- Köszi szépen, én is bízom benne, hogy elég lesz. – reagálom. Tényleg jó lenne, ha a motiváció valahogy kitartana, legalább féltávig, onnan meg már csak azért is megcsinálnám, maximum kevesebb lelkesedéssel. Mintha most annyira lelkesednék a tudatért, hogy iskolába járok… De a tudásért néha meg kell szenvedni, illetve ott lebeg az igazi, a valódi cél az orrom előtt, ami nem más, mint az, hogy visszahódítsam álmaim nőjét, a legfontosabb nőt, és ehhez az kell, hogy valamivel bizonyítani tudjak. Hátha végre képes lenne megbocsátani. Az annyira, de annyira jó lenne. Bár a napjaim így is jól telnek és boldog vagyok, de ez a boldogság messze van attól a csodálatos érzéstől amit Nessa mellett éreztem. De már megint mi ért gondolok rá?

Pár perccel később, most hogy a sulit kitárgyaltuk végre témát váltunk. Pontosabban Craig pörög rá arra a korábban elhangzott infóra, ami szerint bejártam a Föld nevű golyóbis jó néhány szegletét. Úgy látszik ez tényleg érdekelheti őt, bőbeszédűbbé és érdeklődőbbé vált. Csak úgy záporoztak a kérdések, nem gondoltam volna néhány perccel ezelőtt, hogy a beszélgetés ilyen formát fog felvenni, legalábbis az ő oldaláról. De nem baj tetszik ez a pozitív változás, most már talán még inkább fesztelenné, felszabadultabbá válik majd a beszélgetés és végre nem csak a suliról dumálunk. Azzal sincs semmi baj, mert én tényleg mindenkivel elbeszélgetek mindenről, de vannak ennél sokkal jobb témák, mint például az utazgatás.

-Igen, jól értetted. – kezdem a válaszom, ami feltehetőleg hosszúra fog nyúlni, köszönhetően a kérdéssor szerteágazottságának. – Igazából is-is. Amikor a finneknél jártam akkor csak muglikkal voltam körülvéve. Japánban is több időt töltöttem a varázsmentes társadalommal, köszönhető annak, hogy jó ideig egy mugli bácsi sushibárjában dolgoztam. De amikor a vándorcirkusszal jártam be Európát, akkor jórészt csak varázslókkal és boszorkányokkal találkoztam. – itt hagyok egy pillanatnyi szünetet azért, hogy emészthető legyen az információáradat, illetve nekem is kell a pihi, hogy a végén ne zagyváljak itt össze-vissza mindenféle baromságot. – Mikor, hogyan hozta a szerencse. Néha jó volt csak muglik közt lenni, máskor viszont jólesett, ha mágusok vettek körül. –egészítettem ki az előzőleg elhangzottakat. – Igen, beszélek egyet-kettőt. Sokkal jobban szeretek nyelveket tanulni, illetve az ember odakinn könnyebben is tanul. – Bár az angolt nagyjából mindenhol megértik, de azért még sem ártott, ha legalább az adott nyelven tudtam köszönni, meg mondjuk meg tudom kérdezni, éppen hogy van az illető, viszont egy-két nyelvnél tovább is jutottam, mint eme két mondat. – A varázslények által beszélt valamelyik nyelvet még nem volt szerencsém megtanulni. És te hogy állsz ezekkel a dolgokkal? Utazgatások? Vagy valamiféle hobbi? – kérdezek vissza én is, hogy végre valamit én is megtudjak Craigről. Szívesen beszélek én neki magamról, de azért most már én is kíváncsi vagyok a srácra.

Az agyamban gyorsan pörgetem az órarendem, hátha legalább felírva megtalálom az Alternatív Diplomácia órát. Biztos vagyok benne, hogy még ha a lista legalján is, de találok rajta egy ilyen címkével ellátott tantárgyat. S jöhet a kérdés, vajon részt vettem-e az eddig megtartott órák valamelyikén? Feltételezéseim szerint biztosan ott voltam már legalább az egyiken, de így konkrétan nem ugrik be, ami viszont nem sok jót jelent. Bár amilyen szétszórt és flúgos vagyok, nem lepődnék meg azon, hogy ha kiderülne, hogy eddig az összesen ott voltam. Bár ilyen csodák kétlem, hogy léteznek.

- Azt nem tudom biztosan megmondani, hogy voltam-e már benn az órádon, de feltételezem – és reményeim – szerint igen. De most így hirtelen nem ugrik be. – teszem még hozzá. Ilyen szempontból egy kicsit lukacsos az agyam. Felsorolom simán, hogy hány helyen voltam eddig meg ilyenek, de hogy milyen órákon voltam benn az elmúlt hónapban azt már nem tudnám biztosra megmondani. Ami érdekel, az megmarad, ami számomra kevésbé lényeges az meg elraktározódik valahol jó mélyen az agyamban. Az a hely tuti poros meg pókhálós és tök elhagyatottan fest. Ebben biztos vagyok. –Egyébként lehet, hogy azért nem láttál, mert nem vagyok az a tipikus elsősorban ücsörgő, folyamatosan készülő és órákon hiperaktív fajta. Jobb szeretem a hátsó sorok nyugalmát. Ha érdekes az anyag, akkor onnan is tökéletesen lehet figyelni. – na meg jókat aludni, de ezt a húú, de nagy titkot nem kell megosztani mindenkivel.

Arra a megjegyzésére miszerint jól állunk anyagilag csak egy mosollyal reagálok. Nem szokásom dicsekedni azzal, hogy mennyi is lehet a gringottsi széfünk mélyén. Az tény, hogy a többéves világjáró kalandtúrám jó néhány galleonjába került a Zachew famíliának. de a többségét a saját pénzemből fedeztem. Illetve ahol huzamosabb ideig maradtam ott dolgoztam is, mert véleményem szerint így könnyebb közelebb kerülni az emberekhez és így könnyebb megismerni a kultúrájukat.

Újra az iskolára terelődik a szó, de nincs ellene semmi ellenvetésem. Mindenkivel, bárhol bármikor elbeszélgetek bármiről. Lehet, hogy egyszer ez lesz majd a vesztem, de ilyen a természetem, önmagam ellen pedig nem fogok harcolni. Értelmetlen és felesleges lenne.

- Az a helyzet, hogy nem igazán tudok megmaradni sokáig egy helyen, ezért is kezdtem el utazgatni. Nem szeretem a kötöttségeket se, és ez elég sok problémát okozott már az életemben, mert ha úgy érzem, hogy szorul a hurok, akkor egyszerűen lelécelek. – Ezt nem is tudom, hogy miért mondom, de most már oly mindegy. –Igazából, mint már említettem, bizonyítani akarok. Hogy képes vagyok komoly felnőttként is viselkedni és képes vagyok valami hasznosat is csinálni és nem csak mászkálni a nagyvilágban. Ezért is jelentkeztem az Akadémiára, mert ebben láttam elég kihívást, amivel végre bizonyíthatnék.

- Köszi, a jó tanácst, megfontolom. – felelem, majd gyors gondolkozási idő után reagálok az előtte elhangzottakra. –Néha én is elgondolkozom azon, hogy mit is keresek én itt tulajdonképpen. De elég nagy a motiváció, hogy bizonyítsak. Még ha a családom elfogad egyszerű világjáróként is. Egyébként magát a szakot szeretem. Imádok megismerkedni új és tőlünk idegen kultúrákkal és emberekkel, ezért is kötöttem ki ezen a szakon. Meg valahogy ezt a 3 félévet lazán kibírom. A végzettség része meg annyira nem izgat, a nélkül is tökéletesen lehet utazgatni, nem igaz? – fejezem be mosolyogva. Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy idegennek, aki ráadásul még tanít is engem, fogok beszélni arról, hogy miért is kötöttem ki az Akadémián.