Oldalak: [1] Le nyomtat

Gemma Jenkins
Griffendél Godrik Akadémia
***


csövesbánat

Nem elérhető Nem elérhető
Útravaló - Előkészületek - Közjáték
2026-11-15 20:35:25
+1
Közjáték

Útravaló

Előkészületek
Dátum 2006. augusztus 18.
Helyszín Jalisco, Sierra de Manantlán
Résztvevők
Vianne M. Gardner
Gemma Jenkins
Alma L. Remington
Naplózva

Gemma Jenkins
Griffendél Godrik Akadémia
***


csövesbánat

Nem elérhető Nem elérhető
Re: Útravaló - Előkészületek - Közjáték
Válasz #1 • 2026-11-15 20:45:54
+3
 
I give it all I got
Never any less
Just watch me now
Címzett: Alma és Vi
Időpont: 2006. augusztus 18., délután
kép 2
kép 3
TW: nyers nyelvezet, káromkodás. illegális ügyek, alkohol

Második nap a megérkezésünk óta. Néha úgy éreztem, mintha egy kurva álomban lettünk volna és nem feltétlenül azért, mert annyira kurva jó lett volna minden… Hanem mert annyira szürreális volt az egész esemény. Tetsu még nem volt itt, Barbon sem, szóval igazából Connoron kívül a legközelebbi barátom Vi volt. Nagyon kedveltem, de nagyon közeli barátok azért mi sem voltunk, de bármikor szívesen töltöttem vele időt és jól esett, hogy volt alkalmunk rendesen időt tölteni, még ha ilyen keretek között is. Aminek külön örültem viszont, az Almának a társasága volt. Valahogy a suliban kifejezetten sokszor nem sodort minket össze a szél, de most, hogy egy kisebb házban kénytelenek voltunk együtt létezni, kifejezetten rohadt jól éreztem magamat vele. Vicces volt, okos volt, nagyon jól érezte, hogy a társaságnak mikor milyen hangulata volt, szóval azon kaptam magamat, hogy egyre többször kerestem magam is a társaságát. Oké, oké, azért igyekeztem Connort is lefoglalni, mert a kishaver igen sokat feszengett itt a sok idegen között. Amúgy rohadtul meg tudtam érteni. Mármint jelenleg heten voltunk a házban, mivel Solange azzal a lendülettel tegnap le is lépett, amit én speciel nem bántam, és igazából se Daph, se Rokuro, és igazából Varv sem tartozott azok közé, akikkel alapvetően csak úgy összeülök egy sörre. Na, jó, Varvarával de, de a lényeg az volt, hogy ők nekem sem voltak a komfort embereim, szóval el sem tudtam képzelni, hogy Connornak, aki fele annyira sem volt szociális pillangó, mint én, mennyire lehetett ez feszengős. Szóval igyekeztem könnyíteni a dolgán, ha már volt oly kedves kockáztatni az életét és velem tartott ide. Szóval ja.

Ettől függetlenül nagyon élveztem azt, hogy Varvarával, Vivel és Almával például tök sok időt tölthettem. Daph, azt hiszem, eléggé stresszelt ahhoz, hogy ne én kelljek neki, amúgy is nehezen viselt el, szóval nem terheltem magammal tovább. Roku és én, hááát… Nem hiszem, hogy valaha legjobb barátok leszünk. Vagy mi. Mindenesetre elvileg a rituálé működött (bár franc tudja, honnan biztosak benne, nekem ez magas volt), és két nap múlva Viéknek meg már jelenése volt éjszaka a központban, úgyhogy ideje volt egy kicsit készülni is. Így esett hát, hogy a felderítő akciójuk előtt két nappal ebéd után, mikor mindenki vagy ejtőzött vagy nem tudom, mit csinált, mi kiültünk a kertbe az egyik asztalhoz rohadt sok cuccal, hogy gyártsunk magunknak ezt-azt. Gondoltam, kicsit beszélgethetünk is, meg megérdeklődöm, kell-e nekik segítség, bár nem leszek ott velük, elég sok ilyen helyzetben voltam már. Főztem nekik egy teát is, illetve limonádét is készítettem (sajátomat persze felhúztam egy kis házival, azért magamat nem hazudtoltam meg). Éppen pár kisebb üvegcsét mértem le, hogy ahhoz igazítsam az egyik ilyen övre tehető táskámat. Gondoltam, nekik hasznos lehet.

- Lemérhetlek titeket, hogy jól passzoljon hozzátok? – kérdeztem tőlük és ha belementek, akkor egy pálcaintéssel köréjük is tekerte magát a mérőszalag, amiről leolvastam az értékeket, majd jegyzeteltem, rajzoltam kicsit, mielőtt nekiláttam volna a tényleges munkának. Közben persze felpillantottam, mert nem tudtam tartani a lepcses pofámat. – Tudom, hogy kurva szar kérdés, deee… Hogy érzitek magatokat? Már most nem csak a közelgő szartengerre gondoltam, ahova be fogtok sétálni, hanem amúgy is… - pillantottam rájuk, miközben kezembe vettem a táskát. Most nyilván nem voltak hülyék, főleg arra gondoltam, miken elmélkedtek az elmúlt időszakban, már hogy a többieken, Miguelen, hogy mi volt velük, mi történt, ki mit gondolt, amúgy hogy voltak… Tőlem aztán annyit és olyan mélyen válaszoltak, amennyire csak gondolták, én mindenre nyitott voltam és szívesen beszélgettem velük. Úgyhogy ez csak és kizárólag rajtuk állt.

Naplózva

Alma L. Remington
MMM Magasiskola
***


cozy sunshine

Nem elérhető Nem elérhető
Re: Útravaló - Előkészületek - Közjáték
Válasz #2 • 2026-11-17 09:50:42
+2
Momentary Peace


Gemma Jenkins & Vianne M. Gardner
2006. augusztus 18.


Hálásan fonódtak az ujjaim a meleg teával teli bögre köré, amit Gemma hozott. Több sem kellett, hogy megnyugtassa az elmémet, amiben szüntelenül száguldoztak a gondolatok még most is, mikor kicsit békésebbnek érződött a légkör a délutáni napsütésben. Amíg a csapatunk többi tagja eltűnt a ház valamelyik sarkában, én, Gemma és Vianne elfoglaltunk kint egy asztalt, hogy a ránk váró megpróbáltatásokra felkészüljünk. Már amennyire fel lehet rá készülni.
Kortyolok egyet a teából, majd hagyom, hogy lemérjenek mielőtt visszatérnék korábbi elfoglaltságomhoz, a bájitalfőzéshez. Egyelőre hanyagolom a bonyolultabb főzeteket, amikhez nagyobb koncentrációra és több helyre lenne szükségem, jelenleg inkább azokra koncentrálok, amik viszonylag könnyen megvannak, mégis hasznukat vehetjük, akár a holnaputáni felderítésen, akár később. Bár a varázslatok gyakran gyorsabbak és hatásosabbak lehetnek, egy pálcát elővenni mégis feltűnőbb, mint belekeverni valaki italába valamit. El sem hiszem, hogy ilyeneken gondolkozom...
Gemma kérdésére csak egy gyenge mosollyal az arcomon megvonom a vállam. Nem szeretném a többieket ezzel terhelni, de ha őszinte akarok lenni hihetetlenül aggódom, miközben tombol bennem az a hideg düh, ami a Kupa utolsó estéjén tisztán kiolvasható volt a tekintetemből mikor Miguel előtt álltam. Legszívesebben Vi példáját követve felpofoztam volna a fiút, így mindkét exétől lett volna egy gyönyörű piros kéznyom az arca két oldalán. A gondolatra megrándult a szám sarka, de a gyomromat szorongató jéghideg érzés továbbra sem tűnt el. Ezért jegyzeteltem folyamatosan az elmúlt napokban. Ez volt az egyetlen dolog, ami megakadályozott abban, hogy teljesen tehetetlennek érezzem magam, mert bármennyire is vagyok mérges, még mindig szeretem ezt a bolondot, hiába is próbálnám tagadni. Szóval válaszadás helyett inkább előásom a körülöttünk lévő sok cucc közül a naplómat és kinyitva a többiek elé rakom, hogy elolvashassák ők is a leírtakat.
- Fogalmam sincs, hogy van-e köztük használható ötlet - kezdem -, de az utóbbi időben igyekeztem előállni valamivel, felhasználva azt amit tudunk.
Nem tudom, hogy a többiek szemében mennyire tűnhetek határozottnak, de belül megesz a bizonytalanság. Nem vagyok jó a párbajozásban és nem tudok spanyolul, ami gyakorlatilag az egyik leghaszontalanabb taggá tesz a csapatban. Csupán a gyógyításban és a bájitalfőzésben tudok segíteni, és még az sem biztos, hogy ezekre szükség lesz. Na meg itt van a felderítés, amiben Vinek segítek, hogy megtudjuk hol van pontosan Mig, bár kétlem, hogy bármi hasznomat venné.
- Tényleg! - jut eszembe hirtelen - Hogyan is működik pontosan a képességed Vianne?
Amióta elhatároztuk, hogy belevágunk a kalandunkba, nem igazán volt alkalmam megkérdezni tőle ezt, tekintve, hogy milyen gyorsan zajlottak le az események. Egy hét sem kellett, hogy összecsődítsünk ennyi embert, akik hajlandóak voltak kockáztatni egy barátjukért, aki bajban volt. Mérhetetlenül sokat nőttek a szememben ezek az emberek, pedig volt, akit nem is nagyon ismertem. Sőt, Gemmát és Connort leszámítva, akikkel egy iskolába jártam hét évig, csak Daphné - általa Roku -, és Vianne voltak azok, akikkel időt is töltöttem az tavalyi évben, a többiekkel jó, ha váltottam pár szót. Mindenesetre érdeklődve néztem a hármasunk második szőke tagjára, hátha jobban megértem a képességét és esetleg jobban tudok neki segíteni az előttünk álló akcióban.
Naplózva

"Never fear shadows. They simply mean there's a light shining somewhere nearby."

Vianne M. Gardner
Boszorkány
***


˙✦ joviális

Nem elérhető Nem elérhető
Re: Útravaló - Előkészületek - Közjáték
Válasz #3 • 2026-11-17 14:44:54
+1

Girls without a Solid Plan

kép
Dátum2006. augusztus 18.
NévAlma & Gemma
TWgeneral szőkeség

Életemben másodjára járok ebben az országban. Még kislány koromban egyszer elautóztunk a tengerpartra, és eljöttünk egy jógatáborba, ahol lehetett meditálni, parazsakon járni, meg ilyesmik. Persze ott még nem tudtam értékelni, hogy milyen jó dolog a meditáció, és jobban lefoglalt, hogy azt hallgassam, hogy próbálnak sikertelenül a semmire gondolni, de még csak kilenc éves voltam. Most már tudom, hogy egész jól segít a legilimenciában, ha legalább megpróbálom kiüríteni az elmém, és milyen hasznos is ez.

Tényleg, szervezhetnénk közös jógázást, ha már itt vagyunk! Esetleg parázson járást? Mindig is ki akartam próbálni! Vajon Floráék használtak rá valami bájitalt? Elvégre tele volt magnixokkal az a hely, de olyan hihetetlennek tűnik, hogy varázslat nélkül megcsinálták.

Úgy-ahogy sikerült kipihennem az érkezést. Nagyjából ahogy körbeujjongtam a hálószobát, megfeledkezve arról, hogy emeletes ágyra vágytam, ruhástul-sminkestül a vékony ágytakaróba borultam, és fel se keltem úgy nagyjából tegnap éjszakáig, hogy hajnalban aztán újabb alvásetapot tartsak ma délig. Nem igaz, hogy csak zsupszkulcstól lehet jetlaget kapni. Hálás vagyok Daphnénak, Almának és drága Gemsnek, amiért addig is gondoskodnak a táborunkról, és ezzel együtt rólam is. Tizeniksz óra vezetés fárasztóbb tevékenység, mint végighallgatni Rokut a virágok beporzásáról, vagy mit tudom én, mit szokott róluk mesélni. Azt a kevés ébren töltött időmet persze nem voltam hajlandó azzal tölteni, hogy a virágporzásokról tanuljak akaratomon kívül, a felesége mellett pedig Rokukurikúnak is érdekesebb beporozni valója akad, azt hiszem (és érthetetlen, miért nem értékelte ezt a kedves becenevet, amivel megleptem). Szívesebben töltöttem el azt Varvusbarbarával, Gemmabumbellával és Almapompíliával. Meg igazából mindegy, csak ne legyek egyedül.

Egykedvűen figyelem a készülő bájitalokat. Egy jól felszerelt konyhában persze otthon érzem magam, csak meglett a jó jegy háztartástanból, a főzettan viszont mindig is hidegen hagyott. Legfeljebb arra kezdtem el odafigyelni az elmúlt pár hónapban, hogy ha muszáj bájitalt innom, akkor az növényi eredetű legyen. Egyébként is alig ettem húst, nyár eleje óta viszont elköteleztem magam a vegán étrend mellett. Sajnálom szegény állatokat, na.

- Persze, ahogy neked jó. - megemelem a karjaimat, hogy Gemma bűvölt mérőszalagja pontosabban el tudja végezni a feladatát. Bár ha százfűlé főzetet iszunk, akkor oly mindegy. Kíváncsi vagyok, Gems hogy fogja megoldani, hogy akkor is méreténél maradjon az a kis táska, amit terveztek. Gondolom, valamivel megbűvöli majd, hogy igazodjon hozzánk a mérete.

- Most még jól a körülményekhez képest. Az már inkább bosszant, hogy otthon hagytam a naptejemet… nincs valami receptetek erre, ugye? - az egyik kis kondér felé hajolok, amiből narancssárgás, átható gőz párolog fel. Hülye ötlet volt, kicsit hányingerem lett a szagától. Mert attól émelygek, és nem az idegességtől, ugye?

Lerakom a limonádém az asztalra, amit most egy papagájos szívószál díszít, és amíg Gemma a méreteim levételével foglalatoskodik, addig különösebb cél nélkül grimaszolni kezdek az arcommal. Igazából észre se veszem a dolgot, olyan, mintha az arcizmaim egyenesen külön életet élnének tőlem függetlenül.

- Az tényleg vicces lenne. - felelek nevetve Almának a fel nem tett kérdésére, ahogyan én is vizualizálom Miguel csinos pofiját egy-egy kéznyommal mindkét orcáján. Pedig a többi gondolatát sikerült nagyjából értelmezhetetlen háttérzajjá tompítanom, de mindig vannak gondolatok, amik azt akarják, hogy meghalljuk őket.

- Huh? - az arcom abban a hörcsögpofában marad, amit levegővel csináltam magammal. Pedig nem váratlan a kérdése, sokakat érdekel, hogyan működik. Arlot leszámítva soha nem találkoztam magammal hasonlóval például, és a legilimenciának nem ezt az oldalát tanítják, ha egyáltalán tanítják azt a Roxfortban. Nálunk amneziatikán népszerűnek örvendett a téma, különösen a Horny lányhálóban persze.

- Nem olvasok a gondolatokban, ha ez a kérdés, meg nem is igazán tudok kutatni bennük. Így nem. - vannak arra más varázslatok, és azzal az eggyel a háztartási bűbájokon túl kiválóan boldogulok. Voltak persze nehézségek, mire ilyen jól megtanultam, és mindig van hová fejlődni, de mindig jó érzékem volt az emberi elméhez köthető mágiákhoz. Meg aztán Arlo is ugyanezt csinálja, volt kitől tanulnom.

- Olyan ez, hogy mindenkiben lakozik valaki, aki imád fecsegni, nekem meg külön fülem van, amivel csak őket hallom. De közben gyorsan és néha érthetetlenül beszélnek, csaponganak, és a saját mondataikba is belevágnak. - nem először adok magyarázatot arról, hogy hogyan is működik a képességem, azért általában szokta érdekelni az embereket. Nekem meg nincs kifejezetten bajom azzal, hogy meséljek róla, ha valakit érdekel. Mondjuk tényleg jó, ha Almabella nagyjából tudja, hogy mire számíthat tőlem ilyen téren, amikor belépünk a darázsfészekbe.

- Mondjuk, hogy nagyjából háttérzajjá tudom tompítani, kivéve, ha a gondolat velem kapcsolatos, vagy ha nagyon erős érzelmek tartoznak hozzá. Amúgy kicsiként azt hittem, hogy mindenki hallja, nem csak én. Nem volt benne semmi különleges. - már nincsenek meg az emlékeim arról, amikor Arloék felfedezték a legilimenciámat. Ez az ő értelmezésükben azt is jelenti, hogy tényleg ő az apám, mármint legit, genetikailag is. Külsőben is hasonlítunk, azt mondják.

- Almarosita, nekem is van egy kérdésem, eszembe juthatott volna hamarabb is. Por cierto, ¿hablas español? - nincsenek latinamerikai rokonaim, legfeljebb Miguel rokonai, akiknek bemutatott. De azért mégis csak a másik nem hivatalosan hivatalos nyelv mifelénk. Elég jól rám ragadt, a legjobb, hogy iskola nélkül. De ha mi be akarunk hatolni oda százfűlével, akkor lehet, hogy nem lenne baj, ha tudnánk spanyolul?

Naplózva
Oldalak: [1] Fel nyomtat 


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország


Az oldal 1.203 másodperc alatt készült el 31 lekéréssel.