Franciaország és a Beauxbatons

Franciaország és a frankofón közösség
mágikus világa

Történelem

A francia mágiabeliség gyökerei egészen Kr.e. 500-körülig nyúlnak vissza, melynek tárgyi emlékei Galliában kerülnek elő a későbbi korok folyamán. A kelta druida hagyományok korai mágikus rendszerei alkotják a mai francia mágusvilág egyik alappillérét: öröksége e téren a természetmágia és a mágiában gazdag erdőkben való rítusok gyakorlása. Ez utóbbi azóta az ökomágia egyik fontos sarokkövét is képezi. A Limousin, Auvergne és Bretagne régiók máig hasonló szerepben élnek a mágusközösség kollektív emlékezetében, és sok régi vérvonal köti ide származását.

A nyílt mágiagyakorlás elterjedtebb vot a 11-17. század közötti időszakban a Capeting-ház, majd a Valois-ház uralma alatti udvari támogatásnak köszönhetően. A Beauxbatons Akadémia alapítása nagyjából a 13. századra tehető, bár bizonyos források még a mai Cannes területét jelölik meg a valódi, Pireneusokban található helyett. Az iskola gyorsan a francia máguskultúra szívévé válik, tanrendje ekkor még inkább arisztokratikus, aranyvérű, etikettre épülő jellegzetességekkel rendelkezik. A 15. századtól kezdve a reneszánsz, majd az akímia térhódítását követően néhány mágus kísérletet tesz a mugli tudományok és a mágia keresztezésére, nem kifejezetten sok sikerrel.

A 17. századtól megélénkültek a boszorkányüldözések, Franciaország pedig színterévé vált számtalan brutális inkvizíciós eljárásnak. A mágusok közösségének válasza a teljes izoláció volt, ennek egyik jogi emléke a Code Magique de Versailles 1683-ból, amely szigorúan lép fel a mágus-mugli kapcsolatokat illetően.

A francia forradalmak közelről érintették a francia mágikus közösséget is - a terror vihara ezen társadalmat is kettészakította. Az aranyvérűek nagyobb része száműzetésbe kényszerült, míg az 'egyszerűbb' sorból való, magukat 'népi mágus'-nak nevezők örömmel karolták fel a forradalom eszméit, remélve, hogy több lehetőséghez juthatnak az addig befolyásos aranyvérű közösség visszaszorulásával.
A mágusok között a konfliktus nem vált véressé (vagy csak regionálisan, kisebb mértékben), de komoly változásokat hozott a társadalmi struktúrát illetően - többek között ekkor nőtt meg az érdeklődés a varázstalanok kultúrája iránt, valamint megszűntek a nemesi előjogok, rangok is.

A 19. századra nyilvánalóvá vált, hogy amit Franciaország 'kultúrális integrációnak' nevez, a gyarmatok számára a varázsvilágban is alárendelődést jelent. A frankofón mágusközösség ugyan nem került olyan mértékű asszimilációs kényszerbe, mint mugli megfelelője, de saját mágiagyakorlásuk Európába a francia közvetítéssel és így befolyással került. Ennek pozitív hozadéka a Beauxbatons tengerentúli integrációs elöljáróságai (intézményei, csoportjai), mely kapcsolatok máig működnek, gyökereik pedig az iskolából indulnak ki. Ezek közé tartozik például a Maison des Brumes Libanonban, mely ösztöndíjakat is ad a tehetséges diákok számára egyetemi éveikre, valamint a Pavillon Créole Haitin, amely egyfajta segélyszervezeti szerepkört is ellát a mágusok között.

A viharos 20. század a muglik világháborúi és a mágusok közösségének kényszerű tartózkodásában telt - mert bár előbbiek nem érintették az összes francia varázshasználót, de a félelem minden ízében átjárta a köztudatot. A mugliktól való rettegés, az erre válaszként érkező rejtőzködés végül több, régi máguscsalád pánikszerű migrációjával járt (különösen a Vichy-éra alatt, mely egy, a második világháború időszakának és az ekkor működő francia kormány megnevezése is - ez az 1940-es német megszállást követően jött létre, antiszemitizmus és a megszállókkal való szoros együttműködés jellemezte). Megnőtt azonban az igény a nemzetközi együttműködés lehetőségére - amely törekvésekről tudjuk, hogy később sem bizonyultak szilárdnak.

A század elejét uraló Grindelwaldi-terror színtere Párizs, ahol végül nyílt konfliktusra került sor, mikor mégsem sikerült elkapni és bebörtönözni újra a hírhedt feketemágust a kiszálló auroroknak. A korszakra jellemző azonban, hogy a francia mágusközösség számtalan tagja fogadott be a grindelwaldi fenyegetés elől menekülő, vagy akár elárvult gyermekeket a vonatkozó területekről.

Számottevő esemény az évszázad végén a második voldemorti üldöztetés - Franciaország pedig fenntartja semlegsségét a konfliktus egész ideje alatt. Miután nem vett részt közvetlenül az 1994-es Trimágus Tusán megkezdődő háború további fejezeteiben, annak következményei a világsajtó szemszögéből nem bizonyultak igazán súlyosnak. Azonban a Cedric Diggory halálát követő időszakban nagyszabású reformmozgalmak és éles hangok jellemezték a közhangulatot: mindennapossá váltak a nyílt erkölcsi viták a passzivitásról, a frankofón kapcsolatok mélységéről és felértékeléséről, valamint a mágikus diplomáciai ismeretek szorgalmazásáról az iskolában is.

Ha a szociológust kérdezzük, az aktuális helyzet Franciaországban úgy jellemezhető, mint amelyben az a bizonyos francia nemesség ma nem vérrel, hanem szándékkal öröklődik. Erős a vágy az újításra, a hierarchia újragondolására, a gyarmatokról származó és a külhoni mágusok nézőpontjainak megértésére - míg mások úgy tartják, ez csak egy szép illúzió egy újabb nemzetközi konfliktus előestjén.

Általánosságban elmondható, hogy az esztétikai, politikai és társadalmi konzervativizmus, mely megjelenik mind az építészet, öltözködés, művészetek terén, szimbólumaiban ma is számottevő. Mellette ott találjuk a törésvonalak mentén felemelkedő ifjabb nemzedékek új közös nyelvét, hagyományokat kereső lelkesedését, és a kifinomult, modern köntösbe öltözött 'francia mágikus nacionalizmust', melyben az ország büszke mágikus örökségére, de még keresi szerepét a lassan felhősödő európai égbolt fényei alatt..

Rövid időrendi felvázolás:

Kr.e. 500 - Kr.u. 500: A régióban végrehajtott első varázslatok nyomai ebből a korszaból származnak. Több mágikus vérvonal innen származtatja eredetét.
8 - 9. század: A francia mágikus és mugli államiság kezdete, a verduni szerződést követően.
15 - 17. század: Mágikus reneszánsz és az alkímia felemelkedése.
1683: Code Magique de Versailles - a francia mágusok izolációja a mugliktól az inkvizíciós eljárásokra válaszul.
1789 - 1815 : A forradalmak, A Terror és más konfliktusok hatására átrendeződés a francia mágusközösségben.
19. század: Szembenézés a gyarmati korszak lenyomatával a mágusközösségen belül.
1927: Grindelwald párizsi mészárlása.
1940 - 1944: A Vichy-kormány regnálása, a megosztottság és félelem évei.
1994 - 1998: Látszólagos izoláció és elzárkózás a voldemorti háborúban.
2000 - 2005: A Beauxbatons új aranykora.

Frankofón közösség

A frankofón mágikus közösség egy varázsnyelvű világ mozaikja: nem egyszerű nemzetközi csoport, szemlélet és emlékezet is, amely számtalan, látszólag egymástól távol eső mágikus közösséget foglal magába. Tagjai azok a mágusok, akik a francia nyelvet vagy anyanyelvként, vagy közel aként, örökségként kapják és használják - mindazon országok gyermekei, akiket erős kultúrális szellemiségük köt a francia közösséghez, és mind nyelvhasználatukban, mind mágiagyakorlásukban ide tartozónak érzik, vallják magukat.

Természetesen, mint minden közösségen belül, amelynek számtalan tagja van, itt is megtalálhatóak az ellentétek - bár a gyarmatosítás a muglik tevékenysége volt, következményei olykor jelentkeztek a mágusok között is, még a jóval nyitottabb érdeklődés és amellett is, hogy általánosságban elmondható, hogy nem jellemzi a varázstalanok idegenektől való erős félelme.

A Beauxbatons egységesíti a mágiahasználatot a latin és francia nyelvek használatával, azonban fontos megemlítenünk, hogy nem minden frankofón mágus varázsol mindig ezeken. Franciaországban gyakran az elegancia a mérvadó a varázslatok terén, a frankofón közösségek tagjai olykor sokkal organikusabban gondolnak erre - ezt mutatja máig ápolt hagyományaik között a rítusok, énekek, intuitív bűbájok és átkok öröksége.

A legtöbb frankofón közösség valamilyen gyarmati múlt birtokosa, legyen szó a karibi, Észak- vagy Közép-Afrika csoportjairól, vagy épp a francia tengerentúli megyék mágusairól. A múlt maga nem tűnt el, de átalakult: ezen közösségek emlékeznek, tanítják a maguk különeges hagyományait, néha integrálták, néha pedig elveteték a francia befolyást magukra nézve. A modern francia mágikus társadalom egyre inkább nyitott ezek felé a közösségek felé, bár az átlagos francia mágus nem feltétlenül mélyült el megismerésükben iskolai évei alatt.

Sok frankofón országban a mágia közösségi ügynek számít, nem az egyén magánügye - ezekben a társadalmakban a közös emlékezet máig erősen jelen van. Különösen érvényes ez Haiti, Kongó, Madagaszkár, Martinique, Réunion szellemiségére, ahol a mágia nem tesz különbséget élet és rítus között, hanem egyfajta általános életfelfogás. A francia mágusok számára ez olykor kaotikusnak hat - de azt megértve láthatóvá válik, hogy csupán más szemléletet jelent, nem kevésbé struktúráltságot.

A frankofón mágus identitása mindig kettős szerepben van, főleg francia szemszögből - rokon és idegen is, tagja is a francia varázsvilágnak, de megtartja saját szabályait, történelmét is. Sok francia varázsló mára elismeri, hogy a frankofónia valódi jelentésében nem egy kisebb, kiterjesztett Franciaország rejlik, ezek egyenrangú, különálló, de rokon világok azzal.

Beauxbatons

Az iskoláról készült bővebb leírást a következő postban találod, ebben az ismertetőben annak a társadalomban való helyzetéről, szellemiségéről lesz szó.

A Ministère des Affaires Magiques évszázadok óta patronáló, központi hatalomként tűnik fel közösségeinek élén, erre pedig kiemelt eszközként használta az iskolát is - törekvése mára már nem tartozik azon tabuk közé, melyet nem illendő kritikával illetni. Franciaország tekintélyelvű, de kifinomult patrónus is: a Beauxbatons példa számukra, mely példát szívesen exportálnak más közösségek számára, ha erre igény formálódik bennük. Mára azonban a volt gyarmati közösségek nem mindenhol tekintik magukra nézve kötelezőnek ezt a példát.

Általában azok a máguscsaládok döntenek a gyermekeik francia iskolába iratása mellett, akik szemléletükben inkább a francia utat kívánják járni: számukra lehetőség nyílik felvételt nyerni a Beauxbatonsba, ez azonban nem kötelező.
Az iskola vezetősége sokszor független az aktuális mágiaügyi miniszter elképzeléseitől - mint a frankofón oktatás zászlószhajója, az intézmény szoros összefonódásban fejlődött együtt az ország társadalmával. Ennek részét képezte a muglik gyarmatosító tevékenysége a 17. századtól kezdődően.

Ellentétben mugli megfelelőikkel, a francia mágusokra inkább egyfajta félénk kíváncsiság volt jellemző, mikor az iskola először fogadott diákokat Haitiről, Québecből, Réunionról, később Algériából, majd Indokínából. A kezdeti tartózkodást - melyben inkább helyi mágiagyakorlásként tekintettek ezen közösségek mágiájára - felváltotta a szemlélet, melyben ezt éppúgy a tananyag részének kezdték tekinteni, akár a francia hagyományokat.

Az iskola a 20. század elején átalakította belső struktúráját, hogy a frankofón gyarmati mágia már közösségi tekintetben is képviseltesse magát - ekkor jöttek létre azok a szellemi közösségek, később pedig az ezekből eredő szakkörök, amelyek vendégelőadókkal, saját mentorokkal, szertartásokkal és egy nyílt, de számukra berendezett könyvtárszárnnyal várja a hallgatókat. Ezek közé tartozik a később nemzetközi együttműködéssé avanzsált Pavillon Créole a karibi és óceániai diákok számára, a Maison des Brumes a libanoni és levantei máguscsaládok gyermekeinek - a Pavillon du Nord, a québeci és frandia-kanadai tanulóknak, vagy a Maison de l'Ombre, az észak-afrikai mágusoknak.

Ha jellemezte is valamiféle naivitás az 1994-es Tusa küldöttségét, ennek mára nincs nyoma: A Beauxbatons implicit célja, hogy bemutassa saját és frankofón testvérei közösségét, ellenpólust képezve akár az erős, 19-20. századra jellemző előbb angol, majd amerikai hegemóniával szemben. Ez minden esetben diplomáciai versengést jelent, az iskola ugyanis már észlelt sok más ország intézményeivel egyetemben némi aggasztó légkört az óceán túlsó feléről..

A Beauxbatons elkötelezett abban a tekintetben, hogy hangúlyozza: a francia mágia nem csupán Versailles és Provence - hanem Haiti, Dakar, Libanon, Québec közössége is. Bár az országot nem terheli közvetlenül felelősség a voldemorti háború eseményei okán - főleg, mert nem is kérték fel őket nyíltan támogatásra - mégis érezhető egy erős bizonyítási vágy, valamint arra való törekvés, hogy bármi áron is, de a nemzetközi összefogás erejével megelőzzék az újabb tragédiát.

Az iskola diplomáciai lehetőségei a Tusával kibővülnek - amely remek alkalmat ad arra, hogy megváltoztassák a róluk alkalomadtán kialakult képet a hosszú izolációt követően. A társadalom kiemelt céljai közé tartozik bemutatni azt egységes, erős, sokszínű közösségének minden mágikus és lenyügöző színében, ízében, dallamában: ennek részét képei a Beauxbatons nemes hagyománygyakorlása, és a frankofón közösségek különleges mágiája is. Egyszerűségében úgy jellemezhető, mint egy, a kifinomultság, de nyitottság, szépség, de tudás, hagyomány, de reform szellemi örököse, letéteményese.

Mint egy új korszak szikrája.

Mágia

A mágia, mint kultúra - így foglalható össze a legegyszerűbben a francia szemlélet a mágiát illetően. A francia mágusok nem tekintenek mágiahasználatukra kizárólag a praktikusság vagy harcászat szemüvegén át, az ugyanis az évszázadok során kultúrális, esztétikai és művészeti kifejezőeszköz is lett számukra. Eredendően hordozza magán a 'rituális' jelzőt, melynek szépsége a formán, hagyományon keresztül velünk élő második öntudatunk.

A formális, hagyományos varázslás Franciaországban sok, ha nem a legtöbb mágiaág jellemzője: sok helyen találhatunk máig szinte szertartásos, kifinomult mozdulatokkal végrehajtott bűbájokat, dallamos varázsigéket, hangsúlyos a tisztán artikulált varázsnyelv, valamint ennek oktatása egészen gyermekkortól kezdve. Sokszor tartják a skandináv és angol varázshasználatot 'nyersnek', amennyiben az inkább a gyakorlatias használatot jelöli.

Jellegzetes mágiaágai közé tartozik a bűbájtan: nem véletlen, hogy számtalan művészeti ágban találhatunk francia vagy frankofón mágusokat, akik a szépség, harmónia, egyediség megszemélyesítésére törekszenek. A 'magas bűbáj' iskolája élénken él ma is - legendás divatházak, esztétikus párbajok, képzőművészet, gasztronómia, színházművészet szempontjából is. Ez képezi kultúrális diplomáciájuk sarokkövét is.

Az országban máig élénk az alkimisták öröksége - több híres francia alkimistát találunk nemcsak a történelemkönyvek lapjain, de akár Párizs, Nizza utcáin. A terület mindenkori úttörőjének számító Nicolas Flamel után követői kiszélesítették mindazok ismereteinket is, melyek a transzmutáció filozófiáját, különleges főzési eljárásokat adták a mágusvilágnak. Hasonló részleteséggel művelték a francia mágusok a pálcakészítés művészetét is, szemléletükben ragaszkodva ezek ékszerként, második énként való nézpontjához.

A pálca a francia köztudat számára az én tárgyi jellege, státuszszimbólum - ahogy a frankofón közösségek számára is saját tradícióik. Ilyen például a haiti 'árnyak beszéde', a vaodou rendszere, mely inkább életgyakorlat, mint varázslat. Hasonlóan fontos közössége számára a belga íráscentrikus mágiagyakorlás annak elvont szimbólumaival, vagy a kameruni frankofón közösségnek a klánok közötti természeti és szellemi örökség.

Pálcák

Franciaországban - és a frankofón mágikus közösségekben a pálcakészítés nem egyszerűen mesterség vagy hagyomány: kultúrális önazonosság, egyfajta filozófia és olykor mágiapolitikai szempontok is alakítják. Elég rögtön arra gondolnunk, hogy a pálcahasználat nem kezdetektől fogva jellemző minden mágusra, vagy hogy vannak olyan csoportok, amelyek máig preferálják, ha nem ezt a részben angolszász, és számukra részben asszimiláló elgondolást kell alkalmazniuk.

A Beauxbatonsban a pálca használata kötelező, a tanulók nem kérhetnek felmentést ezalól. Általánosan elmondható, hogy az európai hagyományokhoz képest (amelyek alatt leginkább az angolszász nézőpont érthető) mind a francia, mind a frankofón pálcák nemcsak az eszköz funkcionalitását szem előtt tartva készülnek - a hangsúly emelett a pálca esztétikáján, származásán és egyéniségén is nyugszik.

A francia pálcakészítő műhelyek évszázadok óta működnek, nevük mára egybeforrt a tradícióval. A legismertebbek közülük a Loire-vögyében, Korzikán és Provence-ben találhatóak, de márkaboltokat találunk Párizsban és más nagyvárosokban is. Az egykori francia gyarmatbirodalom mágikus öröksége különféle pálcakészítést hívott életre: sok frankofón közösség összehangolta ezeket a saját természeti, valamint mágikus világképével.

Erre találunk példát Haitin - ahol a pálcákat a szellemekkel való egyeztetés után készítik, nevet kapnak, és egy álomban ismerik meg egymást leendő mágusukkal. Jellemző fák például a majomkenyérfa, mahagóni, guava, magjaik pedig a helyi fauna részéből vétetnek. Egy másik példa lehet a maghrebi hagyomány, az észak-afrikai francia nyelvű mágusok útja a pálcakészítésben - és ahol a mágikus és vallási örökségek azonosak. A pálcák itt áttört mintázatúak, arabeszk vagy berber motívumokkal.

Ha a hagyományos francia pálcakészítést szemléljük, ott gyakran megjelenik egyfajta szobrászati, művészeti szempont is azok faragásában - mintha készítőjük műalkotást hozna létre. A markolatok gyakran gazdagon faragottak, intarziás, vagy olykor épp organikus formában. Maga az anyaghasználat is szimbolikus - a fának és a magnak összhangban kell lennie egymással eszerint az iskola szerint. Példa erre, ha a két anyagnak 'története van egymással' - mint a rózsafa és a ritka vélahajszál esetében, vagy a egyszarvú és a hárs esetében.

A klasszikus francia pálcakészítők (pl. a híres-hírhedt Maison Duvrard, vagy a modernebb Les Fils de Cédras, esetleg az egyedi Acajor) még az elmúlt századig szabályozni igyekeztek az országon belüli pálcakészítés jogi kereteit, lehetőségeit, félve a konkurenciától. Mára azonban számtalan frankofón pálcakészítő művei megtalálhatóak a szaküzletekben, nagyvárosokban.

Társadalom

Ha a mágia-szociológusokat kérdeznénk, a válasz bizonyára önkritikus volna. A francia mágikus társadalom, míg a vértisztasági háború és egyéb konfliktusok zajlottak, porceláncsészéjébe pillantott, ott pedig egy összetett, elegáns status quo-t látott. És némi félelmet a jövővel és a választott izolációval kapcsolatban.

A társadalom struktúráját hierarchikus, de kifelé határozottan meritokratikusnak látszó rendszer tartja a helyén: jellemzően élénk benne a régi nagyság iránti vágy, amely kiegészül újabb hangokkal. A származás, az elérhető oktatás minősége és a kultúrális tőke most is meghatározóak, habár jóval kevésbé, mint például az Egyesült Királyságot illetően.

Rétegei között megtalálhatjuk az aranyvérűek közösségét, akik hivatalosan nem rendelkeznek már semmilyen kiváltsággal, befolyásukat azonban megőrizték. Tagjaik általában a diplomácia, politikai élet, mágikus kultúra és más, befolyásos területek kiemelt tagjai. Udvariasan elitisták.
A 'régi középosztálynak' is nevezhető, lényegében félvér többség ma is őrzi számbeli fölényét. Ahogy sok más társadalomban is, itt is ők alkotják lényegében a társadalom 'alapját'. Mellettük már erősen képviselteti magát az 'új középosztály' és a volt gyarmatokról, esetleg a frankofón közösségekből érkező mágusok csoportja: egyre nagyobb számban érkeznek az országba, céljaik pedig változatosak. Az ambíció és tehetség azonban közös.
A rejtettebb rétegek közé tartoznak a vándorok, vagy épp a társadalomba beilleszkedni nehezebben tudó mugliszármazású mágusok. Természetesen hivatalosan semmilyen megkülönböztetés sem éri őket - kivéve a bürokráciát, de ahogy mondani szokták, az egyformán sújt mindenkit.

A mágikus gazdaságot tekintve Franciaország jobban szabályozott, kisebb területen mozog, mint mugli megfelelője - azonban erre is jellemző a hierarchikusság. Most is meghatározóak az olykor teljes szektort monopóliumként kezelő, gazdag és régi családok képviselői, ennek hagyománya mára szinte elmozdíthatatlannak tűnik. Ilyen vállalkozások többek között a pálcakészítők, mágikus könyvkiadók, de néhány bájital-alapanyagot termelő család üzlete is.
A francia Mágiaügyi Minisztérium fontos szereplője a kereskelemnek, amely fellépni igyekszik a veszélyes lények, tiltott varázstárgyak - és persze a növekvő aggodalom kapcsán is. A munkanélküliség alacsonynak mondható, de ebben is meghatározó, hogy az előrelépés olykor inkább családnév, mint tehetség alapján történik az igazán magas pozíciók felé.

Franciaország mágikus politikai hatalma nem egy az egyben megfeleltethető a francia mugli rendszernek - ez előbbit egy Végrehajtói Tanács vezeti, formailag pedig demokratikus (tehát szavazások is előfordulnak). Mind ebben, mind a Minisztériumban gyakran találunk aranyvérű mágusokat, régi Beauxbatons-szövetségben állókat. Jellemző a szalonpolitika, melyben a legtöbb hivatalos döntés nem a tárgyalóasztalok mellett születik, hanem baráti társaságokban, kultúrális eseményeken.

A francia mágikus diplomácia a különutasság diplomáciája - miután nem vettek részt aktívan a vértisztasági háborúban az Egyesült Királyságban, politikai céljuk akkor és most is a függetlenségük megtartása, eközben pedig az európai viszonyok finom befolyásolása. Inkább kultúrális a beavatkozás részükről, míg a nyílt konfliktust el akarják kerülni -épp ezért döntöttek az OMEN megalapítása mellett is többedmagukkal.

Beauxbatons Mágusakadémia

Académie de Magie Beauxbâtons

A Beauxbatons Mágusakadémia nem egyszerűen fizikai mivoltában létezik: egy régi idők hagyományai mentén, a modernitás szellemiségében megkomponált mágikus szimfónia. Büszke azon szemléletére, mely szerint falai között a tradíciók mindig az újítás ösvényén járnak - generációinak sokszínű kultúrái formálták az évszázadok folyamán olyan kérlelhetetlenül elegánssá és megkerülhetetlenné. Az európai kontinens egyik legrégebbi, legsikeresebb mágikus tanintézményeként és a több, mint hét évszázados működésével a frankofón mágikus világ alapkövei közé tartozik.
Kifinomult és megigéző - mégis rejt magában valami ősi, vad mágiát, annak szépségét.

Miben áll igazán a Beauxbatons szellemisége?
A kultúra, elegancia, tudás és mindenkor vállalt identitás érzékeny összefonódása - egyetlen mágikus ethoszban. Szemlélete, amely áthatja kurrikulumát és diákjainak életét, az alapítás óta eltelt évszázadok alatt mindig megőrizte következetességét az olykor törékeny egyensúly fenntartásában. A mára frankofón közösség világot átszövő és kolóniák emlékeit maga mögött hagyó öntudata arra tanítja az iskola hallgatóit, hogy maguk is e tekintetben álljanak saját mágiájukhoz: a kifinomultság és erő kettősében.
Az önkifejezés fontosságát hangsúlyozandó az intézmény fókuszában találhatjuk nemcsak a mágia művészeti ágait, de mindazokat a szakterületeket is, melyeket a frankofón közösség mágiahasználói örökül hagytak rá. Míg a légkör kevéssé szigorú, a mágia rituális, poétikus és személyes arca tükröződik benne: a Beauxbatons oktatói hisznek abban, hogy a mágia legtisztább eredete az, ami belülről fakad.

A franciaközpontúság mellett fogad diákokat többek között a karibi frankofón (Haiti, Guadeloupe, Martinique), a nyugat-afrikai (Szenegál, Elefántcsontpart), az észak-afrikai (Tunézia, Marokkó, Algéria) és a libanoni, tahiti, kanadai közösségekből is. Míg a teljes lista ennél jóval hosszabb, az oktatás ennek megfelelően rétegzett is: alapjai a klasszikus francia mágikus hagyományon nyugszanak, de a tantervben helyet kaptak a tanulók által választható tárgyak, melyek keretén belül elmélyíthetik tudásukat más kultúrák mágiagyakorlását illetően.
A Beauxbatons nem olvasztótégely - többszólamú kórus, amelyben a származás érték, nem uniformizálandó különbség.

A Beauxbatons erősségei között említhetjük a mágiaesztétikát, a mágia művészeti célú, valamint az így készült alkotások mágikus hatásait oktató szakterületet. Kiemelt szerepük a frankofón örökség megőrzésében globális felelősséget von maga után: diákjai a világ minden francia nyelvű és kultúrájú mágikus közösségéből érkezhetnek, a Pireneusoktól Québecig, Haititól Algériáig, Libanonig - vagy akár Tahitiig.
Az Akadémia nem csak iskola, az említett közösségek együttélésének és továbbélésének támogatója is.

Az egyenruha: A legendás francia hauture couture szellemében az egyenruha darabjai is hűen tükrözik a modernitás és hagyomány nászának szemléletét. Az iskolai idő színpalettáját meghatározó jéghideg kékek, ezüstök, porcelánfehér, ködös levendula mellett a Tusán való szereplésükre ruháik kiegészültek néhány mélyebb tónussal is, mint a grafitkék, fenyőfekete, szürkés-ezüst. Anyaghasználatát tekintve az egyenruha charmeuse selyem, a hűvösebb időre tekintettel elbűvölt gyapjúval, míg az utazóköpenyek ellenállnak a hidegnek és az időjárás viszontagságainak.
A lányok egyenruhája magasított gallérú, szűk szabású, nyújtott derékvonalú, ezüstgombos blézerből (melyet Dior New Lookja inspirált), egy térd alá érő, harangszabású szoknyából, és egy elegáns, fűzős bokacsizmából áll. A további kötelező darabok tekintetében az iskola engedékeny, amíg a diákok nem térnek el erősen az ismert színektől.
A fiúk egyenruhájának része egy díszgombos, szűkített fazonú zakó, egyenes szabású, mágikusan gyűrődésmentes nadrág, valamint egy elegáns bőrcípő, mely halkká teheti lépteiket. Mindkét nem egyenruhái tartalmaznak továbbá egy ezüstkék nyakkendőt vagy selyemkendőt, az iskolai kitűzőt, a zakón és blézeren feltűntetett címert. A Tusára érkező küldöttségi tagok felszerelését képezi egy iskolai címeres zseb vagy karóra, amely halványan vibrálni kezd, amennyiben egyszerre kell megjelenniük a közös társalgójukban.

A Beauxbatons mindig barátságos kapcsolatot ápolt a Roxforttal, megfűszerezve ezt egy kis egészséges versengéssel: a Trimágus Tusán eddig 62-szer nyert a Beauxbatons, és 63-szor a Roxfort.

A kastély: Az iskola szíve egy, a francia klasszicizmus, rokokó és szecesszió jegyeit is magán viselő kastély: ennek legfőbb épülete a Pirenneusok egyik hegyoldalához simul. A legyűgöző építmény légies, azt megpillantani a felkelő nap fényében örök emlék - az ügyes megfigyelő itt-ott észreveheti a frankofón kultúrák lenyomatát oromzatán, homlokzatán, a kertjeit határoló kerítés formáiban, vagy akár a lények alakját formázó sövény-alakokban.
A kastély hatalmas varázsüveg ablakait kékes-hófehér mészkő falak határolják - íves tetőin, párkányain rózsakvarc csillog a napfényben vagy hóesésben, akár egy mesekönyvben. Odabent nincsenek hűvös, rideg sarkok vagy sötét zugok - a legtöbb tér hajlított, míg a folyosókon halkan észlelhetőek a birtok mágikus rezgéseinek dallamai. Padlója fehér márvány, erezete aranykristályra emlékeztet, azonban sosem hideg - mindent megül egy nyugodt, fenséges, titokzatos aura.

Az épület birtok felé pillantó oldala üvegfalak határolta, álomszerű termek sorának ad helyet - ezek mögött a híres kertek több rózsaligetet, citruskerteket, sétányokat és lugasokat rejtenek magukban. A folyosók falain több helyen mozgó freskók figyelhetőek meg, melyek az évszakokkal, olykor saját elképzeléseik szerint, vagy akár a diákok történetei alapján váltakoznak - esténként pedig a hatalmas ablakokat kristályfüggönyök terítik be lágyan.

Azt beszélik, hogy a lenyűgöző kastély részben alkimista aranynak köszönheti létrejöttét - Nicolas és Perenelle Flamel az iskolában ismerkedtek meg, adományaikból létesült a kertjében álló legendás kút is, amelynek gyógyító hatást tulajdonítanak.

Híres volt diákok:
* Nicolas Flamel – A Bölcsek Kövének egyetlen ismert elkészítője
* Vincent Duc de Trefle-Picques – a Terror ideje alatt egy álcázó bűbájnak köszönhetően megmenekült mágus
* Luc Millefeuille – cukrász és (szórakozásból, valamint muglik elleni csínyként) méregkeverő
* Cosme Acajor – pálcakészítő, a Baguettes Magiques de Cosme Acajor üzlet alapítója
* Pierre Bonaccord - A Mágusok Nemzetközi Szövetségének első főmágusa
* Lisette de Lapin – A Bogar bárd meséiben szereplő Nyiszi nyuszi karakterének inspirációja

Alapítás: Kb. Kr.u 1290 előtt
Igazgató: Olympe Maxime
Helyszín: Pirenneusok, Franciaország
Beiratkozás: A francia közigazgatási területen belül született varázslók és boszorkányok a 11. születésnapjukon tájékoztatást kapnak az iskolába való felvételükről.
Beiratkozás a frankofón közösség tagjainak: Azon diákok, akik tanulmányaikat ebben az iskolában szeretnék megkezdeni, de Franciaország közigazgatási területén kívül születtek, egy francia anyanyelvi felvételivel nyerhetnek felvételt. A feltételek között szerepel, hogy a leendő diák folyékonyan beszéljen, írjon és olvasson franciául, valamint hogy a megadott országok közösségeiből származzon! A külhoni mágusok számára a Beauxbatons választható iskola, ahová bizonyos létszám felett olykor lehetetlen bekerülni - de lehetőségük van a saját régióik intézményét választani is.
A diákok a felvételt követően nem kérhetnek könnyítést a nyelvhasználatot illetően, az iskola hivatalos oktatási nyelve a francia - a felvételi követelmények ennek megfelelően szigorúak.

Az országok, melyekből az iskola tanulói kerülnek ki:
* Franciaország
* Spanyolország
* Portugália
* Belgium
* Hollandia
* Luxemburg
* Kanada (francia nyelvterület)
* Guadeloupe
* Martinique
* Francia Guyana
* Réunion
* Francia tengerentúli kollektívák
* Algéria
* Marokkó
* Libanon
* Vietnam
* India (Puducherry régió)
* Kamerun
* Elefántcsontpart
* Madagaszkár
* Tunézia
* Svájc
* Haiti
* Csád
* Szenegál
* Benin
* Nigéria
* Monaco
* És a frankofón közösség további hivatalos tagjai

A francia és frankofón mágikus kultúra leírását megtalálod az előző postban.

Az összes tantárgy:
* Átváltoztatástan
* Bájitaltan
* Bűbájtan
* Sötét varázslatok kivédése
* Gyógynövénytan
* Mágiatörténet
* Asztronómia
* Mugliismeret
* Legendás Lények Gondozása
* Jóslástan
* Rúnaismeret
* Számmisztika
* Repüléstan
* Alkímia
* Keresztezett Hagyományok
* Varázstáncok
* Mágiafilozófia
* Mágiaesztétika
* Földmágia
* Jogmágia
* Nemzetiségi szakkörök

Első- és második évfolyamtól kötelező tantárgyai:
* Átváltoztatástan
* Bájitaltan
* Bűbájtan
* Sötét varázslatok kivédése
* Gyógynövénytan
* Mágiatörténet
* Asztronómia
* Repüléstan
* Mágiafilozófia

Harmadik évtől felvehető (fakultatív) tárgyak:
* Mugliismeret
* Legendás Lények Gondozása
* Jóslástan
* Rúnaismeret
* Számmisztika
* Repüléstan
* Alkímia
* Varázstáncok
* Mágiaesztétika
* Földmágia
* Jogmágia
* Nemzetiségi szakkörök

Az Roxforttól különböző tárgyak:
Mágiafilozófia: A régen a Roxfortban is tanított szakterület megismerteti hallgatóit a különböző mágiaelméleti iskolák munkásságával, elméletekkel a mágia eredetét, célját illetően, valamint felveti a mágiagyakorlás morális és emberi dimenzióinak hosszú, történelmünkön átívelő párbeszédét is. Ki is pontosan a mágus, milyen felelősséggel tartozik a világ és embertársai felé, miként szabad vagy kell használnunk egy-egy bűbájt, átkot? A kurzus szerteágazó tudásanyagából ez is kiderül.

Varázstáncok: A Mágiaesztétika tárggyal rokon kurzuson nem a mágia direkt művészeti felhasználása a cél: itt a varázslat számára közvetítő közeg a táncok, dallamok, hangszerek, a beszéd ritmusa. Sok frankofón kultúra lenyomata mentén (például a nyugat-afrikai és a Karib-térség) a dob, a nyelv zenéje mellett helyet kap a test és rítusmozdulatok mágiája is. A hagyományos, tánc alapú bűbájok más szerepet töltenek be, mint a pálcával történő mágiagyakorlás: inkább közösségi, vagy elmélyülésre, a mágia érzetére, érzékelésére, megismerésére szolgáló szakterület, melynek részét képezik még a polinéz és kreol varázstáncok is többek között.

Mágiaesztétika: A Beauxbatonsban a varázslat részét annak alakja, formája - esztétikája is képezi. Ezen a kurzuson a hallgatók ismereteiket bővíthetik többek között a rituális mágia mozdulatai, mágikus gesztusnyelvek, performatív átkok szakterületeiből, de megismerkednek varázserejük művészi alkalmazásával is. A tárgy tartalmazza a színházkultúra, zeneművészet, alkotóművészetek és más, értékteremtésre és önkifejezésre használt mágiaágakat, valamint az így és itt készült tárgyak mágikus felhasználásának ismereteit is. Rendelkezik gyakorlati és elméleti órákkál is.

Földmágia: Az alkímiához és gyógynövénytanhoz legközelebb álló tanegységben a diákok nem az elemekkel vagy a növények gyógyító hatásaival ismerkednek meg, hanem a földdel, termőfölddel kapcsolatos mágiával, annak különböző elméleteivel és gyakorlatával. A föld a francia öntudat része: ezen szakterület pedig a termőföldet, az időjárást, növények körülményeit befolyásoló bűbájok és összefüggések együttese. A mágikus borászat, virágmágia, pálcafák ismeretén kívül a tanyag részét képezi a mágikus, termeszthető alapanyagokról való gondoskodás, a nem mágikus lények mágikus tartása, valamint a kereskedelmi mennyiség termelését célzó témakörök is.

Jogmágia: A mágikus diplomácia, udvari etikett, kommunikáció és jog összességéből összeálló kurzus mindazon diákok kedvence lehet, akik érdeklődéssel fordulnak az írótt szó mágikus tudománya, a vérvonalmágia, szövetségkötő bűbájok, vagy általánosan az államelmélet és demokrácia szakterületei iránt. Formális társadalmi szerepe mellett - mint az eljegyzések, eskütételek, mágikus szerződések és szövetségek, a tárgy alkalmas az írott mágikus történelem alapján meghozni a kedvét mindazoknak, akik többet szeretnének tudni a mágikus írásbeliségről, pergamenekről és öröklési mágiáról is.

Keresztezett hagyományok: A Beaxbatons számtalan kultúrájának öröksége többek között ez a kurzus is, amelyben a diákok megismerkednek a frankofón közösségek hagyományaival, mágiagyakorlásával, ezeket pedig össze is hasonlítják. Miben más a karibi kreol kártyamágia, hogyan egyeznek meg egymással a különböző mágiafelfogások, értelmezések, miként kombinálható a francia bűbájok és libanoni szimbólummágia? A kurzus célja egy szinergikus, sokszínű varázsközösség megteremtése, egymás megismerése.

Az első öt évben: Kötelező vizsga minden év végén - választható tárgyakat és a szakköröket illetően is.

Rendes Bűbájos Fokozatot (RBF): A Roxforttal ellentétben a Beauxbatons tanulói számára az általuk választott tárgyakból ezen vizsgák letétele a hatodik évük végén történik meg. Érdemjegy szerezhető a szakkörökből is, de ezek mellett kötelező legalább egy második választható tárgyból is vizsgát tenniük.
Rendszerint V = várakozáson felüli eredmény szükséges egy tantárgy további tanulásához, míg rossz eredmény esetén a hetedik évben RAVASZ-szintű képzésben nem vehetnek részt.

Rémisztően Agyfacsaró Varázstani Szigorlat (RAVASZ): A diákok a hetedik év végén teszik le. Mivel magasabb szintű az RBF-nél, így általában csak a tanultnál kevesebb tárgyból vizsgáznak, ami választott szakma gyakorlásához, vagy épp a továbbtanuláshoz szükséges.