Cain Angifilius és Dante Skarsgard
Amikor a házimanó nyit ajtót majdnem felnevet. Lélekben már teljesen rákészült, hogy találkozni fog a tökéletesség hercegével, az örök idol Cain Angifiliussal, már felkészült a torkában hevesen kalapáló szívverésre, a férfit körülvevő dicsfényre és az angyalok trombitáira, erre pedig... Nem mintha baja lenne a manóval, de ez csak ismét tovább tolta előre az időben a Nagy Találkozást. Kedves mosolyt varázsol az arcára, mert bár aranyvérű, és Tethys előtt tartania is kellett az arca előtt a beképzelt arisztokrata kisasszony arcát, valójában semmi gondja nincs se a muglikkal, se az egyéb értelmes fajba tartozó lényekkel, így a manókkal sem. Sőt néhány esetben kifejezetten veszélyesek lehetnek.
"A ház urai"... Szóval így állnak? Csupán egy pillanatra suhan át a mélyre maró gyűlölet a kék szemekben, de az arca nem rezdül, inkább próbál válaszolni a manónak a lehető legteljeskörűbben. Persze véletlenül sem az igazságot, az teljességgel kizárt. El kell hát kezdeni felépíteni a kis hazugságát, gondosan, lassan... Persze a Professzor megszólítás is megüti a fülét, nem is bírja hova tenni, de azért gondosan elraktározza az információt. Kicsit úgy tesz mintha feszengene. Zsebre teszi a kezét, beharapja az ajkait, hogy hiteles legyen.
- Noss... Valóban nem jelentkeztem be. Nem, nem egy pletykalaptól vagyok, isten ments éppen ellenkezőleg! - ami azt illeti, ez az irány sem tűnt hirtelen rossznak. Elmondani amit Tethysnek is, hogy segíteni akar tisztára mosni az Angifilius nevet, merthogy minden féle borzalmas pletykákat hallott. Már kezdene is bele a hosszabb válaszba amikor meglátja... Azt. Egy pillanatra sem kételkedik abban, hogy mégis kitláthat olyan kötényben amit még tisztes nő sem venne fel, nemhogy férfi, ráadásul, a haja a vonásai... A megszólalásig hasonlít Tethysre. Úgy tűnik Dante Skarsgard még nem vette észre őt, és hirtelen nem is tudja, hogy akarja-e hogy észrevegyék. Most mit tegyen?
- Yennefer Lumpsluck vagyok. - kihúzza magát, hogy a másik kettő azt érezze, mintha maguktól tudniuk kéne, hogy ő valami fontos ember, és egyértelmű lenne, hogy mit keres itt. Persze a név kötelez, azt mindenképp tudniuk kéne, hogy az egyik legősibb máguscsalád vére, és ebből kifolyóan csak valami fontos ügyben járhat.
- Tényleg fontos lenne, hogy beszélni tudjak Angifilius.... professzorral. Nagyrészt személyes dologról lenne szó, és ha tényleg aranyvérű úriember, akkor nem utasíthat vissza egy kisasszonyt. Kíváncsi, hogy átveszi-e Dante az ügyet vagy marad a manó... Valamiért utóbbinak sokkal jobban örülne, szimpatikus kis lény. Ha engednék hogy a közelükben legyen, hasznos lenne. Tudja, hogy az lenne. Annyi mindenben kiváló, annyi mindenre jó lenne! Bárcsak ők is látnák! Meg kell neki mutatniuk igen! De nem fog Dantéval tárgyalni, akinek egyértelműen az lesz az érdeke, hogy ő ne létezzen. Talán foglalhatna egy későbbi időpontot... De csak most van bátorsága, később nem lesz.