-Ezt hogy csinálod?- nézem a négyszögletű füst"karikát" már sokadjára. A nagybátyám sokat sejtető, cinkos mosolyával nem számítok válaszra, már formálódik a fejemben az az "akkor tartsd meg a titkaidat", mire mégis megszólal.
-Megsúgom, a pipa a kulcsa. Persze azért ki kell tapasztalni a technikáját is.- Szív egy hosszút a pipából, és nagy rákészüléssel fúj egy egész sárkányfigurát a füstjéből. Gyorsan félre kell raknom az ámulásom, hogy egy rosszalló levegeővel belefújjak a füstalakba szétoszlatni, de addigra elég messze jár már, hogy csak meglibbenteni tudjam. Pár másodperc után egyébként is egyszerű felhővé oszlik.
Akkor tartsd meg a titkaidat.
Vajon a szüntelen sejtelmeskedést is a bozótmágus továbbképzésen tanítják? Amióta átköltöztettek a toronyba, ez megy - bár ki tudom nézni Treboniusból, hogy egymagában is ilyen legyen, nem csak ha van társasága. Legalább az új szobámról el kell ismernem, hogy nem olyan szörnyűséges, mint számítottam rá. Még ha aranykalicka is, az még mindig jobb az egyszerre rozsdás és patinás rácsoknál. Csak a Roxfortos éveim által nem csodálkozok azon, egy egyszobás szintekből épült toronyban eltévedni hogy lehetséges, de már kezdek ráérezni a fontosabb szintek elrendezésére. És tekintve, hogy a szalon, étkező, és konyha szomszédos szobákként nyílnak egybe, máris ismerten nemet mondunk a valós térnek. Rendes célszerű kandallóterem persze hogyan is lenne, de örömmel tudtam meg, hogy a Hopp-hálózaton rajta van a torony, mert én ki nem lépek abba az erdőbe, pláne ha még troll is ólálkodik a környéken.
-Na, énnekem utána kell még néznem néhány dolognak, itt leszek a könyvtárban. Ne csinálj semmit, amiből nem tudnálak kimagyarázni!
Ahogy somolyog ezekkel a szavakkal, nem akarom végiggondolni, mimindenig terjedhet a "Trebonius Glasmont ki tud belőle magyarázni" tartománya. Bozótmágus...

-Köszönöm szépen!- Egy illedelmes mosollyal, koppanva teszem az egész galleont a pultra, és határozottan fordulok is el, kezemben a pisztáciás és levendulás fagylalt-lattémmal, karamellaszirupos és biscotti-morzsa szórásos tejszínhabbal, mielőtt az eladó macerálni kezdhetne a visszajáró-számolgatással, és már nekiindulva fürkészem az asztalokat ismerős arcot keresve.
-Egészen ...ja. Nem, szerintem még nincs itt.
Pedig kicsit magamat is meglep, hogy némi lelkesedéssel válaszoltam volna a kezdeti kérdésre, nem csak formai elvárást kielégítendő, de Elowen elhessegeti a gondolatot egyből a tárgyra térve inkább.
-Szokott késni?
Ahogy végigmér, én is gyorsan végigpillantok legalábbis a kezeimen, végül kitárva az ujjaimat, mint ha csak a körmeimet ellenőríztem volna épp. Eljött a nyár, máris kezdek zöldülni megint... Még nem szembetűnő, de ahogy az árnyalatok megütköznek egymással, lehet megint a betegsápadtnál tartok már, el kell kezdenem ezt is ellensúlyozni újra. A karmaim legalább nem látszanak a kendőző bűbáj alatt, azzal már megvan évek rutinja. Vonakodva ismerem el, de a nagybátyám adott nemrég egy-két tippet, amivel sikerült a körömlakkot is kiügyeskednem, nem csak a normális, natúr emberi körmök látszatát.
-Írnak bármi érdekeset?
Leginkább csak a csöndet megtörni kérdezem, mielőtt furává válik amég Hannit várjuk. Óvatosan kinyúlok, és a behajtott ujjaim hátával simogatom meg a szundikáló macska fejét - ameddig a tenyeremen érzem a karmaim hegyét, addig nem állhatnak ki másokat karcolni meg.

        Alapok

jelszó || l'esprit de l'escalier.
nem || Nő
születési hely, idő || Glasmont kúria, Ceredigion, Wales (UK); 1991, május 10.
kor || 15
vér || Aranyvérű
iskola || Roxfort
évfolyam || Negyedév


        A múlt

-Reggel érkezett. A Greengrassok "köszönik a gesztust, de ezen alkalommal nem élnének a lehetőséggel."
Óvatos lépéssel megállok a lépcsőfordulóban - mint ha nem pont a mondatra érnék oda, mint ha nem innen tudnám meg. Nézem pár pillanatig az öt-öt apró kopást a papucsom orrán - már megint ez is, - úgyis hallani fogok róla, nem felejtik majd el kihangsúlyozni, hogy megint nem kellettem valakinek. Mintha valaha megkérdeznének engem, mielőtt felajánlanak...
Ha nem lenne a feszült csönd, talán nem hallanám meg a megálló léptek apró neszét feljebb a lépcsőn. Drága öcsém már pimaszul vigyorog, tervez, ármánykodik, de persze én vagyok csak szörnyszülött? A fenyegető pillantásom persze nem állítja meg, kiélvezi a helyzeti fölényt, aztán lecsörtet mellettem a lépcsőn.
-Megint hallgatózik- jelenti be, mint valami vidám hírt.
Ki kellett volna gáncsoldom, igazán ráférne. Talán nem hallott semmit, de mindegy is - látta, hogy a lépcsőfordulóban állok, és annyi neki elég is. És idén már a Roxfortban se leszek tőle elég távol. Remélem legalább másik házba kerül.
Végül finom léptekkel lemegyek én is, mint ha semmiről nem tudnék az előbbiekből.

Lobbanás hallatszik a kandallóteremből. A gyakorlott szemek elcsíphetik a szalonban összefutó pillantásokat, akkora mosolyok, amik épphogy megütik az udvarias szintet, mögöttük persze az a rosszallás bújkál, ami minden előkelő és nagymúltú családban törzsvendég, amikor valami nem követi a generációk alatt kifinomult szokásrendszereket.
-Ááh, Trebonius! Minek köszönhetjük a meglepetést?- "Nem hívtunk meg teára."
-A környéken jártam, és eszembejutott, hogy rég látogattam meg a kedves bátyámékat.- "Egy varázsló pontosan akkor érkezik, amikor akar." -Jól hallom, vannak hírek?
Lesimítja a remekbeszabott, bár néhol felismerhetően kalandok koptatta talárját, és beinvitálja magát apám helyett is. Egy fotelbe lehuppanva felteszi a lábait egy intéssel a sarka alá megjelenő sámlira, és pipára gyújt.
-Nincsenek hírek- próbálom lelőni a témát, mielőtt belekezdenénk. Így sem én lelkesedek a legjobban a gondolatért, hogy valamilyen egyezkedés nevében ígérjék valakinek a jövőmet, akivel talán még nem is találkoztam. Tudom, ez mindigis így működött, és az így köttetett szövetségekkel megannyi kor viszontagságain segítettük át egymás- és saját házainkat, és megtiszteltetés így építeni a jövőt - de ha úgysincs miről beszélni, valószínűleg mert a bagolyváltás túloldalán is groteszknek találnak, szivesen hallgatnám meg eggyel kevesebbszer, hogy örökre én leszek a Glasmontok ...zöld báránya.
Tapintani lehet egy pillanatig a csendet.
-Nos, el nem hiszitek, mit fedeztem fel a torony körül.- Diszkréten hálás vagyok a témaváltásért. -Ha lehet hinni a jeleknek, már trollunk is van!
Erre a hírre is csak Trebonius nagybátyám tud ilyen lelkesedéssel tekinteni. Szokatlan, aggasztó, kérdéseket vet fel a körülményekről, a semmiből nem nőnek ki trollok... de ha lehet hinni a jeleknek, a meglepetést kevésbé vélem felfedezni a reakciók között, mint gondoltam volna?
-De... ugye ezúttal nem tervezed mintával is bizonyítani a fejleményeket. A karácsonyi ebédlőasztalnál.- Bár a mondat utalna rá, anyám szavaiban nincs kérdőjel.
-Ugyan, drága, te is tudod, hogy az az üvegcse légmentesen zárt és megfelelően törhetetlen volt!- Ó igen, az Incidens. Amennyit, főleg anyám, szereti felemlegetni, azt lehetne hinni, hogy rendszeres eleme a nagybátyám látogatásainak, pedig csak egyszer történt, évekkel ezelőtt.
Be kell ismernem, talán kicsinyes elégtételből, szivesen hallgatom néha a nagybátyám felfedezéseit, csak mert a család különce - az ősöreg mágustornyával egy elvadult erdős birtok közepén, a Merlin-klasszik szakállával, amivel néha kifejezetten nehéz elhinni, hogy ő volna a fiatalabbik fivér, na meg az alkalmankénti életművész kalandjaival, amik igazán méltatlanok a házunk híréhez.
Persze csak illedelmesen diszkrét kíváncsisággal, az kéne még hogy ötleteket adjak magam ellen. Így is vagyok már szörnyszülött, nem hiányzik hogy még bozótmágus is legyek mellé, mint őt titulálják előszeretettel.
-De ha ennyi macera van azzal a birtokkal, nem hasznosabb lenne átdolgozni az egészet, és valami értelmeset kezdeni vele? Szivesen átvállaljuk a feladatot, ha a te életmódod túl... kötetlen hozzá- veti fel apám nemelőször.
-Dehogy! A legérdekesebb dolgokat lehet felfedezni, még a toronyban is találok a mai napig új zugokat. Amennyire foglalkoztat, átjöhetnél néha a saját szemeddel látni. Még felfedeznél valamit, ami érdekel is! ...Nem? Senki? Ancalla, egy kis környezetváltozás a nyárra?
-Én...
Semmi kedvem nincs egy évszázados dohos toronyba költözni egy erdő közepére, amivel a troll nélkül is csak a baj van, köszönöm szépen.
-Mit gondolsz drágám? Lehet tényleg egy új perspektíva hiányzik, te észrevennél valami lehetőséget, amit a megrögzött urak nem.
Anyám túl szélesen mosolyog, hogy csak ennyiről legyen szó, de hirtelen nem jut eszembe elég jó ellenérv.
-Végülis,..
-Bozótmágus- súgja az öcsém csak kettőnk közt. Oldalba bököm a karmos ujjam hegyével.

-Kié volt egyáltalán ez a hely?
Az egész torony középkoribb, mint a Roxfort felújítatlanabb részei, ha van egyáltalán tértágítva, az csak az emeletek számára lehet hatással, é azt sem tudom biztosan megmondani, mi egyáltalán az itt talált kacat, és mi az amit a nagybátyám hagyott szanaszét.
Már most hiányzik a szobám. Át tudjuk hozni legalább a kényelmes ágyamat? Néhány varázslat lenne, és bármi itteninek minden bizonnyal antik matraca van, eredeti korabeli szalmából. Igen, alatta egy szem borsóval, de na, azért van egy minimumszint az emberi méltósághoz!
-Azt még nekem se sikerült kideríteni, de már nagyon régóta a családunké a birtok. Mindig elmaradt a renoválása valami fontosabb ügy mellett, de szerintem pont ez adja a báját.
-Báját. Az egy... kard az asztalon?- Elég ósdi darab. És tényleg ...levélnehezéknek használja? Nem hiszem el ezt az embert.
-Áh, Caudimordax.- Persze még neve is van. -Azt éppenséggel nem itt találtam. Az őseinké volt, még évszázadokkal ezelőtt, valahogy egy magángyűjteményben bukkant föl. Haseltine-ék segítettek felkutatni. A történetek szerint sárkányvadász kard lehetett.
És visszább is lépek, pedig már készültem volna közelebbről megnézni.
-Tudom, nem lelkesedsz a helyért, de adj neki egy esélyt, és fedezd fel, a végén még megtetszik valami. Én a második lakószinttel kezdeném. Apropó, fog kelleni új dísztalár a tanévre?
Mit somolyog mint aki tud valamit, mit fogok találni? Tán egy toronyba zárt hercegnőhöz illő ruhát, mint aminek egyre inkább kezdem érezni magam?
Persze mostmár nem tudom nem nézni meg...


Idővonal I I
1991 - A dermatodracosis rendellenességgel születik, a család nem legnagyobb örömére
1994 - Három évesen elkapja, de sikeresen leküzdi a sárkányhimlőt - szerencsére jelentősen zöld nem marad hosszú távon, de a karmai és pseudopikkelyei hangsúlyosabbá válnak
1995 - Megszületik az öccse, és ő természetesen egyből mindenki kedvence
2002 - Felvétel a Roxfortba
2005 - A Glasmont szülők elkezdenek a családi kapcsolatháló építéséhez leendő jegyest keresni Ancallának, egyelőre sikertelenül
2006 június - A nyárra átköltözik a nagybátyja birtokára - gyanakszik valami hátsó szándékra az egész mögött, de érdekesebbnek találja a helyet, mint számított rá


        Jellem

A csöndes, magának való (és enyhén zöldes) felszín évek kitartó munkája - ne tűnjön fel, elég fura anélkül is, hogy felhívná rá a figyelmet. Közvetlen alatta az önkép, amire ez a gyakorlat elkerülhetetlenül rányomja a bélyegét. Nincs kibékülve a külsejével, még ha néha át is tud lendülni, és identitásának tekinteni, nem ez a gyakori eset.
Könnyű felszínes és elkényeztetettnek látni - nem is alaptalanul. Megérdemli és igényt is tart a kényelemre és jó dolgokra, hisz hogyan máshogy is lenne? Anyagiakban mindig megkaphatott, amit akart - talán néha ez más módok hiányosságát is hivatott volt helyettesíteni, talán pontosan a várható eredménnyel.
Jóindulatú, ha tlán naívan is néha, de egy jellegzetes, elkényeztetett módon kevés türelme van ahhoz, ami nem tetszik. Ha a látszat nevében ezt leplezné is, előbb-utóbb hajlamos kibukni az igazság.
Lappang mindezek alatt egy felfedezetlen réteg. Leskelődik egy kis kalandvágy a sok kényelem alól, fel-fellobban egy indulat, ha elfogy róla a csendes arculat, keresi a lehetőségét egy identitás, hogy lebontsa torlaszait.
De mi kellhet az áttöréshez, és mivé válik a túloldalán?

Merengő ||
Jó: Be nem vallaná, de amikor elkezdi saját kíváncsiságból felfedezni a tornyot
Rossz: A sok kis negatív megerősítés gyűjteménye a kinézete miatti megkülönböztetéséről
Edevis tükre ||  Magabiztosan, és a rendellenességeitől mentesen látná magát
Mumus || Saját maga teljesen zöld és pikkelyes bőrrel, koszos rongyokban - egy szörnyszülött számkivetett


        Apróságok

mindig ||
- Kényelem és luxus
- Ékszerek
- Egyéb szép csecsebecsék, akár értékesek, akár csak megtetszettek
- A zöld színt igazából szereti, ha nem a bőre az
- Ingyen kapott dolgok
soha ||
- Fáradni valamivel, amikor tudna nem fáradni vele
- Bármi, ami nem tetszik a finnyás ízlésének
- Ezek a mindenbe beleakadó karmok már megint!..
- Dolgok és helyek amiknek bad vibes-a van
- Elkerülhető napfény és barnulás
hobbik || Táncol, játszik hegedűn amég bele nem akadnak a karmai és elrontja, szivesen olvas (vgy hallgat, ha van aki felolvassa neki) meséket és romantikus történeteket, hajlamos eljátszani gyertyalángokkal mint pótcselekvés
Százfűlé-főzet || Kavargó arany, elszórtan élénk szines csillanásokkal, ízre az a forró fajta csípős
titkok ||
- Ha aggódik a költőpénze biztonságáért, jellemzően a párnája alá rejti, amég alszik rajta
- Vannak darabok az ékszergyűjteményében, amit valószínűleg sosem fog viselni, de természetesen azok is elengedhetetlenek, és ki nem adná a kezéből őket
azt beszélik, hogy... ||
- A legkisebb címlet amit ismer a Galleon (ez téves, a Sarlóval is egészen tisztában van)
- Igazából Reptilián, és nyáron azért látni ritkán, mert a Hollow Earth belsejébe küldik haza, nehogy lebuktassa magukat a kinézetével
- Sárkányszexuális - vagy valakinek nagyon érik egy összekarmolás
- Hoarder


        A család

apa || Charlam Glasmont, 47, aranyvérű; pozitívan felületes, anyagilag elkényeztető, de kevés a személyes kapcsolódásuk, húzódnak alatta feszültségek
anya || Chrysa Jauncey, 42, aranyvérű; pozitívan felületes, anyagilag elkényeztető, de kevesebb a személyes kapcsolódásuk, mint kéne, néha kissé manipulatív
nagybácsi || Trebonius Glasmont, 46, aranyvérű; kissé idegenkedő, de kezdik megtalálni a közös hangot
testvér ||  Charmin Glasmont, 11; a család az család, de gyakran van testvéries konfliktusuk
állatok || -

Családtörténet ||
A Glasmontok első aranykora a 11.-13. század máguslovagjaiként virradt, mind mugli hadszíntéren, mind varázslóként vívtak ki maguknak birtokokat, vagyont, és dicsőségeket. Hadvezérek, kalandorok és szörnyvadászok, ha a történetek igazak, még sárkánylovasok is voltak a soraikban, ekkor kerültek be a varázslótársadalom elitjébe is.
Későbbi korokon át ezt a vagyont és tekintélyt gyarapították és kamatoztatták, szövetségekkel növelték a befolyásukat, és nyertek el előkelő pozíciókat, különösen a mágustársadalom felső köreiben. Találni a családfán Wizengamot- és Varázslótanács tagokat, mágiakutatókat, híres mecénásokat és művészeket egyaránt. Az egykori hódítók az idők haladtával a magaskultúra alakjaivá váltak.

Az utóbbi évtizedek háborúit nehezen vészelték át. Bár sok másik családhoz hasonlóan büszkék a hosszú múltjukra és hírnevükre, a hadba hívó eszméket kevésbé érezték magukénak - annyira nem, hogy mindenüket feltegyék rá. Cserébe jelentős erőforrásokba és összeköttetésekbe került kétszer is átlavírozni egy önmaga ellen forduló országon és társadalmon, és ha nem is sértetlenül, de egy darabban jönni ki belőle.

A két háború között lépett frigyre Charlam az amerikai Jauncey-k egyedüli lányával, új nemzetközi összeköttetések felé nyitva. A Jauncey család a MACUSA első Tizenkét Aurorja egyikével került a mágustársadalom színjére, történelmi múltukkal megalapozva későbbi befolyásukat, bár Chrysa idejére egy fő ágon futott csak a család, így ő lehet a név talán utolsó viselője.

Ezen közelebbi múltuk hatására, a Glasmont mára kisebb család, mint fénykorában, egykor messze érő befolyásuk is megcsappant. Vagyonuk ugyan továbbra sem csekély, mára szűkén vannak a viszontagságokon át is megmaradt erőforrásoknak, így bár még nem a dzsentrifikálódás fenyegeti őket, a változás szelét érezni. Ha a hosszabb távú jövőre is el akarják kerülni a történelem homályába halványulást, új erőforrásokat és új szövetségeket kell kiépíteniük a múlt kihívásai által felemésztettek helyére.


        Külsőségek

magasság || 168 cm
testalkat || Karcsú
szemszín || Zöld
hajszín || Eperszőke, de szokta néha változtatni varázslattal
kinézet ||
Gyakran látni kényelmes szabású, de magas minőségű ruhákban, amit előszeretettel egészít ki ékszerekkel - és azokat ha nem viseli, akkor megszállottan gyűjti, egész kis arzenáljába. Feltételezni lehetne, hogy tart néhány macskát, csak abból hogy az öltözete minősége ellenére is felfedezhető itt-ott egy akadásnyom vagy kikapart szálak, hiába küzd rendszeres bűbájokkal ezek rendbehozásáért. A megfejtés eggyel szokatlanabb.
Valószínűleg rosszul őrzött titka egy ritka rendellenesség. Kéz- és lábujjain karmok nőnek köröm helyett, nagyjából mégegyszer olyan hosszan, mint akörömágy lenne, és a rendszeres tompára reszelés ellenére is hegyesre nőnek és elkerülhetetlenül akadnak.
Bőre hordoz egy halványan zöldes árnyalatot - általában el tudja ezt rejteni megfelelő sminkkel vagy bűbájokkal, rosszabb esetben betegesnek nézhetik. De mivel a bőre barnulásával a zöld árnyalat is kierősödik, nem rajong a napfényért. Emellett a könyökén és térdén mint ha két-két nagyobb, egymást átfedő pikkely peremei rajzolódnának ki a bőrén keresztül, valamint két-három hasonló a szegycsontján és egy egész sor, nagyjából csigolyánként a gerince mentén - szigorúan véve nem teljes mértékben pikkelyek, csupán a bőre felszíne alatt megkeményedett formációk, de a saját megítélésében ugyanannyira nemkívántak.

avialany || Evie Templeton


        A tudás

varázslói ismeretek ||
Különös, már-már meglepő módon, Ancalla egyik legnagyobb szakértelme varázslás terén a különböző elrejtő és kendőző bűbájok tárháza, tekintve hogy szokatlan külsejét azóta próbálja megrögzötten hétköznapinak álcázni, hogy az első varázslatait megtanulta. Kifejezetten gyakorlott a karmai eltüntetésében, bár ez valószínűleg annyival kevésbé segít azok pontos hollétét követni, amég valamibe nem akadnak általában.
Talán determinizmus, vagy az enyhe hőállóság álljon mögötte, a tűzvarázslatokhoz is tehetsége van, jellemzően szándékosan - bár néha egy teljesen másféle, épp tanult varázslat is ebben a kategóriában találhatja magát egy rosszabb napján.
Ezek mögött  pálcavarázslatok nagyjával egészen elboldogul, de bájitalok és gyógynövények terén már sajnos a legkiemelkedőbb képessége, kevésbé egészségesen, a mérgező példányok nem tervezett megtalálása.
pálca típusa || Gesztenye, Sárkány szívizomhúr, 11 hüvelyk


        Egyéb

Egyéb ||
Dermatodracosis:
Veleszületett, mágikus, bőrt érintő rendellenesség, amely sárkányt idéző elváltozásokkal és enyhe hőellenállással jár.
Látható tünetei az alábbi módokon jelenhetnek meg, bár ezek pontos aránya személyről személyre változhat:
- A bőr zöldes elszineződése a bőrpigmentek egy részének megváltozásával. Ez jellemzően arányos, így napbarnulás esetén a zöld árnyalat is erősödhet.
- Pikkelyek vagy pikkelyszerű formációk megjelenése a bőrön vagy bőrben, gyakran csontozat mentén. Ez jelenthet teljes felszíni pikkelyeket, vagy bőrkeményedés vagy osteoderm jellegű elváltozásokat, amik pikkelyszerű formákban, de továbbra is a bűr részét képezik.
- A körmök karommá növése, amik így testesebbé válnak, és bár lereszelhetőek, folyamatosan hegyesre nőnek vissza.
Pozitívabb tulajdonságának vehető a bőr hőellenállása: bár komolyabb égések ellen immunissá nem tesz, enyhébb, "hétköznapi malőr" szintű sérüléseket meg tud akadályozni - legbiztosabban elsőfokú égések ellen nyújt védelmet.

További különös tulajdonsága, hogy szokatlan reakciót vált ki a sárkányhimlőre: megfigyelések szerint segít a betegség veszélyesebb hatásai leküzdésében, viszont hajlamos a betegség mellékhatásainak gyógyulás utáni megmaradását okozni - mint a bőr további zöld szineződése, ami hozzáadódhat a dermtodracosis saját hasonló hatásához, vagy a szikrák köhögéséhez-tüsszentéséhez, ami ezen tüneteket okozó betegségekkel kiújulhat.

Bár a tudományos konszenzus szerint a rendellenesség nem utal varázslénnyel keveredő vérvonalra, és talán a kifejezetten sárkányokkal való asszociációja is a sárkányhimlőre történő reakciójából eredhet, történelmileg gyakran tekintettek a dermatodracosis eseteire hasonlóan, mint a rész-varázslény származásra - bizonyos körökben ez a vélemény a mai napig felütheti a fejét.