Norah Különösebben nem tetszik a lány viselkedése azzal, ahogy beszél hozzám, vagy úgy is mondhatnám, beszél velem, de nem szólok rá. Különben is érdekes, hogy abból a szende kislányból, aki az előbb még az asztal mögé bújt, miután megijedt tőlem, hirtelen hogy változott meg pillanatokon belül ilyenné, mintha valaki a markában tartaná, és irányítaná - gondolkodom el rajta egy pillanatra miközben a lányt figyelem. Aztán hirtelen nevetni támad kedvem, még, hogy nem ő csinálta itt a felfordulást, hát persze, hogy nem, már néhány hete így néz ki az épület, miután felszámoltam az üzletemet tanári pályám kezdete előtt. Érdekes, felettébb különös, hogy tud valaki megváltozni ennyire, ilyen gyorsan; viszont, hogy a zár fel volt törve, az meglepett, bár pillanatok alatt helyre tudom hozni, ha minden igaz, de akkor is, esetleg valaki megbabrálta volna, vagy be is jött volna? Remélem nem. Aztán tovább hallgatom a lányt, válaszra sem méltatva az ő feltételezését, mi szerint ezt én feltételezem. Ha valóban nem sáros az ügyben, akkor valószínűleg nem is várja el, hogy mondjak rá valamit. -Áh - mondom, miután elővesz, és átad egy régi szakadt kis fecnit, mely valóban az én hirdetésem, egy Reggeli Prófétából kivágva - így mindjárt más - mondom - de má... -kezdem, miközben visszanyújtom a papírdarabot, de a lány belém folytja a szót. Naa, ez azért már túl sok, de még most sem szólok neki, pedig a viselkedése egyre inkább kezd idegesíteni, ehelyett inkább, csendben figyelek a további mondandójára. "És minden más" - ismételgetem magamban ezt a néhány szót, vajon ő mit ért alatta? És bármennyire is vicces, de csak néhány másodperccel később esik le, valójában mit ért ezalatt, de vajon minek neki? Meg miért pont nálam keresi? Jó, oké, talán ez kérdés legkevésbé, hiszen nyílt titok, hogy nem egy dologban voltam már benne tanári létem ellenére, bár az is igaz, hogy az azért már nem most volt, bár ugyanúgy igaz az is, hogy néhány nyomát még azóta is őrzöm magamon, amiből erősen lehet következtetni jó néhány dologra. Mondandója, s kérdése után kérdően felvonom a szemöldököm, de nem válaszolok neki egyből. Őszintén szólva nem tudom, hogy hozzam tudtára, hogy ez nem az amire ő gondol, s nekem ennek a korszaknak egyszer és mindenkorra vége, meg aztán mellesleg, ha lenne akkor se kapna. Hogy miért? Mert. -Hát figyelj. Ha jól gondolom, hogy te mit szeretnél, akkor nagyon el vagy tévedve; a zsebpiszok köz kissé arrébb van - mutatok a fejemmel az irányába, ugyanakkor ebben a pillanatban esik le az is, hogy pont most adtam neki tippet, merre menjen tovább innen - másrészt, miután még diák vagy, ráadásul az enyém is, semmiképp sem kapnál... se tőlem, meg aztán remélhetőleg sem mástól - fejezem be a mondandómat, s várom a reakcióját, vajon most milyen lesz? Mindjárt rögtön fel is fal? -Meg aztán mire is kéne neked? - kérdezem tőle, röviddel az előbbi mondandóm után - mi a baj? Vagy minek? Azért, hogy nagyobbnak tűnj a többiek szemében, igazán nem kell... -mondom, de aztán rövid idő után abba is hagyom a mondókámat, miután rájövök, ez valószínűleg nem hatásos, ha olyan mondja neki, akinek már volt benne része... bár, ha egy kicsit rá tudnék ijeszteni, akkor lehetséges, hogy megváltoztathatnám a véleményét. Mindegy, nem hiszem, hogy hallgatna rám, vagy egyáltalán elmondaná, hogy mi a gondja, főleg, hogy nem lelkizni jött, mellesleg nem is úgy néz ki, mint aki túlságosan megbízna bennem, tehát valószínűleg kár törnöm is magam - gondolom szomorúan, és nem szólok többet hozzá...
Isaac -Már megtetted! - szólalok meg hirtelen, mikor már csak pár lépésnyire vagyok tőle, hogy egy kicsit ráijesszek. Éppen csak a szomszédban lévő boltba gondoltam, hogy átugrok, hogy megköszönjem, hogy figyeltek az üzletre, miközben én távol voltam, ugyanis éppen ma, pontosabban körülbelül egy fél órája érkeztem meg az új munkahelyemről, a Roxfortból, miután még néhány elintézendő munka miatt, egy nappal meg kellett, hogy rövidítsem a szünetemet. -Hello, hello... Hát te? Hogy kerülsz ide? Jó látni valami ismerős arcot! - mondom nevetve miközben egy kézfogás, majd ölelés után az emeletre invitálom - bocsánat, csak átugrottam a szomszédba... - szabadkozom, a megijesztésére tett kísérletem miatt, miközben az emeletre felérvén a nappaliba irányítom öreg barátomat. -Hogy vagy? Vagy mi van veled? - vezetem be a szobába, úgy tűnik, mintha tanácstalan lenne, vagy nem is, izgatott? Nem tudom pontosan - fejezem be a gondolatmenetemet, majd a fotelek felé intek - foglalj helyet - mondom, majd váratlanul megakad valamin a szemem, a szoba közepén elhelyezett nagy utazóládán, s a rajta lévő ketrecen, melyben a baglyom, Craon alszik csendesen - ja, ezért bocsánat - fogom meg az utazóládát, majd vonszolom át a mellette lévő szobába, s onnan szólok vissza - csak tudod, most érkeztem... nemrég... eh, de nehéz - teszem hozzá valamivel halkabban, majd pedig második körként az állatot is áthelyezem egy másik helyiségben. -Parancsolsz valamit? - kérdezem tőle miután visszaérek a nappaliba, majd a választ meg sem várva elindulok a sarokban elhelyezett bárszekrény felé. -Nos? - kérdezem meg újból miután kinyitom a szekrény ajtaját, majd miután válaszol, fogok két poharat és töltök az említett italból. -Egészségedre - adom át az asztal felett a poharat, majd én is leülök az Isaac-kal szembeni fotelbe - Mesélj, mi járatban vagy erre?
Norah Váratlan képek sorozata zajlik le előttem hirtelen, először is, hogy valaki betévedt a boltomba, az emlékezetem szerint zárt ajtón keresztül, másrészt, hogy az egy ismerős diák, harmadrészt pedig, hogy az az ismerős diáklány sikoltva beugrik a bolt közepén lévő asztal mögé, majd pedig megpróbálja a pálcáját elővenni, nem nagy sikerrel. Hát nem furcsa? De mindenképpen az, főleg, hogy mit keres itt, persze a másik kérdés is ott lebeg a szemem előtt, vajon mitől ijedhetett meg ennyire? Aztán miután köszönök, és megkérdezem, hogy mi járatban van erre, és végül én is pálcát veszek elő a zsebemből, hogy világosságot teremtsek, egyszerre a fény érkeztével minden megvilágosodik előttem a pálcás kezemre nézve, mely legalább olyan sáros, mint a ruháim, és az arcom. Aztán persze a lány is tudtomra adja, miközben rengeteg kérdéssel áraszt el, holott azt hiszem, nekem több kérdezni valóm lenne, méghozzá, hogy mit keres a bezárt üzletemben? Minden esetre, hogy azért valamit segítsek a dolgon, a ruhám ujjának azon részével, ahol az nem koszos, megtörlöm az arcomat, hogy azért mégse úgy nézzek ki mint aki épp, a föld alól jött, bár tudom, jelen pillanatban nagyon is arra hasonlíthatok, és azt hiszem nem éppen ez az a szituáció, amiben én találkozni szeretnék valakivel is, nem pont egy diákommal, de ha már egyszer így történt, akkor ez van, nem tudok ellene semmit tenni, ellenben igencsak kíváncsi vagyok, vajon ő mit szeretne itt - főleg, hogy Eal-t keresi, márpedig ő itt van. -Igen, én vagyok az... bármennyire is furcsa... így látni - teszem hozzá bátorítóan mosolyogva, miután látom ő még jobban zavarban van mint én, főleg, hogy csak látásból ismerem: a neveket meg sem próbáltam megjegyezni, hiszen úgyis rögtön elfelejteném, akkor meg minek? Aztán gondolkodóba esek, Eal-t keresi? Az biztos én lennék? Egyáltalán milyen ügyben, vagy miért? -Hát...öö, Eal-t? És miért? Mi járatban vagy erre? A bolt már nem üzemel... mint látod, azóta, mióta elmentem a Roxfotba. Biztos jó helyen jársz? -kezdem a saját kérdéscsokrommal elárasztva a lányt, hogy még jobban zavarba hozzam, persze nem szándékosan...
Minden órán megjelenő embernek köszönöm a részvételt! Az órán feltett tízpontos kérdésre M. Summer Watson válaszolt egyedüliként, így a jutalom őt illeti. Ha valaki már nem emlékezne a kérdésre, a feltett kérdés így hangzott: "Mire jó a Zingiber officinale, vagyis melyik bájital egy fontos alapanyaga?" - Mely után, ha valaki egy kicsit is utánanézett, megtalálhatta mi a magyar megfelelője ennek a növénynek: Gyömbér, mely az Elmeélesítő elixír egyik alapanyaga, de miután ez nem feltétlenül volt egyértelmű, ezért elfogadom Summer válaszát is. Gratulálok!
Sajnos volt néhány ember, akik nem tették tiszteletüket az órámon, őket természetesen megfelelően büntettem, de voltak olyanok is, akik a feladatukat, részben, vagy egyáltalán nem helyesen végezték el. Az egyik ilyen Fergus O'Brian akitől kénytelen voltam 5 pontot megvonni, miután egy növényt sikeresen kettétört, a másik pedig Aubrey Chaisty aki sajnálatos módon egy fiola keveréket sem volt képes elkészíteni.
A pontozással kapcsolatosan pm-ben lehet reklamálni, ha valakinek valami nem tetszene, de remélhetőleg nem lesz ilyen.
MÁSODIK ÉVFOLYAM: Arthur Bellefleur Órán való részvétel: +10 pont Munka értékelése: +20 pont Összesen: 30 pont
M. Summer Watson Órán való részvétel: +10 pont Munka értékelése: +20 pont Kérdésre adott válasz: +10 pont Összesen: 40 pont
Rick Cartmen Órán való részvétel: +10 pont Munka értékelése: +20 pont Összesen: 30 pont
Fergus O'Brian Órán való részvétel: +10 pont Munka értékelése: +15 pont Összesen: 25 pont
Castor O'Riley Órán való részvétel: +10 pont Munka értékelése: +20 pont Összesen: 30 pont _______________________________________ Összesen: 155 pont, ebből 60 a Griffendélt illeti, 95 pedig a Hollóhátat.
HARMADIK ÉVFOLYAM: Natasha Márquez Óráról való hiányzás: -10 pont Összesen: -10 pont
Megan Salaban Óráról való hiányzás: -10 pont Összesen: -10 pont _______________________________________ Összesen: -20 pont, ebből 10 a Hollóhátat, 10 pedig a Mardekárt súlytja.
NEGYEDIK ÉVFOLYAM: Aubrey Chaisty Órán való részvétel: +10 pont Munka értékelése: 0 pont Összesen: 10 pont
May Myles Órán való részvétel: +10 pont Munka értékelése: +20 pont Összesen: 30 pont
Kyrie Eleison Óráról való hiányzás: -10 pont Összesen: -10 pont
Hannah Whitney Óráról való hiányzás: 0 pont Összesen: 0 pont
Jayla Goodwin Óráról való hiányzás: 0 pont Összesen: 0 pont _______________________________________ Összesen: 30 pont, melyből 10 a Mardekár, 20 pedig a Griffendél házat illeti.
_______________________________________ _______________________________________ Összesített házpontok: GRIFFENDÉL: +80 PONT HOLLÓHÁT: +85 PONT MARDEKÁR: 0 PONT HUGRABUG: -
Meglehetősen örültem mikor végre újra lehetőség nyílt hazaugrani, ugyanis már éppen eléggé sok volt nekem ez a mennyiségű halálfaló, aki nap mint nap körülvett, így hát a legelső alkalommal amint lehetett megpróbáltam meglógni közülük. Szerencsémre gyorsan elérkezett a téli szünet, tehát, hacsak nem akartam volna velük együtt elütni a szünet néhány napját, akkor egyértelműnek kellett, hogy tűnjön: itt az alkalom, indulok haza, így aztán úgy döntöttem, hogy egy kicsit nosztalgiázom is, és a diákokkal együtt utazok vissza Londonba, természetesen a Roxfort Expresszel. Kihagyhatatlan, mintha újra tizenöt éves lennék - azok voltak aztán csak a szép idők, kár, hogy már ilyen idős vagyok, na nem mintha túl öreg lennék, meg valami bajom lenne az élettel, de akkor azért az embernek mégis sokkal könnyebb dolga volt: egy feladata volt, hogy tanuljon, és kész, a többi csak móka, főleg a Roxfortban, bulik, lányok... stb. Egyszóval meglehetősen jó emlékek törtek fel a vonatút alatt bennem, és az sem tudott elszomorítani, hogy mikor megérkezve a kis öröklött hajlékomhoz ugyanaz a nagy rendetlenség fogadott, mint amikor elmentem. Nem szeretem a rendet, és miután meg senki nincs aki, ha mást nem is, de legalább annyit tenne, hogy mondja, hogy csináljak már rendet, így aztán ez az egész csak olyan, hogy minden ottmarad ahol lerakom, legközelebb meg egy invito segítségével majd csak meglelem. Talán. Néhány nap aztán gyorsan elröppent, nap, nap után következett, mindig volt valamit tenni a fóliasátorban, főleg, miután úgy gondoltam, hogy attól még, hogy lelépek innen, azért még meghagyom az itteni növényeket, és nem számolom fel a teljes növénykészletet úgy ahogy van, így aztán egy speciális öntözőbűbájjal oldottam meg azt, hogy azért nélkülözni tudjanak engem a növények, de persze ami kényesebb volt, az egyből költözött fel velem a Roxfortba, ahol aztán mindig tudtam rá ügyelni. De persze azért gondolhattam volna, hogy ez így nem lesz a legjobb ötlet, mert igaz, ki nem száradtak, ez eddig rendben is van, de, hogy a fóliasátorba be se lehessen lépni szinte, mert úgy elburjánzanak majd, erre azért nem számítottam. Így aztán mikor érkezésem után először beléptem a fóliasátorba nem hittem a szememnek, és, hát rögtön kénytelen voltam nekiállni, és rendbe rakni az egészet. Így hát jó néhány napom ezzel telt, s szinte ki se mozdultam a házból, de aztán egyszer csak egy bagoly érkezett egy levéllel, amiben egy régi ismerősöm keresett fel, hogy látogassam meg, ha ráérek. Természetesen ráértem, neki mindent, így aztán a kívánt időpontra el is mentem hozzá, de akkor érkezett az igazi slusszpoén, kiderült, hogy elköltözött, csakhogy erről nekem egy szót nem szólt, de még csak a levélben sem említette meg, így aztán kissé idegesen érkeztem haza, otthon aztán miután beléptem, magam után jól berúgtam az ajtót, hogy csak attól csattant, aztán mentem a dolgomra. Természetesen a fóliasátor rejtekébe menekültem, ahol még a fél sátor arra várt, hogy megszabadítsam, és átjárhatóvá tegyem az összeakaszkodott indáktól, és minden egyéb mástól. Pechemre aztán persze mikor odaértem újabb szép látvány fogadott, két növény összemarakodott: egymás földjét akarták megszerezni, ami azzal járt, hogy aztán a két faj családostúl támadt egymásra, és elkezdték dobálni a másikat a saját földjükkel, így aztán ebből én is jócskán kaptam. Így aztán körülbelül fél órás küzdelem után, mely alatt én próbálkoztam mindenféle bűbájjal amivel csak tudtam, csakhogy szétválasszam őket, végül sikerült lecsillapítani a kedélyeket, azután, hogy egy erős zivatarszerű öntözést bocsátottam rájuk, és ezzel együtt saját magamra is, így aztán így indultam el visszafelé a házba, nyakig sárosan, pálcámmal a kezemben, hogy virágföldet hozzak át, miután rengeteget elszórtak a küzdelem során. -A francba - mondom, mikor éppen majdnem hasra esek a küszöbben, mikor benyitok az üzlethelyiségbe, hát ez nem az én napom -fut át a gondolat az agyamon, mikor legnagyobb meglepetésemre egy fiatal lányt pillantok meg az üzletben, amint éppen néhány sisakvirágot szemlél meg. Hirtelen nem tudom mit szóljak hozzá, hogy kerül ide, meg hogy jött be az ajtón? Tippem sincs, de vajon mit akarhat itt, a bolt már jó ideje bezárt. Néhány pillanatig lemerevedve állok, még azt is elfelejtem, hogy jelen pillanatban hogy nézek ki, vajon ki lehet, és mit akar? -Szia! -kezdem aztán óvatosan, hiszen nem tudom ki lehet, meg aztán nem is látom ilyen gyenge fényben- mi járatban vagy erre? -kérdezem, majd egy pálcaintéssel fényt varázsolok a bolt közepe körül felakasztott kis lámpába.
A konyhánál valamivel nagyobb helyiség, bár azért nem mondhatni, hogy túl sokkal nagyobb lenne, egy egyszerű kis luk, Ealdred itt élte le a fél gyerekkorát. Csak egy ágy, egy kis szekrény és egy éjjeliszekrény van benn, semmi több, bár az is igaz, hogy nem is nagyon férne el itt más.
A ház talán legkisebb helyisége, mely ugyancsak az emeleten található a nappali, a háló, és a fürdő mellett. Mindig nagy a rendetlenség, hiszen a prof nem igazán szereti a rendet, főleg azt csinálni. Így aztán mindenfelé koszos edények sorakoznak. Található benne egy kétszemélyes ebédlőasztal, több nem is férne el, miután ez a helyiség valamilyen oknál fogva nem lett megnagyobbítva, mind a többi. Hogy miért nem? - azt bizony nem lehet tudni, de valami oka volt, hogy azóta sem próbálkozott vele senki...
Egy nagy franciaágy terül el a szoba közepén, csak azt nem lehet tudni minek, hiszen egyelőre nincs kinek belefeküdnie, vagyis van, de az csak egy ember... Egyébként még egy íróasztal, valamint egy nagyon régi ruhásszekrény, és egy komód az ami még megtalálható az ágyon, és az éjjeliszekrényen kívül, más nincs a szobában, pedig hely még lenne.
Felérve az emeletre fura érzésünk támadhat: itt minden tök nagy, természetesen minden ki van tágítva bizonyos bűbájokkal, hogy azért legyen helye az embernek...
A nappaliba belépve középen egy dohányzóasztal fogad körülötte néhány fotellel, könyvespolcokkal, és még egy ajtóval. Teljesen egyszerű, majdhogynem már túlságosan is, a falak egyszerű fehérek, néhány festmény azért megtalálható rajtuk, de egyébként semmi több. Különlegessége, hogy talán ez az egész ház legnagyobb helyisége az üzlethelyiség után, és érdekes módon egyben ez a legrendezettebb hely is, furcsa módon itt nincs semmi sehová elszórva, és mindennek új szaga van, minden teljesen újnak tűnik itt - lehet, hogy valamilyen varázslat az oka?
Az átjáróból kilépve rögtön egy kisebb fóliasátor fogad, nagyobb nem is lehetne, hiszen nem fér el az udvaron. Azonban belépve a fóliasátor ajtaján egy tágítóbűbájjal megnagyobbított helyiségbe juthatunk, ahol rengeteg növény van sorba rendezve hosszú asztalokon. Van itt minden húsevőnövénytől elkezdve a közönséges csalánig bezárólag, s ha jóban vagy a tulajdonossal akár meg is ajándékozhat belőle.
Az üzlet hátsó ajtaján belépve ide juthatunk, egy kis sötét luk, ahonnan egy lépcső fut fel a lakáshoz az emeletre, valamint egy kisebb ajtó, melyen kilépve a kertbe juthatunk.
Belépve a ház elülső ajtaján, rögtön egy lim-lomos helyiségben találjuk magunkat, valaha ez volt a ház bolti része. Még megtalálhatóak benne a bolt egykori polcai, középen asztalok, s azokon mindenfelé összetört és még ép cserepek, virágföld, kirepedt fém öntözőkanna, és nem utolsó sorban rengeteg különböző növények serege. Egyszóval egy nagy romhalmaz az egész, melyek mellett elevickélve lehet eljutni a bolt hátsó ajtajához, mely mögött találjuk a lakáshoz- és egyben az emeletre vezető lépcsőt, valamint a kertbe vezető kis ajtót. Mióta Ealdred elment a Roxfortba tanítani azóta teljesen kihasználatlan ez a helyiség, bár azért néha van, hogy egy-egy ismerősnek ad el valamit... ha szépen megkérik rá.
Üzenetek megtekintése
