A főút

Theodora

Megjelenés

- Örvendek, Theodora. Hogy szereted, ha szólítanak? Engem Scarlett-nek szoktak, illetve Scar-nak - érdeklődtem a lánytól. Tudtam, hogy sokan nem szeretik, ha az eredeti nevükön szólítják őket, hanem inkább valamelyik becézési formát részesítik előnyben. Első benyomásra szimpatikus volt a lány, bár kissé félénknek tűnt, kedves volt, nálam pedig az számított, hogy jóindulatú-e valaki nem az, hogy milyen a fellépése.
- Köszönöm- feleltem neki mosolyogva, miután megmutatta, merre találom a cicákat és a hozzájuk tartozó felszerelést.
- Igen, macskavásárlást tervezek, tudom, nagy felelősség, de mindig is imádtam ezeket a bolyhos négylábúakat. Otthon nem tarthattam állatot, mert a szüleim ellenezték, szóval most itt végre lehet egy saját állatkám - meséltem a lánynak felvázolva az előzményeket röviden.
- Tulajdonképpen nem gondolkodtam rajta, hogy milyen nemű és fajtájú legyen, úgy vagyok vele, hogy ha meglátom, akkor tudjam, hogy "hé, nekem ő kell", na meg persze legyen kölcsönös a szimpátia - válaszoltam neki vidáman. Örültem, hogy itt volt velem a lány, hiszen így nem voltam annyira magamra utalva, ráadásul kiderült, hogy neki is van cicusa.
- Ó, azok annyira gyönyörűek, hogy hívják? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Közben végiggondoltam, hogy mi kellhet egy cicushoz, de kíváncsi voltam egy tapasztalt macskatartó véleményére is, amely most adott volt Theodora személyében.
- Nos, végiggondoltam, mi kellhet. Alomtálca, tálka ételhez és vízhez, macskajátékok, kaparófa, párna vagy fekvőalkalmatosság, amin aludhat. Esetleg kihagytam valamit? - kérdeztem tőle, miután felsoroltam, hogy szerintem mi kelhet egy boldog macskaélethez a szereteten kívül. Mielőtt macskavásárlásba kezdtem volna, elolvastam néhány könyvet, amely a cicusokról szólt, így valamennyire képben voltam a dolgokkal, de azért egy másik gazdi tanácsai sokkal többet értek ezeknél a könyveknél.
- A tápok közül melyiket ajánlod? Inni vizet kap majd, mert olvastam, hogy a macskák zöme eleve laktózérzékeny.
Ezt több helyen is olvastam meg állatorvos által kiadott műben is utánanéztem a dolognak. Reméltem, hogy nem bánja a lány, hogy a segítségét kértem, de ő azért tapasztaltabb volt ezekben a dolgokban, mint én.
- Szereted vagy ismered Garfield-ot? A mugli magazinok közül az az egyik kedvencem. Egy lusta, de jópofa macskáról szól, aki imádja a lasagne-t - meséltem neki nagy bőszen. Persze az egész fikció volt, de szuperül meg lettek kreálva a képregények, Jim Davis igazán nagyot alkotott.
- Egyébként melyik házba jársz? Én Eridonos vagyok - mondtam neki kedvesen. Kicsit az az érzésem volt, mint aki túl sokat beszél, nem is szoktam ennyit kommunikálni egyszerre, de most valahogy megeredt a nyelvem. Reméltem, hogy ezt nem nehezményezte a lány, de úgy voltam vele, hogy max szól, hogy állítsam le magam, ha túl sok lenne már neki belőlem. Klassz volt, hogy az üzletben szinte csak lézengtek az emberek, így nem kellett másokat kerülgetni, és nyugodtan nézelődhettünk kedvünkre. Egyébként sem szerettem a tömegnyomort meg a nagy hangzavart, szóval a mostani helyzet épp ideális volt számomra. Már nagyon vártam, hogy közelebbről is megszemlélhessem a macskákat, reméltem, hogy az újdonsült ismerősöm is velem fog tartani, ketten azért minden könnyebb volt... tudtam persze, hogy ez az én döntésem, hogy melyik cicust válasszam, de azért nagy segítség volt, hogy volt hozzá háttértámogatásom is.