Mottó
A képek és a mottó nem kötelező!
Alapokjelszó ||
"Everman"
így ejtsd a nevemet ||Eleonóra Börk
nem ||nő
születési hely, idő || London; 1969, 03, 26
horoszkóp ||Kos
kor || 33
vér || Fél
munkahely || Mágiaügyi Minisztérium
A múltNora soha nem volt gyenge, sőt gyáva sem. Meggondolatlan viszont már annál inkább. Talán túlságosan is. Érzelmei messze sodorták a józan eszétől. Egy biztos volt, hogy döntést hozott, amitől akkor sem hátrált, ha éppen a vőlegénye nézz rá könyörögve, hogy döntését talán ezzel jobb irányba terelje.
- Elle kérlek, tudom, hogy az ösztöneid azt súgják, hogy ebben részt kell vállalnod. De nem bírnám elviselni, ha valami történne veled. - Darren mélyen Nora szemeibe nézett. Nyomatékosítani akarta szavait, de ez mind hiába, Noraban erősebb volt a tettvágy mindig is, és ha ez az életébe került, akkor sem tartotta vissza az előtte lebegő céltól. Nem ismerte a lehetetlent, és voltaképp ezáltal a saját határait sem, amit minden alkalommal feszegetni próbált.
- Ha most nem teszek semmit, akkor azzal meghazudtolom önmagamat, feláldoznám magamat a te kedvedért, és a te nyugalmadért. Az pedig majdnem olyan lenne számomra, mintha egyenesen a halál markaiba rohannék. - Túlzó szavak hagyták el az ajkait. Hisz szerette az előtte álló férfit, mégsem tudott felülkerekedni önmagán, még az miatt sem, akit tényleg szívből szeretett. Volt egy pont, ahol már a szeretett Nora életében nem oldott meg semmit, csak hátráltatta, és gyengévé tette. Holott tudta, hogy ezeknek az érzelmeknek természetesnek kéne lennie, és sokkal fontosabb helyet kéne elfoglalnia, mint bármi másnak. De a nő, nem látott túl a kötelességtudat ködfátyolán, ami egyre inkább egy másik tudatállapotba sodorta, ahol már nem érzékelte a háború veszélyének súlyát, és valahol a következményeivel sem akart számolni. Az igazság oltárán akarta magát feláldozni, és nem pedig csak elmenekülni, és várni. Tudva, hogy ennél sokkal több mindent tehetne, hogy sokkal több mindenre képes.
- Darren, azt kell megértened, hogy én nem csak az a nő vagyok, akit szeretsz. Nem lehetek csak az..ezt nem várhatod el tőlem. Ezt akkor is tudtad, amikor ezt a gyűrűt az ujjamra húztad.- kezük egymásba fonódik, miközben a férfi mutató ujja végig simít az említett ékszeren, majd felnézz az általa áhított nőre, akinek a szemében most sötét árnyak játszottak. Egymásba függő két tekintett, úgy feszült egymásnak, akár a két ellentétes oldal, amit most jelenleg képviseltek. Ehhez talán most a kapcsolatuk, és az egymáshoz fűzött érzelmeik sem voltak elég erősek, sem pedig azok a tervek, amik még mindig a szemük előtt lebegtek, de egyre kezdett halványodni.
-
Te sem menekülsz el, én sem tehetem.- erősködik tovább Elle, hátha talál egy olyan érvet, ami által a férfi elismeri az igazát. De valahol legmélyen ő is érezte, hogy ez nem fog megtörténni, hisz Darren az önös érdekeit helyezte előtérbe, és az érzelmeit, amit a nő iránt heves vággyal táplált.
-
Annyira törékeny vagy...és te is tudod, hogy nem úgy értem, hiába ráncolod most így a szemöldöködet, mint aki már fontolgatja, hogy leüvölti a fejemet.- neveti el magát Darren, míg a nő haragja, inkább csak enyhe morcossággá alakul át, inkább kivárja, mire is akar kilyukadni a férfi.
-
Az elmúláshoz való hozzálásodra értem.- simítja meg Elle arcát, mintha csak a keletkező ráncokat akarná elegyengetni. A nő tudta mire érti. A legutóbbi veszteség annyira megtörte, hogy másfél évig pótolni akarta a hiányt. Euforikus szerekkel, vagy éppen Darren lelkéből próbált életerőt nyerészkedni. De még így sem tudta azt az űrt tompítani, amit a nagymamája hagyott maga után. Egy nagy tátongó űr, ami ott létezett az egész lényében. Ami folyamatos repedéseket hagyott maga után, akárhányszor rágondolt, Nora pedig minden egyes nap rágondolt. Akármit képes lett volna megadni azért, hogy újra láthassa, vagy hogy halhassa a hangját. Akár még a nagymama kobaltkék barokk porcelán étkészletét is képes lett volna összetörni, ha ezzel eléri, hogy újra ott legyen előtte. De tudta, ahogy egészen kicsinek is tudta. Ha ő valamit összetört, soha nem haraggal fordult felé, inkább ő is összetört valamit, csak hogy Nora ne érezze úgy, hogy valamit rosszat csinált. Nora pár pillanatra újra a múltba révedt, élénken éltek benne a kiskori emlékei...
- Ezek csak tárgyak egyetlenem. Vehetsz belőlük másikat, pótolhatóak, egy valami viszont nem az.- az őszülő idős hölgy, csak úgy ragyogott, Elle büszkén nézet fel nagymamájára, mert gyönyörűnek találta. Figyelte a mozdulatait, ahogy kicsit lomhán legugol elé, és mélyen a szemébe nézz.
- Ez itt viszont...-tette Elle mellkasára a kezét, pontosan ott ahol a szíve ritmust vert.
- Nem pótolható, és törékenyebb mint akármelyik porcelán. Soha ne hagyd, hogy rossz kezekbe kerüljön, vagy hogy játszanak vele.
- Nem hagyom mama.- válaszol esetlenül, Elle nem igazán tudta elképzelni, hogyan, vagy miért, és ki játszana az ő szívével.Darren halkan szuszogott, Nora pedig a mellkasán pihentette fejét. Folyamatosan zakatolt az agya. Igyekezett nem gondolni, arra a kísértő gondolatra, ami már egy jó ideje megszületett a fejében. Mégsem hagyta nyugodni a dolog. A férfi makacs volt, de nem elég makacs, hogy lehalkítsa Nora fejében a gondolatokat, és a lelkében szorongó érzést. Tudta mivel jár a háború, elmúlással, fájdalommal, és kínnal. Ennek mint tudatában volt, hisz ez mind a részévvé vált, magába itta, úgy szorította magához a fájdalmat, hogy szépen lassan már ez vált normálissá. Így azt is tudta, hogy bármibe kerül, azt ő túl fogja élni. Ha mégsem, talán előbb láthatja szeretett Rose nagyiját. Ezen az estén jutott arra a döntésre, hogy el kell mennie, és elhagynia Darrent. Nem sokkal később egy csoporthoz verődött, akik mellett próbálta ő is kivenni a részét a sötét erők ellen.
Halálfélelem nélkül létezni, egy olyan világban, ahol a gonosz mindent feldúl, és magába aprít, nem a legbölcsebb dolog. Nora nem bátor volt, hanem valamiféle megszállott. Amitől csak még távolabb esett néha a realitástól, és talán ha nem lettek volna körülötte a társai, akik ugyanúgy az igazságérzetük hozott, egy fedél alá, talán már halott is lenne. Itt most nem gondolhatott csak magára, és arra, hogy mennyire vágyik arra az érzésre, amit maga sem tudott megfogalmazni. De tudta, hogy feloldozná a folyamatos düh alól, ami munkált benne. Szüksége volt arra, hogy valamit tegyen. Kicsit talán azért is, mert a halál folyamatosan a sarkában loholt. Persze próbálta minden döntését átrágni, úgy tenni, ahogy mindenkinek jó volt. De néha napján elragadta a hév. Néha szerzett egy pár sérülést, amit kevésbé érzett meg. Igazság mellett önmagát is kereste, ebben az egész dologban. Ami értelmet adhat a létének, amiért tud harcolni, és kevésbé érzi úgy, hogy értelmetlen az egész.
Nora fürkészve nézi a többieket, mindenkinek meg volt a maga múltja. A bukást mindenki másképp viselte. De legalább megmozgatott kisebb csoportokat, hogy akarjanak tenni valamit ellene. Egy ilyen csapathoz tartozni pedig igazi feltöltődés volt Nora számára, még akkor is ha naponta kísértik meg a halált ezzel. Akkor is, ha talán amikor ennek az egésznek vége lesz, már nem egész emberként tér vissza. Ettől már kevésbé félt, hisz egy lélekrészét már így is elvesztette, már jóval régebben.
- Én most ezt nem igazán értem..- Nora szorítkozott arra, hogy ne legyen bántó, a vele szembenülő férfival, mégsem tudta megállni, hogy ne nézzen körül, hogy biztos, a minisztérium falain belül tartózkodik.
-
A macskája, megharapta...a- Nora még a mondatban is elakad, mert még mindig nem hiszi el, hogy ez történik
- Egy aurorra rá támadt.- A macska..- Úgy van.- helyesel hevesen a férfi.
- És most vádat emeltek ön ellen? -
Igen, és maga áll a vád képviseletében..én csak.- A nő biztosan rosszul hallott, ez egyszerűen lehetetlen...neeem. Biztos, hogy nem..
- Nora, nekünk most az a dolgunk, hogy felállítsunk egy vádat.- Norából csak egy unott sóhaj szakad fel, ahogy Zach megint korholni kezdi. Jól tudta mi a dolga, majdnem ő volt az egyik legjobb a szakmájában.
-
Tudom Zach, de ha továbbra is így ráncolod a homlokod, akkor nem csak stílusra leszel olyan, mint egy zsémbes öregember, nem kinézetre is. Bár..neked még az is.- szokása volt ugratni a társát, aki általában ezen eléggé felhúzta magát.
- Nora! El sem hiszem, hogy elismert vagy a szakmádban, mikor így viselkedsz. De most komolyan, koncentrálnál egy kicsit?- Úgy nézett rá a férfi, mint aki tényleg menten képes lenne felrobbanni. Elle már majdnem meg is sajnálta, de csak majdnem.
- Pedig hihetnél a közbeszédnek, elismert vagyok. Még ha a háború után, csak egy macskás ügyet mertek a kezembe adni. Már kinőtem a macskás ügyekből. Mostanra már én lettem a macska, te meg a gombolyagom.- kíváncsian méregetni kezdi Zach feszült alakját, ahogy az asztal fölé görnyedve inkább figyelmen kívül hagyja a szavait.
- Azt hiszem szünetet tartok, neked hozzak valamit?- áll fel végül a székéből.
- Lehetőleg azt az énedet, amelyik nem akar egy gombolyaggal játszani...
-Jó megpróbálhatom...ki ellen is állítjuk fel a vádat?- igazából még bele se nézett az aktába, ami nem éppen a profizmusára utal, de a tárgyalóteremben ez mit sem látszik.
Zach mélyet sóhajt, és csak rázza a fejét.
- Reginald CobhamEgy pillanat alatt felgyorsul szíve ritmusa az ismerős név hallatára, persze ez inkább a név váratlanságának köszönhető, és annak, hogy a férfival valamennyire összekötötte a háború ködös múltja.
- Nincs még egy macskás ügyünk?- érkezett egy kétségbeesett kérdés Norától..de már az ajtónál járt, így csak fél fülel hallhatta, ahogy egy újra lejsújtóan ható "Nora" szökik ki az ajkai közül. Miközben Elle..Nora..már szele a lépcsőket menekült, ő nem akarta ezt, nem akarhatta ezt.
Jellem Nora jelleme változékony. Általában a két véglet között ugrálva, próbálja megtalálni az egyensúlyt, ami általánosságban nem túl sikeres. Provokatív, játékos, és gyakran a rafinált jelző is illik rá. De nem rosszindulatú. Inkább ez csak a lényéből fakad, és a végételen kíváncsiságából, ha valamit, vagy valakit meg akar ismerni. A lépéseit egészen gyakran, a munkája határozza meg. Nem véletlen lett az ami, az igazságot kutatja, aminek gyakran az a vége, hogy saját maga ellen dolgozik. Túl messzire megy el néha a munkájában, és ez talán néhol vissza is tartja abban, hogy azt a munkát elvégezze amit rászabtak. Ezzel az énjével nem igazán tud mit kezdeni, egyszerűen csak próbálja valamelyest visszafogni..és remélni tudja csak, hogy nem meg egyszer olyan távol, ahonnan már ne tud visszafordulni.
Nehezen szorítható keretek közé az ő személyisége, talán egy tőről fakad azzal, amiért gyakran játéknak veszi az életet, és valamiért ő mindig is az a fajta nő lesz, aki megfoghatatlan lesz.
Apróságok
mindig || Kávé, csoki, könyvek, bögrék, természet
soha ||Gomba, hazugság, mazsolás sütemények, magas helyek, bezártság
hobbik || Olvas, de nem sok szabadideje van
merengő || Minden emléke kedves, ami a mamájával tölthetett, és minden emléke rosszamit már nélküle kellett megélnie.
mumus ||Kígyó
Edevis tükre || Nagymamája házikója, ahova szeretne majd egyszer visszatérni
százfűlé-főzet || Csokis eper
Amortentia || Rózsa
titkok || Még mindig szerelmes az exvőlegényébe
azt beszélik, hogy... || Ex vőlegényével még mindig tart a kapcsolatuk, de gyakran hírbe hozzák a munkatársával is.
A család
apa || Matthew Burke; 50; Fél..avagy ki tudja. Nem tartom vele a kapcsolatot.
anya || Tarryn Burke; 45; Fél, vele sem igazán van kapcsolódási pontom.
vőlegény || Darren Adler
gyermekek || Nincs, és ne is legyen..
állatok || Egy vörös kis macska, Cica a neve.
Családtörténet ||
Nem igazán ismeri a családját. Hisz egészen hamar a nagymamájára gondjára bízták a szülei, így fontos szerepet nem töltenek be az életében. Egyetlen családtagja, a nagymamája, aki még a háború előtt életét vesztette. Vőlegényével a kapcsolata a háború kezdetével megszakadt, habár elméletben még mindig jegyesek, de azóta sem keresték fel egymást. Elle megszökött mellőle, amikor már a kötelességtudata nagyobbra nőt benne, mint a férfi iránt táplált szerelme. Így még egy embert sikerült magától eltaszítania.
Külsőségek
magasság || 165 cm
testalkat || Sportos
szemszín ||Sötétzöld
hajszín ||Csokoládébarna
kinézet ||
Általában magassarkút hord, hogy minél magasabbnak tűnjön. Ruhái nagy részét, pedig valamilyen csipkecsoda teszi ki, ami minden alkalomhoz megfelelő, az ő elképzelése szerint. Haját mindig az alkalomhoz illően igazítja, de általában szabad utat enged, megzabolázhatatlan sötétlő fürtjeinek. Inkább természetesebb alkat, de néha napján, ott virít az ajkán az a bizonyos vörös árnyalat, amit precíz pontossággal tud felvinni, még reggel hatkor is.
Tudás és karrier
pálca típusa || 10 hüvelyk, Feketedió, Sárkányszívizomhúr
végzettség ||
m-Roxfort Boszorkány - és Varázslóképző Szakiskola
-Grifendél Godrik Akadémia - Protector
foglalkozás || Protector
iskola ||
varázslói ismeretek ||
A háborúnak részvevőjeként, tisztában van a harcibűbájokkal, és ezen tudását leginkább ott alkalmazta, amikor erre kiképezték. Mostanság nem igazán használja ezen tudását, hisz nincs is nagyon szüksége rá, de ugyebár az ördög nem alszik.
Egyéb
avialany ||Ashley Greene