A Foltos Tappancs Kávézó nem véletlenül kapta a nevét, ugyanis ez nem csupán egy egyszerű kávéház, hanem telis-tele van cicákkal. A címadó Foltoska egy bengáli nőstény cica, a kávézó ékköve, ő a tulajdonos macskája, aki mindig büszkén henyél a kis ágyában, vagy a kék cicaszemeivel kuncsorog ki egy kis simogatást. A kávézó méltán népszerű a macskás varázslók és boszorkányok körében. Foltoskán kívül még hat cica várja a szeretgetést. Ivan, az orosz kék macska, Bruma a szomáli, Masni a Toyger, Futrinka a thai macska, Rőtszakáll a walesi macska és Bon Voyage a LaPerm cica.

[- Na mi van, Rőtszakáll? Igen, emlékszem rád... tavaly óta hány szalvétától ijedtél meg?]

Vanished on paws

Ancalla - 2006. július 3.

Túl kiszámítható.

 Éppen csak el kell fordítanom a fejem, ahogy a bátyáim elfutnak a cicakávézó mellett, nem is jut eszükbe, hogy itt vagyok, mert miért lennék itt. Most bizonyára a tetoválószalonba rohannak, ahol rémisztő rémképeik szerint valóban megcsináltatom azt a wendigo tetoválást, és talán már félig kész is van. Most biztosan megbánták már, hogy kihívtak, hogy azt mondták, soha nem léphetek meg előlük. Mert ha az a tetoválás elkészülne, anya tényleg megölné őket. Főleg azzal a pozícióval, amit említettem nekik a művészeti alkotás elhelyezésére a bőrömön (bár akkor anya úgysem látná, de megérezné a bűntudatokat és a rettegésüket).

 Nem kell nagyon néznem az árlistát, bőven lesz lehetőségem fogyasztani itt, és még marad is majd a boltokra, ahol végre nemfognak vissza olyan dolgoktól, amely „nem gyerekeknek van.” Jók lettek a jegyeim, és jó lett viszonylag a magaviseletem is, úgyhogy nagy mennyiségű zsebpénzzel köszöntöttem az év végét. Persze, ha tudták volna, hogy Frics hányszor kergetett meg... de csak azokat tudják, amikor el is kapott. Frics a játék szeretetéért üldöz, nem a rend fenntartásáért, még ha lát is, ha nem tudja rád tenni öldöklő karmait, nem jelent. Engem talán nem is jelentene, hanem lenyilazna, elvágná a torkomat, és vérző testemet egy folyóba dobná, ahol elmosna a víz, és ha fel is támadnék, fagyott szívemet kőre cserélné a pusztulás.

 Belekanalazok a vaníliába, mely illik mostani megjelenésemhez. Nem vehettem feketét, ahogy szerettem volna, kedves, virágmintás halványzöld ruhát viselek, melyet anyám erőszakolt rám, hogy kedves, vidám lánynak tűnjek. Nos, most, hogy szabad vagyok, kalandra mehetek, nem bátyáim pórázán kell járnom a boltokat könyvek és unalmas ruhadarabok után kutatva, tényleg jobb kedvű vagyok. Még egy mosolyt is megengedek az engem nyávogva köszöntő macska irányába.

 - Na mi van, Rőtszakáll? Igen, emlékszem rád... tavaly óta hány szalvétától ijedtél meg?- megsimogatom a macska fejét, hagyom, hogy dorombolva a kezemhez dörgölje az arcát, és végül megkapja a nyalatnyi növényi tejszínt, amit az ujjamra fújva osztok meg vele. Talán ennek köszönhetem, hogy végül letelepszik a kanapén mellettem, és úgy dönt, hogy itt fogja tölteni a tizennyolc óra napi alvása egy részét. Legalább beleolvashatok az asztalon heverő Reggeli Prófétába is, amit anyáék nem hagyják, hogy járassak, a használtakat kell az iskolában is olvasnom.

 Elkap a remény, hogy Hanni befut. Az eseményére el tudok menni, csak annyi a teendőm, hogy nem mondom el, hogy fiúk is lesznek, és azt hiszik, hogy kielégítik a kalandvágyamat egy pár engedélyezett pizsiparti esttel. Tudhatnák, hogy nem elég, tudhatnák, hogy minden nap bele tudnék vágni egy újabb kalandba, ahogy az iskolában is teszem. Szívesen lennék kalóz például... borzalmas látni a filmeket a moziban, a DVD-ken, és látni, hogy mások életük kalandjára mennek, nekem pedig azt engedik csak, hogy a szemetet kivigyem; akkor néha látok egy-két fiút, ahogy a szürkületben végigsuhannak egy biciklin ülve. Milyen szomorú, hogy ez a világ telve van csodákkal, és négy fal között kell élnünk, távol tőlük. Az élet veszély, izgalom, fájdalom, remény, az akarat győzelme.

 Bekanalazom a cseresznyét, a magvat beleköpöm a dohánytálba, és belelapozok a Prófétába; ez a tevékenység is jóval izgalmasabb így, hogy tudom, hogy a bátyáim bármikor rám boríthatják az asztalt, és visszavihetnek aranyketrecembe, ahol anyám különböző mentális kínzásoknak vet alá. Maga a Próféta nem túl érdekes, csak dolgok a Trimágus Tusa utóhatásairól, az amerikai és a francia politikáról, meg valami nagy tájfunról távol keleten. Semmi igazán érdekes, tovább is lapozok a sport rovatra - Sienna túl kedves volt idén, azért nem nyertünk. Ha én leszek jövőre a kapitány, beválasztok legalább egy nagy lovat, például Locket Grimmstarkot, akinek az lesz a feladata, hogy lerángassa az ellenséget a seprűről. Gyengeség a kedvesség.

 Gondolataimból egy évfolyamtársam érkezése szakít ki. Nem egy olyané, akivel sokat beszélek, de lehet, hogy látta Hannit. A fagylalt úgyis fogyóban, a macska pedig mélyen alszik.

 - Nem láttalak még itt. Hogy telik a ny... áh, igazából csak annyit kérdeznék, hogy láttad-e Hannit?- ledobom a Prófétát, ahogy némely szentet is letaszajtották magas hegyről, melynek sziklái hordóba törték csontjait. Kedvem lenne megfogni a bőrét, kíváncsi vagyok, hogy tényleg megéget-e. De egyelőre információkra van szükségem a hollóhátas lánytól, nem égésnyomokra, melyeknek a gondolatától furcsán bizsereg az arcom.

-Ezt hogy csinálod?- nézem a négyszögletű füst"karikát" már sokadjára. A nagybátyám sokat sejtető, cinkos mosolyával nem számítok válaszra, már formálódik a fejemben az az "akkor tartsd meg a titkaidat", mire mégis megszólal.
-Megsúgom, a pipa a kulcsa. Persze azért ki kell tapasztalni a technikáját is.- Szív egy hosszút a pipából, és nagy rákészüléssel fúj egy egész sárkányfigurát a füstjéből. Gyorsan félre kell raknom az ámulásom, hogy egy rosszalló levegeővel belefújjak a füstalakba szétoszlatni, de addigra elég messze jár már, hogy csak meglibbenteni tudjam. Pár másodperc után egyébként is egyszerű felhővé oszlik.
Akkor tartsd meg a titkaidat.
Vajon a szüntelen sejtelmeskedést is a bozótmágus továbbképzésen tanítják? Amióta átköltöztettek a toronyba, ez megy - bár ki tudom nézni Treboniusból, hogy egymagában is ilyen legyen, nem csak ha van társasága. Legalább az új szobámról el kell ismernem, hogy nem olyan szörnyűséges, mint számítottam rá. Még ha aranykalicka is, az még mindig jobb az egyszerre rozsdás és patinás rácsoknál. Csak a Roxfortos éveim által nem csodálkozok azon, egy egyszobás szintekből épült toronyban eltévedni hogy lehetséges, de már kezdek ráérezni a fontosabb szintek elrendezésére. És tekintve, hogy a szalon, étkező, és konyha szomszédos szobákként nyílnak egybe, máris ismerten nemet mondunk a valós térnek. Rendes célszerű kandallóterem persze hogyan is lenne, de örömmel tudtam meg, hogy a Hopp-hálózaton rajta van a torony, mert én ki nem lépek abba az erdőbe, pláne ha még troll is ólálkodik a környéken.
-Na, énnekem utána kell még néznem néhány dolognak, itt leszek a könyvtárban. Ne csinálj semmit, amiből nem tudnálak kimagyarázni!
Ahogy somolyog ezekkel a szavakkal, nem akarom végiggondolni, mimindenig terjedhet a "Trebonius Glasmont ki tud belőle magyarázni" tartománya. Bozótmágus...

-Köszönöm szépen!- Egy illedelmes mosollyal, koppanva teszem az egész galleont a pultra, és határozottan fordulok is el, kezemben a pisztáciás és levendulás fagylalt-lattémmal, karamellaszirupos és biscotti-morzsa szórásos tejszínhabbal, mielőtt az eladó macerálni kezdhetne a visszajáró-számolgatással, és már nekiindulva fürkészem az asztalokat ismerős arcot keresve.
-Egészen ...ja. Nem, szerintem még nincs itt.
Pedig kicsit magamat is meglep, hogy némi lelkesedéssel válaszoltam volna a kezdeti kérdésre, nem csak formai elvárást kielégítendő, de Elowen elhessegeti a gondolatot egyből a tárgyra térve inkább.
-Szokott késni?
Ahogy végigmér, én is gyorsan végigpillantok legalábbis a kezeimen, végül kitárva az ujjaimat, mint ha csak a körmeimet ellenőríztem volna épp. Eljött a nyár, máris kezdek zöldülni megint... Még nem szembetűnő, de ahogy az árnyalatok megütköznek egymással, lehet megint a betegsápadtnál tartok már, el kell kezdenem ezt is ellensúlyozni újra. A karmaim legalább nem látszanak a kendőző bűbáj alatt, azzal már megvan évek rutinja. Vonakodva ismerem el, de a nagybátyám adott nemrég egy-két tippet, amivel sikerült a körömlakkot is kiügyeskednem, nem csak a normális, natúr emberi körmök látszatát.
-Írnak bármi érdekeset?
Leginkább csak a csöndet megtörni kérdezem, mielőtt furává válik amég Hannit várjuk. Óvatosan kinyúlok, és a behajtott ujjaim hátával simogatom meg a szundikáló macska fejét - ameddig a tenyeremen érzem a karmaim hegyét, addig nem állhatnak ki másokat karcolni meg.