"Írhat valaki rossz verseket, attól még lehet jó ember. De rossz embernek lenni és jó verseket írni lehetetlen."

Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko

Vele eltűnni, az volna jó
Le nem ragadni, könnyedén tovább lépni
Mint kávéfoltot az asztalról
Letörölnél
Többé eszedbe sem jutni,
Megszűnni létezni, az volna jó
Mint kegyetlen anticiklon
Bejárhatnám a világot
Az ő világát
És többé eszembe sem jutnál.
Az volna jó.

Mint elnyomott cigaretta csikket, úgy dobtál el
Elég voltam én valaha?
Mint kihajított kismacska úgy nézek szét
Nem maradt semmi utánad.
És mégis egyszer elég végignéznem magamon
Az atomjaimban látom azt ami vagy
És rettegek.
Vajon én is el fogok hajítani valakit, mintha csak egy üres konzervdoboz lenne?

Tudtad, hogy félek a viharoktól?
Honnan is tudnád, sosem kérdezted. Vagyis…
inkább sosem került szóba.
Félek a sötétben is, de
a te hangodat hallgatva mindegy lenne,
mennyire van sötét körülöttem.
De...

mindegy is.