsmák, kiszolgáló hölgyek társasága vagy kollegák, akik örülnek, hogy elszakadhatnak az Elliot által ismert családnak nevezett intézménytől és kegyetlenül beisznak. Ennek a közepében éreztem jól magam? Semmi felelősség, megállapodás, pedig már benne voltam a korban. Lehet Elliotnak van igaza, keresnem kellene egy lányt, aki teljes szívéből szeret, megházasodni és családot alapítani. Elhagyni az utazásokat, a kocsmatúrákat, legfőképpen pedig önmagam sajnáltatását és az önutálatot, amit még mindig a Tiával való szakításom óta éreztem. Én csesztem el, mégis cefetül érzem magam. Lehet direkt tettem tönkre a kapcsolatot, mert megijedtem a felelősségtől, megijedtem az elkötelezettségtől. Nem tetszett, hogy esténként a kanapén összebújva néztük a vígjátékokat egy kis édesség társaságában. Nem volt jó érzés mellette ébredni reggelente, figyelni ahogy szuszog a pici, fittos nóziával, ahogy álmosan rám pislog apró, gomb szemeivel, mint egy kis plüssmacska. Nem volt jó vele eljárni konzultációk utáni afterpartikra, együtt táncoltunk, módjával ittunk és időben hazakeveredtünk és nem csináltam magamból hülyét a kollégák előtt, akik irígykedtek rám, hogy állhatott velem össze egy ilyen gyönyörű angyal. De, jó volt. Piszkosul jól éreztem magam ez idő alatt és borzasztóan hiányzik. Ha felajánlanák, hogy egy napot vele tölthetnék így az életemért cserébe, belemennék. Odaadnám ezt a szánalmas önpusztító életet azért az egy napért, amit vele tölthetnék és Merlinre mondom, boldogan dobnám fel a pacskert másnap.
– Saját magadon kívül senki sem szán téged. Azok a sebek csak azért léteznek még, mert te akarod, hogy létezzenek… a legtöbb dolog csak elhatározás és lelkierő kérdése. – válaszolt ridegen és kíméletlenül. Olyan tipikus Elliot stílusban. Mosolyra derült az arcom és ez nem megjátszott volt. Őszinte. Ijesztő, hogy ennyire a vesémbe lát, félelmetes ez az ember.
- Nem lehet, hogy az a manó az erdőben a rokonod? – kérdeztem végül hátradőlve a székemben, tartva egy biztos védelmi vonalat, mintha ez a távolság elég lenne Elliot őszinte válaszaival szemben.
– De ha jól érzed magad, akkor nagyon is van annyi okod élni, mint nekem. – tette hozzá, mire leengedtem a falat és sóhajtottam egyet, egy jó nagyot, még a pult mögül előjövő hölgy is hallhatta.
- Igazad van, te gazfickó. Elmehetnél a gyagyás Monty mellé agyturkásznak. – msoolyogtam keserűen, mikor még magyarázott valamit, de nem hallottam ettől a fülsüketítő zenebonától. Hangot is adtam ennek, nehogymár ne lehessen egy jót beszélgetni egy kocsmában, még akkor is, ha ilyen alacsony a színvonal.
– Mindegy is, inkább igyunk. – válaszolt Elliot, miután elnézést kértem tőle. Tényleg nem hallottam mit mondott és látszólag ez zavarta is, mert úgy kapta ki a lány kezéből a Whiskyjét, mintha legalábbis amaz nem akarta volna neki odaadni. Magam is elvettem óvatosabban az én italomat és belekortyoltam, nem akartam lehúzni, úgy ahogy az unokaöcsém tette, szerettem kiélvezni a finom aromáját, a lágy, krémes fanyarságot és az a melengető érzést, ahogy végigszalad az ember torkán egészen a gyomráig. Ah, ezért imádtam a Whiskyt. Már éppen letettem volna a poharamat, mikor láttam, hogy egy marcona alak maga mögé tolta a pincérlányt és nem is általlott olyan közel hajolni hozzám, hogy megcsapott a füstös, olcsó sör szaga, amit valószínűleg percekkel ezelőtt diktált le a torkán.
– Mi a bajod, cicafiú? – Kérdezte nem egészen kedves, művelt hangnemben, miközben próbáltam nem az arcába hányni a szájszagának ótvar harmoniájától, mely keményen megmelengette az ingerenciáimat. – Ha nem tetszik valami, vidd a csajodat máshova inni! – hátrébb dőltem a székemben, hogy egy kis levegőhöz jussak, de ekkor már nem igazán tudtam szóhoz jutni, Elliot ugrott. Ettől féltem, reméltem, hogy el tudom rendezni a dolgokat azzal, hogy meghívom egy italra, de unokatestvérem nem ilyen volt. Én utáltam verekedni és párbajozni, nem voltam rossz benne, de utáltam koszos, izzadt, büdös és csatakos lenni, nem állt jól a zúzódás és a monokli, a földön való fetrengéstől is ódckodtam.
Bokán rúgta a tagot, majd utána már veszett macska módjára vetette rá magát. Köpni, nyelni nem tudott a tag, nem gondolta, hogy a kisebb cicafiú fog rátámadni, főleg, miután ilyen macsó fenyetéssel jött az asztalunkhoz.
– Tudod ki a csaj? A kurva anyádat! – ordított a férfira, mire én lehúztam a maradék Whiskymet, felkeltem és megpróbáltam volna leszedni Elliotot a fickóról, de már elindult a lavina. Két másik alak közeledett felénk és nem hinném, hogy elnézést kérni jöttek oda, így, ahogy egy kedves kollégám tette mindig, megelőző csapásként az egyik fejéhez vágtam az üressé vált poharamat.
- Hallod ezt Elliot. Kettőnk közül te lennél a csaj. – nevettem el magam végül, de túlbecsültem az erőmet és a magabiztosságom, valószínűleg az alkohol hatására, mert bár ártalmatlanítottam az egyik alakot, a másik megragadta a grabancom és átdobott az asztalon, ahol eddig ültünk.
- Íjjjj…ezt éreztem. – nyögtem, ahogy feltápászkodtam, de már közeledett is felém a fickó, majd mint egy tank, úgy lökte alrébb az asztalt. Felálltam vele szemben, felemeltem a kezeimet és felkészülem az ütésre, elhajolok, majd viszonzom egy jobb egyenessel lesz, ami lesz, de nem hagyom magam.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Elliot O'Mara - 2023. 04. 04. - 07:47:01
◂ a régi időkre▸
2004. február 4.
(https://i.pinimg.com/564x/2c/7f/c2/2c7fc2b96de43f1cdaee9bb34f4bd0db.jpg)
◃ v i n c e n t▹
but in all this chaos the is
c a l c u l a t i o n

style: winter time (https://i.pinimg.com/564x/47/53/35/47533521a364b7c63b403b25f9206e20.jpg) ║ zene: Hogsmead winter ambience (https://www.youtube.com/watch?v=LgZjI7JRi1I&t=81s&ab_channel=AmbientWorlds)

16+

Jó volt a lelkizés, de fárasztó is. Sokszor volt az az érzésem, hogy ültem, hallgattam őket, szerintem jó tanácsot adtam - mintha akkora élettapasztalatom lett volna - és amikor őszintén elmondtam mi bánt, nem ezt kaptam vissza. Megsértődtek, ahelyett hogy megoldani akarták volna a problémákat vagy éppen nem vettek elég komolyan. A Nat Foresttel való házasságom is ilyen apró tüskék tarkították. Kimondtam, hogy többet akartam vele lenni, a válasz pedig annyi volt, hogy valakinek dolgoznia kell. Ha azt mondtam, én másképp gondolom a gyereknevelést, az orrom alá dörgölte, hogy felelőtlen vagyok. Nem akart meghallgatni, mert a tökéletes világképébe nem tudott egész egyszerűen beilleszteni. Én meg feladtam a próbálkozást. Nem együtt akart velem lenni, hanem engem akart, mintha valami dísz lennék.
- Igazad van, te gazfickó. Elmehetnél a gyagyás Monty mellé agyturkásznak.
- Csak ráhibáztam...  - vontam vállat. Nem volt nekem való mások meghallgatása. Én erős voltam, mindennel szembe mentem, akkoris ha belül ezer darabra tépett szét egy helyzet. Mást úgysem érdekelt, én meg el tudtam viselni. Már megszoktam. Egyedül a válás viselt meg annyira, hogy csak ülni és sírni tudtam, na meg aludni. Újra és újra, míg meg nem gyógyultak a sebeim.
Felállhattam volna, hiszen ennyi lelkizés pont elég volt egy napra. Vissza akartam kapni a boldogságomat, amit Aiden jelentett, az új életünk. Talán annyira boldog voltam, hogy el sem mertem hinni, hogy megérdemlem, ezért folyamatosan menekülni akartam... mintha félnék, hogyha ő dob el magától, akkor csak mélyebbek lesznek a sebek. Ennek ellenére maradtam mindig vele.
A távozás nem történt meg, ellenben egy részeg nagydarab beszólogatása, majd megtámadása nagyon is. Lendületesen döntöttem le a lábáról. Talán kicsi vagyok, nem épp izmos, de volt tapasztalatom verekedésben és kitartásban. Ki sem nézték belőlem ezek a szarrágók, hogy nem rég még erdőkben éltem, másoktól védtem meg magam, ha kellett.
- Hallod ezt Elliot. Kettőnk közül te lennél a csaj.
- Te is kérsz egyet? - vetettem oda Vincentnek, miközben képen vágtam a nagydarabot ököllel. Ha nem lett volna részeg, nehezebb feladattal találom szembe magamat. Szerencsére Vincent nagy száját lekötötte a nagydarab két barátja, vagy cicafiúja - ha már így fogalmazott -, így nem volt ideje tovább veszélyesen élni.
Még egyet behúztam a fickónak. Ekkora elégelhette meg, mert a következő lendülettel rám gurult, lenyomott a földre. Nem törheti be az orrom...- koncentráltam erősen, próbálva kiszabadulni a szorításból. Az ütése nem ott ért, hanem az arcomon, aminek randa monokli lesz az eredménye. Nem akartam aprított hús lenni ennek a végére, így amennyire tudtam, ficeregtem tovább. Lendületesen rúgtam a lábai közé, ha más nem ennek elégnek kell lennie, hogy leszereljem. Ha nem is kapom el a golyóit rendesen, legalább megijedhet annyira, hogy kicsit engedjen a szorításon.
Ezt használva ki, kászálódtam ki alóla, majd egy mozdulattal oldalba rúgtam azt, aki éppen Vincentet gyepálta. A combom éppen ekkora jelezte, hogy nem kéne folytatni a dolgot. Le kéne ülni, pihenni... mint valami elcseszett öregembernek.
- Péppé veretjük magunkat! Túl sokan vannak! -  mondtam Vincentnek. Legszívesebben persze előrángatta volna a pálcámat, hogy megpörköljem őket egy kis bombardával... de nem akartam az Azkabanba menni muglibántalmazásért. Ez volt a hiba. Túlságosan előre helyeztem a családomat. Látni akartam még őket. Így nem tudtam rendesen megvédeni magamat és a következő pillanatban a nagy darab pasas felkapott, majd szó szerint kidobott az ajtón az utcára.
Nagyot nyekkenve érkeztem a járdára, éppen hasra. A bordáim éppen elegendő méretű ütés szenvedtek el, így kis nyöszörögve pillantottam a fószerre, aki most leginkább egy kisbabára hasonlított a könnyes szemeivel: - Egy romantikus dalt sem tudtok értékelni! - rúgott még egyszer belém, majd hátat fordított és visszament a kocsmába. Ezen a ponton nem bírtam ki és akár mennyire is fájt minden mozdulat, elröhögtem magam.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Vincent O'Mara - 2023. 04. 11. - 23:07:40
Nosztalgia 2. Fejezet

2004.02.04

Outgoing oufit (https://www.dmarge.com/wp-content/uploads/2015/03/how-to-get-ryan-gosling-style-11-of-49.jpg) -  If I once I go out (https://www.youtube.com/watch?v=L7To8qUWRjg)

(https://popmenucloud.com/cdn-cgi/image/width%3D1200%2Cheight%3D1200%2Cfit%3Dscale-down%2Cformat%3Dauto%2Cquality%3D60/jburwpil/99a8fef6-8bad-48cb-8a2f-f589ef05ed5b.jpg)

Elliot

+16

Lehet, valójában ez hiányzott. Egy kis bunyó, egy kis csete-paté, ami jelzi számomra, hogy még nem veszett el teljesen a fiatalságom, hogy még igenis képes vagyok tivornyázni, képes vagyok élni. Persze, lehet igaza van Elliotnak, ez vagyok én. Sajnáltam, hogy belekeveredett, bár ő ütött először, mint már említettem én nem vagyok az a verekedős fajta, de ekkora mennyiségű alkoholt követően jól esett kicsit összerúgni a port a helyiekkel. Tiával sosem éltem át ilyesmit, mert mindig rám szólt, hogy hé, elég volt az italból, mert még megárt, vagy ha összeszólalkoztam valakivel, mindig jött és elnézést kért a nevemben, majd elráncigált a tett helyszínéről. Mi volna, ha most itt lenne. valószínűleg most is kifelé ráncigálna, hogy ne balhézzak, Elliotot pedig jól leteremtené, hogy miért kell verekedést kezdeményezni, csak azért mert beszóltak neki. Okos enged, mondta mindig és pont annyira volt ezen szokása idegesítő és egyben megnyugtató. Volt benne valami varázslatos, valami kellemes, tudtam, mindig ott van, ha elkapna a macsó virtus és visszaránt a földre, oda, ahol ő és a teljes nyugodt élet vár rám.
- Te is kérsz egyet? – kérdezte Elliot, miután nevetve odaszóltam, bár nem igazán válthatta be ígéretét, elég volt nekem a két megtermett cimbora, akik úgy tűnt, rendesen ellátják a bajomat. Persze, úgy gondolták a barátomnak elég egy nehézfiú, mert alacsonyabb nálam, belőlem többet nézhettek ki, ami hízelgő, de megmerném kockáztatni, Elliot keményebb, mint én, ha kettő lenne belőlem is, simán elbírna velünk. Záporoztak az ütések ellenfelemtől, olyan keményen tolta, le se tudtam engedni a védelmem, valószínűleg ért a küzdősportokhoz vagy csak spenótot evett, mielőtt idejött volna, akárhogy is, ha így folytatódik, nem igen lesz lehetőségem visszavágni. Ekkor jött Elliot és megmentette a seggemet, oldalba rúgta a fickót, mire én felordítottam örömömben.
- Így kell ezt Cimbora!  - Kiáltottam, mikor megjelent előttem a korábban pohárral fejbe hajított úriember, kinek fejéből több helyen ömlött a vér és ő már nem volt olyan elnéző, mint a cimborája, nyíl egyenes, tökéletesen eltalált pofonja szinte betolta az orromat az arcomba, úgy zuhantam hanyatt a padlón, mintha egy átmulatott este után ágyba szenderedtem volna.
- A picsába…eltörted az orrom. – kaptam a fejemhez, de nem igazán tudtam sajnáltatni magam, arra pedig megint csak nem volt esély, hogy visszavágjak, két kezet éreztem a vállaimon, majd úgy rántottak fel a padlóról, mintha rongybaba volnék. Két gyomros és egyből megroskadtak a lábaim, nem is tudtam ellenkezni az ellen, ami ezután jött. Filmbeli jelenet, úgy hajítottak ki az ivó ajtaján, hogy még a lábam is felemelkedett a földről. Ekkor már a másik tag pont megrúgta Elliotot, én közben azon gondolkoztam, mim fáj jobban, az orrom, az oldalam, amire estem, vagy a derekam, amikor az asztalra hajítod az a benga állat.
- Egy romantikus dalt sem tudtok értékelni! – ordított még az ajtóból a férfi, mire felültem a hideg járdán és ránéztem a nevető Elliotra, majd a férfira. Sóhajtottam egy nagyot, majd egy enyhe mosoly kíséretében vettem elő belső zsebemből a bontatlan doboz cigimet és meggyújtottam a szintén belső zsebemben lévő tartalék gyújtómmal. Ugyanis a többi cuccom, mind benn maradt. Sípolt az orrom, ahogy próbáltam levegőt venni, a vér pedig ömlött belőle, de nem igen zavart, beleszippantottam egy mélyet a cigibe és felemelt fejjel engedtem ki a levegőre. A cigit a számban hagytam, két ujjamat óvatosan az orrnyergeimre helyeztem, ismét szívtam egy mélyet a dohánytermékből, majd gyors rántás és egy roppanás kíséretében az orrom a helyére csúszott.
- Aaaaaaaztaaaaa rohadd, bénkübes….kúvva….!! – kiáltottam, ahogy a fájdalom széthasított az orrom területén, még a cigi is kiesett a számból, ahogy odakaptam. Néhány másodperc és jobb lett, de a fájdalom még mindig durva volt, felvettem a cigit, majd ráemeltem a tekintetem unokaöcsémre.
- Nem dudom…említetteb-e bár, de nem tudog veregedni. – magyaráztam orrhangon, majd előre hajtottam a fejem és letöröltem a vért a számról.
- Ellátnáb az orrobat. Benjünk. – vetettem oda neki könnyes, szemekkel, majd még egy utolsó keserveset szívtam a cigiből és elnyomtam a járda szegélyen. Felkeltem a földről, majd kezet nyújtottam Elliot felé, hátha szeretne mostmár ő is feltápászkodni a hideg járdáról.
- De hé…nézzük a jó oldalát. Ingyen ittunk. – mosolyogtam keserűen.


Cím: Re: Kelly Pincéje
Írta: Elliot O'Mara - 2023. 04. 16. - 12:12:55
◂ a régi időkre▸
2004. február 4.
(https://i.pinimg.com/564x/2c/7f/c2/2c7fc2b96de43f1cdaee9bb34f4bd0db.jpg)
◃ v i n c e n t▹
but in all this chaos the is
c a l c u l a t i o n

style: winter time (https://i.pinimg.com/564x/47/53/35/47533521a364b7c63b403b25f9206e20.jpg) ║ zene: Hogsmead winter ambience (https://www.youtube.com/watch?v=LgZjI7JRi1I&t=81s&ab_channel=AmbientWorlds)

Az oldalam, a karom, a lábam... gyakorlatilag minden őrülten lüktetett a fájdalomtól. Talán el is tört néhány apróbb csontom, de közel sem annyira, hogy ne tudjam elröhögni magam, mikor a nagydarab pasas elérzékenyült hangon ecsetelte, milyen szörnyű, hogy nem értjük meg az ő zenei ízlését. Engem aztán nem érdekelt, hogy mit bömböltetett odabent, de az annál inkább, hogy lecsajozott. Baszki, még csöcsöm sincsen. Mégis mi a francot hitt?
-  Aaaaaaaztaaaaa rohadd, bénkübes….kúvva….!!
Vincentre pillantottam, aki éppen ízes káromkodás mellett a törött orrát igyekezett helyre tenni, unalmas, muglis módszerekkel. Pedig aztán erre még egy-két bűbáj is akadt, amit nem, hogy az ő szintjén, de a Roxfortban is tanítanak. Na, nem mintha olyan sok ideig jártam volna a Roxfortba, hogy ez mély nyomot kellett volna, hogy hagyjon bennem. Nem tettem szóvá. Csak felvont szemöldökkel bámultam rá, mire megint megszólalt.
- Nem dudom…említetteb-e bár, de nem tudog veregedni. - Folytatta orrhangon.
- Sosem vettem volna észre.  - Tört ki belőlem a röhögés. Jó, persze lehet belsővérzése van meg minden, de olyan idiótán nézett ki, ahogy ott bagózott törött orral. Azt is minek most? A stressznek már vége, levezettük. Bár talán csak Aiden szívja ilyen okokból. - Tudod mit Vincent, legközelebb megmutatom, hogyan kell beverni valakinek az orrát. Most viszont jobb lesz, ha szerzek magunknak valami erőset a fájdalomcsillapításra, mert ezzel a bűzrúddal sokra nem mész, azon kívül, hogy még inkább nem kapsz levegőt és még görényszagod is lesz. - Tettem hozzá és ahogy felültem a földön, kicsit megigazítottam a hajamat. Inkább tudni sem akartam, mennyire verték össze a képemet, de a testem rengeteg véraláfutással gazdagodott. Ezt éreztem, és láttam a ruhám szakadásain keresztül is.
- Ellátnáb az orrobat. Benjünk.- Egyezett bele. Fel is kelt a földről és felém nyújtotta a kezét. Belecsaptam a tenyerébe és kissé nyöszörögve, de talpra húztam magamat. Ennyi még nem kottyan meg, sántikálva, kissé szédelegve, de elindultam a legközelebbi kis utca felé, ahol talán nem akadtak bámészkodó muglik.
-  De hé…nézzük a jó oldalát. Ingyen ittunk.
- Amúgy is te fizettél volna. - Vontam vállat. Aztán megálltam a ház sarkánál. Vártam egy kicsit, hogy az utolsó mugli is eltűnjön az utca végében. Csupán ezután fordultam vissza a még mindig vérző képű Vincent felé. Meg sem lep, hogy összeverette magát... de komolyan. És ez a legszomorúbb ebben. Azt mondták, hogy valamiféle kalandor életet élt korábban, hát hol van az életben maradás szikrája? Gyanítom nem úgy volt kalandor, mint mondjuk én.. gondolom nem kellett ellopnia semmit vagy bujkálnia a korábbi élete elől. Én rejtőzködtem, mintha soha nem lett volna anyám vagy apám, mostohaapám, öcsém. Nem akartam, hogy rám találjon a szégyen.
- De az orrodat tényleg el kell látni, ha nem akarsz szar képet a társkereső hirdetésedhez.  - Bólintottam végül. Egy betört pofát és egy ronda orrot nem javít fel a hajzselé, a szépen nyírt arcszőrzet vagy éppen egy jobban megválasztott ruha. Ezt én tudtam a legjobban, hiszen az én képeket már sokszor beverték. Ráadásul azért még nem is tettem különösebben, hogy összefoltozzam magamat. Meggyógyult az magától.
- Menjünk hozzánk. A Manó házába. Van otthon néhány bájitalom.  - Mondtam és felé nyújtottam a kezemet. Ha megfogta és beleegyezett, már hoppanáltam is vele a konyhába.

A játék a Manó Házában (https://www.roxfort.frpg.hu/index.php/board,1196.0.html) folytatódik.