+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Felnőtt varázslók
| | | |-+  Reginald Cobham (Moderátor: Reginald Cobham)
| | | | |-+  Cobham Kúria
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Cobham Kúria  (Megtekintve 4339 alkalommal)

Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2023. 03. 22. - 19:21:49 »
+1

Valentin-nap


outfit

2004. február 14.

To: Reginald Cobham

Reginald háza óriási volt. Ehhez azért hozzá kellett szokni. Mert hát az Obszervatórium is óriási volt, de a családi részünk egészen otthonos és kicsi volt az épület többi részéhez képest, és akármennyire is szerettem volna a nagy kastélyban bóklászni, a szüleim nem engedték, hogy a komoly tudósokat zavarjam. Szóval azért az időm nagy részét a saját kis lakosztályunkban töltöttem. A másik dolog meg az volt, hogy abban a nagy épületben sokan voltunk. Legalább is a mostani két főhöz képest sokan. Szóval még hozzá kellett szoknom az ősi hangulathoz és a csendességhez.
Az ilyen feszültséget pedig hogyan is lehetne másképp oldani, mint beszélgetéssel. Tényleg lenyűgözött a kúria, és érdekelt a története.
Hétszáz év, lenyűgöző. Az még egy igazán ősi varázsló családnál is komoly időnek számított. Teljesen értettem, mire céloz Reginald, amikor azt mondta, hogy van ennél cifrább is.
-Talán pont az én családomra gondolsz. - vigyorogtam rá. - Anyai részről egészen Hugrabug Helgáig vezetjük vissza a családfánkat. Persze sok-sok leágazással, és kanyarral, de valahol nagyon mélyen az egyik házalapító vére az ereimben csörgedez.
Átsétáltunk a szalonba, Reginaldnak pedig volt ideje megemészteni, hogy varázslókörökben én is olyan ősi családból származom, mint ő a muglik között. Talán valamikor a történelemben a családjaink útjai keresztezték is egymást.
-És semmi nyoma a családodban a varázslásra való hajlamnak? Te vagy az első vagy korábban lehettek varázsló felmenőid?
Kíváncsi voltam, mennyire járt utána a családfájának eme ritka ágának. Mindig is érdekes volt, hogyan lesz valakiből varázsló vagy boszorkány, ha a családjában soha nem volt varázstudó előtte. Erre a kérdésre a mai napig nem találtak választ.
Amíg a teára vártam, jobban körülnéztem a szalonban. Ez már kevésbé robosztus helyiség volt, mint az előtér. És sokkal kényelmesebb és barátságosabb is. Főleg, miután Reginald begyújtotta a kandallót. Végül a férfi egy tálcával érkezett, rajta a forró vízzel, és minden kiegészítővel. Igazán figyelmes volt tőle, hogy hagyta, úgy készítsem el, ahogy én akarom az italomat.
Végül rákérdezett arra, hova is osztottak be. Tetszett, hogy nem volt számára nyilvánvaló, hogy Hugrabug-leszármazottként a Hugrabugba kerültem.
-A vér nem válik vízzé - mondtam mosolyogva -, az egész családom hugrabugos volt. És most az öcsém is az. Azt hiszem, a gyerekeimnek nem lesz sok választása. De én szerettem abban a házban, azt hiszem, pont nekem való volt. Te hova jártál? - érdeklődtem. - Szeretted a Roxfortos éveidet? És milyen volt az auror képzés? Azt mondják, az a legkeményebb az összes szakma közül. Habár azért a gyógyítóknak sem lehet egyszerű.
Naplózva


Reginald Cobham
[Topiktulaj]
***


Ex-Auror - Griffendél Godrik Akadémia tanára

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2023. 03. 23. - 00:56:24 »
0

To Miss Fawley

  megjelenés



Úgy érzékeltem, hogy Serena-nak tetszik a hely és el-elbámészkodik, rácsodálkozik kicsit dolgokra, ami egyébként még aranyosnak is hatott. Alapvetően én voltam a fura, mint egyszemélyes élő múzeum, ami a lakókörnyezetemre is igaz volt, ezt be kellett látnom. De egyszerűen ilyen alkat voltam és ez is velem járt. Sok egyéb mellett... mert az évek során felhalmoztam olykor meglepő tapasztalatokat, vagy élményeket, úgy érzem.
- Na ez igen! - emelem meg a szemöldököm is egy kis elismerő bólintás keretében, ahogy jön egy kis kellemes meglepetés. - Ilyesmire gondoltam, szép kis ősi rokonság! És még a végén kiderül, hogy nem csak a csinos nőknek járó hódolattal tartozom neked! - cukkolom kicsit a csillagszemű leányzót, de ennyi játékosság belefér szerintem bőven, sőt... ezt az oldalam eddig se feltétlenül fogtam vissza és ez még tovább fog oldódni esélyesen, mert a szimpátia kölcsönös, élvezzük egymás társaságát és hát ez jön természetesen.
- Természetesen bele-belenézegettem a családi történelembe és ami azt illeti, a 16-17. században szinte biztosan volt varázsló a családban. Bár kicsit kusza história a maga módján, igazából VIII. Henrik király egy fattyú boszorkány lánya házasodott be a családba. Igazából a hölgyemény egy apácazárdába lett dugva mágikus tanulmányai után, hogy a Roxfort után továbbra is el legyen rejtve a világ szeme elől. Aztán amikor 1530 után az angol egyházszakadás miatt felszámolták a kolostorokat, egy ősöm megszöktette. Nem aratott vele osztatlan sikert, de végül viszontagságos fordulatok után az ő gyerekük már Cobham nevet viselve lett varázsló, I. Erzsébet muglik közt is ismert tanácsadója, John Dee mellett akit ők okkultistának, meg alkimistának tartanak, holott... attól több volt, de ezt már csak mi tudjuk. - mesélek kicsit Serena-nak a múltból, mert úgy vettem észre, hogy ez is érdekli, nem csak a csillagok, de a földi dolgok is, melyek a múlt ködébe vesznek olykor. Ez végül is talán közös vonása a csillagászattal: az égitesteknek is a múltbéli állapotát látjuk az égbolton.
A tea elkészítése viszont nagyon is a jelenre tartozó feladat, helyesebben a dolgok előkészítése hozzá, mert nem tudom, hogy Serena hogy szereti és találgatni nem szeretnék, így inkább mindent a rendelkezésére bocsátok, hogy aztán megfigyelhessem a dolgot és, ha lesz másik alkalom, akkor már én készíthessek neki valóban.
- Gyerekeidnek? Tehát nagy család van tervben? - dobtam fel a kérdést látszólag könnyedén, bár egyszersmind óvatlanul is, még ha érdekelt is a dolog. A baj az volt ugye az állapotom miatt, hogy egyáltalán nem voltam biztos, ez olyasmi ami nekem valaha is meg fog adatni. - De így összeállt egyébként a kép, Hugrás kisasszony! - teszem még hozzá, hogy a saját gondolataim is másfelé tereljem azért kicsit, bár tudom, hogy amit az imént kérdeztem, az nem megkerülhető. Ahogy más dolgok sem, de az biztos, hogy abba most végképp nem fogok belemenni.
- Griffendéles voltam, ez talán nem is olyan meglepő. És nagyon szerettem, még ha kicsit nehezen is indult, eleinte nehezen találtam meg a helyem. - kortyolok a teámból, miután már eddig hűlt annyit, hogy iható legyen. - Valóban nem könnyű a képzés, és hát most én sem könnyítem meg a mai fiataloknak, de a keménységet, a szenvedéseket később mindenki megköszöni, amikor az élete múlik rajta s amikor másoknak ennek hála nyújthat védelmet. Sokoldalúnak kell lenni, ahogy a szükséges RAVASZ-ok is mutatják és ez csak az alap, a java utána jön, sokszor már a képzés traumatizálja az embert kissé, de ez csak a kóstoló, mert ami élesben jön, az... mondjuk úgy, hogy én túl sok halált láttam, okoztam és magam is túl sokszor voltam a peremén, utoljára lassan öt éve volt, hogy majdnem rajtavesztettem egy akción s végül le is szereltek a dolog miatt. - megint a vékony jég, ennek a részleteibe nem érdemes belemennem és megint csak egy olyan terep, ahol falat kell emelnem egyelőre. Nem azért, mert Serena ne tűnne egy kedves, megértő leányzónak, de... nekem is vannak határaim és ilyen tekintetben nem most tudnék megnyílni. Inkább serényen fogyasztom tovább a teát, hogy aztán az üres csésze a kis tálcán kössön ki.
- Ugyanakkor ez most túl komor téma, mégiscsak Valentin nap van! - mosolyodom el, egyúttal jelezve is a dolgok határát, s valóban, semmi értelme elrontani egy szép estét, ami még javában kibontakozóba van szerintem. - Nem akarlak lehangolni és ennek az estének tán tényleg másról kell szólnia. - jegyzem meg kissé játékosabbá váló mosollyal és ha Serena is végzett a teával, akkor közben finoman, de határozottan át is karolom filigrán vállát, hogy úgy húzódhassunk picit jobban össze, ha ez nincs ellenére, miközben mélyen kék lélektükreibe nézek a magam hidegebb fényű kékségeivel.
Naplózva

Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2023. 04. 02. - 18:39:52 »
+1

Valentin-nap


outfit

2004. február 14.

To: Reginald Cobham

Reginaldot őszintén meglepte az ősi vérvonalam. De valójában a legtöbb (közel) aranyvérű varázslócsalád vissza tudta vezetni néhány rokonát egészen régre, így nem meglepő ez a családi kötelék. Igazából sosem örültem, ha a rokonaim alapján ítéltek meg, vagy akár az alapján, hogy melyik házba soroltak. Még a Hugrabugban is annyira különböző személyiségek voltak, hogy egyszerűen nem lehetett volna ráhúzni egy tulajdonságot egy házra sem.
-Az ősi vérvonal semmit nem számít, ha nem tehetséges az ember. - vontam meg a vállam, de azért magabiztosan rámosolyogtam a férfira. - Még jó, hogy már letettem valamit az asztalra asztronómiából.
Rátértünk Reginald családjára, és meglepetten hallgattam, mennyire belemélyült a családja történelmébe. Természetesen talált egy-egy varázsló vagy boszorkány leszármazottat.
-Hihetetlen, mennyire izgalmasak lehetnek ezek az ősi mugli családok is. Szerintem a varázslók és a varázstalanok élete annyira összefonódik, hogy szinte minden családban lehetne találni egy-egy boszorkányt vagy varázslót. Csak hát - főleg a középkorban - a legtöbben titkolták a kilétüket. Vagy éppen hasznot húztak belőle. Érdekes dolog ez a történelem.
A férfi rögtön lecsapott a gyerkőcök tervére. Vajon ő is szeretne előbb-utóbb gyereket? Bizonyára elvárják tőle, hogy a család nevét tovább vigye valaki, így minden bizonnyal szüksége lenne egy utódra.
-Igazából a család a fő, nem a létszáma. A mi családunk igazán furcsa, mert alapvetően csak négyen vagyunk: a szüleim, az öcsém és én. De valójában meg, mivel egy obszervatóriumban nőttünk fel, ahol állandóan 4-5, esetenként akár tíz csillagász is dolgozott egyszerre, valójában volt egy csomó fogadott nagybácsink és nagynénink. Vagy fogadott nagyszüleink, attól függ, mennyi idősek az ott dolgozók. Szóval így meg nagy a családunk. De azt hiszem, kettőnél, háromnál több gyereket nem igazán szeretnék.
Az aurorképzőről szóló elmélkedése nem lepett meg, mindenki tudta, hogy az aurorok kiképzése a legkeményebb szakma a világon. Az viszont jól esett, hogy magához ölelt, és oda húzott magához.
Kellemes illata volt, ami a tea illatával. Én is közelebb bújtam, és egy kicsit elhallgattam, és belenéztem a tűzbe. Aztán csak úgy magától elkezdtem beszélni:
-Néha szeretem nézni csak így a lobogó tüzet. Egyszerre vad és megnyugtató. Meleg, de mégis rémisztő. Mert tudom, ha belenyúlok, akkor rosszul járok. De ekkora távolságból mégis biztonságot nyújt, és kellemes érzést.
Rápillantok, aztán kínosan megrázom a fejem.
-Elkalandoztam, ne haragudj. Nem is tudom, ezt miért mondtam.
Naplózva


Reginald Cobham
[Topiktulaj]
***


Ex-Auror - Griffendél Godrik Akadémia tanára

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2023. 04. 03. - 09:47:15 »
0

To Miss Fawley

  megjelenés


- Képesség tekintetében valóban nem, de vagyont, kapcsolatokat, hírnevet viszont jelenthet. És ezek összeségének farvizén sokan el tudnak alibizni magasabb polcon, mint amit a képességeik indokolnának. - mind a mugli, mind a varázsvilágban jellemző volt az ilyesmi, ehhez nem igazán kellett speciális körülmény, legfeljebb a háttér részletei változnak. Persze Serena kapcsán nem gondolom, hogy ez így lenne, még a vacsoránál bizonyította, hogy van itt érdem s erre újfent céloz, amire könnyed mosollyal bólintok is.
- Vannak érdekes történetek és szerencsés eset az, amikor marad mindezekhez forrás, ami alapján vissza lehet kutatni. Azért töredékét tudjuk a dolgoknak, de talán ez így is van jó, a mi életünk minden részlete sem biztos, hogy jó lenne, ha az utókorra maradna! - kuncogok kicsit. - A középkorban össze lehetett hozni egész jól az együttélést, legalábbis addig, amíg el nem indult a korszak válsága, a tizennegyedik századtól kezdődő késő-középkori válságidőszakban lángoltak fel egyre inkább a máglyák, aztán a kora újkor hányattatásait figyelembe véve nem csoda, hogy a mágikus titoktartási törvény mellett döntöttek. Ha figyelembe veszem, hogy a muglik mit műveltek egymással vallásháború címén! Vagy amikor Cromwell a karácsonyt is betiltotta... - ha múltról van szó, kicsit jobban meg tud szaladni a beszélőkém, ez már egyértelműen látszik. Mindenkinek van hobbija, nekem ez ott volt a listán, érdekeltek dolgok, utána is olvastam és hát a családom háttere miatt ez még inkább érdekelt. Anyatejjel szívtam magamba a patinás múlthoz való vonzódást lényegében. Régebben sokkal szűkszavúbb, lakonikusabb voltam. Viszont amióta az életem részben egy önkéntes száműzetés lett ezek közé az ódon falak közé, ilyen tekintetben változtam. Ha társaságot kaptam, kicsit közlékenyebbé váltam, és ez most is így volt, bár Serena kedves, megnyerő természete is belejátszott ebbe. Jó volt vele beszélgetni, erre ma este már rájöttem. Egyelőre egy kellemes és kedves, alapvetően pozitív leányzót ismerhettem meg személyében, és volt benne valami szelídség is, ami belőlem talán mindig hiányzott, talán a foglalkozásommal veszett ki, de... bennem nem volt meg és benne láttam viszont. Aztán ki tudja, biztos van még másmilyen oldala is és végső soron nem is lenne olyan rossz azt felfedezni, de az egy másik kérdés, hogy ezzel mennyire tennék vele jót, mennyire lenne mindez jó és helyes. Az általam feltett kérdés is súrolja ennek a határait valamelyest.
- Értem! És ez valóban érdekes, s ha nem is hétköznapi, teljesen nem is szokatlan. De ahhoz képest, amiben én felnőttem, tényleg elég más. A mugli arisztokrácia olykor kicsit távolsággal kezeli a gyerekeket és én sem feltétlenül a szüleimből láttam sokat, hanem a személyzetből, vagy a nagyapámból. Lehet végső soron ezért sem volt olyan erős a kapocs apámmal, hogy rendesen tudjuk kezelni a döntéseimet, hogy én ezt az életet választottam. - ezen már gondolkoztam nem is egyszer, bár egy részem nem igazán gondolja, hogy egy szorosabb szülő-gyerek viszonynál ez változott volna. Az öreg lelki alkata egyszerűen a mindenható családapáéhoz állt közelebb, aki birtokolja családtagjait és megmondja, mi hogy legyen. Ezt a modellt hozta magával és én nem ilyen lettem, éppen ezért. Persze azon is elgondolkoztam már, hogy ha rá hallgatok, nem kerültem volna a mostani helyzetembe, de még így is szerintem üresebb lenne az életem. Akárhogy is, a kérdést nem feszegetem jobban, mert a családtervezésbe nem mehet bele az ember anélkül, hogy közölje ő amúgy vérfarkas és egyáltalán nem tudja, vagy nem biztos benne, hogy ez így mit jelentene, mit befolyásolna, mennyire lenne helyes döntés egyáltalán. Nem lenne jó ezzel Serena-t letámadni, így inkább hallgatok minderről. Egyszer majd beszélünk róla talán. Talán.
Most a pillanattal foglalkozom inkább, azt szeretném megélni, jól érezni magam és kicsit normálisnak lenni. Serena közelsége vonz annyira, hogy tegyek felé egy-két "lépést", helyesebben átkaroljam és kicsit magamhoz húzzam. Élveztem a közelségét, az illatát, ahogy hozzám simult, majd így közelebbről is hallhattam lágy hangját.
Figyelmesen hallgatom hát, majd én is megrázom a fejem második megjegyzésére. - Ugyan! Miért haragudnék? Annak csak örülök, ha érzed magad annyira kényelmesen, hogy a felötlő gondolatokat is ki merd mondani. - felelem szelíd mosollyal.
- Nem lep meg, az egyik legősibb dolog a tűz, ami veszélyt, biztonságot, túlélést egyaránt jelent számunkra. Én is szeretem a hangulatát. - szabad kezem ujjai finoman simítanak szép rajzolatú álla alá, hogy egyúttal szelíden magam felé is fordítsam pofiját. - És szeretjük azt is, ha valami egyszerre tud átmelegíteni, de mégis fenyeget azzal a veszéllyel, hogy zabolátlanul felperzselhet, felemészthet! - szavaimat halkan, de határozottan vezetem elő karcossá tompult hangon, ahogy közben picit még közelebb is kerültem arcommal arcához, a végét már-már ajkaira súgva. Utána nem sokkal pedig zárom a fennmaradó kis távolságot is, hogy finoman, de mégis határozottan csókolhassam meg Serena-t, ha hagyja, egy gyengéd, kissé még puhatolózó csókkal, míg ujjaim álla alól tarkója felé siklanak egy finom cirógatással.
Naplózva

Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2023. 04. 12. - 19:26:51 »
+1

Valentin-nap


outfit

2004. február 14.

To: Reginald Cobham

Vagyon, kapcsolatok, hírnév. Ezek a csillagászatban nem számítanak. Legalább is nem úgy, mint ahogy sokan gondolják. Talán a hírnév az, amivel ki lehet törni. De semmiképp sem a név. Fawley-nak lenni nem jelenti azt, hogy a legmagasabb asztronómiai körökbe kerülhet az ember. Ki kell érdemelni.
-Szerencsére a szüleim sosem tolták a szekeremet. Persze volt némi elvárás, hogy a csillagászattal foglalkozzak, de remélem nem tagadtak volna ki, ha máshol kötök ki. Nekem kicsit szélesebb az érdeklődési köröm, mint nekik, és néha elgondolkozom azon, hogy nem kellett-e volna mégis a gyógyítói pálya felé indulnom, és ott alkalmaznom a csillagászatot, és nem fordítva. Bezzeg az öcsém, teljesen egyértelmű, hogy csillagász lesz belőle.
Elmélyülten hallgatom Reginald értekezését a középkori varázsló-mugli kapcsolatokról. Annyira több rálátása lehet a világra annak, aki muglik közül érkezett. Annyival nagyobb előny, hogy mindkét világot ismeri valaki. Én a mugli világgal való kapcsolatot teljesen leminimalizáltam, és gyerekként élek meg minden élményt velük.
-Az az igazság, hogy a mugli történelemmel annyira nem vagyok képben. Valahogy nekem ez az egész kimaradt, kiskoromban szinte egy varázstalan emberrel sem találkoztam. Eléggé elszigetelten éltünk. Nagyobb koromra meg annyira lekötött a tanulás, hogy belefeledkeztem. Szóval a mugli dologokkal eléggé hadilábon állok. Látnod kellene, milyen vagyok, amikor belépek egy múzeumba. - nevetek, visszagondolva a houstoni űrközpontba tett látogatásomra.
Aztán mesélünk egy kicsit a gyerekkorunkról, a szüleinkről, kik neveltek fel minket. Reginald annyira más életet élhetett, mint én. Furcsa lehetett úgy felnőni, hogy inkább a személyzet és a nagyapja nevelte, mint a szülei. Nekem olyan furcsa lett volna, bizonyára neki is az volt.
Ezek után lenyomtam azt a rettenetet a tűzről, de Reginaldot ez csak feltüzelte. Szinte a szemében láttam a lángokat, amik a kandallóban lobogtak, ahogy egyre csak közeledett hozzám.
Atyaég, és a szöveg, amit lenyomott. Még bennem is fellobbant a tűz. És az arca csak közeledett és közeledett, és nem tudtam volna megmondani, ki csókolt először, mert nagyjából egyszerre csókoltuk meg egymást. Kellemes csókja volt, puha, lágy, és ahogy közben a tarkómat simogatta, kellemesen kirázott a hideg. Én is közelebb húzódtam hozzá, és megmutattam neki, hogy bennem is milyen tűz lobog.
A csók végén széles mosollyal néztem rá. Azt hiszem, egyértelműen fellobbant közöttünk valami láng. Nem akartam megtörni a csendet, úgyhogy vártam, mi lesz a folytatás. Én mindenesetre mindenre készen álltam, és ezt próbáltam jelezni is a férfi felé.
Naplózva


Reginald Cobham
[Topiktulaj]
***


Ex-Auror - Griffendél Godrik Akadémia tanára

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2023. 04. 13. - 09:30:13 »
0

To Miss Fawley

  megjelenés


- Személyes tapasztalat, de sosem veszik könnyen, ha az ember mást akar, mint amit ők a legjobbnak gondolnak. Tudjuk, hogy a pokolba vezető utat is a jó szándék kövezi ki és hát nem egy ember van, aki vagy szülői jó szándékból, vagy a szülő önmegvalósításának kiterjesztéseként kapott bizonyos nevelést, ami egy pályára állította. Lehet olyanra, amit ő normális esetben nem helyezett volna ennyire előtérbe. De esetedben abszolút nem ezt látom, ahogy beszélsz a témáról, ahogy össze tudod kreatívan kötni olyasmivel, ami még érdekel, mind bizonyítéka annak, hogy jó pályán vagy! - adom meg a magam válaszát a téma kapcsán és a meglátásom is beleszövöm Serena-val kapcsolatban. Az én választásom is meghatározta annak idején több tényező és ha nem is a szüleim világában érvényesültem, azért mégis hatással volt rám az az értékrend, amit otthonról hoztam.
- A lehetőség egyébként mindig nyitva van, hogy kipróbálj valami új dolgot és hát az élet is terelget erre-arra. Én se gondoltam volna, hogy tanítani fogok, aztán mégis. Bár ez lehet kihatással van arra is, hogy milyen minőségben csinálom... - és ez nem feltétlenül jót jelent, bár az auror képzés szerencsére olyasmi, amit nem tapasztalat és rutin nélküli emberek kezében tartanak, mert nem is lehet: a végeredmény katasztrofális lenne. Mégis az akadémia nem egy tanárához képest érzem, hogy egyfajta kívülálló vagyok.
- A kettő olykor nem válik el egymástól, gondolj csak Merlinre... de egyébként értem, hogy mire gondolsz, az ilyen pontok az idő előrehaladtával egyre ritkábbak. És hát a mágiatörténet sokszor teljesen más súlycsoport. Viszont ezek után lehet el kéne vigyelek egy múzeumba! - nevetem el magam, ahogy Serena közléseinek egy részét sikerül megválaszolnom, de azért volt még ott olyasmi, amit nem érdemes szó nélkül hagyni. Ilyen tekintetben is nagyon más világ egyébként a leányzó, mint én s ez valahol tetszett is.
- Én a varázstalan világot sem adtam fel, igyekszem mind a kettőben otthon lenni, de ez olykor okoz nehézségeket is, az embernek nagyon figyelnie kell, hogy ne feledkezzen meg magáról egyikben, vagy másikban. - és valahol ez is velem jár, hogy voltak muglis dolgaim, megoldásaim, nem mindenben részesítettem előnyben a mágiát, még ha meg is tudta volna könnyíteni a dolgomat. Aurorként is így voltam ezzel, ott is illesztettem kevésbé ortodox dolgokat a módszereim közé, a háborúban pedig egyenesen utaztam ezekre. És hát nem túl szép dolgokat okoztam vele s nem egy követője a Sötét Nagyúrnak azért is rühellt még jobban, mert számukra megalázóan mugli módra lettek elintézve. Egy kés, a puszta kéz és némi lelemény sok dologra jó lehet!
Ugyanakkor most igyekszem nem a háborús pszichózisomba visszazuhanni fejben és ebben Serena is segít jelenlétével, meg szavaival, amiket ő csacskaságoknak érez, nekem mégis tetszenek azok s emellett nem is mentem el szó nélkül. Viszont ezt követően már kevésbé a szavaké a terep, a tettek ideje jött el: csókban forrnak össze ajkaink, először kóstolva egymást s ehhez mérten még puhatolózón, finomabban. A csók végén pedig összemosolyogtunk, s homlokom Serena homlokának döntöttem picit.
- Pontosan olyan édes vagy, ahogy elsőre gondoltam. - töröm meg a csendet karcos hangon sustorogva. A kis távolság nagyobb hangerőt nem indokol.
- De remélem tudod, hogy ez még csak egy kóstoló volt! - kacsintok rá, ujjbegyeim pedig finoman megcirógatják tarkóját. Könnyed puszit nyomok a szája sarkába, majd pofijára is osztok párat, fülecskéje felé haladva. Kezem sem tétlen közben, tarkójáról lefelé simít nyakán, majd kulcscsontján át az oldalára, hogy határozottan haladjon végig ruhája fekete anyagán csípőjére, aztán tovább a szoknyarész fedte combjának külső oldalára térdéig. Közben ajkaim elérik fülét is immár.
- Az étvágyat pedig muszáj csillapítani, főleg, ha elég torkos az ember! - kuncogva suttogom neki, majd könnyed játékossággal zárom ajkaim közé fülcimpáját, utána pedig füle mögé nyomok csókocskát. Kezeim ekkor lendülnek akcióba: ami lent van, térdei alá csusszan, a másik pedig vállán picit szilárdabb fogásra vált s így emelem Serena-t új helyzetbe, hogy oldalvást ülhessen az ölembe.
Ajkaim újra ajkaira találnak, hogy most már az elsőhöz képest kicsit hevesebben, szenvedélyesebben csókolhassam meg a leányzót. Hosszabb, perzselőbb csókcsata lesz ebből immár, nyelvem játékos ismerkedéssel keresi és hívja táncba az övét, míg válláról a kezem felfelé siklik, hogy a sötét fürtök selymes erdejébe túrva simítson tarkójára, másik kezem pedig térdei alól kiszabadulva hajt annyit a szoknyán, hogy alákerülhessen s meleg, erős tenyerem simogatva haladhasson combjának külső oldalán fel s alá, ezúttal a fekete anyag elválasztó rétege nélkül.
A csók kifulladásával elválnak ajkaink, de ez nem jelenti azt, hogy az élmény véget érne, épp ellenkezőleg! Ujjaim megszorulnak a selymes sötét fürtökön, finoman, de határozottan markolok a tincsekre s egy enyhe húzással gyengéd határozottsággal feszítem ívbe Serena nyakát, hogy aztán a feltáruló alabástrom bőrfelületre, nyakának tövére nyomhassak mély, éhes csókot, közben kezem lent a leányzó belső combján simít végig fel, majd vissza térdére s itt megállapodik. Ajkaim persze ennyivel sem érik be, felfelé szaladnak csókokkal Serena nyakán, majd felérve újfent a lány homlokának döntöm magamét s így nézek kék, csillogó lélektükreibe, figyelve reakcióit, hogy mit váltottak ki belőle a történések s hogy mit is tudok a csillogásból kiolvasni...
Naplózva

Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2023. 04. 15. - 17:32:51 »
+1

Valentin-nap


outfit

2004. február 14.

To: Reginald Cobham

Nem kellene már meglepődnöm és elámulnom azon, ha valaki a mugli világban is otthonosan mozog. Mégis furcsa számomra, amikor valami a metrót használja hoppanálás helyett vagy mozdulatlan képeket nézeget egy múzeumban. Annyira más az a világ, a varázslat nélküli. Mégis mennyi mindent megoldanak varázslat nélkül.
Én viszont szívesebben maradnék a magam kis megszokott világában, ahol történhetnek meglepő dolgok, de mégis tudom rá a magyarázatot: a varázslat.
Ugyanakkor a kíváncsiság ott mozog bennem, és szívesen megismerném a mugli világot is. Ez az egész kimaradt számomra, és elveszettként bolyonganék például a mugli Londonban.
-Olyan furcsa, hogy azok a gyerekek, akik tizenegy évesen bekerülnek a Roxfortba, valahogy mégis meg tudják őrizni a kapcsolatukat a mugli világgal úgy, hogy szinte az egész évüket a varázslók között töltik. Bezzeg nekünk mugliismeretre kellene járni ahhoz, hogy megértsük azt a világot. - ráztam a fejem hitetlenkedve.
-Történt veled már olyan, hogy megfeledkeztél magadról a mugli világban? - érdeklődtem vigyorogva. Ebből akár egy vicces történet is kisülhetett.
A beszélgetés aztán hamar átváltott valami teljesen mássá. Néma kommunikációvá, amelyben a csókok és az ölelések játszották a főszerepet. Hamarosan Reginald ölében találtam magam, csókokkal halmoztuk el egymást, és a férfi keze kalandozásra indult a combomon. Én sem maradtam el, találtam egy kis rést az ingje és a nadrágja között, és ott kezdtem el simogatni.
Szerettem volna, ha jól alakul az este, és felettéb kielégítő lesz mindkettőnk számára. Úgy tűnt, jó úton járunk.
- Az étvágyat pedig muszáj csillapítani, főleg, ha elég torkos az ember! - morogta a férfi, én meg kacérul rávigyorogtam.
-A vacsora utáni desszert előállt, uram. - csókoltam meg újra, aztán egy hirtelen jött gondolat után eldőltem a kanapén úgy, hogy magammal tudjam húzni Reginaldot is. A ruhám szoknya része szinte teljesen alám gyűrődött, így szabadon kilátszott a lábam, de ez engem nem zavart. Csak Reginaldra figyeltem, a csókjaira, az érintéseire, és próbáltam minél többet visszaadni neki ebből a kellemes érzésből.
Ahogy közelebb jött, végigsimítottam a hátán, a haján, a kezem az arcán állt meg, odahúztam magamhoz, és némán jeleztem neki, hogy készen állok többre is.
Naplózva


Reginald Cobham
[Topiktulaj]
***


Ex-Auror - Griffendél Godrik Akadémia tanára

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2023. 04. 28. - 10:29:53 »
0

To Miss Fawley

  megjelenés


+18

-Az az első tizenegy év sokat számít, és ha azt veszem a mugli világban olykor bonyolultabb egy-egy problémát megoldani, s ha az ember a bonyolultat szokta meg elsőnek, utána már könnyebben alkalmazkodik. - gondolkodom el a kérdésen egy kicsit. - De akkor majd figyelek, hogy ne csináljak semmi sokkolóan muglisat! - nevetem el magam hozzátéve még ezt az apróságot, hogy utána rátérjek Serena kérdésére, bár azon előbb egy nagyon picit el kellett gondolkodnom.
- Őszintén nem igazán történt még ilyesmi, lehet azért sem, mert inkább a varázsvilágbeli ténykedésembe szőttem muglis dolgokat és nem fordítva. Bár ez is inkább az auror munkán belül volt jellemző, ha egy adott helyzetben ezzel tudtam meglepni az ellenfelet. - azt hiszem túl feszes és görcsös vagyok ahhoz, hogy ilyesmit elkövessek, hogy megfeledkezzem magamról. Igazság szerint éppen, hogy nehezen engedtem el magam, a figyelmem igyekeztem mindig fókuszálni, így nem igazán alakultak ki a leányzó által feszegetett helyzetek.
- Neked volt esetleg ilyen? - kérdezek vissza, mert talán azért vetődött ez fel benne, mivel ő már került hasonló helyzetbe, pláne, hogy neki a mugli világ egzotikus, nem teljesen ismerős és talán kicsit ijesztő is lehetett.
Viszont van az a pillanat, amikor a szavak ideje lejár és valami másnak adják át a helyüket. Hosszabb ideje kényszerítettem magam önkéntesen magányra rövidebb intermezzo-kkal, s ezért nem meglepő, hogy visszafogottnak nem nevezném magam, ha megindultam az úton, akkor megyek is előre s ebben Serena nagyon is partner. Persze nem erőltetném rá magam, de mivel beleegyező magatartással találkozom, így nem kell ezen aggódnom. S alapvetően ez egy nagy erénye volt a leányzónak, hogy egyébként sem igazán éreztem azt a társaságában, hogy valami miatt kéne egy dolgot leszámítva. Igen, a társasága, a kedvessége tudott nyugalmat és enyhülést hozni a belső feszültségembe, ez mindenképp pozitív volt.
- Hmmm nagyon édesnek is tűnik ez a desszert! - mosolyodom el, ahogy érkeznek a karcos szavak játékos megjegyzésére, hogy aztán ismét csókot váltsunk. Engedek Serena húzásának, vízszintesben kötünk ki, testünk jobban összesimul, kicsit ránehezedem, míg évezem cirógató érintését s újra elcsattanhat pár csók, míg egyik kezem felcsúszott szoknyájának hála meztelen combját cirógatja.
Kellemes ez így, de egyre jobban zavar a rajtunk lévő ruhamennyiség, mert az már csak útban van, így az édes évődésnek ideiglenesen érdemes véget vetni, hogy távolabb húzódva feltérdelhessek a kanapén s az ing gombjait gyors mozdulattal oldjam meg, majd vessem is a lekerülő ruhadarabot félre, felfedve a sok-sok edzéssel keményre formált felsőtestem, amit itt-ott tarkítanak harci sérülések, hegek, éppen nem is olyan kis számban... viszont Serena mérsékelten kap csak időt most ennek a szemlélésére, mert őt is felhúzom a kanapéról s vele együtt már én is felállok, a kandallóval fordítom szembe, én pedig mögé kerülve csókolok hátulról a nyakába mélyen újra és újra, ujjaim pedig a fekete ruha cipzárját megkeresve lehúzzák azt, hogy aztán tenyereim letolják az anyagot vállairól, majd egy simítással a szőnyegre küldjem azt is, hátulról simulva Serena-hoz. Záporoznak közben a finom csókok puha alabástrom bőrére s kezeim tovább járják a maguk útját, hogy Serena melltartójának kapcsával is megbirkózzanak, de a bugyija is gyorsan erre a sorsra jut, hogy már csak egy pár magassarkúban álljon a tűz narancsosan táncoló lángnyelveinek melegítő fényében, tenyereim pedig oldalán simítanak felfelé, majd előre kebleire, finoman a telt halmokra markolva kezdik azokat gyúrni, játszadozni velük.
- Igazán pompás, telt kebleid vannak... tetszik! - kuncogva súgom fülébe, ahogy nyakán felfelé csókoltam végig, majd leheletnyit megharapom fülcimpáját. Végül megpördítem tengelye körül e leányzót, picit határozottabban markolok sötét fürtjeire, feszítem ívbe nyakát, hogy annak tövére nyomjak perzselő csókot s játékosan a közeli kanapéra lököm, én pedig úgy állok meg felette, kék szemeimmel falva a látványt, míg kezeim megoldják nadrágszíjam, aztán a nadrágot s néhány határozott mozdulattal megszabadulok minden ruhadarabtól, ami testem alsó felét fedte. S ha ez megvolt, így mászom Serena felé ragadozó farkasként (micsoda hasonlat!), hogy mélyen a szemeibe nézzek, majd megcsókoljam.
-A cipőd maradhat, kifejezetten szexi, hogy nincs más rajtad, csak az! - kacsintok rá, majd csókjaimmal megindulok testén lefelé kényeztetőn, nyakán át kulcscsontjára, majd keblére, egyik érzéki domborulatot a másik után fedezve fel csókokkal és nyelvcsapásokkal, bimbóit kényeztetve, hogy aztán hasfalán át haladjak tovább belső combjára , picit térde felé mozogva a csókokkal, aztán az édeskis kínzó húzás után csak ölére találnak ajkaim és nyelvem, hogy legjobb tudásom szerint részesítsem örömökben Serena-t. Ígéretemhez híven megkóstolom hát a desszertet s ez bizony egy alapos, kiadós nassolás, nyelvem édesen odaadó, fokozódó szenvedélyű táncával kezdem a desszert elfogyasztását!
Naplózva

Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2023. 05. 05. - 20:16:42 »
+1

Valentin-nap - a felnőtt verzió


outfit

2004. február 14.

To: Reginald Cobham

18+ - a reagok szexuális tartalmúak!!!

Elgondolkodtam, mi lehet annyira sokkolóan muglis, hogy nagyon kiakadok rajta. Szerintem annyira durva dolgot Reginald nem tudna csinálni, bár egyszer érdemes lenne kipróbálni, tud-e olyat mutatni, amitől boszorkány létemre kiakadok.
Amikor rákérdez, volt-e valami kínos helyzetem, bólogatok:
-Egy barátnőmmel voltunk Houstonban, egy nagy mugli csillagász helyen. De te biztos hallottál már róla. Onnan küldik fel az embereket az űrbe azokkal a nagy rakétákkal. És ott voltak ezek a kis... minotorok vagy micsodák? Tudod, amik olyanok, mint a képek, csak mozognak benne az emberek. De nem úgy, mint a mi képeinken, nem mennek át egymáshoz! Hanem eltűnnek a kép szélén! Még mindig ledöbbent, ha rágondolok. Ott ültem, és tátott szájjal bámultam ezeket a képeket.
A férfira pillantok, hogy mégis mennyire gondol bénának, de teljesen más látok rajta. Azt látom rajta, hogy ég a vágytól, hogy hozzám érhessen, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Mi tagadás, ez engem is eléggé felizgat, hiszen, ki ne vágyna arra, hogy egy jóképű férfin azt lássa, hogy bejön neki. Én sem tétlenkedek, egyik csókból elterülünk a kanapén, úgy folytatjuk tovább, és élvezem, ahogy Reginald kezei felfedezik a comjaimat.
Aztán egyszer csak felpattan rólam, én pedig vágyakozó tekintettel figyelem, ahogy kiszabadítja a felsőtestét az ingjáből, előttem pedig feltárul szinte tökéletes felsőteste. Látom, hogy több helyen is sebesülések találhatóak rajta, de nincs sok időm ezen elgondolkodni. Reginald felhúz kanapéról, a kandalló felé fordít, így háttal állok neki, esélyem sincs bármit is kezdeményezni. De megteszi ezt ő maga. A nyakamra ejtett csókok között fel sem tűnik, hogy a ruhám cipzárja már lent van, aztán a melltartóm is hipp-hopp leesik a ruhám mellé. Meg akarok fordulni, hogy láthassam, de a kisugárzása, és az erős karjai egyszerre tartanak a helyemen. Érzem a kellemes, izgatott bizsergést odalenn, és amikor már minden ruha lekerül rólam, tudom, hogy elvesztem. Elvesztem Reginald karjaiban, az érintésében. Egyszerűen tökéletes minden.
Megfordít, ő még továbbra is a nadrágjában van, de sejtem, hogy már nem sokáig. Kinyújtom felé a karomat, hogy segítsek megszabadulni a ruháitól, de a segítségemet nem fogadja el, inkább óvatosan a kanapéra lök, így premier planban nézhetem, ahogy megszabadul alsó ruházatától, és felbukkan legnemesebb szerve, ami erőteljesen jelzi, hogy készen áll a feladatra.
-A cipőd maradhat, kifejezetten szexi, hogy nincs más rajtad, csak az! - kacsint rám, én meg bólintok, jelezve, hogy nem zavar. Azt hiszem, hogy most már beteljesedik az este, de helyette Reginald még tovább kényeztet. Valami csodálatos, amit odalenn művel, főleg, mert ilyet még soha nem tapasztaltam. És mégsem kellemetlen vagy kínos, teljesen természetesen jön. Hagyom, kiélvezem minden pillanatát, de egy idő után nem tudom türtőztetni magam.
A hátam meghajlik, muszáj mozognom, hogy én is beletegyek valamit, hogy minél hamarabb jussak el a csúcspontig, és egész egyszerűen hagyom, hogy kitörjön belőlem. Sóhajtozok, talán még egy kicsit fel is kiáltok. Tudom, hogy kettesben vagyunk, nem kell visszafognom magam.
Miután véget ért, egy pillanatra kidőlök, veszek pár mély levegőt, aztán felkönyökölök, és vigyorogva nézek Reginaldra. Akar-e valamit mondani? Vagy most már tényleg rám mászik?
Ha mond valamit, hallgatom, ha nem, akkor magamhoz húzom, jelezve neki, hogy most már igazán eljött az ő ideje.
Naplózva


Reginald Cobham
[Topiktulaj]
***


Ex-Auror - Griffendél Godrik Akadémia tanára

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #24 Dátum: 2023. 06. 21. - 08:53:02 »
0

To Miss Fawley

  megjelenés

+18 - a reagoknak van tartalmuk, és azok ráadásul szexuálisak. Fogyasztásukról kérdezze meg pszichológusát, szexológusát!

- Monitorok. - bólintok, ahogy mosolyogva hallgatom az élménybeszámolót. Nem nevetem ki, de azért megmosolyogtat a dolog, mint ahogy őt is megmosolyogtatta volna, ahogy anno én csodálkoztam rá mindenre a varázsvilágban. Bár az is igaz, hogy az ember kisebb korában fogékonyabb és nyitottabb az újra. - De megjegyeztem, hogy nyilvánosságban nem érdemes tévé, vagy számítógép közelébe vinni! - egy könnyed nevetéssel mondom ezt, nem mintha ez a veszély most nagyon fenyegetne, vagy egyébként aggódnék emiatt. Én részben a családom miatt azért bőven képben vagyok ezzel a világgal is, de egyébként sem menekültem át teljesen a varázsvilágba, hiába volt rossz a viszonyom édesapámmal például, vagy kötődtek ehhez rossz emlékeim.
A rossz emlékeket és a pillanatnyi megmosolyogtató dolgokat mégis félreteszem, mert van, ami előbbre való és most jobban leköt. Igazság szerint Serena társaságát nagyon is élveztem s ezalatt az este alatt az iránta érzett vágy szépen szárba szökött, ez pedig kölcsönösnek is bizonyul. Nem habozunk hát sokáig, amikor a csend és a pillanat megteremti a kellően ráhangolódott miliőt, akcióba lendülök s innen már nincs is megállás. Vagyis lehetne, amennyiben ez nem lenne konszenzuáis dolog, de erről itt szó sincs. Serena élvezettel simul tetteim alá s ez mind határozottabbá tesz, mind jobban visz tovább az úton.
Akartam őt s ez az akarat egy elég határozott, irányító viselkedésben nyilvánult meg, ami egy ponton nyilván mérséklődni fog, de egyelőre még túlságosan is a szenvedély irányított. Ugyanakkor úgy érzékeltem, hogy Serena ezt nem bánta s végső soron az ő kisugárzása, viselkedése hozta ezt felszínre bennem. Persze azért óhatatlanul is felmerült bennem a kérdés, hogy egyébként egy nem a lázas első alkalomnál mennyire változna az ő magatartása s ez mit hozna ki kettőnkből, ez olyan dolog volt, amire most úgysem kapnánk választ, érdemes hát félre tenni. Ki tudja, talán majd kiderül! Meglátjuk...
Most viszont azt látjuk meg, Serena miként is reagál a fokozott kényeztetésre. Ahogy meztelen valónkban is megcsodálhattuk egymást, sok már nem volt hátra, viszont az évek és a tapasztalat meg-megszólal bennem s nem rohanok mégsem annyira fejjel a falnak, mint egy húszéves srác tenné például. Nem, a testiség művészet a maga módján s ez megkívánja, hogy ne az ötperces világcsúcs felállítására készüljön az ember magát a másikra vetve. Szóval Serena combjai közé találok utat magamnak, hogy alaposabban is megkóstolhassam a csinos kis csillagszeműt. Nem aprózom most el, nem kapkodom, inkább figyelmes ismerkedő jelleggel kóstolgatom s járatom rajta a nyelvem. Az élvezetről tanúskodó rezdüléseknél, sóhajoknál pedig szépen tanulom, hogy mit is élvez, mit szeret igazán s egyre inkább azt az intenzitást, azokat a nyelvcsapásokat részesítem előnyben, közben fel-felpillantva rá. Ahogy egyre inkább megfeszül teste, úgy idomulok én is nyelvcsapásaimmal igényeihez s nyalom a csúcsig Serena-t, akinek édes élvezete kicsit mosolyt is csal szám sarkaiba.
Mikor lecsendesedik a kéj első nagy vihara a leányzó testében s felkönyököl, én is mosolyogva nézek szemeibe combjai közül számat kézfejembe törölve, majd lassan elkezdek felfelé húzódni, de ezt az ő hívogató karjai is ösztönzik, amiknek engedek.
- Valóban finom vagy Serena! - kacsintok rá felhúzódás közben elengedve ezt a kis játékos megjegyzést, majd hamarosan már test a testen simulhatunk össze, simítok selymes barna tincseire. Most sem kapkodom, egy kielégüléssel már gazdagabb lett a lány, de gondolom, nem éri be ennyivel s valamennyit teszek is azért, hogy ezt csak fokozzam benne. Ismét érzéki csókot váltok vele, ráérősen, alaposan, míg ágyékom finoman az övének feszül s dörgölőzik ingerlő ritmusú ringással, jelezve, hogy merre tartunk, de azt még el nem érve.
- Kíváncsi lennék, hogy milyen vágyak rejlenek a csinos kis buksidban, mit próbálnál ki, mi az, ami csak vad álmaidban jelent meg? - súgom a csók után ajkaira, majd puszikkal haladok pofiján a füléhez, hogy lágyan megharapjam fülcimpáját, aztán nyakán haladok lefelé csókokkal, adva neki némi időt a válaszra. Viszont ha mindezen túl vagyunk, arcom visszatér abba a kiinduló helyzetbe, hogy szemtől szembe legyünk, mélyen nézhessek a kék lélektükrökbe, míg odalent végre-valahára egy határozott lökéssel magamévá tegyem Serena-t! Megindul hát ez a tánc is, csípőm finoman, de határozottan mozdul, hogy egyre mélyebben és mélyebben vegyem birtokba a leányzót, most is figyelve reakcióit s akkor gyorsítva és erősítve lökéseimen, amikor azt látom, hogy erre vágyik, erre van szüksége. Ez a végső táncnak viszont a kezdete, szerintem ő is érzi, hogy addig nem fog szabadulni, míg marad erő a testünkben! De ez koronázza meg ezt a szép napot igazán!
Naplózva

Serena Fawley
Griffendél Godrik Akadémia
***


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #25 Dátum: 2023. 07. 13. - 19:24:05 »
+1

Valentin-nap - a felnőtt verzió


outfit

2004. február 14.

To: Reginald Cobham

18+ - a reagok szexuális tartalmúak!!!

Egyszerűen átadom magam a gyönyörnek és Reginaldnak. Nem akarok gondolkodni, vagy azon agyalni, hogy ennek vajon jó vége lesz-e. Mondjuk, ahogy alakulnak a dolgot, határozottan jó irányba haladunk.
Reginald határozottan gyakorlott a szexualitásban. Nem kapkod, odafigyel minden rezdülésemre. A legtöbbre kellemes visszajelzés is érkezik, egész egyszerűen összehangolódtunk és reagálunk a másikra. Élvezem a helyzetet, hogy ő irányít.
Amit a nyelvével tesz, az isteni, teljesen kész vagyok tőle, ennek pedig hangot is adok. Csak ketten vagyunk, nem kell szégyellősködnöm, elengedhetem magam. Hiszen, mi másért is jöttünk volna ide, ha nem ezért?
- Valóban finom vagy Serena! - kacsint rám, én pedig biztosan belepirulok. Nem mondhatnám, hogy túl sok, ennyire intenzív kalandban volt részem, muszáj ezt kiélveznem. Megcsókolom a férfit, és már érzem is, hogy férfiassága további folytatást kíván. Széttárom a lábam, Reginald köré fonom, és elengedem magam, hogy minél jobban érezhessem, ahogy belém hatol.
Azonban kivár, még ingerel, én pedig megőrülök ettől az érzéstől.
- Kíváncsi lennék, hogy milyen vágyak rejlenek a csinos kis buksidban, mit próbálnál ki, mi az, ami csak vad álmaidban jelent meg? - kérdezi, én meg lányos zavaromban azt sem tudom, hogy mit mondjak. Nem biztos, hogy a legvadabb álmaimról kellene most beszélgetnek vele. És különben is, hogy tud az ember így gondolkodni.
-Most csak egyre tudok gondolni. - suttogom, és közelebb nyomom a csípőmet az övéhez, jelezve, hogy én már több, mint készen állok arra, hogy egybe forrjunk. Közben csókolgat, harapdál, én meg egy-egy szó között felnyögök, jelezve, hogy igazán szeretném már érezni őt.
Nem is várat sokáig, belém hatol, és folytatódik az elnyújtott, de varázslatos aktusunk. Teljesen kikészít, fáradtan zuhanunk egymás mellé, és ha végeztünk, hozzábújok, és az arcát, a tekintetét figyelem. Most olyan dolgokat éltem át, mint eddig soha, és rendkívüli élmény volt.
Reginald határozottan beleadott apait-anyait, és mindent megtett azért, hogy én legalább annyira élvezzem, mint ő. Reméltem ez kölcsönös.
-Azt hiszem, ezt a Valentin napot nem fogom soha elfelejteni. - mosolyog rá csillogó szemekkel.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 2.03 másodperc alatt készült el 41 lekéréssel.