♡ to the one who completes my soul ♡

♡ Wishing the happiest Birthday to you ♡




Vivien maga sem tudta eldönteni, miért érzi azt a legyűrhetetlen késztetést, hogy szülihetet tartson épp Chikara Tetsuyanak, ahogyan arra sem volt képes rájönni, miért ücsörög épp a könyvtárban ennyit, miközben Chikara Tetsuyan és az ajándékain agyal. Hiába minden gyengéd érzelem, amit iránta táplál, tudja jól, hogy ez az egész olyan, mint egy szimpla nyári kaland, csak éppenséggel még kitart ez télen, tavasszal meg nyáron is, de amint beköszönt az új ősz…
Mindennek vége lesz.
A kis púder rózsaszín jegyzetfüzete felett ücsörögve kopogtatja a pennáját az illatozó lapon. Előtte már ott hever a lista, hogy miket szeretne elkészíteni számára.

Vajon örülni fog nekik…?

1. nap Kuponfüzet

Szőke haját felfogva, a nagy koncentrációban ráncolt homlokkal hajol a kis készülő füzetke felé. Az ilyesféle kézművességben annyira nem volt otthon, és hiába a pálca, meg a mágia, tapasztalat híján már nem egy próbálkozás landolt a süllyesztőben. Alsó ajkát beharapva nagyon erősen koncentrál, hogy a perforáció ez alkalommal végre tökéletesen sikerüljön.Kicsit megremeg a pálca a kezében, de szerencsére ez nem befolyásolja a varázslat sikerességét, így végre valahára sikerén megnyugodva egy hatalmas sóhajjal dőlhet hátra a székén.
Az óra kattogása visszhangzik a szinte üres könyvtárban, illetve Madame Cvikker összetéveszthetetlenül ódivatú magassarkú cipőjének és némileg csoszogó lépteinek hangja. Vivien egy sóhajjal nyugtázza az órára pillantva, hogy mennyire elszaladt ez a nap is. Szépen nyugodtan pakolni kezd, közben fejben visszaszámol, ameddig a könyvtáros oda nem ér hozzá. Addigra már mindent eltett a táskájába és indulásra készen áll fel éppen a székről.

- Ms. Smithe, lassan takarodó van. Ne csámborogjon tovább az iskola folyosóin, hanem egyenesen a hálókörletébe legyen szíves fáradni! - néz rá szigorúan a karót nyelt boszorkány a szemüvegén keresztül.

- Természetesen így teszek Madame Cvikker - Vivien egy igazán ártatlanul bájos mosollyal pislog vissza a könyvtárosra, mintha Ő maga egy földre szállt angyal lenne. A boszorkány hitetlenkedve néz rá, azonban vannak még mások az iskolai könyvtárban, akiket ki kell paterolnia, így nem is pazarolja Vivienre tovább a drága idejét és egy biccentéssel elköszönve halad tovább a következő áldozat felé. Kivételes alkalmak egyike, ugyanis Vivien még egy szemforgatással sem díjazta a nő gesztusait, hanem elgondolkodva indul vissza a hálókörletébe.
Talán mérhetetlen önzőség ez tőle, talán elképesztő butaság az egész - mindkettejüket hitegetheti ezzel a gesztussal, de talán... erre a rövid időre megadhatják maguknak ezt a kis luxust, nem?
Hiszen Őket ismerve előbb vagy utóbb úgyis elbaszódik minden...

Most azonban Vivien nem gondolkodik ezen, ahogyan a múltjának egyik traumáján sem. Most kizárja Greyback-et, Natalie-t, Édesapjának gyűlölködő, rettegő arcát, az árvaházat, a nevelőszülőket és mindenki mást, aki valaha bármi rosszat tett ellene. Talán neki jobban szüksége van erre az elfoglaltságra, hogy lekösse magát valamivel. Önmagát meghazudtoló lelkesedéssel hajtotta végre már a tervezési fázist, s most a végrehajtás maga felér számára egy meditációval. Elméjét szinte teljesen kiürítve ül a mardekár közös klubhelyiségének egyik asztalánál a lobogó gyertyafénynél legszebb kézírásával kanyarintja egymás után a tökéletesebbnél tökéletesebb ívű betűket a papírra. Örömét leli az alkotásban, melegséggel tölti el a tudat, hogy ezzel egy számára igencsak kedvelt és fontossá vált személy kedvére is tehet.
Mivel minden tollvonásnak a tökéletesnél is tökéletesebbnek kell lennie, így csak nagyon lassan halad a kuponfüzet elkészítésével. Számtalan átvirrasztott éjszaka, újonnan kialakuló kéztő-alagút szindróma - milyen szerencse, hogy a varázsvilágban él a leányzó és Madame Pomfrey-nek megvan erre a tökéletes kence-ficéje - és jó pár elmulasztott házi feladat árán azonban elkészül vele, már csak az átadás pillanatát várja egy külön díszdobozban a többi elkészülő ajándékkal egyetemben.

♡ ♡ ♡

Telnek-múlnak a napok és végre elérkezik a várva-várt április huszonnegyedike. Vivien csak most kezdi igazán érezni, mennyire is izgul valójában. Minden egyes lépéssel, amit megtesz, szíve egyre hevesebben ver és egyre csak arra tud gondolni, mi van, ha Chikarának nem tetszik az ajándéka. Persze, tudja, hogy ez az idétlen kis kuponfüzet nem egy kreatív csúcsteljesítmény részéről, de mégsem kezdheti a legjobb ajándékkal ugyebár a szülihetet, hanem fokozatosan kell emelni a minőséget. Amikor megpillantja Chikarát neki háttal állni, egy pillanatig erősen fontolóra veszi a menekülés lehetőségét, de végső soron a vágy, hogy adhasson neki valamit, amire később is emlékezhet, amikor már nem egymás életének részei jóval erősebb a félelemnél. Vesz egy mély levegőt és inkább átadja magát a pozitív érzéseinek és egy kedves mosollyal az arcán halk, de gyors léptekkel megközelíti ezt a szívének oly' kedves férfit és hátulról átöleli, egyelőre egyetlen szó nélkül.

Chikara teljesen gyanútlan. Azt persze, tudja, hogy Vivien mesterkedik valamiben, de ezzel kapcsolatban nem zargatta, úgy tűnt, hogy bármivel is foglalkozzon, nem igényel segítséget. Vagy legalábbis az övét nem. Mintha hallaná a lány lépteit a háta mögül, amit már megtanult felismerni, de addig nem biztos magában, míg Vivien meg nem öleli. Chikara ezen kissé meglepődik, de azonnal elmosolyodik és megsimogatja a lány a kezét, mielőtt felé fordulna.

- Hát te meg mit settenkedsz itt?

Vivien kellemesen beleborzong Chikara puha érintésébe és megnyugtató illata minden kétségét félresöpri. Szemeibe nézve csak szélesebben mosolyog. Talán később majd megbánják ezt az egészet, de most inkább a mának, a mostnak él.

- Hát már fel sem keresheti az ember lánya a kedvenc hajtóját? - egyik szemöldökét játékosan megemeli. - Mi jót csinálsz most? Esetleg pár perc erejéig megzavarhatlak benne?

Chikara szereti, amikor Vivien ilyen őszintén kedves vele, mosolyogva arcon is csókolja, csak mert örül, hogy felbukkant. Vivien  amint felismeri a mozdulatot, már önként tartja is neki az arcát.

- Hogyne, teljesen felkereshető vagyok! -bólogat, de azért már azon agyal, hogy mit is akarhat Viv, bár a jókedvéből ítélve, esélyesen semmi rosszat. Mondjuk ezek egy ilyen lány esetében, mint Vivien M. Smithe híres utolsó szavak is lehetnének, ám a mai napon mégsem azok. - Megyek valahova, de most, hogy így itt vagy...szerintem minden meg tud várni.
Nem is feltétlen érdekli már a fiút, hová is indult eredetileg.
Ahogy közeledik az első ajándék átadásának pillanata, úgy növekszik Viv pulzusszáma mellett az izgalma és a zavara is. Ez Chikarának is feltűnik és ezt nagyon kedvesnek találja.

- Ígérem nem tartalak fel sokáig, csak... - A fiú csak legyint arra, hogy meddig tartja fel Őt Viv, mert akit igazán szeret, az bármikor igényelheti az idejét, amennyit csak szeretne belőle, ameddig...
Ameddig jóval messzebb nem lesznek egymástól. A szőke lány talárja zsebébe nyúl, hogy elővehesse a piros-arany oroszlánnal díszített, oroszlános pecséttel és Chikara Tetsuya japán kanjikkal írt nevével ellátott borítékot, amelynek mélyén ott hever a kuponfüzet és átadja Chikarának. -...csak ezt szerettem volna átadni neked. - Viv egyelőre nem ad bővebb magyarázatot, ellenben a reakcióját árgus szemekkel lesi. Már a boríték külseje is csodaszép, látszik, hogy ki csinálta, Chikara pedig csodálkozva, értetlenül mered Vivienre, majd a borítékra, aztán óvatosan kibontja azt. Vivien pedig mindeközben csillogó szemekkel figyeli, ahogy Chikara megforgatja a kezében a borítékot, majd csodálkozó barna szemeivel ránéz, majd pedig vissza az ajándékra.

- Hogy van az, hogy bármit csinálsz, az konkrétan úgy néz ki, mintha kemény pénzeket érne? - A kuponfüzet látványára izgatottan elmosolyodik. -Aztarohadt! Ez aztán nem semmi!

- Maximalista vagyok... - von vállat a mardekáros mosolyogva. Azt az "aprócska" kulisszatitkot már nem teszi hozzá, hogy főleg akkor, amikor egy számára igencsak fontos személynek akar adni valamit. Kicsit csendben még vár, hogy Chikara átlapozhassa a kis füzetet, amiben többek között különböző testrészeire beváltható masszázsra(természetesen csak családbarát viszonylatban), körömfestésre, arc- illetve hajápolásra vonatkozó tutorialra, különféle közös időtöltésekre beváltható kuponok a teljesség igénye nélkül, valamint 3 üres, amit kedve szerint tölthet ki az ünnepelt és három joker kupon, amikor Vivien egész nap bármiben Chikara szolgálatára áll. Természetesen a kuponfüzet első oldalán ott áll világosan, hogy a kuponok kizárólag az ünnepelt szülihetének idején beválthatóak.
Szép lassan Chikarának is leesik, hogy ezt most tulajdonképpen a születésnapjára kapta, ahogy megnézegeti szép lassan, hogy mi minden áll rendelkezésére, pontosabban mi nem. Tátja a száját rendesen.

- Jobb, mintha marxista lennél...-mondja ki a hülyeségét, hiszen... honnan is tudná mi az a marxizmus?

-Tudod egyáltalán, mit jelent a marxizmus? - Viv kicsit felkuncog Chikarán.

- Gondolom volt egy Marx nevű faszi, aztán izmus- Chikara felnevet, nyilván fogalma sincs a marxizmusról, azt hiszi valami német festő, mint a Da Vinci, aki mondjuk olasz. Ezen Vivien csak nevetve tudja csóválni a fejét, míg Chikara is teljesen tisztában van azzal, hogy néha orbitális baromságok hagyják el a száját, de ha csak a felére nevetés és mosoly szíve hölgyének reakciója, máris megéri.
Amikor Vivien úgy ítéli meg, hogy Chikara nagyjából feldolgozta az információhalmazt, szólal csak meg némiképp szégyenlősen.
 
- Tetszik...? - Chikara pedig hitetlenkedő örömmel néz vissza rá.

- Te aztán kitettél magadért, én eddig azt se tudtam, hogy van olyan, hogy szülihét, most meg...annyi mindent kaptam rá! - Szépen lassan visszaköszön Viv magabiztossága, ahogy látja, hogy már az első ajándékával teljesen lenyűgözte Őt. Ha már most kapargatja az állát a földről, mi lesz később? Chikara meg borzasztóan örül, hogy valami ennyire személyeset kapott, innen látszik, hogy Viv tényleg jól kiismerte.

- Ti nem tartotok szülihetet? Érdekes…- biccenti érdeklődve oldalra a fejét. Nem mintha Ő amúgy tartaná a saját születésnapját úgy egyáltalán, de a kicsiknél náluk mégiscsak bevett szokás a szülihetezés. Szerencsére mindkét gyerek nyári születésű, így Vivien ott tud lenni ilyenkor és velük ünnepelni.

- Nem, én mindig itt vagyok a szülinapomon, kivéve ugye...-utal a griffendéles a kihagyott hatodévre, de akkortájt olyan volt a hangulat náluk otthon, hogy arról jobb nem is beszélni.

- De kisebb korodban sem volt ilyen? - A lány a saját korai éveire nem emlékszik, de valamiért teljesen természetesnek vette, hogy ez normális családokban bevett szokás. Mondjuk így legalább megnyugodhat, mert bizonyítottan nem lesznek magas elvárásai, és minden nappal túl fogja tudni teljesíteni magát biztosan és másokkal meg nem szükséges akkor versenyeznie. Vivien kérdésére Chikara ráncolja a homlokát, hisz szegény pára nem sok olyan születésnapra emlékszik, ami ne veszekedéssel végződött volna.

- Nem, nem emlékszem semmi ilyenre. - A fiú ezen mondata legalább megerősíti abban, hogy nem csak a saját érdekét szolgálja ez az egész szülihét. Ha az összeset nem is tudja ilyen formán megszépíteni számára, legalább ezt az egyet...

- Mi lesz veled a többi napon, ha már az elsőn így le vagy nyűgözve?

- Elsőn? - valóban korán kapta, de hát nem is érti, ebben eleve annyi dolog van, hogy nem igaz. Zavarodottan néz vissza Vivre és elteszi a csuda borítékját, nehogy baja essen.

- Igen, elsőn. 7 nap van a tényleges születésnapodig Chikara. Az a lényege a szülihétnek, hogy minden nap fogsz kapni valamit tőlem, természetesen a kedvességemen és a törődésemen felül. - Viv végigsimít Chikara alkarján, hogy aztán saját kecses kis kacsóját az Ő nagy kezébe csúsztassa. Chikara pedig csak hitetlenkedve vigyorog, hogy Ő most naponta ajándékot kap a legkedvesebb szőkéjétől, és boldogan megszorítja a lány kezét.

- Na basszus! Köszönöm, előre is az összeset! Később igényelnélek egy közös futásra és hátmasszázsra, ha lehet - kacsint Vivienre, nyilván tudja, hogy lehet, de azért mégis kérdez. Viv hüvelykujjával finoman simogatja Chikara kézfejét, másik kezével pedig az arcát kezdi cirógatni.

- Nem kell megköszönnöd semmit sem... - a füle mögé simít egy hajtincset. Chikara pedig nagyon is azt érzi, hogy van mit köszönnie, mert soha senki, aki azzal jött, hogy mennyire oda meg vissza van érte nem tett feleennyit sem. Vivien pedig már akkor is boldoggá tette volna, ha ez lenne az egyetlen, amit kap. Valószínűleg az sem zavarta volna, ha nem kap tőle semmit. - Ez a hét rólad szól, bármire kapható vagyok, amire tudsz kupont felmutatni, amire meg nem... nos most talán könnyebben meggyőzhető vagyok, mint máskor - kacsint rá a szülihetesére.

- Bármire, mi? - mosolyodik el az ünnepelt és már jár is az agya mindenfelé, hisz annyi mindenre rávehetné még. Most azonban Vivien ígéretéhez híven nem tartja fel tovább Chikarát, hisz utóbbi éppen igyekezett valahova.
 
- Boldog első napot te kis szülihetes! - Chikara szája szegletébe adott apró csókkal pecsételi meg a szülihét kezdetét, majd szorítsa enyhül egészen addig, ameddig a keze ki nem siklik Chikaráéból, akárcsak egy finom selyemszalag.

- Köszönöm, Viv! - mondja a fiú és csak néz a lány után, akitől csak egy a dolog "semmiségét" jelző intést kap búcsúzóul, majd figyeli ahogy elsétál, talán percekig is, mielőtt eszébe jutna, hogy hol is kellene lennie éppen.

- Faszom, a Bűbájtan!

2. nap  Macskaságok

A második ajándék talán kicsit visszalépésnek tűnhet az elsőhöz képest, de ha a belefeccölt gondolatot és munkamennyiséget nézzük, mindenképp indokolt helyen kerül a második napra. Ugyanis Vivien nem értett a fémmegmunkáláshoz, sem pedig az alkímiához, így ezekben kénytelen volt tanári segítséghez fordulni. Hagen Romanov professzor természetesen amint vázolta neki ötletét, készségesen segített neki, mikor éppen az iskolában tartózkodott, azon felül pedig jó tanácsokkal látta el. Talán az alkímiához kötődő ajándéktárgyak mentek legnehezebben Vivien számára, hiszen ebben a mágiaágban sosem volt érdekelt és fel sem vette az Alkímia tárgyat. Mégis hiába a sorozatos sikertelenségek, elszántsága előbb-utóbb meghozta a kívánt eredményt - sikerült az útmutatásokkal és kapaszkodókkal Mr. Romanov vigyázó tekintete előtt megalkotni a szükséges fémötvözetet, megformázni a bilétát, elkészíteni egyik oldalára a domborművet, másikba pedig belegravírozni Catkara Nekoya nevét. Vivien szép szőke fejében felmerült az az ötlet is, hogy kanjikkal is felviszi a bilétára a kopasz jószág nevét, de mivel jóval tovább tartott neki ez a projekt, mint elsőre tervezett vele, így végül ezt a gondolatot el is vetette. A köztes időszakban pedig, amikor Romanov professzor nem tudott aktívan a segítségére lenni, azokkal a lépésekkel haladt tovább, melyekre egyedül is képes. Először is elkészítette a fonott nyakörvet - természetesen fekete és ezüst anyagok felhasználásával, hisz a világos és a sötét szépen kiemelték egymást és szimbolikus jelentést is hordozott magában - majd pedig nekiállt a pulóver megvarrásának. Pont úgy készítette el, mint egy mezei pulóvert, annyi csavar került bele - s ehhez ismét egy tanár segítségét vette igénybe, most éppenséggel Bathsheba Babbling professzorasszonyét - hogy a bélését biztosító anyagba két rúnát is belevarrt, ami a Catkara Nekoya melegen tartását volt hivatott biztosítani. A kapucnis pulóver megvarrása nem okoz számára problémát, és a rúnák hímzése is tehetséges kis kacsóinak hála elsőre tökéletesen sikerül. Elégedetten varrja el az utolsó szálakat is Vivien, majd nekiáll a pepecselősebb cica-cipellők elkészítésének.

Önmagát is alaposan meglepve ezen az éjjelen Vivien a megszokotthoz képest kivételesen jól alszik. Catkara Nekoyával összebújva, a délutáni futásnak és az esti masszírozásnak - amit Ő adott, nem kapott, csak a tisztánlátás végett - és az összességében boldogsággal és elégedettséggel zárt napnak hála. Egészen addig a pontig, ameddig édes alvását kegyetlenül visszatérő rémképek kíméletlenül meg nem szakítják. Pedig az elején csak szaporább lélegzetvételekkel fogadta a visszatérő emlékképeket, azonban amikor Chikara Tetsuya élettelen üveges tekintete meredt vissza rá vérbe fagyott, élettel nem összeegyeztethető pózban kitekeredett testével egyetemben... na ott szakadt el a lány számára a cérna. Saját verejtékében úszva, hangosan zihálva ébred meg, és ritkaságszámba menő pillanat, de a könnyek is utat találtak a szemeiből. Hirtelen felriadásával Catkarát is felébreszti, a jószág pedig értetlenül dorombolva próbálja megnyugtatni a reszkető szőke lányt. Vivien gyomortartalma erősen kavarog, olyannyira, hogy kénytelen talpra vergődni és kirohanni a mosdóba, hogy kiadhassa a gyomortartalmát. Egészen addig hány, ameddig igazából már nincsen mit, és utána is hosszú-hosszú percekig a vécékagyló fölé görnyedve halkan sír. Szegény Catkara értetlenül fészkelődik Vivien ágyban, ám a lány nem tér vissza, helyette vesz egy elnyújtott hidegvizes zuhanyt, hajat is mos, valamint elvégzi a reggeli bőrápolási rutinját a hajmosás utáni hajápolási rutinnal egyetemben. Mire visszatér a hálószobájába, légzése megnyugodott, remegése már csak a hideg víz emlékétől marad meg, viszont visszaaludni már nem tud - pontosabban nem mer - így felöltözik, és inkább leköti magát az utolsó napos ajándékának befejezésével. Eleinte Catkara megpróbálja magára vonni Vivien figyelmét, ám mikor a lány láthatóan teljesen elmerül a hímzésben, inkább kimenőt kér tőle. Viviennek ezen a ponton esik le, hogy ma van a második nap, így elővesz egy pasztellrózsaszín kis üzenőkártyát, ráfirkant egy reggeli jókívánságot - mert egészen véletlenül megpróbál nem Chikara szemei elé kerülni egészen addig, ameddig egészen jól ki nem heveri ezt a hajnali atrocitást - majd feladja Catkarára az új pulóverét (amibe természetesen a neve is bele van hímezve, illetve a kis embléma, ami a készítőt hivatott szimbolizálni), a cica-cipőit és végül de nem utolsó sorban a kis nyakörvét. Vivien egészen büszke a végeredményre, ahogy a Catkara nyakában lógó biléta sugározza magából a nap közben elnyelt fényt, mintha a Hold miniatűr mása lógna a nyakában. Így engedi útjára a kis fekete szettes szőrtelen macskát, míg Ő maga visszatér a hímzéshez. Némiképp ezen tevékenység képes megnyugtatni, de többször az ujjába szúrja a tűt, mint kezdő korában. Ám a fájdalmat most régi jó barátként üdvözli, aki ezen sötét órákban segít megtartani józan eszét... valamelyest.

♡ ♡ ♡

Chikara szülihetének második napján az ajándékát már kora reggel ágyba kapja. Így bizony, a saját, Griffendél toronyban fellelhető hálószobájában ékeskedő ágyába kapja, ahol ezen korai órákban még a japán származású úriembernek épp nem, de őrült sportembernek már annál inkább nevezhető hetedéves férfiú édesdeden csicsikál. Kedvenc és egyetlen kopasz macskája, aki immáron már csak félig az Ő nevén van, másik gazdájától tanult kecsességgel a mellkasára ül, majd követelőzve nyervákolni kezd. Igaz, még nincsen reggeli idő, de mivel korán kelt a másik gazdi miatt, így arra a következtetésre jutott szerencsétlen csufi, de imádnivaló jószág, hogy a másikat is felzavarja legszebb álmaiból. Pedig Chikara Tettsuya épp élete alvását folytatja. Előző délután kirohangálta, majd este kimasszíroztatta magát, és úgy feküdt le, hogy nála aztán a japán császárnak se jött be jobban az élet. Vagyis franc tudja, a japán császárnak mit nyikorog valami irtózatos lény hajnalok hajnalán.

- Nem, nem tudok hegedülni! De hát anélkül is hozzám jössz, nem? - motyogja a fiú álmában, aztán kinyitja a szemét és álmosan pislog a macskára.

-Te miért vagy kora reggel hasbaszúrt operaénekes, azt mondd meg!

Catkara Nekoya egészen olyan arcot vágna, mintha éppen nagy erőkkel ítélkezne első és eredeti gazdája és névrokona, Chikara Tetsuya felett. Ha az ember nem tudná jobban, azt hihetné, hogy egy, animágus a jószág vagy kettő, van benne egy kis kneazle vér is, azért tűnik ilyen intelligensnek. Vagy lehet a harmadik opció is, miszerint csak annyit van egy bizonyos csinos mardekáros hölgyemény társaságában, hogy szimplán papagáj módjára eltanulta ezt a nézést. Nos, ezekre a kérdésekre legfeljebb egy druida tudna választ adni ugyebár. Chikara csak nézi Catkarát, meg a creepy Vivien-nézést. Hogy az istenbe tud egy macska így nézni?
Catkara egy percnyi néma ítélkezés után hangosan nyekereg, majd elkezd körbe járni Chikara mellkasán, ezzel megmutatva a legújabb szettjét: egy jó meleg, fekete cicamelegítő, melynek hátán ezüst betűk hirdetik a macska nevét, illetve kis cica cipők vannak a mancsain, hogy a még hűvös hajnalokon el tudja végre kísérni gazdáját egy kis  rekreációs terepfutásra.

- Jó bocs..., nem sértés, baszó az ária, csak... - simogatja meg az állatot, akkor veszi észre, hogy új a ruci, méghozzá igazi designer. Megdörzsöli a szemeit és felemeli a most már nem is olyan pucér macskát, hogy jobban megszemlélje. A cica-cipőket halálosan cukinak találja, a hajnali fények már elnyomják a bilátának fényét, de annyira pont odavonzza Chikara figyelmét, hogy neki is feltűnjön az ottani újdonság. A macska nyakában valami fonás-technikával készült fekete-ezüst nyakörv díszeleg, melyről lelógó biléta egyébként sötétben a napközben elnyelt fényt bocsátja ki, egyik oldala a holdat szimbolizáló domborművet hirdet, másik oldalán pedig szintén ott virít viselőjének becses neve. Chikara ekkor veszi észre, hogy a macska nyakörvéhez van erősítve egy kis rózsaszín, ismerős illatot árasztó cetli is, az alábbi üzenettel:

Szép jó reggelt Chikara!

Remélem jól aludtál a tegnapi futás-masszázs kombináció után. Gondoltam örülnél, ha olykor-olykor Catkara is veled tartana reggelente futásnál, vagy éppen csak ha hidegebb időszakban mennél el idegnyugtató jelleggel sétálni, akkor már veled tud tartani. Remélem tetszik!

Viv ♡

- Állati a csaj, mi? - kérdezi Chikara Catkarát, ahogy felül és maga is valami visszaküldendő fecni után kutat, amire megírja a saját kis üzenetét.

Jóságos korait, Kincs!

Egészen addig, míg ez a pofásan felöltöztetett macska fel nem nyekergett. Szerinted para, hogy nem tudok hegedülni? Amúgy  kegyetlen a stiló, kitettél magadért alaposan. Szerintem egy ilyenért egy valag pénzt el lehet kérni, én meg csak úgy kapom!
Imádjuk Catkarával együtt!
És téged is!

Chikara ❤

♡ ♡ ♡

Vivien az üzenetet már csak reggelihez menet kapja kézhez, ugyanis a kézbesítőt valami nagyobb erő - feltehetőleg a saját reggelije - eltérített. Fél füllel hallgatja ám a mellette lépkedő Hera ventillációját is arról, hogy a hollóhátas Holloway már megint csúnyán nézett rá, és ha ez nem lenne elég, ma reggel még Sötét Hercegnőbe is belebotlott! Vivien mindeközben mosolyogva olvassa a kis cetlit, majd halkan felnevetve félhangosan válaszol.

- Attól függ... - Hera ezt közepesen hallja a saját idegeskedése miatt, de azért kérdőn Vivien felé fordul, aki csak legyint egyet és szépen összehajtogatva a kis üzenetet a talárjának belső zsebébe teszi, közvetlen a szíve fölé.

3. nap Gyógykenőcs

Megvalósításilag talán ez az ajándék volt a legegyszerűbb mind közül. Ennek ellenére szintén igénybe vetted a megalkotásánál Madame Pomfrey és Romanov professzor segítségét. Éppen ezért ez volt az, amit utolsó pillanatra hagytál, hogy minél frissebb legyen az a bizonyos kenőcs, mely enyhíti az edzések utáni izomláz okozta kellemetlenségeket, illetve a különböző sportsérülések regenerációját is erősen segíti. Tökéletes harmadik napos ajándék annak, aki előszeretettel edzi magát a gyengélkedőre, de ha oda nem is, addig, ameddig tele nem lesz kék-zöld foltokkal és véraláfutásokkal. Erősen mentolos illata csavarja Vivien orrát, úgyhogy miután minden elkészült kenőcsöt beletöltött a tértágított tégelybe - ezt kivételesen vette, alkímiai színes üvegből van, úgyhogy semmilyen tárolási óvatosság nem szükséges - a legszebb gyöngybetűivel, apró levélrajzokkal ellátott címkét óvatosan felhelyezi a tégelyre, majd pedig megírja az összetevő listát és az elkészítés lépéseit sajt meglátásaival javaslataival kiegészítve - tehát úgy, hogy Chikara is könnyedén elkészíthesse önmaga - szintén rajzokkal kiegészítve, a lehető legesztétikusabb kivitelezésben. A kis rajzok az útmutatón többnyire az összetevők ábrái, valamint az egyik sarokba egy parakviddicsező fekete sziluettje is helyet kap.
Amint ezekkel elkészül, elégedetten nyújtózkodva áll fel az asztaltól, elfújja a gyertyalángot és nyugovóra tér - vagy legalábbis valami olyasmi.

♡ ♡ ♡

Már odakint kevesen csámborognak, mindenki készülődik az egyre inkább közelgő vacsorához. Vivien azonban a népekkel ellentétben éppen kifelé igyekszik, egészen pontosan a kviddicspálya felé, hiszen bár a normális emberek nem magukat igyekezték hidegre tenni azzal, hogy a végtelenségnél is tovább edzenek, de Chikara Tetsuya messze áll a normális fogalmától. Catkara Nekoya eleinte Vivien vállán trónolva pásztázza a láthatárt. A lány felsétál a lelátóra és a korláton megtámaszkodva figyeli, ahogy Chikara épp lassan de biztosan abbahagyja az edzésnek csúfolt önsanyargatását, Chikara pedig csak azért nem erőlteti magát a rosszullétig, mert feltűnik neki, hogy társasága van, szóval lenyújtja fájó tagjait és már igyekezik is szőke hölgyéhez. Catkara pedig ezt a pillanatot választja arra, hogy rájöjjön, hogy igazán jól működik a pulóverébe hímzett rúna és a kis cipellők, így leugrik és boldogan kergetni kezdi a lehűlőfélben lévő időjárás miatt lomhább rovarokat. Vivien mosolygós pillantásával követi minden lépését Chikarának. Alaposan megnézi magának a korábbi megerőltetéstől dagadó izmait és elégedetten konstatálja nem csak azt, hogy esztétikailag továbbra is kimagasló ez a Chikara Tetsuya, de még izzadttan sem kellemetlen a szaga, még közel érve sem. Lehet, hogy a tesztoszteron, lehet, hogy a feromonok teszik, ki tudja?

- Ezt még nem mondtam, de elég szexi, mikor így követsz helyekre - néz Chikara mosolyogva a lányra, aztán az elégedetten játszó macskára. Csak azért nem öleli meg egyből Vivient, mert le van izzadva, így inkább csak a kezéért nyúl és finoman megcsókolja.

- Szóval szeretnéd, ha a jövőben többet követnélek hasonló módon? - kérdez vissza egyből a lány, de magában tartja azt az szarkasztikus megszólalását, miszerint "nem a kutyája, hogy csak úgy kövesse helyekre" ugye... Bár honnan nézzük? A kézcsókot azonban nagyon jó néven veszi, ahogyan a nemes gondolatot is, hogy Chikara nem öleli Őt egyből magához, hogy összeizzadtságozza. Ha már ez a szívének oly kedves férfi úgyis fogdossa a kezét, Vivien egy ügyes mozdulattal összekulcsolja az ujjaikat és egy fél lépéssel közelebb lép hozzá.
A fiú mindig lelkes, ha láthatja a mardekáros szőkeséget, a követős hülyeséget is éppen ezért mondja be, bár viharos kapcsolatuk tart már egy ideje, így nem meglepő, ha a csodás leányzó sejti mikor és hol tartózkodik.

- Ha van kedved nyugodtan mögém settenkedhetsz lesből a zuhanyzóban is-nevetgél mielőtt az ajkához emelné a szépen manikűrözött kezet, amit a továbbiakban is örömmel fog, Vivien szemöldökét mosolyogva megemeli, ahogy átható tekintetét Chikara barna szempárjába fúrja.

- Csak nehogy aztán egyszer éljek ezzel a fenomenális lehetőséggel... - díjazza ezt a meglehetősen intim és erotikus ötletet egy sejtelmes félmosollyal, ezzel elhúzván a fiú orra előtt a mézes madzagot. Chikarának eszébe juthatott volna valami szalonképesebb is, de ami Viv sokat ígérő tekintetét illeti, nem bánta meg, hogy kimondta, amire gondolt.

- Nem ér fenyegetőzni, úgyis van még joker kuponom - kacsint rá Vivre, de valószínűleg nem erre fogja beváltani, mert végső soron nem akarja a lányt kellemetlen helyzetbe hozni. Viv csak kifürkészhetlenül mosolyog rá, majd hasonlóan vidám ábrázattal megforgatja a szemeit, de nem reagál semmit a joker-kupon emlegetésére sem.

- Ez a harmadik napi ajándékod. Remélem hasznosnak találod majd az ilyen napok végén, mint a mai... - a kis díszes ajándéktasakban egy tenyérnyi, letisztult díszítésű tégely található, benne pedig egy olyan kenőcs, mely segít az edzések utáni izomláz okozta kellemetlenségeken, illetve a különböző sportsérülések regenerációját is erősen segíti.  Chikara a maradék kezével meg nézegeti az ajándékot, de nem úgy tűnik, mintha értené mire is való.

- Hmm...ezt az arckrém-síkosító tengelyen hova kéne tenni? - Vivien arcán bár meglátszik, de belül hitetlenkedve veszi tudomásul, hogy kedvese az elmúlt hónapban sem lett okosabb, ahogy az életkora is csak egy szám, de sok bölcsességet nem kölcsönöz neki. Ezeket a gondolatokat azonban magában tartja inkább

- Hát nagyon hűvös és mentolos élményben lenne részed nem csak neked, hanem a partnerednek is, ha síkosítóként hasznosítanád ezt a kenőcsöt, de alapjáraton nem erre való, hanem enyhíti az edzések utáni izomlázat, valamint a sportsérülések regenerációját is elősegíti, gyorsítja. Romanov professzor segítségével kevertem ki. Kicsinek tűnik a tégely, de egyébként tértágított, és ha esetleg elfogyna... - a kis tasakba nyúlva kiveszi a lapot, melyen ott a recept és a különböző alapanyagok kézzel készített rajzai is, az esztétika jegyében ugyebár. Chikara értelmesnek korlátozottan nevezhető, lassan tizenkilenc éves fejében a páratlan zuhanyzós  ötlettől meg már egyenesen út vezetett a síkosítóig, amit nem kapott. Cserébe így sokkal hasznosabbnak találja a kencét.

- Nem mondod, hogy belevontad Romanovot?! - Minden napra jut Chikarának meglepetés bőven. Catkara Nekoya továbbra is élvezi az eredetileg férfi gazdájának születésnapjára készült ajándékának minden előnyét, azaz a meleget, ami szőrtelen kis testét borítja, így zavartalanul tud játszadozni a hűvösebb időben is két kedvenc emberének társaságában.

- Miért, baj...? - lepődik meg egy kicsit a lány, ugyanis már a tegnapi ajándékban is segédkezett a rúnaismeretet tanító Babbling professzorral egyetemben. Chikara rápillant Catkara Nekoyára, a fancy macskaruhák sztárjára, aki épp azon töpreng, hogy leütött bogarat bezabálja-e vagy sem és hirtelen nagyon kellemesen érzi magát a bőrében.

- Nem baj  - rázza a fejét a fiú - csak nagyon hihetetlen számomra, hogy ennyi energiát fektetsz a hülye szülinapomba. - Tehát így igyekszik kifejezni, hogy mennyire meg van hatódva az egésztől, mielőtt hirtelen vetkőzni kezdene. Mert Chikara elengedi Viv kezét és oda is adja neki a krémet, mert ő egy nagy mozdulattal lerántja a nadrágját combig, ahol épp van is sérülése. - Leszel olyan csodálatosan kedves...? - Viv kissé megilletődve pislog a kezébe nyomott kis tégelyen, majd minden megvilágosodik számára, amikor Chikara Tetsuya le is vetkőzik azon nyomban előtte. Erre csak tisztán csilingelő hangján felnevet.

- Akkor a jövőben ne így tedd fel lehetőleg a kérdést, mert egy pillanatra megijedtem, hogy nem kellett volna... - csóválja a fejét némiképp dorgálóan. Nem csak azért ilyen higgadt és nyugodt, mert pont félidőben vannak két telihold között, hanem mert most tényleg sokkal kedvesebbre váltott vele szülihetének alkalmából. Már majdnem annyira figyelmes és törődő Chikarával, mint Herával. Majdnem. - Akkor azt ne is mondjam, hogy Catkara nyakörvében is segített Romanov professzor? Vagy a pulóverében Babbling professzor? - dönti kérdőn oldalra a fejét. Chikara bólogat is, hogy sajnálja, kommunikációügyileg nem ő a legtehetségesebb egyén ebben a kastélyban, az biztos.

- Hogy neked milyen mozgósító erőid vannak - teljesen el van képedve, hogy lassan a fél tanári kar is be lett vonva az ajándékaiba.

- Csak olyan területeken próbáltam ki magam, ahol nem mozgok otthonosan és kellett a segítség. Gondolom megfigyelted, hogy a Catkara nyakában lévő biléta világít a sötétben. Alkímiai ötvözetből van és azért. De mivel Én nem vettem fel az Alkímiát, így kellett segítség - vonogatja a vállát Viv, mintha semmiség lenne az egész, mintha nem ölt volna bele az ajándékának megalkotásába nem is csak hosszú órákat, hanem napokat.

- Szerintem rohadt menő minden, az meg különösen, hogy ilyen jól megvalósítottad az ötleteket! - A fiú számára az ijesztő az egészben az, hogy ez a harmadik nap, el nem bírja képzelni, hogy mivel tudna még Vivien előrukkolni.

- Ha tudnád mennyit bénáztam a bilétával, lehet nem mondanád ezt… - mosolyog a szőkeség az emlékeken. Nos igen, nem alkimista alkat a hölgyemény, de nem is kell mindenben kiemelkedőnek lennie, ugye? Ő már csak azzal megelégszik, ha Chikarának megfelelhet.

- Soha nem találtam volna ki, nyugi - von vállat a nagydarab japán, szerinte úgy tökéletes az egész, ahogy van, Catkara láthatóan imádja és tökéletesen működik, személyesen neki pedig nincsenek nagy igényei.  Miután ez megbeszélték és Vivien is felocsúdott az első sokkból, először felméri a némiképp levetkőzött Chikarát.

- Neked egyébként ennyi elég, hogy ledobd a textilt? - pillant rá egy kaján félmosollyal, majd letekeri a tégely tetejét és Chikara elé térdelve elkezdi bekenni a kenőccsel az érintett területet.

- Már a látványod? Simán! - válaszol Chikara csípőből, de ahogy Viv letérdel elé, élő adásba kerül "az alfahím zavarában félrenyeli nyálát" című némafilm. Chikara a krémet nagyon kellemesnek találja, csak a helyzettől nemigen képes szóra nyitni a száját. Vivien megjegyzésére csak elégedetten mosolyog, de ismét nem kommentálja. Vannak pillanatok, mikor szavakra már nincs szükség...

- Azért nehogy megfulladj, arra sajnos nem jó a kenőcs... - pillant fel, mert Chikara aggasztóan csendben van. Óvatos és finom körkörös mozdulatokkal masszálja be a hűsítő krémet a bőrébe, ahol virít a sérülése.  Chikara pedig továbbra is gyanús csendben igyekszik megfulladni, hogy meg ne zavarja Vivient a krémezésben, aztán a megjegyzésre már igyekszik megnyilvánulni.

- Nem? A fene! Nagyon jó érzés egyébként... - nyögi ki és elmosolyodik.

- Ennek örülök... - jegyzi meg Viv lágy hangon, majd amint alaposan bedörzsölte Chikara bőrébe a kenőcsöt, feláll. - Van még valahol valami sérülésed, ahol szeretnéd, ha bekennélek? - Chikarának nagyon jól esik neki ez a végtelen törődés, meg a krém hűsítő érzete is, ráadásul most, hogy Viv már nem térdel előtte és visszahúzta a nadrágját, mégcsak meg sem akar fulladni.

- Igen, ez. Szemétláda a gyakorlógurkó -húzza fel ezúttal a pólóját, az oldalán jókora liluló folt látható. Viv csak a fejét tudja csóválni a napvilágra kerülő lila folton és a combja kenegetésekor mutatott alapossággal és gyengédséggel viszi fel ide is a kenőcsöt.

- Azért… igazán vigyázhatnál jobban is magadra… - motyogja csak úgy mellékesen az orra alatt. Amikor ennek a területnek a krémezését is befejezi, még mielőtt Chikara leengedné a felsőjét egy gyors csókot lehel a bőrére a lila foltja fölé, majd pedig felegyenesedve várakozva néz rá, van-e még kezelendő sérülése.

- Hát a gurkó nem simogat olyan kedvesen, mint Te - válaszolja Chikara, mivel azért hallotta, amit Viv mondott, a lány ajka érintésére pedig elégedetten sóhajt. - Most épp ennyi, vagyis...jaj de fáj a szívem egy csókért? - Viv mosolyogva felvonja a szemöldökét.

-Oh, igazán…? - mustráló tekintettel méri végig az előtte álló Chikarát, aki dramatikusan bólogat. Végső soron nem akart rámászni így izzadtan a lányra, aki végül is nem utasította el, hogy hozzányúljon. - Ha ez a szülihetes kérése… hogyan is tagadhatnám meg tőle? - közelebb lép Chikarához, közel hajol az ajkaihoz, de nem csókolja meg, legalábbis nem azonnal. - És áruld el nekem, hová kéred azt a csókot? - Ahogy Viv közelebb hajol, Chikara izgatottan nyalja ajkait, a kérdésre mosolyog.

- Oda, ahova Te a legjobban szeretnéd adni! - Biztos tudna ő is választani, de sokkal inkább kiváncsi arra, mi tetszene legjobban Viviennek.

- Ahova a legjobban szeretném…? - kérdez vissza a leányzó lassan, halk búgó hanglejtéssel. Ezen a kérdésen neki is el kell gondolkodnia, de végül csak gyengéden a kezei közé fogja Chikara arcát és bár lehajtja a fejét, de így is lábujjhegyre kell állnia, hogy némileg még izzadt homlokára adhasson egy rövid csókot. Emlékei szerint ilyet még kettejük durván másfél éves “kapcsolatában” nem is tett. A fiú néz rá várakozóan, nincsenek elvárásai, csak őszintén érdekli, hogy mit fog a lány csinálni. A kis homlokpuszin végül is szélesen mosolyog, hiszen ezt ő szokta csinálni Vivvel, éppen ezért nagyon kedvesnek találja.

- Na menjünk, mielőtt lemaradunk a vacsoráról, nekem még úgyis le kell zuhanyoznom! -nyúl Chikara Vivien kezéért, a lány pedig nem ellenkezik, így Catkarával hármasban indulnak meg a kastély felé.