+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Előtörténetek
| | |-+  Griffendél
| | | |-+  Tania Niel
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Tania Niel  (Megtekintve 695 alkalommal)

Tania Niel
Griffendél
*


Naprapörgő

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2018. 06. 16. - 11:39:40 »
+2

TANIA NIEL







         Alapok

jelszó ||A hírnév hűtlen barát.
Tenia Níl||
                                
nem ||
születési hely, idő || Cambridge; 1985, október, 14
 horoszkóp || mérleg
kor || 14
vér || sár
 évfolyam ||3.


         A múlt
Sosem gondoltam volna, hogy ez fog történni. Minden azzal a darab papírral kezdődött, és mindent elrontott.
Az ajtó alatt csúsztatták be a sárgás borítékot. Emlékszem, milyen izgatott lettem a zöld, cikornyás betűk láttán, hiszen sosem kaptam még névre szóló levelet. Izgatottan bontottam ki, majd mutattam meg anyunak a levelet. Tudtam, hogy lassan eljön az iskolaválasztás ideje, és azt hittem attól az iskolától kaptam a levelet, amit a szüleim választottak ki nekem. Amikor anyu elvette a levelet, tudtam, hogy valami nincs rendben.
-Te írtad ezt a levelet, drágám? Igazán aranyos. Még mindig meg tudsz lepni az élénk fantáziáddal.
Visszaadta a levelet, megsimogatta a fejemet, majd visszaküldött a szobámba játszani. Elárulva éreztem magam, alig vártam, hogy apu hazaérjen, és neki is megmutathassam a levelet.
Amikor apu kezébe vette a levelet, felsóhajtott. Sokkal inkább tűnt csalódottnak, mint izgatottnak, nem értettem mi történik.
– Tudod, egyszer régen, még Franciaországban az egyik dédnagyanyád kapott egy hasonló levelet, a Beauxbatonsból. Miután befejezte ott az iskolát, nem boszorkányként élte az életét, hanem visszajött a családjához. Férjhez ment, gyerekei lettek, a szokásos dolgok. Eddig azt hittem, hogy ez amolyan fajta családi mese. Azt hiszem itt az ideje szembesülni azzal, hogy nem.

Amikor dönteni kellett, sokat kezdtek veszekedni ők ketten. Anyu azt akarta, hogy sikeres legyek, nem pedig valami vásári mutatványos. Apu kiállt azért, hogy meg kell ragadnom ezt a ritka lehetőséget. Először anyu beadta a derekát. Látszott, hogy nem örül neki, nem is segített az Abszol úton vásárolni, pedig szerintem élvezte volna. Nehéz volt, sokak nem örültek nekünk, de volt aki segített eligazodni abban a forgatagban.
-Nézd már. Kiket be nem engednek ide.- egy magas, karamell hajú lány nézett rám és az apámra. Gőg terült el az arcán, sápadt zöld szemei úgy villogtak, akár egy macskának. Miután alaposan végigmért, csak annyit mondott: -Sárvérű. És azzal el is tűnt.

Amikor elsőéves voltam, látszólag minden rendben ment, szert tettem új barátokra, és egy ideig el tudtam nézni a lenéző arcok felett, erősnek eladni magam. Aztán amikor hazaértem, az első karácsonyi szünetben, úgy éreztem rám szabadították a poklot. Apa és anya külön költöztek, a tanév végére el is váltak. Úgy döntöttem, apuval maradok, anyával még néha találkozok, ha itthon vagyok. Hála istennek, keveset vagyok itthon. Amikor visszajöttem, elkezdődtek a sutyorgások. Mindenki tudta mi jön, rajtam kívül. Igazából, az ahogy sutyorogtak aggasztó volt. De Helia visszafoghatatlan volt, szervezkedni kezdett. Összekerült egy csapat felsőévessel, engem pedig mintha elfelejtett volna. Ez nyilván nem igaz, de akkor ezt éreztem. Persze ott volt a társaságunk másik két tagja, Cathy és Carrie, de a szüleik elköltöztek velük Amerikába a háború hallatára. De persze Helia előtte összeveszett velük, összeveszett velem, búcsúképp.
-Mi az, hogy elmentek?- Helia tombolt. Haja lobogott, ahogy berontott a könyvtárba.
-Ezt nem tehetitek meg. Pont most!- lelökte Cathy könyvét az asztalról, idegesen a hajába túrt.
-Nem az ő döntésük.-suttogtam, csak hogy Helia tudtára adjam, hogy nem Cathy és nem Carrie az aki menni akar. De ez már csak olaj volt a tűzre.
-Nem a ti döntésetek?!- lépett az ikrek közé.- De a ti háborútok. A te háborúd!- rám mutatott, harag tükröződött a tekintetéből.- A te háborúd Tania, és nem teszel semmit. A mi dolgunk odapörkölni a halálfalóknak, mert a mi szüleinknek nem ment!- kiabált, olyan ereje volt a hangjának, mint egy forgószélnek. Mindenki, aki a könyvtárban tartózkodott, minket figyelt. Heliat nem zavarta különösebben.
-Az én szüleim ennek sosem voltak részesei!- toltam el az asztalt és álltam fel, csak hogy ne érezzem azt, hogy Helia lenéz. Láttam ahogy előrehajol, majd a homlokára csapott, végig gúny áradt a tekintetéből.
-Az, hogy sárvérű vagy, nem mentség.- közelebb lépett hozzám, még mondani akart valamit, de Carrie felpattant és beléfolytotta a szót. Könnybelábadt a szemem, hátrálni kezdtem.
-Hidd el Helia, nem rajtunk múlik ez az egész. Ez nem egy játék, felfogtad? Ez a rohadt valóság, és tudod mi van? Bele is halhatsz.- nem bírtam tovább hallgatni Carrie és Helia veszekedését, kirohantam a könyvtárból. Valahogy tudtam, ez az utolsó alkalom, hogy hallom Helia hangját. Berontottam a legközelebbi lánymosdóba. Éreztem ahogy kavarog bennem a harag, a csalódottság és a bánat. Ömlöttek a szememből a könnyek, az ablakhoz léptem. Amilyen erősen csak tudtam, ütni kezdtem az ablakot. Kitörtem az ablakot, és könyékig összevagdosott az üveg. Azóta is megvannak a hegek. Mire letaláltam a gyengélkedőre, már a taláromból is csöpögött a vér. És másnapra már elindult a sutyorgás.

Nem, nem vettem részt semmiben, mert nem igazán értettem mi is ez a háború ezzel a fura alakkal. Senki nem akarta elmagyarázni, én pedig egy idő után feladtam a kérdezősködést. Végig néztem, ahogy tönkre tették az iskolát, és nem csináltam semmit. Rettegtem. Aztán sokáig nem történt semmi sem. Megbántam, hogy nem csináltam semmit, főleg mivel az egyik legjobb barátom is belehalt ebbe az egészbe. Nem voltam jelen az ostrom alatt,megpróbáltam elrejtőzni, mégha ez azt is jelentette, hogy tiltott területre kell mennem. Hagrid kunyhója mögött, a Tiltott Erdő szélén lapultam a bokrok alatt. Néha meg indultam beljebb, de póbálkoztam kint maradni. Az épületet zöld, kék, piros és egyéb élénk színű villanások világították ki, és az én legjobb barátnőm ezek közt a villanások közt cikázott bent valahol. Nem tudom mi történt, valahogy beverhettem a fejem, mert a következő emlékem az, hogy Hagrid kunyhója mögött kelek. Hasogatott a fejem ahogy felültem, a deszkákba kapaszkodva álltam fel. Homlokomat a korhadt fának döntöttem, mélyeket lélegeztem. Erőt vettem magamon, körülnéztem. Sehol senki, csönd és nyugalom. Félhomályban dereng a kastély, a villanások megszűntek. Elindultam az épület felé, végig az járt a fejemben, hogy meg kell találnom Heliát. Betántorogtam, borzalmas látvány fogadott. Az összes folyosó feldúlva, mindent összetörtek. A Roxfort darabjaira hullott. Az egyik lépcsőfordulóban láttam meg. A fekete hajkorona szétterülve, félig-meddig a lépcsőre lógott. Egyik kezében még ott volt a pálcája,karjai tele voltak horzsolásokkal. Az az ujjatlan volt rajta, amit én adtam neki pár éttel azelőtt.Szoknyája elszakadva. Hason feküdt. Nem tudtam mit csináljak, elindultam a lépcsőforduló felé.Leültem mellé,kisöpörtem a haját az arcából, de nem tudtam ránézni. Bekuporodtam a sarokba.Teljesen elveszettnek éreztem magam, és összetörtem. Jó, hogy ugrottam az első kedves szóra.

-Hé, te ott az ablaknál!-kiáltott rám egy Hugrabugos srác. Sietős léptekkel közeledett felém.
-Sajnálom, ami Heliával történt. Hallottam, jó barátok voltatok. -vállamra tette a kezét. Láttam már ezt a srácot, tudom, hogy évfolyamtársak vagyunk, de nincs közös óránk.
-Kösz.- fogadtam a sokadik részvétnyilvánítást, a barátnőm miatt. - Biztos értek veszteségek…-motyogok, majd megrázom a fejem. Helia biztos nem akarná, hogy így szomorkodjak. Elvárná, hogy ugyan olyan hurrikán legyek, mint amilyen ő volt. -Tania vagyok.-nyújtok kezet a srácnak. Ő tétovázva elfogadja, majd bemutatkozik.
-Charles. De kérlek, hívj Chic-nek.- villant rám egy tétova mosolyt, majd a hajába túr. -Tudod… arra gondoltam, hogy. Esetleg. Mivel tudod te a muglik közül jöttél… - látom, ahogy elpirul, kifejezetten zavarban van. -Szóval. Arra gondoltam, felvehetnénk jövőre együtt a mugliismeretet. Szeretnék beható képet kapni róluk, mivel a bátyám egy mugli lányt szeretne elvenni feleségül és…- elkezd hadarni, határozottan zavarban van. A vállára teszem a kezem és felmosolygok rá.
-Felveszem veled a mugliismeretet.
Akkor még nem gondoltam, hogy ő lehet a legjobb barátom, de a közös muglielemezgetés összehozza az embereket.


         Jellem
Nem fogok köntörfalazni, gyengének tartom magam, de a végsőkig próbálok kitartani. Van bennem egyfajta megfelelési kényszer, meg akarom mutatni anyunak, hogy így is lehetek sikeres. Szeretem, amit tanulok, legalábbis a nagy részét, a seprűvel nem sikerült megbarátkoznom. Nem tartom magam gőgösnek, az önbecsülésem jelenleg nincs épp a legjobb helyzetben, de néha egy kis szarkazmussal kompenzálok. Nem vagyok egy nagy társasági lény, de ha valaki segítséget kér tőlem, mindent megpróbálok elkövetni, hogy segíteni tudjak rajta. Ez egyfajta vezekelés a részemről, amiért kivontam magam a háborúból.
Az elején túl tudtam lépni azon, hogy sokan elkerülnek, mert sárvérű vagyok. De egyre nehezebb megállnom, hogy ne agresszívan reagáljak az ilyen beszólásokra. Egyre kevésbé tudok uralkodni magamon, egyre indulatosabb, akaratosabb vagyok, és egy kicsit aggaszt ez a változás. Nem látványosan, de bennem is meg van a lázadozás, amit a mugli-én kikövetel magának, mert a boszorkány-én el akarja nyomni.

Erősség ||Segítőkészség, kitartás, nyitottság
Gyengeség ||Sértődékeny, indulatos, agresszív


         Apróságok

mindig ||
-macskák
-kávé
-popkultúrális utalásokkal összezavarni a többi tanulót
-mugli ruhákat hordani a talár alatt
-kitűzők
-bármi, ami Franciaországhoz kapcsolódik
 

                
soha ||
-túl sok cukor a kávé alján
-repülés
-egoista aranyvérűek
-sárkányok
-a teázás
hobbik ||Rengeteget olvasok, akár varázsló, akár mugli kötetekről van szó, imádtam rajzolni kisebbként, és mostanában megint egyre gyakrabban rajzolok. Szívesen császkálok Chickel (csak én hívhatom Leslie-nek) Roxfortban és Roxforton kívül.
merengő ||Nagy könyörgések árán engedték csak el a szülei velem Heliát. Egy aprócska mugli étterembe mentünk, nem messze a King’s Cross állomástól. Órákat ültünk és majd meghaltunk a röhögéstől, annyit poénkodtunk azon, hogy milyen furák a muglik a varázslókhoz képest.
Helia temetése. Másnak a megtalálása rosszabb lett volna. De éreztem, hogy nem élte túl. A temetés sokkal rosszabb, mert bűntudatot kelt, amiért te túlélted.Nem voltak sokan, csak a szűk családi kör és én, mindannyian sírtunk. Mélységesen megbántam, hogy hagytam egyedül belefolyni az egészbe. Olyan volt, mintha egy kráter lett volna a mellkasomban.

mumus ||Ne röhögj ki, a pókok.
Edevis tükre ||Látom magam mellett állni Heliát és Lesliet, és anyut és aput, akik ugyanolyan jól megvannak, mint a Roxfortos levél érkezése előtt.
százfűlé-főzet ||Sűrű, sötét kék színű , keserédes folyadék
Amortentia ||Sülő muffinok, esetleg olvadó csokoládé
titkok ||Az első macskám Franz Ferdinandot 7 évesen elütöttem biciklivel, azóta nem mertem macskát tartani.
azt beszélik, hogy... ||Azért van egy hosszú heg a karomon, mert én is megpróbáltam öngyilkos lenni az egyik lányvécében, mint Hisztis Myrtle.



         A család

apa ||Jacques Niel; 44; francia(mugli), jó, közeli a kapcsolat
anya || Francis Goldhawn; 40; brit(mugli); távoli, megromlott kapcsolat
testvérek ||-

állatok ||Antoinette, a macska

Családtörténet ||
Nem tudok sokat anyu családjáról, mert korán meghaltak a szülei, azt tudom, hogy soha, semmilyen formában nem érintkeztek a varázsvilággal és a varázslókkal.
Apu Franciaországban született, az egyetemet azonban Angliában járta ki, itt találkozott anyuval és itt alapítottak családot. Apu egyik nagymamája mágia használó volt, de nem beszéltek róla soha.


         Külsőségek

magasság ||163 cm
testalkat ||vékony, kicsit csontosabb
szemszín ||barna
hajszín ||barna
kinézet ||Elég átlagos, elsőre elsiklik felettem az ember szeme. Ha jobban megnéz, megállapíjthatja, hogy kedves arcom van, és vidám szemeim. A szeplőimet a legtöbben édesnek tartják, a legtöbben meghökkennek azon, milyen vékony vagyok, amikor nincs rajtam a talár.



         A tudás

varázslói ismeretek ||
Nem vagyok valami fényes tanuló, de igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni.
Mágiatöriből nem vagyok a legfényesebb, de én próbálkozom a legtöbbet kihozni az egészből. Bájitaltanból egész jó vagyok, és a sötét varázslatok kivédése is egész jól megy. Úgy érzem, hogy gyakorlatból jobb vagyok, mint elméletből.

felvett tantárgyak ||
-mugliismeret
-legendás lények gondozása
pálca típusa ||10 és fél hüvelyk, ébenfa, sárkányszív húr
RBF ||-




         Egyéb

avialany||Tashi Rodriguez
Naplózva


Elliot O'Mara
Moderátor
***


Mucipuma / Káosz uraság

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2018. 06. 17. - 20:01:10 »
0

Kedves Tania!

Sajnálattal olvastam, hogy mennyi megpróbáltatás ért téged csupán azért, mert mugli származású vagy. Az ilyesmit nagyon nehéz lehet elviselni és úgy tűnik, mióta mágikus képességeidről tudomást szereztél, csak úgy vonzod a baj. A szülők válása, a kegyetlen kis megjegyzések és egy barát elvesztése mindenkit megviselne.
Talán te gyengének érezd magad, de mindezek elviselése nem kis lelki erőről árulkodik. Bár elbújtál az ostrom alatt, de benned ennél sokkal több van.
Ígyhát nem is kérdéses, az előtörténetet:

E L F O G A D O M

A házad pedig a...



Gratulálok! Az eligazító-pm hamarosan érkezik.

Üdv,
Elliot

Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2019. 08. 26. - 10:12:44
Az oldal 0.049 másodperc alatt készült el 29 lekéréssel.