+  Roxfort RPG
|-+  Múlt
| |-+  A 97/98-as tanév
| | |-+  Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
| | | |-+  Főépület
| | | | |-+  Rúnatorony
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: [1] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Rúnatorony  (Megtekintve 3671 alkalommal)

Mrs. Norris
Maffiavezér
***


,, a T E J hatalom ,,

Nem elérhető Nem elérhető
« Dátum: 2011. 08. 30. - 20:08:22 »
0

A rúnaismeret tanterem voltaképp teljes egészében kitölti a kastély legalacsonyabb tornyát. Ha belépsz, felnézve látod a kupolát és annak igen érdekes tetőszerkezetét. A falakat magas könyvespolcok borítják, a polcokat pedig rúnák sora.
A padok az órákon kör alakban helyezkednek el. Az egyik falon egy hosszúkás tábla áll. A rúnaszövegek a padokon is végigfutnak. Megfejtésükért a rúnaismeret tanár minden évben felajánl 100 pontot, de úgy hírlik, még soha senkinek nem sikerült megfejtenie a titkosírást.
Három magas, mozaikberakásos ablak világítja meg a termet.
Naplózva

Tristram de Crasso
Eltávozott karakter
*****


[HALÁLfaló]

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #1 Dátum: 2011. 08. 30. - 21:45:17 »
+5

RÚNAISMERET ÓRA
NEGYED- ÉS ÖTÖDÉV


A rúnatan mindig pontosan akkor kezdődik, amikor az óra elüti a tízet. Én már bent vagyok, szokásos fekete, hosszú ujjú talár, szemüveg, mögöttem az asztalon az óráinkon használt könyvek: nyelvemlék-gyűjtemények, szótárak és enciklopédiák két kis toronyba rendezve. Ez az első rúnaismeret óra a téli szünet után. Kedd reggel van.
- Üdvözlök mindenkit és boldog új évet! – kezdek is bele, amint becsukódik az ajtó az utolsó diákom mögött. – Remélem, ’98-ban is mindenki ugyanolyan lelkesedéssel veti bele magát a rúnaismeretbe, mint eddig.
Némelyeknek ez biztatás, és van, akinek csak figyelmeztetés arra, hogy igen, az, hogy felvették ezt az órát az azt jelenti, hogy be is kell rá járni, és egyeseknek ideje lenne teljesíteni is.
- Próbáljuk meg feleleveníteni, hogy mit is tanultunk a szünet előtt írt házi dolgozatukból! A téma a rúnafordítás nehézségeinek bemutatása volt egy adott példán keresztül. Mindenki saját szöveggel dolgozott.
A pergamenek kisimítva ott lengedeznek a kezemben. Elkezdek böngészni köztük, és egyet-egyet ahogy lehajtok, felnézek, hogy megosszam kommentárjaimat a diáksággal.
- Miss Reagan, nagyon tetszett a megközelítése, azonban a szövege második felét teljesen rosszul értelmezte. Nem úgy, mint Mr. Redway, aki az autotranszlátor bűbájt használta, és ezért a fordításnak se füle, se farka. Miss Chaisty, az ön munkája kiváló volt, főként a rímbe szedett sorok. Tudták, hogy minden varázsige, legyen akármilyen hosszú is, sokkal hatásosabb, ha ritmizálva van? „A költészet mágia.” Tudja valaki, ki mondta ezt? – teszem föl a kérdést, és tekintetem végigsiklik az arcokon.
A padokat mindig kör alakban helyeztetem el a tanteremben. Valaki mindig visszarendezi őket, de a diákok már tudják, hogy úgyis ez lesz az órán az első kívánságom. Az óráimon általában elég sokat beszélek, főleg a tanévek elején, amíg új anyagot adok le, de mindig arra törekszem, hogy a diákok is megszólaljanak, hozzátegyenek az órához. Igaz, olykor noszogatnom kell őket, mint most is.
- Mr. Windflower, kérem foglaljon állást a kérdésben, melyet a dolgozatában is fejtegetett... Az a fontosabb, hogy a fordítás során a jelentést adjuk át szó szerinti pontossággal, vagy az, hogy a szöveg értelmét? Mit gondol, melyikből lesz pontosabb varázsige?

Korábban volt már szó arról, hogy a történeti leírásokon kívül szinte minden rúna nyelven írt szöveg mágikus erővel bír, főleg, ha ráolvasásként vagy igeként használja egy varázsló vagy boszorkány. Miközben Grisam válaszát hallgatja a csoport, felülök a tanári asztalra, mely szintén a kör része.
- Varázslatot alkotni nem könnyű, de mi év eleje óta azon vagyunk, hogy megismerjük a mikéntjét. Ennyi előkészítés után bele is vágnék. Mint már sokszor említettem, nem a hagyományos pálcalengetős-felrobbantós igékkel akarunk dolgozni, hanem olyanokkal, melyek a falra írva csapdát állítanak a betolakodóknak, jelzik az illetéktelen jelenlétét, vagy épp távol tartják a gonoszt.
Ismét kézbe veszem a dolgozatokat, és visszateszem a szemüvegem, hogy böngészhessek közöttük. Végül megtalálom azt az ötöt, amelyekről még beszélni akarok.
- Mr. Worthington, Miss Rydberg, Miss des Pres, Mr. Haron és Miss Islington – olvasom föl a neveket sorra a pergamenek csücskéből. – Önök akarva vagy akaratlanul, de varázsigék szövegét fordították le több-kevesebb sikerrel.
Előveszem az egyikük dolgozatát, és lassan, tagolva felolvasom a fordításának egy részletét:
- „Tarts tőlem távol minden gonoszt, házamba ne engedd a kígyó gyermekeit." Ez egy régi egyiptomi varázsige rúnafordításának legfrissebb fordítása… Miss Rydberg-től. Nos remélem az mindenkinek egyértelmű, hogy nem a Mardekár ház tanulói ellen van a varázslat. Mit gondolnak, akkor mire szolgál ez az ige? Miss Moreau? – szólítom föl a lányt, mivel úgy látom, figyelme igencsak lankad. Amennyiben a kis hölgy nem tudja megválaszolni a kérdést, felszólítom azt, aki a fordítást készítette, a hollóhátas Sveát.

Nem tudom, mennyire sikerül megközelítenünk azt az értelmezést, amiről ténylegesen szól ez a varázslat, mindenesetre hagyom, hogy a diákok megvitassák egymás közt a dolgot, és csak miután kimerültek az ötletbörzében, akkor szólalok meg.
- A legegyszerűbb az, ha itt és most kipróbáljuk, mi a kör hatása. Mr Grosiean, kérem rajzoljon fel egy kört ide a padlóra – mutatok az asztalok által bezárt térre a terem közepén. - Ott talál krétát is – intek a tábla aljánál levő kis doboz felé. - Mr. Harrigan, kérem írja fel ezeket a rúnákat a kör mentén.
Odaadom neki Svea dolgozatát, melyen a rövid mondat szerepel.
- Nem baj, ha a rúnák csúnyák, az a lényeg, hogy olvashatóak legyenek, és hogy a szöveg körbeérjen. A többiek addig szintén rajzolják le a kört maguknak, előfordulhat RBF-en – hintem el az információt.
Amint Ethan elkészül az írással, előveszem a pálcám, ám varázsolni nem én fogok. Csak arra az esetre van kéznél, ha történne valami.
- Miss Goodwin, felolvasná a szöveget amit Mr. Harrigan a padlóra írt? Közben a pálcáját szegezze a körre. Ezzel kelti életre a varázskört.
Amint a varázslat megtörtént, a jelek a padlón felvillannak, mintha megelevenednének. Enyhe fényt kezdenek árasztani magukból.
- Akkor itt a teszt ideje. Mivel ez egy egyszerű rúnakör, komoly kárt nem tud tenni az illetéktelen behatolóban, de hogy lássák, mennyire lehet veszélyes, megmutatom.
A körhöz lépek, és felemelem a kezem, hogy aztán kinyújtsam a kör fölött, de egy ponton megakad a levegőben. Ahogy kitapintom a kör térbeli kivetülésének felületét, minden oldalról jól látszik, hogy nem egy hülye pantomim-előadáson vannak.
- A "házamba ne engedd" azt jelenti, hogy nem léphetek be a kör által védett területre - magyarázom. - A kérdés inkább az, hogy a varázslat mi alapján szortíroz. Jöjjenek! Mindenki egyesével közelítse meg a kört, és mondja el, mit tapasztal. Mr Onvaskier, ön az első.

Mivel az óránk hátralevő fele el is telik a kör próbálgatásával és a beszámolókkal, ezért az óra végén már csak a házi feladatot adom ki, miközben kiosztom nekik a kijavított és megjegyzésekkel ellátott beadandóikat még a szünet előttről.
- Mindenki nézze át a következő órára a rúnakörökről szóló fejezet első két oldalát, és írjanak pár mondatot a meglátásaikról, hogy a kör mágiája szerintük hogyan működött és miért. Köszönöm mindenkinek a mai teljesítményét!


Az órán szabadon feltett kérdésekre bárki válaszolhat.
A varázsige jelentéséről szóló véleményeket bátran mondjátok el a reagjaitokban, akár hosszan is kifejtve. Mindenki reagálhat a másik megfejtésére.
A varázskör tesztelése során alapul vehetitek mások meglátásait, de a legjobb, ha van saját elképzelés. Az órának ez a része nem baj, ha nincs szinkronban a többiek válaszával, de a többi kérdés esetében kérem, legyetek tekintettel egymás reagjaira!
Aki a postjához hozzáírja a házi feladatát is, amelyet az óra végén adtam fel, plusz pontokat szerezhet a házának.

Jó munkát!
Naplózva


Jean-Pierre Onvaskier
Eltávozott karakter
*****


ötödéves szarkeverő - prefektus

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #2 Dátum: 2011. 08. 30. - 23:37:52 »
+3

|everything i say... like Socrates, most people love to quote me|

Egy kicsit talán túl fiatal... Bár csak egy évvel vagyok idősebb, a kor pedig igazán alacsony akadály egy olyan hatalomnak, mint a szerelem, vagyis inkább a vágy. Romlatlan, puha bőr. Magnifique! Cadeau de Dieu! Elmémet teljesen bekerítetted. Egyszerűen képtelen vagyok más nőre gondolni rajtad kívül! Ma legalábbis. Lágyan takarom el ezt a mesés panorámát szemhéjaimmal, és átadom magam a képzelgéseknek pár rövid másodperc erejéig. Aztán nem bírom tovább. Látnom kell, ismét látnom kell! És ahogy feltárul a világ minden fénye ott ragyog a horizont közepén Aubrey. Elragadó teremtés, és mégis alig tudok róla valamit a nevén kívül! Jean-Pierre, Jean-Pierre! La faute grande! Nem ismered a fiatalokat, nincsen tájékozottságod a feltörekvő nemzedék érintetlen területein! Ezt a hiányosságot sürgősen pótolni kell, hisz lassan szükség van a lehetőségek utánpótlására. Vészes gyorsasággal fogynak a megmaradt opciók. Ez tulajdonképpen elég hízelgő lenne rám nézve, ha nem lenne természetes. Hisz magától értetődik, hogy mire születtem, és mit kell tennem. Csak jót teszek a világgal, és, ha a cél ilyen nemes a hogyan már valóban fölösleges kérdés. Ó, én legkedvesebb franciám ne várd eszméd megértését másoktól! Csak tégy, ahogy eddig tettél és nem lesz semmi baj.
Kedvességet sugárzó arcom rendkívül nagy kínokat átélve fordul a professzorra, aki már nem annyira élvezetes látvány. Ó igen, újév! És micsoda pazar módon sikerült lezárni az előzőt. Talán könyveket kéne írnom, mint Lockhartnak. Mennyi nő tapadt arra az emberre te jó ég! Egy igazi bálvány volt az az ember a szememben, amíg el nem tűnt a közélettől. Nyilvánvalóan elrontott valamit. De vajon én miről írhatnék? Szörnyekről? Merlin ments! Rendkívül veszélyesek az egészségemre és a szépségemre is. Valami olyasmiről kéne amiről eddig kevesen számoltak be. Nos... végülis van pár elképesztő történetem. Ajkaim kicsúsznak a kontroll alól, és féloldalasan felfutnak az arcomon egy pillanatra, de aztán gyorsan rendezem a vonásaimat és rájövök, hogy egy kicsit figyelni is kéne arra, amit Crasso mond, nem szabad, hogy hülyének állítson be, az sokat rontana az esélyeimen, bár rólam van szó, szóval nem lenne behozhatatlan hátrány. Ja igen a dolgozatok. Semmi érdekes, csak unalmas kiértékelés ami leginkább azért unalmas, mert nem vagyok része. RBF? Akkor valóban csinálni kéne. Itt a kör, körötte a krix-krax és lássuk a nagy abrakadabrát. Tarts tőlem távol minden gonoszt, házamba ne engedd a kígyó gyermekeit. ismétlem, ízlelgetem a mondatot. Egyiptom... Nap barnította hölgyek, Kleopátra. Egyszer el kéne jutni oda is. Ez meg mit csinál? Ja igen, hogy a körbe nem tud belépni. Hát ezen igazán nem kéne meglepődni, elvégre ezért csináltuk ezt az egészet. Nem vagyok egy Hollóháti Hedvig, de azért ez evidens.
Onvaskier. Igen kellemes kiejtése van a tanár úrnak, ami rendkívül megnyugtat. Az már kevésbé, hogy csinálnom kéne valamit, valami olyannal kapcsolatban amire nem figyeltem oda. Tarts tőlem távol minden gonoszt, házamba ne engedd a kígyó gyermekeit. Ismétlem el újra a mondatot miközben felállok, és odasétálok a mágikus szimbólumokhoz. Kezem automatikusan felé nyúl, majd életmentő gondolat villan felém, és megnyerő arckifejezéssel fordulok először a mélyen tisztelt oktató, utána pedig a többiek felé, leginkább féloldalasnak nevezhető pozícióban, de egyértelműen Aubreyra tekintve, egyenesen a szemébe, majd továbbhordozom a tekintetemet mintha mi sem történt volna.
- Régebbi korokban a babona és a népnyelv a kígyóra, mint a gonosz stilizált képmására utalt nagyon gyakran. Felruházták negatív tulajdonságokkal, és így mutatták be a fabulákban, ijesztgették  vele a gyerekeket. - kezeimmel lelkesen gesztikulálok és egy pillanatra elém villan az a hülye Errol, amint kioktat, de az újonnan felfedezett mardekáros szépség könnyen az idegesítő rokon helyébe tud lépni. A hatásszünetben újabb sokatmondó pillantást juttat a lány felé, majd biztos-ami-biztos alapon a tanári asztalra felé is néz elvégre onnan jött a kérdés - Ezeknek tudatában arra a leghelyesebb következtetni, hogy azokat nem engedi vonalán belül a varázs, akiknek jelleme nem elég egyenes, bűneik túl nagyok. - és most jön az a pillanat, mikor kitágul a pupilla és nagy nyálgombolyag szalad le a torkomon. Ezzel tulajdonképpen azt mondtam, hogy aki kívül marad az egy megbízhatatlan farok, ez pedig nem biztos, hogy túl jövedelmező a Hollóhát házvezetője és a köztem lévő kapcsolatra. Korrigálni, korrigálni! - Habár az is felmerülhet, hogy... aa...zok akikben ártó szándék van, szóval akik ártani szeretnének... vagy éppen csak erősen gondolnak az ártásra, azokat kint tartja a kör... - Tudok róla, hogy rendkívül aranyos vagyok bizonytalanságomban, és remélem ez feltűnik annak is aki nekem tűnt fel a mai nap során. Most rendkívül balféknek látszhatok. Te jó ég. Ne adjon büntetőmunkát, ne adjon büntetőmunkát! Én egyszerűen nem bírom ki, ha mai vadászatom már a prelude előtt sikertelen lenne! Oh terrifique! Le futur est horrible, trés horrible.

házifeladat - káming szún
Naplózva


Nadine Moreau
Eltávozott karakter
*****


~ cяαzч вєαsт ~ VI.

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #3 Dátum: 2011. 08. 31. - 10:38:56 »
+1

rúnaismeret

______________________________



  Hol van már? Mindjárt tíz óra, Jenny meg sehol, pedig, ha nem együtt megyünk be, akkor még más leül mellém, vagy kénytelen leszek én máshova ülni, bosszúból, mert elkésett. Világosan megbeszéltük, hogy háromnegyed tízkor a rúnatorony ajtaja előtt találkozunk, és itt van 55, de ő sehol. Több diáktársam is odaszólt nekem az ajtónál.
   - Te nem jössz, Nadine? - kérdezték furcsállva, de a válasz mindig ugyanaz volt.
   - Még nem, várok valakire! - azzal tekintetem a lépcsőre vándorolt, hogy ellenőrizzem a barátnőm nem rohan-e éppen lélekszakadva felém, sűrű bocsánatkérések közepette - de nem.
   Talán az utolsó pillanatban, de befutott, én nem haboztam megragadtam szabad kezét, és behurcoltam a tanterembe, ami már majdnem színültig volt diákokkal, plusz a professzor is bent volt. Ahogy leültünk az egyik padhoz Jennyvel, érdeklődve pislogva a tanárra suttogtam oda barátnőmnek.
   - Fiatal, és jóképű. - mondom vigyorogva. - Miért kell a tanáromnak lennie?! - kérdezem játszott szenvedéssel, enyhe hisztivel a hangomban. - Mr Crasso, szexi. - állapítom meg halkan. - Szerinted? -
   Oh, mióta megláttam az évnyitón szidok mindent, ami él vagy nem él, hogy tanít engem. Ha iskolán kívül találkoztunk volna, biztos, hogy megpróbálom befűzni, csak... nem így történt. Komolyan mondom a Roxfort tele van jóképű professzorokkal. Mr Vulkanovtól elkezdve Qcrosson át egészen Grayig, és most Crasso is! Minden ujjamra egy - tudnék válogatni! Deeeeee nem, mert a tanárom! Pffrhg!
   - Nem venném zokon, ha tartana nekem egy különórát... - motyogom halkan Crassot nézve.
   Szinte alig veszem észre, hogy elkezdődik az óra, csak azért tűnik fel, mert Crassonak mozogni kezd a szája, így gyorsan visszacsöppenek az iskola szürke világába, és továbbfigyelem a tanárt (na nem a mondanivalóját). Amint a házi dolgozatok jönnek szóba, én egy jó pár centivel lejjebb csúszok a székemen, mintha ezzel le tudnám magam rejteni a pillantásoktól. Hááát az a dolgozatom enyhén mondva is pocsék lett... Jajj, csak fel ne szólítson, már arra sem emlékszem, mit írtam abba a dolgozatba (ha én írtam, és nem csórtam valakitől, már nem emlékszeeeeem!!).
   Egyre több nevet olvas fel, és ezzel egyre nagyobb annak a valószínűsége, hogy hamarosan én következem. És, ha olyanra kérdez rá, amit (elvileg) én írtam, és fogalmam sincs arról, hogy mi a rák van?! Nemhogy beégek, még képes lesz új dogát irattatni velem!
   - Jenny, bújtass el! - suttogom oda barátnőmhöz, de mintha meghallotta volna kétségbeesett próbálkozásomat, hogy eltűnjek előle, a professzor felszólít.
   Más esetben örültem volna, ha hozzám szól, de amint kiejti a nevemet, a hideg végigfut a hátamon.
   - Őőő... - nézek rá segélykérően Jennyre, de erősen kétlem, hogy neki is fogalma lenne a válaszról, így próbálok a józan paraszti eszemre hallgatni. Felveszem a gondolkozó arcomat, direkt láthatóan elmormogom magam előtt ismételten a mondatot, mintha nagyon ki akarnám elemezni.
   - Szerintem - kezdek bele, és próbálok valami ésszerűnek látszó választ adni. - arra szolgál, hogy távol tartson mindenki olyat, aki számunkra nem kívánatos. A kígyó a 'gonosz' szinoni... mája. - fejezem be az utolsó két szótagot magabiztosan kiejtve, mintha jól tudnám, hogy a válasz (vagy a megközelítés) helyes lenne.
   Amint elterelődik rólam a figyelem Jenny felé fordulok.
   - Miért nem súgtál? - kérdezem mérgesen, de természetes ő is tudja, hogy nem gondolom komolyan, főleg, mert tudom, hogy griffendéles padtársam mennyire 'szereti' ezt a tantárgyat.
   Miért kellett felszólítania? Nem baj Mr Crasso, Önnek megbocsájtok! De csak, mert ilyen cukin ejtette ki a nevemet!
   A gyakorlati résznél már tőlem nem megszokott módon jelentősen figyelni kezdem az eseményeket. Oldalba bököm barátnőmet.
   - Mész, vagy menjek előbb? - biztos vagyok benne, hogy azt fogja válaszolni, hogy gálánsan előre enged. - Gondoltam... - fortyogok, és jelentkezek, hogy hadd jöjjek én, mert utálok a végére maradni (ott már mindenki nagyon figyel).
   Odalépdelek a körhöz, és felfúvódott lufi módjára határozottan próbálok belépni a körbe, de egy hangtalan puffanással nekiütközök a láthatatlan falnak. Többszöri próbálkozás után, egyre elszántabb leszek, és mintha puhább lenne a fal. Befejezem a próbálkozást, és lereagálom a cselekedeteimet, kifejtem tapasztalatomat.
   - Egyetértek Onvaskier elméletével, miszerint az ártó szándékú mágusokat nem engedi be a kör, de más is szöget ütött a fejemben. - na, most vagy valami nagyon okosat mondok, vagy oltári nagy baromságot. - Az is lehet, hogy az, aki a kört megigézi, megszabhatja ki léphet be a körbe, s ki nem, akár egy általános meghatározással. Így csak az léphet be, akire vonatkozik a meghatározás, ugyanakkor észrevettem, hogy minél elszántabban próbálkozok, annál "puhább" lett a "fal". Talán kijátszható a kör, de szerintem mindenképpen szerepet játszik benne az akarat. Nem erőszakos akaratra gondolok, hanem inkább a hitre. - befejezem, és várom vagy a hangos kacagást, vagy az elismerő pillantást.
   Ezután már csak az órát nézem a falon, mintha számolnám a perceket, és illedelmesen elköszönve, tudatában a házival, amit úgyis el fogok felejteni, Jennyvel az oldalamon, kiviharzunk a teremből, hogy kibeszéljük a mai órát.

___________________________
1 a cselekmény egyeztetve Jennifer E. Swifttel
Naplózva

Aubrey Chaisty
Eltávozott karakter
*****


Ace of Chalices

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #4 Dátum: 2011. 09. 03. - 17:44:03 »
+2

Rémület, rúnák és ragyogás

Személytelen, szertelen, szisszenő sziszegés szenvedélyes számonkérésként szánalmasan szapora szaladással száműzve lép. Lebernyeggel fordulnék, ám mind hiába, haszontalan. Haszontalan, minden, mindegy már! Tedd csak ezt, csak tedd, tovább! Kacéran kacaghatsz bukdácsolást megelőző botláson, ám ne aggódj, ne félts engem, vagyok én is oly számító, szavak helyett szédítéssel szembesítselek. Csak egy szellő vagyok, egy fuvallat, tébolyként táncoló, támasztalan támasz. Távozz hát, hisz én őszintén gondolok! Legalább nem próbálok annak látszani, aki nem vagyok.
Kiszámítható. Tömeg fanyarú szorongatása nem teljesedhet ki. Évfolyamtól távolabb kerülök, hisz inkább érvényesülök háztársaim közt, mint alsó fertályon irányítható majmok színes, szürke kálváriájában. Mindig inkább hozzájuk csoportosulok, bármilyen óra is legyen. Figyelő arc eddig mindig néma maradt. Mindig az volt, most miért tenne másként?
Üregem kristályai mohón s ártatlanul csillannak, amint nevemmel összekötött dicséretet hallhatok. Kedvelt tantárgyaim közé tartozik a rúnaismeret, s mint minden más, általam szívből méltatott tudás esetén, ezen is szívesen dolgozok, hogy jeleskedhessek, tűnhessen ki fényem, ragyoghassak szüntelen. Tartottam tőle, fordításom pontossága páraként vész el, ám szerettem bohó láncolatot fűzni, komplikált kapcsolatokat szavak s konkrétumok közt. Karmazsin pír borítja hát szalmaszőke borítású búrám, s húzom ki magam, bár csökevényes, zselés, pigmenttelen, kocsonyás gülük inkább csak pad szélre merednek, mintha félnék pillantástól, mintha tartanék valamitől. Újabb beképzelt veszély, s hozzá társított gátlások birtokba veszik azt is, mit nem kéne. Hiába, nem vagyok olyan, mint a bátyám. De még mindig inkább önmagam vagyok, gátlások ide vagy oda.
A költészet mágia… Ismerős szavak, biztos vagyok benne, egészen biztos, hogy a megfejtés ott van elmém mélyén. Ott tündököl, lakatokkal, ládikába elzárva, s csak arra vár, felfedezzem, felnyissam, hogy ismét sugározhasson, ragyoghasson, beboríthasson! Másodpercekig tartó, kemény koncentrálás jelei szürke, élettelen, üveges szemeimben megpillanthatók. Tekintetem felfelé mered, míg talányon agyalok, ám biztos megfejtést nem adhatok. Nagy baj nem történhet, legfeljebb kudarcélményt szerzek. Lényegtelen, jellegtelen, teljesen jelentéktelen. Én úgyis csak nyerhetek, valamint remekül jeleskedhetek.
- Mintha Edward Hirsch mondott volna valami hasonlót… – emelem kezem s tekintetem. Siker kétséges, de legalább még többet fanyaroghatok.
Pergament gyöngybetűknek nem nevezhető firkálmánnyal büntetem; ha lelke lenne, teljesen biztos, hogy boldog lenne, ha egy macska kaparná inkább össze. Tojás alakú, különösebb idő és energia belefektetése nélkül megalkotott, szabálytalan, körtelen körbe vázlatosan firkantom fel a lényeget nem foglalkozván azzal, hogy szokás szerint ismét jól összekenem magam a tintával. Már-már úgy tűnhet, szándékosan maszatolom össze a pergament, kezem pedig itt-ott sötétkék foltokkal árulkodik arról, hogy a pennával sosem voltam jó barátságban. Figyelmem amúgy is inkább az anyagnak szentelem. Csak felesleges időpazarlás tovább csicsázni azt, amit a természetes ügyetlenségem már megtett helyettem. Bár nem kicsit hoz így is zavarba realizálása a ténynek, fertőzött gülük figyelnek rám, nem felednek. Már-már szándékosan pislogok inkább más irányba, míg lehet. Biztosan nem engem néz, hanem azt, ki mögöttem van, igen! Kapom is el tekintetem úgy téve, nem vettem észre, hisz mit kéne észrevennem? Csak tévedés az egész. Zavaró tévedés.
Ösztönös reakció, kígyók gyermekeiről nem tart sokáig saját házamra gondolni, a professzor viszont már azelőtt megvétózza gondolatom, mielőtt az kiteljesedhetne. Egyiptom, Egyiptom, sötét Egyiptom… Figyelhettem volna jobban mágiatörténeten, de nem sok maradt meg róla, s sosem vonzott különösebben eme kultúra, felszínes tudással meg lehet, jobb nem kérkedni annyit. Mint mantrát, ízlelgetem magamban a fordítást, kellően ritmikus, megkapó, tetszetős. Ahogyan tekintet ismét enyémet kapná el. Furcsa szemek… Bájosak, kellemesek, de valami van odalent, amit eltakar. Igen, ott van az a bizonyos fény, a romlottság tüze, valami, aminek nem kéne ott lennie. Talán még sem mellettem állón zavartatta lelkének tükreit. Talán mégis rám meresztette eddig is íriszeit. Szemöldökeim összevonom, fejem pedig mint némelyik bagolynak, úgy fordul oldalra. Nem értem saját kételyeim, igaz, arra születtek mind, hogy ne fejthessem meg őket. Ám nem szeretem azon rejtélyeket, melyeknek nem találhatom nyitját. Kergetnek őrületbe, s vergődhetek, picsoghatok, ez akkor sem javít helyzeten. Skandalum az egész, skandalum minden. Jean-Pierre, igaz?
Önkéntelenül bólintok egyet magyarázat hallatán s igyekszem a továbbiakban magamtól összerakni a képet. A megoldástól csak egy arasznyira járok, érzem, csak egy kicsi kell, hogy értsem. Annál kevesebb lesz a kihívás később; kevesebb, gördülékenyebb munka, több szabadidő.
- A kérdés inkább az, hogy kit akar megvédeni a kör. – kuncogok kacsót ajkaim elé emelve. Egészen édes, ahogy szenved.
- Úgy értem, hát érti, hogy értem… Biztosan az is lényeg. – próbálkozok, bár Nadine helyettem is elmagyarázza, hogy pontosan mit is makognék. Hisz valóban, nem gondoltam arra, ártanék… Talán romlott vagyok, valahol mélyen arrogáns, ám nincs bennem ártó szándék, mégis érzem a rúnakör taszítását. Mintha finom falba ütközne kezem, szinte láthatatlan falba, finoman taszítva ki köréből sugalmazván, bebocsájtást nem nyerhetek. Pedig biztos van egy kiskapu. Ám talányt talán csak más fejti meg.

TitleBoxHázi feladat
„Tarts tőlem távol minden gonoszt, házamba ne engedd a kígyó gyermekeit."

Az egyiptomi kultúra egyik legfontosabb szakrális jelképe a kígyó. Jelentése aspektusonként másképp értelmezhető; bizonyos kígyók inkább a jóságot, míg mások a ravaszságot, gonoszságot, az alattomosságot ábrázolják. Ebben a matérában azonban inkább, mint gonoszt testesíti meg a fogalom. Feltehetően valaki, akitől a rúna megrajzolója meg szeretné védeni önmagát.
A rúnakör egyszerű védelemmel szolgál azok iránt, akiket a rúna felrajzolója ellenségként jelöl meg. Feltételezésem szerint úgy szelektál, hogy maga a rúna alkotója kiket tart bizalmasként. Az órán tapasztaltak szerint inkább abból a szempontból válogatott a kör, hogy a rúna felrajzolója szemében kik számítanak bizalmasként.

Chaisty, Aubrey
4. évfolyam, Mardekár
Naplózva


Grisam Windflower
Eltávozott karakter.
*****


:: hatodév :: a bolond :: prefektus ::

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #5 Dátum: 2011. 09. 24. - 12:32:43 »
+1

rúnaismeret.

- Hey, Grisam, mindjárt becsöngetnek, neked meg rúnaismereted lesz! Mit csinálsz?
- Félek.
- Mégis mitől?
- Attól, hogy elkések. – egyre gyorsabban kapkodom lábaim a hűvös folyosószakaszon, kezeim vastag talárom zsebében, s az anyagot magam előtt dideregve húzom össze, mintha ez megállítaná a behatolni vágyó hideg levegőt. Pedig nem. Ez marhaság.
- Jesszusom. – csóválta fejét, s a következő elágazásnál ő balra, én meg jobbra kanyarodtunk.
   De Crasso professzor szerintem már így is pipa rám, a dolgozatom a szünet előtt nem sikeredett a legjobbra, ráadásul a mai órára sem készültem, és még késésben is vagyok. Hát ez remek. Felmosórongyot varázsol belőlem, és egész nap fürödhetek a koszban, meg piszokban. Hisz azt rebesgetik, ismeri az emberek legsötétebb titkait, tud a félelmeikről…

   Az ajtón kicsit idegesen, kapkodva lépek be, nem nézek semerre, egyenesen a helyem felé lépdelek, s mihelyt befoglalom, az órához szükséges cuccok már az asztalon is sorakoznak, gyönyörű, katonás rendbe, nagyság szerint rendezve, és a színük is pontosan szét van válogatva. Mert a legfontosabb a precizitás. Az asztal szélére pontosan két ugyanolyan pennát csúsztatok, a tintásüvegek is egymás ikerpárjai. Semmi nem vonhatja el a figyelmem.
   Kezeim keresztbe fonom mellkasom előtt, és tekintetem a professzorra függesztem, s nem csinálok mást, csak a szükséges helyeken bólintok, vagy csak szimplán megrándul ajkam. Mikor felszólít, összerezzenek, de gyorsan nagy levegőt veszek, majd kifújva, teljesen nyugodt arckifejezéssel válaszolok kérdésére, hisz erről írtam dolgozatot. Az meg már más kérdés, hogy az álláspontomban cseppet sem vagyok biztos.
- Úgy vélem, hogy a szövegnek sokkal inkább pontosnak kell lennie, máskülönben a varázsige nem érheti el azt a pontos hatást, amit el akarunk érni. Ha a szöveg értelmét adnánk meg, lehet, hogy egyes részletek elvesznének, és a bűbáj már nem is úgy hatna, ahogyan kellene.  Úgyhogy pontosabb varázsige mindenképp a pontosabban lefordított szövegből lesz. – válaszolok, majdhogynem beadott dolgozatom lapjairól idézve.
   Ahogyan a professzor folytatja, tartásom megmerevedik, hátam egyenesre húzom. Pont az, amire vártam. Már évek óta csak erre a percre vártam. Varázslatalkotás! Izgatottan mocorgok, majd mikor érkezik a felszólítás, szinte elsőként pattanok fel helyemről, és csődülök a padok alkotta kör belsejébe.
   Érdeklődve figyelem, a többiek próbálkozásait, szemöldököm némely magyarázat hallatán felszalad, ám mikor rám kerül a sor, habozok. Mi lesz, ha engem beenged? Mit mondok akkor? És mégis mit mondok, ha nem? Hmm… szerintem a legegyszerűbb, ha nem is mondok semmit, minek? A többiek éppen eleget beszélnek helyettem is, nem? Hát jó. Lesz, ami lesz!
   Közelebb lépek, és mutatóujjam előre tolom, a rúnák fölé, ám valami láthatatlan erő nem enged tovább, így egy vállrándítással konstatálom, hogy akárcsak a többiek, én is kudarccal jártam, ám többször nem próbálkozom. Valószínűleg senkit nem fog beengedni, minek hát erőlködni?

Naplózva


Tristram de Crasso
Eltávozott karakter
*****


[HALÁLfaló]

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #6 Dátum: 2011. 10. 02. - 20:02:12 »
+1

KÖSZÖNÖM MINDENKINEK A RÉSZVÉTELT!

A rúnaismeret órát ezennel lezárom.
Mindenki, aki igazolatlanul hiányzott, sajnos 5 ponttal tette szegényebbé a házát.
Azok, akik megjelentek, itt olvashatják az értékelésüket:


AUBREY CHAISTY - - - 80 pont
Megjelent: 20 pont
Helyes válasz a bónusz kérdésre: 25 pont ("Poetry is magic in disguise", vagyis "A költészet mágia, álruhában" - Edward Hirsch költő, irodalmár)
Órai munka: 15 pont
Így van, Miss Chaisty! Ez az egyik talán legfontosabb kritérium, amit egy varázskör felírásánál tehet. Ha pontosan megfogalmazza, kit akar a kör megvédeni, szinte biztos, hogy hatásos lesz. Még biztosabb a siker, ha azt is meghatározza, kitől.
Beadott házi dolgozat: 20 pont
Alapos munka, mint mindig. Minden munkája meggyőz arról, hogy nem volt hiba Önt együtt oktatni a felsőbb évfolyammal. Gratulálok!


GRISAM WINDFLOWER - - - 35 pont
Megjelent: 20 pont
Órai munka: 15 pont
Tehát pontos legyen, szó szerinti, még akkor is, ha egy szó több másikat is jelenthet? Pontosan ezért nem értettem egyet magával, de nyilván ezt hosszú vizsgálódások során tudnánk csak bizonyítani. Mindenesetre nagyra értékelem a kérdéssel kapcsolatos érdeklődését.
Szívesen hallottam volna az Ön véleményét is a körrel kapcsolatban.


JEAN-PIERRE ONVASKIER - - - 45 pont
Megljelent: 20 pont
3 napon belüli válasz: 10 pont
Órai munka: 15 pont
Valóban, Mr. Onvaskier, a kígyó a legtöbb kultúrában az ármány és hamisság jelképe. Jó nyomon halad, noha értelmezése kissé felületes. Továbbvezető gondolatai kissé alátámasztatlanok, bár mindenképp érdekesek. Hagy jegyezzem meg, hogy egy tudományos vitában nincs helye a személyeskedésnek, épp ezért szükségtelen ilyen túlzott óvatossággal fogalmaznia.


NADINE MOREAU - - - 45 pont
Megljelent: 20 pont
3 napon belüli válasz: 10 pont
Órai munka: 15 pont
Nagyon fontos dolgot mond, Miss Moreau! Amivel a legtöbb egyszerű rúnakör kijátszható, az a szándék. Egyrészt az alkotó, másrészt a behatoló szándéka! Nagyon jó meglátás. Ha a kört megalkotó mágus nem fogalmaz elég egyértelműen, vagy teljesen egyértelműen, a kör mit sem ér, mivel a behatoló ki tudja játszani. A fal valóban áthágható kellő mennyiségű hittel, önbizalommal, akarattal.
Naplózva


Clarice Edevane
Eltávozott karakter
*****


VI. ※ Prefektus ※ A ℳardekár fogója

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #7 Dátum: 2014. 06. 24. - 18:35:41 »
0

Különóra

Az RBF vizsgák közeledtével egyre inkább szorul a hurok. Jelenleg nem éppen a Roxfort a legalkalmasabb hely a tanulásra a fennálló helyzet miatt. Már a tavalyi és az azelőtti vizsgázókon is fel lehetett ismerni a hasonló jeleket, mint például a karikás szemek, étvágytalanság, s céltalan pótcselekvések sorozata, most viszont mintha a politikai helyzet (mert leginkább annak tudnám nevezni, ami itt van) ezt csak még jobban tetőzi az eddigieknél. Az a sok oktatásügyi reform ki tudja, hogy milyen hatással lesz magukra a vizsgafeladatokra... Nem beszélve a sokszor gyökeresen és radikálisan megváltoztatott tananyagokról. Itt nem csak a mugliismeretre célzok, bár hogy mit fogok én csinálni vizsgán, és hogy egyáltalán lesz-e olyan, az jó kérdés, mert én már mindent kinézek ebből az iskolából. A mágiatöriről nem is beszélve.
Változás van, na. Ide s tova csupán egy év telt el azóta, hogy ezek az iskolai reformok elindultak a maguk kis útján. Persze ha nem számítjuk Umbridge minisztériumi SVK tanrendjét. Csak hogy a gond az, hogy most már mindenből a minisztérium mondja meg, mit kell tanulnunk. Mi meg, ötödévesek, mi mind itt állunk kukán, hogy akkor most mi lesz, és az elmúlt öt évnyi tanulásból mi az, amire egyáltalán szükségünk lesz, hogy teljesíthessük a vizsgát.
Akárhogyan is, nem ülhettem tétlenül. Amikor az egyik óra után elmondtam, hogy mit tervezek, persze nem jelentkeztek tömegével évfolyamtársaim. De én akkor is szükségesnek érzem, hogy legalább tudjuk azt, hogy mire számítsunk. Egyedül az egyik hollóhátas volt, aki azt mondta, hogy neki sem ártana egy különóra. A hollókat egyébként egészen bírom, leszámítva, hogy a legtöbbjükbe egy szemernyi empátia sem szorult. Képesek kitúrni egymást a jobb jegyért, ez pedig azért elég gerinctelen egy húzás. Mi viszont inkább összetartunk, s a legjobb, hogy mindenki a saját érdekei és értékei alapján tud érvényesülni. Ha valami, akkor ez mindenképpen a többi ház hiányossága. Simán segítek bárkinek, ha például számmisztikáról van szó! Cserébe engem se nagyon piszkálnak, ha a saját kézfejem változtatom teáskannává.
Így aztán, miután az új tanár megtartotta első óráját, én összeszedtem a bátorságom, és elmondtam neki, mit szeretnék. Hallottam mondjuk róla ilyen-olyan pletykákat, hogy auror, meg ilyesmik, de nem tudom, hogy akkor így bejutott volna-e az iskolába. Ezek az inspektorok elég kukacoskodóak ám. Nem igazán hiszek ezeknek a híreszteléseknek, de ha mégis igaz, akkor azt hiszem, ő lenne a legjobb tanár erre a célra. Hiszen valamivel objektívebben tudna rámutatni a jelenlegi tanterv hibáira, s hogy mi az, amire a vizsgán számíthatunk. A rúnaismeret amúgy is az egyik kedvencem.
A kastély legalacsonyabb tornyához érve máris meglátom a hollóhátast, akit szintén érdekel a különóra. Évfolyamtársam ugyan, de a nevén kívül nem tudok róla sokat. Igazából csodálkozom azon, hogy tényleg eljött, hiszen a háza nem kifejezetten kedveli a mardekárt. De azt hiszem, a tudás maga sokkal fontosabb, mint efféle gyerekes ellentétek.
- Helló, Price. Tanárt láttad már? Bent van egyáltalán? - biccentek felé, majd lerakom a táskám magam mellé, s a falnak támasztom magam. A táskámból előveszem az egyik képregényem, melyből épp ma reggel érkezett meg a következő rész. Aztán remélem, a különórán választ kapok a kérdéseimre. Nem akarok felkészületlen lenni a vizsgán.

(Remélem, megteszi kezdőnek :D Valami para van, sikítsatok)
Naplózva


Christopher Price
Eltávozott karakter
*****

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #8 Dátum: 2014. 06. 26. - 14:03:11 »
0

Mostanában határozottan nem vagyok a toppon. Nem csak az időjárás miatt hasogat a fejem, de mindig történik valami, ami agyalásra késztet, legtöbbször olyasmi, amire nem találok hamar választ. Ha a szerencse sorozat ezzel nem lenne elég, mindig a rúnaismeret órára kerülök a legkizökkentettebb állapotba, így sosem sikerül rendesen koncentrálnom az órára. Ennek ellenére az új professzort sikerül megfigyelnem, bár csak néhány kósza pletyka és a saját megérzéseim alapján alkothattam véleményt. Első ránézésre kemény, kissé rideg férfinak látszik, valószínűleg - amennyiben igaz a hír - aurori munkája során olyasmit látott, ami tett a lelki épségének összetöréséről. Persze az is előfordulhat, hogy eddigi pályafutásának semmi köze hozzá, és a kezdetektől ilyen volt a személyisége, ezért is választotta ezt a hivatást. Hogy miért hagyta ott, és milyen oknál fogva, illetve hogyan jutott el a rúnaismeret tanításáig, pont a Roxfortba, az egyenlőre rejtély számomra is. Még egy idegesítő tényező, remek.
Annyira belemerülök a gondolataimba, hogy csak akkor tűnik fel a lány jelenléte mikor megszólít.
- Hello, Edevane. Nem, nincs - válaszolom végül, bár ami azt illeti lehet már rég bement az orrom előtt csak annyira bamba voltam hogy nem vettem észre. Muszáj lesz összeszednem magam.
Clarice Edevane, madekáros, valami különös képességgel, amiről mindenki beszél. Körülbelül ennyit tudok a lányról, és ezt is csak azután derítettem ki, miután felvetette a különóra ötletét. Mivel nem volt vele eddig különösebben kellemetlen tapasztalatom, így semlegesen állok hozzá. Talán ez is lehetett az oka, hogy kapva kaptam az ajánlatán. Egyrészt nagyon jó lehetőségnek találtam, hogy kissé felhúzzam a jelenleg vállalhatatlan rúnaismeret jegyeimet, plusz az is megfordult a fejemben, hogy ha kiderül néhány dolog a professzorról kissé rendeződnek a fejemben a dolgok, noha nem az ő kétes múltja a probléma fő okozója, de némi gyógyírt adhat. És, mint utólag kiderült a lány is szolgálhat néhány érdekességekkel. Mikor legközelebb a lányra pillantok már képregényt olvas, ennek ellenére nem zavartatom magam, és miután az órámra pillantok megszólítom.
- Mikorra is beszéltük meg a különórát? Ha az emlékezetem nem csal fél négyre, nemde? - mondom, miközben körbenézek a folyosón, hátha felbukkan a férfi, noha a pálcája kopogását már messziről hallanánk. Persze tisztában vagyok vele, hogy már elmúlt a megbeszélt időpont, és a professzor késik, de a várakozás sosem volt erősségem, hacsak nem kötöm le magam valamivel, még ha ez kommunikációt is igényel.


//Elnézést a csúszásért, nem csak a karakter, de én is kissé szétszórt vagyok :D//
Naplózva

Edward Morgen
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #9 Dátum: 2014. 06. 26. - 18:23:57 »
0

Egy pohárka mézborral a karnyújtásnyi társaságban ülve a tanári asztal előtt meredten bámulja a mozgóképet, egy ezüstözött kertben volt. A képen egy fiatal leány mosolyog, kissé gömbölyödő pocakkal, míg a leány előtt önmaga húszon néhány évvel fiatalabb mása térdepel. Az alakok mozognak, az emlék pedig a fejében is meg van, ám olyan keserűséggel tölti el őt magát, hogy már fogalma sincsen, miért mered a képre. Talán csak szeretné újra érezni a rég elfeledett boldogságot… De hogyan? Jobbjával, felemeli a képet, s hosszú másodpercekig mered a képre. Egy pillanatig fent állt a veszélye, hogy az ezüsttel futtatott keretű kép a falnak csapódva végzi ám e helyett, csak hanyag mozdulattal, az asztal legtávolabbi része felé vetette.
Ezután a poharára meredt, s felemelvén, némi pohárra való meredést követvén szájához emelte, s egy hörpintéssel kiitta a tartalmát. Régi ártalmas szokása kiújuló formájában van… talán. Most hogy, Kenneth eltűnt, jobbára semmi nem gátolja meg abban, hogy igyon. Ám annyi önuralma azért még akad, hogy csak a tanórákat követően, a nap vége felé iszik egy pár pohárkával.
Végül felállt az asztaltól a pohárral a kezében lassan a közeli bárszekrényhez sántikált. Épen nézegette a palackok címkéit, s gondolkozott mifélét is válasszon.
Felvette az egyik palackot s a címkére nézvén gondolkozott egy darabig majd letette az üveget. ~ Rosmerta tölgyhordóban érlelt borjánál kevés jobb bor akad. Ajándéknak, vagy egy vendégvárónak nincs kellemesebb, de ha az ember inni kíván, bűn egy ilyet felbontani.  Talán inkább valami konkrétabb itallal kellene folytatni… talán lángnyelv Whiskyvel kellene próbálkozni. Akad abból egy stílusosan kis hordó itt valahol… ~
Edward jobb oldalára pillantott, s ott az egyik polcon néhány rúna közé zsúfolva meg is pillantotta a hordócskát. Alaposan el volt rejtve, mert ez a hordócska igazi kincs manapság. 55 éves párlat.
Hanem a hordón kívül mást is megpillantott még Edward. A polctól nem messze a falon egy megbűvölt óra volt a falon, mely, némítás varázsa alatt állt, de a mutatója vészjóslóan mozgott ide-oda. Fél négyet ütött, majd újra és újra.
A felismerés, hogy kiment az emlékezetéből a külön óra, jeges zuhanyként érte Edwardot.
Összeszedte hát gyorsan a gondolatait, s a rúnakövekkel teli polchoz lépdelt, s némi vizsgálódást követően, elemelt két vésett rúnákkal ellátott kődarabot, majd azokkal együtt tért vissza az íróasztalához. Előkeresett egy kisebb dobozt, majd gondosan elcsomagolta belé a két rúnakövet, hogy azok véletlen se érhessenek egymáshoz, majd felkapta a sétabotját, s szabad bal kezével, a rúnakövekkel megpakolt táskát, majd sietősen távozott az irodájából.
A rúnatoronyhoz vezető út alatt meglehetősen szapora léptekkel haladt, míg nem elékezett a folyosóhoz, hol befordulván, megpillantotta a két már várakozó diákot. Kellemetlen érzés fogta el a késedelem miatt, ám tempóján nem lassított, szótlanul haladt el a két fiatal mellett s állapodott meg végül előttük. Egy szót nem szólt, mindösszesen utat nyitott a két diáknak maga előtt a tanterembe.
Utolsónak a Rúnaterembe lépvén határozott ám ezúttal mért sietséget mellőzve kimért léptekkel indult a tanári pódium felé. Útközben azonban egy könnyed mozdulattal letette az elülső padok egyikére az addig magával hozott táskát. lendületén nem sokat fékezett ám az irányt váltott, s immáron az egyik könyvespolc felé sétált Edward. Megállt a polc előtt, majd tüzetesen végigmérte a könyveket, s csakhamar megtalálta a számára, kellőt.  Pálcáját elővéve, magához hívta a felső sorok egyik vaskos fóliánsát, majd kezébe véve s eltéve pálcáját, megfordult, hogy jobban megszemlélhesse a két diákot.
- Üljenek egymás mellé! – Szólalt meg végül Edward határozottan, és talán némi parancsszerűen is hangozhatott. Hangja fáradt és talán a diákok számára már megszokott hangvételnél is elgyötörtebb volt.
Naplózva

Clarice Edevane
Eltávozott karakter
*****


VI. ※ Prefektus ※ A ℳardekár fogója

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #10 Dátum: 2014. 07. 04. - 18:16:36 »
0

Örülök annak, hogy nem kell egyedül tanulnom, abban semmi szórakoztató nincs, Price pedig elég nagy kihívás e téren, ami azt illeti. Nem sokat hallani a hangját, pedig nem minden Hollóhátas olyan csendes, mint ő, de elég jól szokott teljesíteni az órákon, ami azt illeti. Tisztelem azokat, akik képesek egyetlen dologra ennyire koncentrálni, legyen az akár egy lecke, vagy éppen a kviddics. ^^ Igaz, rúnaismereten eddig nem láttam sosem bravírozni.
Ettől függetlenül azért némiképp mégis feszengek a társaságában, amire a képregény a legjobb megoldás. Nem vagyok éppen egy nagyszájú mardekáros, ami azt illeti, de ezt azt hiszem, mindenki tudja rólam. Amikor ilyen helyzetbe kerülök, hogy nem igazán tudom, mit mondjak, mindig azt teszem, amit most is. Menekülök. Tekintetem a képregényben mozgó figurákon cikázik, ahol éppen egy bébisárkányt próbálnak beidomítani. Ajh, ha én is tudnék így rajzolni...
Megcsóválom a fejem, mikor megtudom, hogy a tanár még nem érkezett meg, de nincs mit tenni. Nincs sok tapasztalatom az új rúnaismeret tanárral, azonban ez egy remek lehetőség arra, hogy felmérjem, mik lesznek az elvárások a részéről. Meg aztán azok a fránya RBF-ek... Nem is a teljesítményem miatt aggódok, úgy értem, az tökmindegy. Amiből jó vagyok, az úgyis menni fog, van bennem annyi szorgalom. De már a Milly, a Mugli-t is betiltották, gyerekkorom másik kedvencét, az írója pedig egyszerűen eltűnt a föld színéről. Ha még egy ilyen ostobaságra is ekkora nyomást gyakorol az Új Rend, akkor mit fognak művelni az oktatással? Mugliismereten és Mágiatörin épp eleget hallom ezeket.
Szóval ja, para van. Ácsorgok a falnak dőlve, a képregényem olvasgatva, holott figyelmem alig-alig koncentrál rá a benne történő eseményekre. Jobban érdekel, hogy vajon mivel is készül a tanár. Biztosan hatalmas tudása van. Főleg, ha tényleg auror, ahogy mondják. Amit mondjuk kétlek, mert elég alaposan kipucolták az iskolát az ilyenektől. Ezen pedig Longbottomék se nagyon segítenek. Elvégre mi csak iskolások vagyunk. Hogy tudnánk megvédeni a világot, de legalábbis a Roxfortot a huszadik század legnagyobb fekete mágusától?
- Szerinted mi lesz? Mit fogunk tanulni? – kezdeményezek beszélgetést Christopherrel. Az a helyzet, hogy azon kívül, hogy jól tanul, és hogy nem sokat beszél, semmit sem tudok róla. Nem ismerem, így azt sem tudom, hogy van-e vele közös témám. Ami mondjuk a legtöbb évfolyamtársammal így van. Pedig én igyekszem ám mindenkivel jóban lenni.
- Biztosan valami nagyon jót fog tanítani. Talán olyat, amit egy sima órán nem adhatna le. – a vágyaim és a szükségleteim nem fedik egymást. Jobb lenne az RBF-re koncentrálni, de igazából azt se bánnám, ha olyat tanulnánk, ami tényleg hasznos.
- Aha, annyit. Mosolyog – bólintok. Én nem hoztam magammal órát, így nem tudom, hogy pontosan mennyi idő lehet, de úgy időzítettem, hogy csak pár perccel érjek ide korábban. Még így is beletelik néhány némán eltöltött percbe, mire meghallottuk a jellegzetes kopogásokat. Végtére is Mordonnak is sétabotja volt. De az mekkora hülyeség már, hogy minden auror bottal jár!
- Jó napot, tanár úr. – hangom cseppet sem sikerül olyan határozottra, ahogyan az a fejemben szólt. Villámgyorsan elrakom a képregényem, hiszen tiszteletlenség volna pont egy olyan különórán ezt lapozgatni, amit ráadásul én könyörögtem ki. A teremben pedig el is foglalom a helyem az első sorban, az egyik szélső asztalnál, Price pedig automatikusan egy másik asztal felé indul el. Kicsit váratlanul is ér, mikor megkapjuk az ukázt, hogy üljünk egymás mellé, de egy mukkanás nélkül teljesítem a kérését. Így végül a középső asztalnál kötünk ki, a lehető legközelebb a tanári asztalhoz. Félszegen eleresztek egy mosolyt Price felé, táskámból pedig előveszem a könyvemet, egy pergament és pennát, meg a szemüvegemet.
- Köszönöm a tanár úrnak, hogy vállalta a különórát. Az lenne a kérdésem, hogy... nos... – nem akarok túl rámenősnek tűnni. Azonban ezekre az információkra szükségünk van. Fejben már megannyiszor megfogalmaztam ezt a mondatot, de még mindig nem tudom, hogy megfelelő-e. Vannak dolgok, amikről nem lehet csak úgy nyíltan beszélni. Még akkor sem, ha nap mint nap szembesül vele az ember.
- Tehát hogy mire számíthatunk most az RBF-en. Elég sokat változott a tanrend, és hát... Attól tartok, hogy teljesen megváltoznak a követelmények. – a hangsúlyt ráfektetem a mondandóm lényegére. A rúnaismeret pont az a tantárgy, amiből a lehető legjobban szeretnék teljesíteni. De a hülyének is feltűnt, hogy miben változott a tananyag csak idén.
Naplózva

Oldalak: [1] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2021. 06. 16. - 15:50:08
Az oldal 0.094 másodperc alatt készült el 40 lekéréssel.